Megérkezett a legújabb CDJapanes rendelésem, amiben régi vágyaim lapultak.

Amit mindenképp kiemelnék, az a MOTHER CD. Az egy hihetetlen zene, nagyon régóta vágytam rá. Az az érdekes, hogy a CD eredetileg 2004 februárjában jelent meg, és még mindig lehet újonnan kapni! Nagyon régóta ismerem a dalokat rajta, Krisi barátom mutatta meg még 2007-ben. Akkor is nagyon érdekesnek tartottam ezt a zenét, hallgattam, de aztán valahogy elhalt a dolog. Aztán idővel megtaláltam jó minőségben az albumot, és elkezdtem komolyabban hallgatni. Meglepett, hogy most még jobban magukkal ragadtak a dalok, mint annak idején. Érdekes dolog ez, nem ez az első eset, amikor megtapasztaltam, hogy vannak dolgok, amiknek meg kell érnie belül, hogy ténylegesen a helyére kerüljön az értéke. Nem egy zenei album kapcsán volt olyan érzésem, hogy csak sokára, évek múlva tudatosodott bennem, hogy miről is szól, mit akar mondani. A MOTHER OST album egy olyan CD, aminek mindig is éreztem a különlegességét, de igazán csak nemrég jött ki az értéke. Mostanra meg már annyira, hogy meg akartam venni a CD-t. Lévén, hogy 2004-es album, már csak aukciós oldalakon gondoltam, hogy esetleg megtalálom. Találtam is, nem egy ritka kiadványról van szó, tehát az áruk sem vészes. De arra álmomban nem gondoltam volna, hogy újonnan megtalálom még ezt a CD-t! Nem egyszer tapasztaltam már, hogy hihetetlen kincsesbánya ez a CDJapan, de most már tényleg! Elegem van ezekből a jóságokból!

Az album eredetileg 1989-ben jelent meg. A 2004-es új kiadás annyiból több, hogy a 11. dal (The World of MOTHER), mely a játék zenéjét tartalmazza eredeti NES-es 8-bites hangzásban, nem 16 perc, hanem 23 perc hosszú (Extended version), és kapott egy bónusz dalt is, Smiles and Tears címmel. És nekem a bónusz dal is tetszik, úgyhogy nem volt kérdés, hogy a 2004-es kiadást fogom megvenni. És lám, megvan. Hihetetlen örültem neki, konkrétan libabőrös lettem, ahogy megszólalt a CD lejátszóban az első dal.

Régen is bevett gyakorlat volt Japánban, hogy különféle relikviákat adtak ki játékokból, mint például OST CD-k, de mivel a játékzene úgyszólván nem CD-kompatibilis, ezért áthangszerelték élő hangszerekre. Van olyan zene, amire szöveget is írtak, és fel is énekelték. Ugyanez a helyzet ezzel a CD-vel is. Ezek azért jók, mert nagyon érdekes megoldások születnek ezekből az ötletekből. Ezen a CD-n is énekelnek, és hogy még cifrább legyen a történet, brit énekesek énekelték fel a dalokat! Teljesen angol nyelvű az album. De nem ám ilyen wannabe énekesek, egész jól összehozták a dalokat. Szépen énekelnek, és olyan érdekes hangszerelési megoldásokat alkalmaznak ezekben a dalokban, hogy teljesen emlékezetessé teszi a dalokat. Ez minden szempontból egy remekül megkomponált album! És milyen faramuci az élet, hogy Nintendo játékzenét a Sony Music ad ki.

De természetesen elérhető Spotify-on is.

De hogy milyen hülyék a japán szerzői jogok, a 10. és a 12. szám nem hallgatható meg Magyarországról, tehát nem érhető el az egész album digitálisan. Na, ezért vásárolok 2026-ban is CD-t! Mert van úgy, hogy egész albumot csak így tudok legálisan hallgatni.

A Blue Lock OST meg érdekes történet, azt egyszerében csak elkezdtem hallgatni, és azon kapom magam, hogy hosszú órák óta mást sem hallgatok, csak Blue Lock dalokat. Nagyon szeretem az animét, most újrázom, a mangát is 313. fejezetig olvastam (bízvást mondhatom, hogy a java csak ezután jön!), tehát ez is teljes mértékig az életem része lett. Isagi Yoichit meg azért szerettem meg, mert annyira mélyen tudja elemezni a helyzetet, és annyira szeretem látni közben a mély érzelmeket az arcán. Ez árulkodik arról, hogy mennyire benne van a pillanatban, és hogy a maga eszközeivel mennyire küzd azért, hogy jó játékos legyen. Már-már meditatív mélységgel elemzi a látottakat, igazi INFJ személyiség.

A zene pedig ehhez mérten kiváló lett. Úgy, ahogy nézem a borítón az infókat, nem játszották fel sok hangszerrel a dalokat (bocsi, nem jutott jobb kifejezés eszembe), ami egyébként nem is baj. A Blue Lock, mint sportanime eleve nem igényel nagyzenekari hangzást. Sőt, pont az a jó, hogy néhány zene esetében a hard rock stílus emeli ki az anime dinamikáját! Nagyon jó átadja a zene azt a feszültséget, ami egy-egy focimeccsen érezhető. A Haikyuu!! OST-nél van olyan, hogy néhány dalt nagyzenekarral vették fel, és volt is olyan érzésem, hogy ront is a sportanimés hangulatán. És emlékszem is, hogy nehezen szoktam meg, és szerettem meg a Haikyuu!! zenéit, de utána nagyon. De amikor először meghallgattam a Blue Lock OST-t Spotify-on, és az első dal mennyire erőteljesen, keményen indul, na mondom, ez az! Erre van szükség! Tehát a Blue Lock OST-je sokkal lendületesebbre, dinamikusabbra sikeredett, sportolás közben is nagyon jó hallgatni. Hát de hiszen, ez a CD minden idők negyedik legtöbbet hallgatott albuma a Last.fm profilomon. Jó hogy már, mint a tenyeremet, úgy ismerem a dalokat rajta!

Hallgassátok meg ti is, és járjon át titeket is a hangulata.

Haikyuu!! mangát meg egészen a legvégéig fogom venni! Amúgy a 10. kötet borítója az összes közül a második kedvencem a 6. kötet után. Érdekessége, hogy eredetileg 2014. április 9-én jelent meg, pontosan ugyanazon a héten, amikor leadták az anime 1. részét. És hogy mennyire népszerű a Haikyuu!!, jelzi, hogy a példányom a 66. utánnyomás, amit 2026. február 14-én nyomtattak ki. Nem véletlen a valaha egyik legnépszerűbb manga címről van szó... Nálam sincs addig megállás, amíg meg nem veszem az egészet!

Ami a szállítást illeti, csak látszólag volt drágább, összességében azonban jobban jöttem ki. Arról van szó, hogy a közel-keleti konfliktus miatt a CDJapannél is korlátozott a szállítási lehetőség. A legolcsóbb elérhető szállítási mód a DHL volt. Ám mint kiderült, két okból volt ez nagyon jó döntés. Egyrészt, ami nyilvánvaló, hogy a szállítás sokkal-sokkal gyorsabb, 2 munkanap alatt ideért Japánból. Csütörtökre ígérték, de ma megjött. Másrészt most először csináltam meg azt, hogy a vámot előre fizettem ki a CDJapannek. Ez nemcsak azért előny, mert elvileg alacsonyabb összeget kell nekik fizetni, hanem a DHL-nél sem kellett semmi kezelési költséget fizetni! Ahogy én tudom, a postánál a kezelési költséget akkor is ki kell fizetni, ha a vámot előre kifizettük, csak az természetesen kevesebb. Na most a DHL-nél ezt sem kellett. Úgyhogy magánszámításaim szerint ugyanannyira jött ki végül a dolog, mint a regisztrált postaköltség. Sőt, ha hozzáadjuk, hogy 2 hét helyett 2 nap alatt ért ide, akkor biztos vagyok benne! Ez megint egy jó vásár volt.

Az idei karácsonyt nővéreméknél, Angliában töltöttem. Be kell valljam őszintén, hogy nem igazán volt most kedvem hozzá. Ennek egyik oka az, hogy amióta a britek kiléptek az Unióból, azóta körülményesebb lett az utazás. Útlevél kell, sőt idéntől tartózkodási engedélyt kell igényelni. Ez azért is volt nehézkes, mert több magyar weboldalon is ki lehet váltani. Bár hivatalosnak tűntek, egyáltalán nem voltam meggyőződve a hitelességükről, úgyhogy végül megkértem a nővéremet, hogy csinálja meg helyettem. Ez £16 volt, két évig érvényes, de amit igazán gyűlöltem az fényképezés. Ugyanis csak a sokadik képet fogadta el. Az a lényeg, hogy nem szabad árnyéknak lenni az arcon és ezt volt elég nehéz megoldani, mert már napnyugta után csináltuk. De végül meglett.

Aztán a repülés sem volt sima ügy. Még előző nap utaztunk fel Vecsésre, ott volt bérelve egy vendégház szobája egy éjszakára. Nem volt rossz, nem volt sok minden, de arra a pár órára elég volt. Bár még az éjszaka sem volt teljes, ugyanis a gép 7.20-kor indult, és három órával az indulás előtt kell a repülőtéren lenni, útlevélellenőrzés okán. Tehát 3 óra után nem sokkal a már talpon kellett lenni és készülődni. Az ellenőrzés flottul ment, a repülés volt problémás, mert egyszer úgy rázkódott a gép, mintha kátyús úton mennénk. És higgyétek el, nincs benne sok köszönet! Már 20 éve járok repülővel, de egyszerűen képtelen vagyok megszokni. Ilyenkor mindig erősen fogom az előttem lévő szék karfáját, és bár nem csinálok semmit, belül rettenetesen feszült vagyok. Ilyenkor mindig azt kívánom, hogy álljon meg a gép, kicsit pihenjünk, lazítsunk, aztán mehetünk tovább. Persze tudom, hogy pont az lenne a végzetes, ha a magasban megállna a gép.

De aztán az ittlét alatt igazából minden jobban alakult, mint vártam. Kezdve az alvással: Ahhoz képest, hogy arra számítottam, hogy csak újév után fogok tudni rendesen aludni, nagyon jó volt. Arról van szó, hogy nővéremek már egészen hozzászoktak a hűvösebb klímához, én viszont kifejezetten rosszul alszok hidegben. De úgy tűnik, hogy egy elektromos melegítőpaplan megoldás a problémára. Igazából most inkább az volt a fontos, hogy együtt legyünk, nem nagyon mentünk el semerre, múzeum, látnivalók meg ilyenek. De arra, hogy együtt legyünk, nagyszerű volt. Jó volt az angol ismerősökkel újra találkozni. Volt, aki mondta, hogy semmit nem változtam 2014 óta. Nővérem minden ismerősünknek meglepetést okozott, amikor közölte velük, hogy jövőre 40 éves leszek. Senki nem hitte el. Nővérem férje mondta nekem, hogy "Big boy", más meg, hogy inkább hinné el, hogy 25 éves leszek, semmint 40. Nos igen, azok a fiatalító krémek... Csak viccelek, semmi ilyesmiről nincs szó. Sokkal inkább azt gyanítom, hogy mivel lélekben sokkal fiatalabb, lelkesebb vagyok, tele vagyok álmokkal, tervekkel, ezért úgy vélem, hogy a szervezetem is aktívabban dolgozik, és ez fiatalon tart külsőre is. Azon elmélkedtem már emberekkel, hogy férfiak az én koromban már inkább lassítanak, nyugodtabb életet élnek, híznak, kopaszodnak, rám meg ezek közül egyik sem vonatkozik. Tehát az jellemez kívül is, ami belül.

Ezért is van az, hogy bár korábban, amikor Angliában voltam, mindig felmerült bennem, hogy de jó lenne itt maradni, most egyáltalán nem. Több oka is van ennek, például az, hogy a terveim mind Magyarországhoz kötnek, amit örömmel veszek. Egyébként sokat sétáltam egyedül. Azért is, mert Angliában (meg német oldalakon is láttam) van folytatása a Super Mario matricás albumnak. És az a lényeg, hogy ehhez lehetett extra matricákat venni hatos csomagban öt fontért. De ezt csak a Tesco Extrában találtam, ami kb. 45 perc sétára van nővéremék otthonától. Ezért szinte mindennap megtettem ez az utat gyalog, és vettem egyet-egyet. Azért is jártam mindennap, hogy meglegyen a napi mozgásom, másrészt menő mindig új csomagokat bontani. Mert amúgy azt hiszem, csak egy csomagot nem vettem meg én, amúgy valamennyi hozzám került. Ilyen csomagot kell elképzelni.

Ezekből egész tekintélyes mennyiségű matrica gyűlt össze. Pontosan annyi, mintha Magyarországon lett volna folyamatosan, és hónapokon át vettem volna egy-egy csomag matricát. Sok bekerült az albumba, és elég sok duplikáció lett, összesen 87. Összességében elégedett vagyok, bár ha lenne valaki Magyarországon, aki szintén vett matricát és van feleslege, szívesen cserélnék vele.

És ami a játékokat illeti: Összesen tíz játékkal lettem gazdagabb.

Elégedett vagyok mindegyikkel. Közülük egyértelműen a Mario Party 6 a szupersztár, arra már régóta vágytam. Az nagyon hiányzott, szerettem régen. Alig vártam, hogy játsszak vele itthon. És megérte. Nagyon rég nem szórakoztam ennyire jól Mario Party-val, mint a hatossal. Régóta tudom, hogy a hatodik rész a legjobb GameCube-ra, és valóban. Ezzel a legjobb játszani, ez hasonlít a leginkább a Nintendo 64-es második rész hangulatára.

Hasonlóképp nagy gaming álmom vált valóra a WarioWare, Inc.: Mega Party Game$-szel, a Rayman Legends Wii U-s változatával, a The Legend of Zelda: Tri Force Heroes-ra is úgy emlékszem, hogy jót játszottam vele harmadmagammal. A Sonic Mega Collection Plus PS2-es változat megvásárlásával meg megvan mind a három kiadású Sonic Mega Collection (PS2, GC, PC), amit meg akartam venni. A Zombi U leginkább azért érdekelt, mert nyitócím volt Wii U-ra, de hátha azon túl is tetszeni fog. A Hyrule Warriors szintén érdekes játék, azzal is érdemes játszani. A Puzzle & Dragons Z + Puzzle & Dragons: Super Mario Bros. Editiont is rég kinéztem 3DS-re, de soha nem volt konkrétan a fejemben, hogy azonnal megvenném. Azt csak megláttam a Trade and Playben és hat font volt, na mondom, akkor jöjjön. Tetszett az ötlet, hogy logikai játékként lehet végigvinni egy Mario játékot. Nagyon jól is indult, nagyon tetszett az ötlet. De hamar annyira nehéz lett, hogy egyszerűen nem látom a módját, hogy juthatnék tovább. Egyedi logikai játék, ilyennel korábban nem találkoztam. És egy idő után már nem látom át a táblát. És nem is csak az. Hasonlít egyébként a Puzzle League (Panel de Pon) jellegű játékokra, plusz a Pokémon Shuffle is ehhez hasonló volt, de ott úgy volt, hogy két Pokémon cserélt helyet, a Puzzle & Dragons játékban meg valamennyi alakzat elmozdul, ahogy megfogok egyet és helyezem. Ilyet még nem láttam (gondolom, ettől egyedi a játék), és sajnos az a helyzet hamar elakadtam benne és nem látom, hogyan tovább. Azt elismerem, hogy a stratégiai gondolkodás nem az erősségem, elég könnyen elvernek sakkban is, de élek a gyanúperrel, hogy a játékban is olyan alakzatok esnek le, hogy ne is jöjjön ki sok kombináció. Majd legfeljebb hosszú órákon át addig csinálom, amíg erőből nem győzök (van szintlépés is), és aztán a következő pályákon gázolok át könnyedén.

A PS3 játékok inkább extrák. A SEGA Mega Drive Ultimate Collectiont jó alapnak gondoltam a Mega Drive játékokban való elmerülésre. F1 játékokat meg szívesen veszek, hiszen szeretem a Forma 1-et és a versenyzést is. Megvan Nintendo 3DS-re a 2011-es, PS2-re a 2004-es, valamint Nintendo 64-re az 1997-es évet feldolgozó játék. Ki fogom próbálni majd ezt is. Plusz a PlayStation 2 memóriakártya. Most már van kettő, így mindkét foglalatban van egy-egy memóriakártya.

Ja, és el ne felejtsem, hogy nővéremék macskáját is alaposan megszeretgettem. Megvan még a fekete kandúr macskájuk, akivel már két és fél éve is jókat játszottunk. Akkor még kölyökmacska volt, azóta meg kell hagyni, szépen megnőtt. Nem annyira kövér, de testes macska lett. De ez természetesen nem akadályoz meg abban, hogy alaposan megszeretgessem őt. Már amikor hagyja. Nem egyszer volt arra példa, hogy megvakargattam az arcát, de egy idő után a kezem után harapott! Néha nagyon harcias tud lenni, amikor igazán egyedül akar lenni. Nővéremék Onyxnak hívják, én Kageyamának. Nemcsak a fekete szőrzete miatt, hanem a harcias mivolta okán is kiérdemelte a Haikyuu!!-s hősünk nevét. De amíg én ott voltam, addig mindig én etettem, úgyhogy szeretett... Amikor éhes volt.

Egyébként azt beszéltünk, hogy legközelebb nem karácsonykor kéne menni, hanem amikor jó idő van. Eddig azért jártunk az ünnepekkor, mert akkor nem dolgoztak, ezért többet lehettünk együtt. De ez az idei évre nem állt. Most nagyon sokat dolgoztak, ezért sem mentünk el igazán semerre. 

És akkor tartsunk évértékelő beszédet is. Összességében elégedett vagyok a 2025-ös évvel. Sok minden történt, sokat fejlődtem, nagyot léptem előre. És mivel, hogy rég volt ennyire tartalmas évem, ezért kifejezetten hosszúnak éreztem a 2025-ös évet. Ami egyébéként rá is cáfol arra a tényre, hogy minél idősebbek vagyunk, annál gyorsabbnak érezzük az idő múlását. Ennek egyébként valóban van alapja, hiszen ahogy egyre többet élünk, úgy tágul az időperspektívánk. Sokan megijednek, hogy amíg gyerekkorukban mennyire hosszúnak érezték a 10-15 évet, addig 30-40 évesként egy 10-15 évvel korábban történt eseményt sokkal közelebbi eseménynek érezzük. Én arra emlékszem, hogy gyerekkoromban megvolt nekünk Alexandre Dumas: Húsz év múlva című könyve. És amikor ránéztem a gerincére, elgondolkodtam a húsz éven. Akkoriban elképzelhetetlenül hosszú időnek gondoltam, ma meg már konkrét emlékeim vannak húsz évvel ezelőtti eseményekről. Tehát én is ismerem az érzést, de úgy tűnik, erre van gyógyszer is: Olyan tartalommal kitölteni az évet, amit szeretünk csinálni, abban kiteljesedni és akkor kellően hosszú lesz az év. Merthogy a 2025 januárjában történt eseményeket igencsak távolinak érzékelem.

Annak ellenére, hogy elégedett vagyok a 2025-ös évemmel, néha elgondolkodok azon, hogy miért nem korábban történtek meg velem ezek. Hiszen abban is különbözök a többi férfitársamtól, hogy amíg egy átlag férfi a negyvenes éveire éri a karrierje csúcsát, míg az enyém csak most van felívelőben. Sok mindent lehet erre mondani, az egyik legnépszerűbb mondás, hogy csak a saját utadat járd, és ne azt nézd, hogy hol tartanak mások. Ami különben igaz is, hiszen mindenki más neveltetésben részesült, más értékrendet tud magáénak (ha egyáltalán van neki...), meg másképp van összehuzalozva. És tudom, hogy nekem is megvan az utam, amit nekem kell bejárni. Ugyanakkor a minap olvastam Orvos-Tóth Noémi instagram oldalán, az alábbi szöveget:

Naponta tudatosítom, hogy az "én problémám" és a "te problémád" felosztása csupán illúzió, hiszen mindannyian ugyanabban a hajóban evezünk.

Ezt is igaznak gondolom. Egyrészt nem árt empátiát gyakorolni, hiszen az egyénen túl létezik társadalom is, másrészt ezt az idézetet ki lehet terjeszteni, hiszen nem vonhatjuk ki magunkat bizonyos hatásoktól. Most a Facebook posztokra gondolok, hogy látom, hogy más korombeli emberek hol tartanak, és hogy hozzájuk képest én hol tartok. Ezért látogatom ritkán a Facebookot, hogy ne hasonlítsam össze magam öntudatlanul másokkal is. Mert magam is tapasztalom, hogy ez tényleg kellemetlen. Legalábbis, én még nem tartok ott mentálisan, hogy a különböző posztoktól el tudjak vonatkoztatni.

Az mindenesetre kellemes élmény, hogy az évet a Hyakuemu. animével zártam, ami szerintem fantasztikus történet a rövidtávfutásról és a futók mindennapjairól. Első végignézésre nagyon tetszett, konkrétan úgy vagyok vele, hogy ami a hosszútávfutásnak a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru, az a rövidtávfutásnak a Hyakuemu.. Fantasztikus animét vett meg a Netflix, azt néztem a repülőúton hazafelé. Merthogy 31-én jöttem haza. 15.40-kor indult a gép, és menetrend szerint 19.30-kor érkeztünk volna meg Budapestre, de annyira jól ment a gép, hogy fél órával korábban szállt le. Végig sima volt az út, semmi gond nem volt. A visszautat már élveztem. Tehát mi kell nekem egy jó repülőúthoz? Szép idő és egy jó anime, ami leköti a figyelmemet. Ja, és nem ablak mellett ülni! Ha nem nézek ki, nem látom, hogy mi történik.

Inkább nézzünk előre. Mire számítok 2026-ra? (De messzire kellett nyúlni a 6-os számért... Arra emlékszem, hogy annak idején, amikor 2002 után 2003-at írtam a billentyűzeten, tudatosodott bennem, hogy az is az idő múlását jelzi, hogy az utolsó számjegyért kicsit messzebb kellett nyúlni) Arra, hogy az egyéni vállakozásom révbe ér. Az ideális az lenne, ha független lennék, és meg is teszek érte minden tőlem telhetőt. Ez a fő célom az idei évre. Párkapcsolatot illetően már nincs konkrét várakozásom, mert 2025-ben is volt néhány eset, ami eléggé furcsán végződött, ezért most már ténylegesen úgy vagyok vele, hogy ha összejön valami komoly, örülni fogok neki, de tényleges célom, várakozásom nincs már. Ami a kisebb célokat illeti, az őszi hollandiai utazás elmaradt, de nagyon bízok abban, hogy júniusban kijutok legalább egy hétvégére. És akkor szép idő lesz és gyönyörködni fogok a késői naplementében. Még mindig egy csoda számomra, hogy 21.30 után is látni a napot Hollandiában és 23 órára sötétedik be teljesen.

És végül jöjjön az elmaradhatatlan Last.fm-es zenei elemzés. Továbbra is azt tudom mondani, hogy ez adja a legteljesebb képet a zenei ízlésemről, mivel elég sokat hallgatok offline zenét. Amihez értelemszerűen nincs a Spotifynak hozzáférése, ezért is ad fals képet a zenei ízlésemről. Hogy arról már ne is beszéljünk, hogy az önmagában elmebaj, hogy már decemberben kiadja az eredményt, tehát eleve nem egész éves statisztikát ad, ebből kifolyólag valós sem lehet. Tehát maradjunk csak a Last.fm-nél, ahol ismét rekordot tudhatok magamének.

Hiszen 2025-ben 41.633 alkalommal hallgattam meg valami dalt. Nem volt korábban soha ennyire sok, és továbbra is azon dolgozok, hogy ez a rekord csak egy évig álljon fenn. Lássuk is a szokásos listákat, először is a legtöbbet hallgatott előadókat. Képpel együtt! Hiszen most már a Last.fm is küld évente szépen animált statisztikát, plusz kártyát az idei évről.

Top 10 előadók 2025

1. Murayama Jun (4.445)
2. Hayashi Yuuki (2.478)
3. Okui Masami (1.474)
4. Hayashibara Megumi (1.335)
5. Pa-Dö-Dő (1.147)
6. MARIO KART BAND (1.137)
7. JAM Project (1.128)
8. Sasaki Isao (1.004)
9. TAKAROT (704)
10. Iga Takuro (645)

Murayama Jun neve nem volt korábban, ő írta a Blue Lock animéhez a zenét. Arra nagyon rákaptam idén. Rengeteget hallgattam itthon is meg útközben is, mert annyira jól áthozta az anime hangulatát zenében, hogy mindig megelevenedik előttem az anime egy-egy jelenete, amikor hallgatom a zenét. Maga az anime is jó annyira, hogy jó érzéssel gondoljak rá. Kár a második évad animációjáért, pedig az is olyan 10 pontos anime lett volna, hogy csak úgy füstöl! Okui Masami és Hayashibara Megumi mindig szívesen látott résztvevők a toplistámon. Aki nagyon kiemelkedik, az a Pa-Dö-Dő. Az ő zenéjükre is annyira rákaptam idén, hogy több olyan nap is volt, amikor egymás után hallgattam az albumaikat. Továbbra is szeretem a humorukat és azt az önazonosságot, ahogy előadják magukat. További újdonság Sasaki Isao, akiről már volt szó itt is többször, hiszen idén jelentette meg a 65. évfordulós válogatásalbumát, amit annyit hallgattam, olyan hatással volt rám, hogy kapudrog lett a tokusatsuk felé. TAKAROT a Cheer Danshi!! anime zenéjéért felelős, amit továbbra is szeretek hallgatni. Iga Takuro meg a Karaoke Iko! és a Muchuu sa, Kimi ni. animéknek szolgált nagyszerű zenéket. Tehát 2025-ben is el voltam látva újdonságokkal. Jöhetnek is szép számmal, mindig nagy örömmel veszem.

Most jöjjenek az albumok, amiket idén is két részre fogok osztani. Stúdióalbumok és OST albumok.

Top 10 stúdióalbumok 2025

1. Kamen Rider Revice SONG BEST (826)
2. Sasaki Isao Debut 65 Shuunen Kinen Best album (556)
3. Hayashibara Megumi: DUO (495)
4. Last Message Kamen Rider Ryuki Complete CD-BOX (354)
5. JAM Project BEST COLLECTION XV FINAL COUNTDOWN (302)
6. Okui Masami: Mas"ami Okui"terpiece (263)
7. Paradox Live 3rd Album "ANTHEM" (249)
8. Hayashibara Megumi: Plain (239)
9. Okui Masami: Masami Kobushi ~Kayokyoku-hen~ (231)
10. Pa-Dö-Dő: Szép az élet, és én is szép vagyok (213)

Na, itt látszik a tokusatsu hatás, hogy Kamen Rider albumok vannak listában! Méghozzá nem is akárhol! A Kamen Rider Revice ugyan messze nem hibátlan sorozat, de annyira jó dalokat írtak hozzá, hogy az valami hihetetlen. Hangulatosak, ráadásul úgy menők, hogy jól meg vannak írva a dalok! Nem utolsósorban, a színészek is tudnak énekelni! Nemcsak énekelni, hanem előadni a dalokat. Fantasztikus album, tervezem megszerezni eredetiben, ahogy a Ryuki complete CD-BOXot is. Sasaki Isao albuma a 2. helyig jutott el, az új JAM Project album pedig az 5. helyen. Mondjuk az peches is volt, mert elég későn tudtam megszerezni, ezért normálisan is későn került a listában. A Pa-Dö-Dőből meg a legszeretetreméltóbb album kapott helyet a listán.

Top 10 OST albumok (2025)

1. Murayama Jun: TV anime: Blue Lock Original Soundtrack (2.394)
2. Super Smash Bros. for Nintendo 3DS / for Wii U Tokusen Soundtrack (1.440)
3. Murayama Jun: Gekijouban Blue Lock: Episode Nagi Original Soundtrack (1.255)
4. F-Zero GX/AX Original Sound Tracks (1.191)
5. MARIO KART BAND: Mario Kart 8 Original Soundtrack (1.137)
6. Murayama Jun: TV anime: Blue Lock VS. U-20 JAPAN Original Soundtrack (858)
7. Super Smash Bros. Melee Soundtrack (848)
8. TAKAROT: TV anime: Cheer Danshi!! Original Soundtrack (765)
9. Hayashi Yuuki: TV anime: Bakuten!! Original Soundtrack (547)
10. Hayashi Yuuki & Tachibana Asami: Gekijouban Haikyuu!! Gokisuteba no Kessen Original Soundtrack (458)

Azért jól látszik, hogy miért szedem két a kétféle album listát. Ha egyben lenne, a stúdióalbumok közül legfeljebb az első két-három helyezett kapna helyet. Köztudott, hogy egy OST albumon rövid zenék vannak, és több dal is egy albumon, ezért értelemszerűen az ottani hallgatások jobban gyűlnek. Tehát igazságtalan egy listába tenni.

De tessék csak megnézni, mennyire a Blue Lock dominálta ezt a listát. Nagyon megszerettem az anime zenéjét. Dinamikus, optimista, ezért edzés közben is ideális, meg bárhol is hallgatom, jobban érzem magam tőle, dinamikusabb leszek tőle. Játékzenéket korábban csak elvétve hallgattam, idén kaptam arra rá, hogy jobban hallgassam, hiszen akkor a játék is megelevendik előttem. Super Smash Bros. zenék meg jolly-joker, hiszen valamennyi Nintendo játék zenéjét tartalmazza, így azzal sok játék zenéjét hallgatom. Az egész Nintendo univerzum egy albumon hallgatható. De a Bakuten!! és a Haikyuu!! és becsúszott, hogy azért ne feledkezzünk meg a jólneveltségünkről.

Lássuk a kislemezeket.

Top 10 kislemezek 2025

1. Okui Masami: Baby Baby Baby (201)
2. Sasaki Isao: Himitsu Sentai Goranger (151)
3. Return of the Jaded: Be The Reason (149)
4. Sasaki Isao: J.A.K.Q Dengekitai (108)
5. Narita Ken: Oh, Denshi Sentai Denziman (102)
6. Fukuda Mai: Tenshi no Yubikiri (85)
7. ASH DA HERO: Beast Mode (74)
8. Nakamura Shugo: WINNER (72)
9. SPYAIR: Orange (68)
10. OLDCODEX: Rage On (67)

Csak egy kislemezt kellett Okui Masaminak megjelentetni, és máris magasan az élre kerül. A Haite Kudasai, Takamine-san anime olyan, amilyen, de legalább Okui Masami igyekezett jó dalt írni. Bár azt hozzáteszem, inkább a B-side tracket szeretem a kislemezről, mert az a tipikus Okui Masami stílus és minőség, amit annyira szeretünk tőle! A tokusatsu itt is tiszteletét teszi. A Denshi Sentai Denzimannal előrementem, azt még nem láttam. Az a negyedik Super Sentai sorozat, és még csak a másodikat néztem meg, meg az elsőnek a felét láttam. Arról van szó, hogy a Nippon Columbia 2006-ban a Super Sentai sorozat 30. évfordulója alkalmából kiadott egy kislemez-gyűjteményt az addig megjelent Super Sentai sorozat dalaiból, ezt kezdtem el hallgatni. És annyira megtetszett, hogy teljesen rákattantam. Egyedi hangzása, lüktetése van, ami nekem nagyon bejön. A Blue Lock és a Haikyuu!! itt is jelen van, de hogy mennyire hosszúnak éreztem az idei évet, jelzi, hogy totál elfelejtettem, hogy idén hallgattam a Kareshi Kanojo no Jijou anime opening, ending kislemez dalait, ráadásul 85 alkalommal. Nyáron meg a Free! dalokat hallgattam, az is meglepett, hogy bejutott a listába, méghozzá a 10. helyre.

És akkor végősoron lássuk a 100 legtöbbet hallgatott dalt. Előre szólok, hogy főleg a második fele meglehetősen egyhangú lesz.

Top 100 dalok 2025

1. Murayama Jun: Malevolence (197)
2. Return of the Jaded: Be The Reason (149)
3. Okui Masami: Yasashisa ni Tsutsumareta nara (121)
4. Murayama Jun: KNOCK YOU UP (85)
5. Sasaki Isao: J.A.K.Q. Dengekitai (76)
6. Sasaki Isao: Tatakae!! Choujin Bibyun (72)
7. 2 Unlimited: Maximum Overdrive (65)
8. MARIO KART BAND: Bone Dry Dunes (65)
9. Okui Masami: D~Rasen~ (65)
10. Charles D (USA): Twenty Twenty (58)
11. WizTheMC: Show Me Love (58)
12. Sasaki Isao: Himitsu Sentai Goranger (57)
13. Murayama Jun: Calmly (57)
14. TeddyLoid: Urgent Escape (56)
15. JAM Project: Over the Max ~Tamashii no Keishou~ (55)
16. Guz: Kush (48)
17. Sasaki Isao: Miyo! Goranger (47)
18. JAM Project: Hangeki Fight Back! (47)
19. Da-iCE: Dance Dance (46)
20. Sasaki Isao: J.A.K.Q. Dengekitai (Original Karaoke) (46)
21. Okui Masami: Baby Baby Baby
22. JAM Project: Danvine ~Monogatari wa Kioku no Kakera
23. Okui Masami: D~Rasen~ (Off Vocal)
24. Hayashibara Megumi & Okui Masami: Get along
25. Froukje: Zonder liedjes
26. Okui Masami: Baby Baby Baby (Off Vocal)
27. Hironobu Yahata & Shinya Outouge: Dueling for Prizes
28. TAKAROT: Hard Attack
29. Pa-Dö-Dő: Van még remény (Light Trance Version)
30. Narita Ken: Oh, Denshi Sentai Denziman
31. Narita Ken: Oh, Denshi Sentai Denziman (Original Karaoke)
32. Matt Nash: Losing My Mind (Extended Mix)
33. Sofi Tukker: Emergency
34. Murayama Jun: GENIUS (EPISODE NAGI)
35. Murayama Jun: Intellect
36. Murayama Jun: Monlogue (EPISODE NAGI)
37. Murayama Jun: Match Start
38. Murayama Jun: RIN (EPISODE NAGI)
39. Maeda Kentaro: Kimi wa Sono Mama de
40. Murayama Jun: Breakthrough
41. Murayama Jun: Setback
42. Murayama Jun: Unrest (EPISODE NAGI)
43. Hayashibara Megumi: MC
44. ASH DA HERO: Judgement
45. JAM Project: Versus Road ~Higenjitsuteki Survival~
46. Murayama Jun: Bewildering Emotions
47. Murayama Jun: Break up
48. Murayama Jun: EGO
49. Murayama Jun: Last Chance (EPISODE NAGI)
50. Murayama Jun: Logic
51. Murayama Jun: Resolution
52. Murayama Jun: Unity Roots
53. Murayama Jun: Upside Down
54. Nakagawa Shugo: WINNER
55. Murayama Jun: Buddy
56. Murayama Jun: NAGI
57. Murayama Jun: Out of Control
58. Murayama Jun: Reo&Nagi
59. Murayama Jun: Start Line
60. Murayama Jun: Zoomer
61. Shimon Masato: Let's Go!! Rider Kick
62. Murayama Jun: Aggressive
63. Murayama Jun: Bedroom
64. Murayama Jun: Breaking Down
65. Murayama Jun: Difficult Problem (EPISODE NAGI)
66. Murayama Jun: Growth (EPISODE NAGI)
67. Murayama Jun: Hopeless
68. Murayama Jun: Kick Off
69. Murayama Jun: Struggle
70. Murayama Jun: Ambivalence (EPISODE NAGI)
71. Murayama Jun: BLUELOCK
72. Murayama Jun: Bout (EPISODE NAGI)
73. Murayama Jun: Comical
74. Murayama Jun: Distorted Pleasure
75. Murayama Jun: Distorted Pleasure (EPISODE NAGI)
76. Murayama Jun: Extension
77. Murayama Jun: Helter Skelter
78. Murayama Jun: Impatience (EPISODE NAGI)
79. Murayama Jun: REO
80. Murayama Jun: SARCASM
81. Murayama Jun: Spatial Awareness
82. Murayama Jun: State of Arousal
83. Murayama Jun: Unrest
84. Murayama Jun: ZANTETSU
85. Hayashi Yuuki: Yosenkai
86. dubdogz: Infinity (DubDogz & Bhaskar Edit)
87. Pa-Dö-Dő: Álmodik a gyomor
88. Shakira: Que me quedes tú
89. Murayama Jun: Bath Room
90. Murayama Jun: Betrayal
91. Murayama Jun: Cacophony
92. Murayama Jun: Despair (EPISODE NAGI)
93. Murayama Jun: EGOISTIC
94. Murayama Jun: Farewell to KAIBUTSU
95. Murayama Jun: Formidable Enemy (EPISODE NAGI)
96. Murayama Jun: Puzzle
97. Murayama Jun: Take Back
98. Murayama Jun: Turnaround
99. ASH DA HERO: Beast Mode
100. Nakamura Shugo: WINNER (HeartBeat)

Nem akartam elhinni, mekkora küldeményt nyújtott át a postás! O_O

Igen! Ezek mind benne voltak. Már jó ismerősként üdvözöl a postás, mondta is, hogy a "Tokió Expressz meghozta a küldeményt"! Rendes egyébként, néha beszélgetünk.

De amúgy ez most kicsivel lassabban jött meg. Eleinte arra gondoltam, hogy az ünnepek miatt lassultak most be, de lehet, hogy az is közrejátszik, hogy mivel regisztrált légipostával kértem, ezért több adminisztratív feladat volt a csomaggal. De az a lényeg, hogy megjött, inkább nézzük meg, hogy mit tartalmaz.

• JAM Project: FINAL COUNTDOWN (Limited edition)
• JAM Project THE JUDGEMENT
• Maeda Kentaro fotókönyv
• Muchuu sa, Kimi ni. manga

A nagy JAM Project albumon lepődtem meg a legjobban! Írták a leírásban, hogy nagyméretű, de ott az állt, hogy "mini LP" méretű. De nem! Ez rendes, nagyméretű lemez méretű kiadvány! És ami benne van...

Bal oldalt, egy nagyméretű lemez 1:1-es képe látható. Abban van a CD. 15 kiváló dal, 60 percben! Azért szeretem ugyanis a mai napig a JAM Projectet, mert egyáltalán nem túlzás róluk azt mondani, hogy a megalakulásuk óta magas nívón művelik az anime zenét! Ha én azt mondom, hogy 2006-2012 között voltak a csúcson, az azért van, mert az volt az életemnek egy nagyon jó időszaka volt, és arra emlékeztetnek a dalok. De a dalok minőségéhez semmi köze nincs. Az konstans módon magas a 2000-es megalakulásuk óta.

A jobb oldali papír kinyitva...

JAM Project ÓRIÁSPOSZTER!!! Ez hatalmas! És... El vagyok jelenleg ájulva tőle! Gyönyörűszép! És megérdemlik! Mizuki Ichiro azért alapította meg ezt az együttest 2000-ben, mert a '90-es évek nagy anime-bummjának hatására olyan előadók is elkezdtek anime dalokat énekelni, akiknek semmi közük nincs a műfajhoz, ezért az anime zene (mint "anison") kezdte elveszíteni az eredeti sajátságos zenei világát, hiszen jöttek a populáris anime dalok. Anikinek ez nem tetszett, ezért úgy döntött, hogy alapít egy együttest, mellyel továbbviszi a műfaj eredeti szellemiségét, és ezt kifejezetten magas színvonalon kívánta művelni. Ez minden további nélkül sikerült! A JAM Project a mai napig a legvégsőkig méltó arra, amire Mizuki-san alapította! Sajnos már nincs köztük, de remélem, onnan fentről ő is legalább annyira elégedett, mint amennyire mi rajongók vagyunk a JAM Projecttel!

Egyébként az album az össz-Oricon charton a 21. helyet érte el, de az Anison albumok között AZ ELSŐ HELYET ÉRTE EL!!! Csak a legjobb helyre került az aranyérem!

És akkor a két JAM Project CD egymás mellett.

A THE JUDGEMENT egy mini-album, mely tulajdonképpen egy rövid történetet mesél el hét dalon keresztül. Mi vár ránk a halál után? Többen is feltették már a kérdést, a JAM Project pedig dalok formájában erre választ ad. A cím és a borító utal a vallásos jellegű válaszra. Vár ránk a végítélet! Előbb megbűnhődünk a pokol tüzében a bűnünkért, majd megtisztulás után elnyerjük a megbocsájtást, és eljutunk a mennyek országába. Nemcsak azért szeretem ezt az albumot, mert minden egyes dala külön történetet mesél el, hanem a legjobb dalok a pokolban való bűnhődésről szólnak. Amikor megjelent az album, teljesen odavoltam azért a két dalért! Olyan érzésem volt, mintha a JAM Project is azt üzente volna, hogy teljesen rendben van, hogy olykor hagyjuk, hogy a bennünk élő démonok olykor kitörnek. A dalokat hallgatva gyakran elmerültem a gondolataimban és a múltamban és olyan érzésem volt, hogy történt, ami történt, ezzel vagyok teljes ember. Tehát a JAM Project album segített kicsit oldottabban visszatekinteni a hibáimra, és egy kicsivel teljesebbnek éreztem magam utána.

Hát ezt csinálja ez a JAM Project album. És a borító is hordoz magában egy koncepciót. Hihetetlenül csodálatosan megkomponált képek, egyikből következik a másik, ahogy lapozgatom. Az ábrák, a színárnyalatok! A borító egyszerűen mestermű! Ez minden szempontból egy kiváló album.

Az már csak hozzávetőleges, hogy akkor jelent meg az album, amikor Hollandiában voltam, és rengeteget hallgattam akkor, amikor Ede és Wageningen között bicikliztem. Tehát ez az album is a Hollandiában töltött időszakra emlékeztet. És nagyon szeretem! Minimum a szép emlékek miatt is, meg az az igazság, hogy azért is nyert nálam most, 2025 végén új értelmet a JAM Project zenéje, mert nagyon rákaptam a tokusatsu sorozatokra. Emiatt is hallgatom most többet az együttes dalait, mert az újak is teljes egészében visszahozzák még a régi tokusatsuk hangulatvilágát. Másfelől meg elgondolkodtam azon, hogy ahhoz képest, hogy milyen régóta ismerem és szeretem őket és mekkora rajongójuk vagyok, túl kevés CD-m van tőlük. Ez egyszerűen tarthatatlan. Elképzelhető, hogy a jövőben belendülök JAM Project CD-k ügyében. Főleg, látva ezt a két zenei kiadványt.

A Maeda Kentaro fotókönyv meg abból jött, hogy nemrégiben most néztem meg újra a Kimi ni wa Todokanai. dorama adaptációját. Igazából eddig is kedveltem őt, de most valamiért annyira megszerettem, amit csinál, hogy sorozatban kezdtem el azokat a filmeket, doramákat nézni, amikben játszott. Főleg a tekintete tetszik, megbabonáz. Azt érzem, hogy ő egy mély érzésű srác, aki kifejezetten azt keresi az embertársaiban, hogy mi lakozik a lelkének mélyén. És ez megérintett. Persze a könyv tanúsága alapján is a fotósoknak különböző pózokba kellett vágni magát (a józan ész határain belül), de persze nincs olyan kép, ami miatt ne lenne adható a könyv egy 18 éven aluli kezébe.

Egyébként nagyjából az eddig látott szerepei is azt tanúsítják, hogy igyekeznek nem harsány karaktert adni Maeda Kentarónak. Inkább csendes, hallgatag karaktereket kap, még főszereplőként is! Nagyon jól tudja velük érvényesíteni a háttérből figyeli az embertársait karaktertípust, mégis öntudatlanul magára irányítja a figyelmet. Egyszerűen azért, mert ő az arckifejezésével beszél. Annyira kifejező a tekintete, hogy azzal többet mond, mint szavakkal. Az ilyen személyiségeket nagyon szeretem.

Erről tanúskodik a Personality Database profilja is. Majdnem teljesen egyetértek az INFP személyiségtípussal, bár az ő profilja egyedi abból a szempontból, hogy a "P" rész csak 35%, tehát inkább INFJ lenne. Erre szavaztam egyébként én is. Ez nagyon átjön a szerepeiben. És az a nagyon jó, hogy az ügynöksége is önazonos szerepekre osztja be, így egyszerűen ragyog azokban a filmekben, sorozatokban, amikben szerepel!

No, ezért került hozzám nagyon közel. Egyébként azért akart színész lenni, mert óvodás korában szeretett volna Kamen Rider filmben szerepelni. Ezt megkapta, az 50. évfordulós Kamen Rider Revice főszerepét rá osztották. Eddig 13 részt láttam belőle, és annak ellenére, hogy látom, hogy miért megosztó ez a sorozat a többi Kamen Riderhez képest, nekem eddig bejön. De részletes vélemény majd a teljes sorozat megnézése után.

A Muchuu sa, Kimi ni. mangával meg a műhöz kapcsolódó gyűjteményem vált teljesebbé. Az a sajátságos helyzet állt elő, hogy a japán kiadást a mai napig nyomják, de az angol nyelvű változattal meg már rég leálltak, így az beszerezhetetlen. Japánban viszont kényelmesen beszerezhető, és köszönöm szépen, ezzel is elégedett vagyok. Már csak a képeket látva is széles mosolyra húzódott a szám, ahogy eszembe jutottak az egyes jelenetek. Á, ezt az animét mindenkinek látnia kell! Mi több, mindenkinek imádni! Csak a mai napig nem jöttem rá, hogy kit ábrázol a borító. Nikaido szemüveges, de nem ilyen a haja, ezért nem tudom vele beazonosítani. Mindegy, legyen ő. Ha meg nem, akkor titok marad a kiléte.

A polcomra meg betört a JAM Project és akkora helyet követelt magának, hogy a Haikyuu!! CD-ket szinte teljesen kiszorította. Mivel úgy tudtam, hogy mini LP méretű lesz a kiadvány, azt hittem, hogy pont akkora lesz a JAM CD, mint a Haikyuu!! limitált CD-k, és majd kényelmesen elférnek egymás mellett. Nos, hát nem úgy néz ki.

Ez a kép remekül illusztrálja, hogy miért érdemes még 2025-ben is CD-t venni.

Waka barátommal megejtettünk egy újabb közös rendelést Japánból, mely tegnap érkezett meg. Soron kívül el is mentem értünk.

A Haikyuu!! mangát hosszú idők után folytatom végre angolul! A Prospoero könyvektől nagyon olcsón lehet beszerezni, ez a példány konkrétan 3068 forint volt. Olcsóbb, mint egy magyar manga, meg sem állok a 45. kötetig!

A Battery meg Hayashi Kento első filmje, leginkább ezért érdekelt. Kétszer megnéztem az animét, és egyébként nagyon jó lenne, de olyannyira befejezetlen, hogy nemcsak hogy kiált a folytatásért, hanem rázza is a ketrecet. Mert elindul egy alaptörténet, és még csak elképzelésem sincs, hogy mi a cél, hogy akarja a mangaka kifuttatni a történetet. És mivel a manga sehol nem érhető el, ezért legfeljebb találgatni tudok.

A filmet megnézve kettős benyomásom volt. Egyrészt úgy éreztem, hogy film formájában jobban működik a dolog, ugyanis annyira valóságos a történet és a vezetése, hogy a film átélhetőbben adja át a történetet. Falusi közeghez mérten nagyon lassú a film. Animében jobban működnek a dinamikus sportmangák. Másrészt viszont annyira látszik, hogy a főszereplő, Harada Takumi labdadobását trükkökkel tették gyorssá, hogy ellensúlyozza a film valóságos mivoltát. A színészek nagyon jól játszották a szerepüket, jó film lett.

Érdemes volt megnézni, csak sajnos a kiadvány "rental", vagyis jó eséllyel könyvtári példány volt. Ennek megfelelően van ellátva matricákkal, amiket elég nehéz volt leszedni. Ráadásul a hátulján lévőt nagy matricát nem is lehet leszedni, hogy ne sérüljön a borító, úgyhogy az ott marad. És ha ez még nem lenne elég, a borítóra gyárilag írták rá, hogy kölcsönzői példány. Sajnos látszik a kiadványon, mennyire vették komolyan a filmet és a történetet (a legigénytelenebb japán kiadvány a gyűjteményemben), de legalább végre láthattam a filmet. Kerestem már többször is, sehol nem érhető el online.

És ezzel megvan mind a három sportfilm, aminek Hayashi Kento a főszereplője.

Abban is egyedi ez a három film, mindegyikből jóval később készült anime, mint ahogy a manga befejeződött. Összességében mind a három jó, de a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru emelkedik ki közülük nálam magasan.

A Muchuu sa, Kimi ni. meg 2025 egyik nagy felfedezése nálam a Hikaru ga Shinda Natsu mellett. Volt szerencsém az élőszereplős doramához is, de nem valami jó minőségben. De most itt a nagy lehetőség újra megnézni, immár kifogástalan minőségben.

22 órakor értem haza, de úgy voltam vele, hogy addig nem alszok el, amíg meg nem nézem. És így is lett. Most is nagyon jó volt újra megnézni. Két lemezen van rajta az 5 rész, plusz az extrák. Azokat majd később.

Érdekes egyébként, hogy a fotókönyvet a manga borítójával adták ki. De ami még ennél is jobban meglepett, hogy azt hittem, hogy a külön hozzáadott Blu-ray borítóképről azt hittem, hogy egy fénykép, de nem. Egy kis méretű mappa. Életemben nem láttam még ilyet. Kis jegyzetek tárolására alkalmas. Direkt olyan eladó példányt kerestünk wakával, amiben a benne van az is. Ez ugyanis így a teljes első kiadás a bónuszokkal. Nemcsak a mappa járt hozzá ajándékba, hanem a fotókönyv is, így aki hozzám hasonlóan az anime hatására szerette meg ezt a remekművet, az már csak a Blu-rayt veheti meg újonnan. Aukcióban is elég nehéz volt a bónuszokkal együtt megtalálni. Szerencsém volt ezzel, mert ez egyszer eltűnt az aukciós oldalról, majd visszakerült. Ez a legjobb állapotú kiadvány, mondhatjuk, hogy újonnan vettem meg. A japánok nagyon vigyáznak a gyűjteményükre.

Azért szerettem meg nagyon ezt a művet, mert a főszereplők úgy villogtatják meg az egyéniségüket, hogy közben a kapcsolódnak a világhoz. Én nagyon kevés jó példát látok erre. Hayashi Miyoshi naiv srác, aki első látásra ridegnek tűnik, de hamar kiderül, hogy neki is megvan az eszköze, hogy kifejezze a szeretetét mások felé. Aki akarja akár meg is címkézheti autistának, de hát soha nem volt ennyire menő autistának lenni. Mert az a lazaság, ahogy megéli az egyéniségét egyszerűen inspiráló. Tényleg azt lehet róla mondani, hogy egyáltalán nem számít neki, hogy mit gondolnak róla mások. Nikaido Akira meg felvett egy komor álarcot, hogy a traumája után távol tartsa magától az embereket. Na de nem úgy van az! Ha megjelenik egy jóbarát, aki meglátja benned az értékeidet, bizony mindent meg fog tenni azért, hogy kihozza belőled a legjobbat. Így Nikaido sem kerülheti el a sorsát. Bár szemmel láthatóan ezt ő sem bánja. Mondjuk Nikaido ijesztő személyisége nem jött át annyira a doramában, mert egy annyira jóképű színész alakítja őt, hogy akármennyire is akart, nem tudott ijesztő lenni.

Szóval a két főszereplővel nagyon jó példát mutat a mangaka, Wayama Yama a barátság szakralitására. Az igazi, tiszta, feltétel nélküli bizalmon alapuló barátságra. Ami igazán értékessé teszi az emberi kapcsolatot és a legnagyobb kincs az életben. Át is gondoltam, hogy kik azok a férfiak, akár a való életben, akár a kultúrában, akiktől inspirálódhatnék az önazonosságot illetően. Oda jutottam magamban, hogy nagyon-nagyon kevés igazi jó példa van előttem. Nőből több van. Ha maradunk Japánnál régóta szeretem, amit Hayashibara Megumi, Okui Masami vagy Suara csinál. Hasonlóképp az ALI PROJECT-et is művészetnek tartom. Magyarokat illetően a mai napig nagyon szeretem azt a szabadságot, amit a Pa-Dö-Dő közvetített felénk. Ők mind motiválnak, és kifejezik az egyéniségem egy részét, de végsősoron azért nem követendő példák számomra, mert nemcsak biológiailag vagyok férfi, hanem önazonos is vagyok a nememmel. Ezért keresek férfi példát számomra, ezért van az, hogy animében is olyanokat nézek döntő többségében, amelyben többségében srácok a szereplők. Animében is alig van lánykarakter, akire komolyabban felfigyelek.

A nyugati kulturális élettel nem feltétlen volt szerencsém, mert gyerekkoromban, a '90-es években terjedtek a nyálasabbnál nyálasabb fiúcsapatok (lásd még: Backstreet Boys, 'NSYNC, Magyarországon Kozsó kreálmányai), akik csak még inkább rombolták a már egyébként is megtépázott önbecsülésemet, hiszen azt láttam, hogy olyan fiúkat szeretnek a lányok, akiknek a közelébe nem értem. Ezen egyébként sokat segített amikor ráébredtem szexualitásomra, mert úgy éreztem, hogy egy tehertől szabadulok meg, hiszen nem kell megfelelnem a lányoknak.

Persze az élet ettől egy cseppet se lett könnyebb, mert az LMBTQ+ közösség által kikiáltott önazonosság-pózerek mint például Madonna, Lady Gaga és a LMBTQ+ himnuszok döntő többségével szintén nem tudtam mit kezdeni. Ezért nem vagyok semmilyen LMBTQ+ közösség tagja, mert akármerre néztem szét, nem találtam meg azt, ahol igazán otthon vagyok.

Az animék ebben sokat segítettek, de az az érdekes, hogy sokáig isten igazából ott sem tudtam igazán nagy kedvencet mondani. Sokáig a Kaleido Start mondtam, mert az volt az első igazi nagy hatás 2006 augusztusában, meg kellemes emlékek kötnek hozzá, de isten igazából még az sem. Konkrétan 2018 szeptemberéig kellett várni az első olyan animére, ami tényleg megszólított. Ez volt a Haikyuu!!, amiről ma már úgy gondolkodok, hogy új időszámítást nyitott az animék iránti rajongásomban. Volt a Haikyuu!! előtti időszak a jobb és rosszabb animékkel, majd 2018. szeptember 19-én jött az első olyan anime, amit igazán éreztem. Sokat segített az orientációban, ezután kezdtem el célzottabban animét keresni.

Igazából olyan dolog ez nálam, mint ahogy a sportban jobban érdekelt srácok különböző sportolók képeit teszik ki a falra, mint követendő példa. Nálam ez anime formájában jelent meg most. Én ezeket a követendő példákat a kulturális életben elsősorban Japánban találtam meg. Azóta nézek sportaniméket, illetve olyan slice of life animéket, ahol idealizált közegben találok követendő példákat. Kitartásból, állhatatosságból, önazonosságból, és társai. És nagyon fontos számomra, hogy kapcsolódjanak a világhoz, mert ez nyújt számomra arra példát, hogy az általuk közvetített viselkedés, stílus alkalmazható a való életben is. Ezért nem szeretem az olyan animéket, ahol lenézik az embereket (pl.: Suzumiya Haruhi no Yuuutsu, No Game No Life), mert azt látom, hogy a frusztráció vezeti a szereplőket, akár bizonyos szempontból izolált életet élnek. Hiszek abban, hogy az ember alapvetően jó, és azért (is) él, hogy a világot a maga erejével jobbá tegye. És hiszek abban, hogy az általam követendő példának viselkedést magamévá teszem, és úgy viszonyulok az emberekhez, azt vissza is kapom.

Csak azért nehéz így viselkedni, mert ha belém égett egy rossz emlék vagy példa, akkor attól nagyon nehéz szabadulni, mert akkor az adott krízishelyzetben az szolgálta a túlélést. Manapság is tapasztalom magamon, hogy nagyon nehéz számomra ideális módon viselkedni. A mai napig vannak szorongásaim, amik néha gátolják, hogy előre haladjak, és nem mindig van rá ellenszerem, nem mindig jön azonnal a megoldás. És előfordul manapság is, hogy ezt az átmeneti időszakot nehéz kezelni.

De a Muchuu sa, Kimi ni. azért adott egy löketet, mert azt láttam, hogy teljesen higgadtan viselkednek a karakterek úgy, ahogy az ideálisnak gondolják. És ez arra inspirál engem, hogy minden szorongást félretéve gondoljam végig, hogy viselkednék teljesen ideális, nyugodt körülmények között. Mert azt én is egyre inkább érzem, hogy a szorongást előidéző gondolatokat többségében magam kreálom. És ha ezektől eltekintek, egy kicsit más megvilágításba kerülnek az események, aminek fényében én is másképp döntök, ami kétségtelenül kihozza belőle a jobbik énemet. Ilyen az, amikor egy kulturális mű terápiaként szolgál.

Megérkezett a legújabb CDJapanes rendelésem, de rekordsebességgel! Tegnap kifizettem értük a vámot, ma meg már meg is hozta a postás. Meg is lepődtem, a Posta alkalmazásban tudtam követni, és döbbenten láttam, hogy ma már itt van Békéscsabán! Hogy szaladnak vele! Az vámot meg jószokásomhoz híven azonnal kifizettem, ahogy megkaptam az értesítést. Most tökre jófej volt a posta, mert "hát ha az ügyfélnek ennyire fontos, akkor nekünk is ennyire fontos" elven villámsebességgel kiszállították! Minden dicséretem a Magyar Postáé!

Azt hozzá kell tennem, hogy a CDJapan megint jófejségről tett tanúbizonyságot. Ugyanis most nemcsak azt csinálták meg, hogy nem írták rá a szállítási költséget a papírra, így arra nem kellett vámot fizetni, hanem az egyik CD árából még azt az 50 jenes értéket is levonták, amit pontok formájában igénybe vettem kedvezményként! Bagó pénz, de egyrészt méltányolom a jófejséget, másrészt, aki a kicsit nem becsüli... Hányszor bizonyítja még a CDJapan, hogy ők a legmenőbbek?

Haikyuu!! mangát már rég nem vettem, úgyhogy időszerű volt bővíteni a gyűjteményt. Főleg, hogy ha tényleg japánul, angolul és németül is teljessé akarom tudni a Haikyuu!! manga-gyűjteményt. Márpedig 45 kötet a teljes gyűjtenény, 3×45=135 ... hajjaj! Ugyancsak van még mit bepótolni! Mert eddig így állok vele:

• Japán nyelvű: 9 kötet
• Angol nyelvű: 9 kötet
• Német nyelvű: 15 kötet

Tehát összesen 33 kötet. Belehúzok!

A Free! kislemezeket meg spontán gondoltam ki. Idén több animét is újráztam, a Free!-t is. Nemrég fejeztem be. Eddig is nagyon szerettem Aiihcirót, de most még jobban, plusz az új szobatársára, Momotaróra is felfigyeltem. Na meg hát folyamatosan hallgattam idén nyáron a Spotify-os lejátszási listát.

Mindig, amikor nézem az animét, külön figyelem a kedvenc karakteremet Nitori Aiichirót. Nagyon szeretem az ilyen aranyos, érzékeny srácokat, aki szinte sajátjaként veszi a vállára a másik problémáját. Az első évadban, akármennyire is volt indokolt (már amennyire indokolt lehet) Matsuoka Rin kirohanásai Aiichiróval szemben, mert nem hagyta békén a frusztrációjában, egyike azon viselkedéseknek, amiket nem tolerálok. A végén persze meghajolt, bocsánatot kért, lerendezték. Aztán Rin kiköltözött (szobatársak voltak), helyére pedig Makoshiba Momotaro érkezett. A kettejük közti dinamika már sokkal jobban tetszett! Tetszett Momotaro lazasága, és magát egyáltalán nem zavartatva udvarolt Matsuoka Gou-nak. A seiyuu-t is kiválóan választották meg kettejükhöz.

Jókat derülök azokon a jeleneteken, ahogy Momotaro a lazaságával módszeresen próbára teszi Aiichiro türelmét és hidegvérét. Ez a kép mindent elárul kettejük kapcsolatáról.

Egy kis békától így megijedni... De nagyon kedvelik egymást, nagyon jó a kapcsolat kettejük között. Ez az egyik kedvenc jelenetem:

Imádtam, ahogy felmászott hozzá, és csendben biztatta a holnapi versenyre, miközben Momotaro aludt. Látszólag legalábbis... Mert ahogy az lenni szokott, természetesen mindent hallott.

És aztán külön meghallgattam a character song kislemezüket, tetszett annyira, hogy végül megrendeljem. A karakter dalok főleg a '90-es években voltak jellemzők Japánban. Ez volt a CD-k aranykora, amikor annyi lemezt adtak el, hogy a kiadóknak bőven belefért a költségvetésébe, hogy a seiyuu-k által énekelt karakter dalokból is külön kislemez készüljön. Még ha pár ezer példányban is, de legyártották. Ezek a dalok egyébként nem az anime zenei piac csúcspontjai, nem a minőségük miatt hallgatjuk őket. Leginkább a kedvenc karakterekre, seiyuu-kra figyelnek fel a rajongók. Ezek kiegészítői az anime gyűjteménynek. Én úgy írnám le, hogy nem a művészi értékük miatt hallgatod ezeket a kislemezeket, hanem mert szereted a karaktereket, és azt is szereted bennük, hogy énekelnek. Nem azt, hogy veszélyesek a legnagyobb sztárok karrierjére, hanem az énekükkel a személyük egy másik oldalát mutatja meg, amitől (valós személyek esetén) még közelebbinek, intimebbnek érzed a kapcsolatod velük. Ez az értelme a karakter daloknak is. Közelebb kerülsz hozzájuk, amennyiban a személyiségüknek megfelelő dalt énekelnek. És amikor meghallgattam a Free!-ből Aiichiro és Momotaro kislemezeket, éreztem ezt a fajta közelséget, ezért úgy döntöttem, hogy ez lesz a legközelebbi CDJapanes rendelésem. Jól énekelnek a seiyuu-k, a dalok is ülnek, szívemhez szólnak, nekem több nem is kell.

Egyébként a character song kislemezeket ma már elsősorban a Lantis kiadó szorgalmazza. Ezért van az a Free!-ből is annyi CD van, hogy külön könyvespolc kell nekik. Nem tudok más kiadóról, mely annyi kiadványt jelentet meg animékből, mint az anime zenék egykori uralkodója. A szerzői jogok tekintetében drákói szigoráról híres Lantis még Blue Lock character song kislemezeket is megjelentetett! Meghallgattam azokat is, de az már tényleg a felesleges kategóriája! Nem reflektálnak a személyiségükre (kemény rocknak kellene lenni a dalaiknak...), és abban sem vagyok biztos, hogy hoz ma már bármit is hoz a konyhára a CD kiadás.

Nos, ennyi lenne. Mert nem hiszem, hogy Free!-ből rendelek több kiadványt. Elvagyok az animével, alkalmanként megnézem, de olyan nagy rajongója nem vagyok. De ezt a kettőt akartam. Amúgy meglehetősen ambivalens a véleményem az animéről. Ugyanis ez az első, kifejezetten lányoknak készített sportanime. Ennek megfelelően tele van kimondottan lányoknak kedvező jelenetekkel, nem beszélve a félreérthető BL-utalásokkal. Ezek egyébként csak kitöltő jelenetek, a lényegtől, a sporttól a karakterek közti dinamikától veszi el az értékes képernyőidőt. Az zavart a legjobban, főleg Matsuoka Rin volt az, aki már-már kényszeresen hozzátette, hogy "lányos nevem van, de fiú vagyok". Idegesítő volt állandóan hallani, teljesen felesleges időhúzás! Egyszerűen arról van szó, hogy Japánban vannak nevek, amiket fiú is és lány is megkaphat. Ebből kaptak a Free! főszereplői is. Nem ritka az, hogy a Makoto nevet fiúk is megkapják. Az meg már az egyenesen a képtelenség határát súrolta, amikor Rin meghívta Harukát Ausztráliába és a hotelnél valami félrement, ugyanis egy kétágyas szobát kaptak. Rin erre dühösen odavetette Harukának: "Biztos a lányos neved miatt hitték, hogy egy pár vagyunk!" Én meg a fejemhez kapok... "Jó, hagyjuk! Megnézem azt az ausztrál recepcióst, aki egy japán nevet látva egyből belövi a nemét is!"

Ezeket azért is tartom fájdalmasnak, mert képet ad arról, hogy mibe veszi a női rajongóit. Akinek ezek kellenek, akinek ezek örömöt okoznak, az... Nem is írom le. Meg egyébként az is érdekes, hogy az anime úgy hágja át a japán protokollt és illemszabályokat, ahogy nem szégyelli. Amikor japán nyelvórára jártam, mondta a tanárnőnk, hogy ne animékből tanuljunk japánul. Ez a Free!-re különösen igaz. Kezdve azzal, hogy nagyon ritka az, hogy két ember egymást kölcsönösen a keresztnevén hívja. Azt jobbára akkor szabad, amikor a név tulajdonosa ezt maga ajánlja fel. Az egyébként nagyon közeli, már-már testvéri minőségű kapcsolatra utal. Amikor meg azt hallottam, hogy "Haruka-senpai" ... Ez konkrétan a "Szia uram!" japán megfelelője!

És egyébként az az érdekes, hogy az anime később ledobja magáról a női szereplőknek kedvező jeleneteket, és elkezd ténylegesen pasis lenni. Ebben sokat segítenek az új karakterek, akiknek ráadásul ténylegesen fiúnevük van. Bár pont szegény Momotaro nevével lőttek félre, mert neki van egy bátyja, és a japán fiúneveknek van egy olyan szabálya, hogy a ~taro végződésű neveket csak elsőszülött fiúgyerekek kaphatják. A jelentése is az, hogy "nagy gyerek". Momotaro, mint másodszülött fiú, a ~jiro végződésű névre lehetne jogosult. Tehát "Momojiro", nem tudom, hogy van ilyen név a japán névtárban. Meg ott van Kirishima Ikuya is, aki szintén szimpatikus. A ~ya végződésű neveket is csak fiúk kaphatják. Meg az egész mű elkezdett áttérni a fiatal férfiakra jellemző problémakör feszegetésére, és ez üdítően hatott a franchise második felére. Így az egész önazonosabbnak tűnt. Nincs olyan komoly bajom az első felével sem, ami miatt soha nem nézném újra, de zavaróak azok az elemek, amikkel kedvezni akarnak a lányoknak.

Másfelől meg pont a Kyoto Animation az a stúdió, amelyik egyékbént kiválóan alkalmas arra fókuszáljon az emberi kapcsolatokra. Ez ugyanis az a stúdió, amelyik messzeföldön híres a kiváló minőségű animációjáról, szinte megelevenednek a karakterek a szemünk előtt. Ugyanakkor pont emiatt nem alkalmas a Kyoto Animation arra, hogy dinamikus sportaniméket animáljanak. Úgyhogy a Free! minden szempontból telitalálat a stúdió számára. Nagyon szépen rajzolták meg a karaktereket, az animáció is csodálatos. A vizuális metaforák meg varázslatosak! Ugyanakkor volt bennem egy olyan gondolat is, hogy a stúdió magas színvonvalú animációja esetleg lehetőséget ad az anime hibáinak elfedésére is.

Mindent egybevetve a Free! egy olyan anime, amiről azt gondolom, hogy embere válogatja, hogy ki hogy gondolkodik róla. Aki elvárja a valóságot, azt zavarni fogja az anime furcsaságai, aki viszont egy konform műre vágyik, annak pont ez a tökéletes anime, mert az idealista karakter animáció és jelenetek remek lehetőségek nemcsak a valóság kizárására, de álmodozásra is egy jobb világért. Aztán, hogy tesz-e érte, vagy bőven beéri, ha animében lát ilyet, és bezárkózik a kis világába, az megint más kérdés. A magam részéről a legjobb gondolkodásnak azt tartom, ha valaki nemcsak egy ideális világot lát a Free!-ben, hanem tesz is érte a valóságban. Csak ez nagyon nehéz, tapasztalatból mondom. Az idei nyári szezonból a Hikaru ga Shinda Natsu az egyik nagy kedvencem. Ebben mondott Hikaru Yoshikinek valami olyasmit (nem idézem pontosan), hogy "Mi azért szeretjük ennyire egymást, mert sajátságosan látjuk a világot." Ebben az egy mondatban minden benne van!

Azt régóta tudom már, hogy ha valami japánnal kapcsolatos témában keresek anyagot (anime, dorama, zene, stb.), akkor az eredeti kanji nevet / címet kell beírni, ha igazán nagy ritkaságot akarok találni. Most például a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiruből keresek nagy- és jó minőségű képeket, és bizony, találtam néhány meglepő dolgot.

Például nem is tudtam arról, hogy volt Stage Play ebből az animéből is. És lám, komplett franchise-zá növi ki magát a sorozat. Sajnos nincs megörökítve DVD-n vagy Blu-rayen, pedig nagyon szívesen megnézném. De a jobb oldalon található képpel is konkrétan most találkoztam először.

Ám van egy másik trükk is, amivel jó minőségű képeket lehet találni. Ha a képre mutató közvetlen linkben találunk mondjuk egy "640"-et, vagy ehhez hasonlót, az jó eséllyel azt jelenti, hogy a látott kép 640 pixel széles. De nem egyszer jártam már úgy, hogy ha kiveszem a "640"-et a címsorból, akkor elém tárul a kép teljes méretében. Például most a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru movie-val jártam így. Kis méretűnek álcázta magát a kép, de amint kitöröltem a címsorból a felesleget, egy óriási, fénykép-minőségű film jelent meg előttem! O_O Nemcsak felbontás tekintetében volt hatalmas, hanem a mérete is 4,7 MB volt. Tehát tényleg olyan, mintha valaki a forgatás közben csinált volna egy fényképet. A kép számomra azért is volt hatalmas öröm, mert Hayashi Kento alakította Kurahara Kakerut a 2009-es filmben, és őt tartom az egyik legszebb japán pasinak. Így eredeti méretben képeket találni a filmből nekem külön öröm.

Vannak terveim, mert nagyon szeretek dolgokban elmerülni. De azért sem akarom ellőni, mert elegendő anyag kell hozzá. Ám a kép méretét illetően a felbontás nem minden. Talán az adott képfájl mérete árul el a legtöbbet a kép minőségéről, de a gyakorlatban akkor szembesültem vele, amikor egy nagy felbontású képet (Haikyuu!!-sat) vittem a gyorsnyomdába, mondván, hogy milyen szépen fog ez poszterként mutatni, ha kinyomtatom. Mutatom a nyomdásznak (vagy hogy hívják azt, aki ott nyomtat), amikor is felvilágosít arról, hogy ez csúnyán mutatna nyomtatásban, mert a képsűrűség túl alacsony.

Illetve hát gondolom, hogy ha jót akarok magamnak, akkor nyomtatásra tömörítetlen png-t viszek magammal. Azok tudnak durván nagyok lenni. Manapság nem ritka a 10-100 MB méretű png kép, de találkoztam már 1,5 GB méretű képpel is. Az szerintem akár hatalmas épületre is kerülhet, több emelet magasra.

A másik véglet egyébként, ami terjedőben van, az a webp. Amit kifejezetten webes megjelenítésre találtak ki. Ahogy olvastam, ennek lényege az, hogy nagyobb felbontású képek is lehetnek kis méretűek anélkül, hogy komolyabb adatvesztés történne. Így a weboldalak is gyorsan töltődnek be, és a kép sem veszít a minőségéből. Akkor tanultam meg igazán becsülni a webp formátumot, amikor a Wordpress kis tárhelyével kellett gazdálkodni. Több kép fér el kis helyen, és webes megjelenítésre bőven elegendők. A veszteségmentes változatot meg a merevlemezemen őrzöm, és azt viszem nyomtatni, ha szükséges.

Olyat is csinálok, hogy ha saját magam által készített képet teszek ki, és annak túl nagy a mérete, akkor az IrfanView segítségével 80%-os minőséggel készítek belőle egy másolatot. Így a kép mérete úgy lesz jóval kisebb, hogy szemmel látható minőségromlást nem szenved el. Az eredetinek meg becsült helye van a gépemen.

Nos, mint látható, visszatértem ide. Visszahoztam ide minden régi blogpostot, most ezeket szedem folyamatosan rendbe. Hiányzik ez a blog is, meg a felület is. Három blogszolgáltatót használok, mindegyiknek megvan a maga előnye, ami miatt érdemes használni. A blog.hu admin felülete ugyan régies, meg nincs annyi lehetőség, de hihetetlen felhasználóbarát. Könnyű posztot írni, egyből azt csinálja, amit akarok.

Ezért úgy döntöttem, hogy ezentúl ez lesz a személyes blogom. A blogpost-os blogjaimat pedig tematikusan kritkák írására használom, a Wordpress-es blog marad a személyes weboldal, ahol összefoglalom, hogy voltam kiállítani, melyik weboldalon mit fejlesztettem, stb. Összességében tehát nem lesz nagy változás, csak annyi, hogy a Blogspot-os blogból költözök át ide, azt pedig különböző magyar- és nyugati kulturális termékek kritikáira akarom felhasználni. Többször volt arra példa, hogy akartam valami ilyenről írni, de nem volt meg a megfelelő helye. Amint kitalálom a koncepciót, lesz. Csak ott majd az lesz a nagy munka, hogy egy rakás blogpostot kell vázlatba tenni, amik személyesek. Azok már mind itt (is) vannak.

Belül is érzem, hogy változáson megyek keresztül, ez pedig mindig arra késztet, hogy kívülre is "közvetítsem", hiszen, ha valamit másképp érzek, azt másképp is akarom csinálni. Igazából egy mélyponton vagyok most túl. Az történt, hogy egyik közeli ismerősöm (kilétét fedje jótékony homály) kérdezte, hogy hogy csinálom a rendezvényekre való kiállítást, hogy van ez. Majd ahogy belelendültem, leállított, hogy "Jó, nem érdekel, csak kérdeztem." És hát nincs mit tagadni, baromi szarul esett. Főleg azért, mert ahogy ennek hatására visszagondoltam arra, hogy gyerekkoromban sem igazán kaptam útmutatást arra vonatkozólag, hogy miben vagyok jó, miben lenne érdemes fejlődni. Ezért is van az, hogy az iskolás éveimhez sincs konkrét érzelmi kötődésem, mert bár van néhány jó emlékem onnan is, de nem a tehetséggondozásról szóltak nekem azok az évek, hanem hogy valahogy teljesítsek. Nem is voltam annyira jó tanuló, meg egy introvertált embernek mást jelent azért az iskolában lenni, hogy teljesítsen, mint egy extrovertáltnak.

A lényeg az, hogy magamnak kellett összehozni, és "összeszedni" azokat az embereket, akik megmondják, hogy miben vagyok jó, miben érdemes fejlődni. És most ezen az úton indultam el. Ennek egyik eleme ez a változás. És remélem, hogy valami jó dolog fog kisülni. Egyébként az indított el, hogy voltak egy néhányan gyerekkoromban, akik mondták, hogy nagyon szépen fejezem ki magam, meg jól fogalmazok. Eddig is igyekeztem fejleszteni magam, meg figyeltem arra, hogy jelen tudásom szerint a legtöbbet hozzam ki magamból (néhány laza írással színesítve), de most ebben fogok szintet lépni. Ennyit számítanak a harminc éve mondott dicséretek, most remek útravalók.

A változás egyébként egy ideje folyamatban van. Ez mostanság például abban nyilvánult meg, hogy most már 6-7 éve vagyok Haikyuu!!-rajongó, most fejeztem be az isten tudja hányadik végignézést, és azt vettem észre, hogy másképp viszonyulok az animéhez, mint a kezdeti időkben. Inkább már úgy, hogy a múltam egy fontos része. Igazából már nem sokkal azután tudatosodott bennem, ahogy igazán megszerettem az animét, hogy egy hiányt tölt be nálam. Mert hiába vagyok introvertált, hiányoztak azok a közösségi élmények, amit az anime szereplői megélnek. Ez nagyjából bejött. Nagyobb értéket adtam a személyes találkozásoknak. Meg az is, hogy az animének köszönhetően néhány évig komolyabban röplabdáztam. Kiderült, hogy nemcsak azért nem leszek sportember, mert már 30-on túl vagyok, hanem mert nincs érzékem a sporthoz. Lassan fejlődtem, ezért nekem sokkal több idő kell ahhoz, hogy egy gyakorlatot jól meg tudjak csinálni. Ezért végülis felhagytam a röplabdával, de arra nagyon jó volt, hogy kiéltem egy hiányomat az életemben.

Az élet egyik törvényszerűsége, hogy amíg nem éli ki valaki valamilyen igényét, addig ismétel. Ezért van az, hogy vannak emberek, akik nem a koruknak megfelelően viselkednek, vagy nem a koruknak megfelelő dolgokért rajonganak. Akármennyire is beszélnek negatív fennhanggal a regressziós állapotról, saját tapasztalatból mondom, hogy helyt kell adni neki, mert magunkat gyógyítjuk vele, hogy ha később is, de kiélhetjük. Nem utolsósorban néhány képességem is fejlődött a sportnak köszönhetően. Elég csak arra gondolni, hogy soha nem volt annyira fitt, mint most, néhány éve. És ha belegondolok, hogy ezt mind a Haikyuu!!-nak köszönhetem, akkor még ha nem is fogom akkora lendülettel nézni a jövőben, az biztos, hogy életem végéig helye lesz a szívemben.

De most úgy érzem, hogy lélekben a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru jött el. Ezt az animét most nézem újra, és hiába ismerem és szeretem már 6 éve, és már korábban is segített helyretenni bizonyos kérdéseket (a zenéjével is) az életemben, úgy érzem, istenigazából most jött el ennek az animének az ideje. Helyretenni azokat a fontos kérdéseket, amiket az anime feszeget. Most más kérdéseket kell a helyére tenni. De ez az anime is olyan, hogy amíg élek, az életem része lesz. Azok a kulturális műveknek, melyek fejlesztettek, utat mutattak, segítettek jobb emberré válni, mindig helyük lesz a szívemben.

Nemcsak azért nézem minden évben legalább egyszer a Haikyuu!!-t, mert az abszolút kedvenc animém, hanem mert ahogy fejlődök, úgy látom másképp az animét, és ettől új értelmet nyer az egész sorozat.

Eljött annak az ideje is, hogy végre úgy nézem az animét, hogy nem forrong bennem a gyűlölet, amikor meglátom Oikawát. Azt már régóta tudom, hogy nem helyes őt gyűlölni, mert nem azzal van bajom, hogy kidolgozatlan karakter, vagy mert olyan hülye, mint a sötét éjszaka. Nagyon is kidolgozott karakter, nagyon is a helyén van, csak a múltbéli történéseire adott egy választ, amit a személyes erkölcsi érzékem szerint rossznak ítélek meg.

Akkor éreztem meg igazán, hogy hibás a megítélésem Oikawát illetően, amikor különböző filmekről olvastam értékeléseket Snitten, és többen hosszú, tömött sorokban elemezték az egyes szereplőket, karaktereket. Az esetek többségében nem a kidolgozatlan mivoltukat kritizálták, hanem a személyiségét kezdték a saját értékrendjük szerint hosszasan ostorozni. Ezek olvasása után jöttem rá, hogy az, hogy egy karakter nem viselkedik erkölcsösen, az egy dolog. De mit árul el a nem erkölcsös viselkedésük? Mit árul el rólunk, ahogy reagálunk a szereplők nem erkölcsös jellemére? Azt gondolom, hogy ez a kulcskérdés sok esetben, mert ahogy az emberi kapcsolatok tükrözőek, úgy áll ez a filmbéli szereplőkre, karakterekre.

Úgy vélem, hogy egy karakter jellemzésekor három fő kérdésre kell válaszolni:

1. Kidolgozott-e a személyisége?
2. Előre viszi-e a történetet?
3. Beleillik-e a történetbe?

Minden más irreleváns. Erkölcsi megítélésük, hogy miért szeretjük, gyűlöljük mind személyes preferenciák, az adott mű szempontjából lényegtelen. Az mind csak rólunk árulkodik, ha valakimelyik karakterrel valamilyen személyes problémánk van. Ott inkább érdemes arra helyezni a fókuszt, hogy miért okoz nekünk problémát a jelenléte? Miért irritál minket a személye? Egy film, sorozat, anime, remek lehetőség arra, hogy magunkat belehelyezzük az adott történetbe, ki milyen benyomást kelt bennünk, magunkhoz kapcsolódva őszintén válaszoljunk kérdésekre. Lényegében ez lehetne a filmterápia egyik lényege.

Vagy több karakteren át lehet nézni egy egész sorozat mondanivalóját. Egy példa: Nemrég néztem meg a Taikan Youhou-t, és ebben sem az bosszantott, hogy egy mérgező párkapcsolatot mutat be a dorama (az sajnos egyébként is gyakori Japánban, úgyhogy ha úgy vesszük, a japán valóság egy szeletét mutatja be), hanem, hogy nem megy semerre az egész történet, a végére csak egy picit javult a két srác kapcsolata. Lehetett érezni, hogy ugyanott fogják folytatni, ahol az egész sorozat elkezdődött. Tehát nem volt igazán érdemi mondanivalója, nem mutatott semmilyen módon kiutat egy toxikus kapcsolatból. Így a legpozitívabb, amit el lehet mondani a sorozatról, hogy elrettentő példával szolgál, és mutatja, hogy mire figyeljünk, ha egy nárcisztikus személyiségzavaros akar minket behálózni. Mert egyébként abból a szempontból jó volt a sorozat, hogy hitelesen mutatta be, hogy viselkedik egy nárcisztikus (pl: folyton figyeli a partnerét, többször becsmérelte őt, és remekül érzékeltette, hogy ugyanúgy önbizalomhiányos, mint a partnere), és milyen egy mérgező kapcsolatban élni. Többször is viszolyogtam a látványtól, és fogtam a fejem a srácok szerencsétlenkedése miatt. De ez is azért volt, mert lejátszódott a fejemben, hogy borzalmasan érezném magam egy ilyen kapcsolatban. Ez a személyes oldala a dolognak, az viszont tényleg problémás volt, hogy a dorama érdemben nem ment semerre.

Egy kicsit jobb így filmeket, sorozatokat, animéket nézni.

Nagyon rákaptam a Blue Lock anime dalaira. Gyakorlatilag a mű most is aktuális nálam, hiszen folyamatosan olvasom a mangát. Már a 90. fejezeten is túlvagyok. Röviden és tömören sokkal jobban átjön a Blue Lock rendszer lényege mangában. Nagyon erős, jobban érvényesül a karakterek személyisége, az erős tónusok is erősítik az érzést, hogy a Blue Lock egy "most vagy soha" a résztvevők részéről.

Egyébként még az anime bejelentése előtt tudtam a mangáról, Humbby barátom ajánlotta. El is kezdtem akkor olvasni, csak annyira debilnek találtam Jinpachi Egót, hogy inkább azt éreztem, hogy ti is hasonlóképp meg fogtok őrülni, ha végigmentek ezen a tréningen. Ezért az 1. fejezet után abbahagytam az olvasást. Aztán engem is az anime rántott be jobban, és éreztem, hogy ez mégis csak valami nagyon jó dolog lesz. Az első évadot néztem, amikor aktuális volt, de a manga olvasásába furcsamód csak a második évad vett rá.

Én is legalább annyira szörnyűnek tartom a második évad animációját, mint a nézők nagyátlagban. Állítólag ki is robbant valami botrány, mert a japánoknak se tetszik. El is terjedt, hogy a második évad csupán egy diavetítés. Szóval a lényeg, hogy a maga valódi minőségében akarom élvezni az egész művet, ezért döntöttem úgy, hogy elkezdem olvasni a mangát. És ez tett igazán a mű rajongójává.

Olyannyira, hogy sokkal inkább a manga hatására kaptam rá az anime zenéjére is. Az OST-t sajnos nem tudom digitális formában tárolni, de Spotify-on meghallgatható. Érdemes is, mert ütős zenéket írt a zeneszerző, Murayama Jun.

Két kedvencem van az OST-ről, a Malevolence és a Calmly. A maguk lassú, nyugalmas hangzásában közvetítenek valami feszültséget, és ezt nagyon szeretem hallgatni.

Az openingeket és az endingeket is elég sokat hallgatom, és azt kell mondjam, hogy nagyon jók lettek. Az ASH DA HERO dalai jöttek be a legjobban. Sőt, az egész kislemez, ezért elkezdtem jobban megismerkedni a dalaikkal. Alapvetően bejön a rock stílus, amit képvisel a csapat (nem vagyok biztos, hogy csapat, mert nagyrészt az énekest egyedül látom, de láttam képet negyedmagával is), de egy dal hihetetlenül betalált.

Méghozzá a legújabb albumukról az utolsó dal, a Meteora.

Tipikusan az a fajta dal, amit alig-alig értek, de nagyon érzem, mit akar közvetíteni az énekes. Azt (még) nem tudom elképzelni, hogy én is előadnék egy ilyen dalt, de ez a személyiség, ez az érzésvilág megbújik bennem.

Hihetetlen jól megírt dal, igencsak esélyes nálam "az év dala" címére. Nagyon szeretem a dallamvilágot, és a hangszerelést is nagyon jól eltalálták. Meg lehet fogni az ilyen dalokkal. Nagyon különlegesnek kell lenni annak a dalnak, amelyik jobb akar lenni ennél. Csak annyi, hogy rövidnek érzem a dalt. A végén a női beszéd után még egy átvezető versszak kerülhetet volna, és egy refrénnel lezárni. Ezt leszámítva kiváló munka.

Az animében meg nem vesztettem el a reményemet. A hétvégén megnéztem az Episode Nagi movie-t, ami kiváló volt. Effektív jó volt az ötlet, hogy a történetet megismerjük Nagi szempontjából. Úgy vagyok Nagival, hogy ő a Haikyuu!!-s Kenma javított kiadása. Nagi is ugyanúgy apátiával éli az életét, mégis jobban látom benne a potenciált. Később az első évadot is újra megnézem.

Mondjuk, hogy folytatást, mikorra várhatunk, jó kérdés. A japánok általános negatív visszajelzése minimum stúdióváltást eredményezhet, de akár több éves késést is. Pedig érdemes lenne folytatni, mert a második évad lezárása nagyon erős volt. Egy mindennél jobb harmadik évadot vetít előre. Ha szabadna javasolnom a Production I.G-t... Ők a legjobbat hozzák ki a sportanimékből. A Haikyuu!!-t is most nézem újra, bízvást mondhatom, hogy bennük nem csalódhatnak.

Ez az év is elszállt! (Hogy Dumbledore-osan indítsam szerény beszédemet.) Nagyon jó év volt, elindultak a dolgaim. Csak hálás lehetek azoknak, akik segítettek utamon, nagy örömömre vannak jó néhányan, akik mellettem vannak. Tulajdonképpen egy gyerekkori álmom valósult meg az N-Connal, hiszen mindig is szerettem volna komolyan foglalkozni a Nintendóval, népszerűsíteni azt. Ez indult el idén. Meg a promóciót is megálmodtam korábban, hogy kiállni egy Nintendós standdal és népszerűsíteni a konzolt és a munkámat, ez is megvalósult idén. Úgyhogy nem panaszkodok, elégedett vagyok az idei évvel. És hálás vagyok azoknak, akik velem tartanak ezen az úton és segítenek.

És ha ebben szintet tudok lépni, akkor elégedett leszek a 2025-ös évre is. Vannak terveim: Egyéni vállalkozóvá válás, könyvkiadás, még több helyen jelen lenni, és akkor igazán tényleg.

Találkoztam új emberekkel is, többekkel közülük sikerült közülük jóbarátságot kialakítani. Érdekes, ahogy meséltem az ezirányú tapasztalataimról a mexikói pszichológus barátnőmnek, Lydiának, mondta, hogy egy álmodozó mellé inkább egy realista az ideális, mert kiegészíthetik egymás erényeit. Ez eleinte meglepett, de a személyes tapasztalataim végül inkább őt igazolják vissza. Ez azért érdekes, mert én lennék az az "álmodozó" (érzékeny, szívnehéz), akire utalt, és tényleg azt tapasztalatom, hogy hosszútávon realistákkal (gondolkodó, fejnehéz) jövök ki jobban.
Szokás mondani, hogy ha két érzékeny ember egymásra talál, ők úgy megszeretik egymást (barátság, szerelem, bármelyik lehet), hogy abba az egész világ beleremeg. Ez tényleg így van, és ez rövid távon nagyon jól tud esni, mert nagyon jó érzés megélni azt, hogy a másik is ugyanúgy intenzív érzelmekkel van irántam, mint amennyire én őiránta. Ám ezek a kapcsolatok pont az érzékenység miatt könnyebben sebződnek, nehezebben állják ki az idő próbáját. Mert ha más dolgokra érzékenyek, és kiderül, hogy ezt nem érzik át egymásban, ez egy idő után kapcsolódási nehézségeket okoz.
Ezzel szemben egy érzékeny és egy gondolkodó között bár nehezebben alakul ki kapcsolat. Aki fejnehéz, problémája lehet az érzelmeinek kifejezésével, ezt az érzékeny fél esetleg nehezményezheti. De ha túllép rajta, akkor lassan elkezdhetnek közeledni egymáshoz, és hamar kiderül, hogy valójában a fejnehéz fél nemcsak igényli az érzelmeket, hanem tudja is közvetíteni a maga módján. Ki tudják fejezni a köszönetüket és a hálájukat az érzékeny félnek, ami nagyon jól esik. És ha kölcsönösen tisztelik egymást, abból tényleg hosszútávú kapcsolat (lehet baráti is) alakulhat ki.
Érdekes volt ezt megtapasztalni, és összegezni a múltbéli tapasztalatokat.

Remélem, mindenkinek hasonlóan jól telt az idei éve, tudta teljesíteni az célkitűzéseit, és jövőre szintet tud lépni. Boldog új évet minden kedves olvasómnak! :) Köszönöm, hogy velem tartottatok, remélem, számíthatok rátok az újévben is.

És akkor jöjjön a szokásos éves Last.fm statisztikám. Komolyan mondom, hogy sokkal jobb december végén ránézni, hiszen mégis csak most van év vége. A december is az év része. Ne is várjunk tovább, lássunk is neki! Ráadásul most képekkel is színesebbé teszem.

Ami mindenképp örömhír: A 2009-es regisztrációm óta magasan idén hallgattam a legtöbb dalt. Összesen 41.588 dalt hallgattam. Hogy ez pontosan mekkora szám, leginkább azzal tudom érzékeltetni, hogy 2010-ben összesen 20.512 dalt hallgattam és hosszú-hosszú éveken át elérhetetlennek tűnt ez a szám. Majd 2022-ben ezt sikerült megdönteni, idénre meg minden korábbi statisztikai rekordot semmissé tettem.

Hogy lehetséges ez? Idén sokkal több film-, anime- és videojáték zenét hallgattam, mely albumokon ugye jellemzően rövidebb dalok vannak. Így egy kb. 70 perces albumon 30-40-50 dal is lehetséges, szemben egy átlagos 50 perces album 12-13 dalával. Idén nagyon megjött a kedvem a soundtrackek hallgatásához, sok esetben megnyugtatnak, feltöltenek, inspirálnak, így csak még jobban megy velük a munka, az edzés.

Lássuk is a részletes adatokat.

Top 10 előadók 2024

1
Hayashi Yuuki (3.938)
2	3	4
Hayashibara Megumi (3.528)	Okui Masami (2.033)	Suara (1.470)
5	6	7
TAKAROT (1.391)	Tachibana Asami (1.369)	Locomotiv GT (1.117)
8	9	10
BaE (970)	Kondo Koji (905)	Zorán (881)

Már az előadókon is látszik, hogy mennyi soundtracket hallgatok, hiszen a 10 előadóból 4-en is vannak, akik anime- és játékzenékben jártasak. Az ő kiváló zenéik hizlalták fel a statisztikámat ilyen szép gömbölyűre.

Így természetesen idén is indokolt a külön soundtrack album lista, de mindenek előtt lássuk a stúdióalbumok 10-es listáját.

Top 10 stúdióalbum 2024

1
Paradox Live 3rd album "ANTHEM" (1.846)
2	3	4
Suara: The Best 2 ~Tie-Up Collection~ (922)	Hayashibara Megumi: Slayers MEGUMIXXX (600)	Okui Masami: Masami Kobushi ~Kayokyoku-hen~ (486)
5	6	7
Hayashibara Megumi: VINTAGE DENIM (437)	Hayashibara Megumi: with you (362)	BAE: Before Anyone Else (313)
8	9	10
Given THE BEST (303)	Locomotiv GT: Búcsúkoncert (222)	Paradox Live 2nd album "LIVE" (213)

Több album is megjelent idén, közülük az új Paradox Live album egyértelműen dominálta az idei évet. Suara munkáit meg mindig öröm hallgatni.

Top 10 Soundtrack album 2024

1
Gekijouban Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen Original Soundtrack (1.761)
2	3	4
TV anime: Cheer Danshi!! Original Soundtrack (1.479)	F-Zero GX / AX Original Soundtracks (1.384)	Super Smash Bros. for Wii U / Nintendo 3DS Original Soundtrack (1.202)
5	6	7
Super Smash Bros. Melee (1.074)	TV anime Bakuten!! Original Soundtrack (1.052)	Mario Kart 8 Original Soundtrack (856)
8	9	10
Paradox Live THE ANIMATION Original Soundtrack (830)	TV anime: Haikyuu!! TO THE TOP Original Soundtrack (665)	Ookiku Furikabutte Original Soundtrack (556)

A számok azt hiszem, önmagukért beszélnek. :) Munka, edzés, séta közben, mindig szeretem OST-ket hallgatni. Most lássuk a kislemezeket.

Top 10 kislemezek 2024

1
SPYAIR: Orange (406)
2	3	4
JAM Project: Sore wa Kegare Naku Shura no Namida (171)	Kitadani Hiroshi: Hoshi to Kemono (109)	Hayashibara Megumi: Gathering (104)
5	6	7
SPYAIR: One Day (97)	Paradox Live Opening Show (95)	Hayashibara Megumi: Akogare (86)
8	9	10
Hayashibara Megumi: ALCHEMY OF LOVE ~Ai no Renkinjutsushi~ (85)	Hayashibara Megumi: Elles Cinq IV - Nostalgic Lover (83)	Hayashibara Megumi: Meet again (81)

Csak új Haikyuu!! OST-nek és kislemeznek kellett kijönnie, és máris uralják a toplistát. A régi Hayashibara Megumi kislemezek mondjuk meglepnek. Azért is jó ilyen listát csinálni, mert ilyenkor mindig azzal szembesülök, hogy valójában hosszú egy év. A 7-10. helyen álló kislemezeket elsősorban év elején hallgattam, és már olyan távolinak tűnik. Egyébként nagyon jó mind. :)

És akkor lássuk a 100 legtöbbet hallgatott dalt idén. Ezek már a megszokott listában mennek.

Top 100 dalok 2024

1. TAKAROT: Hard Attack (174)
2. TAKAROT: Flaming Passions (168)
3. Socketzero: Point A (159)
4. Hironobu Yahata és Suinya Outouge: Dueling for Prizes (156)
5. Tachibana Asami: Torikago (116)
6. AMPRULE: Nobody But Me (112)
7. TAKAROT: Hang in the Bad Air (107)
8. Hamaguchi Shiro: Ketsui (100)
9. BAE: W△vin' FL△g (86)
10. BAE We △re the Future (86)
11. The Cat's Whiskers: No Matter What (81)
12. Daiki Kasho: Dai San Gen (79)
13. GokuLuck: S.W.A.G. (79)
14. GokuLuck: STRONGER (79)
15. Cozmez: Back off (78)
16. BAE: G△L△XY (77)
17. Hayashibara Megumi & Okui Masami: Get along (77)
18. AMPRULE: True Pride (74)
19. Cozmez: Takin' Over (73)
20. VISTY: For my Stella (73)
21. Nagata Kenta: Piranha Plant Cove
22. BAE F△Bulous
23. The Cat's Whiskers: Ride Out
24. Buraikan: Road to Legend
25. BAE: Ch△mp1on
26. 1Nm8: Break Outta Here
27. AMPRULE: Do As I Say
28. JAM Project: Sore wa Kegare Naku Shura no Namida
29. VISTY: NEVER END
30. 1Nm8: edN
31. Cozmez: Hit em Up
32. JAM Project: Sore wa Kegare Naku Shura no Namida inst
33. Naoko Mitome és Chika Sekigawa: Floro Sapien Caverns
34. SPYAIR: Imagination -New Version-
35. Akanyatsura: TURN IT UP! -Akkan SOUL FEVER-
36. AMPRULE: Gotta Believe
37. BAE: P△RTY NIGHT
38. VISTY Endless Dream
39. Buraikan: DO or DIE
40. BAE: BaNG!!!
41. Akanyatsura: Akandaiko -This Is How We Roll-
42. 1Nm8: EGOlution
43. GokuLuck: Fight for Liberty
44. SPYAIR: Orange
45. The Cat's Whiskers: Get It Back
46. Buraikan: Let It Heat
47. 1Nm8: S∀G∀
48. Cozmez: Make It
49. GokuLuck: Catharsis
50. The Cat's Whiskers: Shooting Arrows
51. VISTY: BE A STAR
52. BAE: FRE△KOUT
53. CLUB CANDY: Kira Kira CANDY NIGHT
54. GokuLuck: TRIGGER
55. SPYAIR: I'm a Believer -New Version-
56. Tachibana Asami: GAME
57. Akanyatsura: Ooyakedo -License to Kill-
58. Tachibana Asami: Yuuhatsu
59. SPYAIR: I'm a Believer
60. SPYAIR: One Day -New Version-
61. Cozmez: Trust Nobody
62. Guz: Kush
63. Akanyatsura: Kassai -LEAVE IT TO ME-
64. Hayashi Yuuki: Gohoubi Time Type-B
65. Hayashi Yuuki: Yun'i Happyou
66. Hayashi Yuuki: Shirube
67. Hayashibara Megumi: Nostalgic Lover
68. Presser Gábor: Valvola
69. TAKAROT: DATA ANALYZER
70. Hayashi Yuuki: Oshimai no Kanashimi
71. Hayashi Yuuki: Valley no Mushitachi
72. Hayashi Yuuki: Ase
73. Hayashi Yuuki: Matsuri no Owari
74. Hayashibara Megumi: Niji Iro no Sneaker
75. Tachibana Asami: Koushin
76. Tachibana Asami: Aibou
77. Sakuma Kumi: Mew Lettuce no Theme
78. Okui Masami: Yasashisa ni Tsutsumarete
79. Hayasaki Asuka, Yokota Masato, Hama Takeshi: Desert Overworld
80. Hayashi Yuuki: Ore no Kachi
81. Hayashi Yuuki: Gomisuteba no Kessen
82. Hayashi Yuuki: Josou Kyori, Kakuho!!
83. Hayashi Yuuki: Yakusoku no Chi
84. Tachibana Asami: Last Battle
85. Tachibana Asami: Ten no Torikata
86. Hayashi Yuuki: Wakuwaku
87. Hayashi Yuuki: Ue [Kai]
88. Hayashi Yuuki: Hari to Daiken
89. Hayashi Yuuki: Tobenai Shouyou
90. Tachibana Asami: Center Open
91. Tachibana Asami: Neko no Tsume
92. Tachibana Asami: Koroai
93. Cozmez: Two Crowns
94. Okui Masami: City Hunter ~Ai wo Kienaide~
95. Okui Masami: LONELY STAR
96. Okui Masami: Return to Myself
97. Okui Masami: Kamome ga Tonda Hi
98. Okui Masami: Roppongi Shinjuu
99. Okui Masami: Shoujo A
100. Okui Masami: Kawa no Nagare no You ni

Ó, és ez a 3006. blogpost. Okui Masami: God Speed albumából ment el az Oricon adatai szerint összesen 3006 példány. :)