Ez az év a Sony éve nálam! Minden, amit beszereztem, mind Sony márkájú volt! Mondjuk, ha tudatosan állítom a keresőben a "gyártó" részt a Sony-ra, akkor értelemszerűen nem is látok mást. A mai nappal a TV-m is Sony, sikerrel beszereztem egy Bravia TV-t.

Egészen pontosan Sony BRAVIA KDL32-EX650-es modellű. Nézelődtem, jobbnál jobb Sony TV-k voltak, de a túl olcsóknak valami hibája volt, a túl drágák meg túl drágák voltak. Ez a modell meg egyszerűen hívogatott. Nem is volt nehéz magához szólítania, hiszen nemcsak nincs hibája, hanem okostévé (bár 2012-es modell, nem tudom, mennyi használható belőle), 4 HDMI bemenete, 1 VGA és 2 USB bemenete van. A 4 HDMI-vel konkrétan kiváltotta a 2 Samsung TV-t, melyekben 2-2 HDMI bemenet volt. A 32"-osra volt csatlakoztatva a PlayStation 4, és a Nintendo Switch, míg a 19"-oson a PlayStation 3 és a Wii U. Most ez a négy konzol egy TV-be költözött.

Ja, és a PlayStation 2 a SCART bemenetben van. A VGA bemenetnek köszönhetően második monitorként is funkcionál. Ez nagyon hiányzott, nem volt még olyan TV, amelybe minden kiegészítő befért egy helyre, és 100%-osan ki tudtam használni. Ez az első ilyen eset, úgyhogy ha sokáig működni fog a TV, akkor hosszútávú gyümölcsöző kapcsolat elé nézünk.

A játék is remekül megy a TV-n. A két Samsung TV meg rendezvényes TV lesz. Amikor megyek N-Conra vagy bárhova kiállításra konzollal, oda megfelelők lesznek.

Még a kazettalejátszót várom, és idénre meg is lesz minden nagyobb bevásárlás.

Nos, mint látható, visszatértem ide. Visszahoztam ide minden régi blogpostot, most ezeket szedem folyamatosan rendbe. Hiányzik ez a blog is, meg a felület is. Három blogszolgáltatót használok, mindegyiknek megvan a maga előnye, ami miatt érdemes használni. A blog.hu admin felülete ugyan régies, meg nincs annyi lehetőség, de hihetetlen felhasználóbarát. Könnyű posztot írni, egyből azt csinálja, amit akarok.

Ezért úgy döntöttem, hogy ezentúl ez lesz a személyes blogom. A blogpost-os blogjaimat pedig tematikusan kritkák írására használom, a Wordpress-es blog marad a személyes weboldal, ahol összefoglalom, hogy voltam kiállítani, melyik weboldalon mit fejlesztettem, stb. Összességében tehát nem lesz nagy változás, csak annyi, hogy a Blogspot-os blogból költözök át ide, azt pedig különböző magyar- és nyugati kulturális termékek kritikáira akarom felhasználni. Többször volt arra példa, hogy akartam valami ilyenről írni, de nem volt meg a megfelelő helye. Amint kitalálom a koncepciót, lesz. Csak ott majd az lesz a nagy munka, hogy egy rakás blogpostot kell vázlatba tenni, amik személyesek. Azok már mind itt (is) vannak.

Belül is érzem, hogy változáson megyek keresztül, ez pedig mindig arra késztet, hogy kívülre is "közvetítsem", hiszen, ha valamit másképp érzek, azt másképp is akarom csinálni. Igazából egy mélyponton vagyok most túl. Az történt, hogy egyik közeli ismerősöm (kilétét fedje jótékony homály) kérdezte, hogy hogy csinálom a rendezvényekre való kiállítást, hogy van ez. Majd ahogy belelendültem, leállított, hogy "Jó, nem érdekel, csak kérdeztem." És hát nincs mit tagadni, baromi szarul esett. Főleg azért, mert ahogy ennek hatására visszagondoltam arra, hogy gyerekkoromban sem igazán kaptam útmutatást arra vonatkozólag, hogy miben vagyok jó, miben lenne érdemes fejlődni. Ezért is van az, hogy az iskolás éveimhez sincs konkrét érzelmi kötődésem, mert bár van néhány jó emlékem onnan is, de nem a tehetséggondozásról szóltak nekem azok az évek, hanem hogy valahogy teljesítsek. Nem is voltam annyira jó tanuló, meg egy introvertált embernek mást jelent azért az iskolában lenni, hogy teljesítsen, mint egy extrovertáltnak.

A lényeg az, hogy magamnak kellett összehozni, és "összeszedni" azokat az embereket, akik megmondják, hogy miben vagyok jó, miben érdemes fejlődni. És most ezen az úton indultam el. Ennek egyik eleme ez a változás. És remélem, hogy valami jó dolog fog kisülni. Egyébként az indított el, hogy voltak egy néhányan gyerekkoromban, akik mondták, hogy nagyon szépen fejezem ki magam, meg jól fogalmazok. Eddig is igyekeztem fejleszteni magam, meg figyeltem arra, hogy jelen tudásom szerint a legtöbbet hozzam ki magamból (néhány laza írással színesítve), de most ebben fogok szintet lépni. Ennyit számítanak a harminc éve mondott dicséretek, most remek útravalók.

A változás egyébként egy ideje folyamatban van. Ez mostanság például abban nyilvánult meg, hogy most már 6-7 éve vagyok Haikyuu!!-rajongó, most fejeztem be az isten tudja hányadik végignézést, és azt vettem észre, hogy másképp viszonyulok az animéhez, mint a kezdeti időkben. Inkább már úgy, hogy a múltam egy fontos része. Igazából már nem sokkal azután tudatosodott bennem, ahogy igazán megszerettem az animét, hogy egy hiányt tölt be nálam. Mert hiába vagyok introvertált, hiányoztak azok a közösségi élmények, amit az anime szereplői megélnek. Ez nagyjából bejött. Nagyobb értéket adtam a személyes találkozásoknak. Meg az is, hogy az animének köszönhetően néhány évig komolyabban röplabdáztam. Kiderült, hogy nemcsak azért nem leszek sportember, mert már 30-on túl vagyok, hanem mert nincs érzékem a sporthoz. Lassan fejlődtem, ezért nekem sokkal több idő kell ahhoz, hogy egy gyakorlatot jól meg tudjak csinálni. Ezért végülis felhagytam a röplabdával, de arra nagyon jó volt, hogy kiéltem egy hiányomat az életemben.

Az élet egyik törvényszerűsége, hogy amíg nem éli ki valaki valamilyen igényét, addig ismétel. Ezért van az, hogy vannak emberek, akik nem a koruknak megfelelően viselkednek, vagy nem a koruknak megfelelő dolgokért rajonganak. Akármennyire is beszélnek negatív fennhanggal a regressziós állapotról, saját tapasztalatból mondom, hogy helyt kell adni neki, mert magunkat gyógyítjuk vele, hogy ha később is, de kiélhetjük. Nem utolsósorban néhány képességem is fejlődött a sportnak köszönhetően. Elég csak arra gondolni, hogy soha nem volt annyira fitt, mint most, néhány éve. És ha belegondolok, hogy ezt mind a Haikyuu!!-nak köszönhetem, akkor még ha nem is fogom akkora lendülettel nézni a jövőben, az biztos, hogy életem végéig helye lesz a szívemben.

De most úgy érzem, hogy lélekben a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru jött el. Ezt az animét most nézem újra, és hiába ismerem és szeretem már 6 éve, és már korábban is segített helyretenni bizonyos kérdéseket (a zenéjével is) az életemben, úgy érzem, istenigazából most jött el ennek az animének az ideje. Helyretenni azokat a fontos kérdéseket, amiket az anime feszeget. Most más kérdéseket kell a helyére tenni. De ez az anime is olyan, hogy amíg élek, az életem része lesz. Azok a kulturális műveknek, melyek fejlesztettek, utat mutattak, segítettek jobb emberré válni, mindig helyük lesz a szívemben.

Ma csak 8 oldalt olvastam el Kádár Annamária: Mesepszichológia című könyvéből, de az nagyon fontos és elgondolkodtató volt. A Metamorfózis fejezetet olvastam el, ami lényegében arról szól, hogy a gyerekek miként azonosulnak egy mesehőssel és hogy ez miképp segíti át a kezdeti nehézségeken. Fel is tett két kérdést, melyekre a magam részéről itt válaszolnék. A "mesehős" szót természetesen átírhatjuk "anime hős"-re, a kérdést szó szerint úgy írom, ahogy a könyvben van írva.

Az általad ismert mesehősök közül ki szeretnél lenni?

Sugiyama Takashi a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-ből.

Most nézem újra a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-t és ő az, akit rajongva nézek és keresem a többiek között. Mert ő az ideál számomra személyiség terén. Nem ítélkezik senki felett, emellett mérhetetlenül szimpatikus volt az aggódó, gondoskodó személyisége, ami akkor jött ki, amikor Sakaguchi Youhei annyira keresett munkát és ő volt az, aki a leginkább kényszerítve érezte magát a futásra. Shindo (hősünk beceneve) volt az, aki odament hozzá megkérdezni, hogy "miért annyira fontos neki, hogy dolgozzon?" Azt éreztem nála, hogy tényleg kíváncsi a válaszra. Odafigyel rá, meghallgatja őt, válaszával meg nem akarja manipulálni őt (emiatt lehet ellenszenves Kiyose Haiji, de tervezek egy részletes blogpostot írni a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru karaktereiről, ott majd ezt részletesen kifejtem), hanem Youhei problémáját átgondolva, átérezve reflektál a fiúra, próbál neki ily módon segíteni. Ha behozhatom ide az MBTI-t, ez a legnemesebb INFJ-tulajdonság.

Ezzel a tulajdonssággal nem minden esetben rendelkezek, de folyamatosan tanulom. Gyakorlatilag Sugiyama Takashi az a karakter, aki által tudatosodott bennem az, hogy a világon sokkal kevesebb rosszindulatú ember van, mint ahogy azt gondolnánk. Mert ha az emberekhez értő füllel és szívvel fordulunk, akkor rájöhetünk arra, hogy sokuknak megvan az oka arra, hogy miért viselkedik úgy, ahogy. És ha nem is tudunk tanácsot, útmutatást adni, de ha a megértésünkről teszünk tanúbizonyságot, talán azzal is segítünk. Persze ez nem minden esetben nyújt megoldást, hiszen nincs olyan, hogy mindenki mindenkivel szót ért, de egy párszor megtörtént az, hogy elítéltem valakit a viselkedése miatt és az esetek egy részében kiderült, hogy ha tudtam volna annak az okát, már másképp viszonyultam volna hozzá. Ezt nagyon sajnálom, egyike azon tetteimnek, amit bánok.

Kádár Annamária így fogalmaz a könyvben: "A választás önmagában csupán a vágyat, az ideált jelenti, de csak arra vágyhatunk, aminek csírája már bennünk rejtőzik." Határozottan érzem, hogy ez igaz, mert ahogy tudatosabban figyelem magam és fejlesztem ezen tulajdonságomat, jelzi, hogy bennem is megvan ez a képesség. De a közelmúltból is tudnék konkrét esetet mondani, amikor vissza kellett fognom egy adott személlyel kapcsolatos indulatomat, hogy szót értsek vele. Mondhatni, hogy sikerült, de nem úgy, ahogy ideálisnak gondolom. Tehát még van mit tanulnom ezen a téren.

Az általad ismert mesehősök közül ki nem szeretnél lenni?

Oikawa Tooru a Haikyuu!!-ból.

Még most is azt tudom mondani, hogy tiszta szívből gyűlölöm őt. Ugyanakkor ma már jobban meg tudom fogalmazni, hogy miért. Akárhányszor nézem újra a Haikyuu!!-t, volt olyan, amikor kifejezetten arra fókuszáltam, hogy keressem benne azokat az értékeket, amik miatt esetleg szerethetném őt. Kétségtelen, hogy vannak erényei, de amik miatt nem szeretem őt, azok annyira degradálják nálam az emberi mivoltát, hogy nem tudom a jó oldalát nézni.

Cselekedeteit egyértelműen a múltjában megélt feldolgozatlan érzelmei irányítják, ezt nagyon jól megmutatta az anime. Kétsége nem volt afelől, hogy a röplabdás tudása kivételes, egyszerűen nincs párja. Aztán amikor ő harmadéves lett az alsó-középiskolában, akkor jött Kageyama, akinek tehetségéhez szintén nem fért kétség. Ezt Oikawa nagyon rosszul kezelte, rettenetesen féltékeny lett Kageyamára. Ráadásul frusztrálta az is, hogy nem képes legyőzni Ushijimát. Ezek alaposan kikezdték az önbizalmát, amire rátett egy lapáttal, hogy nem volt mellette senki, aki jó útra terelte volna őt. Ez lett volna záloga a valódi fejlődésének.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a frusztrációja irányítja minden cselekedetét. Mindenáron be akarja bizonyítani, hogy ő mindenki másnál jobb. Ennek legékesebb jelét a 2. évad utolsó részében láthatjuk, amikor az Aoba Jousai elvesztette a Karasuno elleni meccset. Utána Oikawa találkozott Ushijimával és az a gyűlölettel teli arc, ahogy Oikawa Ushijimára nézett... Mint egy horror animében. Meggyőződésem, hogy a mangaka, Furudate Haruichi szándékosan tette be Oikawát a történetébe, szándékosan ábrázolta őt ennyire horrorisztikusan, szándékosan adta az egyik fejezetnek az "Oikawa Tooru nem zseni" címet, mert vele akarta érzékeltetni, hogy hova jut az, aki megszállottan, mindent maga mögé utasítva akar a legjobb lenni. Mert hiába olvassa úgy az ellenfél játékát, hogy az bárkinek dicsőségére válna, hiába találja ki rá szinte azonnal az ellencsapást, de a személyisége nem teszi alkalmassá, hogy egy csapat vezetője legyen.

Ez a meglátásom vele kapcsolatosan. Kádár Annamária úgy írja a könyvben, hogy "a mesehős projekciós felületet biztosít az elutasított, ugyanakkor általunk birtokolt tulajdonságoknak, mivel csak arra tudunk nemet mondani, amit valahonnan ismerünk". És azt kell mondjam, hogy igaza van. Oikawa Tooru jelenléte számomra azért toxikus a Haikyuu!!-ban, mert a múltból visszamaradt frusztrációi az elakadásaira utal. Az elakadás a kulcsszó. Néhány, múltamból fakadó elakadás csak most került a felszínre, amin a pszichológusommal együtt dolgozok most. Kádár Annamária így folytatja: "Ezek olyan tulajdonságok, amelyekről nem akarunk tudomást venni, amelyektől szabadulni szeretnénk. Ezek a nem vállalt, elutasított, negatív értékek és hibák szintén a sajátjaink, amelyek befolyást gyakorolnak a viselkedésünkre." Nincs mit szépíteni, Oikawa Tooru-ben olyan viselkedést láttam meg, amit rettenetesen gyűlölök magamban. És hogy még mindig forr a vérem, amikor azt kell elemeznem, hogy mi a bajom Oikawával, jelzi, hogy még mindig van dolgom magammal.

8 oldal egy könyvből és mennyi gondolatot indított meg bennem.

Ma felmentem Pestre, mert az egyik tanár megkért, hogy vegyek részt az óráján és tartsak én is előadást. Ez megtörtént és összekötöttem egy könyvvásárral. A Moly.hu-n találtam három olyan könyvet, amik érdekelnek és megvettem őket egy új könyv áráért.

Az Assassin's Creed könyvsorozat gyűjtése folytatódik, most vettem meg a 4. kötetet, a Jelenéseket. Azt hiszem, 12 könyv van az egész sorozatban, amennyit a Fumax (eddig) kiadott. El akarom olvasni mindegyiket.

De az most egy darabig parkolópályán lesz, mert ezen három könyv közül a legfontosabb számomra most Kádár Annamária könyve, a Mesepszichológia. Kádár Annamáriára a YouTube videói által figyeltem fel, aki bizonyos emberi viselkedésekkel kapcsolatosan ugyan röviden mondja el a gondolatait, de abban benne van a lényeg. Emellett van egy szerethető stílusa. Elkezdtem olvasni a könyvet és abban is érződik, amit a bevezetőben megírt: Hogy hisz a mesék erejében, mégsem hagyja figyelmen kívül a valóságot. Ez a kettő elegyedik egy szerethető stílusban.

Ez lesz a következő könyv, amit olvasni fogok. Két konkrét célom van a könyvvel. Egyrészt, idén már ötödik éve, hogy írok egy regényt. Azért foglalkozok vele ennyit, mert komoly terveim vannak vele. Bár vannak elképzeléseim, meg koncpecióm, de ezen könyv hatására szeretnék további ihletet szerezni, hogy miként alakíthatom ki úgy a karaktereim személyiségét, hogy ne csak emlékezetesek, szerethetőek legyenek, hanem legyen meg bennünk az az extra, ami által az olvasó azt érzi, hogy tanulni akar tőlük, vagy inspirálja őket. Másrészt, animéket akarok pszichológiailag elemezni. Egyrészt magától az animétől mit tanulhatunk, másrészt a benne lévő személyiségeket elemezni. Ebből a könyvből szeretnék pontosabb képet kapni arról, hogy a saját elképzeléseimen túl miként lehet egy anime karaktert személyiség terén jellemezni. Már azt is kigondoltam, hogy a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru 10 főszereplőjét fogom elsőként ezen könyv alapján részletesen kielemezni az új, animés blogban. Nem tudok arról, hogy Magyarországon bárki más írt volna ily módon animékről vagy a benne szereplő karakterekről. Ha jól gondolom, akkor ebben úttörő leszek. Ebben kérném Kádár Annamária könyveinek segítségét (három részes a mesepszichológia sorozat). A videói megadták az alapvető bizalmat, remélem a könyvei is tetszeni fognak.

A Homoszexualitás és társadalom egy olyan könyv, amivek nem volt olyan jellegű konkrét célom, mint Kádár Annamária könyvével. Egyszerűen szeretnék egy komolyabb szakirodalmat, amely se nem identitást nem képez a homoszexualitásból, se nem valami BL-rajongó fangörl "sikítozása". Ez egy nagyon hülye érv egy ilyen komoly könyv mellett, de tényleg egy olyan könyvet akartam, amely komolyan foglalkozik a témával. Nem is emlékszem, hogy találtam rá a Moly.hu-n, de amikor elolvastam a fülszöveget, akkor gondoltam, hogy ez egy jó könyv lehet. Nincs konkrét elvárásom a könyvvel, nincsenek konkrét kérdéseim. Csak annyi, hogy legyen kellőképp tárgyilagos. Aztán, ha találok benne olyan gondolatokat vagy témakört, amik felkeltik az érdeklődésemet, azok úgyis orientálnak majd.

Mindenesetre örülök ennek a három könyvnek. Az Assassin's Creed könyv odakerül a videojáték adaptációk közé, a Kádár Annamária és a homoszexualitásról szóló könyv pedig a pszichológiai, önismereti és társadalomtudományi könyveim közé.

Végre elérhetővé vált a Bakuten!! movie! 7 hónapja várom, hogy láthassam, erre ma adódott lehetőség.

Meg is néztem és azt kell mondjam, hogy csodálatos volt! A 12 részes sorozat utáni történéseket meséli el, amikor az "Interhigh"-ra készülnek. Mivel egyelőre felirat nélkül érhető el, ezért nem értettem, hogy miért oszlott a csapat két részre. Amit kivettem a jelenetekből, az az, hogy tudásbéli különbség volt a fiúk között.

Egyébként hihetetlen jól egyensúlyozott a movie a vicces és a komoly jelenetek között. Egy párszor bizonyították, hogy tudnak lököttek is lenni, de a komoly jelenetek vetekedtek a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru nívójával, ami azért nagy szó. Nagyon jól átadta a movie, hogy miért is fontos nekik a sportgimnasztika és hogy egy csapatként teljesednek ki. Az érzelmeket is nagyon jól kifejezik, ahol tényleg sírt a karakter, ott el tudtam hinni, hogy neki az nagyon fontos. Az animék egyik nagy rákfenéje, hogy túl van dramatizálva érzelmileg és már azért válik hiteltelenné az egész. Itt annak ellenére, hogy több jelenetben többen is erősen érzelgősre veszik a figurát, de itt ezt egyáltalán nem találtam problémának.

Végig odavonzotta a figyelmemet a movie. A különböző kitérők, amikor a szereplők mindennapjain volt a fókusz, azok a jelenetek is nagyon jók voltak. Hatásosak, tetszettek. Mondjuk ehhez az is kell, hogy maguk a szereplők szimpatikusak legyenek. Érdekeljen, ami velük történik. Ebben is jó ez az anime, kifejezetten szerethetők a karakterek.

Így első körben ennyi, a vége nagyon szép volt, nagyon jó volt hallani az endinget (wacci: Bokura no Ippo), kiemelte az anime szépségét. Egyébként annyira furcsa nekem az OST-t hallani az animében, mert annyit hallgattam korábban, hogy már nem is az anime jut eszembe, ha hallom a dalokat, hanem az én mindennapi teendőim, vagy azok az érzések, amik a dalhoz kötnek, amit akkor hallottam. Emiatt is érzem magamhoz ennyire közel az animét, mert az OST már teljesen a mindennapjaim része lett. De az egész Movie nagyon tetszett, úgyhogy csak még jobban várom a Limited Edition Blu-ray példányomat. Már úton van. Ezzel a Movie-val a Bakuten!! beírta magát a Haikyuu!! és a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru mellé, mint legjobb sportanime. Ezzel meg is van a mesterhármas.

Ismét eltelt egy év és szerencsére jó tartalmas is volt. Ha értékelnem kellene ezt az évemet, akkor a múlttal való számvetéssel kezdeném. Alapvetően 5 nagyon jó évet tudok mondani az életemben:

• 1993 - Mert ekkor lettem igazán játékos, a Super Nintendónak köszönhetően éreztem igazán rá, hogy mennyire jó játszani.
• 1997 - Gyerekkorom fénykorát ekkor éltem.
• 2006 - Egyik legnagyobb fordulópont ekkor érkezett, amikor igazán igényem lett arra, hogy önálló életem legyen, emellett a japán zene és az animék is ekkor jöttek az életembe.
• 2009 - Életem egyik leggondtalanabb éve, valamint ekkor jött életem második nagy szerelme, amiből ugyan nem lett semmi, mégis jó érzésekkel gondolok rá.
• 2019 - A másik nagy fordulópont életemben, amikor ráfordultam arra az irányra, amelyen jelenleg is haladok. Úgy tűnik, ez lesz a cél.

De egyik év sem volt annyira jó, mint a 2022-es. Több célt is sikerült elérnem és több mindenben jó irányba haladok. Például sikerült 16 kilót leadnom, nem is híztam vissza és folyamatosan edzek, hogy minél jobb alakom legyen. Ez az, amiben jó irányba haladok és jövőre csak jobb lehet. És az is eredmény, hogy sikerült kijutnom Hollandiába és úgy néz ki, hogy tényleg ott lesz a helyem. Ezzel kapcsolatban az lesz a dolgom jövőre, hogy kint maradhassak. A terveim szerint jövőre fejezem be az egyetemet és a jövő évre nagyszerű eredmény lesz egy olyan munkát találni, amit örömmel fogok végezni és egy kisebb lakást találni, amit bérelhetek.

Ami a párkapcsolatot illeti... arra más azt mondaná, hogy felejtsem el és jó eséllyel igaza is van. De én inkább azt mondom, hogy van is és nincs is. Nemcsak azért gondolkodok így, mert nekem így könnyebb, hanem mert mindig is toleránsabb voltam a kapcsolatokban. Ha csak arra gondolok, hogy a való életben több ismerősöm végül "szétment" kapcsolatát is megmenthetőnek gondoltam magamban. Bár ez is olyan, hogy ahogy én raktam össze a fejemben, de nem én vagyok benne, nem tudom, hogy mik történtek ott valójában és a másik azt hogy élte meg. A másik meg filmekben, sorozatokban is kevés olyan szétment kapcsolatot látok, amelyről tényleg azt gondolom, hogy azon már nem lehet segíteni. Vannak, akik azért szeretnek filmet nézni, hogy egy saját befejezésen gondolkodjanak, én inkább azért, hogy én szereplője lennék, hogyan viselkednék egy-egy adott jelenetben. Vagyis belehelyezem magam a filmbe. A lényeg most az, hogy most ilyen "kinn is vagyok benn is vagyok" helyzetben vagyok. Tehát bárki bejöhet az életembe (persze, akit én is szívesen látok), de ő is visszatérhet, ha akar.

Tehát az, hogy mindennél jobb volt ez az év, nem azt jelenti, hogy tökéletes volt, de arra bőven jó, hogy elég motivációt adjon a jövő évre. Hogy érdemes harcolni, mert ha teszek érte, akkor valóra válhat. Persze ehhez az is kell, hogy ne elérhetetlen álmokat szőjek, hanem olyanokat, amik által egy kicsivel tolom kijjebb a határokat és örömöt okoz, ha elérem. És ez komoly önbizalommal ruház fel, ami talán látszik is rajtam. De ez nem azt jelenti, hogy mindig jól vagyok magamban. Előfordul olyan, hogy este, amikor úgy fekszek le aludni, hogy a hiányérzet dominál bennem. Leginkább azért akkor, mert akkor már semmi inger nem ér. Akkor csak a gondolataimmal vagyok és előfordulhat, hogy épp a negatív gondolatokkal, érzelmekkel vagyok együtt. De ezek ellen nem harcolok, pont az nyugtat meg, hogy nem nyomom el, hanem hagyom megélni. Utána aztán jobb lesz. Ha hagyom megélni a negatív érzelmeket és azt, hogy mi hiányzik, az jó irányt adhat arra, hogy mi az, amiért érdemes küzdeni, mi tehet elégedettebbé.

De az év végén történtek olyan pozitív dolgok, amik szintén motivációt adnak a jövő évre. Ha már tegnap írtam az új Ganxsta Zolee és a Kartel albumról, akkor jöjjön tőle egy idézet. mely a 2002-es Gyilkosság Rt. albumának Engem ott találsz című dalában a következőképp fogalmazott:

Nyisd ki a szemed, figyeld, mi történik veled, mert
A legnagyobb vesztes, aki nem látja, hogy nyert.

Komoly igazság. Érdemes jobban figyelni Ganxsta Zolee szövegeit, mert itt-ott elrejt bölcsességeket.

És milyen érdekes, hogy akkor fordult sokkal jobbra az életem, amikor abba a korba léptem, amelyben Okui Masami megjelentette a ReBirth című albumát, szólva a megújulásról. És arra arra gondolok, hogy a rá következő album a Dragonfly, ami egy még erősebb, még magabiztosabb album, határozottan jó ómen. Azt gondolom, hogy egyfajta krízisen át kell esni a fiatal években a megújulásért. Amikor szembesülünk azzal, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elterveztük. Ekkor fontos megélni a veszteségeket, elfogadni a történéseket. Nekem is az eredeti tervem az volt, hogy Budapesten fogok élni, ahogy fentebb írtam, volt egy nagy szerelmem, amit végül el kellett veszítsek, de azoknak meg kellett történjenek, hogy aztán végül oda jusson el az életem, ahol most tart. Utólag azt mondom, hogy sokat hibáztam, de szembesülni azzal, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elterveztem jó volt arra, hogy ebből megújuljak. Ezek megalapozzák azt, hogy értékeljem azokat a dolgokat, embereket, amik, akik megadattak. Továbbra is azt gondolom, hogy a 30-as évek kiváló korszak arra, hogy kellő tapasztalattal, de még fiatalon egy új életbe kezdjünk, mintegy újjászületve, megújulva. Ennek szellemében vágok neki a 2023-as évnek.

És most térjünk rá a szokásos zenei értékelésre, miket hallgattam, miket fedeztem fel idén. Továbbra is baromi gáznak tartom, hogy a Spotify az éves zenei elemzéseket december elején küldi, mintha az újév decemberben kezdődne... Tisztelettel felhívnám a figyelmet, hogy az újév januárban kezdődik és sokkal jobb december 31-én összegezni, minde november 30-án, vagy küldik ezeket a wrapped-eket. De nemcsak ezért nem foglalkozok a Spotify-jal, hanem mert ott kevesebb zenét hallgatok. Még mindig többségében offline hallgatok zenét, aminek több oka is van:

1. Sok általam szeretetett zene még mindig nem érhető ott el. Elég csak Okui Masami régi albumaira gondolni. Ezeknek többségében szerzői jogi okai vannak. Emiatt van az, hogy azok a JAM Project dalok nincsenek fent a Spotify-on, amikben Mizuki Ichiro énekel. Emiatt az első album a BEST Project még mindig nincs fent.
2. Az is baj, ha egy dal nem úgy van taggelve, ahogy a Last.fm profilomban van (pedig sokszor az a helyes), ezért ugyanaz a dal két külön dalként van jelen.
3. Nemrég jöttem arra rá, hogy dalok minősége a zenei streamind szolgáltatásokon nem az igazi. A beállításokban nekem kell külön "Zeer hoog"-ra állítani a lejátszás minőségét, ha 320 kbps-ben akarom hallgatni a dalt, de ez még mindig veszteséges minőség. Hogy ez mit jelent, azt a következőképp tudom illusztrálni:
   Egy átlagos veszteségmentes dal 900-1100 kbps minőségű.
   A CD-n egységesen 1414 kbps minőségű a zene.
   Nemrég óta létezik úgynevezett hi-res veszteségmentes minőség 3000-4800 kbps minőséggel.
   Tehát ha igazán jó minőségben akarok zenét hallgatni, akkor a megfelelő technika mellett azt még mindig csak offline tudom megtenni.

Ezek miatt van az, hogy még mindig a Last.fm profilom nyújtja a legpontosabb képet arról, hogy milyen zenét hallgatok. Ezért is külön öröm számomra, hogy idén felélesztették hamvaiból a Winamp-et. Én ezen hallgatok a leggyakrabban zenét.

Azóta még eggyel frissítették a Winampet, a legújabb változat van a gépemen. Ó, igen, a legújabb Hayashibara Megumi kislemezt hallgatom most, a Shuuketsu no Hate ni-t. Fogok erről is majd írni, most jelent meg december 21-én. Érdekes kislemez. Szóval Winamp-et, alkalmanként Foobar2000-rel hallgatok zenét, de azt annyira gyakran nem használom, mert nem annyira dizájnos. Leginkább zene konvertálására használom, vagy ha túl sok zenei fájl adatait (évszám, album címe) kell egyszerre átírni, azt a Foobarnál meg lehet tenni, így ott időtakarékos. Egyébként elsődlegesen Winampen hallgatok zenét.

Az év dala 2022

Ilyen hosszúra nyúlt bevezető után lássuk, hogy melyik az a dal, amelyik idénről a legjobban tetszett, amelyik a leginkább hatással volt rám.

Suara: Hyakunichisou

Ebben nagyon nincs meglepő nálam. Ha Suara egy balladával érkezik, az jó eséllyel pályázik az év dala címére nálam. Hiszen ahogy többször is írtam már, nagyon szeretem azokat az érzelmeket, amikkel Suara énekli a dalait és hogy valahogy ezt képes úgy művelni, hogy az istennek se tudom őt megunni. Suara egy újabb kiváló példa arra, hogy milyen az, amikor valaki a helyén van és azt csinálja, amit szeret. Ezáltal tud kiteljesedni és olyat csinálni, ami által a világot egy kicsivel jobb hellyé teszi.

Nos, akkor lássuk a Last.fm statisztikákat. Azért a Spotify-nak jelentős szerepe van, mert azáltal, hogy ott is hallgatok zenét, a 2009-es regisztrációm óta idén hallgattam a legeslegtöbb zenét, egészen pontosan 25.755 alkalommal hallgattam ebben az évben dalt. Amíg korábban az volt a cél, hogy a 2010-es 20.512 összhallgatást valahogy túlszárnyaljam, ezt idén nagyon meghaladtam. Idén is volt arra példa, hogy kifejezetten azért hallgattam zenét, mert annak a művészi igényére volt szükségem, de volt olyan is, hogy csak önmagam szórakoztatására, időtöltésére. És kétségtelen, hogy a Spotify egyik nagy előnye, hogy nem kell feltétlen letölteni mindenféle dalt, amihez csak úgy hangulatom támad. Bár ez azzal is jár, hogy azz idén hallgatott zenei reperotár jelentősen felhígul. Így jött össze idénre a 25.755-ös összmeghallgatás.

De lássuk is, hogy ez hogy áll össze.

Top 10 előadók 2022

1. JAM Project (4.136)
2. Hayashi Yuuki (2.926)
3. Hayashibara Megumi (1.178)
4. Suara (1.067)
5. Okui Masami (950)
6. Tachibana Asami (824)
7. Zorán (581)
8. Ganxsta Zolee és a Kartel (509)
9. SPYAIR (366)
10. wacci (325)

Itt tenném hozzá, hogy az LGT a 324-es összhallgatással épp, hogy lecsúszott a Top 10-ről. Ha nem jött volna a Bakuten!!... És akkor mondom azt is, hogy a 12. helyen a BURNOUT SYNDROMES van 323-mal. De ilyen is van. Utána meg már csak 300 alattiak vannak.

Top 10 filmzene albumok 2022

1. TV anime: "Bakuten!!" Original Soundtrack (736)
2. TV anime: Haikyuu!! TO THE TOP Original Soundtrack (734)
3. Eiga Bakuten!! Original Soundtrack (456)
4. TV anime: Haikyuu!! Original Soundtrack Vol. 1 (396)
5. TV anime: Haikyuu!! Original Soundtrack Vol. 2 (276)
6. TV anime: Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL. 1 (243)
7. TV anime: Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru Original Soundtrack (233)
8. TV anime: Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL. 2 (199)
9. TV anime: Haikyuu!! Karasuno Koukou VS Shiratorizawa Gakuen Koukou Original Soundtrack (183)
10. Boku no Hero Academia 2018 Original Soundtrack (128)

Végül csak megtettem, hogy a filmzene albumokat külön választottam a többi zenei albumtól, mert akkor a többi alig kapott volna helyet. Egyébként meg nem szorul magyarázatra. Olyan, mint az előző években, egyedül a Bakuten!! az újdonság, ami jött, látott és győzött. Zeneszerző meg mindegyik esetében ugyanaz: Hayashi Yuuki, illetve a Haikyuu!! zenéket Tachibana Asami-val együtt írták. És amíg fennáll a tény, hogy ők ketten írták a Haikyuu!! zenéket, addig mindkettejüknek bérelt helye van a Top 10-es listában.

Top 10 albumok 2022

1. JAM Project BEST COLLECTION XIV Max the Max (327)
2. Ganxsta Zolee és a Kartel: A bohóc (310)
3. Suara: Infinity Kibou no Tobira (167)
4. Suara: Hikari (157)
5. Hayashibara Megumi: Tanoshii Douyou (150)
6. Hayashibara Megumi: Slayers MEGUMIXXX (137)
7. JAM Project: THE JUDGEMENT (121)
8. JAM Project: JAM FIRST PROCESS (120)
9. JAM Project: MAXIMIZER ~Decade of Evolution~ (118)
10. JAM Project BEST COLLECTION XIII A-Rock (115)

Az első három helyen az idén megjelent albumok, a többi pedig ahogy jött. Illetve a JAM Project mini-albm tudott feljönni még. Meglepetés számomra Hayashibara Megumi gyerekalbuma, de hát sok rajta a rövid dal, ezért tudott feljutni az 5. helyig. A többit meg ahogy hallgattam.

Top 10 kislemezek 2022

1. Matt Nash: Losing My Mind (215)
2. Suara: Hito Nanda (174)
3. Guz: Kush (173)
4. Elderbrook: Body (Remixes) (155)
5. Centimillimental: Seishun no Enbu (134)
6. Vintage Culture: You Give Me a Feeling (133)
7. Hugel: Eyes On You (124)
8. Konstrakta: In Corpore Sano (124)
9. wacci: Anata ga Iru (120)
10. JAM Project: "Muv-Luv Alternative" Insertion Song Collection (107)

Na itt mutatkozik meg igazán, hogy mennyit hallgatom a Spotify-t. Az ott felfedezett kislemezek vannak döntő többségében jelen. Illetve ezüstérmes az új Suara kislemez, illetve a Bakuten!! opening és ending kislemezei is itt vannak.

Végezetül lássuk az idén 100 legtöbbet hallgatott dalt.

Top 100 dalok 2022

1. Matt Nash: Losing My Mind (215)
2. Guz: Kush (173)
3. Elderbrook: Body (BluePrint Remix) (145)
4. Vintage Culture: You Give Me a Feeling (133)
5. Konstrakta: In Corpore Sano (124)
6. Suara: Hyakunichisou (121)
7. Oden & Fatzo: Lauren (I Can't Stay Forever) (116)
8. Hayashi Yuuki: Jun'i Happyou (111)
9. Tom Gregory: Footprints (92)
10. Hugel: Eyes On You (81)
11. SPYAIR: Imagination (77)
12. Ali Bakgor: In Your Eyes (Extended) (76)
13. Flight Facilities: Move (Loods Remix) (76)
14. Suara: Eigou no Sadame (71)
15. Donnie & Rene Froger: Bon Gepakt (70)
16. The Soundlovers: Run-Away (69)
17. Asuka Ota & Hajime Wakai: Walking the Hot Desert (67)
18. Capella: Move on Baby (65)
19. SPYAIR: I'm a Believer (65)
20. Sarazanmai: Kawausoiya (65)
21. wacci: Anata ga Iru
22. wacci: Bokura no Ippo
23. Hayashi Yuuki: Kako
24. Hayashi Yuuki: Genjitsu
25. Roce: Follow
26. Michael Schulte: Here Goes Nothing
27. BURNOUT SYNDROMES: Hikari Are
28. Tachibana Asami: Aseri
29. JAM Project: SKILL
30. Suara: Ruten no Inori
31. Centimillimental: Seishun no Enbu
32. NICO Touches the Walls: Tenchi Gaeshi
33. JAM Project: VICTORY
34. SUPER BEAVER: Toppakou
35. Centimillimental: nag
36. BURNOUT SYNDROMES: FLY HIGH!!
37. JAM Project: Piano Kyousoukyoku Dai 4-ban~Kaijin Sanka
38. Suara: Hyakunichihsou (Instrumental)
39. Tachibana Asami: Iya na Otoko
40. SPYAIR: Trust your anthem
41. 2 Brothers on the 4th Floor: Never Alone
42. Go_A: Shum
43. JAM Project: Over the Max ~Tamashii no Keishou~
44. Hugel: Eyes On You (Extended Mix)
45. James Hype: Ferrari
46. JAM Project: Houkou Hate no Arano wa
47. Galileo Galilei: Climber
48. Mosaic: Rays of the Rising Sun
49. SPYAIR: ULTRA
50. Tachibana Asami: Junbi
51. U96: Das Boot
52. Kondo Koji: Das Boot
53. JAM Project: Tread on the Tiger's Tail
54. Hayashi Yuuki: Ryou Seikatsu
55. E-Rotic: Max Don't Have Sex with Your Ex
56. KALUSH: Stefania
57. Suara: Kanashimi no Yoake Mae
58. tacica: LEO
59. JAM Project: GONG
60. JAM Project: HERO
61. Purple Disco Machine: In The Dark
62. SUPER BEAVER: Hitamuki
63. Sukima Switch: Ah Yeah!!
64. Okui Masami: Blood Blade -Hikari no Yami no Kanata-
65. JAM Project: NOTE
66. JAM Project: VOYAGER
67. JAM Project: Mirai he no Houkou
68. wacci: Koi Daro
69. Centimillimental: Hikari no Naka Tsutaetai Koto
70. ALI PROJECT: Hi no Tsuki
71. FLOW: RISING DRAGON
72. JAM Project: GO!!
73. La Bouche: Bolingo
74. Tachibana Asami: Nerawareta Kenma
75. JAM Project: D.D ~Dimension Driver~
76. JAM Project: RESET
77. JAM Project: Piano Kyousoukyoku Dai 4-ban~Kaijin Sanka (Instrumental)
78. tacica: Hatsunetsu
79. Hayashi Yuuki: Juunintachi
80. ACRAZE: To It Do It
81. COALTAR OF THE DEEPERS: Dear Future
82. Donnie & Frans Duijts: Frans Duits
83. E-Type: This is the Way
84. JAM Project: Lost my heart ~Kaze no Kioku~
85. JAM Project: Rocks
86. JAM Project: Zanzou no Revenger
87. JAM Project: Tsubasa
88. Thalía: La Loca
89. JAM Project: Fight on!
90. JAM Project: Meikyuu no Prisoner
91. Kageyama Hironobu: Dengeki Sentai Changeman
92. Froukje: 17
93. JAM Project: Battle Communication!!
94. JAM Project: Karma ~the dark side of human nature~
95. JAM Project: Hagane no Messiah
96. Captain Hollywood Project: More and More
97. Haddaway: What is Love
98. JAM Project: Concerto of SRW
99. JAM Project: Drei Kreuz ~Hagane no Survivor~
100. JAM Project: with love

Több heti gondolkodás után pénteken előrendeltem a CDJapanről a limitált kiadású Bakuten!! Blu-rayt. Végülis az adta meg a végső löketet, amikor meghallgattam a movie endingjét (wacci: Bokura no Ippo) és szabályosan elérzékenyültem tőle. Így az volt az érzésem, hogy ez egy csodálatos film lesz, és ha már ennyire megszerettem az animét (kétszer is láttam, a 2022-es év nagy felfedezettje nálam), akkor bizalmat szavazok neki.

A movie-t egyébként júliusban adták a mozikban Japánban, de mivel szemérmesen rejtik a streamingszolgáltatók elől, ezért elérhetetlen. Trailer persze van, és nagyon jó is.

De a teljes film elérhetetlen. No majd, ha megjelenik a Blu-ray, és kihozzák, akkor megnézhetem. Kíváncsi leszek majd, hogy milyen extrák lesznek a limitált kiadásban. Dorama CD-t már ígértek, mert gondolom artbook is lesz, ahogy szokott lenni, de hogy ezeken felül mi lesz... Ki fog derülni 2023. január 25 után.

Azért is kerültem közelebb az animéhez, mert nemrég létrehoztam a Spotify-on egy Bakuten!! lejátszási listát, amibe nemcsak az anime és a movie openingjét és endingjét tettem be, hanem az anime és a movie soundtrackjét is.

https://open.spotify.com/playlist/117rUgcqggTIXIFCEf1hsp?si=7c8e516518fd4e53

És újabban ezt hallgatom, amikor átbiciklizek valamelyik szomszéd településre. Olyan különleges atmoszférája van az OST-nek, hogy teljesen egyedi hangulatot ad a biciklizésnek. Kicsit átszínezi, megszépíti a tájat, ahol járok.

Úgyhogy egyértelműen ez az anime lett az idei év felfedezettje nálam. Pedig nem is volt nagy durranás, úgy találtam meg, hogy kerestem a My Anime List-en egy olyan animét, melynek egyik szereplőjét úgy hívják, mint a barátomat, aztán jött a Bakuten!!, ahol a főszereplőt hívják így. De hamar megszerettem az animét saját jogán, mert végtelenül kedves és szerethető a légköre. Egy újabb alulértékelt minőségi animéről van szó. Egyébként nagyjából a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-höz tudnám hasonlítani, csak annak némileg egyszerűbb változata, mert nem egyetemisták a szereplők, hanem középiskolások, ezért némileg lazább életet élnek, még nem nehezedik rájuk az élet súlya. Inkább a sérülés veszélye, ami a ritmikus sportgimnasztikának szerves része. De ugyanúgy nagy hangsúlyt fektet ez az anime is a sporton, edzéseken túli mindennapokra, és az egész nagyon szerethető.

Meg is szerettem annyira, hogy minden idők 3. legjobb sportanimévé avanzsált nálam a Haikyuu!! és a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru után.

Ma megjött a rendelésem a Letmicrótól, a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru póló.

Ez a kép nagyon tetszett, úgy voltam vele, hogy ezt pólónak mindenképp. Ez egyébként a japán kiadású Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru Blu-ray 9., vagyis az utolsó lemezének borítója. Egyből tudtam, hogy kék háttérrel világoskék pólón ez nagyon jól fog mutatni. És tényleg nagyon jó lett. Mondjuk meg is fizettem az árát, mert 4.100 forint volt. De megérte. Ez mint az animéből egy relikvia, nagyon fogok rá vigyázni, és szeretném a lehető legtovább hordani.

Ezt a pólót már M-esként csináltam annak reményében, hogy nemcsak le fogok fogyni, hanem meg is fogom tartani a súlyomat. Azt vettem észre magamon, hogy amikor 65 kg körül vagyok, akkor nagyon jól állnak rajtam az M-es ruhák, viszont 70 kg fölött már inkább L-esek kellenek. Úgyhogy ez a póló plusz motiváció arra, hogy jobban nézzek ki.

Ezzel az animével meg továbbra is úgy vagyok, hogy ha nem lehet fancuccot kapni belőlük (Japánon kívül legalábbis), akkor csináltatok magamnak.

Nem, nem évértékelő beszédet akarok tartani, sokkal inkább animés zenei élményeimet szeretném röviden összefoglalni.

Elsőként kiemelnék néhány animét, amit idén láttam, és valamilyen szempontból különlegesek. Fontos tudni, hogy nem követem a szezonos animéket, ezért azokból válogattam, amiket idén láttam. Lesz közöttük egy-két régiség. Lássuk is.

A 2021-es év pozitív csalódása

Koi to Uso

Általában megnézem, hogy egy-egy animének milyen átlagértékelése van, és igazság szerint hagyom magam befolyásolni általa. Nagyon tudok utálni olyan animét, aminek nagyon magas átlagértékelése van (lásd: Hunter × Hunter), és nagyon tudom szeretni azokat, amiknek nagyon alacsony átlagértékelése van. Ezzel legtöbbször azt szoktam képviselni, hogy nem érdekel, hogy egy anime mennyire népszerű, ha nekem nem tetszik, akkor az igenis rossz számomra. Pedig valójában nagyon is érdekel, mert akkor nem lennék ennyire szélsőséges az adott művel szemben. Ennek egyik pozitív példája lett idén a Koi to Uso, ami a rossz átlagértékelése ellenére nagyon tetszett. Jó volt az alapötlet, a koncepció, és akármennyire is furcsa lett a lezárás, nekem tetszett. Úgy voltam vele, hogy miért is ne lehetne ilyen vége egy történetnek? Persze, az baj, hogy a háttértörténet nincs kibontva rendesen. Nagyon jó lenne, ha a Fruits Basket-hez hasonlóan a Koi to Uso teljes történetéből készülne. Szerintem lényegesen pozitívabb lenne az egész mű megítélése. És Nisaka Yuusuke nálam az egyik legszerethetőbb meleg karakterré avanzsált.

A 2021-es év legfurcsább animéje

Oniisama he...

Ha jól tudom, Zsolti barátom ajánlotta az animét. Egyszer mondtam neki, hogy néznék valami shoujo-ait, kérdeztem, hogy tud-e valami jót, és beajánlotta az Oniisama he...-t. El is kezdtem nézni, de valami hihetetlen volt... Fel kellett dolgoznom azt, amit látok. Szó nincs arról, hogy rossz lenne, igazából nagyon is jó, de annyira erős anime, annyira fajsúlyos az a miliő, amit áraszt magából, hogy arra a 25 percre, amíg megnézek egy részt belőle, valósággal belekerülök az animébe. És az igazat megvallva, nem feltétlen jó benne lenni, több okból sem. Egyrészt, hihetetlenül női az egész anime. Hitelesen jeleníti meg a lányok viselkedését egymással, nemcsak a barátságot, hanem a rivalizását, a női ármányt, és ahogy lányok szoktak egymással viselkedni. Csak ha van is bennem valami női, távolról sem ennyi, és ez a dózis számomra a túladagolás fényes példája. Másrészt annyira depressziós néhány karakter, hogy engem is lehúznak vele. Shinobu Mariko cirkusza a 9-10. rész környékén konkrétan az pszichés őrület határait súrolta, ahogy Asaka Rei drogozása sem akármi. Az ő beceneve egyébként Saint-Juist sama és konkrétan leszbikus iskolát csinál a gimnáziumból, ugyanis odavan érte az egész lányiskola. Mert annyira titokzatos, elérhetetlen... Na de miért? Mert bizony itt van a nyitja. Hát ilyen egy leszbikus szerelmes anime 1991-ből, de a rajzstílus még ahhoz képest is régi, ugyanis a manga 1974-es. Úgy tippelem, hogy a rajzot igyekeztek ahhoz igazítani. Az opening is egyébként rettenetesen fájdalmas, ugyanakkor gyönyörűszép. Rám inkább gyógyító hatással van.

A 2021-es év sportaniméje

Hajime no Ippo

Van még sportanime, ami üti a Haikyuu!!, Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru és a Slam Dunk színvonalát, ez a Hajime no Ippo. Valamit tudtam róla, mert azért eléggé népszerű anime, így nem lehet elkerülni, de egészen idáig vártam azzal, hogy megnézzem. Hatalmas élmény volt! Úgy vagyok ezzel az animével, hogy amíg a kosarasoknak van a Slam Dunk, a röpiseknek a Haikyuu!!, addig itt a bokszolóknak a Hajime no Ippo! Kiválóan jeleníti meg a bokszot minden szempontból, és talán megszeretteti a sportágat még azokkal is, akiktől távol áll az ökölvívás. Én is azért vártam vele sokáig, mert annyira hiányzik belőlem az agresszió, hogy irglmatlanul kell haragudjak a másikra, ha fizikálisan akarok nekimenni, ezért nem éreztem azt, hogy dolgom lenne az animével. Ippo is egyébként iskolai bántalmazások elől "menekül" az ökölvívásba, és igazi harcossá képezik ki. Minden tekintetben nagyon hatásos anime, a fejlődés, a meccsek, a győzelem, és ami miatt főleg tetszett az anime, hogy volt meccs, amit hősünk elveszített. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert megjeleníti az is, ahogy a sportnak ugyanúgy része a vereség, mint a győzelem, és az a jelenet tényleg különleges volt, mert Ippo nagyon jól dolgozta fel a vereséget. Tehát az anime azt is megmutatta, hogyan lehet feldolgozni a vereséget. Nagyon át lehet érezni az szereplők érzéseit. Az is meglepett, hogy egyébként Ippo nagyon kedves, ártatlan srác, de egy-egy meccs alkalmával annyira flowba került, hogy konkrétan meghasonult a sportág agresszív mivoltával, és nem egyszer a főbírónak kellett a saját testével leállítani Ippót. Úgyhogy az egész mű hihetetlenül hiteles és erős. A poénok benne meg eszméletlenek Takamura-san az egész animés univerzum legviccesebb karakterei közé sorolhat. Az egyedüli, ami személy szerint nem tetszett, azok az endingek. Egyik se jött be nekem. Az openingek viszont elsőosztályúak.

A 2021-es év csalódása

Shaman King (2021)

Na csak hogy idei anime is kerüljön terítékre, de kár, hogy negatív vonatkozásban. Meg ha már szóba került a Fruits Basket pozitív példa egy anime remasterelésére, akkor álljon itt egy negatív példa. Milyen az, amikor egy klasszikust csak úgy elrontunk és összecsapunk? Az eredeti, 2001-es Shaman King nagyon jó anime volt, igazi klasszikus openingekkel és endingekkel Hayashibara Megumi tolmácsolásában. Az új sorozat viszont minden szempontból rosszabb. Bizonyos részek, teljesen unalmasak, érdektelenek voltak, bizonyos harcok meg inkább tűntek a Naruto egy olcsó másolatának. Bizonyos seiyuu-któl (pl.: Romi Park) a hajamat téptem, de az az igazság, hogy Hayashibara Megumi se menti meg számomra Kyouyama Anna személyét. Nem szerettem őt soha, ahogy a seiyuu által énekelt openinget (Soul salvation) és endinget (#Boku no Yubisaki) se szeretem. Túlzottan erőltetett. Pedig még azt se lehet mondani, hogy Hayashibara Megumi kiöregedett volna az animéből. Pont az a varázsa az énekesnő-seiyuu-nak, hogy nagyon is megvan benne az energia, hogy énekeljen az animének akár egy Over Soul minőségű dalt, de a Soul salvation nagyon erőltetett lett. És milyen jó lett volna, ha egy igazi visszatérő-dalt énekel Hayashibara Megumi, de ez nem sikerült. Ezért kár volt újjáéleszteni a franchise-t.

A 2021-es év legizgalmasabb animéje

Yakusoku no Neverland

Félve vágtam neki az animének, nem véletlen, hogy év elején néztem. Van ugyanis egy olyan rendszer nálam, hogy a sötét hangulatú, negatív animéket elsősorban január-februárban nézem, mert nem szeretem a telet, hamar is sötétedik, ezért akkorra időzítem a legtöbb sötét hangulatú animét. Ahogy a Yakusoku no Neverlandet is akkor néztem meg. Tényleg volt benne egypár félelmetes jelenet, de annyira átélhető volt, annyira izgultam a gyerekekért, hogy ki tudjanak szabadulni. A szereplők is szerethetők voltak, de történet felépítése is elsőosztályú. Ahogy folyamatosan adagolták a meglepőbbnél meglepőbb információkat és hogy milyen lehetőségek vannak a gyerekeknek arra, hogy megmeneküljenek. Tényleg nagyon izgultam. Csak az első évadot néztem végig, állítólag a második borzalmas lett. Megnézem azt most januárban, de az előjelzések szerint nagyon le kell adni az elvárásaimból. Igazából már csak azért is megnézem, hogy ha tényleg rossz, lássam, hogyan lehet egy ilyen remekművet elrontani.

A 2021-es év legnagyobb visszatérője

Free!

Épp csak elvétve foglalkoztam az animével, amikor aktuális volt. Néztem, akkoriban, de komolyan nem foglalkoztam vele. Aztán idén elkezdtem újra nézni az első évadot, és nagyon tetszett. Egyrészt elfelejtettem jeleneteket és jó volt újra látni. Teljesebbé vált a történet, és a fiúk is szerethetőbbé váltak számomra. Örülök, hogy visszatért az életembe az anime és komolyabban is az életem része lesz a Free!

2021-es év legjobb animéje

Natsume Yuujinchou

Relatíve régi anime, hallottam is róla sokat, mert sokan szeretik, de nekem erre az évre maradt. Nem az első pillanatoktól kezdve éreztem, hogy ez lesz életem egyik legkedvesebb animéje, mert teljesen mást kaptam eleinte, mint amit vártam. Ugyanis egy olyan skálán láttam az animét, ami érzelmi hitelesség terén "listázta" az animéket. Jó listának tartottam mert a Shigatsu wa Kimi no Usóval volt átellenben (nagyon helyesen!), de mivel romantikus animékkel volt egy csokorban, ezért azt gondoltam, hogy ez is az, és azt fogom látni, hogy milyen érzelmileg teljesen hiteles szerelem és párkapcsolat. Ehhez képest jön az, hogy erdő, a srác szinte totál egyedül, látja a szellemeket, mi több színesítik az életét és az egész rettenetesen lassúnak tűnt. Vakartam is a fejemet, hogy fogom én így mind hat évadot megnézni? Aztán lassan flowba kerültem az animével, és megéreztem, hogy mitől is annyira hiteles érzelmileg. Nagyon megszerettem Natsumét, minden szempontból tudtam azonosulni vele érzelmileg. Olyannyira, hogy a 4. évad utolsó részét pont a metrón néztem meg. Ott volt az, amikor elment a halott szüleinek lakásához, ahol kisgyerekkorában volt, hogy szembenézzen a múltjával és ott elsírta magát. Annyira átéreztem azt a jelenetet, hogy a metrón elsírtam magam. Csodálatos volt. Egyértelműen a 4. évad lett a legjobb. Ott van olyan poénos jelenet, hogy akkor a nevetéstől sírtam, aztán meg a szembesülés a múlttal. Úgyhogy a Natsume Yuujinchou összességében lett az egyik legkedvesebb animés élményem, nemcsak idénre.

Nos, ennyit az animékről, lássuk az idei zenei felhozatalt. Sokan most már a Spotify-os profiljuk éves összegzését osztják meg, az nálam több okból sem működik. Egyrészt nem minden zenét hallgatok ott, mert nem minden elérhető ott, amit szívesen hallgatok, ezért én a mai napig aktívan használom a Windows Media Player-t és a Foobar2000-et. Másrészt a Spotify már december elején kiadja az éves listát, amit teljességgel értelmetlennek tartok. Nem tudom, ki hogy vele, de szerintem még a decemberi hónap is 2021-hez tartozik, ahogy az abban a hónapban hallgatott dalok is. Úgyhogy én továbbra is maradok a Last.fm-nél. Az ad teljes képet az idén hallgatott dalokból. Lássuk is akkor.

Idén 18.063 alkalommal hallgattam dalt, így a 2021-es év a 2009-es regisztáció óta a 4. "legforgalmasabb" év volt. Érdekes számomra egyébként januárban hallgattam a legtöbb zenét, akkor 2.255 alkalommal hallgattam valami dalt. Mondjuk, rémlik is, hogy volt olyan gondolatom akkor, hogy talán megdöntöm a 2010-es rekordot, amikor 20.512 alkalommal hallgattam zenét. De a lendület időközben megtört és megállt a számláló 18.063-nál. Íme a részletek, először a 10 legtöbbet hallgatott előadó kerül listázásra.

Top 10 előadók 2021

1. JAM Project (4.200)
2. Hayashi Yuuki (2.135)
3. Tachibana Asami (1.729)
4. Hayashibara Megumi (1.302)
5. Froukje (908)
6. Okui Masami (845)
7. Zorán (353)
8. Suara (322)
9. Eefje de Visser (316)
10. LGT (283)

Ezt az évet egyértelműen a JAM Project uralta nálam. Rengeteget hallgattam a dalaikat, de az, hogy nem is untam meg! Konkrétan látom magam előtt, hogy az elkövetkezőkben is hasonló lendület várható náluk. Hayashi Yuuki-nál és Tachibana Asami-nál nagyon jót tett a Haikyuu!! OST megjelenése, valamint hogy feledeztem magamnak a Boku no Hero Academia zenéjét is, ahol szintén vannak remekművek. Valamint az is érdekes volt számomra, hogy a Dive!!-nak is Hayashi Yuuki írta a zenéjét. És milyen színvonalasat ahhoz képest, hogy az nem jelent meg külön CD-n, csak Blu-ray mellékletként. Vannak ott is jó dalok.

Egyértelműen megjelent a holland zene is a listámban. Froukje-t egy holland srácnak köszönhetem, ő igazi felfedezés volt számomra (az énekesnő). Ahogy Eefje de Visser is, de nála azért maradt el a lendület, mert a dalainak túlnyomó többsége túlzottan depressziós és azért annyira rosszul nem voltam, hogy az ő dalait kelljen hallgatnom.

Hayashibara Megumit és Okui Masamit pedig az új albumuk lendítette fel nálam, ahogy Suarát is az idén megjelent két kislemeze. Ha magyar zene, akkor Zorán és LGT a legjobbak nálam. 30 éve nem tudom megunni a dalaikat, kétségtelenül életművet hagytak maguk után.

És most következzenek az albumok.

Top 10 albumok 2021

1. Hayashi Yuuki & Tachibana Asami: TV animation Haikyuu!! TO THE TOP Original Soundtrack (1.051)
2. Froukje: Licht en Donker (586)
3. Hayashi Yuuki & Tachibana Asami: TV animation Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack Vol.1 (555)
4. Hayashi Yuuki & Tachibana Asami: TV animation Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack Vol.2 (479)
5. JAM Project: TOKYO DIVE (458)
6. Hayashi Yuuki & Tachibana Asami: TV animation Haikyuu!! Original Soundtrack Vol.2 (418)
7. Hayashi Yuuki & Tachibana Asami: TV animation Haikyuu!! Original Soundtrack Vol.1 (373)
8. JAM Project: THUMB RISE AGAIN (318)
9. Okui Masami: 11-elevens- (316)
10. Hayashibara Megumi: VINTAGE DENIM (315)

Úgy tűnik, hogy a Haikyuu!! OST albumok ezentúl mindig jelen lesznek a listán. Tényleg nem tudom megunni őket, de így hirtelen kigondoltam, hogy ha jövőre utat tör magának a Boku no Hero Academia OST is, akkor külön 10-es OST lista lesz. Meglátjuk, hogy lesz.

De most a kislemezeket lássuk.

Top 10 kislemezek 2021

1. JAM Project: DRAGONFLAME (292)
2. JAM Project: Versus Road ~Higenjitsuteki Survival~ (227)
3. Froukje: Ik Wil Dansen (158)
4. ALI PROJECT: Hi no Tsuki (153)
5. Froukje: Niets Tussen (128)
6. JAM Project: Drei Kreuz ~Hagane no Survivor~ (108)
7. JAM Project: Bloodlines ~Unmei no Kettou~ (105)
8. JAM Project: Hagane no Warriors (105)
9. Hayashibara Megumi: Soul salvation (104)
10. Suara: Ruten no Inori (102)

Addig bűvészkedtem a számokkal, amíg a Suara: Senjin Genmu kislemeze 101 hallgatásával kiesett a listáról. De itt látszik nagyon, micsoda JAM Project uralom volt nálam. Az első két helyezett kislemez nagyon jelentős volt számomra idén.

És végül a 100-as listan az idén legtöbbet hallgatott dalokból.

Top 100 dalok 2021

1. Froukje: 17 (482)
2. JAM Project: Houkou Hate no Arano wa (289)
3. JAM Project: Versus Road ~Higenjitsuteki Survival~ (255)
4. Tachibana Asami: Junbi (246)
5. Hayashi Yuuki: Explanation (189)
6. Froukje: Ik Wil Dansen (167)
7. Froukje: Niets Tussen (128)
8. JAM Project: Ryujou (122)
9. JAM Project: Magical Mystery Spice ~Magic Spice no Theme~ (118)
10. Tachibana Asami: Wana (116)
11. JAM Project: Hagane no Warriors (115)
12. Hiroyuki Sawano: DADDY! DADDY! DO! (106)
13. Dimension: Move Faster (104)
14. JAM Project: Fight on! (102)
15. ALI PROJECT: Nosferatu (101)
16. JAM Project: Alexandria (93)
17. Eefje de Visser: Trein (88)
18. Tachibana Asami: Douyou (83)
19. Tachibana Asami: Tsuki no De (81)
20. JAM Project: Kami no Kiba ~The Fang of Apocalype~ (78)
21. JAM Project: Rage against the intrigue
22. Okui Masami: Private Heroine -OTAKATSU DAYS-
23. Charly Lownoise & Mental Theo: Koning Voetball dit EK
24. Dua Lipa: Love Again
25. Okui Masami: Tenshi to Akuma
26. JAM Project: Lost my heart ~Kaze no Kioku~
27. JAM Project: ENTER THE HERO
28. Hooverphonic: The Wrong Place
29. JAM Project: Tread on the Tiger's Tail
30. Michael Patrick Kelly: Beautiful Madness
31. SUPER BEAVER: Toppakou
32. Tachibana Asami: Nebari
33. Hayashi Yuuki: Kodoku
34. Tachibana Asami: Konjounashi no Tatakai
35. Aerosmith: Falling in Love (Is Hard on the Knees)
36. JAM Project: BAD CITY ~We'll be alright!~
37. JAM Project: VICTORY
38. Suara: Ruten no Inori
39. Froukje: Onbezonnen
40. Suara: Ruten no Inori (Instrumental)
41. Tachibana Asami: Aseri
42. JAM Project: GONG
43. Lyn: Beneath the Mask
44. Naoko Mitome, Chika Sekigawa: Gap of Crag
45. JAM Project: SKILL
46. Regard: Secrets
47. Tachibana Asami: Fukurou
48. Tachibana Asami: Iya na Otoko
49. Thalia: Echa Pa'lante
50. JAM Project: Garo ~SAVIOR IN THE DARK~
51. JAM Project: TOKYO DIVE
52. ALI PROJECT: Nosferatu (off vocal)
53. Eefje de Visser: Lange Vinnen
54. JAM Project: Hagane no Messiah
55. JAM Project: HERO
56. SPYAIR: One Day
57. Tachibana Asami: Umaku Ikanai
58. JAM Project: I KILL -Ikiru-
59. JAM Project: Rocks
60. Suara: Tenmei no Marionette
61. Thalia: Arrasando
62. JAM Project: to the next era
63. Hayashi Yuuki: Ball Hiroi LV.1
64. ALI PROJECT: Yasei Souseiji
65. Hayashibara Megumi: Kimi wa Mahou wo Shinjiru kai?
66. Hatano Wataru: Heart Signal
67. Hayashi Yuuki: Juuintachi
68. Hayashi Yuuki: Chousokkou
69. Cher: The Music's No Good Without You
70. Eefje de Visser: Lise
71. JAM Project: Shining Storm ~Rekka no Gotoku~
72. Hayashi Yuuki: Court-jou no Ousama
73. Hayashi Yuuki: Sono Shunkan he
74. Ils: Feed the Addiction
75. JAM Project: Shouri no Mirai -Toki-
76. Alison Wonderland: I Want U
77. BURNOUT SYNDROMES: PHOENIX
78. Okui Masami: Blood Blade -Hikari to Yami no Kanata ni-
79. JAM Project: STORM (Off Vocal Version)
80. MARIO KART BAND: Dry Dry Desert
81. Hayashi Yuuki: Kako
82. Hayashibara Megumi: Soul salvation (Off Vocal Ver.)
83. Tachibana Asami: Tsuki no Wa
84. JAM Project: Rescue Fire
85. Mimori Suzuko: Chance!
86. Tachibana Asami: "Murabito B"
87. JAM Project: Bloodlines ~Unmei no Kettou~
88. JAM Project: NEW BLUE
89. JAM Project: NEW BLUE (Off Vocal)
90. JAM Project: Senyuu yo
91. Okui Masami: Beautiful Life
92. JAM Project: Crest of "Z's"
93. JAM Project: TRANSFORMERS EVO.
94. Avenged Sevenfold: Blinded in Chains
95. Bullet for My Valentine: Hand of Blood
96. JAM Project: Bloodlines ~Unmei no Kettou~ (Instrumental)
97. JAM Project: Break Out
98. Hayashibara Megumi: Soul salvation
99. Tachibana Asami: Tantan
100. Celldweller: One Good Reason

Megcsináltattam a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru bögrét és ma kész lett.

Szóval ebből az animéből is van relikviám, még ha egyedileg tervezett is. Ezt is a Letmicróval csináltattam, mint ahogy néhány pólót is bögrét. Nem lett rossz, de teljesen elégedett sem vagyok, mert a kép a bögrén sötétebb, mint az eredeti. Az igaz, hogy az eredeti kép is éjszakai, de elég jól kivehetők a világosabb részek, a bögrén meg jobban szemügyre kell venni, hogy az arcokon és Haiji pólóján kívül kivegyük a világosabb részeket is. Azon gondolkodok, hogy a technológia az, ami miatt ennyire sötéten kerül rá a kép a bögrére, mert ha igen, akkor világosabb képeket kell bögrére tervezni. Alapvetően nem gondolom, hogy a cég hibázott volna. Meg ettől függetlenül a kép nagyon tetszik így is. De legközelebb a kép színét is figyelembe veszem.

A másik oldalára tettem az anime logóját.

Gondolkodtam azon, hogy kitöltsem-e valamivel a rendelkezésre álló fehér részt, de úgy döntöttem, hogy hagyom. Azzal már túl tömör lenne. Így jó lesz. Majd csináltatok még dolgokat, vannak ötleteim.