Pár hónapja játszani akartam a Nintendo 64-gyel, de valamiért nem akart elindulni. Akármelyik kazettát tettem a gépbe, egyikkel sem indult be. Ilyenkor a cartridge-bemenet érintkezőjével lehet a gond, még OctoZaky mondta akkor, hogy WD40 vagy kontaktspray kell hozzá. Sőt, most ahogy visszanéztem a beszélgetésünket, ez már másfél éve volt! Azóta nem kapcsoltam be a Nintendo 64-et. De ma meg akartam nézni, hogy állok a 1080° Snowboarding játékban, és láss csodát, működik! Magától megjavult, ez kellemes meglepetés volt. Meg is néztem, hogy állok ebben a játékban. Ahogy elnézem, meg van nyitva itt is az Expert Mode, tehát a Hard Mode-ot sikerült itt is abszolválni.
Viszont érdekes volt, mert annyit játszottam az amerikai változattal Nintendo Switch Online-on, hogy kifejezetten lassúnak, szaggatottnak tűnt az európai verzió. Megcsináltam Kensuke Kimachi-val a hard mode-ot ebben a játékban is. Ebben a változatban is van olyan pálya, ahol majdnem 10 másodperccel megjavítottam az addigi legjobb időmet. Az is meglepett, hogy Ricky Winterborn volt az, akivel egyszer abszolváltam a Hard Mode-ot, mivel az extra pálya legjobb idői mind az ő neve alatt vannak. Ricky Winterborn végsebessége a legalacsonyabb, de ő a legtechnikásabb, plusz azt vettem észre, hogy őt a legkönnyebb irányítani. Megcsinálom Nintendo 64-en is az Expert Mode-ot, hogy itt is végig legyen játszva a játék.
És jobban rá fogok feküdni a 1080° Avalanche-re, mert valamennyire szeretném azt is megcsinálni idén. Teljesen nem hiszem, hogy sikerülni fog, mert ebben a játékban valamivel több megszerzendő dolog van (pl.: mindenkinek saját hódeszka-készlete van, tehát itt valódi tétje van annak, hogy mindenkivel végigmenjünk a bajnokságokon). Ebben a játékban nincs Kensuke Kimachi, van helyette viszont Ricky Winterborn, aki igazi nagymenő, badass srác. Annak ellenére, hogy én nem vagyok ilyen, nagyon bírom őt. Ő a kedvencem, de mindenkivel végig fogom játszani a bajnokságokat. Illetve egyéb extra játékmódok vannak, úgyhogy nem fogok unatkozni. És amíg lehet, addig elmegyek ebben a játékban. Nagyjából március közepéig tart nálam a téli sportszezon, ameddig eljutok, addig elmegyek, aztán majd onnan folytatom november közepétől.
Vettem ebédre egy olyan Buldak tésztát, olyasmit, amit wakánál ettem múlt szerdán. Kicsit megijedtem, mert már csak itthon vettem észre, hogy ez "2×-esen fűszeres", tehát kétszer olyan erős annál, mint amit a múlt héten ettem. Félve kezdtem neki, üdítő mellé tejet is készítettem magamnak, hogy ne legyen nagy baj.
Végülis meg tudtam enni, de szünetet kellett tartsak, meg a tej tényleg életet mentett. Remekül oldja a csípős ízt. Tehát ésszel meg lehet enni. De azt érzem, hogy olyanok ezek a koreai tészták, mint a cigaretta. Szenvedés enni, de pár óra múlva megint megkívánom. (Nem cigarettázok, csak kipróbáltam tinédzserkoromban)
Az kifejezetten csalódás volt számomra, hogy holnaptól akciós lesz a LIDL-ben a Buldak tészta, és az újságban oda volt írva, hogy "Kóstolj bele a TikTok trendekbe!" Volt olyan érzésem, hogy ebbe alaposan beletenyereltem. A legkevésbé tartom kívánatosnak a TikTok trendeket, mert manapság az az, amit mindenki birka módjára követ, mert menővé teszik. Ami még ennél is rosszabb, hogy ebből is csinálnak kihívást. Óva intenék mindenkit attól, hogy ilyen tésztát csak úgy befaljon, mert aki nincs ehhez hozzászokva, az nagyon ráfázhat. Még nekem is nagyon nehéz volt, hogy szünetet tartottam, meg tejet ittam rá. Gondolja meg mindenki alaposan, mielőtt belemegy egy ilyenbe. Semmilyen hiányt nem pótol az az elismerés, ami egy ilyen tészta elfogyasztásával jár. Többen is mondták ismerősök, barátok, hogy nem tudták megenni, a felénél feladták, és hogy hős vagyok, hogy meg tudtam enni. Igazán kedvesek és megható, de nem azért ettem, hogy hős legyek.
Jó ez és okosan kell enni. És igazából, ha belegondolok, ha elvonatkoztatok attól, hogy honnan származnak a trendek, akkor alkalomadtán venni fogom. Mert tényleg jó. Csak módjával. Egyébként érdekes, hogy van Békéscsabán egy üzlet, ahol ázsiai kajákat is lehet kapni, és ott olcsóbb ez a tészta, mint a LIDL-ben akciósan. Az Andrássy úton van, a korzó térnél, a fagyizó mellett.
Most, hogy 4 TB-os lemez van a gépemen, több zenét is rátettem. Találtam ugyanis StarChild Selection válogatásalbumot, és úgy döntöttem, hogy megismerkedek vele. Biztos láttam már korábban, mert egy majdnem a fele Hayashibara Megumi és Okui Masami dal (azért látható, hogy kik uralták a '90-es években a StarChild anime zenei felhozatalát), de csak most szántam rá magam, hogy komolyabban megismerkedjek velük.
Két részes a válogatásalbum, mind a kettő két-két lemezt tartalmaz (majdnem 5 óra az egész), és végighallgatva őket, azt kell mondjam, hogy nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is Hayashibara Megumi és Okui Masami az uralkodók. Van néhány kifejezetten jó dal, de annyira kiemelkednek ők ketten, hogy azt el nem lehet mondani.
Az a helyzet, hogy konkrétan nem nagyon találkoztam olyan dallal, amit eddig nem hallottam, és megtetszett volna. A Neon Genesis Evangelion opening és ending már nekem is olyan szinten nosztalgia, mintha már én is gyerekkorom óta ismeném. Meghallom az eredetit, és "úristen, ez mekkorát ütött annak idején"! A Kidou Senkan Nadesico openinget (YOU GET TO BURNING) is szeretem, de amit igazán nagyon kellemes volt hallgatni, az a Kareshi Kanojo no Jijou openingje, a Tenshi no Yubikiri. Előbb hallottam meg a dalt Yonekura Chihiro feldolgozásávan az Ever After albumán, és annyira szépen énekelte, hogy megkerestem az eredetit. Az is nagyon megtetszett, mert annyira kellemesen vidám, játékos. Szerintem idén Top 100-as dal lesz, nagyon jó volt most újra meghallgatni. És az animével is adós vagyok magamnak, évek óta a tervezett listámban van. Na majd most tavasszal. Ha vége lesz a sötét téli időszaknak, velük együtt a sötét hangulatú (és minőségű) animéknek, akkor megnézem. Könnyed hangulatú, kellemes romantikus anime bármikor jöhet.
És ha már Yonekura Chihiro, akkor hiányoltam őt az első válogatásalbumról. Eleinte azt gondoltam, hogy őt azért nem tették be, mert a King Records-on belül mások foglalkoztatták, mert az ő kislemezei nem "KIDA", hanem "KIDS" azonosítóval jelentek meg. De aztán jött a megoldás, a második válogatásalbummal. Ez örömteli, mert azért neki is nagy néhány emlékezetes dala. Csak mivel nem szerepelt az elsőn, ezért az Arashi no Naka de Kagayaite dal, komoly hiány erről a válogatásról, de a többit jó volt tőle hallani.
Összességében jó válogatásalbum, nagyon jó esszencia a '90-es évek anime zenéiből. Más kiadó is adott ki jó dalokat ezekben az években, de aki elmerül a '90-es évek animéinek openingjeiben és endingjeiben, az legtöbbször a StarChild által kiadott kislemezekkel találkozhatott.
De azt meg kell valljam őszintén, hogy ennyi anime dalt egymás után végighallgatni (összesen 69 db.) azért bele lehet csömörleni. Már korábban is gondolkodtam azon, hogy egy átlag japán tényleg csak legyint már az újabb anime dalokra, hiszen ő lépten-nyomon belebotlik egy-egy betétdalba. Erről most magam is megbizonyosodhattam, mert a rosszabb dalok konkrétan olyanok, hogy rossz hallgatni az énekes(nő)t. És így nagyon nehéz kitűnni egy-egy jó dallal.
Ó, pedig, amikor 2006-ban felfedeztem az animéket, és az anime dalokat... Imádtam, éjjel-nappal megállás nélkül hallgattam a jobbnál jobb dalokat. Mondjuk, kaptam is az áldást, mert akit a fentebb említett Hayashibara Megumi, Okui Masami és Yonekura Chihiro vezet be az anime dalok világába, annak kétsége ne legyen afelől, hogy úgy beszippantja, és olyan Japán-bűvöletben fog élni, hogy csak győzzön kijönni belőle! Nagyjából kijózanodtam már, de ezt a három énekest immár 19 év után is bármikor! Mindent egybevetve érdemes volt ezt a válogatást meghallgatni.
Bagszi legalább felvidított egy kicsit, örültem a találkozásnak. Elkísért a Play Maniába, én itt kinéztem magamnak egy játékot a weblapjukon, azt vettem meg. A 1080° Avalanche GameCube-ra. Mivel tetszett a Nintendo 64-es rész, kíváncsi voltam erre is. Még olcsóbb is volt, mint ahogy meghirdették, úgyhogy kiváltképp örültem neki. Valószínűleg kijelenthető, hogy a Play Mania lesz a Game Park eszmei utódja, mivel új és retro játékok mind elérhető áron vannak. Super Mario 3D World 10.000 forintért... Hát kérem szépen, ide kell járni. Szép állapotú dobozos Nintendo 64 controller is kapható, úgyhogy jó sok pénzt lehetne otthagyni. Van már 4 db. N64 controllerem ugye, csak hát nincs doboz. Szinte múzeumot csinálhatnék, már most is, de ha meglenne minden, amit szeretnék, az de szép lenne. GameCube játékok között kinéztem még magamnak a WaveRace: Blue Storm, és a Magical Mirror: Starring Mouse játékokat. A Miki egeres játék összeköthető a Game Boy Advance-es Magical Quest: Starring Mickey & Minnie játékkal, ami nagy kedvencem SNES-re, ez önmagában elég indok arra, hogy amint lehetőségem lesz, megvegyem, igaz még nincs meg a GBA játék. Na az még nagy hiánycikk nálam. Csak én vásároltam az üzletben, aztán mentünk is a postára, hogy feladjam Spartacusnak a cserejátékot és a dobozokat. SNES-es Double Dragon-t kap 3DS-es F1 2011 játékért. A kíváncsiság vitt bele a cserébe, mert egyszer játszottam az N64-es F-1 World Grand Prix-vel, az viszonylag jó, hát úgy voltam vele, hogy kipróbálom. Ha nagyon nem lesz jó, legfeljebb eladom. A Double Dragon meg elég jó játék egyébként csak annyira nem inspirált arra, hogy újra játsszak vele. Ilyen utcai verekedős téma, amikor régen játszottam vele, azt élveztem benne a legjobban, hogy a társamat is agyonverhetem.