Már tavaly szeptemberben meghirdették az egyetemen, ahova járok, a keleti nyelvek közül a vietnamit, amire már akkor jelentkeztem, csak akkor nem volt meg a megfelelő létszám, de most februárban elindították. Eddig csak japánra jártam, amit élvezek és imádok, de most felvettem mellé a vietnamit.

Három ázsiai ország - és nyelv - van, ami nagyon érdekel: Japán, Kína és a Vietnam. És életem egyik nagy álma valósulna meg, ha eljuthatnék ezekbe az országokba. Most lehetőség nyílt arra, hogy Vietnamba eljuthassak tanulmányi ösztöndíjjal. Az erre való jelentkezést pedig villámgyorsan le kellett adjam, ugyanis konkrétan ma van a jelentkezési határidő. Már októberben meghirdette a Tempus közalapítvány a jelentkezést, de mivel csak ezen a héten kezdődött a vietnami nyelvoktatás, ezért csak most szereztem róla tudomást. Nagyon fellelkesedtem, amikor a tanárnő említette (aki szintén vietnami), éreztem belül, hogy az adrenalin az egekbe szökik, minden gondolaton akörül forgott, hogy milyen lehetőségek tárulnak elém, ha eljutok Vietnamba. Ugyanakkor elérhetetlennek tűnt számomra, mert van néhány ismerősöm, barátom, aki eljutott valamelyik ázsiai országba, de ők mind olyanok voltak, hogy vagy tehetősebbek anyagilag, vagy állami ösztöndíjjal jutottak ki, vagy onan származnak és hazalátogattak. Úgy konkrétan semmi irigység nem volt bennem, de egy kicsit leértékeltem magamat hozzájuk képest, hogy nekik megadatik, de nekem nem. Ez egy kicsit visszavett az önbizalmamból, de aztán csak összeszedtem magam, és ahogy eljutott az agyamig, hogy ingyen van lehetőségem eljutni oda, azonnal elkezdtem intézkedni.

Minden csütörtökre, péntekre és szombatra összpontosult. Csütörtökön kezdtem el megírni az önéletrajzot és a motivációs levelet magyarul, majd elmentem az egyetemre, mert kellett egy-egy példány az iskolalátogatási igazolásból és az előző féléves leckekönyvből, melyen szerepel a korrigált kreditindex is. Ezek magyarul és angolul kellettek. Eléggé rosszallással néztem a 3. féléves eredményemet, azt ugyanis a "tragikus" jelzővel lehetne illetni. Pont csütörtökön volt vietnami nyelvórám, meg is kérdeztem a tanárnőt, hogy a tanulmányi eredmények mennyire számítanak bele. Azt mondta, nem nagyon fogják nézni, mert vietnami nyelvet és kultúrát fogok tanulni, ezért a gazdasági jellegű tárgyak eredményei nem igazán fognak beleszámítani. Ez megnyugtatott, legyen igaza. Pénteken írtam meg az önéletrajzot és a motivációs levelet angolul, valamint egy dokumentum beszerzése okozott komolyabb nehézséget, az ajánlólevélé. A tanárnő említette az egyik lányt, aki az ELTE-re jár (ő is alapvetően ott tanít, csak jön a BGE-re nyelvet tanítani), aki szintén menne Vietnamba, mondta, hogy írjak neki, hogy küldje el azt az ajánlólevelet, amit ő kapott. Meg is jött, de nem a tanárnő neve van rajta, hanem egy másik oktatóé. És mivel digitálisan jött át a levél, ezért nincs rajta aláírás, hát az pedig kell. Felhívtam az ELTE-t, kiderült, hogy az a tanárnő, aki írta az ajánlólevelet, nincs ma bent. Na most, akkor mi legyen. Vagy 56 helyre telefonáltam, írtam E-mailt, a tanárnőnek, aki az ajánlólevelet írta, a lánynak, aki megküldte azt, vietnami tanárnőnek, hogy akkor most mi legyen, meg a Tempus Közalapítványnak, annak, aki a vietnami ösztöndíjas képzést intézi. Valahonnan csak jön válasz. Végül a vietnami tanárnő írt, hogy menjek be az egyetemre, mert 14 órától ott fog órát tartani. Ahogy tudtam, elindultam, szerencsére már ott találtam az egyetemen. Bementünk a titkárságra, a kész ajánlólevélen átírtuk a nevet, kinyomtattuk mind a magyar, mind a vietnami nyelvű ajánlólevelet. Aláírta, és lepecsételte. Ezzel sikerült megoldani ezt. Aztán beadtam online a jelentkezésemet, de még egy papírt ki kellett tölteni. Ennek az volt a furcsasága, hogy számítógépen kellett kitölteni, de alá kellett írni, ezért ki kellett nyomtatni, majd aláírás után ezt is bescannelni. Ekkor volt meg minden dokumentum, ekkor adhattam be E-mailben is a jelentkezésemet, minden papírt csatolva mellé. Nemcsak a fentebb említetteket csatoltam az E-mailhez, hanem az érettségi bizonyítványt, a szakképzettséget igazoló bizonyítványokat, a tanúsítványokat, valamint a nyelvvizsga bizonyítványokat is. Angol B2 komplex, Német B2 szóbeli.

Nem igazán tapasztaltam amúgy azokat a bizonyos nehézségeket a bürokráciával kapcsolatosan, amikről beszélnek általánosságban. Annyi volt, hogy péntek délelőtt a hajamat téptem gondolatban, hogy miért kell ennyi papír, miért csak most tudok erről, miért nem adnak lehetőséget a hiánypótlásra (mert hogy nem adnak. Ha hiányos vagy hibás a jelentkezés, elutasítják azt), miért nincs bent az, aki írta az ajánlólevelet. Egyébként mindenki rendkívül készséges és segítőkész volt. Az ELTE-nél is segítettek, a vietnami tanárnő is mindent megtett, végül a Tempus Közalapítványtól is jött válasz, hogy bárki aláírhatja a tanszéken. Ez jelentősen megkönnyítette a helyzetet. Ha már ennyi papírt kérnek, legalább mindenben segítenek, ami probléma volt. Végül tegnap délután tudtam véglegesíteni a jelentkezésemet.

Január végén volt a Kínai tavaszünnep (Kínai újévi fesztivál) a Millenárisban, ami ugyan nem volt tökéletes (voltak csúszások, néhány előadás problémás volt), de ami jó volt, az annyira lenyűgözött, hogy néhány előadásnál majdnem meghatódtam, annyira tetszett. Ekkor döntöttem el magamban végleg, hogy az ázsiai kultúrával szeretnék hivatásszerűen foglalkozni. Sokáig fogalmazódott bennem, hogy mivel szeretnék hivatásszerűen foglalkozni: Kereskedelem, banki szektor, informatika. De ezek mind olyan "kompromisszum-jellegű" hivatások lettek volna az életemben. Csináltam volna, valószínűleg nem lettem volna frusztrált mellettük, de nem ezek azok, amiket szívvel-lélekkel csináltam volna. Régóta érdekel az ázsiai kultúra, de sokáig csak Japánra orientálódtam. 2014-ben kezdtem el Kung Fu edzésekre járni Angliában, és ott láttam néhány kínai kultúrális eseményt (például Őszközép ünnep), amik már akkor is megtetszettek, de mivel hazajöttem Magyarországra, nem igazán gondoltam, hogy ezeket itt is megünnepelhetik. Meg hát sokáig Békéscsabán laktam. Az meg minden, csak nem a lehetőségek városa. Csak akkor volt lehetőségem komolyabban találkozni Magyarországon ázsiai kultúrával, amikor visszaköltöztem Pestre. És úgy érzem, hogy hazataláltam. Még Dél-Korea szokta azokat érdekelni, akik az ázsiai kultúra iránt érdeklődnek. De engem nem. Bőven elég ez a három ország, ráadásul a koreai hangul karakterek bántják a szememet. Nagyon csúnyának tartom őket. Addig egyébként érdekelt a koreai történelem, amíg mentek a koreai történelmi doramák a köztévében. Ezek annyira megtetszettek, hogy akkoriban rengeteget olvastam a koreai történelemről. Mint egy gyerek, szentül meg voltam győződve arról, hogy minden, amit ezekben a sorozatokban látok, azok egy az egyben megtörténtek a maguk idejében. Aztán, amikor szembesültem azzal, hogy a történetek javarésze fikció, az olyan szintű csalódás volt számomra, mint amikor 8-9 évesen felértem ésszel, hogy a rajzfilmkarakterek nem léteznek. Ezzel együtt abba is maradt a koreai kultúra iránti érdeklődésem.

A vietnami tanárnő mondta, hogy mivel a vietnami nyelv és kultúra lesz a tanulmányunk tárgya, ezért várhatóan sokat fogunk az országban utazni. Ha lehet, ez még jobban felvillanyozott. Alapvetően Hanoiban leszünk, a Hanoi egyetemen fogok tanulni, és biztos vagyok abban, hogy a fővárosban is sok látnivaló van, de nagyon érdekel például Hue is, mely a történelmi Vietnami fővárosa volt. Ott van a királyi palota, meg rengeteg szentély és látnivaló. Emellett az egykori Dél-Vietnam fővárosa, Ho Chi Mihn Város is érdekel. Ez a legfejlettebb, egyben a legnépesebb város. agglomerációval együtt kb. 12 millió lakosa van. Illetve az egyik vietnami ismerősöm Da Nang-ot ajánlotta még, elmondása szerint gyönyörű város. Kikötőváros, azt láttam képeken, hogy nagyon szép tengerpartja van, és ez számomra imponáló, mert szeretem a vízközelséget. Az éghajlat nekem nem lesz probléma, mert nagyon jól bírom a meleget, a nyár a kedvenc évszakom. Vietnamban meg a téli hónapokban sem megy 20°C alá a hőmérséklet. Legalábbis Hanoiban, mert délre már nem jutnak el a hűvösebb légtömegek, Ho Chi Mihn városban az év minden hónapjánan 30°C körüli átlaghőmérséklet van, és az éjszakák is nagyon melegek.

Ami még meglepett, hogy a tanárnő elmondása szerint teljesen mások a vietnamiak, mint amilyennek elképzeltem őket. Ismerek itt Pesten néhányat, de azt gondoltam magamban róluk, hogy mivel a történelmük során soha nem volt igazán kiemelkedő állam (akár csak annyira is, mint Csoszon (Korea), nem kell feltétlen Kínára, Japánra gondolni), emellett vélhetően a háború is komoly csapást mért az országra, és jóval szegényebb ország, mint Kína, ezért azt gondoltam magamban, hogy a vietnamiak mindennél jobban tisztelik a hagyományokat, emellett mivel az emberek csak egymásra számíthathatnak, ezért nagyobb az összetartás, főleg a családtagok között. Ami egyrészről nagyon jó, de volt egy olyan gondolatom is, hogy ez komoly kötöttségeket ró a gyerekekre, miszerint folytatni kell a családi hagyományt, hivatást, nemigen szokás ettől letérni, kvázi "egyéniségnek" lenni. Mert ez szokás Kínában, és azt gondoltam magamban, hogy ugyanez van Vietnamban is, csak még jobban. Ehhez képest a tanárnő mondta, hogy a vietnamiak nagyon szabad gondolkodásúak és nyitottak. Ez olyan szinten meglepett, mintha most februárban 35°C lenne itt Pesten. Mondta, hogy rendkívül érdeklődőek, nem csodálkozzunk, ha ismerkedés gyanánt kérdésekkel fognak bombázni minket. Én nagy örömmel állok rendelkezésükre. Megkérdeztem néhány vietnami ismerősömet, hogy mit tudnak erről, mindenki visszaigazolta azt, amit a tanárnő mondott. Mindig ilyen kellemes meglepetés érjen. Ezt azért tartottam fontosnak tudni, hogy tudjam, hogy viszonyuljak a vietnamiakhoz. Azt például tudom a japánokról, hogy vannak dolgok, amikről nem illik náluk beszélni, mert az sértő nekik. Ugyanígy a kínaiak esetében is, de a vietnamiaknál ha lehet szabadon, bármiről beszélni (persze a megfelelő tisztelettel), az nagyon meg fogja könnyíteni a beilleszkedést, barátkozást és hogy jól érezzem magam ott. Azt is mondta a tanárnő, hogy ott már csak névlegesen van kommunizmus (arról egyébként olvastam, hogy Vietnam az első kommunista ország, amely engedélyezte 1986-ban, hogy a földek magántulajdonban legyenek). Egypártrendszer van, de más az ázsiai kommunizmus, mint az európai volt. Amíg nem olyan, mint az észak-koreai, addig baj nincs. Azt is mondta, hogy a vietnamiak nagyon szeretnek ünnepelni. Sok az utcai ünnepség, és akkor nagyon jól érzik magukat. Egyik kellemes meglepetést követi a másik.

A vietnamit meg mindenképp meg fogjuk tanulni, mert angolul relatíve kevesen beszélnek. Szinte csak az egyetemisták, de ha például bemegyünk boltba, jó eséllyel nem lesz szerencsénk az angol nyelvvel. A piacokra, utcai kifőzdékre kíváncsi leszek, illetve mondták még, hogy a sikátorok nagyon hangulatosak.

Egyébként Kínán belül leginkább Hongkong érdekel. Ugyanis minden, amit most megtudtam a vietnamiakról, hogy mennyire szabad gondolkodásúak, nyitottak, érdeklődők, azt én mind Hongkongról képzeltem el. Az ugyanis 1997-ig brit gyarmat volt, és amikor Angliában voltam, akkor találkoztam ott néhány hongkongi származású emberrel. Hihetetlenül kedvesek voltak, sokkal közvetlenebbek, mint a kínaiak. A kínaiak, ha kedvesek is, érzékeltem náluk egyfajta merevséget. Ehhez képest a hongkongiak sokkal közvetlenebbek voltak. Azt gondoltam magamban, hogy azért, mert brit gyarmat volt, ezért begyűrűzött hozzájuk a brit szabad gondolkodás, és ezt elegyítették az ázsiai hagyományokkal. Utanánéztem, a Hanoi-Hongkong távolság körülbelül 870 km, másfél óta repülővel. Ha lenne lehetőségem eljutni, két nagy ázsiai álomúticélom válna valóra. Ha összejön a vietnami ösztöndíjas utazás, külön blogot nyitok neki, és abba írom külön az élménybeszámolómat. Az esély megvan rá, ugyanis 10 fő mehet Vietnamba, és tudomásom szerint eddig hárman adták be a jelentkezésüket. Az biztos, hogy életem legizgalmasabb (és remélem legjobb) 10 hónapja lesz, ha összejön.

Nagyon utánanéztem, hogy ne szó szerint fordítsam le, de úgy tűnik, tényleg ez a magyar megfelelője a Mid-Autumn festival-nak. A kínaiak és a vietnamiak egy jelentős ünnepe, melyet minden holdév nyolcadik havának 15. napján ünneplik meg. Ezt mi is megtettük vasárnap.

Mielőtt még írnék róla, egy kép, aminek megörültem:

Ezt a végleges ittmaradásomnak köszönhetem. Miután nővéremék tudják, hogy számíthatnak rám, ezt egy tagságival megerősítették meg. Örültem neki, mert nagyon szeretem amit csinálnak, és ahogy csinálják, és azt érzem, hogy jó közéjük tartozni. Oroszlántáncra meg biztosan nem maholnap kezdek el gyakorolni, mert a fesztiválon az is volt, és láttam egy próbát. Akár elől vagyok, akár hátul mindkét félnek kemény fizikai erőt kell demonstrálnia.

Egész héten az ünnepségtr készültünk, többek között Holdsüteményeket (ez volt a másik, amin meglepődtem, hogy a Moon Cake is tükörfordításban van magyarul) készítettünk. A Holdsütemény nagyon érdekes, mert nem a hagyományos tészta az alapja, ezért nem is könnyű elkészíteni. Liszt, olaj és aranyszirup az alapösszetevők. Az aranyszirup nagyon hasonlít a mézhez, nem tudom, hogy ugyanaz-e, de ez nádcukorból készül. Huicong gyúrta össze a tésztát, szinte óramű pontossággal állította össze az alapanyagokat. Például a liszt csakis és kizárólag 600 gramm lehet és nem 599 de nem is 601. Meg egyszer hívott segíteni, hogy a lótuszmagokból szedjem ki a közepén található zöld valamit. Kicsit megrökönyödtem, hogy lótuszmag-ízű sütemény? Az mégis milyen? Szokatlan, ennyit elárulhatok. Meg volt még vörösbabpép töltelék is, ennek sem tudtam hova tenni az ízét. A tésztát is nagyon pontosan kellett szaggatni, ahogy tölteléket is pontosan annyit lehetett tenni, hogy mindegyik egyforma legyen. Erre a sütés miatt volt szükség, hogy minden egyes sütemény egyformán süljön meg. De esztétikus is volt, hogy mindegyik szinte ugyanúgy nézett ki. Igazából még szórakoztunk is vele, hogy a tészta csakis 30 gramm lehet. 29 gramm? Tegyél még hozzá. 31 gramm? Vegyél el belőle. Ugyanígy a töltelék, ami 35 gramm lehetett. A végére már szemmértékem is lett arra, hogy a kiszaggatott tészta, vagy kiszedett töltelék annyi-e vagy sem.

A sütést ráhagytam a többiekre, én inkább ma az iskolában segítettem asztalokat, székeket pakolni. Ráadásul igencsak húzós nap volt, mert az egyik kung fu-ra járó gyerek nálunk tartotta 11 órától a születésnapját. Arra is külön készülni kellett. Igazából a néhány poszttal lejjebb olvasható JAM Project X cures Earth album kritikám is a születésnapi parti alatt íródott meg. Úgy volt, hogy mindig amikor szusszanhattam egyet, akkor írtam, de szinte mindig kellett valamit segíteni, például kávéval, teával kiszolgálni az embereket, vagy ne adj isten pedig Kung Fu Pandának öltözni, gyerekeknek integetni, ölelkezni, a ruha mögött jól megizzadni... Úgyhogy megvolt nekem is a dolgom. De az ünnepre készülni már sokkal jobb volt. Egy nagy evészettel kezdődött a mulatság, úgyhogy nagyon sok dolgom volt a pult mögött, nem is bírtam egyedül, segítség meg csak sokára jött. Szinte imádkoztam, hogy kezdődjön el a műsor, addig is nyugalom lesz. Egy helyes kis történetmeséléssel kezdődött, Christopher-t körbeülték a gyerekek. Chang'e történetét mesélte el nekik, aki a Hold kínai istennője, viszont nem a Holdat személyesíti meg, hanem ott él. Hozzá kapcsolódik a Jáde nyúl története, amit már nem meséltek, hanem a gyerekek játszották el. Ennek jobban értettem a történetét, nagyon zanzásítva a lényege az, hogy egy szegény öregember éhes volt, és ennivalót kért a nyúltól, aki hiába próbálkozott, semmivel nem tudott szolgálni az öregembernek. De hogy mégse maradjon éhes, feláldozta saját magát, és a belőle készült húsból jól lakhatott. A nyúl a Holdra került és Jáde nyúlként ott készíti az örök élet elixírjét. Igazán szép történet, és az alakítás is tetszetős.

Ezután két embert is felköszöntöttünk születésnapja alkalmából (az egyik közülük az, akinek volt a partija, maradt az ünnepségre is), tortaevés után elsétáltunk a Seacombe Ferry-be, ahol lampionokat eregettünk. Ilyet eddig csak koreai történelmi sorozatokban (A királyi ház titkai) láttam, és nagyon tetszett, hogy milyen szép, hogy a sötétben egyszerre sok kis lampion az égnek ereszkedik. Ez a mi esetünkben nem így lett, csodálkoztam is, hogy miért megyünk még sötétedés előtt, azt hittem, hogy majd ilyen 21 óra fele megyünk, erre 19 órakor voltunk. Osztogattuk őket, és egyenként emelkedtek az égbe. Így is szép volt, meg jól éreztük magunkat, de úgy lett volna az igazi, ha tényleg mindenki egyszerre emeli fel. Nem mindegyik tudott felemelkedni, amelyiket túl hamar engedték el, azok a folyóban végezték sajnos. De amelyek az égnek emelkedtek, azokat mind megtapsoltuk. Ilyenkor szokás kívánni is, ami részemről elmaradt, mondjuk ebből a szempontból eléggé lazán csináltuk, mivel sokan nem tudták, hogy mit kell pontosan meggyújtani, meg hogy megy, ezért segíteni kellett. Ebből a szempontból is veszített a varázsából, mert nem az eredeti "tulajdonosok" emelték fel a lampiont. Miután visszamentünk az iskolába, még egy kicsit játszottak a gyerekek, mi is szórakoztunk, aztán elkezdtük visszahordani az asztalokat, székeket az eredeti helyükre.

Összességében jól éreztem magam, és hiányzott már egy olyan esemény, amit mi szervezünk, összegyűlik a társaság, és kikapcsolódunk. Az általam készített képeket ide tettem fel:

2014. szeptember 7. - Mid-Autumn Festival

Ma valami olyan dolgot kaptam, amiről tényleg azt gondoltam, hogy csak álmaimban lehet enyém. Ez pedig Okui Masami: Yume ni Konnichiwa kislemeze. Ennek ritkaságát úgy kell elképzelni, hogy a teljes kislemez letöltés formájában sehol nem volt elérhető, és a képeket is most látom rajta emberséges méretben. Valamint amikor eladó volt a japán amazonon, csillagászati áruk volt. Először ¥70.000-ért láttam, és még ekkor is úgy gondolkodtam róla, hogy ha lenne ennyi pénzem, megvenném. Ennyit szerencsére nem kellett szánni rá, csupán (ehhez képest) szerény ¥2.480-at. Nagyon nem is lehet szavakba önteni, hogy mennyire örülök neki, Nintendósok ilyen Mario Party 3 vagy Paper Mario kaliberű dolgot képzeljenek el. Most hallottam életemben először a dalok karaoke verzióit. a jobb oldalon levő kép pedig Okui Masami első karrierje során készült képe, ez látható a lemez. Eddig korábban az S-mode #1 albumának borítóján láttam, mivel ott látható az első nyolc kislemezének borítóképei, így ez is. De így, eredetiben az igazi. Amúgy az anime, melynek dalait tartalmazza a kislemez, a Tanoshii Willow Town, egy angol gyerekmese: The Wind in the Willows anime adaptációja. Különben gondoltam is arra, hogy megkérdezem valamelyik ismerősömet, hogy mit tud erről a könyvről, és mennyire ismert. Hátha eljut hozzám is, hamár az animét nem tudom megnézni, mert sehol nem elérhető.

Az egyik múlt heti postomat töröltem, mert gondolkodtam a dolgon, és nem akarok olyan magyar nyelvű könyvet kitenni letöltésre, ami még forgalomban van. Magyar kiadványok esetében még ott van bennem a szerzői jogok tisztelete, és egy kicsit belemélyedve a nyelvkönyvek áraiba (sajnos) nem drága az a bizonyos 7.000 forint, amibe a Dekiru nyelvkönyv kerül. De azon írás kínai oldala kikerül ide. Aki esetleg még olvasta azt a postot, az most puszta ismétlésen fogja kapni magát. Bár magát a Tai Chi-t nem tudtam magamévá tenni, de az a zene annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, hogy utána járok, hogy mennyiért tudom beszerezni a CD-t. És nagy meglepettségemre csak £2.89 postaköltséggel, ezért beszereztem.

Nagyon szép tradicionális kínai zene, mely valósággal átmossa a tudatot, így nemcsak Tai Chi, Jóga mellett javasolt, hanem lazításként, pihenésként is. Tai Chi-zni pedig nagyon megéri annak, aki ráérez a lényegére, és magáévá tudja tenni. Abban hasonlít a jógához, hogy ugyanúgy a természettel próbál azonosulni, a természet mozgásait veszi fel, és ugyanúgy lassú mozgásokkal próbálja nyugalomra bírni a testet, a különbség abban áll, hogy a Tai Chi-ban folyamatos mozgás van. De aki magáévá tudja tenni, az ugyanúgy megtalálja magában a belső nyugalmat, mint a jógában. Bár nekem az az érzésem, hogy sokan inkább menekülésként kezdenek el jógázni, vagy egyéb keleti küzdősportokat űzni, mert ettől várják a megváltást, pedig az nem jön magától.

Mindenesetre magasan ajánlom ezt a CD-t.

1. Inner Strength (Jing) 8:34
2. Meditation (First Level) 4:38
3. Nature of Things 5:34
4. Wisdom 5:07
5. Free Hands 5:16
6. Meditation (Second Level) 4:46
7. Circulation 5:50
8. Hua Tuo's Way 5:35
9. Reaching Shoong 6:10
10. Perfect Circle 4:45
11. Meditation (Final Level) 5:57

Letöltés itt / Download here:
320 kbps mp3 + BK scans flac (lossless) + BK scans

Az ötödik dal a nagy kedvenc. A hangok csodálatos harmóniája mellett azt érzem, hogy nagyon szép helyre repít el. A hetest is nagyon szeretem, de az korántsem annyira hangzik optimistának, mint az ötös.

Amúgy nyelv tekintetében csak a társaság miatt járok, meg Huicong jól tanítja a kínait, de amúgy jobban elmerülve a nyelvben, jobban értem már, hogy miért cikizik. Szavanként látva az összetételeket, nagyon furcsa, konkrétan felmerül bennem a kérdés, hogy képesek folyamatosan így beszélni? Mondjuk nap mint nap hallom, meg elfogadom, hogy nekik ez a természetes, de nem bírnám ezt beszélni.

Ma voltam Lizcard-ban a CashGenerator-ban, és meglepetten láttam, hogy van egy Wii Pont kártya, és lám, hasonló árakon vesztegetik, mint a többi alsó kategóriás Wii játékot. Konkrétan 3 font volt. És ugyanúgy 2000 pontot jelent. Ami viszonyításként, a 15 fontos Nintendo pontkártya 1700 Wii pontot ér. Én is úgy gondolom, hogy jól jártam. Ilyenkor gondolom azt, hogy ezek a használt boltok maguk sem tudják, hogy mit adnak el, vagy mennyit ér. Bár éltem a gyanúperrel, hogy vagy felhasználták már (hogy erre miért gondoltam, azt nem tudom, amikor nem volt lekaparva...), vagy lejár ezeknek a pontoknak a beválthatósága idővel. Nos, egyik sem történt meg, sikerült rátenni a 2000 pontot. Ezt két játékra váltottam be, hogy itt is tudjam játszani, amíg itt vagyok:

• Super Mario Kart
• F-Zero

Két remekbe szabott Super Nintendo játék, mind a kettővel nagyon jó volt újra játszani, és még sokáig újra és újra, amíg itt vagyok.

Na, úgyhogy a rosszullétet leszámítva jó napot tudhatok magamnak. Valami nagyon kikezdte a gyomromat, és sajnos bizonyos dolgok nem ott jöttek ki, ahol normál esetben szokás. Most már sokkal jobban érzem magam, de még érzem, hogy nem lehet akármit enni. Mondjuk az eset pikantériája, hogy az utcán történt meg a "baj", és sajnos azt kell mondjam, hogy hozzám se jött oda senki, hogy megkérdezze, jól vagyok-e, tud-e valamiben segíteni, hanem szépen tovább mentek. Így tessék magyarországozni.

Ma volt a nyílt nap a China Spirit UK-nek, melyet oly sokat promotáltunk. Nagyon-nagyon jól sikerült, majdnem olyan volt, mint egy AnimeCon, csak kínaiban. Azért látszik, hogy nővérem az évek során nagyon kitanulta a marketinget, és hogy hogyan kell egy vállalkozást fellendíteni, minden flottul ment.

9-kor indultunk el itthonról, még az utolsó simításokat el kellett végezni a 10 órási kezdéshez. Az emberek nem nagyon jöttek az elején, ami részint az útlezárásnak is betudható, ugyanis 10 km-es futóverseny volt, és Birkenhead Road-ot is érte. Csak hallom, hogy tapsolnak, nem tudtam, minek örülnek ennyire. Kimegyek, és látom, hogy a futóknak tapsolnak, beszálltam én is. Jó volt látni a sok lelkesen futó egyént, később kihoztuk a kínai dobot, és Anna valamint Christofer, a két hozzáértő, doboltak nekik. Örültek a biztatásnak. Miután kezdtek beszállingózni az első vendégek, kezdtük csinálni a workshop-okat. Úgy volt ugyanis a program, hogy 10-13 óra között lesznek a workshop-ok, majd 13-14 óra között a nagy bemutató műsor, majd 14-17 óra között ugyanazok a workshop-ok, melyek délelőtt voltak. Először gyerek- majd felnőtt jóga volt, majd gyerek- és felnőtt kung fu, san shou végül Tai Chi. Most nem vettem részt semmiben, inkább fényképeztem, és segítettem, ahol tudtam. A műsorra pedig elég sokan lettünk, olyan 120-150 körülire tippelem a jelen lévők számát. A China Spirit UK elit tagjai tartottak Tai Chi, Kung Fu bemutatókat, de volt oroszlántánc, kínai tradicionális hangszer, valamint evőpálcika használó verseny is. Az két oroszlán elég érdekesen debütált. Jött a polgármester is, és velük akarták üdvözölni. Egyszer csak látom, hogy robajjal megjelennek az oroszlánok, és a mellettem álló kisfiú rémülten rohan az apjához. Hát biztos, hogy én is sírógörcsöt kaptam volna, ha gyerekként láttam volna. Nekem nem szimpatikusak, hogy őszinte legyek, de elfogadom, hogy az oroszlán a kínai kultúra része. Inkább a Kung Fu Panda, de néha még attól is megijednek a gyerekek, hiába mosolygós a jelmez. A lényeg inkább, hogy a polgármester megjelent. Ők viselik azt a nagy láncot, amit lehet látni filmekben is. Az előadáson természetesen az első sorban kapott helyet. Nagyon jó lett az egész, mindenki a legtöbbet hozta ki magából. Voltak vendégek is, például az egyik hölgy, aki tradicionális kínai táncot mutatott be. Ő az a tipikus szépség, akit úgy kifestenek, és kecses mozdulataival olyan távolinak tűnik a jelenléte. A másik vendég játszott azon a bizonyos kínai pengetős hangszeren, nagyon szép volt a játéka. Csak a háttérben levő vendégek zsibongása nagyon zavaró volt. Erre azt csinálom, hogy kizárom a tudatomból a "háttérzajt", és csak zenére összpontosítok. Máris másképp hangzik. A kaját csak 14 órára hozták meg, de sajnos a hatalmas sor nem csillapította az éhségemet. Azt találtam ki, hogy nem állok be a sorba, majd ha nem lesz ott senki, akkor majd veszek magamnak. De szükség nemcsak törvényt, hanem tervet is bont, inkább beálltam. Az eleinte igen lassan induló sor végre önmagára talált, és találtam pirított tésztát, volt valami rántott szezámmagos kenyér, vagy mi, de rizs mellett tekercsből is lehet enni. Sajnos csak csirkeszárny volt, pedig reméltem, hogy teleehetem magam szezámmagos csirkével vagy illatos-omlós csirkével. Maradt a fentebb felsoroltak (a csirkeszárnyat leszámítva) és a rákszirom. Nagyon finomak voltak. A délutáni workshop-okat már nem néztem, és nem is nagyon találtam a helyem. Még mindig úgy vagyok, habár több embert is ismerek, de kevés emberrel tudok beszélni, és még félek angolul megnyilvánulni, mert sokszor keresem a szavakat, így a kommunikáció akadozóvá válik. Azok, amiket korábban írtam, azok még most is igazak, bár tényleg úgy érzem, hogy valami haladgat, csak belassult. De nagyon jó volt látni, hogy mennyien jöttek el. Az apróbb csúszások ellenére amilyen jól ment a szervezés, ezek után fel kell lendülnie a vállalkozásnak.

A délutáni workshop-ok már nem voltak olyan komolyan megtartva, 16-17 óra között rapid sebességgel csökkent a létszám. Utána páran takarítottak, míg mi nlhányan a kis szobában beszélgettünk, és játszottunk. Az egyik szervezőnek, Annának (aki dobolt) a telefonján van tarot kártya alkalmazás, azzal játszottunk. Illetve kezdtük komolyan venni, ugyanis szinte minden igaz volt, amit kihoztak a virtuális kártyák. Rajtam és egy másik magyar lányon, Icukán nevettünk a legtöbbet, ugyanis nekem mindig azt hozta ki, hogy szerelem közelít, a titkos kérdésemre is a LOVERS kártyát hozta ki. Nem bírtam már megállni, hogy ne piruljak bele. Icukának meg kisbabája lesz hamarosan. Nekem annyiszor hozta ki, hogy mondom magamban, ha júniusban nem jön el az igaz szerelem (true love, úgy kérdeztem rá), akkor minden egyes szava hazugság volt. Írtam már többször róla, hogy fontos számomra a szerelem, ugyanakkor az utóbbi időkben feladtam, hogy bármi sikerem is legyen e tekintetben. Nem a csalódásokról van szó, hanem ismerem magamat, és tudom, hogy vannak olyan tulajdonságaim (ez főleg itt, Angliában jött ki, amik belső háborgást váltottak ki bennem), melyekről tudom, hogy a sok ezer emberből, aki ismer, maximum 10 fogadja el. Nevezhetném egyfajta védelemnek is, hogy nem akarom a másik felet kitenni annak, hogy frusztrált legyen miattam. Bár tény, hogy azonnali hatállyal ki is lépnék abból a kapcsolatból. Mindenesetre ez most őszintén fellelkesített, aztán ki tudja. Lehet, hogy maholnap tényleg lesz valami.

Képeket is csináltam, kitettem őket a képmegosztó oldalon a profilomra. Elég sok homályos lett, mert nem akartam a műsort "adók" szemébe belevakuzni, mint múltkor. Valamint egy idő után abbamaradt a fényképezés, mert nagy tumultus alakult ki ott, ahol fényképeztem, és ahova álltam, onnan nem nagyon lehetett jó képeket csinálni. Mindenesetre lessétek meg őket:

China Spirit UK Open Day

És azt is örömmel vettem, hogy visszatért a lelkesedésem a Kung Fu-hoz. Csak helyre kellett tenni a dolgaimat. Az egyik kissrác, aki rendszeresen jár, mondta is, hogy örül, hogy újra lát. Ez jól esett. Ha minden jól megy, ismét rendszeresen fogok járni. Nővérem is megköszönte a segítséget, ami a mai napért tettem. Boldogan, amibe az akaratom benne van, abba a tudásom legjavát adom bele.

Már éjfél van, úgyhogy már április 14-e, vagyis ma van a születésnapom. Méghozzá a 28. Ennek alkalmából kínai all you can eat étteremben vacsoráztunk. Van itt minden, mi szép és jó, és ha már így megszerettem az elmúlt években, most határtalanul ehetem. Csak nem jegyeztem meg a nevét, pedig amikor elmentünk, az ajtónál még felnéztem, hogy ne felejtsem el, de sajnos ez történt. A weboldal sem volt kiírva. De a lényeg az, hogy jót ettem, ugyanakkor vigyáztam, hogy nehogy úgy járjak, mint 2 és fél éve a Pizza Hut all you can eat étteremben, egy pennés makaróninak köszönhetően, mely elrontotta a gyomromat, nagyon rossz vége lett a bulinak. Most voltak tészták, csirkehúsok, fagylaltok, pattogatott kukorica, leves, és minden, amitől egy kínai étterem menő lesz. Arról már nem tudtam, hogy kapok itt egy kisebb tortát. Kicsit zavarba jöttem, amikor megszólalt hangosba a happy birthday to you, és egy kis tortával meg valami gonggal jöttek felém, és felköszöntöttek. Jól esett nagyon. :) Egyébként mivel Angliában ugye fordítva írják a dátumokat, ezért mindig azt hittem, hogy már április 14-e van. Aztán meguntam, hogy mindig ezt gondolom, ezért elkönyveltem magamban, hogy nekem most egész hónapban születésnapom van. Így vagyok menő. Az a játék is jó volt, amit Huicong javasolt, hogy mondjuk azt, hogy elmentem a boltba, és vettem egy a, b, c... betűvel kezdődő valamit. De úgy kell, hogy az első csak a betűset mond, a második pedig b betűset, de mondja az a betűset is, és így mentünk el egészen a z-ig. Jó kis memóriajáték. Meg az is vicces volt, hogy n betűnél én voltam a soros, és így tök spontán bemondtam, hogy nipple. Fogalmam sem volt, hogy mit jelent, csak a semmiből előugrott, hogy biztosan van ilyen szó. Van, mint kiderült, azt jelenti, hogy mellbimbó... XD Akinek azt boltban kell venni, azzal nagy baj lehet. K betűnél meg olyan hangzott el, hogy knitting needle, az a kötőtű. Ezt a szót nem ismertem, ezért ehelyett is knitting nipple-t mondtam. Megnevettettem a társaságot, de aztán a noodle szóból megjegyeztem. Összességében jó hangulatban telt a vacsora, a kaja is jó volt. Xingbo is örült, hogy kínai étterembe megyünk, mert az ott dolgozók speciel a barátai, így tudott beszélgetni. És ha egyszer elkezdi mondani, akkor annak se vége, se hossza. Meg egyre gyakrabban belegondolok abba, hogy még "egy pár" kínai nyelvóra, és érteni fogom, amit beszélnek... én akarok tudni kínaiul. Érdekes dolog az, hogy amíg a japán írásban a vonásirány nem mindegy, mert azzal lehet megváltoztatni egy szó jelentését, addig a kínai valami hangsúlyozó nyelv. Talán tonalizáló az erre megfelelő szó... A lényeg az, hogy latin írással két ugyanúgy megírt szót jelentésében hangsúlyozással különböztetnek meg. Ha másképp hangsúlyozol egy szót, teljesen mást jelent, és abból eléggé kacskaringós mondatok jöhetnek ki.

Előtte voltunk az iskolába, de ma csak versenyre felkészítés volt. Továbbra is nagyon tetszik az az építő jellegű szigor, amivel a tanítványaihoz fordul. Őszintén bízok abban, hogy meglesz az eredménye. Miközben figyeltem, hogy mit csinálnak, addig végre újra rászántam magam a japán és a német nyelvek tanulására. Németből szótáraztam a szavakat. Minden egyes kiszótárazott szóval egyre jobban megszerettem az eddig sem gyűlölt német nyelvet. Japánban meg a 2. leckét kezdtem el.

Örülök annak, hogy a fizetés gördülékenyen megy. Magyar bankkártyával fizetek, és kicsit aggódtam, hogy nem-e lesz túl drága, de egyszer, amikor megnéztem az egyenlegemet, örömmel vettem tudomásul, hogy több pénzem van, mint amire számítottam. Deviza eladási árfolyamon számolja el a bank az összeget, és eddig azt vettem ki, hogy ezen túl semmi többet. De felvettem a kapcsolatot az ügyfélszolgálattal, hogy lehetséges-e, hogy külföldi telefonszámot megadni, mert ugye netbankot csak SMS kóddal lehet elérni, és hogy tételesen meg tudjam nézni a terheléseket.

Egy gondolat erejéig visszatérve a születésnapra: Érdekes ajándékot kaptam az élettől. Ami szép, kellemes, de ugyanakkor fájdalmas. De nem félek szembesülni vele, mert tudom, hogy utána csak jobb lesz nekem. De erről már írtam korábban. A kellemes oldalát ez a dal nagyszerűen kifejezi:

Egy-egy Kung fu edzés után 2-3 napra biztosítva van az izomláz. Ma volt Tai Chi is, és végre egyenként voltak bemutatva a gyakorlatok, így már azért jobban ment. Először mintha csak egy nagy labdát fognál át a két kezeddel, majd szépen lassan kilököd. Tetszett, és nagyon szép, ahogy idősek szinkronban csinálják egymással. Ez a pár idős ember képes megváltoztatni az időskorról alkotott képet. Sokkal szimpatikusabb, hogy valaki 70-en túl is aktív életet él, és a legszebb, hogy nagyon szépen csinálják a mozdulatokat, és ahogy szinkronban vannak egymással, azt komolyan mondom, videóra kéne venni, és mindenkinek látni kell. Csak így tovább, az ilyen embereknek szép haláluk lesz, ha eljön az idő, jó szájízzel fogják itt hagyni a földi létet, mert az utolsó percig éltek. Magára a gyakorlatokra visszatérve még az is problémát okozott, hogy szinte mindig másképp képzeltem el a következő lépést, ebbe bakiztam folyamatosan bele. Nagyjából olyan, hogy ha én magam állíthatnám össze a a gyakorlatot, és én találnám ki, hogy mi legyen a következő lépés. Szinte soha nem az, ami valójában következik, így mindig figyelnem kell. Daloknál szokott ez lenni, amikor tanulok egyet, és amikor még nem ismerem, akkor sokszor úgy éneklem a következő dallamot, ahogy én írnám meg, és azt gondolnám, hogy úgy harmonizálna. Itt van olyan, hogy bele is találok, de ugyanúgy tévesztek is.

A Kung Fu-ra persze megint rohamosan csökkent az átlagéletkor, de nagyon tetszett, hogy egy kisfiú apja is csatlakozott. Első órája volt, és meg kell hagyni, egészen ügyes volt. Szerencsére most nem merítettek úgy ki az ugrálógyakorlatok, mint csütörtökön, de a combomat most is érzem. Megvan a rendszere az órának: Óra előtt játék van, aztán egymás mögé állva ugrálógyakorlatok, majd jön a bemelegítés, elsősorban lábra összpontosítva. Majd ismét egymás mögé állva egyes Kung fu gyakorlatokat próbálunk, végül két csoportra vagyunk osztva. Akik ismerik a gyakorlatokat, azok bemutatják, hogy mit tudnak, és fejlesztik azokat. A másik csoportba tartozok én is, akik folyamatosan, lépésről lépésre sajátítanak el egyre több mozdulatot, és fokozatosan alakul ki 1-1 gyakorlatsorrá. Csak nem akarok cigánykerekezni meg spárgázni. T_T Vannak akik ilyeneket is csinálnak, és én azokat nem tudom, és félek, hogy kelleni fog. Jár egyébként egy 40-es nő, aki külsőre effektíve letagadhatna 10 évet, de olyan fitt, hogy a gyakorlatokat 20 éveseket megszégyenítő ügyességgel képes csinálni. Ismét egy bizonyíték, hogy fiatalkor után is van élet. Bár ne öregítsem, hiszen 40 évesen egy ember élete teljében van.

Aztán a kínai nyelvóra előtt még volt akrobatikus Kung Fu, amire már nem mentem, inkább hazamentem ebédelni. Nővérem most nem volt az iskolában, ezért gyalog indultam hazafelé. Az utat csak autóból ismertem, de nem is egészen azon az úton mentem, amit látásból tudtam, és próbáltam a megérzéseimre hagyatkozni, hogy merre kell menni. Rossz volt a kezdet, mert eltévedtem, de kis bolyongás után ismerős utcát találtam, de szembesülnöm kellett azzal, hogy tettem egy nagy kerülőt, és jobban jártam volna, ha azon az úton megyek, amit ismerek autóval. Aztán onnan már nem volt probléma. Legalábbis az úttal nem. Ugyanis elfelejtettem elkérni a kulcsot, az enyém bent maradt. És nem volt otthon senki. Ha úgy vesszük, volt egy nagy sétám, mehettem vissza. A visszaút már sokkal jobban ment, sőt meg voltam lepve, hogy milyen hamar megérkeztem. Pedig meg mertem volna esküdni, hogy van még egy kanyar, de már a Birkenhead road fogadott, mely az iskola utcája.

A kínai nyelvóra most is jó volt. Több színt tanultunk meg és annak keretében részletesen kifejezni magunkat. Ide is jár egy 70 év körüli idős hölgy, aki mondta, hogy soha nem tanult nyelvet, neki ez az első, és ez neki egy nagy lépés. Mert ilyen idősen is lehet új életet kezdeni. Angliában meg nincsenek úgy rákényszerülve a nyelvek tanulására, mint mi magyarok, hiszen szinte bárhol elboldogulnak a saját nyelvükkel. Aki nekiveselkedik, az általában németül, franciául, hollandul tanul, esetenként spanyol, bár az ritkább. Viszont azt vettem észre, hogy a magyar iránt egyáltalán nem érdeklődnek. Biztos úgy vannak vele, hogy kis ország, kevesen beszélik, minek tanuljanak magyarul? Pedig, ha tudnák, milyen szép, dallamos nyelv... és komolyan ezt gondolom. Viszont úgy, velünk, magyarokkal nincs semmi bajuk. Csak amikor nővéremhez magyarul beszélek, kérik, hogy beszéljek angolul. Ugyanakkor az látszik, hogy a németet jóval többen ismerik. Nagy ingerem van németül megszólalni (hiányzik a nyelv...) és néha, amikor angolok közegében szólalok meg németül, egyből rávágják, hogy német. Mondjuk beszélgetnék is, mert az egyik Kung Fu-s srác anyja német, de vele még nem találkoztam. Különben sem szólítanám le ismeretlenül. Mondanám neki: "Entschuldigung, ist das richtig, dass Sie Deutsch sind?" Mondjuk azt nem bánnám ha egy német anyanyelvű elmagyarázná a nyelvtan bizonyos nehézségeit... Maradva a nyelveknél: A mandarin óra után (mert ugye Kínában a mandarin nyelvet beszélik) van egy srác, Christofer, aki az egész Kung Fu-s csapat mókamestere, megvárta velünk nővéremet, és beszélt nekünk a Liverpool-i akcentusról, mondott egy pár példát, hogy miben más a többihez képest. Például a cap szót ugyanúgy mondják, ahogy mi tanuljuk a cup-ot, az náluk a "cop". Tehát: "Cop" of Tea. És, amikor "cap"-et vesznek a fejükre, akkor akármennyire is úgy hangzik, de nem a teáscsészét veszik fel, hanem a sapkát. Hasonlóképp az Uncle is náluk valami "Onkl". És ahogy ezeket mondta, összegeztem magamban, és tényleg sok o betűt hallok. Rendszerint az a és á közötti hangokat o-nak mondják. Vicces volt, ahogy Huicong-ot gördeszkázni tanította.

Egy új szériája kezdődött el a Britain's Got Talent nevű tehetségkutató szériának. Ez is tipikusan olyan, hogy jó, adunk neked egy pár adást, hadd énekelj, hadd hidd, hogy a csillagokban van megírva, hogy énekes leszel, de aztán húzzál vissza mosogatni, és add vissza a helyet a valódi tehetségeknek. Itt is vannak bőséggel, akik beveszik ezt a szép mesét.

"Élőben" már nem tudom nézni a Játék határok nélkült, vagyis az M3-on, de egy en betűs magnak köszönhetően utólag vissza tudtam nézni. Csodálatos volt az egriek játéka, görögökkel együtt lettek az 1. helyen 62 ponttal. Nagyon szépen játszanak idén (1995-ben) a görögök, ez a második első helyük, holott se 1993-ban, se 1994-ben nem sikerült nyerniük. A máltaiak viszont rettenetesen szerencsétlenek. Kétszer voltak idén (még mindig 1995-ben járunk) elsők, de az utolsó játékaikat úgy elrontották, hogy egyszer ötödikek, majd harmadikok lettek. Bár a harmadik hely egyáltalán nem rossz ahhoz képest, hogy rendre sereghajtók szoktak lenni. Most sem volt ez másképp. De amikor végig elsők voltak, végig drukkoltak nekik, és úgy néztem arra a bizonyos 1. helyre, mint egy törékeny vázára. Sokáig masszívan állt, de aztán a végén nagyon magasról dobták le a földre. Most is úgy élvezem a műsort, mintha élőben menne. Annak ellenére, hogy szinte mindig utolsók a máltaiak, nagyon szimpatikusak lettek számomra, egyszer szeretnék eljutni oda nyaralni. Okui Masami ott forgatta a labyrinth videoklipjét, legalább bejárnám azt a helyet, ahol volt. La Valletta biztosan csodálatos főváros.

Ma már részt vettem egy Tai Chi és egy Kung Fu órán. Ma mindenkinek van óra, és mivel lelkesített, amit láttam, ezért úgy döntöttem, hogy kipróbálom. Nagyon élveztem mind a kettőt, elhatároztam, hogy ha tehetem, minden héten részt veszek egy-egy órán. A Tai Chi mivel lassú mozgású, ezért arra idősek járnak elsősorban, így magasan én voltam a legfiatalabb. Meg a legügyetlenebb. Bár ez első alkalom volt, de rendre összekevertem a két karomat és két lábamat, hogy éppen melyikkel merre kell lépni, mutatványozni. Mindenesetre nagyon tetszett a természetközelsége, olyan, mintha a napfényt vagy a szelet ölelnék magukhoz. Érzéssel kell csinálni, és szerintem rá lehet érezni, hogy mikor mit kell csinálni, mert a mozdulatsorokban látok harmóniát, csak ez most nagyon nem sikerült. Főleg a lábam nem mozgott a testemmel. Lépéseket kell bizonyos gyakorlatoknál megtenni, én meg lesek, hova el nem mennek már a többiek. O_O Legyező most nem volt, de mivel én is csináltam volt, ezért valószínűleg nem ijedtem volna meg. Csak most kiszúrtak velem, ugyanis tegnapelőtt és tegnap egyáltalán nem kapcsolták be a fűtést, és kabátban is fáztam. Bezzeg ma, amikor már én is beálltam, iszonyúan begyújtottak, tojást lehetett volna sütni a radiátorokon, és rövidujjúban is melegem volt. Bár ezt Kung Fu-ra azért jelentősen enyhítették. Mindenesetre azt sokkal jobban élveztem. Elemi erők jönnek ki, és hamar ráéreztem a helyes testtartásra. A Kung Fu inkább gyerekek küzdősportja, úgyhogy legfiatalabból legidősebb lettem. A második felére két csoportra voltunk osztva, én nyilván a kezdők között voltam, de növelte az önbizalmamat, hogy néhány hibával ugyan, de tudtam csinálni a gyakorlatokat. Az alapok megvannak. Ezután akrobatikus Kung Fu volt, ezalatt nővéremmel és Dominikkal elmentünk ebédelni nővérem egyik barátnőjének éttermébe. Én ugyanazokat ettem, mint tegnap (mivel tegnap is vendégei voltunk) sült krumpli sajtburgerrel és dobozos üdítővel. Mivel éhes voltam, ezért nagyon jól esett, de effektíve finom is volt. Desszertnek pedig mentolos fagyi figyelt be. Ebéd után visszamentünk, mert ma volt kínai nyelvóra, amin részt vettem. Ma a színeket vettük. Valószínűleg az lesz a heppem, hogy keresni fogom az összefüggéseket, azonosságokat a kínai és a japán nyelv között. De más nyelvet is sikerült beiktatni. Most tudtam meg, hogy a kínai latin szavaknál az ékezet a hangsúlyozást mutatja. Például a piros: Hóngsè: Hong-nál felfele "megy" az o betű, míg a se-nél a e betű lefele. Itt-ott vannak módosítások a kínai és a japán írás között, de érdekes, hogy a kínai piros: 红 majdnem ugyanúgy van, mint a japánok karmazsinvöröse: 紅 (kurenai). Így variálgattak az írással. A kínaiban van ü betű. Mosolyogtam magamban, hogy amíg az angolok szenvednek a kimondásával, nekem élből megy, hiszen ugyanúgy kell kimondani, mint a mi ü betűnket. Viszont a piroshoz hasonlóan érdekes a zöld szín: Lǜsè. Lényegében ü betű lefele hangsúlyozással, de azt hiszem, most már tudom, honnan származik a vietnamiak ékezethalmozása. Az óra jó volt, várható leszek a jövő héten is.

Nagyjából ennyi volt mára, továbbra is segíteni fogok magamon.

Angol billentyuzetkiosztassal igen nehez hitelesen mutatni, de megis kiterek ra: BUEK hosszu u betu, mert az uj is hosszu, es legjobb tudomasom szerint nem "Boldog Ujj Evet" kivanunk egymasnak. Kicsit nyelvtan naci vagyok, de nem fuhreri szinten, viszont bizonyos esetekben tenyleg a falnak tudok menni egy-egy helyesirasi hiba lattan. Amugy nincs semmi baj, csak ki akartam terni erre, ha mar ennyire ellepik a FB uzenofalamat az ujevi jokivansagok. Majd otthon atirom. Egyebkent meg a karacsonyi, ujevi kiirasokat nem szeretem, mert annyira szemelytelenek. Mindenki ugyanazt irja, pedig az ismeroseinek a felet a pokolba kivanja, de azert mindenkinek kellemes unnepeket kivan! Akkor mar inkabb privatban irna meg az adott szemelynek, akinek tenyleg boldogsagot kivan. Egy fokkal jobbak a szuletesnapi koszontesek, bar allitom, hogy a felenek eszebe se jutna, hogy a masik fel aznap szuletett, csak ki van irva, hat akkor koszontsuk fel. Es amivel ki lehet kergetni a vilagbol, az a "Boldogot". Jo neven veszem, ha szuletesnapomon felkoszontenek, de amikor ezt latom, akkor csak legyintek, inkabb ne irt volna semmit. Ez meg a szemelytelenebbnel is szemelytelenebb. Gyorsan odairjuk, intezzuk el, aztan el is felejtettuk. Visszaterve az unnepi koszontesekre, ha valaki annyira uzenofalra akarja kiirni, legalabb szabja egyenre. Ezt egy paran ugyesen csinaltak, es jobb ezt olvasni, mert jobban erzed, hogy az tole van, es tenyleg jokat kivan.

Ha az elozo postban lemezkritikarol szoltam, akkor megemlitenek meg egy lemezt, amit az utobbi napokban hallgattam meg, Caramel: Nyugalomterapia album. Miutan a Voice-ban bebizonyitotta, hogy hiteles szemelyiseg, ezert ugy voltam vele, hogy a dalaiban is hallatszik ez, az a nehany nota tole, amit eddig radiokban hallottam tole, abbol szimpatikus volt, most hallgattam tole eloszor albumot. Az az emberseg, es hitelesseg, hallatszik a dalaiban is, komolyan gondolja azt, amirol enekel. Es bar tavol all tolem a R'n'B stilus megis tetszik nekem, hogy behozta, ezzel nem sok magyar eloado probalkozott meg. Viszont bar a szovegei pozitivak, de valahogy tulsagosan szimplak. Es elgondokodtam azon, hogy vagy a szovegkornyezetebe nem illik az a zenei stilus, amiben enekel, vagy onmagaban az R'n'B alkalmatlan arra, hogy magyarul szoljon, szerintem inkabb az elobbi. Tulsagosan egyszeruen fejezi ki magat, pedig nagyon szepen enekel.

Jo volt a szilveszter, amilyen rosszul indult, a vegere legalabb annyira jol sult el az egesz. Indulas elott Huicong-gal kinai TV csatornat neztunk, es egy CPOP (Chinese Pop) videoklip ment. Neztem az eloadot, es konkretan nem tudtam eldonteni, hogy fiu vagy lany. Meg is kerdezem Huicong-ot, o mondja, hogy lany. O_O Fiura nagyobb eselyt adtam volna a rovid haja miatt, de csak amikor jobban megneztem, akkor lattam, hogy lanyos vonasai vannak. Erdekes volt. Az utana levo TV musor sem volt akarmi. Minden ujevkor torpe parokat hazasitanak ossze. Volt neheny olyan egyen, akiknek meg az arcuk is gyerekes volt, el is gondolkodta, hogy csak nem bohockodnak mar azzal, hogy gyerekeket adnak egybe. ^^' A felnottes arcu azsiai kis emberek viszont elegge furcsanak hatottak. Majd ezutan indultunk el Lorainne-ekhez. Eleinte nem ereztem jol magam ott, mert tovabbra sem szeretem, hogy gyerekhadsereg rohangal, es hangoskodik korulottem. Meg a haz is olyan idegen volt, sehogy nem talatam a helyemet ott. Mivel anyam egyebkent is tervezett korabban hazamenni, ezert oltan 21 ora korul megkerdeztem, hogy ne menjunk haza? Meg nem akart, de utana kezdtem megvaltozni, mintha feloldodtam volna attol, hogy kimondtam a feszultseget magambol, nagyon erdekes. Ekkor volt a vacsora, Lorainne nem sokkal ezutan elovett egy konyvet, es felvetette az otletet, hogy toltsunk ki egyutt egy szemelyisegi tesztet. Jo otlet, benne voltam. Ket kategoriaban valaszoltunk 15 kerdesre, 1-5-os skalan, hogy mennyire igazak rank: The Reformer es The Helper. A noverem olvasta fel az allitasokat, elegge nehez volt a mondatok nyelvezete, meg o sem tudta mindegyiket normalisan elmagyarazni, hogy mi is az. Lorainne legnagyobb fia olyan 9-10 ev koruli volt, es o is "jatszott", az anyja egyszerusitette a mondatokat neki, hogy o is ertse, ezzel sokat segitett nekem is. ^^' Viszont erdekes volt az egyik ilyen mondat, mely magyarul kb. igy szolt: "Nehezen viselem azt, ha a segitsegemet nem koszonik meg." Es akkor kerdezem angolul, hogy ez nem az, amikor nehezen viseli? Noverem mondja, hogy nem... erre Lorainne kozbeszolt, hogy igazam van. Be kell valljam oszinten, hogy erre nagyon megnott az onbizalmam. Nem is ertem, hogy mit szarakszok a Headway Elementary-val, nekem mar felsofoku nyelvvizsgat kene tennem. :D Egesz erdekes volt a szemelyisegi teszt, de annak kiertekelese mar tenyleg problemat okozott, biztosan tanulni kell mar azt, hogyan ertekeld ki jol, de a jol szorakoztunk. Nehany allitason nagy nevetes tort ki. A masodik 15 "kerdes" utan abba is hagytuk, mert 23 ora lett, es Lorainne-ek mondtak, hogy a magyar ujeven is koccintani fogunk. Es behoztuk neten az M1-et, egyutt neztuk a magyar himnuszt. Nagyon jol esett, hogy ennyire gondoltak rank. Koccintottunk akkor is, es a brit ujevkor is, a vegere nagyon jo lett a hangulat. Aztan Twistereztunk. Soha eletemben nem jatszottam ilyet, tetszik. Ez az, amikor sarga, zold, piros, kek pottyok vannak a vaszonszeru papiron, es ki kell porgetni, hogy melyik kezet, vagy melyik labat melyikre kell tenni. Jot szorakoztunk. Csak az egyik menetet mar halalra untuk, mert senki nem akart kiesni, es mar tobb, mint 1 oraja ment a jatek. Olyan fel 2 fele mentunk haza. Nem is maradtam sokaig ebren, szinte azonnal elaludtam.

Ma mar csak az utolso simitasokat vegeztuk, meg anyammal elmentunk Liscard-ba egy kicsit setalni. Utananeztem a neten, Liscard-ban is van Asda, oda mentunk a holnapi utra vasarolni. Orultem is neki, jobban szeretem ezt, mint a Tescot. Es mivel Magyarorszagon nincs Asda, ezert egy ilyen apro szuvenirt szerettem volna magamnak, ami igy hirtelen eszembe jutott, az egy kis fuzet. Igy hirtelen nem talaltam, es nem is tudtam, hogy van a fuzet angolul. Nemetul egyszeru, mert siman csak "heft", de angolul valamilyen book, de nem tudtam, hogy milyen. Egyedul a Notebook jutott az eszembe, de akkor meg attol feltem, hogy a laptopokhoz iranyit. Vegul odamentem egy eladohoz, es megkerdeztem, hogy van olyan konyv, amibe lehet irni? Egybol tudta, hogy mire gondolok, es elvezetett a papirosztalyra. Ugyhogy en teljesen el vagyok ajulva attol, hogy mennyire tudok angolul, vagy amit nem tudok, azt milyen jol korul tudom irni. Ebben az Asdaban is volt egyebkent Pokemon Black & White £13.83-ert, es komolyan el is gondolkodtam rajta, hogy megvegyem-e, de vegul otthagytam. Csak nehogy megbanjam. Vegulis holnap reggel meg visszamehetek erte, de ah... nem hiszem.

Külön köszönet Huicong-nak, hogy átírta latin karakterekre (nem tudom, hogy a kínai karakterek esetében van-e külön neve neki, mint japánban a romaji), sehol nem lehetett megtalálni az interneten:

Only one

想要送给你这世界上 最珍贵的东西

Xiang yao song gei ni zhe shi jie shang zui zhen gui de dong xi

会让你的笑容 永远不会消逝 给你鼓励的一首歌

Hui rang ni de xiao rong, yong yuan bu hui xiao shi, gei ni gu li de yi shou ge

Welcome now, Welcome now

给你鼓励的一首歌

Gei ni gu li de yi shou ge

Welcome now ,Welcome now

我要送给 正在奋斗的你

Wo yao song gei ni, zheng zai fen dou de ni

世界如此的神奇 不同肤色的人们

Shi jie ru ci de shen qi, bu tong fu se de ren men

为了追求他的梦 来到相同的地方

wei le zhui qiu ta de meng ,lai dao xiang tong de di fang
迈着相同的步伐 踏出不同命运的石路

mai zhe xiang tong de bu fa, ta chu bu tong de shi lu
这些路 却绘出相同的色彩

zhe xie lu, que hui chu xiang tong de se cai

来到这个世界上 没有错和对

Lai dao zhe ge shi jie shang mei you cuo he dui

都会遇到挫折失败 还要努力往前冲

Dou hui yu dao cuo zhe shi bai, hai yao nu li wang qian chong

任何一个想要挑战梦想的地方

Ren he yi ge yao tiao zhan meng xiang de di fang
就算困难暂时 无法阻挡 但决不要放弃

Jiu suan kun nan zan shi ,wu fa zu dang dan jue bu fang qi

我们手牵手 不断努力才能 好好把握生命的机遇

Wo men shou qian shou,bu duan nu li cai neng hao hao ba wo sheng ming de ji yu

不小心错过了 也不要太在意

Bu xiao xi cuo guo le,ye bu yao zai yi

我们手牵手 不顾一切拥有 美好世界和平而努力

Wo men shou qian shou,bu gu yi qie yong you,mei hao shi jie he pin er nu li

=我们仰望天空 这片共同的 蓝蓝的天空

Wo men yang wang tian kong,zhe pian gong tong de,lan lan de tian kong

Welcome now ,Welcome now

给你鼓励的一首歌

Gei ni gu li de yi shou ge

Welcome now, Welcome now
我要送给 正在奋斗的你

Wo yao song gei,zheng zai fen dou de ni

梦想到底是什么 都会有不同的答案

Meng xiang dao di shi shen me,dou hui you bu tong de da an

年轻不必要负担 一切都可以重来

Nian qing bu bi yao fu dan,yi qie dou ke yi chong la

迈着追逐的步伐 踏出成功路上的每一步

Mai zhe zhui zhu de bu fa,ta chu cheng gong lu shang de mei yi bu

这些年 会有相同的精采

Zhe xie nian, hui you xiang tong de jing cai

其实这个世界上 没有错和对
qi shi zhe ge shi jie shang,mei you cuo he dui

如果遇到挫折失败 一定努力往前冲
ru guo yu dao cuo zhe shi bai,yi ding nu li wang qian chong

跨过一个想要逃避彷徨的地方
kua guo yi ge xiang yao tao bi fang huang de di fang

就让困难迎上 不怕受伤 我们赶快出发

Jiu rang kun nan ying shang bu pa shou shang, wo men gan kuai chu fa

我们手牵手 不断努力才能 好好把握生命的机遇
Wo men shou qian shou,bu duan nu li cai neng hao hao ba wo sheng ming de ji yu

不小心错过了 也不要太在意
Bu xiao xi cuo guo le,ye bu yao zai yi

我们手牵手 不顾一切拥有 美好世界和平而努力
Wo men shou qian shou,bu gu yi qie yong you,mei hao shi jie he pin er nu li

我们仰望天空 这片共同的 蓝蓝的天空

Wo men yang wang tian kong,zhe pian gong tong de,lan lan de tian kong

孤独的时候 有你鼓励安慰的话语 在不停的告诉我
gu dan de shi hou,you ni gu li an wei de hua yu,zai bu ting de gao su wo

所以motto 那就motto
suo yi motto,na jiu motto

别放弃 别骄傲 别趴下站起来 最后的美好 就在眼前

Bie fang qi,bie jiao ao,bie pa xia zhan qi lai,zui hou de mei hao,jiu zai yan qian

每次成功的背后 有你微笑和赞美 不时的提醒我

Mei ci cheng gong de bei hou,you ni de wei xiao he zan mei,bus hi de ti xing wo

我们手牵手 不断努力才能 好好把握生命的机遇
Wo men shou qian shou,bu duan nu li cai neng hao hao ba wo sheng ming de ji yu

不小心错过了 也不要太在意
Bu xiao xi cuo guo le,ye bu yao zai yi

我们手牵手 不顾一切拥有 美好世界和平而努力
Wo men shou qian shou,bu gu yi qie yong you,mei hao shi jie he pin er nu li

我们仰望天空 这片共同的 蓝蓝的天空

Wo men yang wang tian kong,zhe pian gong tong de,lan lan de tian kong

Welcome now, Welcome now

给你鼓励的一首歌
Gei ni gu li de yi shou ge

Welcome now ,Welcome now

我要送给 正在奋斗的你

Wo yao song gei ni, zheng zai fen dou de ni

 

 

Na, még egy blogpost, hogy kiírjak magamból mindent. Ma délután megnéztem a Mulan 2-t. Eredetileg az első filmet akartam megnézni, és ez lenne a negyedik alkalom, mert annyira imádom, egyszerűen telitalálat az egész film! Tegnap bagsziékkal el is nyomtunk néhány poént a filmből:

Bizony van nevem! Méghozzá férfi nevem!

Hogy csak a legnagyobb kedvencemet emeljem ki. Örülök, hogy két DVD-n jelent meg, bár sokkal tartalmasabb extrákra számítottam, vagy csak én nem vettem észre az egészet, de amik a második lemezen vannak, eléggé szegényesek. Az Aladdin második DVD-jéhez hasonlóan reméltem egy kb. 2 órás making of werkfilmet, amiből sokmindent megtudhatok, erre csak több szeletben kisebb morzsákat találtam. Pedig lenne mit mesélni a film készítésének hátteréről, a kínai kultúrának ezen részéről. Majd még egyszer tüzetesen átnézem a második lemezt, de az biztos, hogy a film tekintetében nagyon kitett magáért a Disney stúdió.

Így kíváncsi voltam a második filmre, meg is néztem. Hát amilyen hatalmas volt az első, annyira hatalmas csalódás volt a második. Tizedannyi poén sincs benne, de ami a legjobban kiakasztott, hogy Mushu negatív szereplő volt egy időre. Nem is ez lenne a legnagyobb baj, mert az elején, amikor tesz néhány esetlen próbálkozást Mulan és Shang szétválasztására, abból kisült egy pár vicces jelenet, de a többi részt, amikor Mushu már komolyan gonoszkodik, azt nagyon elszúrták. Idegesítő, semmi poén nincs benne, és az egész csak arra ment ki, hogy aztán beismerve a hibáit, és jóvá téve azokat, ő legyen a legnagyobb hős. Egyáltalán nem sikerült elérni nálam a várt hatást. Maga a történet meg nagyon bagatell az elsőhöz képest. Úgyhogy minden tekintetben hatalmas visszaesés az előző szuperprodukcióval szemben.

De már az első film végének hatásán is elgondolkodtam, akármennyire is szép volt. Mert ugye Kínában, meg a szomszédos Kelet-ázsiai országokban elég kemény hagyományok uralkodnak, és bizonyos kötelességekkel szemben fel kell áldozni a szívünk álmát. És bár Mulan tettekkel bizonyította, hogy lehet másképp is élni, de vajon ezt is elfogadnák a kínaiak?

Talán.