Nagyon hirtelen haza kellett utaznom tegnap este hivatalos ügy miatt, és már ma jöttem is vissza. És ha már otthon vagyok, akkor megnézek egy Disney videokazettát, amit eddig nem láttam, a Dumbóra esett a választás. Ez olyan téren hasonszőrű nálam a Hófehérke és a hét törpével, hogy szinte biztos vagyok, hogy láttam, de egy jelenetre sem emlékszem. Miközben néztem, arra jöttem rá, hogy mégiscsak különbözik egyvalamiben: Amíg a Hófehérke esetében beugrott egy-egy jelenet, ez a Dumbóról nem mondható el. Gyakorlatilag úgy néztem, mintha először láttam volna. Tetszett, aranyos, bár nem volt olyan nagy hatással rám, mint amennyire a mondanivalója megindokolta volna. De van egy egyedi hanguata, varázsa ezeknek a nagyon régi Disney rajzfilmeknek. A Dumbo 1941-es, és ha jól néztem, akkor a negyedik Disney alkotás. Igazából nem tudom, hogy az akkori rajzfilmekre mennyire volt általánosságban jellemző a részletgazdagság, de látszik, hogy a Dumbóra sok gondot fordítottak. Ugyanez igaz a Hófehérke és a hét törpére. A videokazetta végén van egy pár perces werkfilm, hogyan készült akkoriban a rajzfilm, és tetszett az, hogy a dáridó-jelenetet elpróbálták élőben, hogy a lehető legélethűbben rajzolják meg. Sikerült.

Aki nem látta volna esetleg, a Dumbo egy kis elefánt hatalmas lapátfülekkel. A fülei miatt mindenki gúnyolja, de anyja védelmébe veszi, akit ezek után szintén kinéznek. Egy cirkuszi jelenet után valamiért el akarják választani Dumbót, és az édesanyját, aki őrjöng, az ő kicsinyét senki nem veheti el tőle. Több cirkuszi dolgozónak sikerült elkapni, és külön lakókocsiba zárják, lábát lebilincselik. Ekkor jelenik meg Timothy, a kisegér, aki védelmébe veszi a kiselefántot, és többször is elintézi, hogy találkozhasson az édesanyjával. A vége felé valami miatt eltekereg Dumbo a kisegérrel, és kalandjuk során döbbennek arra rá, hogy ahelyett, hogy kirekesztve érezné magát "mássága" miatt, mi lenne, ha azt felhasználnák? Így született meg Dumbo, az első repülő elefánt. A cirkuszban hatalmas sikere volt.

Azért tetszett, számomra az volt a történet belső mondanivalója, hogy ha valaki más is, mint a többi, annak is van pozitív oldala, és ki kell hozni belőle a legtöbbet. Ennek fényében értékes rajzfilm született.

Ma jelent meg az ALI PROJECT: Gansakushi albuma, és azt kell mondjam, hogy eléggé tetszetős. Másodjára is meghallgatom.

Tegnap éjszaka hazajöttem, egy napra, lassan megyek vissza Pestre. Nem sok mindenre volt idő, így a nyáron még egyszer szeretnék még egyszer visszajönni.

Csak két Disney videokazettát tudtam megnézni a 10-ből: Hófehérke és a hét törpe, és a 101 Kiskutya. A Hófehérke és a hét törpét nagyon régen nem láttam, és kíváncsi voltam, hogy mennyire van felújítva. Biztos átesett egy kis ráncfelvarráson, de látszik rajta, hogy 1937-es film, nagyon hangulatos. Se a képen, se a hangon nem eszközöltek akkora változást, inkább csak annyira újították fel, hogy nézhető legyen videokazettán. Tetszett, viszont ami meglepett, és egyáltalán nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna, az a film után levő extra videó, ahol maga Walt Disney beszél az akkori munkálatokról, és korabeli képekkel, videókkal illusztrálták, hangulatos volt. Most néztem utána, hogy 1962-ben szinkronizálták magyarra, és 1992-ben ment moziban is. Emlékeim szerint nem láttam akkor, csak videón.

A két 101 kiskutya közül a rajzfilmet néztem meg. Annyira hatásos nem volt számomra, elnézegettem, aranyos volt, de semmi különös. Én a filmet jobban szeretem.

A többit majd, ha legközelebb hazajövök. És akkor most ezek a videokazettáim vannak: