Úgy néz ki, hogy az idei nyaram animés és japán szempontból az ALI PROJECT-ről fog szólni. A múlt héten befejeztem a .hack//Rootsot, most pedig három olyan animét kezdtem el nézni, melynek openingjét vagy endingjét a fent említett együttes énekli:

• Code Geass: Hangyaku no Lelouch
• Kamichama Karin
• Kaibutsu Oujo

Illetve a Katanagatariba belekezdtem korábban, ez folyamatban van.

A .hack//Roots bejövős volt. Sokban különbözik a SIGN-tól, több élet van benne, élőbb a történet. Bár az nagyon furcsa volt, hogy Haseo valósággal kifordult önmagából, amikor Shino támadás okán törölve lett a játékból. Ezek után Haseo elhanyagolta a többi társát, a maga útját kezdte el járni, mintha elvesztette volna életének értelmét azáltal, hogy egy fontos ember "elhagyta" a játékot. A végére ugyan valamennyire rendbe jött, de nem rajongok az ilyen jellegű dolgokért, mert legitimitást ad annak, hogy ha megszeretünk valakit, de nem vagyunk felkészülve a halálára (mert ez is az, még ha nem is biológiai, de veszteség), és ha elveszítjük őt, akkor nem tudunk mit kezdeni a fájdalmunkkal. És csak akkor történik meg, újra a régi lesz, amikor Shino visszatér. Ezzel nem tanít meg az anime arra, hogyan dolgozzuk fel a veszteséget, pedig ritka értékes kincs lett volna, mert erre kevés mű tanít meg.
Tabby viszont kellemes csalódás volt. Ő a cicalány az animében, ember, macskás vonásokkal. A lényeg az, hogy ő az elején kifejezetten idegesítően pozitív volt, aki mindenben csak a szépet látta, a negatívumokról tudomást sem vett, mintha burokban élne. Neki nagyon jót tett, hogy Haseo gonosz lett, és hogy nyíltan kimondta, hogy idegesíti őt. Ennek hatására valami megmozdult benne, és megkomolyodott. Ha valaki által, akkor Tabby által megláthatjuk, hogyan lehet veszteséget feldolgozni. Tetszett a jellemfejlődése, ahogy haladtunk előre a történetben.Az openingről írtam korábban, hogy rettenetes, azóta megszoktam. Konkrétan már énekelgettem magamban, de ez már inkább az a szituáció, hogy annyira rossz, hogy már azért énekelgetem, mert nem tudom komolyan venni. A Silly-Go-Roundot szerintem nem lehet komolyan énekelni, olyan túl laza az egész, érzelmileg sem komoly dal.

Azt tudom, hogy a Code Geass: Hangyaku no Lelouch egy nagyon népszerű anime, de eddig nem szántam rá magam, hogy megnézzem. A rajzok durvának tűntek, a főszereplő srácot, Lelouchot kegyetlen gyilkosnak éreztem, de nem olyan vészes. Csak kár, hogy nem jön be annyira, mint amennyire népszerű. Hát mert nem vagyok érdekelt a mechás történetekben. Ez valahogy kimaradt a tudatomból, hogy ez egy mechás anime. Nem kelti fel a figyelmem, annak ellenére, hogy pörgős a történet. Remélem, később alakulni fog, egyelőre többet nem tudok írni róla.

A Kamichama Karin meg arra bizonyíték, hogy ne előadó alapján kezdjünk el animét nézni. Ismét kiderült számomra, hogy nem szeretem a lolikat. Nincs semmi jellemük, emiatt kifejezetten idegesítő az az aranyosság, ahogyan ábrázolják őket. A történetből is szinte csak annyi derült ki, hogy Karin egy istennőcske (kamichama), és nem tud mit kezdeni a képességével. Még Mahou Shoujónak is gyenge. Ugyanakkor az ALI PROJECT opening az Ankoku Tengoku kifejezetten vicces dal.
Visszatérve a jellemtelenségre Kuujou Himeka karaktere jól szemlélteti, hogy mi a bajom a lolikkal. Ő olyan, hogy lassan beszél, elnyújtja a magánhangzókat. Erre pedig nagyon jól lehetne egy vicces karaktert építeni, ahogy azt tették a Mahoraba: Heartful Days animében is. Ebben Chanohata Tamami beszél ugyanígy lassan, de ő gonoszságból. Na nem negatív főhőst kell elképzelni, csupán cinizmust, de pont azon a határon belül, ameddig még vicces. Az ő személyisége például kifejezetten színesíti az animét. Úgy néz ki, hogy a Kamichama Karin egy olyan anime, mely kifejezetten a loli-rajongóknak készült, mert az eddig megnézett 4 rész alapján komoly történetet nem vettem ki, valamint hogy a karakterekre komolyan kell figyelni. És bejött ez a macska is, mint aranyos kisállat, de tipikusan az a fajta állat, akit a földhöz vágnék dühömben, annyira idegesítő. Végignézem az animét, mert csak ne hagyjam félbe, de ez az anime az én szemszögemből egy tévedés.

A Kaibutsu Oujo viszont kellemes csalódás. Tartottam tőle, mert nem szeretem a horrort anime kivitelezésben (egyáltalán sehogy sem), és ezt az animét is horrornak írják. Hát, ha csak ennyi horror lenne minden animében, akkor kedvenc műfajaim egyike lenne. Semmi komolyság nincs benne, ami van, az inkább az elmebaj kategóriája, ami sokkal inkább vígjátékká teszi az animét, semmint ijesztő horrorrá. Láncfűrésszel nekimenni a láthatatlan ellenségnek, ez azért sok mindent elárul. A fókuszban Hiyorimi Hiro nevű srác, aki nővérével együtt egy kastélyba költöznek. Amikor a kastély felé tartana, egy lány kerül halálos veszélybe, akit megment ugyan, de Hiro halálos sérülést szenved, ami a vesztét okozza. De a lány, akit megmentett Liliane, a vérével újjáéleszti. Ezzel egy egész agymenés kezdődik, képtelenebbnél képtelenebb szituációkkal. Sokkal inkább a Kamen no Maid Guy-ra emlékeztet, ott voltak ilyen ökörségek, mint amik ebben az animében. Liliane szolgája, Flandre egy android kislány. Robot mivolta miatt végtelenül erős, ugyanakkor semmilyen kommunikációra nem képes. Egyetlen szót képes kimondani: "Huga", ez a szó az egyetlen csatorna, mely által minden érzelmét (már ami van egy androidnak) közvetíti az emberek felé.

Az endinget énekli az ALI PROJECT, mely az igazán szívderítő és inspiráló "Hizamazuite Ashi wo Oname" címet kapta, az egyik kedvenc ALI PROJECT dalom, ha nem értelmezem a címet. De annyira BDSM a dal, hogy nemcsak a cím utal rá, de még a kislemez borítóján is ki van kötözve az énekesnő. Az opening pedig Misato Aki: BLOOD QUEEN dala, az énekesnő legsikeresebb kislemeze. Azért jól mutatja, hogy mennyire fontos az erős személyiség, az meg tud jelenni az énekben is. Rock dal akarna lenni, de annyira jelentéktelen az énekesnő hangja, hogy semmit nem tudok visszaidézni belőle. Az énekesnőre is, ha ránézek, semmilyen érzelmet nem vált ki belőlem.

A Katanagatari meg egy rendkívül érdekes alkotás. Eleinte nehezemre esett megemészteni az egyedi rajzstílust, de aztán megszoktam. 12 részes, de minden egyes epizód 50 perces. Két főszereplő Yasuri Shichika és Togame hajóval járnak szigetről szigetre, mindegyiknek külön története van. Mindegyik egy-egy kardhoz kötődik, ezek legtöbbször történelmi vagy mitológiai vonatkozásúak. A sziget egy-egy lakója meséli el a történetet, és aztán meg is küzdenek vele azzal a karddal. Nagyon érdekes, érdemes végignézni, csak nekem egyszerre sok az 50 perc. Egyébként is hajlamos elkalandozni a figyelmem, az epizód végére már kifejezetten amortizáltnak érzem magam. Az ALI PROJECT itt a Katana to Saya című dalt énekelte fel második openingnek, amit szintén nagyon jónak, egyedinek tartok. Főleg a dinamikája, a lüktetése tetszik, mindazonáltal a hangulatát is pozitívnak érzem.

Hát ennyit mára... A konklúzió pedig az, hogy érdemes foglalkozni az ALI PROJECT-tel, mert nemcsak a dalai által visz el érdekes világba, hanem az animéknek köszönhetően is, hiszen látható, hogy mennyire színes a felhozatal. Bár ma kiderült számomra, hogy akkora rajongója soha nem leszek, mint mondjuk Okui Masaminak, mert végighallgattam a 2013-ban megjelent nagy-nagy válogatásalbumukat, mely a Kaikai Kiki ALI PROJECT Ventennale Music, Art Exhibition címet kapta. Ez 32 dalt tartalmaz az együttes kezdeti időszakától kezdve az első anime dalokon át egészen a csúcsig. Sokáig élveztem a dalok hallgatását egymás után, de a végére azért néztem már, hogy mennyi maradt, és amikor lement a 32 dal, az volt a gondolatom, hogy ez kemény menet volt. Ezek szerint van olyan, hogy túl sok belőlük, de amikor meghallgatok egy-egy 12-14 dalos válogatásalbumot anime dalokkal, akkor minden figyelmem az övék.

Érdekes, hogy sokan azért nem szeretik az ALI PROJECT-et, mert az énekesnő félhangokat énekel, és ez zavaró. Én ezekre a félhangokra nem vagyok érzékeny, csak azt veszem észre magamon, ahogy próbálom énekelni egy-egy dalukat magamban, hogy azt a hangot ott mégis hogy képezzem? O_O Külön hangképzettség kell a félhangokhoz? Az biztos, hogy nehezebb eltalálnom. Amit problémának érzek, amikor ALI PROJECT dalból csinálok karaokét, akkor a ritmusban hirtelen ugrás. Amikor időzítem a dalszöveget, sokszor ér meglepetés, hogy az énekesnő lassan énekel, de aztán hirtelen, mintha üldöznék, úgy begyorsul. Na mondom, kösz, most akkor ezt gondoljuk át megint. Ilyenkor leviszem 50%-os lassúságúra a dalt, és elképzelem azt, ahogyan lassan mondja gyorsan a szöveget, úgy szokott menni az időzítés. Elég sok ALI PROJECT dal meg van csinálva, úgyhogy sokkal már nem lesz dolgom. De amúgy jó együttes, szeressétek, és hallgassátok sokat őket.

Ma értem a Rozen Maiden második évadjának végére. Így kell nagyon jó második évadot csinálni! Nagyon élveztem végig, bár tény, hogy itt is volt poén bőven, de maga a történet sokkal komolyabb volt, az utolsó részre is hagytak bőven meglepetéseket. Honnan is származik a hetedik Rozen Maiden baba, mire is megy ki valójában az Alice Game? Erre mind választ kapunk. Érzelmileg megkapó lett a vége. Ez az anime a meglepetésekben győzedelmeskedik. Ha jól emlékszem, már az első széria végén is írtam, de ide is írom, hogy igazából nem nagy spoiler, ha azt elárulom, hogy itt a jó győzedelmeskedik, a rossz meg elbukik, de a körítés, ahogy az egész Alice Game-et elénk tálalják, ahogy fokozatosan leszünk a nagy titkok tudója, és ahogy lezárják az egészet. Nálam azért fontos a karakterek jelleme, szerethetőek legyenek, és azért rendelkezzenek komoly jellemvonásokkal is. Bár azért egy-egy humoros karakter természetesen jöhet, aki kicsit oldja az esetleges feszültséget, vagy poénjaival még jobbá teszi a történetet. Ebben az animében Kanaria idétlenkedése az, amit ebben az esetben ki lehet emelni. Nekem tetszik ez a "mekkora menőnek hiszi magát, aztán a végére nagyot koppan" féle poén. Egyelőre ennyi, legszebb emlékű animék közé fog tartozni. De még nincs vége, hiszen hátra van még az OVA és a Zurückspulen. Ezen a hétvégén OVA-hétvégét fogok tartani, biztosan nagyon szórakoztató lesz az Ouvertüre, majd kiderül. És hétfőtől pedig az új széria. Izgatottan várom, már csak azért is, mert rossz véleményeket mondtak, ugyanis a 12 résznek történetét akár 2-3 részben is el lehetett volna mesélni. Kíváncsi leszek, már csak azért is, mert az opening nagyon bejövős.

Ha végzek a Rozen Maidennel, utána egy másik ALI PROJECT-es animét tervezek nézni, a Code Geass: Hangyaku no Lelouch-ot.

Az ALI PROJECT énekesnőjének Takarano Arikának ma van a születésnapja, méghozzá nem is akárhányadik, 50 éves lett! Ez bizony félszáz év, ezalatt annyi nagyszerű dalszöveget írt, dalt énekelt, hogy akár önéletrajzi könyvet is kiadhatna. Esszékönyvei vannak, azokat érdemes lenne elolvasni, amilyen dalszövegeket ír, biztosan nagyon menő történeteket tud kitalálni.

Egyébként maga az ALI PROJECT is jubilál, ugyanis az első albumuk, a Gensou Teien idén jelent meg 25 éve. Egyszer hallgattam csak meg azt az albumot, teljesen más, mint a mostani dalaik, de hallgatható, nekem tetszett. Az együttes megalakulását 1985-re datálják, amikor az együttes férfitagja, zeneszerzője Katakura Mikiya egy énekest keresett a dalaihoz. Ekkor találkozott Takarano Arikával, aki megmutatta a szövegeit. Eleinte nagyon furcsának találta, ő ugyanis egyáltalán nem goth-loliban gondolkodott, de annyira megragadta az énekhangja, hogy úgy döntött, mégis együtt dolgozik vele. A dalok hangulatvilága már akkor is hasonló volt, mint a mostani, de akkor még ilyen ártatlan, naiv kislány hangján énekelt az énekesnő. A dalszövegek is kellemesebbek, egyszerűbbek, optimistábbak voltak, így az az időszak később a Shiro Ali (白アリ; White Alice), majd ahogy később egyre sötétebbek lettek a szövegek hangulatvilága, és egyre inkább a zenék túldíszítettségére került a hangsúly, úgy alakult ki a Kuro Ali (黒アリ; Black Alice). Bár egy-egy dalukban tetten érhető a Shiro Ali stílus, de egyértelműen a Kuro Ali dominál. Én milyen érdekes, hogy most sokkal népszerűbbek, mint annak idején voltak. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy az új dalok sokkal változatosabbak, így annak ellenére, hogy sötétebb hangulatú, sokkal több ember figyelmét ragadta meg, hiszen amellett, hogy változatos, megkapó. Ilyen dalokat még soha senkitől nem hallottunk.

Írhatnék itt hosszabb ismertetőt a születésnap alkalmából, de ezt már megtettem többször, helyette nézzétek meg az egyik kedvenc dalomból készült videoklipet. Yuukyou Seishunka, mely a Code Geass: Hangyaku no Lelouch anime ending dala.

Na, csak hogy én se maradjak ki a jóból, én is világvégézek.

FLOW: WORLD END (TV anime: Code Geass Hangyaku no Lelouch R2 OP song) 2008

Én már álmomban is zenekvízezek, ez hihetetlen. O_O Nem én vezettem, csak versenyeztem, és mindenki idegen volt körülöttem. A dalokra nem emlékszem, illetve, amikor ez felhangzott:

annyira megörültem neki, hogy elkezdtem mindenki előtt táncolni rá. O_O És mindenki döbbenten nézte, hogy élvezem ezt a dalt. Úgyhogy most élőben is ezt hallgatom.

És ha már zenekvíz, akkor kerüljön ki ide is a kiírása:

Úgy hiszed minden már hallott anime számot kívülről fújsz, de legalább felismersz? Próbáld ki, mennyire emlékszel rájuk! A fél órás zenekvíz keretében a versenyzőknek az elhangzó, nagyjából 30 másodperc hosszú zenerészletekről kell eldönteniük, a listán szereplő animék közül melyikben voltak hallhatóak, ki adja elő őket, vagy hogy mi a szám címe. Összesen 20 ilyen zenerészlet lesz, melyek között openingek és endingek vegyesen szerepelnek majd. Ezek három kategóriára lesznek osztva. Az első tíz feladvány egyszerűbb lesz, itt  annak az animének a címét kell bejelölnötök, amiben a szám elhangzott. A második tíz szám a haladó kategória. Itt az első öt dal esetében a szám címét kell helyesen bejelölni, a második ötben pedig az előadó nevét. A legtöbb pontot elérő három versenyző díjazva lesz. Akár csak a karaoke versenyre, jelentkezni nem kell rá előre, de a program kezdetére jelenjetek meg a verseny helyszínén, a karaoke teremben! Gyertek el minél többen és hozzátok barátaitokat is! Addig is jó zenehallgatást! Szeretettel várlak benneteket! supermario4ever A várható animék listája a következő: Another Code Geass: Hangyaku no Lelouch Dragon Ball Z Full Metal Panic! Full Moon wo Sagashite Grenadier ~Hohoemi no Senshi~ Higurashi Naku no Koro ni Kai Ichigo 100% Inazuma Eleven Kanokon Múmin Night Wizard - The Animation ONE PIECE Ouran High School Host Club Phantom ~Requiem for the Phantom~ RAY the Animation Saber Marionette J to X Serial Experimental Lain Slayers Next Yu-Gi-Oh!

hmm... gondolkodtam azon, hogy megadjam-e a dalcímek listáját, de az annyira snassz, hiszen azokat sokkal könnyebb megtalálni, viszont az énekesek listáját megadhatom, azzal nem könnyítek sokat:

• Chihara Minori
• FLOW
• JAM Project
• Kalafina
• Kitadani Hiroshi
• Okazaki Ritsuko
• Okui Masami
• Riryka
• Sakamoto Maaya
• Suara

Végül néhány link:

 - Karaoke kiírás
 - Zenekvíz kiírás
 - AnimeCon fórum karaoke topic

Újra gyertek el mindenki. :)

Alapjáraton nem szeretem hirdetni a születésnapomat, mert beképzeltségnek tartom, de ha egybe van kötve egy jeles animés eseménnyel, amin én is jelen voltam, hát akkor nem hagyhatom ki. Igazából nem is azért "nehéz" belegondolni abba, hogy 26 éves vagyok, mert öregszem, (mert azért ebben a korban ilyet még nem mondhatok), hanem mert határozottan azt érzem, hogy egyre gyorsabban telik az idő, és mintha egyre kevesebb mindent van lehetőségem megélni az életben, és szabályosan kapkodni kell, hogy mindent megéljek, amit szeretnék.

A MondoCon jó volt, de olyan hibák voltak, amik miatt anno sokat szidták a MAT-ot, hogy semmit nem tudnak normálisan megszervezni. Ez annak fényében érdekes, hogy logikusan gondolhatnánk azt, hogy amikor kb. 3 éve kiváltak a MAT-ból, és átmentek a Mangafanba, azért mentek át, hogy megmutassák, hogy kell egy igazi cont jól megszervezni. Szarvashibák eddig nem voltak, de most nem volt bennük hiány. Az egyik ilyen nem is egészen hiba, úgy mondanám, hogy furcsaság, trendi angol szóval fogalmazva facepalm. Ugyanis a Cosplay.hu nemrég csinált a Cosplay TV-n keresztül egy kb. 11 perces videót, ahol bemutatják, hogyan zajlik egy MondoCon szervezése. Szerintem azok, akik hasonló korúak, mint én, azoknak azonnal feltűnhetett, hogy túlságosan rájátszanak arra, hogy ők most gondolkodnak, azon vannak, hogy minden a lehető legjobb legyen. Ez akkor lett volna hiteles, ha az első Hungexpós MondoConra készülnének így, ami a 2009. október 17-ei volt. Azóta voltak változtatások ugyan, de az alapok már itt le voltak fektetve, a 2010-es tavaszi MondoConra alakult ki a nagyjából végleges koncepció, azóta nem hiszem, hogy erősen gondolkodóba kell esniük, hiszen úgyis tudják már, hogy mi hol merre, hány méter. Szóval nekem eléggé fejfogós volt a videó, de aztán felfogtam úgy, hogy nem én vagyok a célközönség. Akit meg meg akartak fogni, azt ezzel meg lehet. Gondolok itt a fangörlökre. Beágyazni nem ágyznám be, de a link: http://www.youtube.com/watch?v=x4q5dPiOPBk Ha igazán adni akartak volna magukra, akkor a videó és a hang minőségén is javítottak volna. A másik, ami már hiba, az a jegyeladási szisztéma megreformálása. Bár én más oldaláról is megtapasztaltam, ugyanis segítettem bagszinak elvinni a MAT-os cuccokat, bekerültem a VIP bejáraton át. Mivel én előre megvettem, fel is tettem, ezért reméltem, hogy így bejuthatok. Először egyébként a többiekhez mentünk. Megjegyzem, negyed 10 volt, és még sehol semmilyen sor nem indult meg, de még asztalok sem voltak kint, ahol korábban eladták a jegyeket. O_O Pedig azokat már 8 óra után ki szokták tenni. Na, ebből mi lesz? Utána elmentünk a 2-es kapuhoz, ott megtaláltuk a VIP bejáratot, de senki nem volt, aki osztogassa a VIP jegyeket. Legalább 10 percet vártunk, míg Amina kijött, aki tudott jegyet adni, de ő is csak az egyik csoportnak hozott, akik már régebb óta vártak. Újabb negyed óra várakozás, közben megjött egy férfi, aki a pultjában rendezkedett volna, de nem tudott, mert nem mehetett be jegy hiányában. Aztán kijött egy csaj, aki már adott nekünk jegyeket, felmutattam neki a 2 napos jegyemet, és megkérdeztem, hogy felmehetek-e segíteni beadni? És tök flegmán válaszolt, hogy nem mehetek be, menjek át a többiekhez, mert nem engednek be a biztonsági őrök. Én meg nem voltam gyáva mondani, hogy a biztonsági őr nő meg mondta, hogy rajtuk múlik, erre a válasz, hogy jó, rajtunk múlik, menj vissza a többiekhez. Nem hadakoztam tovább, de annyira ideges lettem attól, hogy egy bunkó nő így beszél! Már korán reggel volt a véleményem a szervezési munkáról! Az egy dolog, hogy úszik az egész, és csúszásban vannak, de ha valaki emiatt nem tudja megőrizni a hidegvérét, az ne menjen el szervezőnek! Mire visszaértem a többiekhez, már nyitották a kapukat, de jegy sehol, közben látom, hogy az ajtónál hatalmas sor áll. Újabban 10 órakor kezdik el árulni a jegyet? De ez még hagyján, de hogy az ajtónál fogák árusítani a jegyet? Az szép tömegnyomort eredményezne, mert így azok se tudnának bejutni, akik előre megvették a jegyet. Rátelefonálok Night-ra, hogy hol van, még a vonaton. Időközben megjött Sami a barátjával, ő sem értett semmit, hogy mi van. Ők beálltak egy sor végére. Hátul ugyanis semmi nem jelezte, hogy melyik sor melyik. Én is ott kóvályogtam a sorok között, hogy melyik melyik, közben meg hallom a hátam mögött, hogy a Hungexpo rendesen kicseszett a Mangafannal. Ennyi MondoCon után miért tennék meg? Na mindegy, annyira nem foglalkoztat. 10 óra után látom, hogy kezd betódulni a nép. Na mondom szép, már csak a jegyvásárlást kell túlélni. Aztán arra leszek figyelmes, hogy nagyon jól haladunk, aztán a sor elején látom, hogy két lakókocsiban adják a jegyeket. Minő innováció! :o Annyira nem is vészesen, de bejutottam. De az a VIP-jegyes mizéria nagyon nem hiányzott. -_-

Előbb szétnézek, hogy mi hol merre van. A konzol részlegnél is szétnéztem. Azt persze, nem vártam, hogy lesz Nintendo, de azért érdekelt, hogy milyen X360, PS3 játékok vannak. Elnézegettem őket, de volt még sok-sok PS Vita is. Meg volt egy Gamer365-ös asztal, voltak kint szerkesztők az oldalról. Velük is beszélgettem egy kicsit. Majd elnéztem a karaoke felé. Kicsit leültem ott pihenni, majd szétnézek az árusok között. Igen, keresek Zelda mangát. A Trilliannál megvolt a hőn áhított Ocarina of Time 2. kötet, megkérdeztem, hogy mennyibe kerül. Megnézte az amerikai árát ($7.99), és rámondja, hogy 3.500 forint. O_O Az egy dolog, hogy gyengül a forint árfolyama, de nem ennyire. Az árrés meg túlságosan nagy, úgyhogy nem belőlem fognak meggazdagodni. Aztán még az Animeland-nél volt Zelda manga, bár ott csak a Link to the Past, és Four Swords 2. kötet, de ezek legalább 2.400 forintok voltak. Erre már sokkal inkább azt mondom, hogy elfogadható, úgyhogy le is csaptam a LttP mangára, a Four Swordsnak érdemesebb lenne az első kötetét előbb beszerezni. Meg is beszéltem az Animelanddel, hogy a többit behozatom velük. És komolyan gondoltam. Természetesen nem egyszerre, csak fokozatosan. Visszamentem találkoztam Nighttal, Tukeinonnal, Neelával és Megumival. Ma csak egyszer énekeltem, de az elég volt. Tényleg régen énekeltem, és totál elfelejtettem, hogy kell magas hangon énekelni. Ráadásul teljesen legyengültem a dal végére. Zsibbadt mindenem, és remegtem, de nem az izgalomtól. Úgyhogy nagyon durva volt, aki kiesik az éneklés ritmusából, az bukik, itt nincs mese. De az a baj, hogy nincs lehetőség normálisan gyakorolni énekelni, ugyanis az albérletben harmonika ajtó van, és szinte mindig vannak otthon, így nagyon ritka az az alkalom, amikor van lehetőség gyakorolni. Vagy hol máshol? De nagyon hálás vagyok Tukeinonnak, hogy a kedvemért kijavította a Code Geass: Colors kfn-t, csak az összes gyakorlásom annyi volt, hogy egy párszor megnéztem a kfn-t, és suttogtam magamban a szöveget, hogy legalább a ritmusa meglegyen. Azzal nem is lett volna baj. Úgyhogy a verseny kilőve. A versenyig a karaoke teremben Zelda mangát olvastam, Nintendogsoztam, Mario Kartoztam, én olyan jól elvoltam egymagam. Night meg is jegyezte (akinek meg fülhallgató volt a fülén ugyanabban a teremben), hogy milyen jól szórakozok. Végülis az énekesjelöltek hallgatása nem feltétlen kell, kötelezzen a szem használatára, én meg érdekes mód a karaokén meg tudom úgy osztani a figyelmemet, hogy a fülemmel figyelem az énekeseket, miközben mangát olvasok.

Aztán a verseny. Háát, voltak, akik szépen éneketek, egyedül Megumit tudom kiemelni, olyan új oldalát mutatta meg az énekhangjának, hogy csak lestem, hogy mi ez a mély hang. Nagyon nagyot alkotott. A 13. versenyző után Night, Neela és Megumi elhívtak, hogy menjek velük enni. Miután vagy fél órát álltam sorban a Takebayashinál, és még el is fogyott a rizs, és mivel már annyira éhes voltam, hogy úgy döntöttem, nem várom ki, és az Animelandnél vettem ilyen rizspelyhes mogyorót. Finom volt, de nem elég. Úgyhogy elmentem Megumiékkal az Árkádba, ott az Intersparban vettem magamnak joghurtos Győri Édes Jó Reggeltet, meg egy energiaitalt. A többiek is vásároltak maguknak, de ők még aztán mentek a Mekibe is enni. És közben beszélgettünk mindenféle állatságot, nagyon jól éreztük magunkat, szétröhögtük a fejünket. Ezután a 100-as busszal mentünk vissza a Hungexpóhoz. Vissza a karaokéhoz, hallgatni a többieket, meg vártam az eredményhirdetést, annak ellenére, hogy nem versenyeztem, azért még érdekel, hogy mi lett a vége. 19 órakor volt a nagyszínpadon. Akkor jutott az eszembe, hogy mivel ilyenkor össznépi eredményhirdetés van, ezért mire a karaoke sorra kerül, ehhez képest elsőként hirdetett eredményt Amina és Daki. De előtte egy iszonyú hangos trance zenére ment egy egyébként nagyon jó tánc, de komolyan, csoda, hogy nem süketül bele az ember, még hátul is belehasított az ember fülébe a zene. Az eredményhirdetés meg... hát, fogjuk rá, bár az első helyezett egyáltalán nem jut az eszembe, a második helyezett megvan, viszont a harmadik helyezett tüske. Bár lehet tanulni tőle. Egy srác volt, aki Megumi Hayashibara: Sunadokei dalt énekelte el. Ja, nem a srác neve tüske, hanem úgy értettem, hogy a szívemnek az, mivel, ha úgy vesszük, sorstárs, hiszen én is női előadókkal próbáltam érvényesülni, de ilyen 16. voltam a 19-ből, meg 11. a 15-ből. Végülis tisztán énekelt a srác, de erőtlen volt a hangja, bennem nem keltett olyan nagy hatást, viszont amivel kivívhatta a zsűri szimpátiáját, az az előadás, a szemkontaktus. A különdíjas srác meg... Engem nem lehet poén terén meghatni azzal, hogy egy fiú poénból kiáll, és átéléssel elénekli a Dokuro-chant, főleg úgy, hogy az az elején elhasználja minden erejét. Nem ő az első fiú, és újat nagyon nem lehet felmutatni. Lehet, nem lenne hülyeség olyat csinálni, amit Tukeinon mondott az egyik zenekvízben az egyik szám alatt, hogy van egy tiltólista az amerikai animés rendezvényeken, oda olyan karaokék kerülnek, melyeket túl sokan énekeltek már, és elég volt belőlük.

Részemről ennyi volt a con első napja. Bagszival együtt mentünk el, előbb az Europark InterSparjába, majd hozzám megmérni magam a Wii Fit Plus-szal, végül vissza hozzá. Itt vacsoráztunk, közben meg szenvedett az Oroszlánkirállyal. Ott a helye a Hardest SNES games ever toplistán. Lehetne arról is külön postot írni, hogy miben változtak ennyit a játékok. De az Oroszlánkirályból kéne versenyt csinálni. Aki végigviszi a játékot egyhuzamban, azoknak automatikusan jár egy SNES konzol. Ki próbálja meg?

A MondoCon meg összességében jó volt. Érdekes azt megtapasztalni, hogy bár történtek dolgok a karaokés berkeken belül, letisztultak számomra emberi kapcsolatok, azért magának az Adarna Karaokénak még mindennek ellenére is van egy egyedi hangulata, ami miatt nagyon jó eljárni. CSAK KI A SZABAD LEVEGŐRE!!! Iszonyú meleg van, és nincs semmi levegő már a nap végére. Tényleg találjatok ki erre valamit, mert ott nem maradhat a karaoke. A sátor, az az igazi! Nyáron, 40 °C-ban, mindenki álma sátorban karaokézni. ^^' Maga a MondoCon meg néhány baki ellenére jó lett. Ja, és a végére hagytam még egy furcsaságot. Én vártam, hogy akkor jó, lehet, hogy én is pecsétezni fogok. Lazán azt gondoltam, hogy lesz egy külön papír, amin gyűjthetjük, de nem! Meg kell venni hozzá a Mondo magazint. Ne csinálják már, hogy ennyire rá akarják kényszeríteni az embert, hogy megvegye a magazint, ha pecséteket akar gyűjteni! Ráadásul hátoldalt van, a fényes oldalon a pecsétek helye, olyan gyönyörűen szétkenődik, hogy ott aztán lehet gyűjteni. Szóval ez is epic fail volt a részükről. Szóval volt itt sokminden, mindezek mellett érdemes volt elmenni.

Jó fej vagyok, hogy holnapután MondoCon, és karaoke verseny, és én még mindig azon gondolkodok, hogy mit énekeljek. Határozottan követendő példa, így kell csinálni. -_- Eredetileg a Code Geass COLORS dalát szeretném (még nem tenném múlt időbe), meg is van a kfn-je, de zavar, hogy egyrészt nincs benne a vocal, másrészt meg olyan dolgot vettem észre, amit eddig egy karaoke fájlban sem láttam. Ha egy szó vége n-nel végződik, akkor az több esetben (nem mindig) össze van vonva a következő szó első szótagjával. De hogy miért, amikor a két szótag jól elkülöníthető füllel, mert ugye a japánoknál az n az önálló hangzó. Jó, persze, könnyen lehet ezt orvosolni, újra megcsinálom, zavaró szótagokat kijavítom magamnak, beleteszem a vocalt, de valamiért nem vagyok motivált affelől, hogy cselekedjek. -_- Egyszerűen nem ismerek magamra.

Aztán hallgatom a JAM Project dalokat, és a Portal-on gondolkodtam még. Így hallgatom, hogy ez nem is annyira magas, aztán a második refrén után, amikor meghallom a már-már női hangmagasságú férfihangokat, akkor szépeket mondok magamban. -_- Meg aztán itt van még a PROMISE ~Without you~ dal, ami bár Okui Masami szóló, de nem énekel olyan magas hangon, ezért azt gondoltam, hogy ezt nagyszerűen el lehetne énekelni az én hangszínemben. Elkezdtem magamban, és hááát... Ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Nem is az bizonytalanít el, hogy nem menne, hanem hogy nem hangzana szépen tőlem.

Kértem tanácsokat, de az is lehet, hogy csak megülök a fenekemen, és figyelem a többieket. A Portalt és a PROMISE ~Without you~ karaokékat úgyis még külön meg kéne csinálni, bár az lenne a legkevesebb, mert nagyon szeretem azokat a dalokat, így igazán szórakozás lenne a munka.

Végre megcsináltam minden kfn-t, amit az Animekarácsonyig meg akartam csinálni. Ezek között van a ONE PIECE: We Go! dal is. Kicsit talán szegényesnek tűnhet annak, aki megnézi, mindez azért van, mert New World One Piece háttérképeket akartam csak betenni, ezzel akartam "jelezni", hogy ez már az új világhoz tartozik, és ebből még kevés háttérképet csináltak, az egyiket is úgy csináltattam. Meg a We are! for the new world dalt is megcsináltam. Szerintem ez a dal nem lett olyan jó, mint az eredeti verzió. Legalábbis Kitadani Hiroshi a JAM Project dalokban sokkal élettel telibb, de itt meg olyan fáradt. Azt elhiszem, hogy 12 év, az 12 év, de Okui Masami is felénekelte a 2008-es Ooku albumra a REINCARNATION dalt, mely 14 éves (volt akkor), és nincs nagy változás. Sőt, csak sokkal jobb lett az énekesnő hangja az évek során. Úgyhogy az új We are! dal nem bejövős. De örülök, hogy a kislemez sikeres, szerintem meglesz a 30.000-es összeladás.
Az alábbi dalokat készítettem el ezekkel együtt:

• One Piece: We Go!
• One Piece: We are! for the new world
• Super Robot Wars: NOAH
• Cardfight!! Vanguard: Believe in my existence
• Code Geass Hangyaku no Lelouch R2: Waga Routashi Aku no Hana
• Pa-Dö-Dő: Utazz velünk

Igen, elkészítettem a második nem japán dalból a karaoke fájlt. Néhány hónapja tudatosodott bennem, hogy a Pa-Dö-Dő: Tuinvan, Marivan, Györgyivan, Közösvan albumon rajta van az egy dal karaoke (vagy ahogy a borítón van írva: karra OKÉ) verziója, így ezt is megcsináltam. Poénos dal.

 A héten kikerült a Gamer365 új Podcast-je. Soha nem foglalkoztam velük, de a novemberi nem akármilyen, hiszen Nintendo van túlsúlyban, és a vendég - lássatok csodát - Edvi Tímea, Stadlbauer Kft. Markeing menedzsere. Itt meghallgatható, és letölthető. Nagyon ideje volt, hogy végre komolyan hallassák a hangjukat. Őszintén remélem, hogy ez egy jó kezdet. Amin meglepődtem, hogy a Nintendo.hu oldalt újabban a Gamer365 szerkeszti tartalmilag. O_O Akkor ezért naprakészek, és vannak kint minden menő hírek. Valószínűleg ott robbant ki az egész, hogy az egyik ismerősöm a Facebookon kissé alpári stílusban jellemezte a Nintendo Magyarország munkásságát. Én erre már valami emberségesebb hangnemben írtam kommentként további problémákat. Mi volt erre a NM reakciója? Törölték azt a postot. Az igaz, hogy nem volt valami kedves a főpost, de az lett volna az igazi, ha válaszolnak rá. Aki ért a marketinghez, az olyan szépen tud kifogásokat fogalmazni, hogy akár a másik fél tűnhetne hülyének mellette, hogy be mert szólni. Persze nem tudom, de elképzelhetőnek tartom, hogy emiatt kérte fel a Nintendo a Gamer365-öt, hogy ők szerkesszék ott a híreket. Egyébként elég jó volt, mindazonáltal nemigen kellett volna Edvi Tímeának bevallani, hogy ő inkább mobilon játszik, ezzel sajnos elárulta magát, hogy nemigen ért a Nintendo játékokhoz. Nem tudom, hogy ki tette fel a FB oldalra a karácsonyi ajándék tippeket, de a BigN-es társaságban nem kis felháborodást keltett, ugyanis nemek szerint voltak felosztva az ajánlott játékok. Először a hölgyeknek: Kirby és Wii Fit Plus és Tetris... Kezdjük ott, hogy szerintem hülyeség nemre felosztani a játékokat. Az igaz, hogy elég érdekes lenne fiút látni játszani valami Barbie vagy High School Musical átirattal, de hogy a Kirby-t nőknek ajánlották, azzal nagyon durván elárulták, hogy nem sok közük van a Nintendo játékokhoz. Beszéltük is egymás között, hogy csak ránéztek a borítóra, láttak valami rózsaszín gömböt, na ez biztos valami csajos játék lehet, pedig meg merem kockáztatni, hogy ha egymás mellé állítanánk a női és a férfi Kirby rajongókat, a férfiak utcahosszal nyernének. A Wii Fit Plus az már egy fokkal érthetőbb, de nem azért "veszem védelembe", mert én is szeretem, és napi szinten használom, hanem mert ez a program nem nemfüggő, hanem ki az, aki foglalkozik a külsejével? Én azt gondolom, hogy többek között azok a férfiak veszik meg, akik szeretik a Nintendót, és fontos számukra a külsejük. Megnézik, hogy milyen a program, és ha tetszik, megveszik. Én legalábbis ezen a folyamaton mentem végig. És a Tetris... az mindnyájunknál kiverte a biztosítékot. Ha van játék, amit aztán tényleg nem lehet nem alapján besorolni, akkor az a Tetris. Az időtlen játék, soha nem lehet megunni, férfi, nő egyaránt játszik vele! A karácsonyi ajándék ajánló második része a férfiaknak ajánlottak játékokat. Ezt nem lehetett nehéz összeállítani, hiszen ha már annyira nemre akarjuk felosztani a játékokat, akkor jóval több férfiaknak szóló játék van. De inkább térjünk vissza a podcast-re, mert az nagyon jó volt, sok hasznos dolgot mondott a Tímea, és szinte minden kérdéskört említett, ami engem is foglalkoztat. Magyar Nintendo szerver, komoly Nintendo website, és most így hirtelen ennyi jut eszembe. Az árról nem esett szó, de a Super Mario 3D Land-nek és a Mario Kart 7-nek viszonylag korrekt árai vannak Stadlbauer forrású üzletekben, nem sokkal olcsóbb a kisebb konzolboltokban. A fő gond inkább a régebbi Nintendo játékok árai. És most nem a Nintendo Selects-re gondolok, hanem pl. a Super Mario 64 DS-re, Mario Kart DS-re, vagy a New Super Mario Bros.-ra. Ezek a játékok pl. Angliában már mind szinte féláron van újonnan az eredeti árhoz képest, míg nálunk még mindig 11-12 ezer forintért vesztegetik őket. Biztos vagyok benne, hogy jobban fogynának, ha olcsóbbak lennének.

Egyébként pénteken bementem a GameStop-ba, megkérdezni, hogy van-e nekik Mario pakkos 3DS, de nincs, és nem is biztos, hogy kapnak. Eddig csak az 576-ban, és a Game Park-ban láttam, még Media Markt-ban, és Saturn-ban sem láttam még. De remélem, mire aktuális lesz számomra, lehet majd 60 ezer forintnál olcsóbban is kapni jobb helyen.

Ahogy megszokhattuk, az elkövetkezendő MondoConon is lesz zenekvíz ahol ismét próbára tehetjük japán zenei tudásunkat. A mostani azért lesz számomra érdekes, mert az egyik témakör az ALI PROJECT lesz. Már írtam róluk többször, nagyon jó együttes, nagyon szeretem őket, de ha őszinte akarok lenni, kételkedek abban, hogy széles körben ismertek lennének nálunk. Pedig sok ismertebb animéhez írtak zenét, openinget, endinget, például Rozen Maiden, Mai-HIME, NOIR, vagy Code Geass. A fő kérdés az, hogy csak openingek és endingek lesznek, vagy lesznek innerek is? Mert akkor fogok befürdeni, ha lesznek, bár talán annyira nem lesz nehéz kitalálni, mivel az általam ismert általuk írt anime innerek döntő többségében a .Hack-hez tartoznak.

Na de, mivel nem szeretnék a ponttáblázatnál alacsony pontszámokat látni az ALI PROJECT részlegnél, ezért úgy döntöttem, hogy összeállítok egy listát az eddig megjelent anime kislemezeikből, melléjük írom, hogy melyik anime openingje, vagy endingje. Íme:

• Coppelia no Hitsugi (NOIR OP song)
• Gesshoku Grand Guignol (AVENGER OP song; A kislemez B-side track-je a Mirai no Eve az anime ending dala)
• Kinjirareta Asobi (Rozen Maiden OP song)
• Ashura-Hime (PS2 Game Mai-HIME: Unmei no Keitouju OP song)
• Seishoujo Ryouiki (OVA Rozen Maiden Träumend OP song)
• Boukoku Kakusei Catharsis (.Hack//Roots. ED song)
• Yuukyou Seishunka (Code Geass Hangyaku no Lelouch ED song)
• Baragoku Otome (OVA Rozen Maiden Ouvertüre OP song)
• Ankoku Tengoku (Kamichama Karin ED song)
• Hizamazuite Ashi wo Oname (Kaibutsu Oujo ED song)
• Kotodama (Shigofumi OP song)
• Waga Routashi Aku no Hana (Code Geass Hangyaku no Lelouch R2 ED song)
• Kitei no Tsurugi (Kurogane no Linebarrels OP song)
• Rara Eve Shinseiki (Sora wo Kakeru Shoujo OP song; A kislemez B-side track-je, a Kishi Otome az anime ending dala)
• Jigoku no Mon (Phantom ~Requiem for the Phantom~ ED song)
• Senritsu no Kodomotachi  (Phantom ~Requiem for the Phantom~ 2nd OP song)
• Datengoku Sensen (Tatakau Shisho - The Book of Bantorra OP song)
• Ransei Heroica (PSP game Fate/EXTRA OP song)
• Katana to Saya (Katanagatari OP song)

Ezek azok a kislemezei, melyekről tudom, hogy anime openingek, endingek. Már csak azért is meglepett az ALI PROJECT, mert mint látható, egyáltalán nem könnyű megjegyezni, és leírni a címeket, az hogy némelyek mit is jelentenek japánul, az meg inkább ne is firtassuk. Érdekesek. :D Azért szemmel látható, hogy nem szerény a lista, már csak a kislemezek dalaiból is lazán össze lehet válogatni a zenekvíz 10 dalát. Sok szerencsét mindenkinek, remélem tudtam egy kicsit segíteni. ^^'