Még decemberben találkoztam ezzel a könyvvel a Károli Gáspár Református Egyetem könyvtárában, amikor ott önkénteskedtem. Már akkor eldöntöttem, hogy megveszem, de tényleg csak most fordult komolyra, hogy japánul tanuljak, ez majd jó lesz arra, ha már tudom a kanákat és aztán ebből gyakoroljam a kanjik alapjait. Egyébként nem kell elmenni a Károliig, ha valaki onnan akar könyvet magának, ezt speciel innen rendeltem meg.

A könyv alapvetően a kanji gyökeit tanítja meg, ami azért fontos, mert körülírja az adott kanji jelentését. Mutatok egy belső oldalt, hogy érthetőbb legyen, miről van szó.

A könyv azért tetszik, mert nemcsak az egyes gyökök jelentését írja le, közöl példákat, de bizonyos esetekben el is magyarázza, hogy az adott kanjit miért írják azzal a gyökkel. Ez azért jó, mert nekem is könnyebb megtanulni, ha tudom valamihez közni. A kínai és a japán nyelv pont ezért fejleszti az asszociációs készséget, mert a kanji gyöke lényegében körülírja az adott szót, a "fő rész" pedig pontosítja a jelentést, és így könnyebb megtanulni.

Nekem jobb ez a tanulási módszer, jobban bevált, mint a kanjikat tanulni az alapoktól kezdve. Bár az alapvető egyébként az utóbbi, mert a japán nyelvkönyvek is fokozatosan térnek át a kanjikra, és pontosan azokra, amiket először tanítanak. Tehát a kanji-tanulós módszer se rossz, mert vélhetően az N5-ös vizsgán nemcsak az alap kanjikat kérdezik, amiket könnyű leírni, hanem a leggyakrabban használtakat. Valószínűleg párhuzamosan fogom csinálni a kettőt.

Nemrég ismét nekivetettem magam a japán nyelvnek, de most teljesen az alapoktól. Ugyanis most olyat csinálok, amit eddig soha, a kanákat írom sorokon át egy négyzetrácsos füzetbe. Valószínűleg a folyamatos ismételgetés hiánya is oka annak, hogy miért olvasok a mai napig egy elsős kisgyerek szintjén japánul. Úgyhogy ezt így új módszerként vezetem be magamnak, hogy így is tanulom a nyelvet. Egyrészt az írást, hogy minél szebben tudjak japánul írni, másrészt meg hogy tényleg belém rögződjenek a kanák és végre folyékonyan tudjak olvasni. Meg hogy megtanuljam az ABC-t is, hogy tudjam, hogy követik egymást a magánhangzók (a, i, u, e, o; ez megy kívülről), illetve a mássalhangzók (k, s, t, n... ezt még nem tudom kívülről).

Mindig is ott volt negyedik nyelvként a japán az angol, német, holland mellett, amit meg akarok tanulni, de igazából sokkal prózaibb oka is van annak, hogy megint ráfeküdtem a japánra. Miszerint párkapcsolatban vagyok, és egy japán fiúval vagyok együtt. Nem mostanság alakult ez ki, tart már három hónapja, de most láttam elérkezettnek az időt arra, hogy erről a nyilvánosság előtt is írjak. Shotaro a neve, és egyébként ő is most tanulja a nyelvet, olyannyira, hogy N5-ös könyve van. Ugyanis nem Japánban született és nőtt fel, csak a gyökerei származnak onnan. De szeretne megtanulni japánul, és mivel én is, ezért úgy döntöttünk, hogy külön utakon ugyan, de együtt tanulunk japánul. Ha eljutunk egy jó szintig (kb. N3), akkor egy idő után már japánul fogunk beszélgetni.

Egyébként nem úgy lett ez kapcsolat, hogy tudtam a legelső pillanattól kezdve, hogy csak ő és senki más, de az megvolt, hogy ő egyike lenne azon keveseknek, akivel komolyra fordítanám a kapcsolatot, ha lenne rá lehetőség. Lényegében ő volt az, aki kiemelte saját magát, mert egészen pontosan 4 hónapnyi beszélgetés után írta egyszer csak, hogy legyünk kapcsolatban. December 24-én beszélgettünk először és április 24-én vetette fel, hogy legyünk együtt. Nem volt előzmény nélküli, mert előtte nem sokkal már voltak romantikusabb beszélgetések, de akkor komolyan meglepett, amikor ezzel jött. Nem is tudtam eleinte mit mondani, de végül igent mondtam. És nem volt egyszerű utána sem, sőt, az igazi megmérettetések csak ezután következtek. Egyrészt az egész tényleg annyira váratlanul ért, annyira hihetetlen volt, hogy igazából az elején nem is fogtam fel, hogy mit akar. Átjárt egy nagyon kellemes érzés, de főleg az elején voltam úgy, hogy lehet, hogy az egészet nem is gondolja komolyan. Erősen ott voltak bennem a múlt emlékei, az abból fakadó csalódások, mi lesz ezzel is megjárom? Lényegében ezért nem tudtam teljes egészében megbízni. Aztán eszembe jutott, hogy mit írt Almási Kitti az egyik könyvében, amikor elemezte, hogy sokan a többedik párkapcsolati kudarc után milyen nehezen mennek bele egy újabb kapcsolatba, holott lenne rá igényük. Ott írta, hogy sokan a múlt tapasztalati miatt nem tudják magukat elengedni az új kapcsolatukban, végül ők maguk idézik elő azt, hogy az a kapcsolat is megszakad. Aztán ujjal mutogatnak a másikra, hogy hát persze, ő is csak egy volt a sok közül. Itt nagyon jól leírja, hogy valójában ők nem adták meg az esélyt arra, hogy ő legyen az egy. Amikor ez eszembe jutott, fokozatosan engedtem, hogy átjárjanak az érzelmek, ekkor derült ki számomra, hogy tényleg komolyan gondolja.

De még ezután is le kellett rendezni magamban néhány dolgot, igazság szerint volt néhány álmatlan éjszakám miatta. Röviden összefoglalva, a tudattalanomból a felszínre hozott néhány gyerekkori traumát, amikről csak most jöttem rá, hogy valójában sokkal nagyobb hatással vannak a jelenemre, mint gondoltam. És mivel nem menekülök el a lelki fájdalmak elől, ezért dolgoztam magamban velük. A traumák feldolgozására van egy zeném, méghozzá a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru egyik OST zenéje.

Ez egy nagyon szomorú zene, felerősíti fájdalmat. Ekkor használom az Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors című könyvében is megírt "imaginációs módszer"-t, amikor a gyerekkori emlékképbe belehelyezem a jelenkori énemet és mintegy megvédem, megvigasztalom magam. Én még pluszba kézen fogva ki is vezetem a gyerekkori énemet abból az emlékképből. Nagyon erős, rendkívül hatásos, sírtam is, amikor ezt csináltam. De mindig egy kicsivel könnyebb volt. De ezzel tényleg óvatosan, mert amikor elmeséltem a mexikói pszichológus barátnőmnek, Lydiának, hogy mit csináltam, mondta, hogy szerencsém van, hogy mentálisan egészséges vagyok, mert egy beteg ember ebből nem jött volna ki. Még egy egészséges ember számára is nagyon megterhelő ez a terápia. És tényleg. Ezek a pillanatok rendkívül intenzívek, a külvilág teljesen megszűnik. Tehát tényleg óvatosan. De utána megadatik az esély arra, hogy mentálisan egy jobb minőségű életet éljünk.

Én nem bánom, hogy ezen keresztülmentem, végződjön akárhogy is ez a kapcsolat (ezért is láttam elérkezettnek az idejét, hogy írjak róla), mert ezt már nyertem vele, és ez nagyon fontos. De az igazság az, hogy jó eséllyel kitartunk egymás mellett, mert már azt is megtettük, hogy elköteleztük magunkat egymás felé. Az biztos, hogy ha rajtam múlik, akkor együtt maradunk, amíg élünk. :)

Hiába vagyok manapság a hollandra kihegyezve, használom napi szinten a nyelvet, azért csak ott van bennem az, hogy jó lenne letenni a japán nyelvvizsgát. Legalább az N5-öset, hogy valami látszatja legyen annak, hogy tudom az alapokat. Gondolkodtam azon, hogy el lehetne menni ismét a Japán Alapítvány könyvtárába és ott csinálni, mint néhány éve. Ott úgyis szeretek lenni, mert kellemes a hangulat, nyugodt a légkör. Aztán kigondoltam azt, hogy ha már itt vagyok a Károlin, akkor itt keressek nyelvvizsgára felkészítő könyvet. Amikor voltak, akkor azt mondták, hogy a japánosoknak külön könyvtáruk van, ott lehet találni japán könyveket. Felmentem a tanszékre, ahol pont egy japán származású tanárral találkoztam. Megkérdeztem őt magyarul, artikáltan, lassan, hogy tud-e ilyenről. Nagyon sokat gondolkodott, kérdezett is japánul, hogy japán szakos vagyok-e? Az volt a kellemetlen, hogy hollandul válaszoltam neki. Az a helyzet ugyanis, hogy annyira benne vagyok a holland nyelvben, hogy nem jutottak eszembe a szavak. Ezért végül csak a fejemet rázva tudtam nemet mondani. A végére nagy nehezen eszembe jutott az "Arigatou, gozaimashita", de kicsit kellemetlen volt.

Az az érdekes, hogy annyira benne vagyok a hollandban, hogy még ha nézek is animét, akkor ugyan alapvetően értem azokat a japán szavakat, amiket felismerek, így a szövegértéssel nincs gond, de egyszerűen nem tudom képezni a japán szavakat, mondatokat magamban! És talán ebből fakad egyfajta pánik, hogy hát csak 6 féléven tanultam japánul, nem szeretném, ha ez a nyelvtudás csak úgy elveszne. De most teljesen elnyomja a holland. Amikor Netflixen nézek animét, ott is holland felirattal nézem. Ott egyébként kifejezetten érdekes a japán szavak holland megfelelőjével találkozni, illetve, ha egyik-másik nyelven nem ismerek egy adott szól, azáltal is tanulni. De az elmémben egyértelműen a holland dominál.

Az volt a rossz, akkor ért el a nagy Hollandia-szerelem, amikor jött a bonyolultabb nyelvtan japánból, és elvesztettem a motivációmat a japán nyelvtanulás iránt. Leginkább az döntötte el a Holland-Japán belső konfliktust, amikor tudatosodott bennem, hogy a hollandot sokkal inkább tudom hasznosítani a jövőben, hiszen Hollandia a környéken van (Japánhoz képest), emellett a holland kultúra is sokkal közelebb áll az én szemléletemhez, elveimhez. Akkoriban még ugyan bejártam még japánra, de abba akartam hagyni. A japán kultúrában nem tetszik, hogy az emberek elrejtik az érzelmeiket, és hogy nagyon vigyázni kell, hogy fejezzük ki magunkat különböző embereknek. Bár abból a szempontból viszont kiváló a japán nyelv, hogy nagyon jól lehet szociolingvisztikai szempontból elemezni, hiszen a különböző rangok, életkor, nemek meghatározzák, hogy kihez hogy beszélünk. Van olyan ige, amit csak férfiak használnak (egymás között), illetve vannak kifejezések, amiket udvariatlanság felettesünknek mondani. Soha nem fogom elfelejteni, amikor a japán származású tanárnő tartott órát. Húsvét utáni első óra volt és megkérdezte, hogy telt a húsvét? Nekem nem volt semmi érdekes, ezért azt válaszoltam, hogy "betsu ni". És meglepett, hogy totál megsértődött a tanárnő. Megkérdeztem, hogy miért probléma az, amit mondtam, azt választolta, hogy ez inkább azt jelenti, hogy "nem akarok beszélni róla". És inkább erőszakos áthallása van, hogy "ne is kérdezz, neked nem fogom elmondani". Egyrészt, ilyen az, ha animékből használunk felelőtlenül kifejezést, másrészt ez sem tetszik a japán kultúrában, hogy ennyire meg kell válogatni, hogy kihez hogy beszélünk. Tudom, hogy ennek komoly történelmi hagyománya van az országban, de ezt az egyéniségemből kiindulva nem tudnám magamévá tenni.

Meg az is a holland nyelv mellé billentette a mérleget, hogy Hollandiában akarok élni a jövőben, tehát ott aktívan tudom használni a nyelvet, meg a kultúrájuk is közelebb áll hozzám. Japán az olyan, hogy életemben egyszer nagyon szívesen kimennék az országba, eltöltenék ott néhány hetet, megnézném a látványosságait, természeti csodáit, meg természetesen animés, videojátékos közegben is nézelődnék, de soha életemben nem élnék Japánban. Főleg a szigorú munkamorál miatt. Tudom magamról, hogy Japánban feladnám az életet és hikikomori lennék, vagy a magas öngyilkosságok arányát növelném. De ott van a másik oldal, azért megvannak azok a dolgok, amik miatt szerethető a japán nyelv és a kultúra (főleg a modern, nem tagadom), amik a mai napig arra sarkallnak, hogy ha úgy alakul, akkor tanuljam tovább a nyelvet, tanuljam a kanjikat. Meg azon gondolkodok, hogy ha motivált vagyok abban, hogy a hollandban is tanuljam a bonyolultabb nyelvtant, akkor biztos, hogy a japán is menne magasabb szinten. Ez is közrejátszott abban, hogy mégis csak megpróbálnám a nyelvvizsgát. Meglátjuk, hátha. Először újra ráhangolódok a japánra, és ha úgy érzem, akkor nekivágok ismét.

A Topszótár weboldalán van külön szintfelmérő angol és német nyelvből, ahol egészen C1-es szintig mérik fel a nyelvtudást. Egy 50 kérdéses teszt keretében kaphatunk képet a jelenlegi szintünkről.

Ez nagyjából ott van, ahol vártam. Alapvetően tudok kommunikálni németből, sok mindent megértek, de azért vannak hiányosságok. Például szenvedő szerkezetben nem mernék lazán kihozni egy mondatot. Ami fontos, mert a németek szeretik használni a szenvedő szerkezetet.

Ahogy egyre többet tanulok hollandot, és ahogy fedezem fel a hasonlóságokat a német és holland szavak és nyelvtan között, úgy van egyre nagyobb igényem, hogy újra tanuljak németül. És februártól fogok is. Ugyanis a Károlin nagyon sok lehetőség van nyelveket tanulni a Nyelvi lektorátusnak köszönhetően. Egyébként első helyen a Germanisztikát jelöltem meg, de azért rostáltak ki 0 ponttal, mert nincs németből emelt szintű érettségim. De egyáltalán nem bánom, mert a Néderlandisztikával igazából jobban jártam, mert Hollandia és holland nyelv a fő csapásirány nálam. De van lehetőség külön tanulni németül. Nagyon bízok abban, hogy az egyetem végére össze tudok hozni egy magabiztos B2-es szintű német nyelvtudást, akár C1-eset is. Akármennyire is tapasztalom a nyelv nehézségeit, egyszerűen imádom a németet. Főleg most, hogy megkönnyíti a holland nyelv alapjainak a megtanulását. Nálam a két nyelv erősíti egymást, ez a német nyelvterület nagyon közel áll hozzám.

Úgyhogy nyelveknél a németre és hollandra kerül a fókusz, hobbi szinten szívesen veszem a japánt, az angol meg azért, mert mindenki beszéli...

Ma megvettem a "Kezdők magyar nyelvkönyve kínaiaknak" című könyvet, ezzel meglett az az öt könyv, amit a kezdők nyelvkönyve sorozatában meg akartam venni.

Nem rosszak ezekből is lehet nyelvet tanulni. Ezeket meg úgy vettem, hogy ezekből is lehet nyelvet tanulni, és a holland nyelv tanulásakor jól is jött néha ez a könyv. Mindenhol "het theater" van írva színháznak, de itt "de schouwburg"-nak volt írva. Nyilván értik a hollandok a Theatert is, de ha van egyedi szavuk rá, akkor miért is ne tanuljam meg azt? A kedvencem a mozi: "de bioscoop". Erre is egyedi szavuk van a hollandoknak.

Az ötödik könyvet, a kezdők magyar nyelvkönyve kínaiaknak, nem magamnak vettem, hanem egy bizonyos személynek. Nagy örömömre úgy tűnik, hogy van rá okom.

Még régebben javasolta a japán tanárnőnk, hogy ha problémánk van a katakana olvasásával, akkor csináljunk olyat, hogy írjunk magyar fogalmazást katakanával, és azzal rögzülhetnek. Ezzel sokáig nem foglalkoztam, de most, hogy másodjára sem sikerült a JLPT nyelvvizsga, és néha úgy olvasom a katakanákat, mint egy elsős, aki most tanul olvasni, úgy döntöttem, hogy írok egy fogalmazást katakanákkal. Ráadásul téma is volt, megírtam a holland élménybeszámolómat. Emellett lefordítottam egy japán dalszöveget magyarra, egészen pontosan Shimamiya Eiko: Naraku no Hana című dalát, amiről írtam korábban. Mind a kettő nagyon tetszett a tanárnőnek. A katakanás abból a szempontból nem volt tökéletes, hogy néhány szót rosszul írtam katakanákkal; például a Hollandiát írtam "Horanjia"-nak, és elfelejtettem, hogy nagy "de" plusz kis "i" katakanákkal lehet a "di"-t kihozni. Ettől függetlenül tetszett a tanárnőnek a fogalmazás maga, és a "di"-t leszámítva nagyon kevés hiba volt a szövegben. A dalszöveg fordítása is nagyon tetszett neki. Mondta, hogy nagyon jól vissza tudom adni magyarul a szöveg eredeti jelentését úgy, hogy teljesen "magyaros" a mondat. Nagyon jól esett ezeket visszahallani, meg is kérdeztem a tanárnőmet, hogy akkor hogy van az, hogy másodjára sem sikerült a nyelvvizsga? Nagyjából úgy magyarázta, hogy a nyelvvizsgán a "mechanikus" nyelvtudást mérik fel. Tehát, hogy megtanultad-e a nyelvtani szabályokat, kanákat, kanjikat, és másfajta képesség az, amivel én rendelkezek. Igen, ebben van is valami, mert egy fordítás, főleg egy dalszövegé, verssé, az olyan, hogy lehet használni a szabadságunkat, kreativitásunkat, sőt, az érzelmeinket. Meggyőződésem ugyanis, hogy egy dalszöveget nemcsak érteni kell, hanem érezni is. És ha érezzük a jelentését, és van hozzá kreativitásunk, akkor visszaadhatjuk az anyanyelvünkön úgy a dalszöveg értelmét, hogy van benne egy kis költőiség, szabad fordítás, de semmit nem veszít az eredeti jelentéséből. A Naraku no Hanát is úgy fordítottam, hogy csak minimálisan néztem az angol szöveget, egyébként amit tudtam, azt a jisho.org segítségével vittem át magyarra. Nem akartam angolról átvinni magyarra, mert jó eséllyel az angol fordítással is meg van némileg "kanyarítva" a jelentése, és ha azt viszem át magyarra, akkor aztán végképp meg lenne kavarva az eredeti szöveg. Másrészt meg így is gyakorlom a japánt. Igazából csak egyetlen egy sornál vettem igénybe az angol fordítást, az első refrénben a "Karametorarete ikanaide" szöveget. De azért, mert a karametorarete szöveg hiraganával van írva, és még a jisho.org sem tudott segíteni a fordításban.

Egyébként pont most van az japánból, hogy elkezdtük a Dekiru 2-t, és ebben már egyre több szöveg van kanjival írva. Az egyik feladatnál viszont az egyik mondat szinte végig csak hiraganával volt írva. Az egyik csoporttársam olvasta fel a mondatot, de teljesen értelem nélkül. Kellett neki egy kis idő, mire leesett, hogy pontosan mit olvas. Nevettünk is rajta egy nagyot. Itt mondta a tanárnőnk, hogy itt jön ki, hogy mennyire fontos a kanji. Azok, akik most kezdték a japánt, azok valósággal meg voltak rémülve, hogy fogják azt a rengeteg kanjit megtanulni, és hogy miért van arra szükség. Hát pont ezért. A kanji egy új szót vezet be, így tudható, hogy amíg a hiragana tart, addig van az adott szó a toldalékával együtt. A Dekiru első néhány leckéjében amíg csak hiraganával van a szöveg, addig el is van választva szavanként, ami szintén megkönnyíti az olvasást. De a japán nyelvben valójában nem használnak szóközt a szavak tagolására, így ha csak hiraganával írnánk, az olyan lenne, mintha ezt a magyar szöveget is, amit most írok, szóköz nélkül írnám. Tehát még egy magyarnak is problémás lenne az olvasása, nem csodálkoznék, ha egy japánnak is hasonlóképpen, ha csak hiraganával lenne írva az adott szöveg.

Ami a fordítást illeti, ez erősen humán gondolkodásra utal. Az utóbbi években észrevettem magamon, hogy sokat erősödött a humán oldalam. Alapvetően nem vagyok hülye matematikából, fizikából, egyetemen is amit tanulunk alkalmazott matematikából, megértem, de mindig felmerül bennem a kérdés, hogy ennek a számításnak mégis mi haszna van? Hol fogom én ennek hasznát venni? Egyik tanárunk mondta pont ebben a félévben, hogy onnan lehet kivenni, hogy egy ember humán vagy reál gondolkodású, hogy mit néz meg egy autón először. A színét, vagy azt, hogy milyen gyorsan megy? Nem kell hozzá nagy logika, hogy kitaláljuk, hogy aki a színét nézi meg egy autónak, az humán gondolkodású, aki pedig azt elemzi, hogy milyen gyorsan megy, az reálos. Ennek kapcsán történt velem, hogy nemrég kaptam egy használt laptopot (ASUS X553M), és az első dolog, ami miatt nagyon megtetszett, milyen szép piros színű. Az egyik kedvenc színem a piros, úgyhogy már csak ezért is megszerettem ezt a laptopot. Hogy mit tud, az csak ezután jött. De ha visszagondolok arra, hogy egy-egy matematikai szabályt milyen nehezen tudtam gyerekkoromban megtanulni, illetve, hogy a "mechanikus" verstanulás is milyen nehezen ment, azon gondolkodok, hogy talán amióta az eszemet tudom, mindig is humán beállítottságú voltam. 8. osztályban is nem tudtam normálisan visszamondani Pitagorasz tételét, úgy be lett vágva az egyes, hogy arról koldultam.

Visszatérve a nyelvekhez, szerencsére a holland nyelv tanulása is nagyon jól megy, és különben pont azért élvezem, mert sok szó kikövetkeztethető a német nyelvből. Sőt, mivel a holland szavak kiejtése eléggé sajátságos, ezért sok olyan szó, mely nagyon hasonlít a német megfelelőjéhez, másképp van ugyan írva, de majdnem ugyanúgy kell kiejteni, mint németül. Erre jó példa, "a nő". Németül: "die Frau", hollandul: "de Vrouw". De a holland szót is majdnem ugyanúgy kell kimondani mint a német megfelelőjét. A hollandoknál is él az, ami a németeknél, hogy a "V" betűt "F"-nek mondják, csak ezt a hollandok sokkal gyakrabban használják. Ebből pedig keletkeznek olyan megmosolyogtató szavak, mint a japán katakanákkal írt angol szavak. Mondtam már, hogy milyen csodálatos a holland nyelv?

Amit szintén pozitív visszajelzésnek veszek, hogy megpályáztam az Erasmus ösztöndíjat holland egyetemre tanulni. Ha a tanulmányi átlagomat nézzük, akkor sok bizalomra nincs okom, de mégis jól esett olvasni, amikor fogadták a pályázatomat, hogy milyen precízen állítottam össze a tantárgyakat, hogy miket tanulnék a holland egyetemen. A pályázattal együtt ugyanis össze kellett írni a tantárgylistát, hogy az adott egyetemen mit tanulnék. Erre kaptam pozitív visszajelzést. A meghatottság szélén voltam örömömben. További pozitív jelnek veszem, hogy pár napja a mobilitási iroda ismét küldött egy kör e-mailt az Erasmusos ösztöndíj lehetőségéről. Ez pedig azt sejteti, hogy kevesen jelentkeznek, ami szintén növeli az esélyeimet. Azért lenne nagyon jó holland egyetemen tanulni, mert hosszabb távon tervezek Hollandiába, és egy holland egyetemi tanévvel (mindkét félévet megpályáztam) nagyban megnövelhetem az esélyeimet arra, hogy egy jó munkával kezdjek Hollandiában, és ne egy gyárban, vagy étteremben robotoljak 12 órán át. Ráadásul az egyik holland egyetem, mellyel kapcsolata van annak az egyetemnek, ahova járok, kettős diplomát ad. Ez azt jelenti, hogy nemcsak Magyarországon, de Hollandiában is érvényes lesz az a diploma, ezzel pedig ténylegesen megnövelem az esélyeimet, hogy jó munkám legyen Hollandiában.

Ráadásul ott van a cikkírási lehetőség a Hollandiai Magyarok weboldalon, úgyhogy rég nem ért ennyi pozitív visszajelzés. Már csak ezt a koronavírust kell túlélni (remélem, nem fog bekavarni az Erasmus-ba), és aztán mehet minden a régi kerékvágásba. Egyetem ugye távoktatásban megy, és mivel a ZH-k elmaradnak, ezért több lehetőségem foglalkozni a nyelvekkel, illetve többet fogok írni, meg játszani is. Remélhetőleg át fogjuk vészelni ezt az időszakot, addig is vigyázzatok magatokra, és a szeretteitekre.

Szerdán lehetett megnézni a JLPT japán nyelvvizsga eredményeit, és most sem sikerült. 72 pontot értem el összesen (először 68 pont volt), de a kis javulás sem lendít sokat a lelki állapotomon, mivel 80 pont kell a sikerességhez. A részpontszámok rendben voltak, a szövegértés és nyelvhelyesség együtt 46 pont volt (itt 38 pont a minimum, N5-ösön egybe számítják), a hallott szöveg értése pedig 26 pont (itt 19 pont a minimum), valamint ha jól emlékszem, a szókincs A minősítésű volt, az olvasás B minősítést kapott, ahogy a nyelvhelyesség is. Az A jónak számít, a B közepesnek, a C pedig rossznak.

Egyébként nehéz volt a nyelvvizsga, több olyan nyelvtani szerkezettel találkoztam, amire nem emlékeztem, hogy tanultuk volna, holott a japán tanárnő mondta, hogy nyugodtan mehetünk akár N4-re is. Ebben már akkor kételkedtem, mert gondolom, hogy azért valamennyi ugrás van, és annyi kanjit meg nem ismerünk, hogy csak úgy nekivágjunk. Az persze nyilván nem a tanárnő hibája, hogy másodjára is elhasaltam a nyelvvizsgán.

Az egyénként érdekes volt, amikor egy alkalommal egyedül voltam japán órán, és néhány korábbi nyelvtant ismételtünk át. Azt gondoltam, hogy szükség lesz rá emlékezetfrissítésként, de hogy konkrétan rá fogok csodálkozni néhány dologra, az engem is meglepett. Az a helyzet, hogy hiába szeretek valamit csinálni (jelen esetben a nyelvtanulást) nem mindig "egyenletesen" 100%-osan rajongok azért a dologért, és ebből az következik, hogy ha az adott dologért ott és akkor nem nagyon lelkesedek, akkor nem foglalkozok vele annyira. Ugyanígy voltak periódusok, amikor elhanyagoltam a japán nyelvtanulást, később meg nagyon belelendültem. Ennek az lett az eredménye, hogy rendszertelen lett a nyelvtudásom. Vannak dolgok, amiket jól tudok, másokat meg nem. A másik komoly ok a sikertelenségre, hogy a volt párommal ekkor már nagyon problémás volt a kapcsolatunk (pár napra rá szakítottunk), konkrétan a nyelvvizsga szünetében chateltünk, próbáltuk megbeszélni a dolgokat, de nem sikerült. A hallott szöveg értésénél konkrétan annyira agyaltam azon, hogy oldjuk meg a problémát, hogy szövegrészek nem jutottak el az agyamig. Így volt ahol találomra karikáztam. A legrosszabb az volt, amikor maga a kérdés esett ki a tudatomból, és mivel a szövegben általában mind a négy válasz elhangzik, ezért nem mindegy, mire válaszolunk. Sajnos ez is közrejátszott a sikertelenségben. A harmadik komoly ok, meg hiába vagyok benne a japán nyelvben már tizenéve (amióta japán zenét hallgatok), mégis a mai napig van egyfajta "rejtélyesség" (nem tudok erre jobb szót), a sajátságos írás, és mondatszerkezet miatt, ami olyan érzetet ad, hogy nem tudok beszélni japánul. Minden félév végén írunk japánból egy kis tesztet, ahogy most is, ennek az utolsó feladata volt egy rövid párbeszédet írni. Konkrétan annyira leblokkolt a fentebb leírt tudat, gondolat, hogy egy árva szót nem tudtam leírni. Teljesen üres maradt nálam az a feladat. És miután mindenki más tudott oda írni, ezért az én dolgozatom sikerült a legrosszabbra.

De nem hibáztatok senkit. Júliusban ismét meg fogom próbálni, de most már, hogy rendszerezett legyen a nyelvtudásom, átismétlem a nyelvtant a Dekiru 1-től, de egészen az első leckétől kezdve. Persze, tudom az "A wa B desu"-t, "A mo B desu"-t és a KO-SO-A-DO rendszert, hogy csak a legalapabbakat említsem, de legyen leírva, legyen egy helyen. Nem utolsó sorban a kanák gyakorlása is fontos, mivel még most is vannak olyanok, amiken hosszasan gondolkodok, mire leírom. Ilyen például a hiragana "ne", "se" vagy a katakana "ke". De általánosságban az e végű kanák problémát okoznak. Úgyhogy néhány kétségbeesett "miért?" után lenyugodtam, nem adom fel és nekivágok harmadjára is.

Ma megtudtam a japán nyelvvizsga eredményét, és sajnos nem sikerült. Minden képzeletemet alulmúlta a 68 pont, amit a 180-ból értem el. Pedig pont óvatosságból csináltam meg az N5-ös nyelvvizsgát, mert bár a japán tanárnőnk mondta, hogy akár az N4-es nyelvvizsgát is megpróbálhatjuk, de azért éreztem, hogy azon a szinten még nem vagyok. Kihallok ismerős szavakat, nagyjából el tudom olvasni azokat a kanjikat, amiket ismerek, de ha odaállítanának egy japánhoz, hogy beszélgessek vele, meg lennék lőve.

Ahogy most a nyelvvizsgán is meg lettem lőve. Nagyon csalódott vagyok. Mondjuk a legrosszabb az volt, hogy kevés volt az idő az egyes feladatrészekre. Mindenhol az volt, hogy az utolsó néhány feladatot már csak találomra satíroztam azután, hogy lejárt az idő, és mondták, hogy tegyük le a ceruzát, akkor általában 5-6 feladat maradt, azokra gyorsan valamit satíroztam. Úgyhogy az idő volt az egyedüli tényező, ami stresszt okozott. Amúgy meg sokat gyakoroltam, és elégségesnek éreztem azt a mennyiséget, amennyit gyakoroltam. Már csak azért is, mert a gyakorlópéldák eredményei bíztatóak volt, biztos voltam abban, hogy sikerülni fog. Ehhez képest...

De pont nézem a részpontszámokat, ugyanis az egyik ismerősöm, akivel együtt járok japán nyelvtanfolyamra, sajnos neki sem sikerült (ő N4-esen volt), és mondta, hogy ő az egyik feladatrészen hasalt el, nem volt meg az elegendő pontszám. Ekkor döbbentem arra rá, hogy hát nemcsak az kell, hogy meglegyen a 80 pont a 180-ból, hanem a részfeladatokban is van egy minimum, amit teljesíteni kell. Ekkor inogtam meg, hogy talán mégsem annyira biztos az a nyelvvizsga. Totál kiment a fejemből, hogy részeredményt is fel kell mutatni. Szemügyre vettem a részletes eredményt, és nagyon érdekes alakult. N5-ös szinten egybe nézik a szókincset és a nyelvtant. A kettőből együttesen kell 38 pontot elérni. És meglepetten konstatáltam, hogy 38 pontot értem el, tehát éppen, hogy megvan a szükséges minimum. A hallott szöveg értése már jobbra sikeredett, ott 30 pontot értem el (itt 19 pont a minimum), így jött össze végül a 68 pont. Szókincs B, Nyelvtan B, Olvasás C. Igen, az olvasás az nagyon lutri volt. Több szöveg volt, azok mind csak pár sorosak. Igazából olyan szintű szövegek voltak, mint egy kisiskolás olvasás könyvének egy rövid meséje. Azzal kapcsolatosan volt néhány kérdés. A baj azzal volt, hogy ha valahol, itt éreztem, hogy nagyon kevés az idő. Az a helyzet, hogy a nyelvvizsgán már nincs idő azon morfondírozni, hogy azok a hiraganák, ami nagyon hasonlítanak, vajon melyik is az pontosan, hanem folyamatosan kell olvasni. Legendás nálam a "ni" és a "ko", amit módszeresen összekeverek. Ahogy a minősítés is mutatja, jó eséllyel az olvasás része adta a 38 pontnak a kisebbik hányadát.

Nem adom fel, megyek decemberben is. De néhány dolgot másképp fogok csinálni.

• Olvasni minél többet, és amit olvasok, magamban felmondani.
• N4-es szintű feladatsorokat is gyakorolni.

Ugyanis szokták mondtani, és ezt a japán tanárnőm is mondta, hogy teljesen változó a nyelvvizsgák nehézsége. Van olyan, hogy olyan könnyű, hogy játszva meg lehet csinálni, más alkalmakkor meg olyan nehéz, mintha egy szinttel feljebb lenne. Erre készülvén találtam ki, hogy gyakorolni fogok N4-es szintű vizsgákat, hogy felkészüljek arra is, hogy nehezebb lesz. És ha sikerülni fog a decemberi, akkor 2020 júliusában talán magabiztosabban léphetek egy szinttel feljebb, hisz akkor már bőven lesz fogalmam az N4-es szint követelményeiről.

Megvolt ma a japán nyelvvizsga, amire még áprilisban jelentkeztem. A Károli Gáspár Református Egyetemen volt, és pont nekünk, N5-ösöknek volt délután, mindenki másnak délelőtt. Ahhoz képest, hogy N5-ös volt, volt létszám szép számmal, sokan vártunk a folyosónál.

Annak ellenére, hogy a tanárnőnk azt javasolta, hogy inkább az N4-eset írjuk meg, azért éreztem, hogy az N5-ös a jelenlegi szintem. Már az elején jelentkezett a vizsgadrukk, és az ebből fakadó "jaj, nem tudok semmit, visszaadom a feladatlapot, semmi értelme vesződni vele, úgysem fog menni" jellegű gondolatok, de ebből aztán gyorsan összeszedtem magam. Sőt, kifejezetten azon kaptam magam, hogy az olvasás elég gyorsan ment, valamint a nyelvtani szabályokra is emlékeztem. Először a megadott szót kellett hiraganából kanjira írni, majd vissza. Ami inkább nehézséget okozott, amikor adott volt a mondat, és meg kellett találni a meghatározások közül azt a mondatot, ami ugyanazt jelenti. Tehát mondat egy része más szavakkal volt megfogalmazva. Meg persze a megfelelő szó behelyettesítése a hiányzó részbe. Itt tudták a leginkább felmérni a nyelvtani tudást is, mert sokszor csak egy partikulát kellett behelyettesíteni. És hát bizony az alapoktól kell átismételnie a nyelvtant annak, aki elfelejti, hogy például a helyszín, melyre a cselekvés irányul, az "de" és nem "ni", hogy csak a legalapvetőbbet mondjam. Meg hát a számnevekkel előszeretettel játszanak nyelvvizsgákon, ez már a gyakorlófeladatok alatt is kijött. Szeretik a kivételeket megadni helyes megoldásként. Olyanokat, mint szeptember 5-e vagy 10-e, ezek szép számok.

Szövegértéses feladatok voltak érdekesek. Ilyen feladattal még soha nem találkoztam, hogy egy mondatból négy szó kimaradt, és a négy meghatározásban mind a négy szó benne van. A négy hiányzó szó közül az egyik be van csillagozva, és az lesz a helyes megoldás. Hát ott mire rájöttem, hogy mit kell csinálni... Gyorsan vissza a legelejére, és javítani, mert szinte az összes rossz volt. Sok idő elment vele. Ami azért volt baj, mert a végén, amikor 5 perc maradt, ugyan már csak három feladat maradt, de háromhoz együttesen 2 oldalnyi szöveget kellett elolvasni, és ahhoz kapcsolódóan kellett kérdésekre választ adni. Hát ez esélytelen. Mind a két feladatrésznél, nyelvtan, szövegértés, nagyon kevésnek érzékeltem a rendelkezésre álló időt. Mindkettőnél totóztam az utolsó néhány feladatot, hogy legalább üres ne maradjon, de időt nem tudtam rá szakítani. Így is, amikor szólt a felügyelőtanár, hogy 5 perc maradt hátra, megint eluralkodott rajtam a pánik, és nyugtatni kellett magamat, hogy ha nem is megy az összes, legalább annyit csináljak meg higgadtan, amennyire van idő, annál kevesebbet kell tippelni. A szövegértésnél egy feladathoz ugyan csak néhány sort kellett elolvasni, de ott kisilabizálni a megoldást, ráadásul itt is, ahogy a többi nyelvvizsgán is előszeretettel csinálják azt, hogy több meghatározás is helyesnek tűnik, mert meg vannak említve a szövegben, de vajon melyik adja meg a kérdésre a választ? Mondjuk N5-ösnél még nem annyira körmönfont, de eszembe juttatta a TELC-es középfokú német nyelvvizsgát, ami rémálmaim egyike. Az időt kevésnek érzékeltem.

Ellenben a hallott szöveg értése meg pont, hogy túl lassú volt. Annyira szájbarágósan magyarázták a feladattípusokat, meg a teendőket, hogy gondolatban az asztalt vertem már, hogy kezdjük már el végre! Amúgy hihetetlen jó érzés volt tudomásul venni, hogy tisztán értettem, amit mondtak. Hiába van meg a középfokú nyelvvizsga angolból, a hallott szöveg értésével komoly problémáim vannak. Nehezen értem meg az angol szöveget, ehhez képest könnyebb dolgom van a némettel és a japánnal. Szerintem ez sikerült a legjobbra.

Összességében jó volt, és határozottan azt gondolom, hogy akármennyire is mondják, hogy túl könnyű az N5-ös, szinte ki lehet hagyni, megérte megcsinálni. Most ez az én szintem, és tiszteletben tartom, hogy ez a tudásom. Lesz majd jobb is. Ide is kell már 100 kanji, és a nyelvtani alapokat betéve kell tudni, úgyhogy nem feltétlen óvodás szint az N5-ös, még ha kisgyerekek szintjén is vannak megfogalmazva a mondatok a feladatokban. Bár most beszélgetek az egyik lánnyal, akivel japán nyelvórára járok, ő is ma volt vizsgázni, ő N4-esen volt. Azt mondta, hogy nyelvtanilag nincs különbség, egyedül annyi, hogy 300 kanjit kell tudni, meg persze több szót kell ismerni. De például még a tárgyas és tárgyatlan igéket sem kérdezik. Úgyhogy elhatároztam, hogy ha nagyon jó lesz az N5-ös, akkor még most decemberben megcsinálom az N4-eset. Meg is néztem az időpontot, december 1-je lesz a másik nyelvvizsga időpontja. Így a jelentkezési időszak valamikor szeptember elején zárul le. Addig gyakorlok, kipróbálok néhány gyakorlófeladatot, és ha úgy érzem, hogy menni fog, akkor jelentkezni fogok rá. Utána viszont hosszabb szünetet fogok tartani, mert mondják, hogy az N3-as szint már komoly ugrás. Ott már 600 kanjit kell tudni, és bejön a keigo is, az udvariassági formula. Meg hát persze a nyelvtan...Szerintem 2020 decemberénél előbb nem csinálom meg, de lehet, hogy 2021 július lesz belőle. Kiderül majd. Most elégedett leszek, ha az alapok meglesznek.

Eddig nem volt japán nyelvű mangám, de most rendeltem egyet, és ma megérkezett. Ez pedig a Haikyuu!! első kötet. Élmény olvasni, sokkal jobb, mint az angolt, mert olyan érzetet ad, mintha a mangaka által eredetileg kitalált szöveget olvasnám, nem valami fordítást, amiben esetleg hiba csúszhat. Kezdőknek is lehet olvasni, mivel a kanjik furiganázva vannak, ezért lehet csak a hiraganák ismeretében is olvasni, másrészt meg mi jobb inspiráció a kanjik tanulására, mint a kedvenc mangánk olvasása eredeti nyelven? Rettenetesen lassan megy az olvasás, még nem olyanok a kanák számomra, mint a szorzótábla. Addig nem is fogok tudni gyorsan olvasni egyszerű szöveget japánul. De ezért is van ez itt. De az első oldalt kb. 10 perc alatt olvastam el... Ez azért jelzi, hogy még kezdő szinten is van hova fejlődni. De élvezem, még vicces is, amikor félreolvasok. Tipikus nálam például a "ha" és a "ho" hiraganák keverése. Vagy a "sa" és "ki" valamint a "ra" és a "chi" hiraganákat is szokásom téveszteni. Így lassan megy, de szeretnék minél jobb lenni japánból.

A CDJapan-től rendeltem meg, és mivel születésnapra adtak ¥300 értékű kupont, ezt fel is használtam, a meglévő pontokkal együtt. Így a postaköltség csak minimális volt. Aki rendelt már Japánból, az tudhatja, hogy a postaköltség dobja meg nagyon a végleges árat. Mert egy manga relatíve olcsó, ez is csak ¥400 volt, a postaköltség viszont több, mint a duplája. Ezt faragtam le minimálisra. Igazából szeretném japánul is beszerezni az összes Haikyuu!! mangát, meglátom, hogy tudok majd okoskodni a postaköltséggel, hogy ne legyen annyira sok. Folytatom az olvasást.