No, mivel év vége, ezért összegezném az idei évemet 2019-re vonatkozóan. Vágjunk is bele a közepébe, mert semmi meglepetés nincs abban, hogy ez az év számomra teljességgel a Haikyuu!!-ról szólt. Nemcsak zenei téren, de az anime, manga terén is, nem utolsó sorban szereztem néhány külföldi barátot a Haikyuu!!-nak köszönhetően, hogy meg ne feledkezzek arról a párkapcsolatról, ami ugyan véget ért, és fájt is, de ami könnyebbség, hogy megmaradtunk barátnak. Szóval nem túlzás kijelenteni, hogy a Haikyuu!! teljesen megváltoztatta az életemet, olyan hatással van rám, hogy gyerekkoromban Super Mario és 20 évesen Hayashibara Megumi és Okui Masami. Így az idei zenei hallgatásaim is eléggé egyhangúnak mondhatók, ugyanakkor minden rekordot megdöntöttek. Egyetlen egy előadót, albumot és dalt nem hallgattam annyiszor, mint az első helyen lévőket. Lássuk is a listát.
Top 10 előadó 2019
Hayashi Yuuki (4.372)
Tachibana Asami (2.727)
SPYAIR (658)
Okui Masami (486)
NICO Touches the Walls (455)
tacica (358)
Rammstein (257)
BURNOUT SYNDROMES (242)
Sukima Switch (217)
Suara (197)
Top 10 album 2019
Haikyuu!! COMPLETE BEST (1.642)
TV animation: Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru Original Soundtrack (1.595)
TV animation: Haikyuu!! Original Soundtrack vol. 1 (1.203)
TV animation: Haikyuu!! Original Soundtrack vol. 2 (1.183)
TV animation: Haikyuu!! Karasuno Koukou VS Shirotorizawa Gakuen Koukou Original Soundtrack (1.175)
TV animation: Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL. 1 (1.116)
TV animation: Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL. 2 (763)
Kern András: Harry Potter és a Bölcsek Köve hangoskönyv (178)
Metallica: Load (177)
Rammstein: Rammstein (102)
Top 10 kislemez 2019
SPYAIR: Imagination (288)
Mark Ronson: Nothing Breaks like a Heart (147)
David Guetta: Stay (Don't Go Away) (144)
JAM Project: THE EXCEEDER (141)
NICO Touches the Walls: Mashi Mashi (122)
LOTTE & Max Griesinger: Auf das, was da noch kommt (113)
T.M.Revolution: HOT LIMIT (89)
Calvin Harris & Dua Lipa: One Kiss (71)
Suara: Tenmei no Marionette (67)
tacica: Hatsunetsu (45)
Top 100 dalok 2019
Tachibana Asami: Tantan (519)
Hayashi Yuuki: Explanation (484)
Hayashi Yuuki: Zasshoku (480)
Tachibana Asami: Tsuki no Wa (417)
SPYAIR: Imagination (352)
Hayashi Yuuki: Kodoku (316)
Hayashi Yuuki: Kake (306)
Tachibana Asami: Umaku Ikanai (306)
Hayashi Yuuki: "1 Ten" (295)
NICO Touches the Walls: Mashi Mashi (217)
NICO Touches the Walls: Tenchi Gaeshi (197)
tacica: LEO (182)
Hayashi Yuuki: Court Jou no Ou-sama (179)
Sukima Switch: Ah Yeah!! (178)
Ishizaki Huwie: Hoshi wo Tsukamaete (169)
Hayashi Yuuki: Chousokkou (163)
tacica: Hatsunetsu (157)
SPYAIR: I'm a Believer (152)
Mark Ronson: Nothing Breaks Like a Heart (147)
Metallica: Until it Sleeps (146)
David Guetta: Stay (Don't Go Away) (144)
Tachibana Asami: Aseri (128)
Galileo Galilei: Climber (127)
SPYAIR: Trust your anthem (124)
BURNOUT SYNDROMES: FLY HIGH!! (119)
BURNOUT SYNDROMES: Hikari Are (116)
LOTTE & Max Griesinger: Auf das, was da noch kommt (114)
Tachibana Asami: Fukurou (112)
Tachibana Asami: Koujounachi no Tatakai (107)
Hayashi Yuuki: Nebari (107)
Pearl Jam: Even Flow
JAM Project: NEW BLUE
T.M.Revolution: HOT LIMIT
Hayashi Yuuki: Kako
Hayashi Yuuki: Otonatachi
Rammstein: Deutschland
Kanno Yoko: von (feat. Armór Dan)
Cavin Harris and Dua Lupa: One Kiss
Hayashi Yuuki: Juuintachi
Misokkasu: Rising Rainbow
Madonna: Nobody Knows Me
Okui Masami: Akasha
Dua Lipa: New Rules
JAM Project. NEW BLUE (off vocal)
Suara: Tenmei no Marionette
Hayashi Yuuki: Koutekishuu
Depeche Mode: Martyr
Taro Bando & Hajime Wakai: Title BGM
Avicii: Hey Brother
Yonekura Chihiro: Promise
Duy Manh: Xin Duoc Hoai Mong
Red Hot Chili Peppers: By the Way
Tachibana Asami: Hinata to Kageyama
In-Grid: Tu es Foutu
Tachibana Asami: Tsuki no De
Alter Bridge: Show Me a Leader
Calvin Harris and Sam Smith: Promises
Shapeshifters: Lola's Theme
Rammstein: Du hast
Hayashi Yuuki: Itadaki no Keshiki
Morikubo Showtaro: FOCUS
Aimer: Dareka, Umi wo.
Aya Tanaka: Space Match
Hayashi Yuuki: Haikyuu!!
Bikini: Veled akarok
Taro Bando & Hajime Wakai: THE LONG DISTANCE OF MURDER
Ahogy szokás volt az elmúlt években, most is közszemlére tenném a Last.fm profilom 2014-es évre vonatkozó statisztikáit.
Top 10 Előadó 2014
Okui Masami (3.469)
Hayashibara Megumi (2.872)
JAM Project (1.176)
Pa-Dö-Dő (719)
Zorán (634)
LGT (585)
Suara (341)
Skorpió (325)
Nagata Kenta (146)
Miyazaki Ui (145)
Eléggé orientált volt ez az év, bár nálam mindig bérelt helye van Okui Masaminak és Hayashibara Megumi az első két helyen, de hogy a 10. helyre egy előadó dalainak 145×-ös meghallgatása is elég volt, ez példátlan.
Top 10 albumok 2014
Hayashibara Megumi: Slayers MEGUMIX (545)
Hayashibara Megumi: VINTAGE White (400)
Okui Masami: Love Axel (325)
Hayashibara Megumi: CHOICE (202)
Okui Masami: V-sit. (168)
Hayashibara Megumi: Fuwari (162)
Hayashibara Megumi: Enfleurage (158)
Okui Masami: Gyuu (153)
Hayashibara Megumi: bertemu (141)
Okui Masami: Ma-KING (140)
Miután a kedvenc előadóim igencsak inaktívak voltak idén, ezért a régi klasszikusok felé fordultam. A JAM Project új válogatásalbuma azért nem került fel, mert vannak dalok, amiket jó hallgatni, a többit meg inkább kellemetlen, így az összkép eléggé furcsa. Na de a kislemezeknél robbantott.
Top 10 kislemezek 2014
JAM Project: Breakthrough (322)
Okui Masami: Mitsu (137)
Okui Masami: Shake it (87)
Okui Masami: OVER THE END (78)
Hayashibara Megumi: A HOUSE CAT (77)
Hayashibara Megumi: KOIBUMI (72)
Okui Masami: Yume ni Konnichiwa ~Willow Town Monogatari~ (70)
Hayashibara Megumi: Kagirinai Yokubou no Naka ni (68)
JAM Project: The Gate of the Hell (64)
Okui Masami: Dare Yori mo Zutto... (63)
Egyedül a JAM Project volt aktív, és többször is írtam, hogy kijöttek olyan kislemezzel, amiről már akkor tudtam, hogy az év kiadványa lesz. Remélem, a 2015-ös évre is tartogatnak valami hasonló durranást.
Top 100 dalok 2014
JAM Project: Maverick ~Kakusei Sareshi Kemono~ (off vocal) (113)
JAM Project: Maverick ~Kakusei Sareshi Kemono~ (105)
Okui Masami: Mitsu (instrumental) (81)
Okui Masami: CHAOS [instrumental] (71)
Okui Masami: WILD SPICE (70)
Okui Masami: spicy essence (64)
Okui Masami: Shake it (off vocal version) (64)
Okui Masami: Rose & Release (63)
Hayashibara Megumi: Kagirinai Yokubou no Naka ni (off vocal version) (63)
JAM Project: Majin Kenzan!! (60)
Okui Masami: Mitsu (59)
Pa-Dö-Dő: Jó nekem így (57)
Naoko Mitome & Chika Sekigawa: Gap of Frag (56)
JAM Project: Breakthrough (56)
Taro Bando & Hajime Wakai: The Long Distance of Murder (54)
Neon Jungle: Welcome to the Jungle (54)
Hayashibara Megumi: A HOUSE CAT (50)
Okui Masami: M2000 ~PROLOGUE~ (49)
Hironobu Yahata & Shinya Outouge: Dueling for Prizes (49)
JAM Project: PROMISE ~Without you~ (48)
JAM Project: Breakthrough (off vocal)
Hayashibara Megumi: KOIBUMI
Okui Masami: BI-YA-KU
Hayashibara Megumi: I & Myself
Okui Masami: Dare Yori mo Zutto...
Okui Masami: OVER THE END [instrumental]
Okui Masami: REINCARNATION
Okui Masami: SNOWY (instrumental)
Pa-Dö-Dő: Én is itt vagyok
Okui Masami: Sora ~Ikite Ireba~
Okui Masami: LOVE SHIELD
Hayashibara Megumi: Plenty of grit
Hayashibara Megumi: Give a reason
Okui Masami: Dogma
Pa-Dö-Dő: Vár már a nyár
Ishida Naoto: Big Blue
Hayashibara Megumi: REINCARNATION
Okui Masami: INSANITY [off vocal]
Pa-Dö-Dő: Hómunkások dala
Okui Masami: Energy
Hayashibara Megumi: Give a reason ~Ballade Version~
Jó szilveszternek ígérkezik, miután itt töltöm bagsziéknál. 29-én jöttem fel Pestre, az év végi 3DS Hungary találkozóra, mely most a Sugárban volt. Egyszer voltam csak itt, és akkor sem nyerte el a tetszésemet, viszont azt el kell ismerjem, hogy mint találkozó helyszín fantasztikus. Az étkezőknél van egy kisebb elkülönített rész, ott ültünk le, és nem zavartunk senkit. Több játék is előkerült, de mint mindig, most is a Mario Kart 7 aratta a sikert. Igaz, hogy 1 éve nem voltam már találkozón, vártam is nagyon, hogy el tudjak jönni, de újdonságot nagyon nem tudok írni, csak azokat, évekkel ezelőtt is írtam, hiszen minden találkozó lényegében a játék jegyében telik el. Együtt játszunk, kipróbáljuk azokat a játékokat, amiket ki szeretnénk, és másnak meg is van. Kellemes meglepetés volt, hogy 3DS Virtual Console játékokkal is lehet többen játszani Download Play-jel, ki is próbáltuk Ninty-vel a Super Mario Bros. 3-at ketten. Nagyon jól szórakoztunk, emellett az is menőség, hogy elég ha csak az egyiknek van meg a játék, a másik simán csak rácsatlakozik. Meg 3DS-en Tetris-eztek sokat, a videojátékozást Fantos törte meg. Nagyon rég láttuk őt, saját bevallása szerint keveset játszik már. Egy egyedi játékot hozott nekünk, ami olyan szinten lekötötte a társaságot, hogy aztán végig azt játszották. Én nem szálltam be, bár tetszett, amit csináltak. Kis papírokra kitalált mindenki a mellette ülőnek egy videojáték karaktert, és felragasztja celluxszal a homlokára úgy, hogy ne lássa. Neki barchobával ki kellett találnia, hogy ki ő. Érdekes volt látni, hogy egyesek mennyire bonyolult karakterekre gondoltak, vagy hogy eszükbe nem jutott volna, de ha végül kitalálták (vagy feladták), akkor bizony nagyot lestek, hogy ezt hogy nem találták ki.
És ezzel nagyjából véget is ért. Elég hamar szedelődzködött a társaság, úgyhogy 16 óra után már mi is mentünk. Káosz az Örs Vezér Terén, nehéz volt átlátni, honnan indul a 3-as villamos pótló busza, és hol érdemes rá felszállni. Nem a metrónál, mert ott sokan vannak. Arra rászállni, és irány bagszihoz. Hiányzott szerény rezidenciája, de az aznap esti program ne ismétlődjön meg. 4 ember 4 laptop... A többi képzelhetitek. Csak a The Legend of Zelda: The Wind Waker HD szakította meg ezt a tendenciát, amikor bagszit figyeltük játék közben. Eszméletlen szép a játék HD-ben, mindezek mellett a hangulata is megvan. Csak nehogy megint Zeldázni akarjak, mint régen. Nem is vittem el sokáig a játékot, és nem is emlékszem már arra, hogy azért álltam meg vele, mert túl nehéz volt, vagy mert elveszett a motivációm. Nagy kedvenc volt a Wind Waker, úgyhogy nem hiszem, hogy az lehet. Meg hogy ne unatkozzak ezen az estén (kínomban neteztem már én is, különben nem így képzeltem el a közös estét) kipróbálhattam a NES remixet. Ez egy új letölthető játék, mely a WarioWare alapján több mint 200 mini-játékot tartalmaz különböző NES játékokból. Vannak nagyon jó ötletek, de korántsem akkora eresztés, mint a WarioWare. Volt egy pár, ami túl könnyű volt, unalmas, de azért volt egy pár jó ötlet, amik nehezebbek voltak. Azok alapján amennyit láttam, jobban díjaztam volt az inspirálóan nehéz mini-játékokat. Volt egy, a Mario Bros. egyik játéka, ami már túl nehéz volt, amit már leteszek, de ezzel ne fárasszanak. Ki is próbálta LernenBoy is, neki sem jött össze.
A tegnapi nap közös játék okán már jobban telt el, mivel megkértem bagszit, hogy ha lehet, többet játsszunk közösen. Így is lett, előtte délelőtt mentünk vásárolni. Nintendo 64-en játszottunk sokat, a Goldeneye 007 hatalmas élmény volt négyesben, és mindenki nagyon élvezte. Nem hiába volt annak idején fő társasági móka a Mario Kart 64 mellett. Volt a Mario Kart is, ez nagyon jó volt. Bár ezt igazán csak akkor jó, ha órákig játsszunk vele együtt, így, rövidebb időre annyira nem. Ami csalódás volt, hogy a Mario Party 2 nem volt annyival jobb négyesben, mint egyedül, ahogy írták. Jó volt, de sokkal jobb játékélményre számítottam. Még bagszi Pokémon Stadium 2 mini-játékait próbáltuk ki, egészen menőség volt. De amivel sokat játszottunk, az a Wii U-s Wii Party U. Már a Wii-s Wii Party-t is szerettem, ebbe is sok jó ötlet volt, ezt nevezem méltó folytatásnak. Az egyik legmenőbb volt, amikor egy játékos a tábla tetején állt, a többi három pedig az alján. A felső játékos kapcsán volt egy eldöntendő kérdés, és be kellett jelölnie a választ, hogy mennyire igaz rá az állítás, vagy nem, és a többieknek is ki kell találni, hogy aki fent van, arra az mennyire igaz. Még a két véglet is frappáns volt sokszor. Egy példa: "Mennyire tudsz titkot tartani?" Az egyik véglet: "Senkinek a lelkét nem tárom ki." A másik: "Hallottad a hírt...?" :o És akkor a Wii U GamePad-en látható csúszkán kellett beállítani, hogy az mennyire igaz rá, és többieknek is megtippelni. A másik, ami inkább érdekes volt, hogy egy Wii U GamePad-en, és három Wiimote-ot kellett meghatározott módon egymás mellé tenni, és azokat a gombokat kell megnyomni, amelyikre utasítást kapunk. Ez olyan, mint a Twister társasjáték, de itt csak a kezünket kell használni. Ujjfájdalmak és görcsök kiújulása garantált. Volt még egy, ami ahhoz képest, hogy viccesnek tűnt, annyira nem szórakoztatott engem. Négy ember Wii GamePad körül zenére táncol. Kört alkotunk, és azt kell csinálni, amit a GamePad-en látunk. Több így hirtelen nem jut eszembe, és ha ismét elővesszük a játékot, állítom, hogy fájni is fog, mert nagyon tetszett, és hogy felejthettem el.
És most itt vagyunk, 31-én. Ma már (így idén) nem írok többet, ezért egy gyors összegzést írok. Mindig optimistán szoktam jellemezni az adott évet, de most ezt nem tudom megtenni. Nem tartom ezt az évet jónak. Akármi is történt, akárhogy is szolgálta a fejlődésemet, az ideit az eltékozlás évének tartom, mert nem sikerült munkát szerezni, így nem tudtam előrelépni. Persze, benne van az is, hogy visszatérjek Pestre, le nem tagadnám, hogy mennyire vissza akarok jönni, hiszen idén valahányszor felutaztam ide, azt éreztem, hogy itt vagyok igazán elememben, itt vagyok igazán önmagam. Azt maximálisan elfogadtam, hogy a december a pihenés jegyében teljen el, aminek meg is lett az eredménye: Nagyon sokat enyhültek a tünetek december eleje óta, egyre inkább érzem, hogy visszatérhetek a régi kerékvágásba, ezért januárban ismét elkezdek munkát keresni. Ha már a média ennyire harsogja, hogy Magyarország jobban teljesít, akkor csak én is érezni fogom, nem igaz? Mindezek mellett januárban újra előveszem a németet, már meg is van az időpont: február 8-án lesz az írásbeli nyelvvizsga. Ugyanis biztosra eldöntöttem, hogy az Origósat fogom csinálni. Meg is kérdeztem a munkaügyi központban, még kérelmet se kell benyújtani, hogy ne TELC-eset írjak, ott vizsgázok, ahol akarok, a lényeg az, hogy igazoljam, hogy kifizettem a második nyelvvizsgát, ha nem sikerült. Azért nem írom pótnyelvvizsgának, mert ez nincs így hivatalosan megnevezve. Át is néztem az Origósat, sokkal barátságosabb. Amikor megláttam, hogy a tesztes résznél nincs minimum ponthatár a sikeres nyelvvizsga esetére, nagyon megkönnyebbültem. Ez persze nem jelenti, hogy lazítani kell. Úgy van a teszt, hogy 50 mondat, négy válaszlehetőséggel, és ezt számolják át 15 pontra. Sokat kell készülni. Sokat kell készülni erre is, de a többire is úgy kell felkészülni, hogy lehet, hogy a teszt 0 pont lesz. Összesen 80 pont szerezhető, és 48 ponttól sikeres a vizsga. És mivel a teszt 15 pontos, ezért úgy kell készülni, hogy 65 pontból kell 48-at elérni, és így máris nem hangzik annyira kellemesen. Mindezek mellett minden egyes teszten elért pont csak segít rajtam a még jobb eredmény érdekében, valamint hogy könnyen meglegyen a 48 pont. Úgyhogy lesz dolgom a munkakeresés mellett. Csak még azt nem tudom, hogy kétnyelvű, vagy egynyelvű nyelvvizsgát kell tennem? Azt sem tudom, hogy mi a különbség a kettő között azon túl, hogy magyarról németre is kell fordítani, meg németről magyarra is. A negyedik, utolsó feladatrész, a baráti levél írása. Azért emeltem ki a barátit, mert a TELC középfokon hivatalos levelet kell írni. Információkérés, állásra jelentkezés, vagy panaszlevél. Igazából nem jó ötlet a hivatalos levél, mert ha belegondoltok, tele van sablonmondattal. Állásra jelentkezésnél úgy kell fényezned magad, mint soha senki, és megvannak erre a jól bejáratott mondatok, ahogy panaszlevélnél is. Viszont egy baráti levél azért tetszik jobban, mert spontánabb, sokkal ugyanúgy választékosan kifejezheted magad. Például írtam olyan baráti levelet, amikor a Start! nyelvkönyvvel alapfokon készültem, hogy új helyre költöztél, és mutasd be az új lakásodat, szereted-e, a környék milyen, hol van, és hasonlók. Ez számomra szimpatikusabb. De ami egyértelműen sokat segít: Lehet szótárt használni. A teszten kívül az összes feladatrésznél. Ez segít abban, hogy választékosan fejezd ki magad, de a nyelvtant és a mondatalkotást nem tudod kilesni a szótárból. Jaj, már tudom, hogy újra elő kell vegyem, hogy hol is kell a KATI szórendet használni, és hogy nem szabad három ige esetén Partizip II-t használni, ha múlt időben írok, valamint módbeli segédigéknél nincs zu+infinitiv alak. Ezeket szoktak a leggyakrabban elrontani. Ennyit a németről. Az optimizmusom ettől függetlenül a helyén van, és nagyon szeretnék 2014-re egyenesbe jönni, és mindent meg is fogok tenni ennek érdekében. Ennek fényében kívánok mindenkinek Boldog Új Évet!
Szilveszter alkalmából most többet hallgatok L'art Pour L'art Társulatot, mivel megvan mind a négy albumuk eredetiben CD-n, és három album kazettán (a Winnetou nincs meg, azt keresem). Szilveszter alkalmából nézzétek meg a kedvenc Vastyúk is talál szeget részemet:
És le ne maradjon a szokásos év végi statisztika, a Last.fm-ről az év előadóiról, albumairól, kislemezeiről:
Top 10 2013 előadók
Megumi Hayashibara (3.953)
JAM Project (1.810)
Masami Okui (1.526)
Zorán (1.007)
Suara (782)
Skorpió (759)
ALI PROJECT (591)
Chihiro Yonekura (577)
LGT (568)
angela (513)
Zárójelben az idei évre vonatkozó összhallgatás látható. Azért látszik, hogy márciusban nagyon rákaptam Hayashibara Megumi-ra.
Top 10 album
JAM Project Best Collection IX: THE MONSTERS (344)
Megumi Hayashibara: SpHERE (341)
Megumi Hayashibara: Enfleurage (272)
Megumi Hayashibara: CHOICE (269)
Megumi Hayashibara: bertemu (262)
Megumi Hayashibara: Fuwari (247)
angela: ZERO (242)
Megumi Hayashibara: VINTAGE White (241)
Megumi Hayashibara: SHAMROCK (216)
Skorpió: Zene tíz húrra és egy dobosra (201)
Top 10 kislemez
Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Revival! (332)
JAM Project: Wings of the legend (261)
ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai (155)
Megumi Hayashibara: Proof of Myself (124)
Megumi Hayashibara: A HOUSE CAT (77)
Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder (77)
Masami Okui: DEPORTATION ~but, never too late~ (70)
Csütörtöktől teszem láthatóvá ezt a postot, de ezeket még kedden este írtam. Másnap (4-én) be kell feküdjek a belgyógyászatra, hogy kiderítsék, hogy mi a bajom, de úgy állítottam be, hogy 5-étől lehessen olvasni ezt a postot. Ugyanis 2003. december 5-én jelent meg Európában a Mario Party 5, ennek alkalmából szeretnék róla is megemlékezni.
Ugyanis mostani fejemmel azt gondolom, hogy megérdemel egy emlékírást, bár tény, hogy sokáig nem szerettem, főleg miután megismertem a Mario Party 6-ot. Az 5. részt Angliában vettem meg 2005. júniusának végén, valami 15 fontért. Ekkor volt durván 2 hónapos a GameCube-om, az a kiábrándultság, ami a konzol iránt volt, az majd csak nyár végén jött el. Ugyanis szinte az egész nyarat végigjátszottuk akkor az unokatestvéremmel a GC-s Mario Kart-tal és Mario Party 5-tel, valamint ő a Super Mario Sunshine-t is végigjátszotta, nekem abból elég volt 35 Shine Sprite-ig. Igazából többen élmény volt a Mario Party 5, de amikor egyre inkább egyedül játszottam csak, rájöttem, hogy unom a játékot, csak azt nézem, hogy hány kör maradt. Úgyhogy évekig nem vettem elő a játékot.
Viszont a zenéjét ha csak a gondolatban is, de soha nem engedtem el. Főleg olyan 1-2 éve, ahogy raktam össze a fejemben a dolgokat, rájöttem arra, hogy más a Mario Party 5 zenéje, mint a többié. Nem is biztos, hogy komolyabb, de tény, hogy olyan érzetet ad, mintha nagyzenekarral vették fel, pedig ugyanúgy szintetizátoros munka. De ahogy néha hallgatom csak magát a zenét, tényleg olyan a hangzás, mintha csak egy kicsit kéne áthangszerelni, és akár nagyzenekarral is fel lehetne venni. Sokszor még a pár másodperces zenék is a különlegessége miatt is bennem marad.
Igazából az évek során egyedül a zene miatt játszottam újra a Mario Party 5-tel. És nemrég jöttem arra rá, hogy mégiscsak van érték a játékban. Ez főként a videojátékos társadalom változása miatt merült fel bennem. Sokat változott 10 év alatt, és pont emiatt elkezdtem becsülni a GameCube-ot. Pedig annak idején tényleg nem szerettem. A Mario Kart: Double Dash!!-t, a legrosszabb Mario Kart-nak tartottam, aztán a Mario Party 5-öt sem szerettem, mert annyira egyszerű volt a karakterek érzelmi megjelenítése, ami nagyon zavart, így nem tudtam komolyan venni az egész játékot. Akkoriban amennyit idegeskedtem a Super Mario Sunshine-on... Ezek mind olyan tényezők voltak, melyek rásegítettek abban, hogy legalább félévig semmivel nem játszottam. Most már másképp látom a GameCube-ot, és most már jó érzéssel nézek rá. Viszont a Mario Party 5 zene valami istenség, majd a betöltött 10. év alkalmából csinál(tat)ok belőle CD-borítót, teljesen fan made lesz, de az igényesség alapvető szempont. Most a 3DS-sel teljesen rendben vannak a dolgok, de a Wii U... Nem szeretek okoskodni, meg nem én vagyok a nagy megmondó, itt csak arról csak szó, hogy a múlt értékké válik. Ezt egy ideje észrevettem magamban, ezért igyekszem megbecsülni a jelent is. Sikerül, de még fel kell kutatnom az okát, hogy miért nem vagyok kíváncsi a Wii U-ra...
December 5-e lehetne az évfordulók napja, hiszen a felső képen látható, több minden jelent meg ezen a napon, és még nincs is meg minden, amit meg akarok szerezni, például Yonekura Chihiro: Mirai no Futari ni kislemeze. Viszont a JAM Project: Wings of the legend kislemez nagyon meglep. Ahhoz képest, hogy annak idején mennyire lázba hozott, mennyire imádtam a dalt, nagyon boldog voltam, amikor megkaptam, és mostanra teljesen hidegen hagy. Pedig azt gondoltam magamról, hogy ennyi idősen már vagyok annyira tudatos, hogy tényleg csak azokat szerzem meg, amiket szeretek. Nem arról van szó, hogy megbántam volna, hogy megvettem, mert az akkori emlékek megszépítik, és jó érzés ránézni, de hónapok óta nem hallgattam, és ha lenne lehetőségem CD-t venni, és szétnéznék az interneten, nem az elsők között lenne, amit megvennék. Az Okui Masami: naked mind kislemez meg most is csoda. A régi Okui Masami dalokban azt szeretem, hogy könnyed pop dalok voltak, de a legigényesebbek. Sokszor nincs élő hangszer, de a dallamosság, hogy első hallgatás után vissza tudom énekelni, mert megmarad a fejemben... ez a legjobb értelemben vett rágógumi pop zene. Azért álltam át a japán zenére, mert azt érzem, hogy tőlük hallok olyan pop zenét, amit én jónak tartok.
Igazából az évek során egyedül a zene miatt játszottam újra a Mario Party 5-tel. És nemrég jöttem arra rá, hogy mégiscsak van érték a játékban. Ez főként a videojátékos társadalom változása miatt merült fel bennem. Sokat változott 10 év alatt, és pont emiatt elkezdtem becsülni a GameCube-ot. Pedig annak idején tényleg nem szerettem. A Mario Kart: Double Dash!!-t, a legrosszabb Mario Kart-nak tartottam, aztán a Mario Party 5-öt sem szerettem, mert annyira egyszerű volt a karakterek érzelmi megjelenítése, ami nagyon zavart, így nem tudtam komolyan venni az egész játékot. Akkoriban amennyit idegeskedtem a Super Mario Sunshine-on... Ezek mind olyan tényezők voltak, melyek rásegítettek abban, hogy legalább félévig semmivel nem játszottam. Most már másképp látom a GameCube-ot, és most már jó érzéssel nézek rá. Viszont a Mario Party 5 zene valami istenség, majd a betöltött 10. év alkalmából csinál(tat)ok belőle CD-borítót, teljesen fan made lesz, de az igényesség alapvető szempont. Most a 3DS-sel teljesen rendben vannak a dolgok, de a Wii U... Nem szeretek okoskodni, meg nem én vagyok a nagy megmondó, itt csak arról csak szó, hogy a múlt értékké válik. Ezt egy ideje észrevettem magamban, ezért igyekszem megbecsülni a jelent is. Sikerül, de még fel kell kutatnom az okát, hogy miért nem vagyok kíváncsi a Wii U-ra...