Úgy döntöttem, hogy ami Disney DVD-t még el tudok érni a legújabb megjelenések közül, azokat megveszem. Nagyon keveset látok már közülük elérhetőnek mind üzletben, mind neten, és úgy hírlik, hogy a Pro Video valójában elvesztette a jogot a Disney DVD-k forgalmazásától. Ezt talán még így korai kijelenteni (nem tudok én legalább is ilyenről biztos forrásból), mert lehet még arról szó, hogy a koronavírus miatt nincs lehetőség kiadni, új példányokat gyártani a DVD-kből. De lehet intőjelnek is nézni azt, hogy az Aladdin és az Oroszlánkirály filmek a mai napig nem jelentek meg DVD-n. Nagy titkok tudója akkor leszünk, ha a Pro Video visszaáll a régi kerékvágásba, én mindenesetre úgy döntöttem, hogy amit még lehet, azt megveszem. És meg is lehet venni. Első körben a Hihetetlen család 2 jött meg.

Amivel jól is jártam, mert volt egy példány belőle Békéscsabán a Libriben, a hátulján 2.999 forintos ár volt. Nem mondom, szívtam a fogja a miatta, de úgy döntöttem, hogy legyen. Megveszem. A pénztárnál viszont 1.990 forintos árat adott ki a gép. Lehet olcsóbban adni, nem vagyok ellene. Így azért már kicsit jobb. A filmről és a DVD-ről majd később írok, első körben annyi, hogy nagyon tetszett. Jó volt, hogy nem mint egy kötelező jellegű Disney folytatás volt, hanem valódi történetet kapott. Jó volt a történetvezetés is, végig éberen tartotta a figyelmemet. Részletesebb elemzés majd később.

A DVD-n helyet kapott a Bao című rövidfilm, amit a moziban a film előtt adtak le. Jószokásuk a Pixarnál egy rövidfilmmel kezdeni a vetítést, melyek mind csak pár percesek, de a mondanivalójuk, és a kifejezésmódjuk miatt nagyon emlékezetesek. Nem különb a Bao sem, ami azért is kedves számomra, mert egy ázsiai család életébe nyerhetünk betekintést. Magát a mondanivalót (szeretet, szerettünk elengedése, ha el akar menni) már többen is feldolgozták, de ha a körítés egyedi, vagy saját, az mindenképp érdemel némi figyelmet. Egy "dumpling" kel életre (fogalmam sincs, mi a magyar neve, de nővéreméknél mi is szoktunk csinálni, és az angol nevét mondják) baba formájában. A hölgy megszereti, és mindegy sajátjaként neveli. De ahogy a gyerekeknél lenni szokás, ahogy cseperednek, úgy ragaszkodnak egyre kevésbé az anyjukhoz, és akarják élni a saját életüket. Hasonlót láthatunk itt is. Bizony ez az hölgy is nagyon megszereti a dumpling formájú kisbabát. Sajátjaként neveli, és bizony egy idő után neki is meg kell küzdeni azzal a gondolattal, hogy a gyerek, ahogy tinédzser lesz, úgy akar leválni az anyjától, és bizony ezzel szembe kell nézni ezzel a hölgynek. Hogy miként teszi ezt, és mi lesz a vége... Nem olyan hosszú az a 7 perc, hogy ne nézze meg senki. Főleg, mert nagyon érdemes.

Tehát jó vásár volt egy DVD, még kettő vár megvásárlásra:

• Dumbó
• Ralph lezúzza a netet

Ahogy írtam feljebb, sem az Aladdin, sem az Oroszlánkirály nem jelent már meg DVD-n, ahogy a Toy Story 4 sem. Ezek sorsáról nem tudok semmit, bízzunk egy későbbi megjelenésben.

A minap benéztem a Csaba Centerben a Galaxy játékboltban, mert egyrészt néztem Disney kirakókat, másrészt megnéztem van-e a POPTOY Tetrisz játéka. Rengeteg Disney kirakó van, de ezek döntő többsége 100 db alatti, és inkább ilyen kisgyerekeknek való kép jön ki. Nyilván nem ilyet keresek. Lehet találni 1.000 darabosat is, de ez még sok nekem. Volt ugyanis a Tescóban most a karácsonyi időszakban kirakók is leárazva, volt Disney-s is, ami nagyon tetszett.

Ez úgynevezett "panoráma-kirakó" vagyis szélesvásznú képet ad. Ez a kép nagyon tetszett, és ilyesmit keresek, csak nem ezresben, hanem kezdetnek mondjuk 2-300-asban. Tapasztalat híján kezdő vagyok, ezért kisebbel kezdenék. Szóval ilyesmit kerestem. Egyet találtam 200 darabosban, de az olyan, hogy nagyok a darabkák benne, emiatt eléggé drága volt.

Néha be szoktam nézni oda, találok érdekességeket. Most például láttam, hogy bögréket is árulnak újabban. Különböző (video)játék és egyéb hasonló mintás. Megörültem, amikor találtam Sonicosat, meg is vettem. Úgy nem eredeti, hogy Sega-licensz, de tetszett, emlékeztet az eredeti Sonic játékokra. És mivel kifejezetten tetszenek, ezért megvettem. Egyébként volt néhány éve egyfajta vita az eredeti-nem licenszelt relikviákból animék terén. Régen az AnimeLand (animés üzlet volt régen, ma már csak online léteznek) Anime- és MondoConokon többször kifejtette nemtetszését afelől, hogy a SakuraZaka (mely ma is létezik tudtom szerint) mindenféle hamis animés cuccokat az el, míg nekik eredeti, licenszelt termékük van. Ez egyébként így van. Bárki aki megnézte a SakuraZaka és az AnimeLand kínálatát, bőven láthatta a különbséget. Nem mondanám bóvlinak a nem eredeti kínálatot, sőt igazából én úgy vagyok vele, hogy ha jól meg van csinálva, akkor nincs baj vele, főleg ha arra gondolok, hogy egy licenszelt relikvia nagyon drága tud lenni. Ennek lett áldozata az AnimeLand annak idején, és be kellett zárniuk a boltjukat. Amúgy ha tehetném, még akár saját magam is csináltatnék ilyen bögrét, ha találnék jó képet. Azok a fényképes bögrék nem tetszenek, hogy az egyik felén kép van, a másik meg marad fehér. Én úgy csinálnám, hogy megmérném a bögre körméretét (most ne kezdjünk el matekozni, palást, meg egyebek...) és a magasságát, és annak arányában csinálnék átlátszó képet, aminek jobb oldalán van egy ábra, például repülő Marióról artwork, bal oldalán meg a Super Mario Bros. 3 logo. Ha ezt nekem valaki megcsinálná szépen bögrére, annak a fele királyságomat odaadom. A Sonic bögréről is hasonlóképp gondolkodtam, amikor megvettem, és így szerintem 1.000 forintot megért.

Na, és ma megjelent a Nintendo új csodakonzolja a Switch. Nem, semmi negatív fennhangot nem szeretnék, érzem, hogy jó dolog ez az új konzol, de a népszerűségét tekintve a mai napig szkeptikus vagyok. Kétélű fegyver az, hogy a Nintendo ennyire a saját útját járja. Megeshet úgy is, hogy sokan unják már a PlayStation és az XBOX által kikövezett "egyenútvonalat", és ha valaki valami újat szeretne, akkor elég lesz csak átnéznie a Nintendo felé, de lehet az is, hogy sokan nem értik, hogy mégis miért jók ezek a sajátosságok egy konzolnál, és elfordulnak tőle. Azt gondolom, hogy nagy promócióra van szükség ahhoz, hogy az emberek megismerjék a Switch előnyeit, és ennek alapjait letette a Nintendo, a hivatalos brit weboldalon egész jól összefoglalták képekben az új konzol előnyeit. Ugyanakkor itt Magyarországon legalább ekkora promócióra van szükség, ha nem sokkal nagyobbra. Néha nézem a GameStar Fb oldalát, hogy miket írnak a Nintendóról, és az alatta levő kommentek egyszerűen "csodálatosak". Egyrészt az oldal is inkább a negatív oldalát emeli ki a Nintendo konzolnak, az olvasótábora meg "megeszi", mert néha olyan gúnyolódások vannak a kommenteknél, hogy néha nekem fáj olvasni. És bagszi az, aki védi a mundér becsületét, és próbálja védeni a Nintendót, inkább kevesebb sikerrel. Ugyanakkor álljunk meg, és gondoljunk bele magunkat a másik fél helyzetébe. Az, aki szinte csak PlayStation-ön, XBOX-on vagy PC-n játszik, és nem nagyon követi a Nintendo dolgait, annak érthető, hogy... furcsák azok a sajátosságok, amivel a Switch kitűnik az átlagból, arról ne is beszéljünk, hogy a gépben 32 GByte-os tárhely van, és SD kártyával bővíthető a helye. Márpedig abból egyelőre 128 GByte-os a legnagyobb, amiről tudok, de elképzelhető, hogy létezik már 256 GByte-os is. Bár a Nintendo jó előre gondolkodott, és 2 TByte-nyi SDXC kártyát is támogat majd a Switch, de ez még a jövő zenéje. Tegyük egymás mellé azt, hogy egy PlayStation 4 és egy XBOX ONE tárhelye 1 TByte-os, sőt, akár a 4k-s grafikai felbontást is tudja. Míg a Switch "csak" a Full HD-t tudja, és az áruk ugyanannyi, én nem csodálkoznék azon, ha a konkurens konzol egyikét választaná, ha csak ezen puszta adatokat nézzük, és az áruk megegyezik. Mert a Nintendo Switch 109.990 forintos árral nyitott (amennyit láttam), és egy 1 TByte-os PS4-et akár 100.000 forint alatt is lehet venni, és ha csak ezeket az adatokat vetjük össze, akkor el tudom képzelni, hogy inkább a PS4-et választják. És egy laikus vásárlónak nehéz lesz elmagyarázni, hogy igaz, hogy Switch belső memóriája csak 32 GByte, de maga a technológia drága, mert ez egy hibrid konzol, ugyanis egyszerre asztali- és kézikonzol. Erre joggal visszakérdezhet, és mégis miért ilyen? Ki kérte, hogy legyen egyszerre asztali- és kézikonzol? Ha drága a technológia, akkor nem lett volna érdemes még egy generációt várni, amikor olcsóbban lehet már magas technikai specifikációt kihozni? Ehhez hasonló kérdések megfordulhatnak egy laikusban, ezért van nagy szükség a promócióra, hogy lássák az érdeklődők, hogy miért van a Switch így kitalálva, és hogy mik a pozitív oldalai, mit nyújt a gép akár játékélmény tekintetében. Ezért vagyok szkeptikus a siker tekintetében, főleg nálunk, Magyarországon. Tartok attól, hogy csak az fogja megérteni a Nintendo szándékát az új konzol kapcsán, akik effektíve Nintendósok, vagy akik nyitottak a Nintendo innovációja felé, és szerintem ők kevesen vannak mifelénk, de ne legyen igazam.

Amin meg vagyok döbbenve, hogy a Nintendo visszahozta a Friend Code rendszert. Ez már Nintendo DS és Wii idejében is halott elképzelés volt, főleg DS-en. Előfordult velem amikor már volt DS Lite-om is, de megőriztem a sima DS-t is, és amikor a Mario Kart DS-t betettem az új gépbe, láttam, hogy új Friend Code-ot kaptam. Ha visszakerült a DS-be, jött egy harmadik kód. Mondjuk, ha pl. ezt a hibát javították, és továbbfejlesztettek rajta, akkor miért is ne? Meg ez inkább DS-en volt furcsa, Wii-n ilyen probléma nem volt, ott rendesen ment. Csak mostani fejjel olyan elavultnak tűnik a dolog, főleg annak fényében, amikor még a Nintendo Network ID is problémás, mert elsősorban konzolhoz kötik a felhasználót. Azért írom így, hogy elsősorban, mert féligazság, hogy csak a konzolhoz van kötve. Ugyanis amikor elvesztettem a Nintendo 3DS-emet, és kaptam újat, akkor ugye úgy kellett imádkozni a Nintendónál, hogy kössék ki a felhasználómat a régi konzolból. Megtehettem volna én is, ha itt lett volna a gép. Aztán, amikor ez nagy nehezen sikerült, akkor rátettem az új gépre a felhasználómat, és ugyanúgy le tudtam tölteni a digitális játékokat. Az más kérdés, hogy a mentések és a játékidők elvesztek, de ez legyen a legnagyobb gond. Úgyhogy valamilyen szinten felhasználóhoz van kötve, de a Nintendónak azt lenne érdemes megcsinálnia, hogy ha már van a My Nintendo, meg ott is ott van a NNID, akkor meg lehessen azt csinálni, mint az Androidos telefonoknál, hogy lehet látni a profilunkban online, hogy melyik telefonhoz van kötve, és azt ki lehet onnan kötni akár online is, ha mondjuk elveszett vagy ellopták a telefont. Ilyen kéne a Nintendónál is. És ha már NNID: Nagyon szeretném, hogy ha majd bejön az eShop a Switch-re, vele együtt a Virtual Console, hogy a Nintendo megoldja azt, hogy ha valaki megvett Wii U-ra egy retro játékot, és kijön Switch-re is, hogy ne kelljen még egyszer teljes áron megvenni. Ezt jól megoldották a Wii U-nál, amikor átvisszük az adatainkat Wii-ről, hogy az előző gépről letöltött retro játékokért csupán jelképes összeget kellett fizetni. Arra azt mondtam, hogy rendben van, legyen. Most úgy tudom, hogy a Wii U-s adatokat nem lehet átvinni Switch-re, ugyanakkor a Nintendo online is "számon tartja", hogy ki melyik játékot töltötte le, és örülnék, ha megoldanák azt, hogy aki letöltött Wii U-ra egy régi játékot, ha az megjelenik Switch-re, letölthesse oda is. Ha más nem, legyen most is valami apró összeg, kifizetném, de azt gondolom, hogy eléggé rossz lenne egy régi játékot még egyszer megvenni csak azért, hogy meglegyen Switch-en is, ne csak Wii U-n. Így is eléggé problémásnak tartom, hogy Nintendo 3DS-en meg kell venni még egyszer az adott játékot, ha kézikonzolon is játszani szeretnénk, még akkor is, ha Wii U-n megvan.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyire lesz sikeres a Switch. Ha eljut a játékosokhoz az üzenet, akkor nagy esély van a sikerre. Én szurkolok. Rossz lenne egy Nintendo nélküli konzolipar. :(

Az utóbbi időkben fellendült a blogomban a Disney-s postok olvasottsága, hát ha már az idő úgy hozta, akkor álljon itt egy új. Tegnap voltam Békéscsabán a Tesco előtti parkolónál levő bolhapiacon, az egyik árusítónál voltak videokazetták, többek között Disney-k is. Három olyat találtam, ami nekem még nem volt meg, meg is vettem őket:

• Susi és Tekergő
• Dumbo (új kiadás)
• A szépség és a szörnyeteg

A Dumbo a 2001-es második kiadás videokazettája, amikor elterjedt a DVD, és megjelent azon is. Szeretem a rajzfilmet, de soha nem vált kedvenccé, mert nem annyira "élő" a történet, mint például a Pinokkióé vagy a Hamupipőkéé, hogy csak korabelieket említsek összehasonlításként. A másik kettőt viszont nagyon szeretem. A Susi és Tekergő rendkívül aranyos. Érzékelhető a szereplőkből, és a történetmenetből, hogy elsősorban gyerekeknek szánták, de a felnőttek számára is maximálisan élvezhető. A szépség és a szörnyeteg is nagyon élvezetes. Idővel, ahogy egy érzelmileg egyre fejlettebb klasszikusokat készítettek, úgy lettek a felnőttek számára is egyre inkább érdekesek, nézhetőbbek, ebben nagyon jól teljesít az 1991-es Disney rajzfilm. Még nem láttam, majd este megnézem. Amúgy az érzelmi fejlődés szempontjából az első igazi nagy kiugrás a Róka és a Kutya volt. Az komolyan megérintett, önmagában az, hogy két olyan állatot állítanak barátságba, amelyek a való életben vadássza az egyik a másikat, és ez is komoly tényező abban, hogy később szétválnak, de ahogy a külső tényezők is befolyásolják, az is érdekes. Egyébként a Szépség és a Szörnyeteg nagyjából akkor volt a mozikban, amikor jobban elterjedtek általánosságban a videokazetták, ezért próbáltam utánajárni, hogy vajon megjelent-e annak idején magyarul? Még az InterCom-nak is írtam E-mailt, hogy akkoriban kiadták-e, de nem jött rá válasz. Közben magamtól kikövetkeztettem, hogy az Aladdin volt az első olyan Disney klasszikus, mely annak idején megjelent.

Ma vettem egy egeret a laptopomnak, mert nagy az egérpadja, ezért amikor sokat írok, többször tévedésből ráérintek, és észreveszem, hogy egyszer csak nem írok... Idegesített engem, de soha nem húztam fel magam rajta. Most hétvégén itt voltak bátyámék, bescannelte régi fényképeit, és nagyon felidegesítette magát, egyrészt mert neki is sokszor elment a kurzor, másrészt meg ő nem tudta rendesen használni egérként. Idegességében mondta, hogy szánhatnék pénzt egérre. Elgondolkodtam a lehetőségen, mert bár tényleg nem bosszankodtam magam annyira, de nekem is kényelmesebb egy asztali számítógép egerét használni, ezért a HP 5 gombos egere mellett döntöttem. És tényleg jobb. Ez éppen akciós volt a Tescóban (3.500 Ft -> 2.800 Ft), tetszett is, és semmiképpen nem akartam a legolcsóbbat megvenni, mert ha lehet, akkor hosszabb ideig szolgáljon. Igyekszem csak kemény felületen használni.

A múlt héten volt egy beszélgetésem, ami egyébként is átalakította egy kicsit a gondolkodásomat. Voltam a PC Padlás üzletben, ahol régi számítógépeket árulnak. Az eladó nálam pár évvel idősebb férfi, és jókat beszélgettünk a számítógépek fejlődéséről, és egy kérdésemre jó választ adott: "Miért van az, hogy bár arányában jóval olcsóbbak a műszaki cikkek, mégsem javul az életszínvonal?" Erre mondta, hogy mert tömeggyártásra készülnek sokkal rosszabb minőségben. Így már sokkal jobban összeáll az a kép, hogy miért van az, hogy az új műszaki cikkeket csak pár évre tervezik. Az ezredforduló környékén a Laptopok rettenetesen drágák voltak, alsó hangon 300.000 forint, de az igazán jókért akár 500.000 forintot is ki kellett csengetni. És azok a mai napig jók. Az eladó is egy ilyen laptopon netezett, azon mutatta, hogy a régi gépekbe milyen védelmi eszközöket tettek, amiknek köszönhetően strapabíróbbak a mostaniaknál. Ha szétnézünk a drágább gépek között, akkor ott találunk olyanokat, amik nemcsak 5, hanem 10-15 évet is bírnak, csak nem áll érdekükben ilyet gyártani, mert a PC piac mindennél rohamosabban fejlődik, és cseréljék le minél gyakrabban. Ezzel választ kaptam arra a kérdésre is, amit szintén felvetettem, hogy a '90-es években és a mostani időkben szinte semmit nem változtak a műszaki cikkek árai. Már egészen kiskorom óta vonzódok a műszaki dolgokhoz, és újságban figyeltem az árakat, és már akkoriban a jobb TV-k 100.000 forintnál kezdődtek, a hűtők, mosógépek 70-80.000 forintok voltak, és akkor kb. 20.000 forint volt az átlag minimálbér. Most már jóval magasabb bérek mellett azonos áron vásárolhatunk műszaki cikkeket, de milyet... Amúgy a tömeggyártásra az egyik legékesebb példa a táblagép. Ez is 2-3 éve még ott volt egy olcsóbb laptop árán, de ma már 20-30.000 forintért is hozzá lehet jutni. Miért? Hogy az átlagember is bárhol tudjon a világon internetezni. Nem azért, mert az annak idején 100.000 forintos táblagépeket ennyivel olcsóbb előállítani, hanem mert rosszabb minőségű alkatrészekből áll. Biztos írtam már ide is, de én a táblagépeket a világ legfeleslegesebb műszaki cikkének tartom. Nekem az a meglátásom, hogy azt tényleg csak azért találták ki, hogy az ember bárhol tudjon internetezni, hiszen ott a Facebook (a másik dolog, amit szintén utálok), képben kell lenni, hogy kivel mi van, minden információval azonnal rendelkezni kell. Nem, nekem ezek egyáltalán nem kell. Az internet legyen otthonra (illetve a Laptopot Pesten vittem egy párszor pl. a WestEnd-be, hogy ott is tudjam használni) és amikor szabadban vagyok, legalább akkor legyek nyugalomban, elzárva az internettől, zenét hallgatva, vagy / és elmerülve a gondolataimban. Nagyon remélem, hogy nem jön el az az idő, amikor rákényszerítenek az okostelefonra és a táblagépre, szeretném nélkülük leélni az életemet.

Hamarosan nagyon remélem, hogy aktuális lesz az, hogy magamnak vásárolhatok (3 hét múlva vége a német nyelvtanfolyamnak), azt gondoltam el - bár ezen a gyakorlat még változtathat - hogy inkább spórolok egy drágább műszaki cikkre, de az kitarthat akár 15 évig is. És akkor nem fog érdekelni, hogy merre fog fejlődni a műszaki piac. Amúgy azt tervezem, hogy november 10-én megírom az új önéletrajzot, és 11-étől már elkezdek munkát keresni. Nagyon ideális állapot lenne, de ha minden gördülékenyen megy, akkor akár közvetlen a nyelvvizsga után elkezdhetek dolgozni.

Még mielőtt rátérnék a tárgyra, gyors észrevétel: Senki ne keressen nálam Mario Kart Wii hackeléséről információkat. Nem értek hozzá, és nem is akarok érteni hozzá.

Nos, megnéztem azt a két Disney rajzfilmet, melynek videokazettáit megvettem, tetszett mind a kettő. A Pinokkióról nagyon sokat beszélnek általánosságban, szinte "szállóige" lett a megnő az orrod, ha hazudsz kifejezés. de az az érdekes, hogy Pinokkiónak csak egyszer nőtt meg az orra ez ügyben, mégis erről hallani a legtöbbet a rajzfilm kapcsán. Egyébként a produktum 1940-es, a második Disney rajzfilm, én fejlődésnek érzem a Hófehérke és a hét törpe után. Rendkívül aranyos, ahogy egy csetlő-botló kisfiú megismeri a világot, és a hibáiból tanulva igazi kisfiú lesz. Ez is olyan rajzfilm, aminek van lényegi mondanivalója, és pontosan ez, hogy nem az a lényeg, hogy hibákat követsz el, hanem, hogy vállald fel, és azokból tanulva erősebb légy. De az a jelenet durva volt, ahogy a másik srác, aki billiárdozott, szamárrá változott. O_O Meg is lepődtem, hogy a két gyerek sörözött is szivarozott, már 70 éve is ez volt a nagymenőség a tinédzser fiúknál? Az biztos, hogy nagyon igényes lett, élnek a karakterek, és ha nem is annyival, mint a Hamupipőke, de a Pinokkió is megelőzi a korát 20-30 évvel. Meg azt figyeltem meg, hogy az élet íratlan törvényei a boldogságról már akkor is éltek, csak ezeket direktebben adták át a régi Disney rajzfilmekben, és kissé szegényesebb érzelemvilággal, míg a maiakban, nemrégiekben, mint például az Aladdin, Oroszlánkirály, Pocahontas, már érzelemgazdagon, és nem feltétlen rágták a néző szájába, hogy ez a helyes, ez a helytelen, hanem nyitva hagytak bizonyos kérdéseket, hogy a néző gondolkozzon el rajta, és tegye el a számára megfelelő helyre. Így jobban megmarad az emberek fejében, és az is elgondolkodtatott, hogy az évtizedek során minek köszönhető, hogy mára sokkal jobban át tudnak adni bizonyos érzelmeket? Ennyit fejlődött az érzelmi intelligencia ilyen rövid idő alatt, vagy a egyszerűen csak a technika fejlődött ennyit, hogy erre is lehetőség van. Mindenesetre a Pinokkió is rendkívül érdekes volt, megragadta a figyelmem, itt-ott kissé szegényes volt, de a jobb Disney rajzfilmek közé fogom sorolni. És ennek is van új szinkronja, azzal láttam, és érdekes, hogy 101 Kiskutyával ellentétben jó lett az új szinkron.

Valamivel gyengébb alkotás a Herkules. Jobb lett az őt megelőző Notre Dame-i toronyőrnél, de a Mulan-t igencsak alulról nézi, csakhogy korabeli Disney-kkel példálózzak. Érdekes, nekem itt a poénok egyáltalán nem ütöttek, mint általában. Tetszett a görög istenvilág, de a rajzfilm több sablont vonultat fel. Például amikor Herkules gyerek, akkor kinézik, mert milyen erős, és a szerelmes történet meg... A gyerekkori sztori esetében inkább a kivitelezéssel volt a gond, ez még a Dumbóban is jobban ment. A szerelmes történet meg a szokásos. A gonosz Hádész, az alvilág istene, megkéri a szépséges Meget, hogy csavarja el Herkules fejét. Csak azzal nem számol, hogy Meg feje is elcsavarodik Herkules láttán. Aztán titokban átáll Herkules oldalára, de ezt nem ismerik fel, csak azt látják, hogy Hádész oldalán áll, ezért Herkulesnek elmondják, hogy a csaj az ördög ügyvédje, aki persze nem figyel rájuk, mert meg van részegülve a boldogságtól. És folytathatnám, de egyrészt nincs ötletem, hogy fogalmazzam meg, másrészt meg ti is tudjátok. A végeharc sem volt olyan nagy szám. Pedig az Aladdin készítői csinálták ezt a rajzfilmet is, és itt nem erőltették meg magukat. Jó-jó, egy néhányszor biztosan megnézem majd, mert vannak érdekes dolgok, de csak 6 pontot adnék rá 10-es skálán.

Nagyon hirtelen haza kellett utaznom tegnap este hivatalos ügy miatt, és már ma jöttem is vissza. És ha már otthon vagyok, akkor megnézek egy Disney videokazettát, amit eddig nem láttam, a Dumbóra esett a választás. Ez olyan téren hasonszőrű nálam a Hófehérke és a hét törpével, hogy szinte biztos vagyok, hogy láttam, de egy jelenetre sem emlékszem. Miközben néztem, arra jöttem rá, hogy mégiscsak különbözik egyvalamiben: Amíg a Hófehérke esetében beugrott egy-egy jelenet, ez a Dumbóról nem mondható el. Gyakorlatilag úgy néztem, mintha először láttam volna. Tetszett, aranyos, bár nem volt olyan nagy hatással rám, mint amennyire a mondanivalója megindokolta volna. De van egy egyedi hanguata, varázsa ezeknek a nagyon régi Disney rajzfilmeknek. A Dumbo 1941-es, és ha jól néztem, akkor a negyedik Disney alkotás. Igazából nem tudom, hogy az akkori rajzfilmekre mennyire volt általánosságban jellemző a részletgazdagság, de látszik, hogy a Dumbóra sok gondot fordítottak. Ugyanez igaz a Hófehérke és a hét törpére. A videokazetta végén van egy pár perces werkfilm, hogyan készült akkoriban a rajzfilm, és tetszett az, hogy a dáridó-jelenetet elpróbálták élőben, hogy a lehető legélethűbben rajzolják meg. Sikerült.

Aki nem látta volna esetleg, a Dumbo egy kis elefánt hatalmas lapátfülekkel. A fülei miatt mindenki gúnyolja, de anyja védelmébe veszi, akit ezek után szintén kinéznek. Egy cirkuszi jelenet után valamiért el akarják választani Dumbót, és az édesanyját, aki őrjöng, az ő kicsinyét senki nem veheti el tőle. Több cirkuszi dolgozónak sikerült elkapni, és külön lakókocsiba zárják, lábát lebilincselik. Ekkor jelenik meg Timothy, a kisegér, aki védelmébe veszi a kiselefántot, és többször is elintézi, hogy találkozhasson az édesanyjával. A vége felé valami miatt eltekereg Dumbo a kisegérrel, és kalandjuk során döbbennek arra rá, hogy ahelyett, hogy kirekesztve érezné magát "mássága" miatt, mi lenne, ha azt felhasználnák? Így született meg Dumbo, az első repülő elefánt. A cirkuszban hatalmas sikere volt.

Azért tetszett, számomra az volt a történet belső mondanivalója, hogy ha valaki más is, mint a többi, annak is van pozitív oldala, és ki kell hozni belőle a legtöbbet. Ennek fényében értékes rajzfilm született.

Ma jelent meg az ALI PROJECT: Gansakushi albuma, és azt kell mondjam, hogy eléggé tetszetős. Másodjára is meghallgatom.

Tegnap éjszaka hazajöttem, egy napra, lassan megyek vissza Pestre. Nem sok mindenre volt idő, így a nyáron még egyszer szeretnék még egyszer visszajönni.

Csak két Disney videokazettát tudtam megnézni a 10-ből: Hófehérke és a hét törpe, és a 101 Kiskutya. A Hófehérke és a hét törpét nagyon régen nem láttam, és kíváncsi voltam, hogy mennyire van felújítva. Biztos átesett egy kis ráncfelvarráson, de látszik rajta, hogy 1937-es film, nagyon hangulatos. Se a képen, se a hangon nem eszközöltek akkora változást, inkább csak annyira újították fel, hogy nézhető legyen videokazettán. Tetszett, viszont ami meglepett, és egyáltalán nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna, az a film után levő extra videó, ahol maga Walt Disney beszél az akkori munkálatokról, és korabeli képekkel, videókkal illusztrálták, hangulatos volt. Most néztem utána, hogy 1962-ben szinkronizálták magyarra, és 1992-ben ment moziban is. Emlékeim szerint nem láttam akkor, csak videón.

A két 101 kiskutya közül a rajzfilmet néztem meg. Annyira hatásos nem volt számomra, elnézegettem, aranyos volt, de semmi különös. Én a filmet jobban szeretem.

A többit majd, ha legközelebb hazajövök. És akkor most ezek a videokazettáim vannak: