Waka barátommal megejtettünk egy újabb közös rendelést Japánból, mely tegnap érkezett meg. Soron kívül el is mentem értünk.

A Haikyuu!! mangát hosszú idők után folytatom végre angolul! A Prospoero könyvektől nagyon olcsón lehet beszerezni, ez a példány konkrétan 3068 forint volt. Olcsóbb, mint egy magyar manga, meg sem állok a 45. kötetig!

A Battery meg Hayashi Kento első filmje, leginkább ezért érdekelt. Kétszer megnéztem az animét, és egyébként nagyon jó lenne, de olyannyira befejezetlen, hogy nemcsak hogy kiált a folytatásért, hanem rázza is a ketrecet. Mert elindul egy alaptörténet, és még csak elképzelésem sincs, hogy mi a cél, hogy akarja a mangaka kifuttatni a történetet. És mivel a manga sehol nem érhető el, ezért legfeljebb találgatni tudok.

A filmet megnézve kettős benyomásom volt. Egyrészt úgy éreztem, hogy film formájában jobban működik a dolog, ugyanis annyira valóságos a történet és a vezetése, hogy a film átélhetőbben adja át a történetet. Falusi közeghez mérten nagyon lassú a film. Animében jobban működnek a dinamikus sportmangák. Másrészt viszont annyira látszik, hogy a főszereplő, Harada Takumi labdadobását trükkökkel tették gyorssá, hogy ellensúlyozza a film valóságos mivoltát. A színészek nagyon jól játszották a szerepüket, jó film lett.

Érdemes volt megnézni, csak sajnos a kiadvány "rental", vagyis jó eséllyel könyvtári példány volt. Ennek megfelelően van ellátva matricákkal, amiket elég nehéz volt leszedni. Ráadásul a hátulján lévőt nagy matricát nem is lehet leszedni, hogy ne sérüljön a borító, úgyhogy az ott marad. És ha ez még nem lenne elég, a borítóra gyárilag írták rá, hogy kölcsönzői példány. Sajnos látszik a kiadványon, mennyire vették komolyan a filmet és a történetet (a legigénytelenebb japán kiadvány a gyűjteményemben), de legalább végre láthattam a filmet. Kerestem már többször is, sehol nem érhető el online.

És ezzel megvan mind a három sportfilm, aminek Hayashi Kento a főszereplője.

Abban is egyedi ez a három film, mindegyikből jóval később készült anime, mint ahogy a manga befejeződött. Összességében mind a három jó, de a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru emelkedik ki közülük nálam magasan.

A Muchuu sa, Kimi ni. meg 2025 egyik nagy felfedezése nálam a Hikaru ga Shinda Natsu mellett. Volt szerencsém az élőszereplős doramához is, de nem valami jó minőségben. De most itt a nagy lehetőség újra megnézni, immár kifogástalan minőségben.

22 órakor értem haza, de úgy voltam vele, hogy addig nem alszok el, amíg meg nem nézem. És így is lett. Most is nagyon jó volt újra megnézni. Két lemezen van rajta az 5 rész, plusz az extrák. Azokat majd később.

Érdekes egyébként, hogy a fotókönyvet a manga borítójával adták ki. De ami még ennél is jobban meglepett, hogy azt hittem, hogy a külön hozzáadott Blu-ray borítóképről azt hittem, hogy egy fénykép, de nem. Egy kis méretű mappa. Életemben nem láttam még ilyet. Kis jegyzetek tárolására alkalmas. Direkt olyan eladó példányt kerestünk wakával, amiben a benne van az is. Ez ugyanis így a teljes első kiadás a bónuszokkal. Nemcsak a mappa járt hozzá ajándékba, hanem a fotókönyv is, így aki hozzám hasonlóan az anime hatására szerette meg ezt a remekművet, az már csak a Blu-rayt veheti meg újonnan. Aukcióban is elég nehéz volt a bónuszokkal együtt megtalálni. Szerencsém volt ezzel, mert ez egyszer eltűnt az aukciós oldalról, majd visszakerült. Ez a legjobb állapotú kiadvány, mondhatjuk, hogy újonnan vettem meg. A japánok nagyon vigyáznak a gyűjteményükre.

Azért szerettem meg nagyon ezt a művet, mert a főszereplők úgy villogtatják meg az egyéniségüket, hogy közben a kapcsolódnak a világhoz. Én nagyon kevés jó példát látok erre. Hayashi Miyoshi naiv srác, aki első látásra ridegnek tűnik, de hamar kiderül, hogy neki is megvan az eszköze, hogy kifejezze a szeretetét mások felé. Aki akarja akár meg is címkézheti autistának, de hát soha nem volt ennyire menő autistának lenni. Mert az a lazaság, ahogy megéli az egyéniségét egyszerűen inspiráló. Tényleg azt lehet róla mondani, hogy egyáltalán nem számít neki, hogy mit gondolnak róla mások. Nikaido Akira meg felvett egy komor álarcot, hogy a traumája után távol tartsa magától az embereket. Na de nem úgy van az! Ha megjelenik egy jóbarát, aki meglátja benned az értékeidet, bizony mindent meg fog tenni azért, hogy kihozza belőled a legjobbat. Így Nikaido sem kerülheti el a sorsát. Bár szemmel láthatóan ezt ő sem bánja. Mondjuk Nikaido ijesztő személyisége nem jött át annyira a doramában, mert egy annyira jóképű színész alakítja őt, hogy akármennyire is akart, nem tudott ijesztő lenni.

Szóval a két főszereplővel nagyon jó példát mutat a mangaka, Wayama Yama a barátság szakralitására. Az igazi, tiszta, feltétel nélküli bizalmon alapuló barátságra. Ami igazán értékessé teszi az emberi kapcsolatot és a legnagyobb kincs az életben. Át is gondoltam, hogy kik azok a férfiak, akár a való életben, akár a kultúrában, akiktől inspirálódhatnék az önazonosságot illetően. Oda jutottam magamban, hogy nagyon-nagyon kevés igazi jó példa van előttem. Nőből több van. Ha maradunk Japánnál régóta szeretem, amit Hayashibara Megumi, Okui Masami vagy Suara csinál. Hasonlóképp az ALI PROJECT-et is művészetnek tartom. Magyarokat illetően a mai napig nagyon szeretem azt a szabadságot, amit a Pa-Dö-Dő közvetített felénk. Ők mind motiválnak, és kifejezik az egyéniségem egy részét, de végsősoron azért nem követendő példák számomra, mert nemcsak biológiailag vagyok férfi, hanem önazonos is vagyok a nememmel. Ezért keresek férfi példát számomra, ezért van az, hogy animében is olyanokat nézek döntő többségében, amelyben többségében srácok a szereplők. Animében is alig van lánykarakter, akire komolyabban felfigyelek.

A nyugati kulturális élettel nem feltétlen volt szerencsém, mert gyerekkoromban, a '90-es években terjedtek a nyálasabbnál nyálasabb fiúcsapatok (lásd még: Backstreet Boys, 'NSYNC, Magyarországon Kozsó kreálmányai), akik csak még inkább rombolták a már egyébként is megtépázott önbecsülésemet, hiszen azt láttam, hogy olyan fiúkat szeretnek a lányok, akiknek a közelébe nem értem. Ezen egyébként sokat segített amikor ráébredtem szexualitásomra, mert úgy éreztem, hogy egy tehertől szabadulok meg, hiszen nem kell megfelelnem a lányoknak.

Persze az élet ettől egy cseppet se lett könnyebb, mert az LMBTQ+ közösség által kikiáltott önazonosság-pózerek mint például Madonna, Lady Gaga és a LMBTQ+ himnuszok döntő többségével szintén nem tudtam mit kezdeni. Ezért nem vagyok semmilyen LMBTQ+ közösség tagja, mert akármerre néztem szét, nem találtam meg azt, ahol igazán otthon vagyok.

Az animék ebben sokat segítettek, de az az érdekes, hogy sokáig isten igazából ott sem tudtam igazán nagy kedvencet mondani. Sokáig a Kaleido Start mondtam, mert az volt az első igazi nagy hatás 2006 augusztusában, meg kellemes emlékek kötnek hozzá, de isten igazából még az sem. Konkrétan 2018 szeptemberéig kellett várni az első olyan animére, ami tényleg megszólított. Ez volt a Haikyuu!!, amiről ma már úgy gondolkodok, hogy új időszámítást nyitott az animék iránti rajongásomban. Volt a Haikyuu!! előtti időszak a jobb és rosszabb animékkel, majd 2018. szeptember 19-én jött az első olyan anime, amit igazán éreztem. Sokat segített az orientációban, ezután kezdtem el célzottabban animét keresni.

Igazából olyan dolog ez nálam, mint ahogy a sportban jobban érdekelt srácok különböző sportolók képeit teszik ki a falra, mint követendő példa. Nálam ez anime formájában jelent meg most. Én ezeket a követendő példákat a kulturális életben elsősorban Japánban találtam meg. Azóta nézek sportaniméket, illetve olyan slice of life animéket, ahol idealizált közegben találok követendő példákat. Kitartásból, állhatatosságból, önazonosságból, és társai. És nagyon fontos számomra, hogy kapcsolódjanak a világhoz, mert ez nyújt számomra arra példát, hogy az általuk közvetített viselkedés, stílus alkalmazható a való életben is. Ezért nem szeretem az olyan animéket, ahol lenézik az embereket (pl.: Suzumiya Haruhi no Yuuutsu, No Game No Life), mert azt látom, hogy a frusztráció vezeti a szereplőket, akár bizonyos szempontból izolált életet élnek. Hiszek abban, hogy az ember alapvetően jó, és azért (is) él, hogy a világot a maga erejével jobbá tegye. És hiszek abban, hogy az általam követendő példának viselkedést magamévá teszem, és úgy viszonyulok az emberekhez, azt vissza is kapom.

Csak azért nehéz így viselkedni, mert ha belém égett egy rossz emlék vagy példa, akkor attól nagyon nehéz szabadulni, mert akkor az adott krízishelyzetben az szolgálta a túlélést. Manapság is tapasztalom magamon, hogy nagyon nehéz számomra ideális módon viselkedni. A mai napig vannak szorongásaim, amik néha gátolják, hogy előre haladjak, és nem mindig van rá ellenszerem, nem mindig jön azonnal a megoldás. És előfordul manapság is, hogy ezt az átmeneti időszakot nehéz kezelni.

De a Muchuu sa, Kimi ni. azért adott egy löketet, mert azt láttam, hogy teljesen higgadtan viselkednek a karakterek úgy, ahogy az ideálisnak gondolják. És ez arra inspirál engem, hogy minden szorongást félretéve gondoljam végig, hogy viselkednék teljesen ideális, nyugodt körülmények között. Mert azt én is egyre inkább érzem, hogy a szorongást előidéző gondolatokat többségében magam kreálom. És ha ezektől eltekintek, egy kicsit más megvilágításba kerülnek az események, aminek fényében én is másképp döntök, ami kétségtelenül kihozza belőle a jobbik énemet. Ilyen az, amikor egy kulturális mű terápiaként szolgál.

Megjött a Bakuten!! manga 2. kötete a CDJapan-től! Ezzel teljes lett mangagyűjteményem. Mivel a manga együtt jelent meg az animével, ezért csak a történetet meséli el. Eddig nem tudok nagy különbségekről. A Bakuten!! nem olyan, hogy korábban megjelent manga formájában, az animáció meg később jött, ahogy befutott a történet. Ez ebből a szempontból egyedi, a két formátum egyszerre jött. Nem tudok más ilyen esetről. Olyanról tudok, hogy korábban kijött a manga, de az anime annyira más rajzstílusú lett, hogy amikor kijött az animáció egy új kiadást élt meg a manga. Ahogy az történt a DIVE!! és a Cheer Danshi!! esetében is. Ezen két történet esetében kifejezetten jót tett az új kiadás, mert az első kiadás... ha nem is csúnya, de az újhoz képest olyanok, mintha vázlatok lennének.

De a Bakuten!! esetében ilyenről nincs szó, sőt! A manga karakterdizájnja ugyan némileg különbözik az animétől, de nagyon szép. A manga karakterei abból a szempontból jobban tetszik, hogy nem áll annyira szét a hajuk, mint az animében. És ahogy elnéztem eddig a mangát, igyekeztek a mozgást is megfelelő módon érzékeltetni: húzott vonalak, egy karakter többször lerajzolva, ahogy például hátraszaltózik. Tehát, amit lehet, igyekeztek kihozni a mangából.

Viszont ennek a kötetnek is van egy kis története. Igazából a CDJapan oldalán már rég "Out of Print" állapotban volt. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az összes legyártott példányt eladták, hanem nem is gyártanak belőle. Más szóval, aki bújt, bújt, aki nem, az így járt. Ezért nem is tudtam, hogy ezt hogy fogom beszerezni, az első kötetet ugyanis úgy vettem meg, hogy a másodikból már nem volt. És csak nemrég kaptak új készletet. Ez mondjuk meglepett, mert a Bakuten!! messze nem annyira ismert, mint a Slam Dunk, hogy a mai napig sorozatban gyártják a köteteket. De úgy tűnik, hogy azt mégis bevállalta a kiadó, hogy "Backorder"-ben, mintegy készenléti állapotban tartja. Tehát, ha érkezik rá elegendő igény, akkor mégis gyártanak új példányokat. Így akartam megrendelni, de mire rászántam magam egy csütörtök késő esti órán, megint "Out of Print" állapotba került. Olyan kellemetlen érzés lett úrrá rajtam, mint amikor egy számomra fontos személy visszautasított volna. Ekkor nem számítottam arra, hogy a közeljövőben hozzájutok egy példányhoz, de azért "Bookmark" listába tettem a mangát, és elhatároztam, hogy hetente ránézek, hogy esetleg ismét elérhető. De nem láttam reális esélyét arra, hogy belátható időn belül újra lesz készleten. Pár nap múlva vasárnap délelőtt meg láttam, hogy mégis van belőle! Azt a jó érzést, amit akkor éreztem, azért kívánom, hogy élje át mindenki! Ráadásul nemcsak hogy készleten volt, de még csak nem is "Backorder", hanem "In Stock at supplier", tehát napokon belül ki tudják szállítani! Még csak nem is kell heteket várni rá! Meg is rendeltem azonnal. És ma megérkezett.

Ha már a fontos személy analógiáját hoztam fel, akkor ez tényleg olyan, mint egy film drámai jelenete: miután visszautasítottak, bánatosan, leszegett fejjel hazaballagok, majd utánam kiált, hogy ne menjek el! Szüksége van rám, csak félreértés történt! Én meg örömmel térek vissza. Mert ez tényleg valami elkallódott példány lehetett. A kiadó raktárában pakolászás, takarítás közben találhatták meg valahol a nagyon eldugva ezt a példányt. És ha már előkerült akkor meghirdették eladásra. Ne keressék tovább a boldog tulajdonosát, itt van!

Ami a postát illeti, teljesen rendben van. A vámkezeléssel meg megint jól jártam, mert ismét csak a termék után kellett ÁFÁ-t fizetni, a postaköltség után nem. A dobozra mindig csak a termék árát írja a CDJapan, ezt veszi a posta is alapul. Ráadásul a kezelési költség most nem 800 forint volt, hanem 650 forint. Ez is meglepett, hogy mire föl kevesebb most a kezelési költség? Ahogy utánanéztem, kiderült számomra, hogy értéktől függően sávosan állapítják meg a kezelési költséget. Így viszont még inkább jófej a CDJapan, mert ha nem írják oda a postaköltséget, akkor tovább marad az alacsonyabb sávban a kezelési költség. Nem sok olyan webshop van, amelyik ennyire ügyfél-központú, mint a CDJapan.

Továbbra is nagyon szeretem a Bakuten!!-t és idővel tervezem teljessé tenni gyűjteményemet. A manga már rendben van.

Az első kötetet nemcsak a történet miatt volt érdemes elolvasni, hanem mert a végére már azon kaptam magam, hogy könnyebb volt japánul olvasni. Fokozatosan állt rá az agyam a japán karakterekre, a furiganázás is segített, és ahogy haladtam, úgy ment gördülékenyebben az olvasás.

Animével együtt jelenleg így néz ki a gyűjteményem.

A manga mellett megvan a Limited Edition movie Blu-ray, az anime opening és ending kislemeze.

Tehát, alakul. De azért összegezzünk, hogy mik hiányoznak még:

• Movie opening és ending kislemezek.
• Anime és movie OST CD-k.
• Anime Blu-ray.

Ezek közül egyértelműen az anime Blu-rayt lesz anyagilag a legrázósabb beszerezni. Három részes, és darabja 12000 jen. Tehát valószínűleg azt akkor fogom tudni megszerezni, amikor dolgozni fogok, és majd egy havi fizetésből (esetleg később, félretett pénzt hozzáadva), és abban a hónapban kenyéren és vízen élek. A CD-ket valószínűleg meg tudom majd oldani. A movie kislemezek szintén "Out of Print" állapotban vannak a CDJapannél, és azokból valószínűleg nem is lesz már náluk készleten. Azt legfeljebb valami ismerős által megoldom, aki épp kint lesz Japánban, és lebizniszeljuk. Az OST CD-k közül az anime OST-je van "Backorder"-ben a CDJapannél, tehát az rázósabb, de szerintem meg fogom tudni oldani. De egy animéből teljes gyűjtemény nagyon szép lenne. Amíg erről álmodozok, olvasom a mangát.

Ma megjött a rendelésem a CDJapantől, méghozzá a DIVE!! Blu-ray és egy Haikyuu!! kislemez.

SUPER BEAVER: Toppakou

Ez az ötödik Haikyuu!! kislemez a gyűjeményemben. A dal abból a szempontból különleges, hogy jó példája annak, hogy mennyire meg tud változni a véleményem egy dalról, ha jobban megismerem és meghallgatom. Emlékszem, amikor indult a Haikyuu!! TOP THE TOP 2. fele, és először meghallottam ezt a dalt, egyből azt gondoltam, hogy ez az eddigi legrosszabb Haikyuu!! opening. Olyan dallamtalan volt a zene, az énekből sem vettem ki semmit, csak értelmetlen erőfitogtatást érzékeltem az egész dalban. Aztán végül csak az lett, hogy elkezdtem egyre többet hallgatni a dalt (leginkább azért, mert Haikyuu!! betétdal), aminek az lett a vége, hogy ráéreztem az ízére és végül egészen megszerettem. Ma már nagyon jókat mosolygok a dalon (jó értelemben), Igazából a dal tényleg egy csapat indulója, himnusza is lehetne (ehhez képest a BURNOUT SYNDROMES: PHOENIX dala kapta meg azt a verziót, amire a Karasuno bevonul a stadionba). De megvan a helye ennek a dalnak is. A borítót viszont a mai napig nem értem. Szegény Kageyamát miért ábrázolják úgy, mint akit gyomorszájon vágtak? Hinata és Tsukishima egész menők.

A hátoldalon meg az Inarizaki néhány játékosa van.

Itt Miya Atsumu néz ki a legmenőbben, a másik kettő meg nagyon koncentrál. A DVD-n egyébként az opening videó van feliratok nélkül. Nem mindig engedik el magukat DVD tartalom terén, pedig videoklip is van a dalból, rákerülhetett volna az is a lemezre. Így gyakorlatilag az egész DVD tartalom másfél perc hosszú. Összességében nagyon jó, örülök, hogy megvan ez a kislemez is.

DIVE!! Blu-ray

Ezt a filmet láttam többször is és mindig nagyon tetszett. Ez a DIVE!! manga live action változata. Igazából én az animét is szeretem. Kicsit demonstratíve is, mert elég rossz az átlagértékelése: 6,08, és ugyan érteni vélem, hogy miért nem szeretik az emberek, de meggyőződésem, hogy messze nem annyira rossz, mint amilyennek gondolják. Azt gondolom, hogy azért annyira rossz az anime átlagértékelése, mert a sport relatív kevésszer jelenik meg. Ami érthető is, hiszen a műugrás csak egy néhány másodperces folyamat. Nem olyan, mint egy labdajáték, melyből egy meccset akár epizódokon át lehet húzni, hanem leugrik, megcsinálja a mozdulatot, ahogy tudja, és kész. Itt is megvan az, hogy halljuk a szereplők gondolatait, illetve látjuk az edzéseket, de az animében sok a párbeszéd, amit adott esetben szintén nehéz lehet követni. Meg az egyéb történések lehetnek érdektelenek. De nekem nagyon bejött, mert kicsit más akar lenni, mint a többi sportanime, kicsit komolyabb, de az az igazság, hogy a live action movie a maga 2 órájával az egész történetet lefedi hiányérzet nélkül.

A hátoldala többet elmond. Ez az első japán kiadású képhordozó kiadványom. Azt nem mondom, hogy ez rendszeressé válik, hogy most már DVD-ket Blu-rayeket is veszek Japánban, mert nem bánnak kesztyűs kézzel a DVD-k és Blu-rayek áraival. De ha megvetem a lábam itt Hollandiában és egyenesbe jövök anyagilag, fogok egy japán DVD-t és Blu-rayt rendelni.

Az az igazság, hogy nem számítottam arra, hogy extrák is lesznek a Blu-rayen, mivel csak a tokon látható borítóval promotálták a CDJapan oldalán a kiadványt.

Díszdobozos kiadvány, fotókönyvvel, több mint elégedett vagyok ezzel a Blu-rayjel. Ráadásul DVD is van a tokban, az extrák nagyrésze azon van. Ez azért nem hülyeség, mert a nyugati Blu-rayeken sem jellemző, hogy Full HD minőségűek az extrák, így egy külön lemezen több tartalom fér el. Olvasható is, hogy az extrák tartalma 70 perc a DVD-n. Holnap megnézem a filmet és az extrákat is.

És milyen képhordozókat vennék Japánból? A Waterboys a másik japán film, amelyik nagyon tetszett. Viszont ebből a DVD-t venném meg, mert az van eredeti borítóval. A másik, ami szintén prioritásban van az a Bakuten!! movie. Ebből a limitált kiadású Blu-rayt venném meg. Ez előrendelésben van, majd 2023. január 25-én fog megjelenni, konkrétan el is gondolkodtam azon, hogy ha össze tudom rá spórolni a pénzt, akkor megrendelem magamnak. Az animét nagyon szerettem, azt is láttam már kétszer. A movie meg valamiért nem érhető el sehol, se streaming oldalakon, se letöltésre. Úgyhogy ezt valószínűleg csak akkor fogom látni, ha megveszem. Nos, én mindent megteszek azért, hogy lássam. Addig is örömömet lelem ezen két kiadványban.

Nem, nem évértékelő beszédet akarok tartani, sokkal inkább animés zenei élményeimet szeretném röviden összefoglalni.

Elsőként kiemelnék néhány animét, amit idén láttam, és valamilyen szempontból különlegesek. Fontos tudni, hogy nem követem a szezonos animéket, ezért azokból válogattam, amiket idén láttam. Lesz közöttük egy-két régiség. Lássuk is.

A 2021-es év pozitív csalódása

Koi to Uso

Általában megnézem, hogy egy-egy animének milyen átlagértékelése van, és igazság szerint hagyom magam befolyásolni általa. Nagyon tudok utálni olyan animét, aminek nagyon magas átlagértékelése van (lásd: Hunter × Hunter), és nagyon tudom szeretni azokat, amiknek nagyon alacsony átlagértékelése van. Ezzel legtöbbször azt szoktam képviselni, hogy nem érdekel, hogy egy anime mennyire népszerű, ha nekem nem tetszik, akkor az igenis rossz számomra. Pedig valójában nagyon is érdekel, mert akkor nem lennék ennyire szélsőséges az adott művel szemben. Ennek egyik pozitív példája lett idén a Koi to Uso, ami a rossz átlagértékelése ellenére nagyon tetszett. Jó volt az alapötlet, a koncepció, és akármennyire is furcsa lett a lezárás, nekem tetszett. Úgy voltam vele, hogy miért is ne lehetne ilyen vége egy történetnek? Persze, az baj, hogy a háttértörténet nincs kibontva rendesen. Nagyon jó lenne, ha a Fruits Basket-hez hasonlóan a Koi to Uso teljes történetéből készülne. Szerintem lényegesen pozitívabb lenne az egész mű megítélése. És Nisaka Yuusuke nálam az egyik legszerethetőbb meleg karakterré avanzsált.

A 2021-es év legfurcsább animéje

Oniisama he...

Ha jól tudom, Zsolti barátom ajánlotta az animét. Egyszer mondtam neki, hogy néznék valami shoujo-ait, kérdeztem, hogy tud-e valami jót, és beajánlotta az Oniisama he...-t. El is kezdtem nézni, de valami hihetetlen volt... Fel kellett dolgoznom azt, amit látok. Szó nincs arról, hogy rossz lenne, igazából nagyon is jó, de annyira erős anime, annyira fajsúlyos az a miliő, amit áraszt magából, hogy arra a 25 percre, amíg megnézek egy részt belőle, valósággal belekerülök az animébe. És az igazat megvallva, nem feltétlen jó benne lenni, több okból sem. Egyrészt, hihetetlenül női az egész anime. Hitelesen jeleníti meg a lányok viselkedését egymással, nemcsak a barátságot, hanem a rivalizását, a női ármányt, és ahogy lányok szoktak egymással viselkedni. Csak ha van is bennem valami női, távolról sem ennyi, és ez a dózis számomra a túladagolás fényes példája. Másrészt annyira depressziós néhány karakter, hogy engem is lehúznak vele. Shinobu Mariko cirkusza a 9-10. rész környékén konkrétan az pszichés őrület határait súrolta, ahogy Asaka Rei drogozása sem akármi. Az ő beceneve egyébként Saint-Juist sama és konkrétan leszbikus iskolát csinál a gimnáziumból, ugyanis odavan érte az egész lányiskola. Mert annyira titokzatos, elérhetetlen... Na de miért? Mert bizony itt van a nyitja. Hát ilyen egy leszbikus szerelmes anime 1991-ből, de a rajzstílus még ahhoz képest is régi, ugyanis a manga 1974-es. Úgy tippelem, hogy a rajzot igyekeztek ahhoz igazítani. Az opening is egyébként rettenetesen fájdalmas, ugyanakkor gyönyörűszép. Rám inkább gyógyító hatással van.

A 2021-es év sportaniméje

Hajime no Ippo

Van még sportanime, ami üti a Haikyuu!!, Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru és a Slam Dunk színvonalát, ez a Hajime no Ippo. Valamit tudtam róla, mert azért eléggé népszerű anime, így nem lehet elkerülni, de egészen idáig vártam azzal, hogy megnézzem. Hatalmas élmény volt! Úgy vagyok ezzel az animével, hogy amíg a kosarasoknak van a Slam Dunk, a röpiseknek a Haikyuu!!, addig itt a bokszolóknak a Hajime no Ippo! Kiválóan jeleníti meg a bokszot minden szempontból, és talán megszeretteti a sportágat még azokkal is, akiktől távol áll az ökölvívás. Én is azért vártam vele sokáig, mert annyira hiányzik belőlem az agresszió, hogy irglmatlanul kell haragudjak a másikra, ha fizikálisan akarok nekimenni, ezért nem éreztem azt, hogy dolgom lenne az animével. Ippo is egyébként iskolai bántalmazások elől "menekül" az ökölvívásba, és igazi harcossá képezik ki. Minden tekintetben nagyon hatásos anime, a fejlődés, a meccsek, a győzelem, és ami miatt főleg tetszett az anime, hogy volt meccs, amit hősünk elveszített. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert megjeleníti az is, ahogy a sportnak ugyanúgy része a vereség, mint a győzelem, és az a jelenet tényleg különleges volt, mert Ippo nagyon jól dolgozta fel a vereséget. Tehát az anime azt is megmutatta, hogyan lehet feldolgozni a vereséget. Nagyon át lehet érezni az szereplők érzéseit. Az is meglepett, hogy egyébként Ippo nagyon kedves, ártatlan srác, de egy-egy meccs alkalmával annyira flowba került, hogy konkrétan meghasonult a sportág agresszív mivoltával, és nem egyszer a főbírónak kellett a saját testével leállítani Ippót. Úgyhogy az egész mű hihetetlenül hiteles és erős. A poénok benne meg eszméletlenek Takamura-san az egész animés univerzum legviccesebb karakterei közé sorolhat. Az egyedüli, ami személy szerint nem tetszett, azok az endingek. Egyik se jött be nekem. Az openingek viszont elsőosztályúak.

A 2021-es év csalódása

Shaman King (2021)

Na csak hogy idei anime is kerüljön terítékre, de kár, hogy negatív vonatkozásban. Meg ha már szóba került a Fruits Basket pozitív példa egy anime remasterelésére, akkor álljon itt egy negatív példa. Milyen az, amikor egy klasszikust csak úgy elrontunk és összecsapunk? Az eredeti, 2001-es Shaman King nagyon jó anime volt, igazi klasszikus openingekkel és endingekkel Hayashibara Megumi tolmácsolásában. Az új sorozat viszont minden szempontból rosszabb. Bizonyos részek, teljesen unalmasak, érdektelenek voltak, bizonyos harcok meg inkább tűntek a Naruto egy olcsó másolatának. Bizonyos seiyuu-któl (pl.: Romi Park) a hajamat téptem, de az az igazság, hogy Hayashibara Megumi se menti meg számomra Kyouyama Anna személyét. Nem szerettem őt soha, ahogy a seiyuu által énekelt openinget (Soul salvation) és endinget (#Boku no Yubisaki) se szeretem. Túlzottan erőltetett. Pedig még azt se lehet mondani, hogy Hayashibara Megumi kiöregedett volna az animéből. Pont az a varázsa az énekesnő-seiyuu-nak, hogy nagyon is megvan benne az energia, hogy énekeljen az animének akár egy Over Soul minőségű dalt, de a Soul salvation nagyon erőltetett lett. És milyen jó lett volna, ha egy igazi visszatérő-dalt énekel Hayashibara Megumi, de ez nem sikerült. Ezért kár volt újjáéleszteni a franchise-t.

A 2021-es év legizgalmasabb animéje

Yakusoku no Neverland

Félve vágtam neki az animének, nem véletlen, hogy év elején néztem. Van ugyanis egy olyan rendszer nálam, hogy a sötét hangulatú, negatív animéket elsősorban január-februárban nézem, mert nem szeretem a telet, hamar is sötétedik, ezért akkorra időzítem a legtöbb sötét hangulatú animét. Ahogy a Yakusoku no Neverlandet is akkor néztem meg. Tényleg volt benne egypár félelmetes jelenet, de annyira átélhető volt, annyira izgultam a gyerekekért, hogy ki tudjanak szabadulni. A szereplők is szerethetők voltak, de történet felépítése is elsőosztályú. Ahogy folyamatosan adagolták a meglepőbbnél meglepőbb információkat és hogy milyen lehetőségek vannak a gyerekeknek arra, hogy megmeneküljenek. Tényleg nagyon izgultam. Csak az első évadot néztem végig, állítólag a második borzalmas lett. Megnézem azt most januárban, de az előjelzések szerint nagyon le kell adni az elvárásaimból. Igazából már csak azért is megnézem, hogy ha tényleg rossz, lássam, hogyan lehet egy ilyen remekművet elrontani.

A 2021-es év legnagyobb visszatérője

Free!

Épp csak elvétve foglalkoztam az animével, amikor aktuális volt. Néztem, akkoriban, de komolyan nem foglalkoztam vele. Aztán idén elkezdtem újra nézni az első évadot, és nagyon tetszett. Egyrészt elfelejtettem jeleneteket és jó volt újra látni. Teljesebbé vált a történet, és a fiúk is szerethetőbbé váltak számomra. Örülök, hogy visszatért az életembe az anime és komolyabban is az életem része lesz a Free!

2021-es év legjobb animéje

Natsume Yuujinchou

Relatíve régi anime, hallottam is róla sokat, mert sokan szeretik, de nekem erre az évre maradt. Nem az első pillanatoktól kezdve éreztem, hogy ez lesz életem egyik legkedvesebb animéje, mert teljesen mást kaptam eleinte, mint amit vártam. Ugyanis egy olyan skálán láttam az animét, ami érzelmi hitelesség terén "listázta" az animéket. Jó listának tartottam mert a Shigatsu wa Kimi no Usóval volt átellenben (nagyon helyesen!), de mivel romantikus animékkel volt egy csokorban, ezért azt gondoltam, hogy ez is az, és azt fogom látni, hogy milyen érzelmileg teljesen hiteles szerelem és párkapcsolat. Ehhez képest jön az, hogy erdő, a srác szinte totál egyedül, látja a szellemeket, mi több színesítik az életét és az egész rettenetesen lassúnak tűnt. Vakartam is a fejemet, hogy fogom én így mind hat évadot megnézni? Aztán lassan flowba kerültem az animével, és megéreztem, hogy mitől is annyira hiteles érzelmileg. Nagyon megszerettem Natsumét, minden szempontból tudtam azonosulni vele érzelmileg. Olyannyira, hogy a 4. évad utolsó részét pont a metrón néztem meg. Ott volt az, amikor elment a halott szüleinek lakásához, ahol kisgyerekkorában volt, hogy szembenézzen a múltjával és ott elsírta magát. Annyira átéreztem azt a jelenetet, hogy a metrón elsírtam magam. Csodálatos volt. Egyértelműen a 4. évad lett a legjobb. Ott van olyan poénos jelenet, hogy akkor a nevetéstől sírtam, aztán meg a szembesülés a múlttal. Úgyhogy a Natsume Yuujinchou összességében lett az egyik legkedvesebb animés élményem, nemcsak idénre.

Nos, ennyit az animékről, lássuk az idei zenei felhozatalt. Sokan most már a Spotify-os profiljuk éves összegzését osztják meg, az nálam több okból sem működik. Egyrészt nem minden zenét hallgatok ott, mert nem minden elérhető ott, amit szívesen hallgatok, ezért én a mai napig aktívan használom a Windows Media Player-t és a Foobar2000-et. Másrészt a Spotify már december elején kiadja az éves listát, amit teljességgel értelmetlennek tartok. Nem tudom, ki hogy vele, de szerintem még a decemberi hónap is 2021-hez tartozik, ahogy az abban a hónapban hallgatott dalok is. Úgyhogy én továbbra is maradok a Last.fm-nél. Az ad teljes képet az idén hallgatott dalokból. Lássuk is akkor.

Idén 18.063 alkalommal hallgattam dalt, így a 2021-es év a 2009-es regisztáció óta a 4. "legforgalmasabb" év volt. Érdekes számomra egyébként januárban hallgattam a legtöbb zenét, akkor 2.255 alkalommal hallgattam valami dalt. Mondjuk, rémlik is, hogy volt olyan gondolatom akkor, hogy talán megdöntöm a 2010-es rekordot, amikor 20.512 alkalommal hallgattam zenét. De a lendület időközben megtört és megállt a számláló 18.063-nál. Íme a részletek, először a 10 legtöbbet hallgatott előadó kerül listázásra.

Top 10 előadók 2021

1. JAM Project (4.200)
2. Hayashi Yuuki (2.135)
3. Tachibana Asami (1.729)
4. Hayashibara Megumi (1.302)
5. Froukje (908)
6. Okui Masami (845)
7. Zorán (353)
8. Suara (322)
9. Eefje de Visser (316)
10. LGT (283)

Ezt az évet egyértelműen a JAM Project uralta nálam. Rengeteget hallgattam a dalaikat, de az, hogy nem is untam meg! Konkrétan látom magam előtt, hogy az elkövetkezőkben is hasonló lendület várható náluk. Hayashi Yuuki-nál és Tachibana Asami-nál nagyon jót tett a Haikyuu!! OST megjelenése, valamint hogy feledeztem magamnak a Boku no Hero Academia zenéjét is, ahol szintén vannak remekművek. Valamint az is érdekes volt számomra, hogy a Dive!!-nak is Hayashi Yuuki írta a zenéjét. És milyen színvonalasat ahhoz képest, hogy az nem jelent meg külön CD-n, csak Blu-ray mellékletként. Vannak ott is jó dalok.

Egyértelműen megjelent a holland zene is a listámban. Froukje-t egy holland srácnak köszönhetem, ő igazi felfedezés volt számomra (az énekesnő). Ahogy Eefje de Visser is, de nála azért maradt el a lendület, mert a dalainak túlnyomó többsége túlzottan depressziós és azért annyira rosszul nem voltam, hogy az ő dalait kelljen hallgatnom.

Hayashibara Megumit és Okui Masamit pedig az új albumuk lendítette fel nálam, ahogy Suarát is az idén megjelent két kislemeze. Ha magyar zene, akkor Zorán és LGT a legjobbak nálam. 30 éve nem tudom megunni a dalaikat, kétségtelenül életművet hagytak maguk után.

És most következzenek az albumok.

Top 10 albumok 2021

1. Hayashi Yuuki & Tachibana Asami: TV animation Haikyuu!! TO THE TOP Original Soundtrack (1.051)
2. Froukje: Licht en Donker (586)
3. Hayashi Yuuki & Tachibana Asami: TV animation Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack Vol.1 (555)
4. Hayashi Yuuki & Tachibana Asami: TV animation Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack Vol.2 (479)
5. JAM Project: TOKYO DIVE (458)
6. Hayashi Yuuki & Tachibana Asami: TV animation Haikyuu!! Original Soundtrack Vol.2 (418)
7. Hayashi Yuuki & Tachibana Asami: TV animation Haikyuu!! Original Soundtrack Vol.1 (373)
8. JAM Project: THUMB RISE AGAIN (318)
9. Okui Masami: 11-elevens- (316)
10. Hayashibara Megumi: VINTAGE DENIM (315)

Úgy tűnik, hogy a Haikyuu!! OST albumok ezentúl mindig jelen lesznek a listán. Tényleg nem tudom megunni őket, de így hirtelen kigondoltam, hogy ha jövőre utat tör magának a Boku no Hero Academia OST is, akkor külön 10-es OST lista lesz. Meglátjuk, hogy lesz.

De most a kislemezeket lássuk.

Top 10 kislemezek 2021

1. JAM Project: DRAGONFLAME (292)
2. JAM Project: Versus Road ~Higenjitsuteki Survival~ (227)
3. Froukje: Ik Wil Dansen (158)
4. ALI PROJECT: Hi no Tsuki (153)
5. Froukje: Niets Tussen (128)
6. JAM Project: Drei Kreuz ~Hagane no Survivor~ (108)
7. JAM Project: Bloodlines ~Unmei no Kettou~ (105)
8. JAM Project: Hagane no Warriors (105)
9. Hayashibara Megumi: Soul salvation (104)
10. Suara: Ruten no Inori (102)

Addig bűvészkedtem a számokkal, amíg a Suara: Senjin Genmu kislemeze 101 hallgatásával kiesett a listáról. De itt látszik nagyon, micsoda JAM Project uralom volt nálam. Az első két helyezett kislemez nagyon jelentős volt számomra idén.

És végül a 100-as listan az idén legtöbbet hallgatott dalokból.

Top 100 dalok 2021

1. Froukje: 17 (482)
2. JAM Project: Houkou Hate no Arano wa (289)
3. JAM Project: Versus Road ~Higenjitsuteki Survival~ (255)
4. Tachibana Asami: Junbi (246)
5. Hayashi Yuuki: Explanation (189)
6. Froukje: Ik Wil Dansen (167)
7. Froukje: Niets Tussen (128)
8. JAM Project: Ryujou (122)
9. JAM Project: Magical Mystery Spice ~Magic Spice no Theme~ (118)
10. Tachibana Asami: Wana (116)
11. JAM Project: Hagane no Warriors (115)
12. Hiroyuki Sawano: DADDY! DADDY! DO! (106)
13. Dimension: Move Faster (104)
14. JAM Project: Fight on! (102)
15. ALI PROJECT: Nosferatu (101)
16. JAM Project: Alexandria (93)
17. Eefje de Visser: Trein (88)
18. Tachibana Asami: Douyou (83)
19. Tachibana Asami: Tsuki no De (81)
20. JAM Project: Kami no Kiba ~The Fang of Apocalype~ (78)
21. JAM Project: Rage against the intrigue
22. Okui Masami: Private Heroine -OTAKATSU DAYS-
23. Charly Lownoise & Mental Theo: Koning Voetball dit EK
24. Dua Lipa: Love Again
25. Okui Masami: Tenshi to Akuma
26. JAM Project: Lost my heart ~Kaze no Kioku~
27. JAM Project: ENTER THE HERO
28. Hooverphonic: The Wrong Place
29. JAM Project: Tread on the Tiger's Tail
30. Michael Patrick Kelly: Beautiful Madness
31. SUPER BEAVER: Toppakou
32. Tachibana Asami: Nebari
33. Hayashi Yuuki: Kodoku
34. Tachibana Asami: Konjounashi no Tatakai
35. Aerosmith: Falling in Love (Is Hard on the Knees)
36. JAM Project: BAD CITY ~We'll be alright!~
37. JAM Project: VICTORY
38. Suara: Ruten no Inori
39. Froukje: Onbezonnen
40. Suara: Ruten no Inori (Instrumental)
41. Tachibana Asami: Aseri
42. JAM Project: GONG
43. Lyn: Beneath the Mask
44. Naoko Mitome, Chika Sekigawa: Gap of Crag
45. JAM Project: SKILL
46. Regard: Secrets
47. Tachibana Asami: Fukurou
48. Tachibana Asami: Iya na Otoko
49. Thalia: Echa Pa'lante
50. JAM Project: Garo ~SAVIOR IN THE DARK~
51. JAM Project: TOKYO DIVE
52. ALI PROJECT: Nosferatu (off vocal)
53. Eefje de Visser: Lange Vinnen
54. JAM Project: Hagane no Messiah
55. JAM Project: HERO
56. SPYAIR: One Day
57. Tachibana Asami: Umaku Ikanai
58. JAM Project: I KILL -Ikiru-
59. JAM Project: Rocks
60. Suara: Tenmei no Marionette
61. Thalia: Arrasando
62. JAM Project: to the next era
63. Hayashi Yuuki: Ball Hiroi LV.1
64. ALI PROJECT: Yasei Souseiji
65. Hayashibara Megumi: Kimi wa Mahou wo Shinjiru kai?
66. Hatano Wataru: Heart Signal
67. Hayashi Yuuki: Juuintachi
68. Hayashi Yuuki: Chousokkou
69. Cher: The Music's No Good Without You
70. Eefje de Visser: Lise
71. JAM Project: Shining Storm ~Rekka no Gotoku~
72. Hayashi Yuuki: Court-jou no Ousama
73. Hayashi Yuuki: Sono Shunkan he
74. Ils: Feed the Addiction
75. JAM Project: Shouri no Mirai -Toki-
76. Alison Wonderland: I Want U
77. BURNOUT SYNDROMES: PHOENIX
78. Okui Masami: Blood Blade -Hikari to Yami no Kanata ni-
79. JAM Project: STORM (Off Vocal Version)
80. MARIO KART BAND: Dry Dry Desert
81. Hayashi Yuuki: Kako
82. Hayashibara Megumi: Soul salvation (Off Vocal Ver.)
83. Tachibana Asami: Tsuki no Wa
84. JAM Project: Rescue Fire
85. Mimori Suzuko: Chance!
86. Tachibana Asami: "Murabito B"
87. JAM Project: Bloodlines ~Unmei no Kettou~
88. JAM Project: NEW BLUE
89. JAM Project: NEW BLUE (Off Vocal)
90. JAM Project: Senyuu yo
91. Okui Masami: Beautiful Life
92. JAM Project: Crest of "Z's"
93. JAM Project: TRANSFORMERS EVO.
94. Avenged Sevenfold: Blinded in Chains
95. Bullet for My Valentine: Hand of Blood
96. JAM Project: Bloodlines ~Unmei no Kettou~ (Instrumental)
97. JAM Project: Break Out
98. Hayashibara Megumi: Soul salvation
99. Tachibana Asami: Tantan
100. Celldweller: One Good Reason

Az utóbbi néhány hétben néztem néhány japán doramát, ezekről szeretnék röviden írni.

1. Waterboys
   Ezzel a filmmel a Japán Alapítvány könyvtárában találkoztam először, nekik ugyanis megvan a film DVD-n. Már akkor felfigyeltem rá, kíváncsi voltam, hogy milyen lehet. Le is adták az egyik vetítésükön, de arról pont lemaradtam, mert tavaly tavasszal pont a lezárások előtt volt, akkor már nem voltam Pesten. De még akkor megfogadtam, hogy amint tudom, magamtól megnézem. Ez most, ebben a hónapban jött el. A történet főszereplője 5 srác, akiknek eleddig szinte semmi közük nem volt a sporthoz. De most az iskolai fesztivál erejéig egy csapatot alkotnak, hogy szinkronúszásból összehozzanak egy show-t. Nagyon tetszett, konkrétan ez volt a legviccesebb japán film, amit eddig láttam. Kiváló a történet felépítése, ugyanis a kezdetekben esetlen fiúcsapat nagyon sokat szerencsétlenkedik, tényleg reménytelennek tűnik a helyzetük. Ebből sok vicces jelenet kerekedik, de aztán végül összeáll a műsor, és olyan show-t mutatnak be, mintha igazi koreográfusok találták volna ki. Hogy ezt így meg lehet-e csinálni a való életben... Az alapok biztos, hogy kellenek hozzá, de a filmnek tényleg a felépítése volt a legnagyobb erőssége. Ahogy folyamatosan neheztek az edzések és ahogy egyre jobbak lettek, elhittem nekik, hogy tényleg fejlődnek és tényleg egyre jobbak lesznek. Biztos, hogy többször meg fogom nézni a filmet.
2. Dive!!
   Ezt kb. 2 éve láttam animében és már akkor is felfigyeltem rá, hogy messze nem olyan rossz, mint amilyen az átlagértékelése. Ezt erősítette meg ez a mozifilm is. Érdekes abból a szempontból, hogy a movie jóval korábbi, mert ez az egész történet light novelként indult még 2007-ben, aztán 2008-ban jött a mozifilm. A manga és az anime csak jóval később, 2017-ben jelent meg. És mivel először ezeket láttam, meg is lepett, hogy az olimpiára készülnek. Úgy voltam ezzel a művel, hogy a Tokiói Olimpia tiszteletére készült, de még a movie-ban is említik az Olimpiát, akkor még nem volt tisztázva, hogy az Olimpia 2020-ban Tokióban lesz. Mindenesetre érdekes ötlet, hogy a Mizuki Diving Club-ban rosszul mennek a dolgok, ezért egy új coach érkezik, aki stilszerűen (fürdő)gatyába rázza a csapatot. A cél nem más, mint a már fentebb említett Olimpia és bizony kemény edzések veszik kezdetét az új coach érkezésével. Az animét legtöbb esetben azárt húzták le, mert semmi szakmait nem mutat be a sportággal kapcsolatban, az egész "olimpiára való készülés" egy kamu, mert csak egy bajnokságig jutnak el a fiúk. Emellett van egy sokak által teljesen feleslegesnek tartott érzelmi szál, ami sokat nem tesz hozzá a történethez. Talán annyit, hogy vajon hogyan megy az érzelmek viharában az edzés. De nekem személy szerint film formájában is tetszett, erősítette bennem a gondolatot, hogy jó volt az anime. Alapvetően tényleg nem vezet be a műugrás szakmai rejtelmeibe és azt gondolom, hogy az "olimpiára való kijutást" sem kell szó szerint venni. Az arról szól, hogy ha a Mizuki Diving Club újra fel akarja éleszteni magát, akkor az edzéseket komolyan kell venni. De érthetetlen az is, hogy miért ennyire érzelgősek a szereplők, de aki túl tudja magát tenni ezen, az azt gondolom, hogy egy jó filmet láthat, a végére pedig izgalmas versenyt. Megtaláltam a mangát is, azt is olvasom most.
3. Dansui!
   Ez egy 8 részes mini-sorozat. Maga a cím érdekes, mert a férfi és a víz kanjiját hozták össze, ezzel érzékeltetve, hogy fiúk úsznak. A Higashigaoka középiskola úszócsapatának csak 3 tagja van, és ők sem feltétlen a legacélosabbak. Elégedettek azzal, ha csak egy kicsit jobbat úsznak az eddigi eredményüknél. Márpedig azzal esélyük nincs a bajnokságon. Aztán kapnak egy edzőt, aki szintén (fürdő)gatyába rázza a fiúkat. Edző a legkeményebb fajtából, aki itt-ott kegyetlen módszerekkel, de eljuttatja a csapatot a bajnokságra.
   A három alkotás közül ez tetszett a legkevésbé, mert annyira animés stílusú volt az egész, hogy nagyon rosszul nézett ki az egész élőszereplős változatban. A szereplők személyisége, beszéde, viselkedése mind olyan volt, mintha egy animéből léptek volna ki, és a való világban is ugyanúgy viselkedtek. Határozottan azt gondolom, hogy nem állt jól nekik. Doramát azért nézek, hogy egy kis szeletet kapjak a japán valóságból, és nem azért, hogy animét nézzek élőszereplős változatban. Nem volt rossz az alapkoncepció, meg nézhető is volt, de az animés stílusú színészi stílus nekem nem jött be. De érdemes próbát tenni vele, mert hátha valakinek meg pont ez tetszik. Annak meg nagyon fog tetszeni a sorozat.

Nos, ezek voltak. Van még egy pár, amit megnéznék, néhányat a közeljövőben fogok.