Ma megvettem a második Disney DVD-t, ami még hiányzott a gyűjteményemből, a Dumbót. Ennél a DVD-nél vártam a leginkább, hogy menjen le az ára, mert ezt láttam a moziban, és emlékszem, milyen rossz szájízzel jöttem ki a film végén. Sokat nem reméltem tőle, de tudtam, hogy sokallani fogom érte az 1.999 forintot, és bánni fogom, ha az lesz, hogy feléled a Pro Video, és újra piacra dobja, immár nyomott áron, 990 forintért. Mindenesetre megvettem, vállalva a következményeket, és nem kaptam jobb eredményt, mint a moziban.

Már az első Disney klasszikusok megfilmesítésénél hangosak voltak azok a kritikák, hogy a cég végső célja ezekkel a filmekkel nem más, mint megtömni, az amúgy is feneketlen páncélszekrényüket. Ezt már akkor elhittem, láttam benne igazságot. Gyakorlatilag nem is túlzás kijelenteni, hogy ha készpénzben lenne minden pénz, ami a Disney birtokában van, rekonstruálhatnák maguknak Dagobert bácsi páncéltermét, mert akkorára van szükségük. De én ezzel alapvetően nem foglalkozok. Úgy vagyok vele, amíg kiváló filmet látok, addig a bevétel, és a ráfordítás, számomra csak egy extra információ, ami anyagiakban és sikerben is visszaigazolja a film minőségét. Ideális esetben, persze. De ezt a filmet annyira rossz volt látni, hogy itt már én is azt gondoltam, hogy a Disney már nem jön ki új ötlettel, csak a pénz a fontos. Konkrétan meg is fogadtam, hogy se az Aladdint, se az Oroszlánykirályt nem fogom megnézni a moziban. És így is lett. Nem láttam őket, fogalmam sincs, milyenek.

A legrosszabb az egész filmben a színészi játék. Az csak egy rossz pont, hogy mindenki sablonszerepet játszik: Ott vannak a gyerekek, akik még hisznek a csodákban, a csodákból kiábrándult apjuk, valamint a pénzéhes cirkuszigazgató, aki mindent a bevételben mér. De ennél rosszabb, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy a színészek nem élvezik a szerepüket. Eljátsszák a szerepüket, mert leszerződtették őket, de nagyon ritkán látok ennyire erőltetett színészi játékot. Konkrétan olyan érzésem volt, hogy a színészek utálják az egész filmet. Csak legyenek túl rajta a lehető leghamarabb. Egyetlen egy szerep tetszett, a kövér cirkuszi mutatványosé, aki a végére hableány lett. Talán nem is ez, nem maradt meg bennem, hogy mi lett ő a film végére. Az a lényeg, hogy ő az egyedüli, aki jó volt színészként. Nagyon tetszett az a jelenet, amikor eljátszotta, hogy ő a vízben akar lenni, hogy megtévessze a rendőröket. Ahogy bedobta őket a vízbe, az tényleg vicces volt, és nevettem rajta. De sajnos ez az egyetlen jó jelenete az egész filmnek.

Pedig látványvilágra nem lehet panasz. A film 1919-ben játszódik, láthatóan azon voltak, hogy korhű jelmezekkel és ruhákkal, tárgyakkal, felszerelésekkel, visszahozzák az adott kort. Ebben mindenképp a maximálisat nyújtották. Ahogy a film végén a tűz is, bár ha sablonszerepről meg sablonjelenetről beszélünk, azért az ott nagyon jelen volt. 30-on túl már nekem sem lehet bemesélni, hogy apa a gyerekekkel az égő sátorban várják a sorsukat, megjelenik Dumbó, aki a semmiből kimenti a bajba jutottakat. Már önmagában azért sántít az egész jelenet, mert azért nyilvánvaló, hogy abban a forróságban minimum rosszul kellene lenniük, de rosszabb esetben füstmérgezés is beállhatna. Az már csak ezután jön, hogy mennyire fájdalmasan sablonos a jelenet. De még ezer és egy helyen bele lehetne kötni a filmbe, de azt gondolom, hogy ennyi is elég, hogy demonstráljam, hogy miért rossz a film.

Most pedig lássuk magát a kiadást. A DVD-re a megszokottól eltérően nem 21:9-es képaránnyal került fel a film, hanem 16:9-ben. Én ezt inkább előnynek gondolom, mert azért sokaknak még 16:9-es képarányú TV-jük, monitorjuk van, így a kép az egész képernyőt betölti. Ráadásul adott esetben régi TV-n is jobban nézhető. Amúgy megéri, mert a kép nagyon szép. A hang is 5.1-es, 384 kbps, ahogy az szokás DVD-nél, ami érdekesség, hogy a megszokott angol és magyar hang mellett nem cseh és szlovák van, hanem finn és svéd. Északi nyelvet tanulók előnyben. Extra viszont ezen a DVD-n sincs, pedig egy "így készült" vagy "audiókommentár" menthetette volna a menthetőt.

Így viszont marad egy hitvány DVD-kiadványnak, a film meg olyan Disney-klasszikusokkal versenyez nálam a legrosszabb címéért, mint az Alice Csodaországban vagy a Kőbe szúrt kard.

Film: 3/10
Kép: 9/10
Hang: 9/10
Extrák: 0/10
Borító: 5/10

+ Kiváló kép- és hangminőség.
- Az egyik legrosszabb Disney film, semmi extra.

38%

Egy régi Disney, és egy új Pixar rajzfilm, most ezeket néztem meg, azokon felül, amiket videokazettán vettem meg nemrégiben. Elég jó áron volt az Aranyhaj, a Wall-E és a Robinson Család titka DVD-n, ezért beruháztam rájuk. Talán a Robinson Családról nem írtam, hogy azt láttam nemrég, és bejött. Meg is lepett, mert már régóta láttam, hogy ez a DVD csak 699 forint, pedig igazán szép a papírborítója, de azt gondoltam magamban, hogy azért adják ilyen olcsón, mert annyira rossz, hogy senkinek kell a DVD. Ehhez képest meglehetősen jó volt, érdekes, fordulatos, megradagta a figyelmemet. A Wall-E volt az, amelyiket még nem láttam. A DVD tokjára is kíváncsi voltam, mert egyszerűen el nem tudtam képzelni, hogy milyen lehet. Szerintem egész ötletesre sikeredett:

Sok jó kritikát olvastam a filmről, úgyhogy kíváncsivá tett, de a várt hatás elmaradt. Már az elején is olyan vontatottnak éreztem, és valahogy nem tudtam azonosulni a robot jellemével, nem váltott ki érzelmeket sem. Igaz, hogy effektíve elzárkóztam tőle, hogy egy robot nem képes érzelmeket kimutatni, és valahol azért megértettem a történetet, de nekem nagyon lassú volt. Bár az emberek "tetszettek". Nem pozitív értelemben mondom, hanem úgy, hogy tényleg effelé tendál a világ. ilyen elhízott, nagydarab emberek, akiknek még a fogát is az a szerkezet mossa meg, melyen ülnek, és nem állnak fel onnan soha. A történet ugyanis 2815-ben játszódik. De akkor is, ha őszinte akarok lenni, meglepett, hogy Oscar-díjat is kapott, mert akármennyire is komoly a háttértörténet, valahogy nagyon nem élt az egész. Aztán lehet, hogy ha másodjára, harmadjára nézem meg, akkor jobban fog tetszeni, de úgy tűnik, hogy ez egy olyan kivételes Pixar alkotás, melyhez másképp kell hozzáállni.

A másik, amit előre megnéztem magamnak, az az Alice csodaországban. Szintén csalódás. Alice egy rendkívül kedves, szerethető lány, de egy csodaországot nem így képzelek el. A többi szereplő annyira elvont volt, hogy egyáltalán nem ütöttek a poénok, inkább csak úgy elnézegettem, valamin csak lestem, hogy ezen mi a vicces? Lehet, hogy az én gondolkodásom nem kompatibilis a történettel, de nem értettem semmit belőle. Az világos, hogy Alice egy saját világról álmodik, de akkor az miért úgy jelent meg, ahogy? Ezzel akarták rávenni, hogy a valódi világban keresse meg az élet szépségeit? Mert akkor nagyon nem jött át az üzenet. Ez a rajzfilm 1951-es, tehát Hamupipőke után 1 évvel készült. Hatalmas visszaesés.

Amúgy gondolkodtam rajta, hogy megnézem azokat a Disney rajzfilmeket, melyek nem terjedtek el annyira, például, ami most így hirtelen eszembe jut, a Saludos Amigos. Ki tudja, hátha van közöttük egy-két kiemelkedő, és nemcsak azért nem terjedt el, mert nem volt jó, hanem mondjuk anyagiak miatt.

És holnap Rontó Ralph mozi! Nagyon várom!