2011. február 13. 00:39 - supermario4ever

Japán: Karakterek kiállítása 4. rész és egyebek

Fűű, régen írtam már, és van is mit, csak nem tudtam rászánni magam. Nem volt eseménytől mentes az elmúlt pár nap, és milyen napok elé nézek! O_O De előbb lássuk sorban:

Még múlt szombaton volt a japán karakterek kiállításának a tárlatvezetése, annak is az utolsó "része". A lányok most voltak a legjobbak. Nagyon adták magukat, az az előadás, amit ott produkáltak. Gratuláció nekik! És most is nagyon sokan voltak. Gyerekektől az idősebbekig. Az elején még jó, ha voltunk 10-en most meg összejöttünk vagy 50-60-an. Nagyon szép. Az előadás meg valami fantasztikus volt! A mitológiáról az animékben volt a téma, és egy előadásokban igencsak jártas férfi állt ki, mondta, hogy általánosságban 3-4 órában szokott előadásokat tartani, és kevésnek érzi ezt az egy órát. :D De sajnos akármennyire is jó volt, mert tényleg az volt, azért elfáradtunk a végére. Különben az elején mondta, hogy több tévés is felhívta őt (MTV, TV2, RTL Klub), és kérdezgették a témában, hogy mivel japán, mitológia, anime... lesz szex, meg erőszak az előadásban? És amikor mondta, hogy nem, unottan tették le a telefont, hogy akkor nem érdekes a téma. A magyar média, kérem szépen, ismét megmutatta magát! Pedig nagyon sok jó dolog volt. Beszélt a japánok harmóniájáról a természettel, és hogy mennyire fontos az ember, és a természet kapcsolata. Mindezt a Totoro animén keresztül mutatta be. Hihetetlen, mekkora értelmet adott az animének, meg úgy az egész japán társadalom gondolkodásmódjának a pozitív oldalát mutatta be ezáltal. Aztán jött egy kis Neon Genesis Evangeion: You are (not) alone, melynek keretén belül a társadalmi elvárásokról beszélt. Élvezetes volt.

Holnap Anime farsang, ne feledjétek.

Érdekes, észrevettem magamon már 2 éve, hogy már-már elvonási tüneteim vannak, amikor új Okui Masami CD jelenik meg. 2009 februárjában nagyon nehezen került ki az Akasha album letöltésre, 5 nap után, már úgy kértem, hogy valaki tegye már ki letöltésre, biztosan sokan várják. Aznap este ki is került. Addig nem aludtam el, míg végig nem hallgattam. ^^' Fél év múlva a Self Satisfaction album esetében külön számlálót tettem ki a Megumis oldalra, hogy hány nap van még az album megjelenéséig. Az i-magination esetében nem volt különösebb, de hogy előrendeléssel megkaptam a CD-t, akkor nagyon örültem. Most meg a Self Satisfaction II is nagyon nehéz szülés volt. Gondolatban mindig a dalok eredeti verziói szóltak bennem. De megérte várni, mert összességében nagyon jó album lett. És sikerült megszerezni az eredeti GRADUATION dalt, és a teljes kislemezt. Nagyon tetszik az eredeti előadótól, egy Eri Sendai nevezetű seiyuu az énekese a dalnak, ezzel az énekhanggal sokra vihetné. Ha anison zene, akkor újabban Shimokawa Mikunit szoktam hallgatni. Őt inkább csak az animés korszakom elején hallgattam, amikor bejött (nálam) a Full Metal Panic! és tetszett a dal. Bár a Fumoffu nekem sokkal tetszetősebb volt. Mind az anime, mind az OP / ED dal. Aztán ennyiben abbamaradt az érdeklődésem az énekesnő iránt. Majd most a KOHAKU dal után kezdtem el megint utánanézni, hogy ki ő, miket énekel. Tettem egy próbát a Replay! ~Mikuni Shimokawa Seishun Anison Cover III~ albummal, és nem bántam meg. Tizenegy anime dal került fel rá, többek között: Shaman King: Over Soul, Shoujo Kakumei Utena: truth, de amin meglepődtem, a One Piece: We Are!-on. Na mondom, ezt meg kell hallgatnom. Tisztára ilyen electropop-féle lett az album, nagyon tetszik. A kedvencem a To Aru Kagaku no Railgun: only my railgun, Electro Japarican mix dal, amikor Haruko Momoi-val követett el. Hát igen, ha Haruko Momoi, akkor garantált az igényes elektropop zene, ő azt mesterszinten űzi, és most sem okoz csalódást. Úgyhogy most el vagyok látva zenei téren.

Ahogy írtam nem akármilyen napok elé nézek. Hát igen, olyan változásokat fogok végrehajtani, amit egyesek szerint már régebb óta meg kellett volna tennem, de most érzem igazán azt, hogy lépni kell. Még nem árulok el semmit, majd, ha összejönnek a dolgok. Remélem minden lehetőség adott lesz, rajtam nem fog múlni. ^^

Szólj hozzá!
2010. június 08. 10:04 - supermario4ever

Animelo Summer Live 2009 1. rész

Hogy miért szeretem ennyire a japán zenét? Azért, mert bár ott is megvannak a "divatdiktátor" producerek, akik előírják, hogy márpedig ez a menő, viszont emellett tere van az egyéniségnek. És még most 2009-2010-ben is olyan dalokat hallok egyes nagyszerű előadóktól, hogy komolyan csak lesek, hogy lehet még igényes zenét művelni? Ennek egyik legnagyobb tere az Animelo Summer Live. Tegnap néztem a 2009-es ASL-t. Nem néztem végig, mivel a teljes koncert 12 óra. Na nem 12 óra és 0 óra között volt egyhuzamban, ez egy két napos rendezvény. Hat-hat órára osztva. Ezen 12 óra alatt több, mint 40 előadó bizonyítja be, hogy TUDNAK ÉNEKELNI! Ugyanis a koncert 100%-osan élő. Illetve a 100% kicsit túlzás, majd később kitérek rá, hogy miért. De ez az igazi sztárparádé! 40 előadó kb. 2-3 dal erejéig fellép, és szórakoztatja a közönséget. Na ez nem azt jelenti, hogy egy előadó kb. 10 percig van a színpadon. Ugyanis Japánban divat, hogy hosszú ún. MC-kkel tarkítják a koncertjüket. Ilyenkor történeteket mesélnek el, vagy vicces beszólásaikkal szórakoztatják a közönséget, vagy csak egyszerűen kommunikálnak, vagy monológot mondanak. De mindenképp nagyon jó dolognak tartom, ezzel is csak még közvetlenebbé tenni az előadó és a rajongó közötti kapcsolatot. És ezzel a fellépésük akár 20-30 percre is kinyúlhat. De tényleg látni az őszinte kedves mosolyt, a közvetlenséget, hogy szeretik, amit csinálnak, és szeretik a rajongóikat. Meg merem kockáztatni, hogy vannak olyanok, akik nem fölérendelik, hanem mellérendelik magukat a rajongókhoz. És ez az egész együtt, a zene szeretete, az énektudásuk, a kedvességük, közvetlenségük, annyira fantasztikussá teszi az előadásukat, meg jó érzéssel tölt el, hogy láthatjuk őket, hogy még így DVD-n (vagyis gépen) visszanézve is megvan az élmény. Bár, ha élőben látnám őket, az lenne az igazi. De most egy ilyen koncertre 8.500 yen (kb. 20.000 ft) a belépő. De az biztos, hogy az az élmény, amit ott kapunk, az nemcsak egy életre, hanem azon túl is szól. Ezt már így ki merem jelenteni, hogy csak számítógépen láttam.

Az első napot angela nyitotta. Ő még a népszerűbb énekesnők közé tartozik, nem hiába. Hangja inkább művészi, és fantasztikus show-t csinál, nagyon jó mozgáskultúrája van. De vannak egészen egyedi előadók. Akit mindenképp szeretnék kiemelni, az manzo. Ez az énekes külsőre mindennek elmondható, csak énekesnek nem. Egyáltalán nem sztáralkat, sőt semmi mozgáskultúrája nincs. Kicsit kövérkés, szemüveget hord, mozogni színpadon szinte egyáltalán nem tud. És kérdem én: Mit számít ez, ha tud énekelni, van hangja, és gitározik? Az igaz, hogy nem olyan jó színpadon látni őt, de fantasztikus hangja van, és nagyon jó énekes. Csak az nem tetszett, hogy az utolsó dalának végét már nagyon elhúzták, és ő sétált és futott a színpadon. Szerintem ez már sok volt, sőt futás közben leesett a szemüvege. ^^' Úgyhogy már kicsit égőnek is tartottam. Vannak olyan énekesek, akik bár nagyon szépen énekelnek, mégsem olyanok, hogy betöltenék a színpadon, nem ilyen erős. Ilyen ELISA. Haruko Momoi meg a nagyon magas hangjával élből kiénekelné a magas c-t. Egy negatívumot nem értek, és itt jön ki az, hogy nem 100%-ig élő. Ugyanis van egy japán "énekesnő", aki nem ember. Az a lényege, hogy Japánban megalkották a világ első animált, és számítógéppel generált "énekesnőjét". Hatsune Miku nevet kapta. Egy anime karakter, kinek számítógéppel generálják a hangját. És ahogy elhallgattam a közönséget, nagy népszerűségnek örvend. De komolyan nem értem, hogy miért. Semmi emberi nincs benne, hallatszik, hogy számítógép a hang. És nincs meg az az élmény, hogy rácsodálkozunk, hogy ember ilyenre képes? Különben sincs nagy hangja. Nagy hiba volt őt betenni az Animelo Summer Live-ba. Szerencsére rövid ideig volt vásznon. Mert csak vászonon lehetett látni. Egyelőre őket láttam 2 óra alatt, tervezem végignézni, még írok a többiekről is.

2 komment
süti beállítások módosítása