Tegnap elhozta waka barátom a nekem szánt retro számítógépet és üzembe helyeztük.

32-bites Windows XP van rajta, még egy Floppy meghajtót is kapott. További komponensei:

• Alaplap: MSI 815EM PRO Socket 370
• Processzor: Intel Pentium III Tualatin 1200 MHz
• RAM: 512 MB SDRAM, talán 100 MHz-en futnak
• LG CD-RW + Pioneer DVD-RW
• valamekkora retro tápegység, 200-300W közt
• Videokártya: NVIDIA GeForce2 MX 200 AGP
• 3,5" floppy meghajtó
• Winchester: Seagate 80GB IDE

Nem is tudom, hogy mikor számított ez újnak. Talán 2000-2003 körül. Mindenesetre a megsárgult gépház nagyon ott van. Külön örültem az LG CD-írónak, mert pontosan ilyenünk volt régen. És ahogy a mellékelt ábra is mutatja, rendben működik.

Micsoda trend volt régen fórumokon megosztani a számítógépes asztalunkat! Szíves engedelmetekkel ebben is retro lennék, és hódolnék ezen trendnek. A monitor egyébként Fujitsu Siemens P17-2 modellű, amit egyébként waka mentett meg a kidobástól. Az egyik szomszédja tette ki a ház elé, mint kidobandó szemét, ő pedig fogta és magával vitte. Kipróbálta, tökéletesen működik. Egredetileg képcsöves monitort szerettem volna, mert az még korhűbb lett volna, méghozzá egy LG Flatron monitort, de annak már végképp nem lenne helye. Ezért maradtunk ennél. Ha majd lesz helyem, beurházok egy CRT monitorra is.

A gép egyébként nem tökéletes, mert a DVD-író tálcája beakad. Nem tudom, hogy lehet-e rajta segíteni, de szeretném, ha kinyílna, mert szükségem lesz rá. Illetve a billentyűzet és az egér USB-s, azok csorbítanak a korhűségen, ezért fényképeztem le csak így az asztalt. De jövő héten kapok egy PS2 bemenetes billentyűzetet és egeret. Azért is kellenek, mert csak 2 USB-bemenet van a gépben, tehát most egy sincs szabadon.

Ahhoz képest, hogy sokáig vonakodtam retro számítógépet összerakni, most tökre örülök annak, hogy megvan. Olyan munkát fogok rajta végezni, amihez nem kell internet. Például a könyvem írása. Gondolkodok azon, hogy mihez nem kell még... Béta-olvasáshoz, de több olyan dolgot is csinálok, amihez vagy interneten olvasok utána dolgoknak, vagy internetről szedem le a képet. Tehát elég sok munkámhoz kell az internet, ezért nem nagyon gondolkodtam retro számítógépen.

Meg vannak asztalképek 2006-2008-ból, azokat is néztem, hogy milyen programjaim voltak, de olyat nem találtam, amit ma is tudnék hasznosítani. Érdekes is volt látni, hogy tulajdonképpen annak idekén is jobbára csak neteztem, videóztam, zenét hallgattam, MSN-eztem, olykor Wordön dolgoztam. Egyébként 2003-as Office fent van ezen a gépen is. Ezen már dolgoztam nemrég komolyabban, és azt vettem észre, hogy már régen is sokat tudott a Word. Leginkább annyiban változott, hogy biztonyos funkciókat könnyebb az újabb kiadásokban elérni. De mai szemmel is azt mondom, hogy egy kiváló szövegszerkesztő program volt.

Játszani szinte soha nem játszottam. Se régen, se most. Bár van néhány régi PC játékom CD-n és DVD-n, talán feltelepítem ezeket, ha úgy adódik.

Nem terveztem erre a gépre internetet tenni, hiszen weboldalakat régi formájukban nem nagyon lehet látogatni. Mondjuk ott van az archive.org oldalon. Illetve a német Radio Kölnnek és a holland Radio 538-nak vannak '90-es évek csatornái, azokat szívesen hallgatnám. Reklám és szöveg nélkül, csak a '90-es évek slágerei! Még a végén kiderül, hogy lenne valami értelme bekötni a netet. Csak akkor vírusírtó fog kelleni. És Wi-Fi csatlakozás. Utánanézek a lehetőségeknek.

Most első körben elégedett vagyok ezzel a kompenssel. Jó rajta dolgozni. A hang meg az erősítőből jön, úgyhogy zenét is jó minőségben hallgatok onnan. Nem is kívánhatnék ennél többet.

Szóval, ahogy az előző posztomban írtam, az utóbbi hónapokban rákaptam a tokusatsu sorozatokra. Olyannyira, hogy a legújabb vállalásom az, hogy valamennyi nagy tokusatsu sorozatokat az évek során megnézem. Ezek az alábbiak:

• Ultraman
• Kamen Rider
• Super Sentai
• GARO

Aztán ahogy kutatgattam, a szemembe ötlött a Metal Heroes sorozat is. Hát persze! Ide tartoznak azok a sorozatok, amiknek jellemzően Kushida Akira énekelte az openingjét: Kidou Keiji Jivan, Uchuu Keiji Gavan, Uchuu Keiji Sharivan, viszont ötöt egy nap már sok lenne nézni, hiszen másra nem maradna idő. Ezért azt találtam ki, hogy előbb megnézem a GARO sorozatokat, és utána megyek neki a Metal Heroes szériának.

Így se kezdtem még el az Ultramant. Azt majd akkor, ha befejezem az Akumazier 3 / Choujin Bibyun párost. Amúgy érdekes, mert előbb kezdtem el nézni a Choujin Bibyunt, sőt, az volt a legelső tokusatsu, amit valamikor augusztusban kezdtem el nézni. Méghozzá azért, mert Sasaki Isao megjelentette debütálásának 65. évfordulójára megjelentetett válogatásalbumát, ezen hallottam a Choujin Bibyun openingjét, és teljesen odavoltam, mert bár tízezres nagységrendben ismerek japán dalokat, de ilyet még nem hallottam.

Volt már szó korábban ebben a blogban is erről az albumról, és valószínűleg fogok is írni még róla, mert egyrészt nagyon szeretem Sasaki Isao szeretettel teli énekhangját, másrészt ez az album örökké arról lesz emlékezetes nálam, hogy ez indított el a tokusatsuk útján. Mindennek eljön a maga ideje... 2006 óta vagyok anime és japán rajongó, egészen 2025-ig kellett várni, hogy komolyabban belevessem magam a tokusatsu sorozatokba. És milyen érdekes, hogy régóta vagyok JAM Project rajongó, mégis egy olyan énekes vitt el a Tokusatsuk irányába, akiről korábban nem sokat hallottam. Valószínűleg azért, mert az ő stílusa sokkal közelebb áll a klasszikus tokusatsukhoz, ezért a hangulatát is jobban át tudtam érezni. Mizuki Ichiro régi dalait is csak nagyon elvétve hallgattam. Sasaki Isao kellett. Neem, nincs a kívánságlistámon ez a válogatásalbum, és nem tervezem megvenni... Ugyaaaan!

Az igazsághoz egyébként az is hozzátartozik, hogy sokáig következetesen kerültem a shouwa-kori japán kultúrát. Ennek egyik oka az, hogy néhány kivételtől eltekintve egyébként is túl réginek találok mindent, ami a születésem előttről származik, másrészt ahogy elnéztem a '70-es, '80-as évek japán lemezek borítóit, annyira "egyenborítónak" tűntek, ráadásul a stílus sem tetszik. Mondjuk ezen nincs mit csodálkozni. Akkoriban is megvoltak az idolok, akiket a producerek egy meghatározott koncepció alapján megcsináltak, Japánban ez sokkal régebb óta megy, mint bárhol máshol. Szóval nem tetszett a stílusuk. Aztán végül Okui Masami: Masami Kobushi ~Kayokyoku-hen~ válogatásalbum lökött az 1989 előtti japán könnyűzene felé, ahogy megnéztem egy pár THE BEST TEN adást, meghallgattam a THE BEST TEN válogatásalbumokat, és most itt vagyok.

És most így nézve néhány '70-es évekbeli tokusatsu sorozatot, kicsit sajnálom, mert ezekben megjelennek a japán mindennapok, ami azt jelenti, hogy ezek a sorozatok egyben kordokumentumok is az akkori japán életről. Mi a zenéket, mind a sorozatokat nézve az az érzésem támad, hogy Japánban külön életstílus volt a '70-es, '80-as években. A távol-keleten már akkor is színes volt a világ, ráadásul ezek a színek kifejezetten szerethetők. Nekem legalábbis tetszik az, amit eddig látok a Shouwa-kori Japánból.

Ilyen hosszú bevezető után végre lássuk a sorozatokat.

Akumaizer 3 / Choujin Bibyun

Szóval, előbb a Choujin Bibyunt kezdtem el nézni. Mert eleve csak ezt akartam. De aztán annyira berántott a gyermekien bájos hangulata, hogy most már nézem az Akumaizer 3-t is. És egyáltalán nem bánom. Látszik a hasonlóság a két sorozat között. Más a közeg, a színészek, a szereplők, de a hangulatvilág nagyon hasonló. Ezért érdemes kisebb tokusatsukat nézni, mert sokkal inkább szólnak gyerekeknek, ezért kevésbé komolyak, de annyira szerethetők, hogy melengetik a szívet. Meg azért is szeretem ezeket a sorozatokat, mert mivel gyerekeknek íródtak, ezért bár egyszerűek az openingek, endingek, könnyen megjegyezhetők, ugyanakkor mégis érezni, hogy komolyan dolgoztak a dalokon. Az énekesek szíve-lelke benne van a dalokban. Már pár rész után már Mizuki Ichiróval együtt énekeltem, hogy "Akumaizeeeeer! Akumaizeeeeer! A-ku-ma-i-zer THREE!!" ÁÁ, ezt mindenkinek hallani kell!

Egyszerűen melegség önti el a szívemet, amikor meghallom ezt a dalt! A sorozat sajnos csak felirat nélkül érhető el, de két okból sem bánom! Egyrészt azzal is bőven elégedett vagyok, hogy "érzem" a sorozatot, másrészt az alap japán nyelvtudásommal, amit értek, bőven elegendő kiegészítés ahhoz, hogy teljes mértékig élvezzem a sorozatot. Érdemes megnézni.

Kamen Rider Revice

A Kamen Rider is egy nagyon régi sorozat, még 1971-ben indult útjára. Sajnos nem találom az eredeti openinget Shimon Masatótól, amit azért sajnálok, mert az egyik legeszelősebb japán dal, amit valaha hallottam. Igen, a Let's Go Rider Kick!-ről beszélek. Nagyot néztem, amikor először meghallottam, hogy Shimon Masato énekli a maga békés, barátságos hangján, hogy "Rider", majd egy nagy kórus: "JUMP!" De mint a tengerészgyalogság, akkora erővel és lendülettel! Ugyanígy folytatva Shimon Masato: "Rider" majd a kódus: "KICK!"

Szóval, bár sorban lenne jó nézni a Kamen Ridert is, de azért a 2021-es sorozatot kezdtem el nézni, mert Maeda Kentaro személye előbbre való volt nálam minthogy a legelső sorozattól kezdjem el nézni. Merthogy miatta vágtam bele a sorozatba, ahogy az előző posztomban írtam. És azt is írtam, hogy az eddigiek alapján bár megosztó a vélemény a sorozatról, nekem eddig bejön. A kritikák leginkább arról szólnak, hogy mivel egy egész család kapta meg az átváltozás képességét (Maeda Kentaro ebben a családban alakítja a legidősebb fiú, Igarashi Ikki szerepét), ezért sokkal inkább tűnik úgy, hogy "a család megmentése" a sorozat fő témája, nem pedig "a világ megmentése", ahogy a tokusatsukban szokás. Egyrészt mert családtagok kapták a képességet, ezért ők kerülnek veszélybe, másrészt jobban előtérbe kerülnek a családokra jellemző problémák (kisebb gyerekek kisebbségi komplexusai, erősebbek akarnak lenni, szülők aggodalmai, stb.), kevésbé domborodik ki a tokusatsukra jellemző, "gonoszok emberiséget támadják meg" jelleg. Ettől a Revice kétségtelenül egyedi színezetet kap, de az eddigi 14 rész alapján azt látom, hogy ez inkább a sorozat sajátja, egyénisége, semmint a gyengesége. De a későbbiekre minden kiderül. Az biztos, hogy a sorozat dalait tartalmazó válogatásalbumot már most annyit hallgattam, hogy már élből felismerem a számokat! Jók a dalok szerintem.

Egyébként, ha végzek ezzel a sorozattal, sem az első Kamen Ridert fogom nézni, hanem a 2002-es Kamen Rider Ryukit. A franchise érdekes helyzetben van abból a szempontból, hogy az 1988-1989-es Kamen Rider RX után sokáig nem volt folytatás. Milyen érdekes, hogy pont a Shouwa kor legvégére zárták le a sorozatot. Ha tudtam volna a sorozatról a '90-es években, biztos, hogy a Kamen Riderről, mint "Shouwa-tokusatsu" gondolnék. De ez nemcsak azért nem lehetséges, mert a '90-es években japánnak kellett volna lennem, hogy ismerjem a Kamen Ridert, de mivel gyerek voltam még akkor, ezért aligha jutottam volna ilyen összefüggésre. De 1989 után a 2002-es Kamen Rider Ryuki volt a nagy visszatérő sorozat. Most csak a sorozatokról beszélek, movie-k voltak 1992-1994 között. És állítólag akkora durranás volt a Ryuki, hogy bárhol olvasok róla, mindenhol imádják! Úgyhogy már csak ezért is. Meg nem utolsósorban a dalokat régről ismerem, hiszen a JAM Project szóló tagoknak a zenei munkáit is gyűjtöttem, és hát ott volt benne Kitadani Hiroshi és Matsumoto Rica, aki akkoriban szintén JAM Project tag volt. És bár sajátságosak a dalok (furcsán vannak megírva), mégis imádom őket! Ők énekelték az openingeket és az endingeket, Van egy közös dalok reborn címmel azt is szeretem. És nekem van egy olyan tézisem (bár hozzáteszem, sehol nem olvastam ezt hivatalosan), hogy annyira jól sikerült a kettejük közös munkája, hogy Matsumoto Rica protezsálta be Kitadani Hiroshit a JAM Projectbe. Kitadani-san ugyanis ekkoriban csatlakozott a csapathoz. Szóval ezek bőven elég indokok arra hogy a Ryuki legyen a következő sorozat. Ha majd megnéztem ezt is, akkor térek vissza a gyökerekhez.

A Kamen Rider Ryukiból is hallgatok válogatásalbumot, egészen pontosan ezt:

Isten bizony, mondom, hogy megéri hallgatni!

GARO

És ha már ennyit beszéltem a JAM Projectről, akkor folytassuk a GARO-val. Ezt most kezdtem el, ma a 6. részt néztem meg. Ez egy 2005 óta futó sorozat, külön érdekességnek tartom, hogy ennek az első szériának az előzménytörténete, a TAIGA a 2025-ös legújabb sorozat. Konkrétan említették is Taigát a 2005-ös sorozatban, ő a főszereplő apja. Kis időzavarban voltam, időutaztak a 2005-ös karakterek, hogy így tudják, hogy melyik lesz a 2025-ös sorozat? Összeállt a kép, de nagyon érdekes volt.

A sorozatról: Ha létezik dark tokusatsu, ami szigorúan felnőtteknek ajánlott, az a GARO. Sokkal inkább horror elemekkel dolgozik (a gonoszok is horrornak hívják magukat), nem utolsósorban a téma is sokkal felnőttesebb, komolyabb. De pont ezért érdemes megnézni, mert kiválóan reflektál a jelenkorunkra. Ugyanis a horrorok jellemzően olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amiket mi negatívnak, jellemgyengeségnek tartunk. Ezekkel szemben meg elég keményen megy a harc. A főszerpelő, Saejima Kouga, aki Makai Kishi. Mogorva, kellemetlen természet, kifejezetten magányos harcos, kizárólag egyedül dolgozik. Persze idővel kiderül, hogy miért ilyen (ha csak 6 részt láttam, kikövetkeztethető, hogy elég hamar fény derül rá), de az ő átváltozása egy két lábon járó farkasszerű lény, amely minimum aranyozottnak tűnik. A lényeg az, hogy ebben az alakban méri a végső csapást az ellenségre. Sajnos szabály az, hogy akiknek a lelkét elragadta a horror, azokat nem lehet megmenteni. De muszáj legyőzni őket, mert másképp nem lehet megmenteni a világot. Ugyanakkor, ha legyőzte őket a Makai Kishi, onnan csak a halál vár az áldozatra, hiszen a lelke nem tér vissza.

Szinte az egész franchise-nak az openingjét a JAM Project énekli. Azért kiváló választás ez a csapat, mert már korábban is bizonyították a komolyabb hangvételű dalaikkal, hogy őket érdemes komolyan venni, mert a szövegük, énekük, zenéjük sokkal felnőttesebb, mint az átlag tipikus anime és tokusatsu előadók stílusa, dalai. Így nemcsak hogy testhezálló a JAM Project számára a GARO, hanem valamennyi, a sorozathoz írt daluk kiválóra sikeredett! Tudásuk legjavát adták a dalokba, Kageyama Hironobu meg maga is adja az egyik karakter hangját. Nem jutottam még el oda, hogy halljam, de egy-két dalban hallgató, amit mond a sorozatban és nagyon kemény! Okui Masami is szerepelt az egyik sorozat egyik epizódjában, ha jól tudom a Yami wo Terasu Monóban. Arra is kíváncsi leszek.

Szóval a JAM Project és a sötét hangulatvilág is tesz róla, hogy komolyan vegyük a GARO-t. Ugyanis a sorozat színvilága is meglehetősen sötét, fakó. Jellemzően éjszaka veszik fel a jeleneteket.

Super Sentai

Ezt is fordítva kezdtem el, ugyanis az 1977-es második sorozattal, a J.A.K.Q. Dengekitaijal kezdtem el a Super Sentai franchise-t. Ezt is azért, mert Sasaki Isao dala annyira szép volt, hogy mondom, ezt látni kell!

Pont azért meglepő, mert a megszokott tokusatsu sorozatokhoz képest szokatlanul komoly hangvételű a sorozat. Utólag olvastam utána, hogy arról van szó, hogy annyira meg akarták különböztetni az elődtől, a Himitsu Sentai Gorangertől, hogy annak egy antitézise lett végül a J.A.K.Q. Dengekitai. Csak erre valahogy nem rezonáltak a japánok. Amíg a Himitsu Sentai Goranger elképesztően népszerű volt, a '70-es évek egyik legnézettebb tokusatsu sorozata volt a maga 16,1%-os átlagnézettségével, addig a J.A.K.Q. Dengekitai 9,1%-os átlagnézettséget tudhat magáénak. Tehát akkoriban nem igazán voltak vevők a japánok a komoly hangvételű tokusatsukra, mert annyira megmaradt a '60-as évekből, hogy a gyerekek szeretik ezeket a sorozatokat, hogy kifejezetten arra mentek rá, hogy a kisebbekhez szabják ezeket a sorozatokat. Na most erre rájön egy sötét hangvételű sorozat, gyilkosságokkal, utasszállító gép felrobbantásával, üzletek kifosztásával, ez nem jött be az embereknek. A második felére döntöttek végül úgy, hogy visszahozzák a Himitsu Sentai Goranger bizonyos elemeit, amivel végül megmentették a mundér becsületét, ugyanis a nézettség is magasan megugrott utána. Emelkedett is a sorozat színvonala, ugyanis nagyjából a 10. résztől nagyon látszott, hogy pánikba estek a nézettség miatt, és kétségbeesetten keresték a megoldást. Végül meglett. Az új színészek nemcsak hogy visszahozták a tokusatsu eredeti szellemiségét, hanem új színt vittek a sorozatba. Sokkal több lett a vicces jelenet, ami már csak annak is köszönhető, hogy az udvari bolond szerepét betöltő karaktert nem is színész, hanem rakugoka alakítja, aki kiválóan megbolondítja a jeleneteket.

A Himitsu Sentai Gorangert viszont most nézem. Ebből egyelőre hat részt láttam, de már ennyiből is világosan lejön, hogy miért volt annak idején annyira kedvelt. Nemcsak hogy jó történeteket találtak ki az egyes epizódokhoz, hanem a rendezés, kivitelezés is mesteri! Akármennyire is gyerekeknek készült a sorozat, komolyan vették a célközönségét, ezáltal felnőttek számára is bőven nézhető és élvezhető a sorozat. Ez a siker titka. Állítom, hogy ilyen sorozatokkal még a felnőttek is újraélték a maguk gyerekkorát ezekkel a sorozatokkal.

Ami a dalt illeti, az ending kapta meg a Himitsu Sentai Goranger címet, de az egyszerűen mesteri lett! Még a japán wikipédia is úgy emlékszik meg a dalról, hogy a híres japán acapella együttes, a Koorogi '73 ebben a dalban nyújtották a fennállásuk legemlékezetesebb énekét. És hogy milyen is volt az? Tessék meghallgatni!

Tomica Hero: Rescue Fire

És akkor, hogy teljes legyen a kép, álljon itt még az a sorozat, amit szintén most nézek. A Tomica Hero: Rescue Fire sajátságos sorozat, ugyanis sok évvel ezelőtt elkezdtem nézni, de akkor a 13. rész annyira durván megérintett, hogy nem bírtam folytatni. Emlékeztem rá, de úgy voltam vele, hogy most továbbmegyek.

Nem sokan látták ezt a sorozatot, de akik igen, azok valószínűleg kivétel nélkül szerették, ugyanis meglepően magas átlagértékelése van. És látom is, hogy miért. Ebbe a sorozatba ugyanis mindent beleadtak a készítők. A debil jelenetek elképesztően viccesek, a komolyak viszont könnyfakasztóak. És működik az egész együtt. Mindazonáltal elképesztően stílusos a tűzoltók ruházata, az egyik kedvenc Tokusatsu felszerelésem, amit eddig láttam! Az autók is stílusosak, ha gyűjtenék tokusatsu figurákat, a Rescue Fire mindenképp közéjük tartozna.

Arról szól a sorozat röviden, hogy évezredekkel korábban sikerrel felvették a harcot a tűzdémonnal, és bezárták egy Északi Sarkhoz közeli várbörtönbe. Ahol sejthetően borzasztó cudar körülmények között sínylődik. Ám jelenkorunkra megerősödött, és csatlósaival kész bosszút állni az egész emberiségen! És komolyan gondolja a bosszút! Néhány epizód ugyan játékos, látható, hogy nem kell annyira komolyan venni. De van néhány, ami annyira durva lett, mintha a legundorítóbb, legvisszataszítóbb bűnözők rémtetteit látnám. A 13. rész most is borzasztóan kemény volt, nem is bírtam könnyek nélkül, de most már más, és folytatom.

Szóval a lényeg, hogy ez a sorozat, ha vicces, akkor nagyon vicces, de ha komoly, akkor véresen komoly. Ezért van az, aki látta, az kivétel nélkül szereti. És ne feledkezzünk meg a JAM Project openingről sem!

Erről beszélek, hogy amit a JAM Project csinál, abba a legvégsőkig beleteszik magukat. Az ending ugyanakkor sajátságos. Azt egy Rey nevű formáció adta elő. Elég furcsa csapat volt (már feloszlott), ugyanis úgy aposztrofálták magukat, hogy ők az első olyan együttes, mely valódi anison zenét játszik. Most ez olyan kijelentés, ami nézőpont kérdése. Kétségtelen tény, hogy a srácok tudnak zenélni, ugyanis nemcsak hogy énekelnek is, de maguk játsszák fel a dalokat is. Ha így nézzük, tényleg ők voltak az első olyan együttes, melyek teljesen saját maguk játszották fel a dalokat, de ha azt vesszük, hogy a JAM Project is kifejezetten az anime zenék népszerűsítéséért alakult meg, akkor azt kell mondjam, hogy eléggé nagyképű kijelentés volt ez tőlük. Nem is maradtak fenn sokáig, a dalaik meg nincsenek fent Spotifyon. Azért is oszlottak fel néhány év után, mert eladások terén tragikus számokat produkáltak. Márpedig így nincs az a kiadó, amelyik foglalkoztatja őket. Másfelől néha hallgatom a dalaikat, és sehogy nem tudom magamévá tenni. Az egy jó dolog, hogy tud az énekes énekelni, az egy másik jó dolog, hogy a srácok tudnak zenélni, az egy harmadik jó dolog, hogy zenét is tudnak írni, de nem voltak könnyen megjegyezhetők. Egyébként sem árt ha egy előadónak, csapatnak saját stílusa van, de a dalaik nyomokban sem tartalmazott semmilyen egyéniséget, semmi olyat, ami az anime dalok sajátja lenne, vagy amiről azt mondom, hogy "na, ők a Rey"! Másképp nem lehet fennmaradni, mert így is annyira telített a japán zenei paletta, hogy nagyon kell az egyedi hangzásvilág, hogyy kitűnjenek a tömegből, különben elsüllyednek. Ennek köszönhető, hogy nem bírták, és végül feloszlottak. Azóta hírük nincs. Bár a japán wikipédia szerint ez így túlzás, mert 2019-ben tartottak egy 10. évfordulós koncertet. De új daluk 2013 óta nincs. A japán wikipédia szerint ötük közül hárman a feloszlás után megalapították a Fo'xTails nevű bandát. Ez meglepett, mert róluk hallottam már. Ezek szerint az anyag nem veszett el, csak átalakult. Amúgy ahogy olvasom a wikipédiát, az is gond volt, hogy a tagok nem tudták a hangzásukat összeegyeztetni, egy idő után már nem is tudták, hogy merre tovább. Hát, külön utakon. De valószínűleg a muzikalitásból való különbözőség miatt sem találták meg azt a hangzást, ami miatt kitűnhettek volna az egyéniségükkel. Ezért oszlottak fel végül. Így már értek mindent.

Az már eddig is megviláglott, hogy könyvet lehetne írni a tokusatsukról, de hogy ezt a pár sorozatot vázlatosan bemutattam, néhány háttérsztorival és ennyire hosszú lett... Könyvsorozatot lehetne a műfajról írni!

A minap láttam X-en, hogy Sasaki Isao egy nagy válogatásalbumot jelentetett meg.

#ささきいさお が６５周年記念ライブを開催「最後まで歌い切れてよかった」｜東スポWEB https://t.co/i92DnEkK9T

— 東スポ (@tospo_prores) July 20, 2025

Valamit tudtam róla, hogy ő is az első nagy anison énekesek közé tartozik, de most, amikor megláttam, hogy a válogatásalbummal debütálásának 65. (!!!) évfordulóját ünnepelte, hát mondom, ezt meg kell hallgatnom!

Ez egy három lemezból álló válogatás, mely összesen 69 dalt tartalmaz. És meg kell hagyni, nagyon szép összeállítás!

Ez az elsó alkalom, hogy komolyan hallgattam az énekes dalait. Nagyon szimpatikus, a légkör nemcsak gyermeki, de hihetetlenül szerethető is. Sokáig jobbára ilyen anime dalok domináltak, hiszen már akkor is a fiatalabb korosztály számára készültek az animációk Japánban.

Sasaki Isao pedig azzal, hogy 1960-ban debütált, ott volt az első nagyobb animék megjelenésekor. Ez így talán helyes megállapítás, mert ahogy elnéztem, a japán animáció is egyidős a nyugati animációval, de ahogy elnéztem, az első mai értelemben vett animék a '60-as években jelentek meg. Tehát Sasaki Isaóval ízelítőt kaphatunk a kezdetekből.

És elhallgatva a dalait, azt érzem, hogy nagyon jó lehetett már 50-60 éve is anime rajongónak is lenni, hiszen hihetetlenül kellemes hangulatot árasztanak magukból ezek a dalok. Ugyanakkor azt érzem, hogy a dalokat leginkább az énekes egyedi hangszíne teszi változatossá. A zenéket jobbára egy kaptafára írták. Kevés az igazán kiugró dal, én azt gondolom, hogy az énekes hangszíne mellett leginkább azáltal jegyezhetjük meg, ha sokat halljuk. Akár végignézzük az adott animét, akár magát a dalt sokat hallgatjuk. Illetve azt szeretem még, amikor egy énekes valami felkiáltással teszi emlékezetessé a dalait. Mert gyakori volt régen, hogy nemcsak az adott anime főszereplőjéről szólt a dal, hanem hozzá is, mintegy biztatva, hogy járjon sikerrel. Ebben Sasaki Isao sem hagy minket cserben.

Tetszett annyira az album, hogy rávegyen arra, hogy merüljek el jobban a '60-as, '70-es évek anime dalaiba. Még 2015-ben kiadott a Nippon Columbia öt veterán japán énekes BEST OF BEST albumát, akiktől eredeztethető az anime zene.

1. Mizuki Ichiro

Közülük Mizuki Ichirót ismerem a legrégebbről, hiszen JAM Project alapítótag volt. Ő elsősorban a Mazinger Z és a Uchuu no Kishi Tekkaman animék openingje által vált ismertté. De az érzelmesebb oldalát is megmutatta néhány Lupin III-nak énekelt balladával. És nagyjából ezen animék mentén írható le a karrierje, a lassabb daloknak köszönhetően talán az ő repertoárja a legváltozatosabb.

2. Sasaki Isao

Róla volt szó fentebb. A Casshan, Getter Robo és az Uchuu Senkan Yamato dalokkal vált elsősorban ismertté. Leginkább a kedves hangja teszi különlegessé a dalait és az előadásait.

3. Horie Mitsuko

Ő a legfiatalabb az ötösből, de ez nem azt jelenti, hogy később is kezdte a karrierjét. Már gyerekként is énekelt dalokat, a Judo Boy anime openingjét 12 évesen énekelte fel. Legismertebb animés munkássága a Candy Candy és a Sailor Moon. A mai napig aktívan koncertezik.

4. Osugi Kumiko

Ő is már gyerekként kezdett el énekelni, de ekkor Shibayama Momoko néven. Az első valódi nevén kiadott dal az Attack No.1 (Mila, a szupersztár) anime openingje. Ismert még a Doraemonnak énekelt openingje és endingje is, de ahogy elnézem, 1979 után már csak nagyon alkalmanként vállalt fel anime betétdalokat, tehát vélhetően átfogóan foglalja össze ez a válogatásalbum a munkásságát.

5. Shimon Masato

Elsősorban a Kamen Rider tette ismertté, de a Gatchamannak is énekelt dalokat. Karrierjének különlegessége, hogy hozzá fűződik minden idők legnagyobb példányszámban értékesített kislemeze, az Oyoge! Taiyaki-kun. 1975-ben jelent meg, és az Oricon adatai szerint 4.547.620 példányban kelt el. És ami igazán árulkodik a kiadó hozzáállásáról, hogy a kiadó csupán ¥50.000 fizetett a munkájáért. Erőteljesebb hangjának köszönhetően alkalmas fajsúlyosabb shounen dalok előadására is.

De természetesen nemcsak ők vannak, akik emlékezetessé tették a hőskori anime és tokusatsu zenét. Ott van például Kushida Akira és Kageyama Hironobu is, valamint a JAM Project leginkább ennek a fajta anime zenének a vibe-ját ülteti át mai zenei köntösbe.

Az ilyen válogatásalbumok mind kiváló lehetőségek, hogy betekintést nyerjük az anime betétdalok ősébe. Mik inspirálták a mai nagyokat? Akár ezen kérdés mentén is érdemes meghallgatni ezeket az albumokat. Én jó szívvel ajánlom, kifejezetten jó érzés japán retro zenei napot tartani.

Más fronton is tervezek komolyabban ismerkedni a japán könnyűzenével. Ugyanis az igazat megvallva, sokáig ódzkodtam a '90-es évek előtti Jpop daloktól. Nemrég szereztem tudomást a THE BEST TEN című TV-műsorról, mely 1978-1989 között ment a TBS Television csatornáján. Ahogy olvasom, korának egyik legnépszerűbb televíziós műsora volt, összesen 603 adást élt meg. A lényege, hogy bemutatták a hetente 10 legtöbb "szavazatot" kapott előadót, aki elénekelhette az aktuális dalát. A "szavazat" szó jelen esetben pontatlan, valójában több helyről pontozva rangsorolták az énekeseket:

1. Lemezeladás
2. Kábeltévés szereplések
3. Rádiós játszások
4. Rajongók kérése levélben

Ez alapján pontozták az előadókat, rangsorolták, így kaphattak fellépési lehetőséget.

Hogy mennyire volt népszerű a TV-műsor, jól jelzi, hogy az Oricon 2010-ben készített egy országos felmérést, hogy mely zenei TV-műsort szeretnék újra látni. Ezt a THE BEST TEN nyerte meg. Én egy adást láttam, azt hiszem, egy 1981-eset, és nagyon tetszett. Mert nemcsak dalokat adtak elő az énekesek, hanem különböző "előadások" voltak, például nyilvánosság előtt főztek. Nagyon szimpatikus volt, én is szívesen néznék egy mai kiadást ebből a műsorból. Azt gondoltam ki, hogy megnézek még egy párat, illetve ismerkedek a válogatásalbumokkal. Így még átfogóbb képem lesz a japán könnyűzenéről, aminek forrása kimeríthetetlen. És hát ne feledkezzünk Okui Masami új feldolgozásalbumáról (Masami Kobushi ~Kaykyoku-hen~) sem, amelyben 10 kedvenc dalát énekelte fel a műsorból. Igazából ez irányított a THE BEST TEN felé. Tehát a hatása a mai napig tart. Nem is remélem, biztos vagyok abban, hogy a műsor által még több fantasztikus dallal ismerkedek meg.

Az mégis milyen már, hogy a JAM Project: THE JUDGEMENT albumot hallgatva értesülök a hírről, hogy Mizuki Ichiro meghalt. Tüdőrákja volt és sajnos tudható volt, hogy nem lehet rajta segíteni. És biztos, hogy tudta ő is, hiszen amíg tudott, koncertezett. Az utolsó koncertjét november 29-én tartotta. Egyszerűen csak amíg élt, szórakoztatni akarta azokat, akik szerették a munkásságát, hiszen tudta, hogy sokáig már nem teheti meg. De egyszerűen csodálatos az, hogy valakinek nemcsak hogy példaértékű az egész énekesi munkássága, hanem, hogy az utolsó pillanatig a színpadon volt és énekelt. Szórakoztatta a közönséget. Valósággá tette azt, amiről énekelt. Megmutatta, milyen az, amikor valaki tényleg a végsőkig harcol az álmairól és éli azt.

És ezzel nőtt igazán naggyá és a szó valódi értelemben legendássá a szememben. Nem sírtam, amikor olvastam a halálhírét, de remegéssel töltött el. Nagyon szerettem, amit csinált. Szerettem a dalait, és szerettem azt, ahogy élte az életét. Évek óta követem ugyanis Instagramon és csodálatos volt látni, hogy az utolsó években is aktívan élt. Sokat kirándult, onsenbe járt, látogatta a családjával, barátaival Japán természeti szépségeit. Aztán ahogy kiderült a betegsége, ezek az aktív tevékenyések abbamaradtak, utána kezdett el a koncertezésre összpontosítani. Bebizonyította, hogy milyen az, amikor valaki tényleg az éneklésnek szenteli az életét. Nem kifejezetten látszott, hogy romlott az állapota, de azt fájdalmas volt látni, amikor néhány hónapja Kageyama Hironobu már úgy segítette le Mizuki Ichirót a színpadról, mert már alig tudott járni. Utána került tolószékbe, és onnan már csak úgy volt színpadon. Innentől nyilvánvaló volt, hogy mi fog történni, de mégis, amikor bekövetkezik, nehéz.

És az egész japán anime zenei ipar megállt egy pillanatra a halálhírére, ami nem csoda, hiszen az egész anime zene tőle indult ki. Ő énekelte 1972-től az első igazán sikeres, emlékezes és szerethető anime dalokat. Ha ő nem lenne, az japán anime zene, biztos, hogy nem létezne ebben a formában. A mai nagy anime énekesek: Suara, atsuko az angelából, YOFFY, a Psychic Lover énekese, Yonekura Chihiro, és akiket még nem láttam, mind megemlékeznek Mizuki Ichiróról. A JAM Project tagok és Mitsuko Horie emlékezése persze több ennél, hiszen ők sokat sokat dolgoztak együtt vele, az ő emlékezetük sokkal személyesebb. Mindenki nagy-nagy szeretettel gondol rá. Ami teljesen érthető, hiszen ahogy élte a karrierjét, amilyen ember volt ő, amilyen kisugárzása volt, az tényleg példaértékű. És azért, mert nemcsak hitt abban, amiről énekelt, hanem tényleg úgy is élt. Csodálatos ember volt.

Egy kicsit tényleg nehéz. Amikor ilyen nagyságok mennek el, egy kicsit tényleg szegényebb lesz ez a világ. Védjegye lett ez a "ránk mutat" kép, és annyira szerettem látni, ahogy az Instagram oldalán a más énekesekkel közös képeken is mindenki vele együtt a kamerába mutatott. Mintegy "benned van az erő, számítasz, veled teljes a csapat". Ahogy védjegye lett az a bizonyos piros sál is, ami szintén sok képen látható volt tőle. Ezzel is szimbolizált erőt, adott nekünk hitet. Persze, hogy tudtuk, hogy nem valós, hogy az a sál úgy száll a levegőben, tudtuk, hogy valami masszív anyaggal volt kitömve, de mit számít ez? Csak az számít, hogy nemcsak hogy arról énekelt, amiben hitt, hanem úgy is élte az életét. Bebizonyította, hogy az anime dalszövegek nemcsak üres szövegelések, hanem megvan annak a való világ beli leképezése. Nagyon fog hiányozni, az én elmémben ott van a legnagyobbak között. A Jóisten vigyázzon rá odafent.

A nagy összegző blogpost következik, ami 2009 óta hagyomány nálam. Természetesen most is azokkal a japán kiadványokkal foglalkozok, amikben érdekelt vagyok.

Ebben az évben is voltak jó, és felejtős albumok és kislemezek. Kicsit késve ugyan, de Hayashibara Megumi kiadott egy albumot 50. születésnapja alkalmából (tavaly volt 50 éves), ami szokatlanul sötét hangulatúra sikeredett. Nagyon keveset hallgattam. Okui Masami énekesnői karrierjének 25. évfordulója alkalmából készített egy minőségében áltagon felüli albumot. Suara viszont erősen felemás albumot dobott piacra, ahogy a JAM Project új BEST COLLECTION albumán lévő új dalok közül is a többségén érződik az alkotói válság, az új ötlet hiánya. Néhány kiemelkedő dal (pl.: Okui Masami: Ai wo Shiru, Suara: Amayadori, Yonekura Chihiro: Promise) emlékezetessé teszi az évet, de összességében a 2018-as év messze elmarad a legjobbnak ítélt 2009-es évtől. Sőt, ki is lehet jelenteni, hogy 2009 trónját már semmi nem fenyegeti.

De lássuk az idei listát.

Január:

• Január 31: TRUE - Sincerely
• Január 31: Chihara Minori - Michishirube

Február:

• Február 28: Kita Shuhei / Yonekura Chihiro - HOWLING SWORD / Promise
• Február 28: Psychic Lover - Silent Prisoner

Március:

• Március 7: FLOW THE BEST ~Anime Shibari~
• Március 28: Suara - Hikari
• Március 30: Hayashibara Megumi - Fifty~Fifty

Április:

• Április 25: JAM Project - Hagane no Warriors
• Április 25: Suara - Kimi Dake no Tabiji Re:boot

Július

• Július 25: ALI PROJECT - Geijutsu Hentairon

Augusztus:

• Augusztus 21: Okui Masami - HAPPY END
• Augusztus 29: FLOW - Neiro

Szeptember:

• Szeptember 26: Suara - Kotowari
• Szeptember 26: Chihara Minori - SPIRAL

Október:

• Október 24: angela - All Time Best 2003-2009
• Október 24: angela - All Time Best 2010-2017
• Október 24: Mizuki Ichiro Debut 50 Shuuhen Kinen Ban JUST MY LIFE
• Október 31: JAM Project BEST COLLECTION XIII ~A-ROCK~

November:

• November 21: Psychic Lover - 15th Anniversary Re-Recording Tracks ~CRASH & BUILD~

December:

• December 12: Endoh Masaaki - Present of the Voice 2

Nemcsak abból látszik, hogy egyre kevesebb japán kiadvány jelenik meg, hogy a személyes érdekeltségű listám egyre kurtább, hanem összességében is könnyebb volt átnézni a Generasia oldalán, hogy mik az aktuális havi megjelenések. És bár valamennyire követi a digitális megjelenéseket, de inkább az jön le, hogy a japán lemezkiadóknak nem jött be a digitális kiadás.

Ami különben tökéletesen érthető, mert a különböző japán albumok és kislemezek a japánok pénztárcájához lett szabva, és világszerte csak úgy adható el, ha a japán árakhoz képest jóval olcsóbban teszik ki. Például a Google Play-en is kint van az összes Suara album, valamint jónéhány angela és Hayashibara Megumi kiadvány is, és sokkal olcsóbban letölthetők, mint amennyiért megvásárolhatók (voltak) a CD-k. Azt tippelem, hogy emiatt is nehezebben elérhetők a japán zenei albumok és kislemezek digitálisan, nemcsak azért, mert védik a zenéiket, és korlátozzák, hogy Japánon kívül ne legyen elérhető. Mert ilyen korlátozás is van. Nem tudom, hogy Japánon belül hogy van, ismerek néhány japán weboldalt, mely digitálisan terjeszt zenéket: Mora, OTOTOY. Ezek a weboldalak nemcsak amiatt különlegesek, hogy a japán zenére van kihegyezve, hanem kifejezetten magas minőségben tölthetők le zenék. Nemcsak hogy veszteségmentesek (flac), hanem egyrészt ennek bitrátája is nagyon magas, másrészt a frekvencia is 96 kHz, de láttam 192 kHz-s zenét is. Ezek már olyan kristálytiszta hangzásúak, mintha a szobánkban játszanák élőben a dalokat. Ezzel fel lett oldva a CD memóriakorlátja, mert ez már nem férne rá egy átlagos CD-re. Illetve ott van megoldásként az SACD (Super Audio CD), de ehhez külön lejátszó kell, és olyan hangrendszer, ami meg is szólaltatja abban a minőségben, ahogy a magas minőségű veszteségmentes zenéket is. A legtöbb hangrendszer csak 20 kHz-ig szólaltat meg zenét, ami amúgy teljesen helyén való, ugyanis az emberi fül is nagyjából 20 kHz-ig hallja a hangokat. Ami miatt elképzelhetőnek tartom, hogy érdemes ilyen jó minőségben zenét hallgatni, hogy minden hangszer, és ének tisztán szólal meg.

Kis visszatekintő Okui Masami 2003-ban megjelent feldolgozásalbumára, mely a Masami Kobushi címet kapta. Érdekes a cím egyébként, mert a Kobushi alapvetően két dolgot jelent. Van az egyik, amit ezzel a kanjival írnak: 拳. Ez az ököl, és bár kicsiben nem látszik annyira, de alul látható a kéz kanjija, felül meg gondolom a kéz által okozható sebzést mutatja, ezt nem tudom. A lényeg az, hogy bár az ököl eléggé erős egy albumcímnek (hacsak nem heavy metalról van szó, de itt nem), de lehet úgy értelmezni, hogy mint a "Greatest Hits", magamban szoktam úgy mondani, hogy a legnagyobb ütések, és akkor erre utalhat az ököl. De ennél sokkal legitimebb a másik jelentés, mely inkább körbe van írva. Ez két kanjiból áll: 小節. Ez a hullámzó, dallamok, ilyen sajátságos díszítése a daloknak.

Hát sokkal inkább az utóbbiról van szó, mivel bár nem mindegyik dal van nagyon áthangszerelve, de azért hallhatóan mindegyikben hallható legalább egy kis változtatás, mellyel mindenképp egyedi lett a dal, sőt az egész album különleges helyet foglal el Okui Masami repertoárjában. 12 dalt gyűjtött össze az albumra, és azt gondoltam ki, hogy összehasonlítom ezeket egyenként az eredeti előadóval. Miben lett másabb az Okui Masami által énekelt változat, attól jobb lett-e vagy rosszabb. Lássuk őket.

1. Cutie Honey: Részint igazságtalanság összehasonlítani régi dalt újjal, hiszen régen a technikának köszönhetően távolról sem tudtak úgy megszólalni a dalok, mint manapság. Az eredeti dal 1973-as, érdekes hallani, hogy bár élő hangszerekkel vették fel a dalt annak idején, de hogy mennyire egyszerű a hangzása, hangszerelése. Mai fülnek (így nekem is) talán furcsa ezt hallgatni, inkább annak lehet jó, aki szereti a nagyon régi animéket, de a helyzet az, hogy Okui Masami sokkal kellemesebbé tette a mai fül számára.
   Maegawa Yoko < Okui Masami
2. Give a reason: Szerintem lassan két részre lehet osztani az anime előadókat: Akik feldolgozták a Give a reason-t, és akik nem. Az pedig nem lehet, hogy pont Okui Masami ne dolgozza fel, akinek szerves része volt a Slayershöz zenékben, hiszen nemcsak hogy együtt dolgozott Hayashibara Megumi-val, hanem énekelt saját dalokat, sőt seiyuu-knak írt character dalokat is. Igazán itt nőtt meg az ismertsége, így jogos, hogy feldolgozza a legismertebb Slayers dalt is. A hangszerelésben nincs komoly változás, de azt az erőt, amivel Hayashibara Megumi el tudta énekelni a dalt, még Okui Masami sem tudta átadni.
   Hayashibara Megumi > Okui Masami
3. truth: A Shoujo Kakumei Utena endingjéről van most szó, melyet Yumi Luca énekelt fel eredetileg. Egy kislemezes énekesnő maradt, a dalt is inkább csak azok jegyezték meg, akik látták az animét. Mert amúgy nem lett egy nagy durranás. Egy megjegyezhető zenei motívum van a dalban, a refrén és a verse közötti átvezető rész. Amúgy nincs "japános" hangja az énekesnőnek. Ezen segít Okui Masami, viszont az ő verziójával meg az a baj, hogy őneki nincs már olyan hangja, mint a '90-es években volt, és ez némileg ront az összképen annak fényében, hogy az 1997-es dal hangszerelésén szinre semmit nem változtattak. Sajátságos helyzet, mert egyik sem jött be igazán.
   Yumi Luca X Okui Masami
4. Love Squall: Hadilábon állok a Lupin Sansei animékkel, egyet sem láttam belőlük. Furcsa kettősséget érzek, úgy tudom, hogy a bűnügy és a romantika egy sajátságos keveréke jelenik meg a sorozatokban. Legalábbis ebből a dalból ez érződik ki. Nekem egyik változat sem jött be igazán. Okui Masami a hangjával adott neki egy kis "mai hangzást", de amúgy érdekes, hogy az 1979 körüli dalnak szinte semmit nem változtattak a hangszerelésén. Ez is inkább ilyen meghallgatom, de nem érzem, hogy bármit is vesztettem volna, ha lemaradt volna a lemezről.
   Hohn Sandy X Okui Masami
5. Zankoku na Tenshi no Thesis: A Neon Genesis Evangelion openingje a másik olyan animés dal, melyet nincs az az anime előadó, aki így vagy úgy, akár koncerten is, de ne dolgozta volna fel, vagy ne énekelte volna el. Okui Masami is hozzányúlt, és talán kicsit jobbá is tette. A hangszerelésen itt is alig van változás, de az tetszett, hogy a Bridge-be beletett egy mélyhangú háttérvokált. Így izgalmasabbá, élőbbé tette a dalt. Úgyhogy meg lehet kövezni érte, de jobban szeretem a feldolgozott változatot.
   Takahashi Yoko < Okui Masami
6. Successful Mission: Külföldi animés körökben méltatlanul ismeretlen dal a Saber Marionette J openingje, pedig nagyon jó dal lett. Ugyanaz a stúdió csinálta az animét, mint a Slayerst, ugyanaz a Hayashibara Megumi énekli az openinget, mint a Slayersét, mi kell még? Ja, hogy hasonló a hangzása, mint a Slayers daloknak? Ez fémjelezte a '90-es éveket. Azt a '90-es éveket, amit a King Records gyártott. De én nagyon szeretem ezt a hangulatvilágot, többek között ezért is szeretem a '90-es évek anime dalait. Egyszerűséget sugároz, életszeretetet, és néha még most is jó ilyen könnyed dalokat hallgatni. Okui Masami háttérvokalista volt az eredeti dalban, itt énekesnővé avanzsált. Itt is ugyanaz a baj, mint a truth esetében. Az énekhang által nem jön át a '90-es évek hangulata, és ez hallható annak fényében, hogy itt is alig változtattak az eredeti hangszerelésen.
   Hayashibara Megumi > Okui Masami
7. GHOST SWEEPER: Hogy én mennyi mindent köszönhetek ennek a dalnak. Köszönhetem többek között a GHOST SWEEPER Mikami animét, két fantasztikus énekesnőt - az opening és az ending előadóját, és köszönhetem ezt a fantasztikus alkotást, mely jobb lett, mint az eredeti. Írtam régebben Harada Chie-ről, ő az, aki konzervatóriumot végzett, és ez hallatszik is a dalban. Túl jóra sikeredett. Nem tudta azzal a "sokkal kisebb tudással" énekelni a dalt, amivel egy anime dalt kell. Ehhez Okui Masami könnyed hangja kellett, aki kihozta a dalból a maximumot.
   Harada Chie < Okui Masami
8. Lupin Sansei Ai no Theme: Az egyik legjobb dolog az albumon. Aki ismeri Mizuki Ichiro stílusát, az tökéletesen rá tudja illeszteni a dalt. Nagyon is jól énekli, de Okui Masami adott neki egy olyan különleges dallamvilágot, ami által sokkal-sokkal jobb lett az eredetinél. Megmaradt az a melankólikus hangulat, a hangszín az, ami sokkal kellemesebb lett. Ezáltal érzem át jobban a hangulatát, és a háttérvokállal csak még érzékibbé tette a dalt. Mindenképpen az egyik legjobban sikerült feldolgozás.
   Mizuki Ichiro < Okui Masami
9. Tamashii no Rufuran: Júúj, az egyik legnagyobb hatású anime dal, amit életemben valaha hallottam. És hogy mit hozott ki Okui Masami ebből a dalból... Itt kifejezetten jól jön, hogy évekkel később lett felénekelve a dal, Okui Masami az ezredforduló körül rengeteget fejlődött abban, hogy énekeljen hitelesen érzelmeket. Ennek a gyümölcse leginkább ebben hallható, hiszen nagyon durva érzelemvilágot hordoz a dal. Itt is maradt az eredeti hangszerelés, a kórus nagyon kell a dalban, és valami olyan szintű hiteleséggel adja át érzelmileg a dalt, hogy ha választani kell, nem is kérdés, hogy melyik a jobb.
   Takahashi Yoko < Okui Masami
10. Northern lights: Egy újabb Hayashibara Megumi dal, ezúttal a Shaman Kingből. És hát az a helyzet, hogy akármennyire is fejlődött Okui Masami énekhangja az évek során, de más úton, mint Hayashibara Megumi, és amiket neki írtak, azt annyira rászabták, hogy azt senki nem képes úgy átadni, mint ő. Csak Hayashibara Megumi rendelkezik azzal az érzésvilággal, amilyet ez a dal megkíván. Így bárki is énekelje ezt a dalt, biztosak lehetünk benne, hogy rosszabb lesz az eredmény, ha az eredetihez hasonlítjuk. Még Okui Masami esetében is.
    Hayashibara Megumi > Okui Masami
11. YOU GET TO BURNING: Az egyik olyan dal, mely a legjobban fémjelzi, hogy miért szeretem annyira a '90-es évek anime zenéjét. Azt a könnyedséget, már-már légiességet, ahogy énekli Matsuzawa Yumi a dalt, az valami csodálatos. Hihetetlenül kellemes hangja van, és minderre rájön a '90-es évek minden pozitív kliséje, ami által szerethető egy dal, hogy a maga egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége. Nincs semmi túlgondolva se zeneileg, sem énekhang tekintetében, de amit nyújt, azt 100%-os minőségben adja át. Nem is kérdés, hogy számomra az egyik legkedvesebb dal. Ez is olyan dal, ahol nem változtattak sokat a hangszerelésen, és mivel majdnem úgy hangzik, mint az eredeti, így rossz hallani, hogy Okui Masami később énekelte fel, sokat ront a '90-es évek hangulatvilágán.
    Matsuzawa Yumi > Okui Masami
12. Kyou mo Dokoka de Devilman: Egy ősrégi dallal zárja az albumot Okui Masami, a Devilman endingjével. És talán a legrosszabb dolog, ami az albumra felkerülhetett. Érdemes meghallgatni az eredetit, valami hihetetlenül kellemes hangulata van. Férfi az előadója, ennek fényében valami hihetetlenül kontrasztos, hogy Okui Masami bevitt egy ilyen "csajos merészséget" a dalba, vagy hogy nevezzem. Természetesen teljesen át lett hangszerelve a dal, még a hangszínt is megváltoztatták. Azt ugyan nem tették rosszabbá, mert az énekesnőre szabták, de hát elvesztette az eredeti értelmét a dalt, és az új legfejlebb annyiban van összhangban a régivel, hogy egy "devilwoman"-t hallunk.
    Toda Keizo > Okui Masami

Annak ellenére, hogy az összkép meglehetősen változatos lett, összességében jó végighallgatni olykor az albumot. De leginkább csak azokat a dalokat hallgatom róla, amiket nagyon szeretek tőle, mert nem is lett egységes az album. Azt tippelem, hogy a '70-es évek anime dalai (1, 4, 8, 12) gyerekkori emlék okán kerültek fel az albumra, az összes többihez meg volt valami köze. Vagy ahhoz az adott animéhez írt másik dalt, vagy abban a dalban vokálozott, vagy csak szimplán King Records. Azokért a dalokért kincset ér az album, melyekből jobbat tudott csinálni. A többit meg meghallgatom, de nem nehéz náluk jobb dalt találni az énekesnő repertoárjában.

Véget ért a 2015-ös év. Érdekes, hogy a számmisztika szerint ez az év a kiteljesedés éve, mivel az évszám jegyeinek összege 8. És két kör a tökéletesség... Annyira nem merültem bele. A jövő évi, meg a lezárás éve lesz (számjegyek összege 9). Megmondom őszintén, nem hiszek a számmisztikában. Különben is, nekem inkább az idei volt a 9-es év. Nagy változásokon megyek keresztül, és úgy érzem, hogy a jövő év az új kezdet éve lesz, a megújulás, a nagy változások éve. Biztosan sok fájdalommal fog járni, de izgalommal nézek elébe.

De annyira nem akarok belemenni, meg nagy érzelgősségeket írni, írtam már eleget az utóbbi években ilyesmiket. Inkább a lássuk a nagy zenei statisztikát, amit minden évben kiteszek.

Először is megválasztottam az év dalát. Sokáig azt gondoltam, hogy angela: Exist dala lesz az, de októberben jött Suara, és az Utawarerumono: Itsuwari no Kamen dalaival helyretette a dolgokat, innen meg már nyilvánvaló volt, hogy melyik idén a legjobb dal:

Suara: Nue Dori

Nem gondoltam volna, hogy ennyire hatásos dallal fog jelentkezni. Tökéletes katarzis élmény, teljes mértékig azonosultam a dallal.

És akkor lássuk a szokásos évi Last.fm statisztikát, biztos vagyok abban, hogy idénre is vannak meglepetések. Zárójelben annak száma látható, hogy hány alkalommal hallgattam az adott előadót, albumot vagy dalt.

Top 10 előadók 2015

1. JAM Project (2.498)
2. Okui Masami (1.785)
3. Matsumoto Rica (1.422)
4. Hayashibara Megumi (1.177)
5. Suara (924)
6. Yonekura Chihiro (792)
7. Endoh Masaaki (557)
8. Zorán (506)
9. Kitadani Hiroshi (456)
10. Mizuki Ichiro (311)

Meglepett, hogy a JAM Project lett az első, nem emlékszem arra, hogy ennyiszer hallgattam volna őket. Viszont Matsumoto Rica és a Pokémon hatalmas durranás volt az év első felében. Az idei év újdonságai mellett a Pokémonos dalok voltak az év legnagyobb menőségei. De menjünk is tovább, lássuk az albumokat:

Top 10 albumok 2015

1. Yonekura Chihiro: BEST OF CHIHIROX II (414)
2. Hayashibara Megumi: Time Capsule (405)
3. Okui Masami: Symbolic Bride (373)
4. JAM Project BEST COLLECTION XI X less force (345)
5. Suara: Koe (345)
6. Matsumoto Rica ga Utau Pokémon Songs Best (282)
7. Kitadani Hiroshi: SCORE (207)
8. Mizuki Ichiro: THE HERO!! ~Mr. Anison~ (126)
9. Kushida Akira: 40 Shuunenkinen BEST ~TV size Shuu + Mishuuroku Shinkyoku (126)
10. Matsumoto Rica: RICA the BEST (118)

Hát, azt mondanám, hogy az újdonságok megmentették a mundér becsületét, mert amúgy borzasztó lett volna az album lista. És megint érdekes, hogy hány negatívumot írtam Yonekura Chihiro dalairól és előadásairól, mégis ő végzett az élen. Van valami különleges benne, ami miatt mégiscsak a pozitívumok dominálnak. Mert az is van szép számmal. Szeressük őt. De hogy állunk a kislemezekkel?

Top 10 kislemezek 2015

1. Matsumoto Rica: Yajirushi ni Natte! (200)
2. Hayashibara Megumi: Sanhara ~Seinaru Chikara~ (179)
3. Matsumoto Rica: OK! (171)
4. Matsumoto Rica: Challenger!! (161)
5. Okui Masami: Takarabako -TREASURE BOX- (153)
6. Endoh Masaaki: Kankyou Choujin Ecogainder (140)
7. Matsumoto Rica: Spurt! (122)
8. Suara: Fuantei na Kamisama (121)
9. JAM Project: B.B. (115)
10. Matsumoto Rica: Mezase Pokémon Master (110)

Itt látszik meg, mekkora Matsumoto Rica dominancia volt az év elején. Nem is idei kislemez lett az első, sőt, ideiek eléggé szerényen szerepeltek a Pokémonos kislemezekhez képest. Egyedül Hayashibara Megumi tartotta a frontot. Az Endoh Masaaki kislemez pedig továbbra is élbolyban, ugyanis az év elején megtaláltam a Kankyou Choujin Ecogainder sorozatot, azt néztem, és annak hatására hallgattam sokat a kislemezt. Meg hát soha nem elég a dalaiból. És mi a helyzet a dalokkal? Naná, hogy sok Matsumoto Rica-féle Pokémonos dal van jelen. De vajon mennyi?</p>

Top 100 dalok 2015

1. Matsumoto Rica: Yajirushi ni Natte! (127)
2. Matsumoto Rica: Mezase Pokémon Master (123)
3. Matsumoto Rica: Challenger!! (122)
4. Matsumoto Rica: Spurt! (105)
5. Matsumoto Rica: OK! (Original Karaoke) (98)
6. Matsumoto Rica: OK! (95)
7. JAM Project: PRAY FOR YOU (94)
8. Suara: I'm a beast (92)
9. Kitadani Hiroshi: Baku Atsu! Geist Crusher (91)
10. Matsumoto Rica: Best Wishes! (90)
11. Endoh Masaaki: Kankyou Choujin Ecogainder (88)
12. JAM Project: B.B. (78)
13. JAM Project: Honoo no Kokuin -DIVINE FLAME- (78)
14. Okui Masami: Takarabako -TREASURE BOX- (74)
15. Kitadani Hiroshi: DEEP RED (73)
16. Hayashibara Megumi: Stay (69)
17. Suara: Nue Dori (69)
18. Matsumoto Rica: Yajirushi ni Natte! (Original Karaoke) (67)
19. Mizuki Ichiro: Mazinger Z (21st Century Ver.) (66)
20. Matsumoto Rica: Rival! (65)
21. Matsumoto Rica: TYPE:WILD
22. JAM Project: Rebellion ~Hangyaku no Senshitachi~
23. Matsumoto Rica: High Touch!
24. Okui Masami: Takarabako -TREASURE BOX- (Instrumental)
25. Matsumoto Rica: Challenger (Original Karaoke)
26. Suara: Yume ka Utsutsu ka
27. JAM Project: PLATONIC
28. Endoh Masaaki: Kankyou Choujin Ecogainder (off vocal)
29. JAM Project: Maverick ~Kakusei Sareshi Kemono~
30. Endoh Masaaki: DESTINY
31. Okui Masami: M2000 ~PROLOGUE~
32. Kitadani Hiroshi: Justice of darkness ~Youkai Ningen Bem no Theme~
33. Rúzsa Magdi: Ég és Föld
34. Okui Masami: Symbolic Bride ~Rebellion of Valkyrie~
35. Okui Masami: Hikari he ~I pray to be given~
36. JAM Project: Raiba ~Tusk of thunder~
37. JAM Project: Maverick ~Kakusei Sareshi Kemono~ (off vocal)
38. Suara: Koe wo Kikasete
39. JAM Project: Over the Top!
40. Endoh Masaaki: BELIEVE IN NEXUS
41. angela: Exist
42. Mizuki Ichiro: Devilman no Uta (21st Century Ver.)
43. Matsumoto Rica: Aa, Mujou ~Genroku Chaya Oharu~
44. Matsumoto Rica: Spurt! (Original Karaoke)
45. Suara: Kachoufuugetsu
46. JAM Project: Over the Top! (Off Vocal Version)
47. The Bucketheads: The Bomb! (These Sounds Fall Into My Mind)
48. JAM Project: RISING FORCE
49. Endoh Masaaki: Oh, Senhora! ~Koi no Album Bura Kyuuden~
50. JAM Project: Breakthrough
51. Suara: Blue Bird
52. Suara: Kimi no Maede wa Shounen no Mama
53. Prognózis: Tele van a város szerelemmel
54. Okui Masami: CHAOS LOVE
55. Carpe Diem: Carpe Diem
56. Yonekura Chihiro: Seize the Days
57. JAM Project: TORNADO
58. Suara: Future World
59. Alex Gaudino: Destination Calabria
60. Yonekura Chihiro: Lion no Tsubasa
61. Kitadani Hiroshi: Endless Dream
62. Sakuraba Motoi: Tiny's Theme
63. Matsumoto Rica: Oyasumi Boku no Pikachu
64. Endoh Masaaki: LIVE in Baghdad
65. Technotronic: Get Up! (Before The Night Is Over)
66. Kageyama Hironobu: Super Survivor
67. Kitadani Hiroshi: Ex Dreamer
68. JAM Project: EMERGE ~Shikkoku no Tsubasa~
69. Hayashibara Megumi: Happy Happy
70. Kushida Akira: Hoero Jiban!
71. JAM Project: Shakunetsu no Houkou ~Legend of GAMERA~
72. JAM Project: The Light of Life -Chiisana Hana no You ni-
73. Hayashibara Megumi: Clover Innocence
74. JAM Project: THE HERO!! ~Ikareru Kobushi ni Hi wo Tsukero~
75. JAM Project: Shoot the Monster!
76. JAM Project: THE HERO!! ~Ikareru Kobushi ni Hi wo Tsukero~ (off vocal)
77. JAM Project: Shoot the Monster! (off vocal)
78. Okui Masami: Mata Ashita
79. Okui Masami: Dogma
80. Okui Masami: FISSION
81. Okui Masami: Koi Suru Omoi
82. Suara: Fuantei na Kamisama
83. JAM Project: my memory, your memory
84. JAM Project: EMERGE ~Shikkoku no Tsubasa~ (off vocal)
85. JAM Project: The Light of Life -Chiisana Hana no You ni- (off vocal)
86. Yonekura Chihiro: Butterfly Kiss
87. Hayashibara Megumi: raks-ati ~Kimi wo Mamoru~
88. Matsumoto Rica: Minna ga Iru Kara
89. Okui Masami: Sora no Uta
90. Okui Masami: Aoi Namida
91. Neon Jungle: Welcome to the Jungle
92. JAM Project: WANDERERS
93. JAM Project: Ideyo, Gaia Leon
94. Kato Emiri: Ichigo Jam
95. KAORI: Watashi, Makenai ~Haruka no Theme~
96. Okui Masami: labyrinth
97. Okui Masami: REINACARNATION
98. Okui Masami: Energy
99. r.o.r/s: escape (Instrumental)
100. JAM Project: Gasshin! God Gravion

Idén ismét lesz énekverseny a MondoConon. És most nagy bizonyítási vágy van bennem, hogy megmutassam, hogy mit is tudok valójában, ezért most dalt is úgy választok, amit el tudok énekelni, és szívesen meg is teszem. Eleinte eléggé szűkösnek éreztem a választási lehetőséget, mivel férfi előadótól elsősorban JAM Project-et és előadóinak szóló dalait hallgatom, és a dalaik többsége sajnos olyan, ami kimegy az én hangterjedelmemből. Persze van, amit el tudok énekelni, csak gyakorolni kell őket. Először a Super Robot Wars 2: Original Generations videojátékból gondoltam a Babylon-t gyors dalnak és a Bakuman. III animéből a Yume Sketch dalt. Annyira nem is gyakoroltam őket, meg aztán beszélgettem az egyik mexikói barátommal LimaRam-mal, és nem is tudom honnan jött neki, de azt javasolta, hogy próbáljam meg a Mazinkaizer OVA-ból a TORNADO dalt. Azonnal lejátszódott a fejemben, és arra jutottam magamban, hogy igen, ez menne... Nem kifejezetten kedvenc, az első BEST COLLECTION albumon van rajta, amikor azt hallgatom, végighallgatom, megmarad a fejemben, hallom a komolyságot, de nem különösen foglalkoztam vele. De most volt egy olyan érzésem, hogy nagyon jó választás lenne. Tegnap este megcsináltam belőle a kfn-t, közben megpróbáltam kiénekelni a legmagasabb refrén részeket, és ment! Sikerült! Csak gyakorolni kell, hogy szépen kijöjjön, és rá kell érezni, hogy kell énekelni, hogy az úgy hangozzon, ahogy kell. És élveztem a spontán próbát, úgyhogy azonnal meg is köszöntem neki az ajánlást, ilyen 5-6.000 km-ről meg tudja mondani, mi áll jól nekem, hihetetlen. Mondjuk küldtem neki korábban hangfelvételt, úgyhogy valószínűleg arra gondolt vissza, amikor javasolta a dalt. Meg is hallgattam aztán néhányszor, és úgy éreztem, hogy mégis tudok azonosulni a hangulatával, úgyhogy jelen állás szerint azt mondom, hogy el tudom érzéssel énekelni.

Ez egyébként egy Mizuki Ichiro szóló dal. Nagyon tetszik, amit az együttes berkeiben művel, ha csak erre alapoznék, azt mondom, hogy nem véletlen, hogy már több mint 40 éve tart az énekesi karrierje. A szóló karrierje alatt felénekelt dalok egyébként nagyon nehezen elérhetők, és nem is láttam sehol teljes listát a megjelent kislemezeiből és albumaiból. Ehhez képest eléggé méltatlannak érzem, hogy akkora diszkográfiája van (gondolom én), amit bárki megirigyelne, és sehol nincs dokumentálva a teljes lista. De 2008-ban kiadott egy hatalmas válogatásalbumot Michi ~Road~ címmel, melyre az akkori 40. évforduló alkalmából válogatták össze a legjobb dalait. Bizony hatalmas, mert az album 5 CD-ből áll, összesen kb. 100 dallal. Még korábban végigmentem rajtuk egyszer, és az énekesi karrierjének eleje számomra teljesen csalódás volt. Melankólikus balladák, de az az életerőt hiányoló fajtából, ilyen hagyjatok meghalni jellegű dalok. És akkor totál elcsodálkoztam, hogy hát hol van az az erő, amit a JAM Project-ben mutat? Aztán a harmadik CD-től már jönnek az élettel telibb dalok, amiket vártam tőle, úgyhogy nem egy elveszett dolog, a Mazinger Z egészen jó volt. De nagyon különbséget tenni a dalok között nem tudok, mert annyira egy kaptafa, az egyes animékhez, Tokusatsu sorozatokhoz írt dalok, hogy nem tudom agyból megmondani, hogy melyik-melyik. Nagyjából egyszerű hangszerelésű dalok vannak a repertoárjában, azért a nagyján lehet érezni, hogy bár komolyabbak, de gyerekeknek készült sorozatokhoz készültek. Itt-ott még viccesnek is hat az éneke. Visszatérve a szomorú dalokhoz, azért azt hozzá kell tenni, hogy illik is a hangszínéhez, még fiatalon is ilyen komoly, elmélkedő, szomorkás férfihangja volt, ez nyilván nem változott az idők során, mindezek ellenére nagyon jól állnak neki az életerős dalok is. Meg a fentebb említett TORNADO dal azért is nagyon jó, mert az is ballada (az lesz a lassú dalom), de nem az az eret akarok vágni magamon típusú, minden életigenlést teljes mértékig hiányoló dal, hanem hallani az erőt. Szeretnék végre egy nagyon jót énekelni versenyen.

A gyors dal tekintetében még bizonytalan vagyok, de jelölt van. Nagyon bátor vállalkozás lenne a Kikou Seiki G-Breaker Legend of Cloudia videojátékból az Over the Top! Ugyanis ez egy őrült rock dal, imádom, hogy gondolatban mindig az őrületbe kerget, amikor hallgatom. Ez egy duett a JAM Project-en belül, Sakamoto Eizo és Endoh Masaaki páros énekelte fel, és azért ez a két név árulkodó. Sakamoto Eizo egyébként is egy őrült rocker, az Animetal együttes frontembere, nagyon szolid munkát nem is lehet várni tőle. És azért Endoh Masaaki-t is be lehet vinni a "rosszba", úgyhogy biztos páros voltak egy ilyen keményebb dalhoz. Ezt a dalt sem próbáltam még komolyan, csak ahogy hallgatom, úgy érzem, hogy kijönne. És ha ki tudnám azzal az életérzéssel énekelni, ahogy ők, akkor bizony esélyes vagyok arra, hogy az eddigieknél jobb helyezést érjek el. Ha még a többieknek is tetszeni fog, akkor végképp elégedett leszek.

3 napja nem néztem meg a Nintendogs: Dalmatian & Friends játékot, van is eredménye: Amikor meglát a dalmata kutyám, mérgesen felém fut, és megugat, mintha csak ezt akarná mondani: "Hogy merészelsz 3 napig felénk se nézni? Itt hagytál minket étlen szomjan! Ha eddig sem voltunk fontosak, most már ezután se legyünk azok! Eredj innen, míg szépen vagyok!" Hiába simogatnám, nem engedi. Sőt, olyan szinten hadakozik ellene, hogy hanyatt is dől, csak úgy ugatja a kezemet. Hát jó, akkor folyamodjunk más módszerekhez: Jó étvágyat kiskutyáim! Persze etetés, és itatás után már minden más, ugye? Most már jófej vagyok. Érdekesnek tartom, hogy ezt így kitalálták a játékban, így még élethűbb.

És még valami: Tegnap új tesztet írtam, nem tudom, hogy ezt mennyire lehet látni, ha egy másik oldalra teszek ki egy posztot, de belinkelem ide is:

Mario Kart: Super Circuit teszt

Egyébként most a Duna Plázában vagyok. Találtam a Jpopsuki-n egy hatalmas Ichiro Mizuki gyűjtemény albumot. Végre megismerhetem az énekes dalainak egy jórészét. Ugyanis 2008-ban az énekesi karrierjének 40. évfordulója alkalmából megjelent egy 5 CD-s válogatásalbum Michi ~Road~ címmel, szerintem az összes anime dala rajta van. Kíváncsi vagyok rá. Csak hogy ne a mobilinternetet fogyasszam, ezért eljöttem ide.

Én ma már ennél a gondolatnál jártam. Továbbra is meg akarom szerezni Ichiro Mizuki: Hero wa Never Neba Give Up! kislemezét. Nem tudom, hogy írtam-e róla, de nagyon érdekel a dal, ugyanis YouTube-on fent van egy kicsi részlet a dalból, és nekem nagyon bejött:

Aranyosan táncolnak a gyerekek, de inkább a dal fogott meg, nagyon hangulatos, és szerettem volna megszerezni. A kislemez sehol nem érhető el. Illetve egy helyen, de oda meghívó kell, mert csak regisztrációval lehet elérni. Hát akkor úgy voltam vele, hogy akkor megpróbálom az Amazonról letölteni 200 yen egy dal. Nem szeretek letöltésért fizetni, de ez képezhetett volna kivételt. Kicsit nehezen sikerült kisilabizálni, hogy mi micsoda, de végül elértem a végéig. Ám nem engedi letölteni, földrajzi korlátok miatt. ... -_- Anyagi veszteség ugyan nem ért, de maga az indok kicsit kiakasztott. Azt még megértem, hogy a postát nem vállalják be fizikai hanghordozók esetében, mert drága, vagy ellophatják, de hogy az mp3-as letöltéseket miért korlátozzák? Nem mindegy nekik hova jut el, megkapják a pénzt érte. Ilyenkor gondolom azt, hogy japánnak lenni kiváltság, a japán Amazon sokmindent csak Japánba postáz.