Az idei év elég sok jó albumot és kislemezt hozott nekem eddig, ezért úgy döntöttem, hogy készítek ezekből egy lejátszási listát Spotify-on. Megmutatom itt is.
Ez a lista az alábbi albumokat és kislemezeket tartalmazza.
- BURNOUT SYNDROMES - The WORLD is Mine
- FLOW - Voy☆☆☆
- FLOW THE COVER ~NARUTO Shibari~
- Endoh Masaaki - (e)7
- The Super Mario Bros. Movie (Original Motion Picture Soundtrack)
- KANA-BOON - Song of the Dead
- Shiyui - Happiness of the Dead
- Kitadani Hiroshi - Bokura no Spectra
- JAM Project - One Chance!
- Suara - Kono Chikyuu ni Aru Seimei
- SPYAIR - Imagination - New Version -
- SPYAIR - Samurai Heart (Some Like it Hot!!) - New Version -
- SPYAIR - My World - New Version -
- SPYAIR - RE-BIRTH
Bár a lista nem teljes, hiszen három olyan album nincs fent Spotify-on, amik szintén idei megjelenések és szívesen hallgatom.
- Okui Masami: Mas"ami Okui"terpiece
- Zorán: Aranyalbum 1974-1993
- Zorán: Aranylabum 1994-2020
Ezek olyan válogatásalbumok, amik más kiadók dalait is tartalmazza, ezért online nem elérhetők. Hogy hol az összefüggés aközött, hogy CD-n megjelenhetnek, de online streamelhetők, erre már nem terjed ki a tudásom. Ezért hallgatok a mai napig offline PC-n is zenét, és állítok össze külön Winampen is lejátszási listát, mert az tud teljes lenni. Sok album és kislemez, amit szeretek, nem érhető el online.
Mindenesetre ez a lista is egy lenyomata annak, hogy miért is vagyok ennyire optimista a jövőmet illetően. Elég sok olyan album és kislemez jelent meg idén, amit szívesen hallgatok, és azt érzékeltetik, hogy jó élni a jelenben. Persze, ahogy utaltam rá, egy részük válogatásalbum, de ezeket nem is a nosztalgia jegyében hallgatom (bár tény, hogy megvan annak a kellemes érzése a régi daloknak, hogy mennyire szerettem annak idején, és visszarepítenek gondolatban a múltba), sokkal inkább a múlttal való számvetésként hallgatom őket szívesen.
Ez az én esetemben azért állja meg a helyét, mert több, a múltammal kapcsolatos kérdésre nemrég találtam számomra érvényes választ, amik által úgy érzem, hogy az egész életem elkezdett egy kerek egészet alkotni. Tehát a helyükre kerültek dolgok, aminek egyik fontos hozománya, hogy a kellemetlen emlékekre sem annyira rossz már visszagondolni. Így sokkal felszabadultabb vagyok, mint korábban. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden egyes pillanatban jól érzem magam. Vannak most is rosszabb időszakok, de ezek rövidebb ideig tartanak, mert könnyebben rájövök az okára, így könnyebben is tudok tenni ellene.
Azon még gondolkodnom kell, hogy zenei téren a 2023-as év lesz a legjobb nálam, ezt így még nem merem kijelenteni. Zeneileg a legjobb év nálam 2009, azt a sok kiváló albumot és kislemezt, ami akkor megjelent, nehéz lesz felülmúlni, de szívesen veszem az új jelentkezőket. Még három hónap, plusz pár nap van ebből az évből, őszintén remélem, hogy nem teljes ez a lista.
Arra talán utaltam egy korábbi blogpostban, hogy most érzem magam a leginkább annyira jól, mint 2006 második felében. Az egy különösen fényes időszaka volt az életemnek, akkor volt komoly jövőképem, és éreztem azt, hogy képes is leszek azt megvalósítani. Azóta sok minden másképp alakult, de azt is zenével tudom bizonyítani, hogy a történelem olykor jó értelemben is ismétli önmagát.

Mind a Princess: Mediterrán, mind a Nox: Örömvölgy album 2006 őszén jelent meg, és mivel életemnek arra a nagyon pozitív időszakára emlékeztetnek, ezért különleges jelentőssége van ennek a két albumnak. Egyébként is optimista mindkét album, önmagában azért is jó hallgatni. A lényeg, amit ki akarok hozni ebből, az az, hogy később, mindig amikor hallgattam ezeket az albumokat, volt bennem egy ambivalens érzés. Egy részről, a kellemes emlék, hogy volt egy ilyen időszak az életemben, másrészt a melankólia és a költői kérdés, hogy hová lett az a nagyon optimista időszak? Persze, addig is igyekeztem, megtenni, amit tudok, de mégis. És most, 17 év után érzek valami nagyon hasonlót ahhoz, amit 2006 őszén éreztem, és nem feltétlen a múltba révedek vissza, amikor ezeket az albumokat hallgatom. Ezt egy második esélynek fogom fel az élettől. Remélem, az elmúlt 17 év tapasztalatának köszönhetően valóra is fogom tudni váltani a bennem élő jövőképet.



2004 nyarán láttam őket először élőben. Egy kisebb koncertet adtak valamikor június elején a Csaba Centerben a Center napok keretén belül. Jók voltak, emlékeim szerint fél playback volt, vagyis a zene CD-ről ment, de Szilvi élőben énekelt. Jó koncert volt, kaptam innen egy autogram kártyát. Ebben az évben egy mini-albummal (sokan tévesen maxi CD-nek hívják) jelentkeztek, melyre hat szép karácsonyi dal került fel, annak idején minden karácsonykor hallgattam. De nem sokkal ezután, 2005 tavaszán jött a Ragyogás album. Ezt az albumot én sokáig inkább csak terápiás okokból hallgattam, ugyanis szerintem depresszionista lett az album. Engem nagyon nyomasztanak az albumon hallható dalok, főleg a Találj rám, és a Törött szárnyú madár, ez a két dal rendkívül szomorú.
De nagyon jó koncepciót építettek fel az album köré, nem hiába volt az a hatalmas turné. Jelen is voltan a békéscsabai koncerten, mely 2006. március 25-én volt. Na ez felejthetetlen volt, mindent beleadtak, szerintem az egyik legszínvonalasabb magyar koncert volt. A kártyát kiragasztottam a falra, és kicsit elszívta a színét a nap. ^^' Pont azért vettem le a falról, mert láttam, hogy már fakul... Szerencsére a koncert élményét a DVD-vel újraélhettem. Azt már jóval később vettem meg, amikor olcsón lehetett kapni. De az albumot a mai napig nem szívesen hallgatom, mert képes elnyomni hangulatilag. Viszont fűződik egy jó emlékem hozzá: Egyszer valahol elveszett maga a lemez, már nem tudom hova lett, de nem került elő. És akkor úgy gondoltam, hogy mivel az albumot nem akartam megvenni még egyszer, ezért írtam a kiadónak, a Universal Music-nak, hogy csak magát a lemezt szeretném megrendelni, mert elveszett. Volt is rá pénzem, de meglepő választ kaptam: Küldjem el a címükre a tokot, és a borítót, és ingyen küldenek egy újat. És tényleg. O_O Totál meglepett, nagyon jó gesztus volt tőlük. Egyébként ebben az albumban használtak egy pár fantasy elemet, az album zárótétele, az Örökkön-örökké, konkrétan a Final Fantasy IV egyik zenéjének átirata. De a DVD-ből is kiderül, hogy szeretik a videojátékokat, egyik utazáskor Szilvi Game Boy Advance SP-n játszott. A negyedik stúdióalbum személyes kedvenc, az Örömvölgy nagyon vidám, tele optimizmussal. Egyébként is jókor jött, mert 2006 második fele volt életem egyik legjobb korszaka, és ezt egy vidám albummal megspékelni, nekem nem kell több. Nagyon sokat hallgattam. Terveztem, hogy elmegyek a várturnéra, de végül elmaradt, pedig voltak Gyulán is. És szerintem ez lett a legfejlettebb albumuk, ehhez képest a Bűvölet csak félkész munka. Az, hogy kezdetleges a második albumon a zene, az még nem is lenne nagy baj, de a sok kényszerrímet mai füllel rossz hallgatni. Aztán jött a Csendes koncertalbum, ez engem annyira nem érdekelt, viszont az Időntúl album még megmozgatta a fantáziámat, főleg az új stílus miatt, bár ekkor az esetek 95%-ában végképp már csak jpop-ot hallgattam. Jó volt, érdekes volt a koncepció, a stílusváltás, de olyan sokat nem hallgattam az albumot, nem lett akkora szám szerintem. Itt kezdett el megszakadni a kapcsolatom az együttessel. A 2009-es Most! album már végképp nem érdekelt. Főleg azután nem, hogy hallottam, hogy abban már csak Szilvi volt egymagában, meg azt is hallottam, hogy akkor szakított (tán el is váltak, mert összeházasodtak? nem tudom) a szakmabeli barátjával, és a dalok jórésze erről szól. Megnéztem a címeket, és van alapja. Azóta sem hallgattam meg az albumot egyszer sem. A Best of Nox-ot esetleg megvenném, de az már csak nosztalgia lenne. Az én szememben az Időntúl az utolsó album. Nem is volt folytatás, ha jól tudom, Szilvi most Ausztráliában van.