supermario4ever blog


Sorozathoz kötődő vásárlás

2025. június 24. - supermario4ever

Ma Pesten két adás-vételt is intéztem. Egy Patika CD-t vettem magamnak, plusz a sorozat regényváltozatát.

img_20250624_192016.jpg

Tudtam a sorozatról gyerekként, de akkor egyáltalán nem voltam benne érdekelt. Sőt, soha nem néztem a sorozatot, valahányszor újra leadta valamelyik TV csatorna. Konkrétan csak most, nemrég néztem meg. És az az igazság, hogy nem számítottam arra, hogy ennyire fog tetszeni, Egy átlag magyar sorozatra számítottam, amit elnézegetek, vannak benne kiváló színészek (pl.: Koltai Róbert, Vándor Éva, Pogány Judit), de semmi különös. Ehhez képest rettenetesen tetszett.

Tele van szívvel a sorozat, annyira élmény volt nézni a színészek játékát, ahogy szinte eggyé váltak a szerepükkel. A szerelmi szál is átélhető volt, itt-ott el is érzékenyültem egy-egy jeleneten. Ugyanakkor van néhány hibája. Több szálon futott a történet, ezek egy részének vagy gyorsan elvarrták a szálait, vagy annyiban hagyták. Például eleinte azt hittem, hogy a privatizációnak köszönhetően egyfajta kordokumentum lesz a sorozat. A bizonytalanságot és az aggodalmat jól érzékeltette, hogy akkor ki lesz az új tulajdonos, megmarad-e a munkájuk. Volt is olyan érzésem, hogy be fogja mutatni, ahogy csetettünk-botlottunk a demokrácia útvesztőjében, akár választ kapunk arra a kérdésre, hogy hogy jutottunk el oda, ahol most tartunk. Ugyanígy a maffia-szálat (A '90-es években virágzott az alvilág Budapesten), is elég gyorsan elvarrták. Aztán a végén volt egy-két váratlan jelenet, amire ugyan volt utalás, de megítélésem szerint nem egyértelmű, hogy az hogysmint volt.

Mindezzel együtt is jó volt nézni a sorozatot. Idealista, sok minden kedvezően alakult, de a színészek elhitették velem, hogy miért is ne élhetnénk így, ha teszünk érte? Mert akkora szeretet volt érezhető a színészek alakításában, ami nem olyan gyakori a magyar sorozatokban.

Ezt fogom most újra átélni, hiszen könyv formájában is olvashatom a történetet. Egyébként a könyvről is csak nemrég szereztem tudomást. A Molyon láttam. Szét is néztem, gondoltam, ha megtalálom jó áron, akkor megveszem. Ez ma megtörtént, a két kötet volt együtt 850 forint. El is kezdtem olvasni. Nem kezdődik rosszul, de a komornyik történetét olyan részletességgel taglalja, mintha ő lenne a főszereplő. Ez egyrészt nem igaz, másrészt annyi információt zúdít az olvasóra az író, hogy csak győzzük feldolgozni. Tehát nehezen kezdődik a könyv, de utána viszont ígéretesnek tűnik. El fogom olvasni mindkét kötetet.

A CD meg nagyon rég hiányzott a zenei gyűjteményemből. A kazettát még akkoriban megvettük, amikor újként ment a sorozat. Betéve ismerem a dalokat, mert rengeteget hallgattuk. Hosszú autóúton szinte elválaszthatatlan útitárs volt. És szabadjon szerényen megjegyeznem, még mindig kifogástalan állapotban van a kazetta! De most itt a CD, így most már végre így is hallgathatom a dalokat. Nagyon jó, és a sorozatban is hallani, teljesen új értelmet nyertek. További előnye egyébként a sorozatnak, hogy gyakran az adott jelenetnek megfelelő dal szólt. Nagyon jó volt Kaszás Attilától és Somló Tamástól hallani a dalokat. Egyáltalán nagyon jó, hogy szerepeltek a sorozatban. Mindketten borzasztóan hiányoznak, igazi egyéniségei voltak a magyar kultúrának.

A sorozat és a zene hatására mostanság többet hallgatok '90-es évekbeli magyar filmzenét. Én valamivel megengedőbb vagyok a magyar filmgyártással, én azt látom, hogy a '90-es években is akartak valami jót kihozni. Igaz az a vád, hogy nem feltétlen reflektáltak a rendszerváltás utáni magyar filmek a valóságra, de nálam jelentős enyhítő körülmény, hogy a színészek, akik a kommunizmus idejében oly naggyá tették a magyar filmeket, a '90-es években az addigi tapasztalataikkal remekül játszották a szerepüket. A magyar színjátszásnak ez a színvonala nagyon hiányzik a mai magyar filmekből.

Találkozás ismert emberekkel

Amióta Pesten vagyok, azóta ugyan ritkán, de néha összefutok ismert emberekkel. Totál meglepett, hogy tegnap kettővel is. A Lónyay utcánál Koltai Róberttel, míg az Erkel utcánál Somával. Egymástól függetlenül, ilyen pár perces különbséggel. Soma után már vártam, hogy ki lesz a harmadik. :D

Egyébként bele is gondoltam abba, hogy én nem mernék utcán leszólítani ismert embereket. Mert bár mind a kettejüket szeretem, és tisztelem a munkásságuk miatt, de nem is csak gyávaság miatt nem merném leszólítani őket, hanem azért sem, mert csak úgy leszólítani őket, amikor csinálnak valamit, és kizökkenteni őket, az nekem valahogy... legalábbis ha én ismert lennék, nem biztos, hogy örülnék neki.

Egyébként eddig Nagy Ferót, Gombos Edinát, és Héder Barnát láttam élőben.

süti beállítások módosítása