Szinte teljesen feltöltődve tértem vissza! Néhány hete határoztam el, hogy az N-Con utáni héten kvázi szabadsága megyek. Ez jelen esetben azt jelentette, hogy szinte teljesen offline voltam. Az okostelefon egyáltalán nem volt bekapcsolva, közösségi oldalakra egyáltalán nem mentem fel. Csak a legszükségesebbekre használtam az internetet, egy-két fontosabb e-mailt megválaszolni, egy-két dolgot frissíteni. Ezt leszámítva teljesen offline éltem.

És hogy mit csináltam? Magazint olvastam, zenét hallgattam, utaztam, és annyi könyvet olvastam, mint korábban soha! Egészen pontosan három könyvet olvastam el. A két szélső könyvet, korábban kezdtem el, de most értem a végére, Ónodi György Heti Hetesről szóló könyvét viszont egyhuzamban olvastam el. Konkrétan ilyet még nem csináltam, de annyira olvasatta magát, plusz szerettem a Heti Hetest, amikor ment, és érdekelt, milyen kulisszatitkokat oszt meg a producer. Jó volt olvasni. Spáh Dávid könyvét is. Leginkább, mint Família Kft. színésze érdekelt. Habár ma már árnyaltabban látom a sorozatot, ma is szívesen leülök egy-egy rész elé. A könyv röviden nehezen emészthető volt, mert az érdemi történet rövid, emellett annyi költői képet használ, hogy egy adott jelenetet kellőképp érzékeltessen, mint amikor egy tortán a túl sok a krém, piskóta meg kevés, így egy idő után nem tudtam megemészíteni az olvasottakat. Volt, hogy hetekre félretettem a könyvet, mire a múlt héten végre a el tudtam olvasni. Soma Mamagésa könyve meg újraolvasás volt. Megvolt régen, csak miután eladtam a könyveit, nemrégiben szereztem be újra, és fokozazatosan olvasom, ahogy érkezésem van rá. Őszinte és kendőzetlen könyv a szexuálisról olvasmányos stílusban. Jó volt olvasni.

A magazinokat illetően az Antikváriumból rendeltem be 1993-as Teszt Magazin számokat, plusz még egy Video Magazint. Ezeket itthon is és utazás közben is olvastam. Nemcsak azért volt érdekes olvasni, hogy lássuk, hogy milyen volt az akkori műszaki cikkek működése, meg nagyon informatívak voltak a tesztek, hanem szembesülni, hogy mennyivel másabb volt 30 éve a vásárlói attitűd. Akkoriban igényelték az emberek a tájékoztatást, tisztába akartak lenni a jogaikkal, az olvasói levelek között voltak leírt vásárlói szituációk kapcsán kérdések. És bizony, voltak, akik megjárták a tájékozatlanságuk miatt. De akkoriban sokkal inkább megvolt az, hogy kérdeztek az emberek, tájékozódni akartak. Ez ma nagyon hiányzik, sokkal kevesebb probléma lenne. A teszteket meg laboratóriumokban, műszerekkel végezték.

Jó volt visszatérni a '90-es évekbe. Utaztam is. Szerdán Szegeden voltam, csütörtökön meg Szolnokon. Ezekre is digitális fényképezőgéppel csináltam fényképet, illetve térképpel tájékozódtam. Szerencsém volt, mert Békéscsabán a bolhapiacon az egyik árusnál pont volt Csongrád megye térkép, így nem kellett drága pénzért könyvesboltban venni térképet. Ugyan 2004-es a térkép, de hát annyira csak nem építették át a várost, hogy 20 év távlatából teljesen használhatatlan legyen a térkép. Nagyon jól tájékozódtam vele, egyszer sem tévedem el. Azért is érdemes most is térképpel járni, mert a hagyományos térképek fejlesztik a tájékozódási képességet. Az utazás Szegedre nem volt sima, mert Orosháza és Szeged között pótlóbusz jár, de Békéscsaba és Orosháza között is élmény volt az utazás, hiszen az egész kocsiban egyedül voltam.

Így igazán élmény volt az utazás. A buszon is rendben volt az út. Az egyik tervem az volt egyébként, hogy a Dóm térre ülök le, és ott írok. Mert tavaly nyáron emlékeztem, nagyon jó volt ülni. Ám sajnos most ez a látvány fogadott.

Mintha valami rendezvényre készülnének, csak oldalt lehetett elmenni. Pedig csodálatos ez a templom élőben, nagyon jó volt itt sétálni. A tiszaparton is sétáltam egyet, majd mellette van egy játszótér, azon át mentem át az Árkád Szegedbe. Itt pihentem egyet a kajáldás résznél és itt írtam.

Szóval ilyen egy offline kirándulás. Ja, el ne felejtsem mondani: Walkmanen hallgattam zenét kazettán! Két albumot vittem magammal: Shania Twain: Up! és Pa-Dö-Dő: Szép az élet és én is szép vagyok. Szeretem ezt a két albumot, jó volt hallgatni.

A füzetbe meg a történetem további terveit írtam le. Nem tudtam teljes egészében a munkával se leállni, itt írtam részletesen a főszereplőm, Sasahara Soichiro történetét. Gyerekkor, család, egyetem, stb. Ezek is mind arra lesznek, hogy a könyvemet méh tovább javítsam. Az utóbbi időkben két béta olvasóm volt, mind a ketten Snittről: ChEebor és Damien_Lambert. Mind a ketten nagyon jó ötleteket adtak, hogy mivel javíthatnám a történetet. Plusz azzal, hogy megírtam a főszereplőm életét, így láttam meg egyben az összefüggéseket, amiket a megfelelő helyen alkalmazva tovább javíthatom a könyvemet.

És volt még egy nagy haszna ennek az írásnak. A lényeg, hogy Harry Potter rajongóként nekem is szokásom karácsonykor nézni a Harry Potter, utána a Legendás Állatok és megfigyelésük filmeket. És amikor a Legendás Állatok filmeknél tartottam, azon gondolkodtam, hogy az én történetemhez milyen előtörténetet találhatnék ki? Na, ez lett meg a múlt héten. Arról van szó, hogy Soichirónak a nagyapjával van igazán különleges, szeretettel teli kapcsolata, és kitaláltam a nagyapa történetét. Ahogy írtam, oda jutottam magamban, hogy ha ezt kidolgozom, akár önálló történetként is működhet. Megvalósítanám a pszichológiában ismert "dupla eltolódás" elméletét. Ennek lényege, hogy ha valaki nem teljesít be vagy elfojt magában valamit, az nem a gyerekén, hanem az unokáján csapódik le. Ez ugyan azt érzékelteti, hogy lesznek hasonlóságok a történetben, ami igaz is, de a különbség és egyben a lényeg a részletekben lesz.

Egyébként azért is jó írni, mert az írással a motoros képességek is fejlődnek. Mert bizonyos csorbulást vettem észre az elején. Kifejezetten csúnyán formáltam meg a betűket, sokat tévesztettem. De idővel visszajött a gyakorlat és jobban ment. Meg az írás relaxál is. Túlzás talán, hogy grafomán lennék, de hogy szeretek írni, az tény.

Ezután a másik bevásárlóközpontba, a Szeged Plázába mentem, méghozzá a Cinema City-be. Az Így neveld a sárkányodat élőszereplős adaptációját néztem meg. Maga a film megítélésem szerint zseniális volt. Konkrétan azt gondoltam, hogy a Disney járhatna a DreamWorkshöz Hogyan készítsünk jó élőszereplős adaptációt? tanfolyamra, hihetetlen jó volt a film. Másfelől elgondolkodtam azon, hogy van-e egyéb haszna az adaptáció-mániának, azon túl, hogy újabb formában nézhetjük meg a filmet? Mert bizonyos szempontból érdemi pluszt nem ad a franchise-hoz. A történetet nem újították meg annyira, tehát konkrét újdonságot nem ad. Az viszont tény, hogy a színészek és a közeg nagyszerűek voltak. Tehát érdemes volt megnézni a filmet.

Ezután mentem haza. Majd másnap Szolnokra mentem. Itt a Kossuth téren szeretek nagyon sétálni, nagyon szép hely.

Szolnokra ugyan nincs térképem, és furcsán el is tévedtem. Az történt, hogy jobbra kezdtem el kerülni (ezzel járatlan, általam ismeretlen úton járni), mert úgy voltam vele, hogy akkor gyorsabban kiérek a vasútállomásra. Erre döbbenten tapasztalom, hogy végül balról közelítem meg az épületet. Na ezt fejtse meg nekem valaki.

Egyébként Szolnokon is moziban voltam. A Szolnok Plázában van a Cinema City, és itt az Elio animációt néztem meg. Ez a Pixar új animációja, ami elég nagyot bukott. A plakátot és a Pixar korábbi animációit ismerve egyből tudtam, hogy nem a minősége miatt bukott akkorát, ezért adtam neki egy esélyt és megnéztem. Nem volt rossz, csak az, hogy egy már ismert alapkoncepciót vettek elő újra. Aztán ChEebor írta, hogy az egész forgatókönyv teljesen máshonnan indult. Ez lett volna a Pixar első LMBTQ+ története, aminek Trump hatalomra kerülése tett keresztbe. Aztán az egészet teljesen új alapokra helyezték úgy, hogy a film fele már kész volt. Nem tudom, miben lett volna LMBTQ+, meg összességében nem volt rossz a végeredmény sem, megvolt a maga hatása, csak mivel a mondanivaló már ismerős volt, ezért annyira nem maradt meg bennem a történet.

Szolnokon a mozi volt a fő attrakció, a városnak nincs igazán nagy látványossága, mint Szegednek a Dóm tér, így a mozi után sétáltam, aztán mentem is a vasútállomáshoz. Mindkét helyen jól éreztem magam.

Aztán itthon is moziztam még, egyébként Disney+-on néztem meg a Hófehérke és a hét törpe élőszereplős változatát. Kíváncsi voltam, hogy tényleg annyira szörnyű-e. Igazából pont azért sajnáltam a filmet, mert határozottan voltak jó jelenetei, aminek után én inkább sajnáltam, hogy ennyire elrontották az egészet. Hófehérke színésznője is olyan volt, hogy nem láttam rajta azt a kedves, ártatlan teremtést, amilyen a rajzfilm karakter volt. Azon is gondolkoztam, hogy talán nincs is olyan színész, aki elő tudná adni Hófehérke valódi személyiségét. A törpék meg inkább voltak kertitörpék. Ők viszont tényleg nagyon csúnyák voltak, a dorbézolásuk se hozta vissza azt a gyermeki csínyt, ahogy rajzfilmben viselkedtek.

Illetve még szombat este néztem meg moziban a Forma 1-es filmet. Arról állítólag Carlos Sainz nyilakozta, hogy aki szereti a Forma 1-et, az nem fogja szeretni a filmet. Értettem, hogy mire gondolt, de azt gondolom, hogy azok nem fogják szeretni a filmet, akik nem a helyén kezelik. Ez ugyanis nem dokumentumfilm, hanem dráma. Innentől kezdve a történet csak a valóságon alapul, de nagyjából annyit mutat be a háttéreseményekből, amennyit Wéber Gábor mond a futamok közvetítésein. Tehát, amiket lehet tudni, ez van különböző filmes, drámai elemekkel kiegészítve. Engem inkább az zavart, hogy szerelmi jelenet semmi extrát nem tett a történethez. Az viszont jó ötlet volt, hogy a filmbéli versenyek szakkommentátora Wéber Gábor és Gundel Takács Gábor voltak. Szakavatottakra bízták a kommentálást. Tehát azt gondolom, hogy független, hogy szereti-e a Forma 1-et vagy sem, aki mint film nézi a filmet, annak tetszeni fog. Mert a színészi játék mindent egybevetve, rendben volt.

Nos, ennyi volt múlt hétre. Jó volt, örültem neki, ez nekem tényleg olyan volt, mint egy nyaralás. De most jó újra itt lenni. Azt nem gondolom, hogy nagyon gyakran, de alkalmanként megteszem azt, hogy kicsit kilépek az internet és a közösségi oldalak mókuskerekéből. És megyek is tovább, hiszen száz meg ezer tennivaló van még.

Annak ellenére, hogy csak két alakítását láttam Robin Williams-nek, abban a kevésben nagyon szeretem, amit csinál. Jóformán csak a két legismertebb filmjét láttam, a Mrs. Doubtfire (Apa csak egy van) és a Jó reggelt, Vietnam!, de ide lehet sorolni a Disney-klasszikusok közül Aladdint, ahol Dzsinnként is valami eszméletlent alakított. Most azon vagyok, hogy a két legismertebb filmjét beszerezzen videokazettán és DVD-n, lehetőleg az első kiadásúakat.

Ez sikerült a Jó reggelt, Vietnam! esetében, de ez érdekesen alakult.

Sikerült beszerezni az első kiadásokat videokazettán és DVD-n, a jobb oldalt lévő kék alapon a kép, egy későbbi, 2011-es kiadás. Ez régebb óta megvan. Amikor megtaláltam az első kiadású DVD-t, úgy tervezem, hogy a jobb oldalit eladom vaterán nyomott áron, de meg fog maradni, ugyanis az extra változaton nincs magyar szinkron, csak felirat. Az újra meg a szinkron is rákerült. Semmiképp ne egy őrült filmrajongónak képzeljetek el, de az a néhány film, amit szeretek, azt szeretném a lehető legjobb minőségben, gyűjteménybe betudni. És azért ragaszkodok az első kiadásokhoz, mert akkor még volt presztízse a DVD-nek, sokan vették, és odafigyeltek a külsőségekre. Általában az első kiadású DVD-k sokkal jobban néznek ki. Adott esetben díszdobozosak, több lemezesek, több extra van rajtuk, tehát a kiadók részéről is érződött, hogy foglalkoznak a DVD minőségével. És pont a Jó reggelt, Vietnam! lett egyfajta kivétel, hiszen az újabb kiadásra került rá a magyar szinkron, és minden extra megmaradt az első kiadásból. Egyébként van egy kisebb tudásbéli deficitem, ugyanis szentül meg voltam győződve arról, hogy itt is Mikó István hangján szólal meg Robin Williams, de amikor olvastam a Wikipédián, hogy itt Bajor Imre szinkronizálta, nagyon meglepődtem. Több filmben is láttam őt, láttam a Família Kft-ben, a Szomszédokban, ő volt a Pasik sorozat egyik főszereplője, meg a Heti Hetest is sokáig néztem, tehát sok helyen hallottam őt, és sehogy nem tudtam magamban összeegyeztetni Robin Williams hangjával. Nem tudtam elképzelni, hogy Bajor Imre jó szinkronhang lenne a filmben. Az új kiadású DVD-n az első szinkron van (mert Gesztesi Károly hangjára viszont emlékszem, és ő első szinkronos volt), de halovány emlékeimben ugyan, de tisztára meg voltam győződve arról, hogy Robin Williams-et Mikó István szinkronizálta.

Tegnap megnéztem a videokazettát, és meglepetten hallom a sok hangutánzásból, hogy ez tényleg Bajor Imre. És nem akartam elhinni, hogy ennyire jól csinálja. Annyira hitelesen játszik a hangjával, és annyira jól lavírozik a vicces és a komoly jelenetek között, hogy az eszméletlen. Azt mondom, hogy ha nem lenne más szerepe Bajor Imrének csak ez az egy szinkron, akkor is azt gondolnám róla, hogy egy életre megjegyeztette magát velem, de így, hogy láttam még néhány vicces szerepben, így most még jobban azt gondolom, hogy 2014-ben egy fantasztikus színész halt meg Bajor Imre személyében. Ahogy Robin Williams-ében is, szintén 2014-ben, de amit durvának tartok, hogy kettejük között mindössze 5 nap különbség van halála napjának tekintetében. Augusztus 6 és 11. Mind a kettejükért kár volt.

A filmről részletes véleményt később írnék, mert azt érzem, hogy jobban utána kell olvasnom a Vietnami háború történetéről, hogy tudjam, hova tenni a film történéseit. Mert értem, hogy mi történik, de úgy érzem, hogy olvasnom kell a háborúról ahhoz, hogy meg tudjam ítélni, hogy az események valósak, vagy csak az érzelmekre akarnak hatni. Önmagában, amit láttam, nagyon tetszik, és jelen tudásom szerint mondanivaló tekintetében hitelesnek érzem. Inkább a kiadványokról írnék. A videokazetta megmarad gyűjteménybe, az első kiadású DVD-re voltam kíváncsi, egyrészt most láttam először angol hanggal, feliratosan. Abban nem volt kétségem, hogy az eredeti hangok kiválóan visszaadják a film hangulatát, viszont a felirat hagyott némi kívánnivalót maga után. Önmagában már attól a falra mászok, ha az ország nevét "Vietnám"-nak írják, amikor ékezet nélkül helyes magyarul. De több helyesírási hiba volt, vagyis inkább elgépelés. Ami helyesírási hiba megmaradt bennem, az "elött". Eleinte azt hittem, hogy nem volt hosszú ő a feliratozásra, de amikor más szónál láttam, akkor lettem biztos abban, hogy helyesírási hiba volt. De hogy több szóban láttam elgépelést, vagy hiányzott egy betű, és így elég furcsa összképet adott. Gondolom, megjelenésekor 6-7000 forint volt, ennek fényében hanyag munkának érzem a feliratot, és hogy nem volt lektor, aki javította volna a szöveget. De megőrzöm ezt is gyűjteménybe, amúgy is csak 600 forintot fizettem érte. Az új kiadású DVD lesz az ideális abból a szempontból, hogy van rajta magyar hang is. Feliratot még nem néztem meg, de bízom benne, hogy már javították a hibákat.

Blu-rayen sajnos még nem jelent meg a film. de bízok abban, hogy ez változni fog. Nagyon szívesen betudnám Full HD-s kiadásban, le is tudom játszani, úgyhogy remélem, megjelenik. Azon csodálkoztam, hogy Media Markt weboldalán Disney-nek írja a Jó reggelt, Vietnam! DVD-t. És most már a Pro Video adja ki a lemezt, nekem még InterCom-os mind a kettő. Mondjuk, ha eddig nem adták ki, akkor erre már nagyon kicsi az esély, ugyanis a Disney pár éve megvonta a jogot a Pro Videótól, hogy kiadják Blu-ray-en is a DVD-iket, erről írtam korábban. Úgyhogy ha tényleg a Disney fennhatósága alá került a film, akkor nagyon kicsi az esély, hogy megjelenik Blu-Ray-en is. Akkor marad a DVD, esetleg Angliába ha megyek legközelebb, akkor levadászom a Blu-ray-t.

A minap szétnéztem a Libriben, és találtam néhány könyvet, amit érdekelne, és elolvasnám, ha lenne lehetőségem.

Először is szívesen tanulok nyelveket, kinéztem néhány nyelvkönyvet, amit megvennék.

• Holland nyelvtan röviden és érthetően
• Holland társalgás
• Kapd elő - Holland
• Kezdők holland nyelvkönyve
• Cseh társalgás
• Kezdők cseh nyelvkönyve
• Szlovén társalgás
• Japán társalgás
• 15 perc japán
• Kezdők japán nyelvkönyve

Azt sajnálom, hogy a kevésbé oktatott nyelvekből nem igazán van rendes nyelvkönyv. A Libri weboldalán néztem most szét, de beszéltem az egyik barátommal, aki tanult hollandul, és felajánlotta a könyvét. Köszönettel elfogadtam. Meg japán nyelvtanfolyamra járok, az a két tanár tanít akik a Dekiru nyelvkönyvet írták. Arra gondoltam, hogy ők ismernek ritkább nyelvkönyveket is, megkérdezem tőlük, hogy milyen könyveket ismernek, amiből lehet csehet, szlovént és vietnamit tanulni. Mindig is szerettem nyelveket tanulni, ezt most új szintre szeretném emelni, és olyan "ritkább" nyelveket is tanulnék, amik érdekelnek. Semmiképp nem úgy akarom csinálni, hogy telipakolom a könyvesboltos kosarat, hanem fokozatosan. A legolcsóbb könyvet venném meg, azt nézném, hogy a gyakorlatban hogy megy, mit tudok kezdeni vele, és ha megy, és megmarad az érdeklődés, akkor komolyabban fogom tanulni.

Néhány számítástechnikai könyv. Ezek nem feltétlen az informatika mély elsajátítását teszik lehetővé, inkább azért kezdtem el venni ezt a sorozatot, hogy ha van olyan, amit nem tudok, azt megtanuljam.

• Word 2016 zsebkönyv
• PowerPoint 2016 zsebkönyv
• Office 2016 könyv
• Windows 10 zsebkönyv
• Windows 10 mindenkinek

Most így hirtelen ezek jutnak eszembe. Szokták dicsérni a BBS-INFO által kiadott informatikai könyveket, mert kezdőknek tényleg konyhanyelven magyarázza el az operációs rendszer és az Office programok praktikus használatát, így aki kezdő a számítástechnikában, és motivált a tanulásban, annak ezek a könyvek alkalmasak. Én inkább azért veszem őket, mert úgy vagyok vele, hogy nem lehet eleget tudni, és hátha olvasok olyanokról, amik számomra újdonságok.

Aztán vannak más könyvek, amik érdekelnek. Van olyan, amit azonnal megvennék, ha lenne rá anyagi lehetőségem, van olyan is, amivel előbb inkább megismerkednék, jobban beleolvasnék, mielőtt megvenném, mert nem biztos, hogy azt kapom, amit gondoltam.

• Galla Miklós: Különbusz Kristóf, avagy száz csónak is egy a vége
• Jakupcsek Gabriella: Megúszhatatlan
• Jakupcsek Gabriella: És te hogy vagy?
• Ónodi György: Feketeleves
• Pak Janmi: Élni akartam
• Pan-Dji: Vádirat

Nagyjából ennyi jut eszembe, amit szívesen olvasnék. Galla Miklós könyvébe beleolvastam, és sajnos nem nevettetett meg. Azt érzem, hogy elfáradt, nem tud már olyan jó szóvicceket csinálni, mint régen. 6 éve, amikor megjelent a Könnyű műhaj című könyv, és beleolvastam, nagyon vissza kellett fogjam magam, hogy ne röhögjem el magam hangosan a könyvesboltban. Mondjuk abba régi poénokat gyűjtött egybe, ezek meg újak, de korántsem annyira szellemes, vicces, mint a régiek. Még a Holló Színházban is nagyokat alakított.

Jakupcsek Gabriellára már régebben felfigyeltem, de leginkább a Ridikülben lett számomra szimpatikus. Meg arra emlékszem, hogy a TV2-n a Jakupcsek-show (ha jól emlékszem a címére... De neki egy volt egy talk show-ja) sokkal értelmesebb volt, mint a Mónika, és a Balázs show. Közéleti témákat dolgozott fel, és olykor szakavatottak voltak a vendégek. Ezek alapján meg azt gondolom, hogy jók lehetnek a könyvei, de az övéibe is inkább beleolvasnék előbb, mert van olyan gondolatom, hogy nem azt fogom kapni, amire számítok. De az biztos, hogy érdemes az élet dolgairól nem szakmai (pszichológiai) írást is olvasni. Ez is olyan, amiről nem lehet eleget olvasni, és azt gondolom, hogy jó élettörténeteket más szemszögből is megismerni.

A feketeleves című könyv pedig érdekel, mert sokat néztem a Heti Hetest, és érdekel (azon túl, hogy sejthető), hogy mi történt vele. Ezen könyv felől meg azért vagyok szkeptikus, mert nem bulvár- vagy botránykönyvet akarok venni, hanem olyat, ami tárgyilagosan mondja el, amiről "beszélni" akar. Ezt akarom kideríteni.

Az utolsó két könyv pedig Észak-Koreáról szól. Több könyvet is olvastam már az országról (A lány hét névvel, Nélküled mi sem vagyunk), és ez is olyan dolog, amit más szemszögből szeretnék megismerni. Érdekel, nagyon nehéz elhinni, hogy van egy ázsiai ország, ahol ennyire kegyetlen rendszer van. Hallottam egy olyan elméletet, hogy Észak-Koreához képest semmi sem diktatúra, és azok alapján, amit olvastam, ebben nagy igazságot látok. Ez már nem egyszerűen a hatalomhoz való görcsös ragaszkodás, hanem pszichopátia. És ott az emberek agya már olyan szinten át van mosva, hogy tényleg elhiszik, hogy az ő országuk a tökéletes. Olyanokat hisznek magukról, hogy az ő gazdaságuk a legfejlettebb, sorra nyerik az VB-ket (Majdnem EB-t is írtam, de legfeljebb ÁB-ket nyerhetnek meg...), és a vezetőjük valami istenség. Ajánlom figyelmekbe a Facebook-on Észak-Korea Hivatalos Magyarországi Oldalát, sokszor elképesztően viccesen figurázza ki a bölcs vezetőjüket és a rendszert.

Igaz, hogy a nővéremtől kaptam ezt a munkát, de már ennek is örültem. A Kung Fu iskolában új tanfolyamokat indítanak, ezeket promotáljuk szórólappal. Hétfőn és kedden ezeket osztogattam. Azért kijött most is, hogy rendesek, közvetlenek a britek. Egy rossz szót nem hallottam senkitől, hogy mit osztogatom a szemetet, senki nem kíváncsi rá. Bár az biztos, hogy hétfőn az elején volt rossz érzésem, hogy azért privát területbe lépek be, nem biztos, hogy kéne... Mert ugye itt a házak nagyrésze emeletes, egy kis belépőterülettel. És én már azt is a ház privát területének gondolom, ezért volt szokatlan, de aztán, ahogy láttam, hogy az embereket ez nem zavarja, úgy oldódott ez is. Akik kint voltak, azoktól megkérdeztem, hogy adhatok-e, és volt olyan is, aki kedvesen elutasította, de tényleg senkitől nem hallottam, hogy bárkinek is nem tetszene, amit csinálok. Amúgy kisgyerekeknek (2-5 éves) indítanak Kung Fu tanfolyamokat, valamint különböző jóga tanfolyamok indulnak. Weboldal itt.

Amúgy hétfőn nagyon rossz idő volt, de az, ami már a lélekre is rossz hatással van. Rám is, mert megszoktam, hogy májusban azért már itt-ott utalások vannak a nyár érkezésére, itt meg folyamatosan ősz van. Ha időjárás, akkor gyűlölöm Angliát. És ha ilyen lesz a nyár, én gyalog Magyarországig hazaszaladok. -_- Amúgy pont a mostani Heti Hetesben mondta az egyik új nő, nem tudom a nevét, hogy a brit nők úgy néznek ki - nem idézem pontosan - mint akiket gyurmából kifaragtak, aztán ledobták a földre. Ez nagyon igaz. Tényleg csúnyák a brit nők, és pont azért, mert ritka itt a napsütés. A hangulatot is befolyásolja, viszont, ha komolyabban megmutatja magát a Nap, mert erre is van példa, akkor a magyar májusi meleggel vetekszik az itteni klíma. De a hétfői rossz időnek van utóélete, ugyanis csúnyán megfáztam. Ha hallanátok a hangomat... XD Az orrom szokatlanul gyorsan javul, viszont kicsit lejjebb már nagyobb a baj. Pont azon röhögtem magamban, hogy 1-2 hete néztük a Jóbarátokat, mert az nővérem nagy kedvence, és én is szeretem, ezért be szoktam kapcsolódni, és az a rész ment, ahol Phoebe mindent megtett azért, hogy megfázzon, mert olyan szexi a hangja akkor. Kinyitotta az ablakot, és a vizes haját a szélnek eresztette, szemetet szórt szét a szobában, és ami a legviccesebb, amikor a kávézóban gitározott, és egy nálánál jóval idősebb férfi ment el mellette, aki épp köhögött, csak ennyit mond neki: "Csókolj meg!". Akkor végem volt! Csak ezt most így megélni, és hallani a hangomat. Ez nálam nem tartozik a szexi kategóriába, inkább a viccesbe. Mindegy, amíg nem meg a fülemre, addig nincs nagy baj.

Önkéntes munka jól megy, Kung Fu, Tai Chi felől pedig elvesztettem a lelkesedésemet. Igazság az, hogy részint azért is mentem, hogy bekerüljek valami jó közösségbe, de mind a kettő kifut, mert Kung Fu-n jóformán 6-10 évesek vannak, egy-két 12 éves, és az a pár felnőtt, akik tanársegédi munkát látnak el. A Tai Chi-nál pedig minimum 50 évesek járnak, így nagyon nem sikerült hasonló korú egyénekkel találkozni. Mondjuk, a Tai Chi külön poén, mert azt néha ugyan mutatják egyesével, lépésenként a mozdulatokat, de múlt szombaton az volt, hogy elkezdtük, az eleje még ment, de aztán eljöttek a hibák, majd egyre nagyobb mértékben, majd azon kapom magam, hogy 10 perc múlva sincs vége. Ez így nem megy, ki is szálltam. Hibát hibára halmozok, és végeláthatatlan mozdulatsorozatok... már azt se tudtam, mit csinálok, csak mentem a többiek után. Aztán mondtam magamban, hogy jó, a szórakozást befejeztük. Szoktam egyébként magyarul kommentálni a látottakat, úgysem érti senki. Kung Fu-n, amikor gyerekek mennek egymás után, de szorosan követik egymást, erre mondom, hogy másszatok egymás nyakába, úgy kell! Meg ilyenek. Úgyhogy megvagyok én, nincsenek nagy bajok.

Egész végig nagyon jókedvem volt, csak az 1996-os Játék határok nélkül első adása elrontotta a hangulatot. Nagyon remélem, hogy ez a két műsorvezetőnek álcázott egyén csak egy baki volt, és a másodikra visszatér Gundel Takács Gábor, mert nemcsak arról van szó, hogy Gundelt senki nem helyettesítheti, akkora egyéniség, hanem egyáltalán nem szimpatikusak.

A jókedv és a nevetés tárgya az volt, hogy Huicong megjegyezte, hogy a tegnap esti nevetésem olyan volt, mintha egy ördög a kezében tartaná az elkészült tűzlabdát és örül neki. És ezen röhögtek egész idő alatt a bátyám nevelt lányával Barbival. Amikor már kinevették magukat, akkor jön át az egyikük szólni, hogy legyek csendben. De nagyon szép, lágy hangon. Csoda, hogy bírta nevetés nélkül... Az volt, hogy néztem a Heti Hetest, és olyan jó volt a tegnapi adás, hogy szénné röhögtem magam rajta. A sok idétlen vicc, meg a megjegyzések egymásra, de kétségtelen, hogy az a legviccesebb, amikor Farkasházy meséli a maga történeteit, melyeknek általában vagy az a végük, hogy bizonyos szituációból milyen szerencsétlenül jött ki, vagy hogy kiderült, hogy valamelyik rokona micsoda híresség, vagy híresség kapcsolatában áll. És ahogy a többiek heccelik, és mindig beleszólnak, az legalább kitesz egy 20 percet. A tegnapi adás végére jutott ez, és nagyon nehezemre esett, hogy ne röhögjek hangosan, mert annyira vicces, ahogy komolyan tálalja a maga szerencsétlenkedéseit, meg mintha nem értené, hogy miért történik az, ami történt. Ezzel kitehetnének egy külön adást. Mint ahogy Váncsa István is kitehetne egy külön adást, ő múlt héten volt vendég. Benne az a vicces, hogy milyen hasonlatokkal jön egy-egy hírhez.

De ma meg az történt, hogy az egyik lány előttem háttal állt, és nem tudtam, hogy melyik volt, mert mindkettejüknek sötét, hosszú haja van. Elkezdek magyarul beszélni, mert szent meggyőződésem, hogy Barbi volt. Erre Huicong fordul hátra buta arccal, hogy mit akarok én? Úgyhogy készek vagyunk teljesen. Angliában ezen a héten kezdődik a tavaszi szünet, ezért a nővérem kitalálta, hogy tavaszi nagytakarítás lesz, én az előszobát kaptam. Angliában hosszabbak az évközi szünetek, de a nyári szünet csak július közepén kezdődik. Hogy ez a jobb-e, vagy ami nálunk van, azon lehet vitatkozni, de tény, hogy nálunk a júniusnak különleges varázsa van, amikor érdemben már senki nem tanul. Itt egy nap 9-re mennek a gyerekek iskolába, és 15 órakor végeznek.

Ja, meg ne felejtsem említeni, hogy reggel azért itthon is megünnepeltük a születésnapomat, kaptam gyümölcstortát. Finom volt, ízlett mindenkinek. Takarítás után meg Birkenhead-be mentem át, hogy gazdát keressek a ma kapott £20-nak, de nem akadt jelentkező. A CEX-ben van Mario Tennis Open £12-ért, sokat gondolkodtam, hogy megvegyem-e de eszembe jutott, hogy annyira idegesített a gép csaló mivolta, hogy úgy döntöttem, hogy nem bosszantom magam vele. Végül egy DVD-t vettem magamnak 1 fontért az egy gésa emlékiratait. Még soha nem láttam, de nagyon kíváncsi vagyok rá, mindenki dicséri. Időt még nem tudtam szakítani rá. Amúgy az egyik boltban korábban láttam Mrs. Doubtfire DVD-t 3 fontért, azt kerestem, de nem emlékeztem, hogy melyikben volt. Nem is lett meg, pedig nagyon szeretem azt a filmet. Végül átbuszoztam Liscard-ba, hátha itt találom meg, de csak egy másikat vettem meg. Ugyanis a Cashgenerator üzlet nagytévéjén egy film ment, ami felkeltette az érdeklődésemet, ugyanis a kínai küzdősportokról szól, ez pedig a karatekölyök. Eleinte nem akartam megvenni a DVD-t, mert megjártam már többször is, hogy hirtelen jött impulzus alapján vásároltam, és annak nem mindig volt jó vége. De végül csak megvettem, de a Cashconverters-ben, mert itt 1 font volt (a másikban 1,20), és jobb állapotú is volt a borító. Na erre már időt szántam otthon, és megnéztem. Határozottan jó film, és még attól is eltekintenék, hogy klisés, mert a kivitelezés tetszett. Aki nem ismerné, a történet lényege, hogy egy néger srác anyja Pekingben kapott állást, így Kínába repülnek. És itt egyből a mélyébe zuhan, ugyanis egy kínai tizenéves kung fu csapat laposra veri a gyereket, aztán hogy most csak azért, mert szemet vetett a csapatvezető srác szerelmére, vagy mert nem tetszett neki, hogy néger, az nem derült ki számomra. Emellett nekem nem tetszik, hogy nincs más kínai karatés csapat, ami azért problémás, mert rettenetesen negatív színben mutatja be őket. A kínai srác ugyanis úgy tapossa össze a szerencsétlen négert, mint egy üres flakonos üveget, emellett végig bosszús, már-már gyilkos tekintettel néz rá. És más kínai csoportot nem nagyon mutat be a film. Persze kiderül, hogy az edzőjük arra tanítja a fiúkat, hogy a megszerzett fizikai képességüket arra használják, hogy másokkal elbánjanak, ha kell eltörjék a lábát. Lábtörés épp hogy nem lesz, de aztán a néger fiú is talál magának egy edzőt, aki saját módszerrel farag belőle Kung fu harcost. Gyakorlatilag az egész film a két fiú közötti csatározásról szól, melynek szerintem sejthető, hogy ki lesz a győztese, de a vége nagyon idealista. Bár tömegével lenne ilyen a valóságban is. Ilyen jellegű történetet Disney klasszikusok csokrai mutatnak be, de a filmet nézhetővé teszi, hogy szimpatikusak a szereplők. Persze megvannak a szükséges váratlan fordulatok is, és persze az is értelmet nyer, ami első látásra furcsának tűnik.

Itthon örömmel vettem tudomásul, hogy jól tettem, hogy nem vettem Mario Tennis Open-t, ugyanis Nintendo 3DS-re az Epic Mickey 2: Power of Illusion akciós lesz digitálisan. Az lesz az a Disney játék, mely játékmenetre a klasszikus Magical Quest-féle Mickey egérre hajaz, és valamennyi Disney szereplő jelen van. Így megér nekem £8.99-et. Nagyon várom a csütörtököt. A Mario Golf: World Tour demo miatt is!