A mai nappal ismét van Wii-m. Vaterán találtam meg, 11.000 forint volt és mivel senki nem licitált túl, ezért az enyém lett. Fizetés után ma megérkezett.

Az előzőt még tavaly adtam el, mert bíztam abban, hogy tudok venni Nintendo Switchet, de aztán teljesen másképp alakultak a dolgok, így le kellett mondjak róla. De ha minden jól megy, hamarosan Nintendo Switch is lesz. De Wii-re is szükségem van, hogy a DVD-felvevővel Wii játékokat is felvehessek. Márpedig Wii-n is van mivel játszani, és ezzel kibővültek a lehetőségek, hogy milyek játékokat vehetek fel.

A konzolnak mindene megvan és rendben működik. Ami szerencse, hogy a Wii dobozát és a papírjait nem adtam el, így azokról nem kell külön gondoskodni.

És sikerült rajta beállítani mindent, még az internetre is sikerült rácsatlakozni. Igaz, annak már végképp nem veszem hasznát, hiszen se a WiiConnect24 se a Nintendo Wi-Fi connection nem működik már rajta, hiszen lekapcsolták a Wii szervereit. De úgy voltam vele, hogy a teljesség kedvéért miért is ne, ha már be lehet állítani. A konzol német nyelvű lesz.

Sajnos nincs játék, ami támogassa a holland nyelvet, ezért marad német a konzol. Mert a konzol nyelvét ugyan be lehet állítani hollandra, de vajmi kevés játék támogatja a nyelvet, és amikben nincs holland nyelv, azok angolul jelennek meg. Úgy meg nem akarok játszani, az túlzottan mainstream nyelv. A németet jobban szeretem, úgyhogy maradok a németnél.

A DVD-felvevővel csak úgy tudok játékot felvenni, ha 50Hz-re van állítva a Wii. Elsőként a Mario Kart Wii-vel tettem próbát. Az igazat megvallva, meglepődtem azon, hogy picit szaggat a játék, nem úgy emlékszem, hogy annak idején, amikor régi TV-n játszottam, szaggatott volna a játék. Aztán eszembe jutott, hogy valószínűleg azért nem, mert mindig is 60Hz-en volt a Wii. Mindenesetre első alkalommal a Mario Kart Wii-n mentem végig 50cc-n a Nitro bajnokságokon. Nem tudom, mennyire látszik, hogy picit szaggat a játék, kíváncsi leszek a véleményekre.

Mindenesetre maga a játék nagyon jó volt, már-már nosztalgikus. A képminőségen majd jó eséllyel egy AverMedia fog javítani. Az fog majd jelentősen lendíteni a helyzeten, mert ha jók az információim, akár streamelni is lehet majd. Így az lesz majd, hogy Twitch-re fogom élőben streamelni a játékaimat, és azt majd átmentem a YouTube profilomra. Az már a távolabbi jövő zenéje, az már csak Hollandiában lesz. Addig marad a DVD-felvevő.

Egyébként tervezek majd rátenni Virtual Console és WiiWare játékokat úgymond, "alternatív" módszerrel. Mivel már tényleg nem működik a Wii Shop Channel, így ha akarnám, se tudnám újra megvenni a játékokat, ezért erre már nem probléma rávarázsolni a játékokat. És akkor teljes lesz ez a Wii is. Egyébként meglepett, amikor utánanéztem, hogy már a Wii is 32 GB-ig támogatja az SD kártyákat a legújabb frissítéssel. Arra aztán bőven mehet játék. Majd ezt fogom megvenni, és ha tényleg tudja kezelni a Wii, akkor erre rámehet az összes játék, amit egyébként is megvettem volna. Addig maradnak a Wii játékok, bőven van mivel játszani.

Hosszú, majdnem 1 éves kihagyás után az utóbbi napokban ismét elkezdtem komolyabban játszani. Egyrészt a Haikyuu!! miatt hanyagoltam a játékokat, hiszen éjjelem-nappalom az animéről szólt, másrészt meg az elmúlt hónapok történései, amire visszagondolva, már inkább zavarosnak ítélem meg magamban. De a lényeg, hogy ismét játszok. Méghozzá Wii U-n, és Nintendo 3DS-en egyaránt. Illetve Wii U-n átváltok Wii Mode-ra, ugyanis a Mario Kart Wii-vel játszok, míg Nintendo 3DS-en a Donkey Kong Country Returns 3D-vel.

Eredetileg a Donkey Kong Country-val (a Super Nintendós) kezdtem el játszani Nintendo 3DS-en, amivel szívesen játszok, de alapvetően elég nehéz játék (még egyszer sem vittem végig). Ezért úgy döntöttem, hogy inkább az újat viszem végig. Ugyanis még azt sem vittem végig egyszer sem. Sok játékom van egyébként leparkoltatva úgy, hogy egyszer sem vittem végig. Mindig elgondolkodok azon, hogy érdemes lenne egyiket, másikat végigvinni, de vagy túl nehéz, vagy nincs hozzá hangulatom, így végigjátszatlan marad. Annak ellenére, hogy már lassan 30 éve vagyok játékos, soha nem voltam az az igazán hardcore játékos, több okból sem.

1. Túl sok időt venne el az életemből. Miután több hobbim is van, ezért a videojáték egy a sok hobbi közül, amit szívesen csinálok, de hogy minden időm a játékokra menjen el, az nekem bőven sok lenne.
2. A játék számomra csak addig élmény, amíg az játék. Már a saját szintemen is, ha komolyan játszok, észrevettem magamon, hogy ha kitűzök egy célt magam elé, ha nem érem el, az rettenetesen bosszant. Ezzel pedig elvész a játékélmény. Számomra a játék addig szórakoztató, amíg úgy érek el jó eredményt, amíg azt érzem, hogy játszok. Illetve az nem baj, ha erőfeszítést teszek a játékomba, és küzdök a jó eredményért, az a baj, amikor bosszant, ha rosszul teljesítek. Ha ezt tapasztalom magamon, azonnal "átírom" a fejemben a célt, és azon vagyok, hogy nyugalommal játsszak, és az eredmény mellett a játékélmény is meglegyen. Így jól lehet játszani.
3. Az átlagosnál hamarabb telítődök túl azzal, amivel sokat foglalkozok. Egyrészt kifáradok, másrészt meg talán amiatt is, mert több hobbim van, több téren szeretem fejleszteni magam, ezért ha túl sokat foglalkozok egy dologgal, akkor úgy érzem, hogy az a nap eseménytelenül telt el. Általánosságban akkor érzem jól magam, ha több mindennel foglalkozok annyit, hogy úgy érezzem, hogy érdemes volt foglalkozni vele.
4. Annak ellenére, hogy nem vonz az eSport, azért nézegetem, és elemezgetem magamban, hogy mik történnek ott. Az igaz, hogy úgy játszanak, olyan trükköket lehet látni, hogy méltán kiemelkedő játékosok, de ami az egész mögött van, az engem inkább megijeszt. Az a napi kb. 8 óra játék (kinek mennyi), szinte egy ültő helyükben csak a a képernyőt bámulni, az rettenetesen megerőltető szinte minden szempontból. Erre rájön az a stressz, ha nem lesznek felkészültek a soron következő bajnokságra... No ez aztán tényleg nem én vagyok.

Persze jó játszani, és eredményt felmutatni, amíg tényleg ott van a játékélmény. A Mario Kart Wii-ben például azt csinálom, hogy meglegyen minden bajnokságban a 3 csillagos összeredmény. Hiába van meg 2008 óta a játék, ez az eredmény hiányzik. És nem is könnyű, emlékszem, hogy már amikor sikerült mindegyik bajnokságban elérni a két csillagos teljesítményt, már azt is nagy eredménynek tudtam be. Nem is tudom már, hogy az egyik Nintendós ismerősöm hogy fejezte ki magát, amikor elérte a 3 csillagot, nagyjából annyi a lényeg, hogy azért alaposan ráment az idegrendszere, mire sikerült megszerezni. Ezért sem hajtottam feltétlen a legjobb teljesítményért. De most úgy voltam vele, hogy miért is ne? Pár napja elővettem a játékot, megnéztem, hogy állok, és hát igencsak meglepett, amikor láttam, hogy még 50cc-n is hiányzik egy bajnokságnál a 3 csillagos összteljesítmény. Gyorsan betömni a fekete lyukat! Ez szerencsére könnyen ment, viszont a 100cc már nagyobb kihívás. Megszerezni a maximális 60 pontot semmiség, ezt gyorsan hozzáteszem, de a Mario Kart Wii-ben a maximális pontszám még nem minden. A banánhéjat, és a teknőspáncélt magunk mögött tartva ugyan részben védettek vagyunk a hátulról érkező támadásokkal szemben, de a kék teknőspáncéloktól szinte semmi nem véd meg. Igazából az ilyen kivédhetetlen támadások miatt sem érdemes idegeskedni a játékban. Ha pedig elfogadom, hogy csak egy bizonyos eredményre vagyok képes, azon belül mindent megteszek, amit tudok, akkor lehet örülni az ilyen eredménynek is.

Aztán jön a többi szépen, sorban. Nagyon remélem, hogy én meg tudom úgy csinálni, hogy ne menjen rá az idegrendszerem. Most is érzem, hogy ugyan nagyon szeretek játszani, de az az 1 óra, amíg játszottam a Mario Kart Wii-vel, az túl sok volt nekem. Úgyhogy lassan lesz meg a 3 csillag, de megmarad a játékélmény.

Bizony, bizony, a Wii U-m német, ahogy a Nintendo 3DS-em is. Átállítottam hollandra, ha már tanulom a nyelvet, de sok játékban nincs holland nyelv, azok akkor angolul vannak. És mivel így nem szolgálja érdemben a nyelvtanulást, ezért visszaállítottam németre.

A Donkey Kong Country Returns 3D-vel meg leginkább úton játszok. Bár a busz meglehetősen problémás, mert ha éppen abba az irányba megy, hogy rásüt a kijelzőre a nap, akkor kénytelen vagyok leállítani a játékot, mert egyébként semmit nem látok. És egy ilyen nehezebb, kifejezetten nagy ügyességet igénylő játéknál bizony előny látni, hogy mit csinálok. Egyébként a hangulat nagyon ott van. Pont az a nagyon jó a Donkey Kong Country Returns-ben, hogy sikerült a klasszikus Donkey Kong Country hangulatvilággal egy teljesen új játékot alkotni. Így élmény a játék. És azért is fogalmaztam úgy, hogy nehezebb, mert amúgy nem kifejezetten nehéz a játék, csak nagy ügyesség kell hozzá, és precíz irányítás. Sokszor fordul elő, hogy az ügyetlenségem, figyelmetlenségem miatt halok meg, nem azért mert egyszerűen lehetetlenség azon a részen átmenni. De mivel jól ki van találva a nehézség, emellett eszméletlenül hangulatos, ezért igazából nem zavar, hogy meghalok, mert nagyon élvezem a játékot. De hogy mennyire nem törekszek a tökéletességre, az jó jelzi, hogy a 5. világot kezdtem el, tehát elértem a játék felét, és a mentésem 37%-on áll. Általában úgy csinálom, hogy először végigviszem a játékot, ahogy tudom, és utána visszamegyek, és pályánként megszerzek mindent, hogy a lehető legközelebb legyek a 100%-hoz, de adj isten, elérjem.

Remélem megmarad addig a lelkesedés, hogy a Mario Kart Wii végre meglegyen 100%-osra, illetve végigvigyem a Donkey Kong Country Returns 3D-t.

Újabb animének értem a végére, méghozzá a Wotaku ni Koi wa Muzukashii volt az, amit befejeztem. Kicsit sajátságos, de pont azért tetszett, mert a maga nemében hiteles volt.

Egyrészt nagyon tetszett, hogy megmutatta, hogy huszonévesen munka mellett is lehet hódolni a gyerekkori / tinédzserkori szenvedélyünknek. Nem egyszer láttam olyat, hogy valaki arra hivatkozva hagyta abba a rajongói munkásságát, mert most már dolgozik, és nincs rá ideje. Soha nem tudtam ezzel a gondolattal azonosulni. Az vitán felül áll, hogy egyetem után, ha valaki dolgozik, annak kevesebb ideje jut a hobbijára, főleg, ha jön a komoly párkapcsolat, házasság, akár gyerek(ek) is, de azt gondolom, hogy aki igazán szereti a hobbiját, az igyekszik úgy koordinálni az idejét, hogy tud rá időt szakítani. Ezt mutatja meg ez az anime. A munkahely stimmel, a kapcsolat kialakulóban, házasság, gyerek még nincs. De ahogy bemutatja a fiatal felnőtt létet, azt hitelesen teszi, nem utolsósorban szerethető módon. Különböző személyiségek találkozása mindig ad alapot a poénra.

Két páros kapcsolatának kialakulását követhetjük végig: Nifuji Hirotaka és Momose Narumi valamint Kabakura Taro és Koyanagi Hanako. A lányok inkább animerajongók, a fiúk meg videojátékosok. A videojátékos részben nagyon tetszettek a különböző Nintendo konzolok és játékok: Nintendo Switch, Mario Kart, Wii Wheel, sőt még az Animal Crossing is szóba kerül, bár én személy szerint ez a játékot nem szeretem. A lányok meg tipikus női otakuk. Cosplayes képek, sokat sejtető jelenetek a telefonon, és persze fujoushik. Mert ezt a témát is megragadták az animében. És hogy már az animékben megjelenik a téma, jelzi, hogy mennyire tényező lett az anime világában a fujoshi vagy fudanshi lét. Néhány kép erejéig a lányok összehozzák Hirotakát és Tarót, akiken ugyan látszik, hogy nem egymás mellett képzelik el a jövőjüket, de a lányokért kibírják ezt a kis kellemetlenséget.

Ami nagyon tetszik, hogy lassan alakul ki a párkapcsolat. Romantikus történetek egyébként is úgy jók, ha inkább lassú a történetvezetésük, mert így van lehetőség megélni, azonosulni a szereplőkkel, valamint ha az anime kellőképpen elmélyül a érzésekben, akkor azt is megérhetjük, hogy miért pont őt választotta. Bár itt érzések elmélyüléséről nem igazán beszélhetünk, sokkal inkább arról hogy bár a párok hobbija szinte ugyanaz, mégis különböző a személyiségük. És bizony sok poénra ad alapot az, ahogy viszonyulnak egymáshoz főleg az elején, aztán szépen lassan, ahogy egyre többet vannak együtt, összecsiszolódnak. Az elején Hirotaka szinte teljes apátiával van Narumi lelkesedése felé, mintha az egész életét egy meghatározott rutinnal élné, abban nincs semmi izgalom, nem érti, hogy Narumi mire fel örül ennyire az életnek. Azt ugyan nem mondanám, hogy a végére Hirotaka valósággal meghasonul Narumival személyiség terén, de azzal több időt töltött vele, talán mondhatjuk azt, hogy megszokta a személyiségét, és egy kicsit meg is szerette. Az első évad végéig ide jutottunk velük kapcsolatosan.

A második páros Taro és Hanako hasonlóak abból a szempontból, hogy Taro inkább a videojátékokat szereti, plusz a mangákat, míg Hanako inkább anime rajongó. A különbség köztük annyi, hogy mind a ketten magabiztosabbak, céltudatosabbak az életben. Taro is határozottabb, ahogy Hanako is. Ő magabiztosabban éli meg a maga nőiességét, és kicsit él is vele. Sok időt töltenek el négyen együtt közösen, ezekbe olykor becsatlakozik Hirotaka öccse Nifuji Naoya is, az ártatlan arcú, egyszerű gondolkodású srác, aki tud örülni az élet apró örömeinek. Kifejezetten kellemes személyiség. Későn derül ki, de végül neki is lesz párkapcsolata. Az animében már nem is térnek ki rá igazán, de abban a gyorsétteremben, ahol dolgozik, egyszer betér egy lány a kézikonzoljával, és Naoya segít neki, hogy továbbjusson. Mondjuk az anime fujoshi mivoltára szépen rájátszottak a lány személyében. Mivel félhosszú haja van, és túlzottan egyszerű az öltözködése. Nem is lehet felismerni, hogy most fiú vagy lány, tipikusan az a fajta otaku, aki még az öltözködésére sem ad. Aztán olyan, hogy emberekkel barátkozni... Szinte teljes képtelenség. Annyira fiúsnak tűnt, hogy konkrétan azt hittem, hogy behoznak egy fiúpárost az animébe. Na mondom, de szép lenne, de aztán kiderült, hogy lányról van szó. Náluk is maximálisan el tudom képzelni, hogy nagyon jó páros lennének. Naoya az ártatlanságával könnyen meg tudná nyitni Kou-t, ha látja benne a pozitív személyiséget és megbízik benne. Velük is érdemes lenne foglalkozni.

Aztán van egy részes OVA is, ami alapvetően beleillik a sorozatba, de ez egy sztorizós epizód. Hanako meséli el Hirotakának és Naruminak, hogy találkozott először Taróval. Középiskolában, egészen pontosan röplabda edzésen. A fiú a középiskola röplanda csapatának tagja volt, de nem egészen itt találkoztak először. Ez adja a történetük érdekességét. A röplabda pálya, meg ahogy Taro bánik a labdával, egyértelműen Haikyuu!! utalás. Hanako eléggé furcsán néz ki a félhosszú hajával, de már itt megvillogtatta a női rafinériáját, amivel ha nem is behálózta Tarót, de mindenképp jó alap volt a kapcsolatuk megalapozásának. Jól sikerült az OVA, ajánlom mindenkinek.

Egyértelmű, hogy lesz második évad, hiszen épp csak kialakulóban voltak a párkapcsolatok. A második szezonra biztosan komolyra fordul a szerelem, akár házasság sem kizárt annak a végére. Mindenesetre nagyon szívesen megnézném, hogyan alakul tovább a kapcsolatuk. Nagyon jó romantikus anime, ahol nincsenek túltolva az érzelmek, mégis végig érzékelhető, hogy több van közöttük, mint barátság, ráadásul kiválóan megmutatja az anime, hogyan csiszolódhatnak össze különböző személyiségek.

Örömmel vettem tudomásul, hogy volt értelme annyit játszani Time Trial-t a Super Mario Kart-ban. Sikerült megnyerni az ezüstserleget 150cc Special Cup-ban. De ez is nagyon fényesen ragyog. Ahogy gyakoroltam, úgy tudatosott bennem, hogy kell végigmenni a pályán (mert huszonéves játéktapasztalatok után is lehet újat tanulni), és értem el jó eredményt. Ezeket tudtam kamatoztatni a versenyen. És akkor már nem számít annyira, hogy az ellenfél játékosok mennyire támadnak, mert könnyebb kikerülni. De persze nincs kegyelem a részükről. Koopa Troopával mentem, akkor Luigi van az első helyen. És ugye a Super Mario Kart-ban az van, hogy minden egyes gépi karakternek saját fegyvere van, és azt használja számolatlanul. Luigi például legyőzhetetlen a csillag miatt, és ahogy elmúlik az előző hatása, úgy aktivál magán egy újat, mint a Mario Kart Wii-ben a hackerek. De igazából nem nyugtáztam magamban, hogy csal a gép (mert lehetne ezt is), hanem azon gondolkodtam, hogyan lehetne ennek ellenére megelőzni. Nem hagyta magát. A Rainbow Road-on az utolsó körben gombát kaptam. Jól álltam, fel tudtam jönni a 2. helyig. Úgy kalkuláltam, hogy a célegyenesben felhasználom a gombát, és nyerek azon a pályán. Csakhogy Luigi pont akkor aktiválta magán a csillagot, én meg nekiütköztem, így kipördültem. Sikerült másodiknak beérnem, de az a érzés, hogy szinte már a markomban volt a győzelem, és egy apró hiba miatt nem sikerült, az valami rettenetes. Vagy nevezzük a gép csalásának, de akkor is, ha kicsit okos vagyok, kikerülhettem volna oldalról, és onnastól úgy villog Luigi, ahogy akar.

Összesen 30 pontot gyűjtöttem, volt benne egy győzelem, méghozzá a Ghost Valley 3 pályán. Ez egy nagyon jó pálya, ugyanis a végefele van egy kanyargós út, amin egyenesen végig lehet menni. Előtte van egy gyorsító nyíl és egy ugrató, amivel pont át lehet ugrani az utána levő szakadékot. De nemcsak ezért jó, hanem mert utána lendületet kap a kocsi, gyorsabban megyünk, és kellőképpen széles a pálya, hogy ki tudjuk kerülni a többieket. Úgyhogy ha ott jók vagyunk, ott könnyű nyerni. De a többi pályán mind meg kell szenvedni a győzelemért. De pont emiatt olyan fényes az ezüst serleg is.

Már jó ideje felfigyeltem arra, hogy a Game Parkban lehet kapni RGB kábelt Wii-re. Ugyanúgy SCART csatlakozása van, mint az RCA kábelnek, a különbség ott van, hogy kis vezetékek egy vastag kábelben vannak, valamint több tű van a SCART kábel végén. A másik különbség, hogy ebben már több videó kábel van, nem véletlen az RGB név: Red, Green, Blue színekre utal, melyek a különböző videókábelek színei. Ugyanaz, mint a komponens kábelnél. Ez az RGB kábel a régi képcsöves TV-k komponens kábele. A Game Parkban akciós, 2.000 forintba kerül, és érdemes is volt venni egyet belőle, ugyanis láthatóan szebb a Wii képe TV-n. Élesebb a kép és a színek is élénkebbek, erősebbek. Mivel nincs komponens kábel bemenet a CRT TV-ken, ezért ott az RGB kábel adja a lehető legjobb képminőséget.

Az igaz, hogy alig van már adat a Wii-n, de elővettem. Merthogy nem lehet minden alkalmazást átvinni Wii U-ra, és a Wii-n maradt a Today & Tomorrow channel is, amiről eszembe jutott, hogy régen mennyire szerettem használni. Mint a napi horoszkóp az újságokban, születési idő alapján ír napi előrejelzést nekünk. Nyilván tudtam már akkor is, hogy nem kell szó szerint venni, valami véletlengenerátor algoritmussal állítja össze a napi előrejelzést, mégis poén volt látni, hogy néhány számomra fontos emberrel összevetni a napomat.

Azért is raktam össze a Wii-t, mert úgy döntöttem, hogy lehelek belé egy kis életet, és csinálok új mentést a Wii játékaimnak. Eddig a Mario Kart Wii-vel, Super Smash Bros. Brawl-lal és New Super Mario Bros. Wii-vel játszottam ott vele. Adhatna új lendületet a Wii játékoknak, ha nem lenne vizsgaidőszak...

Nagyon keveset mentem Mario Kart 8-ban online versenyben. Azért, mert jobban szeretem a Mario Kart Wii pontozási rendszerét. Megáll 9999 pontnál a pontozás, de dinamikusabb azáltal, hogy egy verseny alatt akár többszáz pontot lehet nyerni, illyetve veszteni. A Wii U-s Mario Kart-ban 1000 ponttól indulunk (MKW-ban 5000-től), de a maximális pontszám 99999. Mindenesetre javasolták, hogy játsszak sokat online versenyeken, ha fejlődni szeretnék, mert pontszám alapján nagyjából velem egy szinten állókkal rak össze a gép. Ez a rendszer a Wii-s Mario Kart-ban is megvolt, úgyhogy nem ért meglepetésként. De most már kellő motivációt érzek arra, hogy tényleg erősítsek, így most nekiláttam. Három nappal a Mario Kart bajnokság előtt, azért figyelitek, mikor kapok észbe.

Amúgy tényleg nagyjából velem hasonló pontozásúakkal rak be, de itt-ott komoly kilengés figyelhető meg. Először nem voltam tisztába azzal, hogy mennyi a lehetséges maximális pontszám, és azt hittem, hogy meghackelte a saját profilját, aztán esett le, hogy lehet valakinek ennyi pontja. És lehetőségem volt azt látni, hogy nem lesz az összpontszám hat számjegyű. Mindenesetre a játék tényleg nagyon jó, és tényleg jobb eredményt tudok itt elérni. Végre nem ér meglepetésként, ha megnyerek egy-egy versenyt, és az is meglátszik, hogy egyáltalán nem megy rosszul a játék. Nagyon jól tudom irányítani a kocsit, ritkán esek le, inkább azt kell megtanulni, hogy gombával hogy irányítsam a kocsit. Ez főleg az aranygombával okoz problémát. Mert akkor hajlamos vagyok nem driftelni, gondolván, hogy a sebesség úgyis kompenzál, de akkor meg olyan nagy ívben veszem be a kanyart, hogy nem ér semmit a gomba, sőt nekimegyek a falnak, onnan meg kijönni, úgyhogy ebben fejlődni kell. Amúgy élmény játszani. 1821 pontnál hagytam abba a játékot, holnap igyekszem összehozni a 2000 pontot.

De most régebbi Mario Kartokban tettem próbára magam. Méghozzá a Mario Kart Wii-ben és a Mario Kart DS-ben. Mind a két eredményt 150cc-n, nehéz gépi ellenfelek ellen értem el. Ezekben valamivel jobb eredmények születtek.

Azért látszik, hogy rengeteget játszottam a Mario Kart Wii-vel, amikor megjelent. Akkor még másabb is volt a társaság, másrészt meg MSN-en verbuválódott össze a csapat, és teljesen spontán szerveztük meg a versenyeket online. Nem is feltétlen versenyek voltak, hanem online meccsekbe csatlakoztunk be, és ott játszottunk együtt kötetlenül. Persze itt is voltak, akik lényegesebben jobbak voltak, mint én, de rendkívül módon élveztem a versenyeket, és nagyon sok órát játszottunk együtt. Ennek utóhatása ez az eredmény. Nem is emlékszem, hogy valami komoly gikszer történt volna a játékok során. Egy párszor voltam második. Azt hiszem, kétszer voltam negyedik, ez volt a legrosszabb eredményem. De jó játék volt, nem untam a 32 menetes versenyt. Azért is tartom jónak az eredményt, mert tárgyakkal mentem. Majd megyek egy tárgyak nélküli versenyt is, kíváncsi vagyok, hogy lesz-e jobb eredmény.

És a Mario Kart DS:

Itt azért van "csak" 300 pont, mert itt egy verseny alatt 10 pontot lehet szerezni, tehát a maximálisan megszerezhető pontszám 320. Ha arányosítjuk a 480-hoz, akkor 450 pontot sikerült elérni, ami nagyon jó eredménynek számít. Elégedett vagyok ezzel az eredménnyel. Ehhez nincs igazán mit hozzáfűznöm, itt nem lehet beállítani, hogy tárgyak nélkül játszunk. De így is menő lett.

Kicsit kaotikus és rapszodikus volt a mai Mario Kart verseny, de ez is megvolt. Mindenek előtt még délután mentem egy versenyt a Mario Kart Wii-vel. Már egy ideje szerettem volna, de ez mindig kimaradt, de ma időt szakítottam rá. Hát, látszik, hogy rég játszottam a játékkal, ugyanis eléggé rossz eredmény született a részemről.

Nem is tudom, mikor voltam utoljára negyedik, de a Mushroom Gorge pályán az állandó leesés az ugratós gombáknál, emiatt 11. helyen lenni, meg a Toad Factory-ban a lökdödődés miatti vízbeesések miatti 9. hely alaposan betett a jó eredménynek.

Ennek ellenére örömmel mentem a Mario Kart 8 online versenybe, de most pár perccel később csatlakoztam, mert be akartam fejezni az előző blogpostot. Volt most is minden, amitől emlékezetes volt ez a meccs, az eredmény ilyen lett.

Nem sikerült rendesen a felcsatlakozás, mert amikor a bajnokságra rámentem, akkor egy lány mellé tett. Hopp, elnézést, rossz házba csengettem. Ki is léptem gyorsan, megpróbáltam barátokhoz, játékosokhoz csatlakozni, de egyikhez sem engedett. Végül megadtam magam, és visszamentem Mazsihoz, aki szegény, azóta is egyedül várt a sorsára. ^^' Úgy döntöttem, hogy játszok vele. Hát ennyire sima győzelmet nagyon rég arattam. 20 menetet mentem vele, 20-0 arányban nyertem vele szemben. Különben nem volt annyira rossz, csak rossz kocsival ment. Láttam, hogy Standard Quad volt alatta, normál kerékkel. Konkrétan volt olyan, hogy beragadtam induláskor, 5 másodperc múlva már előtte voltam. Nagyon rossz kocsival ment, amúgy nem tűnt annyira rossznak, szorosabb lett volna, ha jobb kocsi lett volna alatta. Aztán később becsatlakozott egy Kevin nevű játékos, akivel már sokkal izgalmasabb meneteket mentem. Vele már komolyan kellett számolni, csak megunta a hármas menetet egy idő után, úgyhogy lelépett. Sőt, egy idő után Mazsi is elhagyta a terepet, úgyhogy egyedül maradtam.

Akkor megpróbálkoztam a lehetetlennel, és visszamenni a nagy csoportba. Ez most speciel sikerült, csak most azért nem tudtam azonnal játszani, mert tele voltak... Miért engedett fel, ha tele voltak? -_- Csak aztán felszabadult egy hely... Ilyenkor van az, hogy ledob valakit a gép, hogy én fel tudjak menni? Nagyon kedves tőle. Mindegy, 60 ponttal csatlakoztam a többiekhez az utolsó félórára, itt is voltak érdekes menetek. 12-ből a 4. helyen végezni az első játékban, igencsak lélekemelő. ^^ Nem is néztem, hányadik vagyok, csak megyek, aztán ránézek a rangomra, és döbbenten láttam, hogy negyedik vagyok. Nem bánom! O_O Nem kell sietni megelőzni engem. O_O Mivel voltak nagyon kemény játékosok mögöttem, szerintem ilyenkor az történik, hogy halálra szívatják egymást, én meg nevető harmadikként a dobogós helyért harcolok. Voltam is pár másodpercig 3., de beelőztek végül. Nem zavar, ezt a 4. helyet is nagyon megbecsültem, és örültem neki.

Sokat voltam a középmezőnyben, úgyhogy úgy néz ki, hogy megtaláltam a megfelelő kocsit:

• Blue Falcon kocsi
• Slim kerék
• Triforce ejtőernyő (bár ez nem olyan nagy szerepet a kocsi irányíthatóságában)

És rózsazsín Yoshival menőztem. Most, hogy visszanézem az 1996-os, 1997-es és 1998-as Játék határok nélkül adásokat, most már azokkal az országokkal asszociálom a Yoshikat, amelyik színűvel játszok. A rózsaszín Yoshi a szlovén Yoshi. Az egyébként nem is tűnt fel, hogy az utolsó meccs előtt 98 pontom volt, csak felsejlett a tudatalattim mélyéről, hogy elég lenne utolsóelőtti helyezettnek lenni, és nemcsak hogy új egyéni rekordom lenne, hanem meglenne a 100 pont is? Kár volt beleélnem magam... Elrontottam a játékot, leestem a pályáról, nagyon beelőztek a többiek, úgyhogy olyan utolsó lettem a végére, hogy arról koldultam. T_T Nevetett az egyik szemem az új rekord miatt a 99 pontért, de sírt a másik, mert hol az az egyetlen pont?

Mindenesetre nagyon jó meccs volt, és bár tényleg nem volt az igazi a páros meccs is, de abban is maradtam volna végig, mert megnéztem volna, hogy mennyit tudunk menni, ezáltal hány meccset tudok megnyerni. De így is jó volt. Vasárnap folytatás.

Múlt héten általam elmaradt az online Mario Kart verseny a MondoCon miatt, de a héten itt voltam. A péntekiről nem írtam azonnal, mert nagyon csonka lett, nem is volt hangulatom az egészhez, ennek megfelelően az eredmény is meglehetősen szerény lett. De azért álljon itt.

Körülbelül fél órát maradtam, mert azt hittem, hogy megint kettéválasztotta a szerver a csoportot, és hogy van egy nagyobb. De amikor láttam az ismerőslistán, hogy senki más nem játszik, akkor láttam, hogy nincs semmi hiba a szerkezetben. De aztán már nem volt kedvem visszamenni. Már csak azért sem, mert a játékosok körében divatos lett az úgynevezett "fánkozás". Ennek az a lényege, hogy a cél előtt az egyik játékos a cél előtt körözve fánkot "rajzol" a talajra. Ezt akkor alkalmazzák, amikor a következő játékost várják mögötte, de van annyi ideje, hogy kiélje alkotó kreativitását az aszfalton. Ez részint... ha nem is szívatás, de élcelődés (nem jut eszembe megfelelő kifejezés), mert azt sejteti a mögötte levő játékos, hogy az előtte levő megfeledkezett magáról, és csodák csodájára jobb helyezést érhet el. De nem úgy van az, ha a kreatív személyünk gyors besettenkedik a célba. Ezt Mii Tibi csinálta meg velem, és igazság szerint mérges voltam miatta. Rá is ordítottam a TV-re, hogy "ne játszd már meg magad, menj már be a célba!" Ez nekem gúnyolódásnak számít, mert ez olyan, mintha a gyenge játékomat akarná kigúnyolni, hogy azt mutatja, hogy olyan gyenge vagy, hogy még fánkozásra is van időm. Sőt, ha még lenne annyi időm, meg is sütném őket. Soha nem szerettem az ilyen jellegű játékot, én mindig úgy vagyok vele, hogy ha valaki jobb, akkor fusson be a célba, és zárjuk rövidre a dolgot. Fordított esetben is ezt csinálom. Ha egy rosszabb játékossal játszok, még ha fél pálya előnyöm is van, befutok a célba. Amúgy a Mario Kart Wii online játékában ez a mögötte levő játékos bevárása bevett trollkodás, csak ott nem álltak neki körözni, hanem megálltak és vártak. Ott sem szerettem ezt. Úgyhogy ezen eset miatt sem erősítette meg a játékhoz a kedvemet.

De ez csak egy rövid idejű dühöngés volt, a vasárnapi verseny ugyanis valami hihetetlen jóra sikeredett! Új egyéni rekord is született.

Úgy kapartam, hogy meglegyen a 100 pont a végére, milyen szép is lett volna így zárni a tegnap estét, de a vége eléggé gyengére sikeredett. Így az egyéni rekord végül csak 1 ponttal lett több. De a 97 pont is jó dolog.

Azt örömmel vettem, hogy Mazsibazsit sikerült rávenni, hogy versenyezzen, így nem én vagyok az egyedüli, aki karaokézik és játszik is. Ő is kezdő, neki 72 pont gyűlt össze. Néhány játékot kommentáltunk egymásnak, akkor nevettem nagyot, amikor megijedt a banánhéjamtól, és inkább levetette magát a mélybe. Ezek után csodálkozom, hogy be mertem ülni a kocsijába. O_O A való életben... Képzelem, ha meglát valami apró dolgot, amitől megijed, és inkább az árokba veti magát. Nem lenne vicces. Amúgy jó verseny volt, most is megjelentem többször középmezőnyben, a legjobb helyezésem egy 3. hely volt, a cél előtt azt hiszem valami történt az előttem levő 3. helyezettel (amikor 4. voltam), és be tudtam előzni. Volt is öröm rendesen. Csak egyszer voltam harmadik, de a lehetőség többször megvillant. De milyen az, amikor a cél előtt 1 méterrel valami villámként berobban a célba? Pedig annyira szerettem volna egy második bronzérmet is. Jó játék volt, és bár nem éreztem magam fáradtnak a végére, mégis legyengült a játékom, és akkor már csak azért harcoltam, hogy becsülettel beérjek, mint utolsó helyezett.

Most sárga Yoshival voltam Blue Falcon kocsival és Slick gumival. Van egy olyan érzésem, hogy a Slick gumi a hibás abban, hogy néha amikor gombát használok, olyan nagy ívben veszi be a kanyart, mintha egyáltalán nem is kanyarodnék. Így néhányszor falhoz csapódtam. Pénteken másik kereket fogok csatlakoztatni a kocsihoz.

Pénteken nem tudtam felcsatlakozni a Mario Kart 8 online versenyére, mert hibára hivatkozva mindig ledobott. Ma sikerült felcsatlakozni, de most másoknak voltak hasonló problémái. Ilyenkor több eset is fennáll, például, ha valakinek mégis sikerül felcsatlakozni, de az végül másik szobába kerül, mint ahogy történt az most is. Mi lesz ennek a vége? A pontok ugyan egy táblázatba kerülnek, de egy verseny alatt érthető módon kevesebb pont jár a külön-külön versenyben elért eredményért. Így most ilyen eredményt sikerült összehozni.

Most 80 pontra számítottam magamtól, ettől egy kicsit elmaradtam. Itt-ott engem is megzavart, hogy kivel mi történt, aztán csak valahogy lemegy a verseny, közben Lernie is közvetítette a versenyt a YouTube csatornáján, nála is tájékozódtam, hogy mi történik. Ő ugyan fel tudott csatlakozni, de ledobta a rendszer, így aztán nagy nehezen más játékoshoz tudott csatlakozni külön szobába. Így oda is figyeltem, közben a játékot is irányítottam, úgyhogy többször voltam utolsó, mint szerettem volna. De azért Móki eredményén látszik, ha valamikor, most igazán fals eredményt mutat az egész táblázat, mert ez végképp nagyon sokkal el van maradva az eredményétől. Úgyhogy nagyon furcsa verseny lett az egész. És bosszantó, hogy 2017-ben ilyen lehetséges. Mert az, hogy a Mario Kart Wii-nél itt-ott ledobott a rendszer 2008-2010 körül, arra azt lehetett mondani, hogy rendben van, nem volt kiforrott a rendszer, de most... Nagyon úgy néz ki,  hogy a Nintendo most már állítja át a szerverét a Switch-re, és ez lehet, hogy azzal fog járni, hogy a Wii U-s szervereket idővel lekapcsolják. De ez teória, a valóságot egyelőre nem tudni, nincs ilyen irányú bejelentés a Nintendótól. Függ ez attól is, hogy mikor indítják be a Switch fizetős online szolgáltatását, és hogy ez egyúttal fogja-e azt jelenteni, hogy lekapcsolják a Wii U szerverét, mondván, hogy nem akarnak erőforrást fordítani rá. Idővel minden ki fog derülni, de amilyen gyorsan lelőtte a Nintendo a Wii U-t, nem lenne csoda, ha ez megtörténne.

A verseny amúgy átlagos volt. Akkor jobban örültem a 4. helynek, amikor 9-10-en voltunk, mint akkor a 3. helynek, amikor 6-an maradtunk. Amúgy most már kezd egyre jobban menni az, hogy gomba használata mellett driftelni, erre nehezen áll rá az agyam, hiszen egyszerre legalább 4 gombot kell nyomni, de úgy néz ki, hogy sikerülni fog. Ennyi kiemelkedő eredményről tudok beszámolni, most minden a csatlakozási problémákról szólt.