Hosszú évek után ismét elővettem a The Legend of Zelda: A Link to the Past-et. Tervezem is végigjátszani, hogy Nintendo Switch-es adatbázisban is végiglegyen játszva, de nem számítottam arra, hogy ennyire nehezen fog menni. Nagyon rég játszottam vele komolyan, és teljesen elszoktam tőle. Pedig nem nehéz, látom, hogy meg lehet csinálni, csak én szerencsétlenkedem el.

Még az első felénél tartok, megvan a három medál, aminek köszönhetően a Master Sword büszke birtokosa lehettem, és annak köszönhetően erősebb lettem. Az első dungeon, az Eastern Palace-ban is meghaltam egy párszor, de a főellenség, az Armos Knights könnyen ment. Arra viszont nem számítottam, hogy a Desert Palace-ban a három Lamnolas úgy meg fog izzasztani. Ott az okoz nehézséget, hogy ahogy kijönnek a földből, a homok is sebez, ahogy kirepül a földből, plusz mivel repülnek, nehéz belőni, hogy pontosan hol érnek földet, hol sebezzem meg a fejüket úgy, hogy annak ne legyek kárvallottja. Nehezen, de sikerült megölni őket. A Tower of Herára leginkább eljutni volt nehéz, egyébként maga a dungeon nem volt nehéz, csak sok volt benne a logikai feladat. Meg a főellenség, Moldorm sem nehéz, sokkal inkább trükkös. Le lehet esni, és ha leesel, az egész harc újra kezdődik.
Meg az volt még érdekes, hogy először a Dark World-be, nem volt még meg a Moon of Wisdom. Nekem meg csak a távolból rémlett, hogy Link nyúl alakját veszi fel ekkor, de megijesztett, hogy nemcsak hogy nincs semmi, nem tudok mit csinálni, de vissza se tudok menni. Ennek utána kellett nézzek. Ja hogy a tükör (Magic Mirror) nem azért van, hogy gyönyörködjek magamban... Szóval, eligazodok én, csak alkalmanként egy kis segítség nem jön rosszul.
Aztán a Dark World. A Palace of Darkness is... Tulajdonképpen nem nehéz, de majdnem egy órámba telt, mire rájöttem (segítség nélkül), hol akadtam el. Nem voltam bombázó, ha kisebb repedések voltak a falon, mert az nekem korábban nem robbant fel. És hát a kalapács... Hát mivel mással sújtsak le a vakondokra és a főellenségre, Helmasaur King-re? Ezután már nem volt nehéz.
Szóval, így állok most. Az az érdekes egyébként, hogy végsősoron nem azért bosszankodok a halálomon, mert annyira szerencsétlen vagyok, hanem mert más, hardcore játékosok tartanának szerencsétlennek. Takarodjatok innen, ez az én játékom! Valójában élvezem a játékot és imádom. Maradt még valami abból az érzésből, amikor 2008 elején úgy játszottam a LttP-vel, hogy az időérzékem is megszűnt. Még itt a blogban is megírtam az érzéseimet, vissza lehet olvasni a 2008 januári-februári írásaimat, és el lehet merülni a gyerekkori énemben. Aki átérzi a LttP komplexitását, az legalább akkora Zelda játék függő lesz, mint én voltam 2008-ban.

A másik játékot most vettem meg Nintendo Switch-re, a Disney Classic Games. A '90-es évek nagy Disney játékaiból ad ízelítőt. Alapból a sokak által kedvelt Segás (és PC-s) Aladdin és az Oroszlánkirály játszható. Ezzel is sokáig ellennénk (főleg, ha számításba vesszük az Oroszlánkirály nehézségét), a teljes pakkal a DLC megvásárlása után van lehetőségünk játszani. Ezen lehetőséggel is éltem, hiszen számomra a Super Nintendós Aladdin az igazi! Sokan jobban szeretik Segás Aladdint, de én sokkal jobban érzem a SNES-es játékban a Disney hangulatvilágát.
Köztudott, hogy két különböző cég fejlesztette a két Aladdint. A Segásat a Virgin, míg a SNES-eset a Capcom. Azért, mert a Nintendós Disney játékok jogai akkor még a Capcomnál voltak. Én azt sokkal jobban érzem. Zeneileg is, meg számomra a Capcom sokkal jobban átadja a Disney vibe-ját. Előtte játszottam a The Magical Quest: Starring Mickey Mouse játékkal, mely szintén Capcom fejlesztés, lényegében az vitt be komolyan a Disney világába. Láttam előtte moziban az Aladdint, az Oroszlánkirályt, de a SNES játéknál éreztem meg igazán, hogy mi az a Disney, hogy mennyire fantasztikus az a világ, amit közvetítenek. Ugyanezt adja vissza a SNES-es Aladdin, ezért szeretem annyira.
Próbáltam persze a Segásat is, de annak a hangulatvilága nem is nagyon jön át, meg hiába láthatóan szebb és részletgazdagasabb a grafikája, egyéb részleteiben kevésbé tűnik profinak játék. Azt sem értem, hogy miért van Aladdin kezében kard (amikor a Disney klasszikusban nem volt, ahogy a SNES játékban sem), meg az is nehezen átlátható számomra, hogy a lámpából kiáramló füst jelzi az életerőt. Tudom, hogy ez elfogultságnak hangzik, tervezem végigjátszani, és akkor majd jobb véleményem lesz a jáékról.

Hogy az Oroszlánkirályt valaha is végig fogom játszani, nem tudom... De ez valami rémálom... Hogy akar Szimba király lenni, ha nem tud úszni? Komolyra fordítva a szót, arról hallottam egyébként, a Disney megkövetelte, hogy legyen nehéz a játék, mert ne az legyen, hogy egy 24 órás kölcsönzés alkalmával végig lehessen játszani a játékot. Ó, a jó öreg kölcsönzői korszak... De igazuk van! Ha öt játék áráig kölcsönzöm ki, sem tudtam volna végigjátszani, állítom. De mindent megteszek a siker érdekében.

A Dzsungel Könyve pedig azon Disney klasszikusok közé tartozik, amit sehogy nem érzek. És a játék is borzalmasan idegesítő. Nem is tudok róla többet írni, mert már az 1. pályán sem jutok messzire, és nincs is motivációm, hogy továbbmenjek. Talán majd? Ki tudja... Egyszer talán.

Szóval ezekkel játszok most. Ha egy Magical Quest csomag is kijönne, leköteleznének.

Mivel Hollandiában (többek között) ugyanúgy jelennek meg Disney Blu-rayek, a legújabb filmekből is, ezekből akartam venni magamnak egyet. Egyrészt gyűjteménybe, másrészt ezáltal is gyakorolni a nyelvet. A legolcsóbb megoldásnak a BoekenVoordeel tűnt, ahol annyiért adták az új Blu-Rayeket, mint a CeX-ben a használtakat. A használt Disney Blu-rayek külföldön is relatíve magasabb áron vannak, olyannyira, hogy megéri jobb helyen újonnan venni, mert semmivel sem drágább.

A holland változatokon általában hollandul és franciául rá vannak írva a információk, mert így Belgium egész területén szintúgy tudják értékesíteni. A Mulannak nagyon örültem, hogy meg tudtam venni, hiszen továbbra is az nálam a #1 Disney klasszikus, ezért azt mindenképp szerettem volna. Mivel Magyarországon nem jelent meg a film Blu-rayen, ezért most láttam először a filmet Full HD-ben és bizony, megérte. Ami a hangot illeti, csak az angol szinkronnak van mbps minőségű hangja, a többi jellemzően 640 kbps minőségben szól. Tehát, veszteségmentes, de azért teljesen mégsem.

A Jégvarázs 2, az Aladdin és az Oroszlánkirály meg alapvetően jó, de inkább az utóbbi kettő. Igazából a Jégvarázs 2 sem annyira rossz, mert jól rávilágít arra, hogy a problémák forrását bizonyos esetben az ősökben érdemes keresni, de a Disney annyira nem tudja levetkőzni a saját sztereotípiáit, hogy még komolyabb mondanivalót a maga idealista módján tálalja. Ezzel egyrészt maga a mondanivaló is érvényét veszti, másrészt, nem ajánlható minden korosztálynak. Disney klasszikusnak elmegy, de komolyabb történetek hiteles elmesélésében a Pixar sokkal erősebb.

Az Aladdin és az Oroszlánkirály filmadaptációit meg kifejezetten szeretem. Én nagyon szeretem az Aladdin Ezeregy éj és a Hipp-Hopp felújított változatát, nagyon jól áthangszerelték, tetszik a dinamikája, illetve érzelmileg is erősebb, talán felnőttesebb is. Az biztos, hogy jobban érzem az új változatokat, mint az eredetit. Az új dalok is tetszenek, viszont a többi régről ismert dal (Jóbarát, Ali Ababwa) eredetiben jobb. Viszont, amit a mai napig furcsának tartok, hogy kizárólag flamand szinkron van az Aladdinból, holland nincs. A különbség pedig hallható, flamand szövegből jóval kevesebbet értek, mint hollandból. De legalább felirat formájában létezik hollandul, így az segít. Nem tudom, hogy fogunk-e az egyetemen flamandot tanulni, de sok szót, szókapcsolatot nehezen tudtam a hollanddal összeegyeztetni. Egyébként a holland DVD-kiadáson a magyar szinkron és felirat is rajta van, Blu-Rayen nincs. Mondjuk, milyen szép lenne, ha a hollandoknak rendelkezésére bocsátanák a jobb minőségű magyar szinkront, míg abból mi nem kapunk, hiszen Magyarországon jó ideje nem kapható Disney Blu-ray.

Az Oroszlánkirályt holnap fogom megnézni, azt is szerettem. Kíváncsi leszek, milyen a holland szinkron. Egyébként a Blu-ray kiadások extrákkal is bőven el vannak látva (míg nálunk, a DVD-változatok extrák nélkül jelentek meg), meg fogom azokat is nézni, kíváncsi vagyok rájuk.

Mivel csak holnap megyek át Bredába, ezért ma még itt maradtam Eindhovenben. Mivel szerencsére semmi ellenőrzés nem volt tegnap a repülőtéren, ezért nem mentem karanténba. Hollandiában úgy, hatóságilag nem kötelező a karantén, de erősen ajánlott. Én úgy voltam vele, hogy mivel mind a két tesztem negatív volt és a második oltás is megvan már (annak a védettségére még ugyan várni kell), ezért tisztább lelkiismerettel nem tartom be ezt az ajánlást. Egyébként külterületen senki nem visel maszkot, csak beltéren. Ezt azért betartom, ha bemegyek a boltba felveszem a maszkot.

Egyébként a boltok nem annyira drágák, de nagyon kell nézelődni. Itt is van LIDL és ALDI, ami nagyon olcsó. A két nagy holland üzletlánc, az Albert Heijn és a Jumbo egy kicsivel drágábbak. Itt nagyon kell nézni, hogy mit veszünk, mert sokszor elég nehéz megtalálni a saját márkás terméket, ami némileg mérsékli az árat. Még reggel elmentem az Albert Heijnbe kávét és reggelit venni. Aztán kb. 11 óráig maradtam a szálláson, mert a boltok hétfőn csak délben nyitnak. Ha egy mód van rá, szerettem volna még ma elintézni az BSN szám igénylését, de a szaktársam, aki már néhány hónapja Bredában van (Ő segített munkát szeretni és az albérletben is nagyon sokat segített, nagyon hálás vagyok neki azért, amit értem tett) mondta, hogy csak ott lehet azt megigényelni, ahol lakni fogok, tehát Bredában. BSN szám alap Hollandiában, ezzel vagy hivatalosan jelen az országban, ezzel vállalhatsz (legálisan) munkát és például csak ezzel nyithatsz bankszámlát. És a bankszámla is kötelező a munkavállaláshoz. Rossz helyen jár az (ezen a blogon), aki kiskaput keres, az egyik jele annak, hogy komolyan tervezek itt maradni, az az, hogy legálisan vállalok munkát, ahol be is vagyok jelentve. Ezért külföldiek munkaajánlata nem érdekel. Náluk erősen megvan az esély arra, hogy nem is fizetnek ki, nem egy ilyen történetet lehet hallani. Szóval a BSN számot majd Bredában intézem, már foglaltam is időpontot szerdára.

Ezt nem, viszont holland SIM-kártyát vettem magamnak. Feltöltős Lebara kártya €1, ezzel van holland telefonszámom is. Ez is része annak, hogy be akarok integrálódni az országba, meg ha lehetőség lesz másik munkát keresni, akkor jobb esélyem lesz holland telefonszámmal megpályázni azt. De konkrétan sokat nem fogom használni, csak ha holland telefonszámot kell hívni. Megmarad a DIGI-s SIM-kártya, azon 30 GB mobilinternet van havonta 1000 forintért. Azt Roaminggal tudom itt is használni.

Itt Hollandiában is megvan az a szabály, hogy boltban csak bizonyos számú személy tartózkodhat egyszerre. Több boltban olyan volt, hogy az előtte álltak sorban az emberek. A CeX-et azonnal látni akartam. Itt is alapvetően el van zárva a bejárat, de mivel nem volt bent csak 2 ember, így azonnal jött az egyik ott dolgozó és megnyitotta nekem a bejáratot. Jó hely, de drágább, mint az angol CeX. A játékok általánosságban drágábbak, illetve azt reméltem, hogy találok DVD-t olcsón, ha már itt van a hordozható DVD-lejátszóm, de csak Blu-ray-t találtam. Azzal meg egyelőre nem tudok mit kezdeni. Azért a FIFA Football 2004-et GameCube-ra megvettem €0,50-ért. Egyébként volt néhány extrém drága játék:

• Harry Potter és a Bölcsek Köve PlayStation 2-re €90
• Pokémon XD: The Gale of Darkness GameCube-ra €170
• Fire Emblem: Gate of Radiance szintén GameCube-ra €220

Szóval a FIFA Football 2004 az első Hollandiában vásárolt játék. A játék papírjai holland nyelvű. Sajnos a konzol nincs nálam, de egy pár játékot veszek majd, aztán ha tényleg minden jól alakul, akkor elhozom a konzolokat is.

Meg könyvesboltra voltam nagyon kíváncsi. Találtam egy kisebbet, ahol DVD-k, Blu-rayek meg papíráruk is voltak. Az eladó nagyon aranyos volt, kicsit beszélgettünk is. Nyelvkönyvet kerestem, kíváncsi voltam, hogy azok a könyvek, amikből az egyetemen tanulunk, mennyire kaphatók. Ott nem volt nyelvkönyv, de említette, hogy van egy nagy könyvesbolt kicsit odébb, azt keressem meg. Időbe telt megtalálni, mert nem tudtam a nevét pontosan, de aztán amikor beírtam a Google Maps-be, hogy "Boekwinkel" elsők között adta ki a nagy könyvesboltot és hogy merre van. És ott megtaláltam az összes nyelvkönyvet, amiből tanulunk. Csak igen... Valóban mindegyik ára €40 körül van, ahogy a tanárok mondták, ezért kaptuk meg PDF formában. Sőt, a Taal Vitaal még drágább, hiszen a tankönyv és a munkafüzet ott külön van. Na majd, ha meggazdagszok, megveszem mindegyiket. A Nederlands in Gang-ot, az Opmaat-ot, sőt még a Contact!-ot is, amiből extra feladatokat kapunk. Az nagyon jó könyv, tetszenek a benne lévő feladatok. Sajnálom, hogy azt nem használjuk annyira. Viszont a Nederland voor Nieuwkomers könyvet megvettem volna, de az nem volt.

Ehelyett amikor visszamentem a Media Markt-ba, úgy döntöttem, hogy a SIM-kártya mellett bevállalok egy vezeték nélküli Bluetooth fülhallgatót. Ragaszkodtam a Philips márkához, közülük a TAT2205 volt a legolcsóbb, €38,99 volt. Ezzel egyrészt kezdeti bizalmat szavazok meg magamnak, hogy a munka jól fog menni, másrészt rengeteg ételfutárt látok az utcán (főleg délután) és szinte mindegyik fülében ott a fülhallgató. Ebből le merem vonni azt a következtetést, hogy lehet munka közben zenét hallgatni. Ami egyébként logikus. Mérsékelt hangerővel lehet figyelni az utcán és ha keresnének a munkahelyről a Bluetooth fülhallgató azonnal jelez, úgyhogy a kapcsolattartásban sem akadályoz. Feltöltöttem és azonnal kapcsolódott a telefonhoz. Gyakran fogom én ezt használni. Egyébként totál meglepődtem, hogy ugyan van ez Magyarországon is, de mennyivel drágábban. 18.000-20.000 forint körül van. Nagyvonalúan bánnak az Euró árfolyamával, meg kell hagyni... Van egyébként 14.500 forintért is, ami azért jóval közelebb van az Euró árához, de csak fehér színű. Az Euronics-ban a fehér 14.399 forint, de valamilyen rejtélyes okból kifolyólag ugyanebből a modellből a fekete színű 3.000 forinttal drágább. Ami nekem is van. Rendben rácsatlakozik és a hang is nagyon jó. Voltam is most kipróbálni. Kimentem most, 21 órakor kicsit sétálni, mert egyszerűen nem tudok betelni azzal, hogy itt még 21 óra után is látható a nap.

Meg hogy itt bőven 22 óra után kezd el sötétedni. Úgyhogy a lelki állapotom egyből sokat javult azzal, hogy itt vagyok Hollandiában.

Még egy valamit vettem. Visszamentem abba a kis könyvesboltba, ahol DVD-k, Blu-rayek is vannak. Vettem Disney DVD-ket is.

Tervezem begyűjteni a holland kiadású DVD-ket is, ezt ma kezdtem el. Egyből a nagy kedvencemmel, a Mulannal kezdtem, illetve itt az Aladdin is, ami szintén nagy jelentősségű. Van itt minden Disney Blu-ray is, normálisan, de azokat egyelőre még nem tudom venni, mert nincs Blu-ray lejátszóm. A hordozható DVD lejátszó viszont most jól jön. Voltak más filmek is, amik érdekelnek, de az meglepett, hogy például a holland kiadású Legendás Állatok és Megfigyelésük DVD-n csak felirat van hollandul, szinkron nincs. Ugyanez a helyzet a Csillag Születik DVD-vel is. Így Disney-ket vettem.

A szállásra visszaérve meg is néztem az Aladdint. Az igazat megvallva, nem vagyok elragadtatva a holland szinkrontól. A magyar sokkal jobb, mert szinte életre kelnek a karakterek azáltal, hogy a szinkronszínészek játszanak a hangjukkal. Ezt a hollandnál nem érzékeltem. A Mulant holnap nézem meg. Hátha az jobb lesz.

Még ami furcsán érintett, hogy ugyan igyekeztem hollandul kommunikálni, de voltak néhányan, akik hallva az akcentusomat átváltottak angolra. Ez inkább kellemetlen volt, az egyiket rá is kényszerítettem arra, hogy velem ugyan hollandul beszéljen, azzal, hogy hollandul válaszoltam. Lehet, hogy hallatszik, hogy külföldi vagyok és talán még ügyetlen is a beszédem, de azért is vagyok itt, hogy gyakoroljam a nyelvet! Tessék segíteni ebben!

Nos, mára ennyi. Holnap 10 óra után megyek Bredába és beöltözök az albérletbe.

Azt hiszem egy darabig a polcon marad a 101 Kiskutya és a 102 Kiskutya DVD. Az utóbbi napokban négyszer-négyszer néztem meg mindkét filmet a nyelvek miatt, méghozzá az alábbi sorrendben.

• Magyar hang - magyar felirat
• Holland hang - holland felirat
• Magyar hang - holland felirat
• Holland hang - magyar felirat

Igazából a végére már kár volt erőltetni, mert annyira nem kötött már le a film és semmi nem maradt meg a szövegből meg a feliratból. Egyébként jó a holland szinkron. Majd valamikor később megint megnézem, amikor jobban is tudom a nyelvet, meg megint az újdonság erejével fog hatni, és akkor megint figyelni fogom a szöveget és a feliratot is. Meg hát van több Disney DVD is holland szinkronnal: Macskarisztokraták, Pocahontas, Eszeveszett Birodalom, az új élőszereplős Aladdin. Úgyhogy bőven van lehetőség hallgatni és gyakorolni a nyelvet.

Ma megjelent az élőszereplős Aladdin és Oroszlánkirály DVD-k, közülük az Aladdint vettem meg. Méghozzá azért, mert rákerült a flamand szinkron és holland felirat. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen a lesz flamandul, és mennyire hasonlít a hollandhoz. Mivel láttam már magyarul, ezért egyből idegen nyelven néztem meg. Érdekes volt a belgák holland nyelvén nézni a filmet. Alapvetően kevesebb szót hallottam ki, inkább a holland feliratot értettem. Tényleg lehetnek különböző szóhasználatok, ahogy előzetesen tanultunk már néhányat. Mindenesetre a beszéd számomra szokatlanul szép volt, azt a nagyon harácsolós, hörgős beszédet nem hallottam. Inkább szóhasználatban vettem észre különbséget, de volt jó néhány szó, amit flamandul is értettem..

Egyébként egész jó a film szerintem, a jobb élőszereplős Disney filmek közé sorolom. Bár egyébként azt tippelem, hogy nemcsak azért nem aratnak osztatlan sikert a Disney klasszikusok élőszereplős változatai, mert sokan a pénzt sejtik az egész mögött, hanem mert ezek a tündérmesék, csak animációban működnek igazán. A színészi játék nem volt az igazi, mintha nem éreznék át a történet mese-mivoltát. De valahogy a miliőt sikerült átadni, sőt! Nekem még 1-2 újrahangszerelt változata is nagyon tetszik. Például az Ezeregy éj és a Hipp-Hopp dalok. Ezek nekem nagyon bejönnek az új hangszereléssel, mert úgy adnak új értelmet a daloknak, megőrizték az eredeti hangulatát. De hát ez a feldolgozások értelme. Mindazonáltal maga a film nekem olyan 6 pont. De majd írok róla részletesebben később, ha úgy érzem, hogy lesz annyi gondolatom, hogy külön postot tudok rá szánni.

A kezdőképernyőn jelen van mind a holland, mind a flamand nyelv, mint választható.

Sikerült megvenni Almási Kitti legújabb könyvét, illetve a Jégvarázs 2 DVD-t.

Ahogy írtam korábban, sok jót remélek az új Almási Kitti könyvtől, mert a Facebook, Instagram oldalaiban és YouTube csatornáiban is sok jó gondolatot oszt meg, amelyeket a könyvből idéz. Ezeket rendkívül progresszívnek gondolom, tényleg az tetszik, hogy nem ítél el semmilyen rossznak bélyegzett tulajdonságot, hanem keresi azok az okát, gyökerét, ezáltal ad rájuk magyarázatot. Ezt azért tartom fontosnak, mert így válnak kimondhatóvá olyan dolgok is, amik ha nem is feltétlen tabuk, de szégyen kimondani, mert biztos, hogy megbélyegeznek miatta. Ezért ezeket csak a legközelebbi barátoknak mondjuk el. Azt remélem, hogy több ilyet fogok olvasni a könyvben. Az biztos, hogy a fejezetcímek érdekfeszítőek, biztos vagyok abban, hogy végig fogom olvasni. Fogok még írni róla.

Örülök, hogy feltámadt a Pro Video, így jönnek az újabb Disney DVD-k. Első körben a Jégvarázs 2 és a Toy Story 4 jelentek meg, jövő szerdán jönnek az Aladdin és az Oroszlánkirály élőszereplős változatok DVD-i. Igazából nem terveztem ilyen korán megvenni a Jégvarázs 2 DVD-t, de amikor láttam, hogy rajta van a német szinkron és német felirat, akkor semmi kétségem nem volt, hogy ez kell nekem, méghozzá a lehető leghamarabb! Szerintem nincs is olyan magyar kiadású DVD-m, amin van német szinkron vagy felirat. És én, aki akármennyire szenved a német nyelvvel, mégis imádja, ez nálam nagy súllyal vetett a latba, amellett, hogy Disney DVD. Mindenképp meg fogom nézni németül is, de ma magyarul, mert most láttam először. Így első végignézés után alapvetően tetszik, inkább kellemes csalódás volt. Bár az eleje, az a túlzott idilli kép nekem már túl sok volt, de a kaland része kifejezetten tetszett. De az, amiért volt az egész kaland az nekem a nagyobb a füstje, mint a lángja tipikus esete. De majd megnézem németül meg angolul is (természetesen az angol szinkron is rajta van).

És akkor a két DVD együtt, Egyébként soha nem voltam nagy rajongója a Jégvarázsnak. Akkor jöttem rá, hogy mi nem tetszik benne, amikor megnéztem az első filmet angolul is. Ez azon kevés Disney klasszikusok közé tartozik, amelynek nem tetszett a magyar szinkronja. Túlzásosan negédes, tenyérbemászó, annyira érződik, hogy a tizenéves lányok a célközönség, mert a különböző relikviáknak ők lesznek a fő vásárlói csoportja. Viszont amikor megnéztem angolul, jobban átjött a történet mondanivalója. A poénok viccesebbek voltak, és többet nevettem az egészen. Kíváncsi leszek a német szinkronra, remélem úgy jobban fog tetszeni a második film.

Amit még soron kívül meg fogok venni, az az Aladdin élőszereplős DVD. Azon ugyanis flamand szinkron és holland felirat van! Flamand, a belgák által beszélt holland nyelv! Kezdjük egyébként egyetemen tanulni a holland és a flamand nyelv közti különbséget. Azért van néhány, mindenképp meg fogom tanulni, de egyébként sokkal inkább Hollandia-párti vagyok. Drága holland barátom, Humbby mondta, hogy előszeretettel gúnyolódnak a belgák által beszélt holland nyelven, és az a helyzet, hogy meg tudom érteni, hogy miért. Néhány alkalommal holland nyelvórán házi feladatként meg kellett nézni néhány tanító jellegű videót. Néhány videónál feltűnt, hogy egyáltalán nem olyan a holland beszéd, mint amilyet megszoktam. Akkor esett le, hogy miért, amikor megláttam a linkben a ".be" végződést. Ez belga weboldal, és amit hallottam, az flamand stílusú holland. Irgalmatlanul bántotta a fülemet, nagyon csúnyán mondják a "g" és "ch" betűket. Ha valaki azt mondja, hogy a holland nyelv erősen hörgős, harácsolós, a flamand ennek a négyzete. Nem mondom, a dél-hollandok beszédét is szokni kellett, de az még hallgatható számomra. Az északon élő hollandok beszélik szépen (a mi fülünknek) a nyelvet. Ők a g-t szinte úgy mondják, mint mi, a ch meg inkább a német ch-hoz hasonlít. Mindenesetre meg fogom nézni az Aladdint flamand-hollandul is, mert azért érdekel. Meg becsülöm, hogy végre nyugati nyelveken is adnak ki Magyarországon DVD-ket.

Úgy döntöttem, hogy ami Disney DVD-t még el tudok érni a legújabb megjelenések közül, azokat megveszem. Nagyon keveset látok már közülük elérhetőnek mind üzletben, mind neten, és úgy hírlik, hogy a Pro Video valójában elvesztette a jogot a Disney DVD-k forgalmazásától. Ezt talán még így korai kijelenteni (nem tudok én legalább is ilyenről biztos forrásból), mert lehet még arról szó, hogy a koronavírus miatt nincs lehetőség kiadni, új példányokat gyártani a DVD-kből. De lehet intőjelnek is nézni azt, hogy az Aladdin és az Oroszlánkirály filmek a mai napig nem jelentek meg DVD-n. Nagy titkok tudója akkor leszünk, ha a Pro Video visszaáll a régi kerékvágásba, én mindenesetre úgy döntöttem, hogy amit még lehet, azt megveszem. És meg is lehet venni. Első körben a Hihetetlen család 2 jött meg.

Amivel jól is jártam, mert volt egy példány belőle Békéscsabán a Libriben, a hátulján 2.999 forintos ár volt. Nem mondom, szívtam a fogja a miatta, de úgy döntöttem, hogy legyen. Megveszem. A pénztárnál viszont 1.990 forintos árat adott ki a gép. Lehet olcsóbban adni, nem vagyok ellene. Így azért már kicsit jobb. A filmről és a DVD-ről majd később írok, első körben annyi, hogy nagyon tetszett. Jó volt, hogy nem mint egy kötelező jellegű Disney folytatás volt, hanem valódi történetet kapott. Jó volt a történetvezetés is, végig éberen tartotta a figyelmemet. Részletesebb elemzés majd később.

A DVD-n helyet kapott a Bao című rövidfilm, amit a moziban a film előtt adtak le. Jószokásuk a Pixarnál egy rövidfilmmel kezdeni a vetítést, melyek mind csak pár percesek, de a mondanivalójuk, és a kifejezésmódjuk miatt nagyon emlékezetesek. Nem különb a Bao sem, ami azért is kedves számomra, mert egy ázsiai család életébe nyerhetünk betekintést. Magát a mondanivalót (szeretet, szerettünk elengedése, ha el akar menni) már többen is feldolgozták, de ha a körítés egyedi, vagy saját, az mindenképp érdemel némi figyelmet. Egy "dumpling" kel életre (fogalmam sincs, mi a magyar neve, de nővéreméknél mi is szoktunk csinálni, és az angol nevét mondják) baba formájában. A hölgy megszereti, és mindegy sajátjaként neveli. De ahogy a gyerekeknél lenni szokás, ahogy cseperednek, úgy ragaszkodnak egyre kevésbé az anyjukhoz, és akarják élni a saját életüket. Hasonlót láthatunk itt is. Bizony ez az hölgy is nagyon megszereti a dumpling formájú kisbabát. Sajátjaként neveli, és bizony egy idő után neki is meg kell küzdeni azzal a gondolattal, hogy a gyerek, ahogy tinédzser lesz, úgy akar leválni az anyjától, és bizony ezzel szembe kell nézni ezzel a hölgynek. Hogy miként teszi ezt, és mi lesz a vége... Nem olyan hosszú az a 7 perc, hogy ne nézze meg senki. Főleg, mert nagyon érdemes.

Tehát jó vásár volt egy DVD, még kettő vár megvásárlásra:

• Dumbó
• Ralph lezúzza a netet

Ahogy írtam feljebb, sem az Aladdin, sem az Oroszlánkirály nem jelent már meg DVD-n, ahogy a Toy Story 4 sem. Ezek sorsáról nem tudok semmit, bízzunk egy későbbi megjelenésben.

Ez most erősen elmélkedő jellegű blogpost lesz, mert ahogy írtam a játékzenei CD-ket, írtam a Super Mario 64-ről, hogy azért nem szoktam hallgatni a zenéjét, mert túlzottan szép a végefőcím zenéje, mintha egy idealista világot festene fel. Ezen gondolkodtam el. Rájöttem, hogy ugyanez igaz a The Legend of Zelda: Ocarina of Time-ra. Ott is azt érezteti a végefőcím zene, hogy minden rossz forrása Ganondorf, ha őt kivégezte Link (társaival együtt), akkor utána minden szép és jó, és ő a hős. Hero of Time, vagy mi a fene... Ráadásul az Ocarina of Time vége annyival is "hatásosabb", hogy nem egyedül győzi le végül Ganont, hanem az öt bölccsel együtt (Saria, Darunia, Ruto, Impa és Nabooru), akiktől kapjuk a medálokat a felnőtt Dungeonökben. Ez azért érdekes, mert ők öt különböző faj, és Linkkel együttes erővel győzik le a gonoszt. Ez jelképezheti azt, hogy mindegy, hogy honnan jöttél, ha összefogunk, együtt csodákra vagyunk képesek. Már ez önmagában eléggé idealista, nagyon szép lenne, ha tényleg így lenne, de sajnos a valóság nemcsak ez. Mint ahogy a vége sem.

Az, hogy ott van vége a két játéknak, hogy le van győzve a gonosz, és utána minden szép és jó, eléggé meseszerű, erősen reflektál a Disney klasszikusokra, melyek hasonlóan végződnek. Érdekes belegondolni abba, hogy ezek a dolgok 10-15 éve meg persze gyerekként egyáltalán nem zavartak, de most, 30-on túl, amikor már megtapasztaltam néhány dolgot az életből, jobban igényem van arra, hogy olyan történeteket lássak, melyek inkább reflektálnak a való életre, semmint hogy "boldogan éltek, míg meg nem haltak" jellegű meséket olvassak, rajzfilmeket nézzek vagy történetű játékokkal játsszak. Mondjuk a boldogság hajszolására is újabban valóságos marketing alakult ki, köszönhetően a coachoknak, egótrénereknek, akik pont arra építenek, hogy egyrészt elhitték gyerekként az ilyen rajzfilmeket, meséket, másrészt meg nagyon sok szülő óvta a gyerekét, mindent megadott neki, ezért amikor az nagykorú lett, csak pislog, hogy az élet nagyon nem olyan, amilyennek gyerekként megélte. Ezért mondják azt, hogy addig örülj, amíg gyerek vagy. Miért, amint felnőtt lesz az ember, onnantól csupa szenvedés az élet? Erről írtam az animés blogban, amikor írtam a MondoCon élménybeszámolót, és a karaokénál valaki azért énekelt Nagy Ferót, mert hogy szívás az élet. Már ott írtam, hogy lehet így is látni a dolgokat, én inkább azt mondom, hogy az élet folyamatos küzdelem, ahol minden egyes nap meg kell vívnunk a magunk harcát. És ha valaki aznap sikeresen megvívta a maga küzdelmét, vagy ha nem is járt sikerrel, de mindent megtett,  ami tőle telhető, akkor nyugodtan fog aludni éjjel. A siker nem feltétlen jó ide, mert emberek vagyunk, nem istenek, ezért nem sikerülhet minden, azzal már jobban tudok azonosulni, ha mindent megtettünk, képességünk 10 egységéből beletettük mind a 10 egységet, akkor nézünk este nyugodt lelkiismerettel a tükörbe, és fogunk aludni éjjel.

Csak mivel rajzfilmek, játékok véget érnek, ezért legtöbbször ezeket happy enddel zárják le, amik egy idealista világot festenek. Ezekkel az a baj, hogy nem reflektálnak a való életre. Kis kitérővel vegyünk egy Disney klasszikust: Aladdin beleszeret Jázminba, göröngyös úton ugyan, de egymásra találnak, és véget ér a rajzfilm ott, hogy Jázmin Aladdint választja, és boldog mindenki. De hogy utána mi van, milyen a kapcsolatuk, milyen a házaséletük, milyen nehézségeken mennek keresztül, azt hogy kezelik, arról már nincs szó. Illetve néhány Disney klasszikusnak van folytatása, ahol betekintést nyerhetünk a főtörténet utáni eseményekbe, és azért vannak nehézségeik. Csak ezek nincsenek annyira a köztudatban, mert sokkal rosszabbak, mint az első filmek. Annak ellenére, hogy némelyekben tényleg komoly baki van, én személy szerint szoktam ezeket becsülni ezeket a folytatásokat, sőt! Én jobban szeretem az Oroszlánkirály 2-t, mint az első filmet. Mert az a "boldogan éltek míg meg nem haltak" sablon utáni állapotot mutatja be meglehetősen jól és hitelesen, úgyhogy az Oroszlánkirály 2 magasan a legjobb folytatás, amit Disney klasszikussal elkövettek. És ott láthattuk, hogy annyira nem élnek boldogan.

Úgyhogy az Oroszlánkirály ebből a szempontból nagyon jó ellenpélda, de hogy visszatérjek az Aladdin-féle szerelmes történetekre, még azoknak a pároknak sem boldogság és öröm az élete, akik szerelemből jöttek össze, és imádják egymást. Nemhogy nekik is megvannak a maguk nehézségei, melyekkel érdemes kompromisszumot kötni, hanem hogy pont hogy ők tudják egymásnak a legnagyobb fájdalmat okozni sokszor akaratlanul pont azáltal, hogy annyira szeretik egymást. Úgyhogy óvatosan ezekkel az idealista világábrázolásokkal, kezeljük helyén a dolgokat, és fogadjuk el azt, hogy a boldogságért minden egyes nap meg kell küzdeni. Mert a boldogság nem konstans állapot, ahogy hirdetik egyes sarlatánok. Ha valaki engem kérdez a boldogság egyenlő az elégedettség érzésével. Azzal az elégedettség érzésével, hogy az adott napon éltem. Oly módon, ahogy fentebb írtam. Ezáltal élhetünk boldogabban, amíg meg nem halunk.

Tegnap megcsináltam a Super Nintendóra a több játékot a Hakchi programmal. 54 játékot tettem rá, így összesen 75 játék van már a gépen. A hackelés módjáról nem írnék részletesen, a NES Classic Mini kapcsán már írtam róla részletesen, ezért most nem írték róla, mert ugyanúgy kell megcsinálni. A program weboldalán meg letölthető a legújabb verziója, mellyel lehet bővíteni a Super Nintendo kínálatát. Továbbra is azt gondolom, hogy mivel nem károsítom meg a Nintendót ezáltal, ráadásul a rátett játékok is ugyanúgy néznek ki, mint az eredetiek a gépen, ezért itt nem zavar. Nem is fogja bővíteni a Nintendo a kínálatot. Íme néhány kép:

Eddig hibátlanul működik, és néhány japán játékot is rátettem. Az tudvalevő, hogy a japán videojátékos kultúra teljesen más, mint a nyugati, elsősorban azért, mert a kezdeti idők óta aktívan jelen vannak az RPG-k, és szinte minden animének van videojáték-adaptációja. A Slayers játék már régóta érdekelt, és most volt lehetőségem kipróbálni.

Úgyhogy japán játékok is biztonsággal rátehetők a gépre, a gép teljesen régiófüggetlen. És játszható. A játék értelemszerűen teljesen japán nyelvű, kell hozzá nyelvtudás, és még csak most kezdtem el nyelvórára járni, és még keveset értek belőle. Meg az innen-onnan összeszedtem némi nyelvtudást, de csak nagyon kevés kanjit ismerek fel. A játék egyébként jónak néz ki. 1994-es megjelenésű, tehát az anime előtt egy évvel jelent meg, így nem sok köze van hozzá. RPG játék, harcolunk. Már hármas szintű Lina Inverse a játékban. A kép, meg amit készítettem, Lina épp találkozott Gourry-val, úgyhogy az animeből ismerős szereplők feltűnnek. Gondolom, mangaadaptáció, de érdekes lesz majd tovább játszani. Most már van mivel játszani Super Nintendón, feltettem minden játékot, ami számít. Egyikről másikról fogok írni majd tesztet is.

Hosszú idő után visszatérek ide is. Nemrég találtam meg a blogspot-os blogomat, amit sikerült megmenteni, és akkor eszembe jutott, hogy van ez is, és gondolkodtam azon, hogyan hasznosíthatnám azt, hogy több blogom is van. Aztán eszembe jutott, hogy tematizálni lehetne a blogokat. Ennek több előnye is van. Egyrészt rendezettebb lesz a blog, másrészt meg ezáltal jobban megtalálhatja a számítását az, aki az adott téma iránt érdeklődik, így nem az lesz az, hogy ugyanazon a helyen más témában fog írást találni, amiben egyáltalán nem érdekelt. De álljon itt a többi blog linkje:

• Gamer blog: http://supermario4ever.blog.hu
• Anime, jpop blog: http://supermario4ever.blogspot.hu

Viszont azt még nem találtam ki, hogy ez a blog konkrétan miről szóljon, mert sok más iránt is érdeklődök, amiről szívesen írnék. De mindenképp szeretném, hogy ez is tematizált legyen. Azt találtam ki, hogy elkezdek majd írni, és majd amiről leginkább tudok írni, az kerül ki ide. Az volt az eredeti gondolatom régen, hogy ha mindenről írok egybe, akkor felkelthetem az olvasó érdeklődését egy másik irányba is, amit szeretek, hátha elkezd aziránt is érdeklődni. Ezt főleg a japán zene miatt találtam ki, hisz annak itt Magyarországon relatíve kicsi az ismertsége (főleg annak a zenének, amit én hallgatok), így akartam népszerűsíteni őket. De már annak idején is több olyan visszajelzést kaptam, hogy átugorják azokat az írásokat, amik nem érdeklik, később meg nem is olvasták a blogomat egyáltalán. Ez csalódásként ért, ezek szerint nagyon rosszul képzeltem el a dolgokat. Ennek ellenére sokáig maradtam ennél, egészen addig, amíg meg nem találtam a blogspot-os blogomat. Ebben a postban részletesen leírtam annak a történetét.

Van most egyébként, amiről írnék, de a fenti két blogba nem illik bele, ezért ide kerül ki. Méghozzá Disney témában. Ma reggel olvastam egy cikket Gábor Éváról, egyből eszembe jutott a Macskarisztokraták. Sokat nem tudok róla, de a Disney klasszikusban alakított szinkronja miatt kíváncsi voltam rá. Amúgy nagyjából tudom, hogy ki ő, de komolyabban nem fogott meg az, amit csinált a testvéreivel, mert az a stílus, amit a testvéreivel együtt képvisel, az a lehető legtávolabb áll tőlem. De mint Hercegnő hangja a Macskarisztokratákban kifejezetten kellemes. Abból a szempontból jól megtalálták őt, hogy jól tudta visszaadni a úri nő stílusát, amilyen Hercegnő is, hiszen ő maga is ilyen életet élt. Nem láttam olyan sokszor a Macskarisztokratákat angolul, de ma este megnéztem így, és azt kell mondjam, hogy a magyar szinkron sokkal jobban tetszik. Tetszik az érzelemdússága, magyar érzelemvilággal előadni a szöveget sokkal élőbb számomra a történet, és a vicces jelenetek is nevettetőbbek. Személy szerint azok közé tartozom, aki szépnek találja a magyar nyelv hangzását, szépnek tartom a magyar szavakat, és azt kell mondjam, hogy az az érzelemvilág is, ahogy a magyar színészek a hangjukkal közvetítik az adott szituációt, gazdagabb. Biztos, hogy ennek történelmi okai is vannak, de az biztos, hogy az évszázadok és generációk széppé tették a magyar nyelvet. És ezt szinte valamennyi Disney klasszikusról el tudom mondani, meg általában szereteik a magyar szinkront.

Az utóbbi hónapokban lehetőségem volt megvenni néhány Disney Blu-rayt.

Az utóbbi időkben lement a Disney Blu-rayek ára, ennek többek közt az is az oka, hogy szórják ki a megmaradt mennyiséget. Még régebben írta a Disney videokiadványok forgalmazója, a Pro Video, hogy a külföldi forgalmazó megszüntette a magyar kiadványok forgalmazási jogát, ezért van az, hogy az újak már csak DVD-n jelennek meg. Ennek oka gondolom az eladási példányszámokban keresendő. Sajnos nincs mit csodálkozni, ha tényleg ez az ok. A SPAR-ban nemrég leárazták az összes náluk kapható DVD-t 200 forintra. Egyszer amikor vásároltam az egyik üzletben, akkor két fiatal nézte a DVD-ket, az egyik meg akarta venni az egyik DVD-t, a másik meg rámondja, hogy minek vegyük meg, majd otthon letöltjük. Ezen ott igencsak felhúztam magamat (magamban, nem adtam ki a nyilvánosság elé), mert ha valaki sajnál 200 forintot kiadni egy DVD-re, akkor mit várunk? Minálunk sajnos nagyon nem megy a piac, és el tudok olyat képzelni, hogy nem sikerült annyi példányban eladni a Disney Blu-rayeket, hogy megérje a nagy kiadónak magyarul legyártani a borítót (már ha ők gyártják le, de az alapokat biztos, hogy ők adják), meg leszállítani külön Magyarországra az ide szánt példányokat, mert nem jön vissza a pénz. A megmaradt készletet meg leárazták, ekkor gondoltam azt, hogy ha szeretnék Disney Blu-rayeket, akkor most érdemes beszerezni őket. A Macskarisztokraták 1.600 forint volt, az Aladdin és a Pocahontas 2.000 forint, az Oroszlánkirályt vaterán vettem. Le is tudom játszani, mert van itthon Blu-ray lejátszóm, és 32"-os Full HD TV-n látszik a különbség. Először az Aladdinnál lepődtem, hogy mennyire csodálatos és részletgazdag a kép Blu-rayen. A színek is erősebbek, mélyebbek. Egyedül a hangot nem tudom veszteségmentesen élvezni, mert nincs hangrendszerem. De igazából sajnálatos, hogy már nincs Disney Blu-ray, mert így a legújabb klasszikusok sem jönnek már ki így. Ami leginkább azért rossz, mert az újakat már sokkal komolyabb technikával készítik, és ezek szerintem sokkal élvezetesebb lenne Blu-rayen. Hiszen DVD-n nemcsak a kép, de a hang is rosszabb minőségű, a hang része leginkább azért fájó, mert a magyar szinkron csak a DVD minőségében marad fenn. A Jégvarázs volt az utolsó olyan Disney klasszikus, amit Blu-rayen kiadtak, aztán meg kimaradt a Hős6os, amit személy szerint nagyon szeretek. Azt a négy Disney-klasszikust, amit igazán szerettem volna, az már megvan Blu-rayen, még a Rontó Ralph az, ami komolyan kell, aztán a többit meg ha meg tudom venni, annak csak örülök. Azt nagyon sajnálom, hogy a Mulan soha nem jött ki magyarul csúcsminőségben, ahogy a Róka és a Kutya hiánya is fájdalmas.