Két év után ismét sikerült ismét Nintendo-találkozót szervezni. Tavaly is akartam már, amikor lehetett ismét helyekre járni, de nem sikerült úgy időpontot találni, hogy az mindenkinek jó legyen. Aztán többszörös húzás-halasztás után meguntam az egészet és úgy döntöttem, hogy én ezt nem csinálom többet. Aztán múlt héten rám írt a Fantos, hogy szeretne velem találkozni. Mondom neki, nem vagyok már Pesten, de megpróbálhatok összehozni egy találkozót, hátha többen is leszünk. És mit ad isten? Elsőre sikerült egy olyan időpontot találni, ami mindenkinek jó. Alig akartam elhinni. Hát akkor hajrá.

Először a törzshelyünkön, az Infinity Esport bárban akartuk megtartani, de ott aznapra épp zártkörű rendezvény volt, így az kiesett a szórásból. Így kérdeztem, hogy hol legyen? Többen ajánlották a Vault 51-et. Ide foglaltam egy asztalt 8 főre, visszaigazolták, hogy rendben van, mehetünk.

És tegnap volt. 14 órakor nyit a Vault 51, ezért akkortól tudtunk kezdeni. Így nekem is elég volt a 10.20-as vonattal elindulni. A vonatút alatt leginkább telefonon néztem animét: Bakuten!! 11. része, mely anime jó eséllyel pályázik a 3. legjobb sportanime címére, illetve a Boku no Tonari ni Ankoku Hakaishin ga Imasu. 4. részét, ez pedig "Guilty pleasure" lett nálam. Nagyon nehéz volt úgy nézni az animét a vonaton, hogy ne jelenjenek meg érzelmek az arcomon. Az animék mellett még Orvos-Tóth Noémi: Szabad akarat című könyvét olvastam. 12.50-re érkeztem meg a Keletihez, itt Wakával találkoztam, akinek eladtam az LG monitoromat, és eljött érte. Úgy döntöttem, hogy eladom az asztali gépemet és a monitort. Már egy ideje a laptop van az asztalon. A billentyűzetet és az egeret viszont nem adom el, mert az Logitech. És azokat még használnám, ha lesz rá mód. A monitornak már megvan a gazdája, ráadásul tudom, hogy jó helye van. Elmentem vele az autójához, a hátsó csomagtartóba került a monitor. Aztán ő elkísért még a Keleti előteréig, ahol várt már OctoZaky és Fantos. Ők ketten döntöttek úgy, hogy kijönnek elém. Waka itt elbúcsúzott tőlünk, mi pedig elgyalogoltunk a Vault 51-ig. Nem volt olyan messze, így nem akartam közösségi közlekedésre költeni. Bagszi már ott várt minket. 10 perccel voltunk nyitás előtt, 14 óráig nem lehetett bemenni.

Bent meglepően ismerős volt a hely. Nem emlékeztem arra, hogy valaha is lettem volna itt, de mégis. Hiszen rendeztek itt korábban Nintendo napot, és már akkor is felfigyeltem arra, hogy mennyire jól be van rendezve az egész. Most, ha lehet, még jobban.

Ugyan, kissé hibádzik a felső diorama, ugyanis a goombák a Super Mario Bros.-ból származnak, illetve a Yoshi érme a Super Mario World-ből. Furcsán mutatnak a Super Mario Bros. 3 háttér mellett, de ezeket leszámítva kiváló ötlet. Lehet, hogy majd a saját lakásomban ezt én is megcsinálom. A Super Nintendo Classic Mini és a PlayStation Classic Mini a báré. A Nintendo Switchet vittem magammal, de hoztak még egy páran. Jött még Krisse, a testvére, Gabrol és Tutajkk is. Többen elhozták a sajátjukat, illetve dokkolót hozott Krisse is, így mindkét TV-n tudtunk játszani. Így játszhattunk két különböző játékkal is, illetve vezeték nélkül játszhattunk Super Smash Bros. Ultimate-tel 8-an. Erre sort is kerítettünk. A szórakozás nem tartott sokáig, mert bár nagyobb kijelzője volt a 2 TV-nek, de kevesen látták magukat rendesen. Ennek volt egy olyan előnye is, hogy egyszer sem voltam utolsó. Kétszer voltam 6., egyszer pedig 5. helyen végeztem. De tényleg nagyobb TV kell egy 8 játékos bulihoz, mert én sem láttam magam rendesen, többször is a szakadékban találtam magam.

Egyébként Mario Kart 8 Deluxe-szel kezdtünk. Ott megakadt a játék, mert a mert kijött egy rossz szokásom: Ha valakinek a tüsszentését viccesnek találom, azon elkezdek úgy nevetni, mintha egy jó viccet hallottam volna. Itt is ez történt: Tutajkk eltüsszentette magát, én meg teljes rövidzárlat. De már azon is röhögtem, ahogy a Gábor lereagálta. Idén lesz 14 éve, hogy ismerjük egymást, úgyhogy látott már egyet és mást tőlem. Nagyon jól reagálja le a sajátosságaimat, mindig viccet csinál belőle. Meg volt retro is, például Mario Kart 64, illetve később Mario Tennis illetve Kirby 64: The Crystal Shards. Ezzel a Kirbyvel most játszottam életemben először, most is csak a mini-játékokat próbáltuk. Ötletesek voltak, majd talán kipróbálom egyszer a főjátékot is.

Ami még külön mutatvány volt, az a Nintendo Switch Sports. Néhány új sportjátékot leszámítva olyan nagy változást nem érzékelek a Wii Sports-hoz képest. Leginkább bowlingoztunk. Ez is olyan volt, hogy igyekeztem stílusos lenni, Gábor meg is kérdezte, hogy még soha nem bowlingoztam? Mondom neki, nem. Nagyon látszik - jött a válasz. Elgondolása szerint a Tom és Jerry és a The Flinstones össze bowling jelenete nálam egyesülhetne irl. Igazán hízelgő, ezt dicséretnek veszem.

Enni csak 16 órától lehetséges, de ezt megvártam. A fogyasztást meg akartam adni a Vault 51-nek, mert ingyen biztosítottak asztalt. Úgyhogy a Monster energiaital mellett egy Vault Burgert vettem magamnak.

Sok nem látszik belőle, mert az ölemben volt, de egyébként ízlett. Jó volt, hogy miután kettévágták a zsemlét, még meg is pirították a belső részt. Az a kis ropogósság, plusz édes rész jót tett a hamburger ízének. Meg a többi része is ízletes volt. Egyedüli hátrány, hogy olyan mértékű olaj (remélem...) folyt ki belőle, mintha egy étolajos flakont borítottam volna fel. Tehát szerényebben az olajjal. Másfelől a papírtálca is jó ötlet volt. Az összhatás összességében tehát pozitív.

19.30-ig maradtunk, mert nekem az utolsó vonat 20.10-kor indult, de voltak akik már korábban elmentek. Négyen pakoltunk össze, a Vault 51 kérésére mindent úgy raktunk össze, ahogy találtuk, reméljük, elégedettek voltak. Végülis Tutajkk, Krisse, Fantos és én maradtunk a végéig. Tutajkk már az elején elbúcsúzott, Krisse és Fantos elkísértek a Keletiig. A 20 perc késéssel indult, ebből 5 percet hozott be, tehát majdnem 23 óra lett, mire hazaértem. A vonatúton néztem a Jóbarátok 1. évadának 18. részét (újra nézem HBO MAX-en), illetve a Re:_Hamatora 3. részét, illetve tovább olvastam Orvos-Tóth Noémi könyvét. Jó nap volt, érdemes volt megszervezni.

Néhány napja jutott eszembe, hogy már 9-10 éve nyilvánulok meg videojátékos közegben az interneten, de arról soha nem írtam komplexen, hogy lettem videojátékos, hogy szerettem meg a Nintendót. Pedig lenne mit mesélnem, és azt gondolom, hogy sokan megértenék, hogy miért úgy játszok, ahogy. Meg hogy egyáltalán hogy indult el az egész. Lesz szó a közösségről is, úgyhogy több napi hideg élelmet elővenni, nagyon hosszú írás következik.

A '80-as évek második felében indult el a történet, amikor már lehetett járni Bécsbe vásárolni, ezt a szüleim is kihasználták, és vettek egy Commodore+4-es számítógépet. Ez volt a legelső olyan szerkezet, melynek köszönhetően TV-n játszottam. Sokáig csak bátyámat figyeltem, majd olyan 1991-től, 5 évesen kezdtem el magamtól is játszani. Két nagy kedvencem volt, ezek körül az egyik magyar játék, Menekülés volt a neve. Még a név is rémlik Szőlősy György játéka 1986-ból. A játékban egy egeret irányítunk egy labirintusban, az a lényege, hogy a macskákat kikerülve megtaláljuk és megegyük az összes sajtot. Vannak különleges, villogó sajtok is, ez majdnem olyan, mint a Mario játékokban a csillag. Extra gyorsak leszünk tőle, a macskák megállnak, és áthajthatunk rajtuk, ők pedig eltűnnek. Ezt úgy dekódoltam magamban annak idején, hogy az egér eszi meg a macskákat. Persze aztán visszatérnek, ha elmúlik a "varázssajt" hatása. Ha megettük az összes sajtot, akkor meg kell találni az egérlyukat, azzal megyünk tovább a következő szintre, ahol eggyel több macska van. Egy macskáról indulunk, és 20 a maximális. Érdekesség (most már azt mondom, hogy a programozás miatt lehetett), hogy egy macskánál nagyon gyorsan ment a játék, aztán 20-nál már nagyon lassan. Gondolom, nehezen bírta el a játék, de hogy mire képes a gyermeki fantázia, annak idején azt gondoltam,  hogy 1 macskánál egy fiatal kisegeret irányítunk, 20-nál meg már egy öreg, lassú egeret. Ha "összetalálkozunk" a macskával, megeszi az egeret (konkrétan mozog a szája), és elvesztünk egy életet.
A másik nagy kedvenc angol nyelvű játék, Moon Buggy a neve. Ez egy nagyon érdekes harcos játék, soha nem felejtem el, hogy a tankot, akit irányítunk, kakasnak néztem, akinek kerekek vannak a lába helyén. Erről már tudok YouTube videót is mutatni.

Nagyon szerettem ezt a játékot, és ha belenéztek a videóba, láthatjátok, hogy ez a játék (is) nagyban segített abban, hogy megtanuljam az ABC-t. Az égből is támadnak ránk, mely természetesen végzetes, ha eltalál, emellett át kell ugrani a szakadékokat, később az aknákat, és lelőni az utunkba álló dolgokat, amikből még sem tudom kinézni, hogy micsodák. Az a lényeg, hogy nagy játékélmény volt, és nagyon örültem, amikor végig tudtam játszani.
Több érdekesség is fűződik a Commodore géphez. Magamtól tudtam, hogy mit kell beírni, hogy tudjak játszani. Ezért is vagyok úgy, hogy nem kell feltétlen elítélően beszélni arról, hogy a mai kisgyerekek hogy tudják kezelni az okostelefonokat, táblagépeket, hiszen amikor én kicsi voltam, számomra is evidens volt a TV, vagy jelen esetben egy korabeli számítógép kezelése. Az, hogy micsoda veszélyeket rejtenek a mai cuccok, az más téma. Ami nagyon érdekes volt, hogy volt olyan alkalom nem is egyszer, amikor nem azért kapcsoltam be a Commodore gépet, hogy játsszak, hanem hogy írjak rajta. Majd később erről fogok írni részletesen, de a lényeg az, hogy kisgyerekként csodaszámba vettek, hogy úgy mentem iskolába, hogy tudtam írni, olvasni és számolni. Írást persze úgy, hogy utánoztam a betűket, de tudtam, hogy mit írok. És a lényeg az, hogy volt olyan, hogy abban leltem a szórakozásomat a TV képernyőjét teleírtam szavakkal, sőt értelmes mondatokkal is.
Aztán volt még Atari gépünk is, az ezen játszható játékok nem maradtak meg bennem annyira, nem tudok kifejezetten kedvencről beszámolni, csak jókat játszottam rajta.

De aztán jött a nagy áttörés, az első igazán nagy hatás a videojátékos életemben, ez pedig Dévényi Tibor: Elektor Kalandor című műsora. Itt találkoztam életemben először azzal a piros sapkás, kövér emberkével, akit irányítanak, ellenségek fejére ugrik, gombától nagyra nő. Igen, ő volt Mario. Ami miatt nagy hatással volt rám, hogy sokkal több életet éreztem ebben a játékban, mint azokkal, amikkel eddig valaha is játszottam. Meg úgy az egész hangulata nagyon bejött. Innestől nem volt megállás, szinte teljesen áttértem a Nintendo világába. Viszont NES-em sokáig nem volt, csak úgy jutottam hozzá, hogy kikölcsönöztük a közeli videotékából. Videokazetták mellett játékokat és gépeket is lehetett kölcsönözni. Azon próbálgattam a szárnyaimat. Arra is emlékszem, hogy Super Mario Bros. 3 dobozos volt a gép, így legtöbbször azzal játszhattam. Leginkább az ehhez kötődő emlékek miatt szeretem ma is nagyon a SMB3-at, de persze ez nem lenne elég, ha maga a játék nem lenne ennyire jó.

A műsor ilyen volt:

NES-hez valójában csak jóval később jutottam hozzá, az első konzolom a Super Nintendo volt 1993-ban karácsonyra. Ennek is nagy emléke van, ugyanis 1993. december 19-én volt az utolsó Elektor Kalandor adás, akkor hirdették ki a nyerteseket, akik mehettek Miami-ba a... Disneyland jut az eszembe, de nem vagyok biztos abban, hogy az Amerikában ott van. Lehet, hogy "csak" egy utazás volt oda (és persze vissza is), bár tegyük hozzá, hogy az is nagyon szép. Ezt kapta az első 2 helyezett, a harmadik, negyedik helyezettek pedig egy Super Mario All-Stars pakkos Super Nintendo konzolt kaptak. Ezzel a játékkal játszott a stúdióban az első 2 helyezett gyerek. Ha lehet, ez a pár perc csak még nagyobb hatással volt rám, mint az előző évek NES játékai. Nagyon boldog voltam, amikor 1993 karácsonyára ugyanazt megkaptam, amit a TV-ben láttam. Ehhez az élményhez kötődik az, hogy a Super Mario All-Stars minden idők legnagyobb kedvence nálam. És akkor ne is beszéljünk a végtelen játékóráról, amit ezzel a játékkal töltöttem egyedül, barátokkal. Ezekben is időkben nagyon drágának számított egy Super Nintendo játék, ezért nem volt nekem sok. Néhány éve vettem meg teljesben a Donkey Kong Country játékot, és 1995. november 4-ei dátumozással volt rajta 11.990 forintos árcédula, amikor az akkori minimálbér 15.000 forint körül volt... Ha arányosan akarnék számolni, akkor olyan, mintha ma egy játék kb. 75.000 forintba kerülne. Csak két további játékot kaptam hozzá, a The Magical Quest: Starring Mickey Mouse (1994. karácsony) és Hurricanes (1995. karácsony). Persze ez nem azt jelenti, hogy az egész Nintendo-világom csak ebben a három játékban merült ki, volt lehetőség továbbra is kölcsönözni játékokat. A videotékában idővel megszűnt ez a lehetőség, viszont nyílt Békéscsabán is egy 576 KByte üzlet a Jókai u. 6 szám alatt, ott is lehetett kölcsönözni. Csak két játék maradt meg bennem, a The Lion King és az Aero the Acrobat, de biztosan volt több is. Ami még hatással volt rám, az a német RTL-en látott Nintendo reklámok. Általános iskolában németül tanultam, és mivel szerettem (most is) a nyelvet, ezért ott néztem hétvégén reggelente a rajzfilmeket és a reklámszünetekben sok Nintendós reklámot láttam, melyek mind nagyon hangulatosak voltak. És akkor ne feledkezzünk meg a Super Mario kalandjai videokazettáról, ott láttam először Super Mario 3 rajzfilmet, az is olyan élmény volt számomra a hibái ellenére, hogy ha ötvenszer nem láttam, akkor egyszer sem. Régi szinkronnal nagyon jó nézni.

1996-tól viszont törés következett be, ugyanis lanyhult a Nintendo iránti érdeklődésem. Legfőképp azért, mert Békéscsabán igencsak kevés lehetőség volt játékokat beszerezni, ebben az évben zárt be az 576 KByte shop, meg ahol még lehetett kapni, ott igencsak drága volt egy játék. Így újdonság híján elkezdett nem érdekelni a Nintendo. Anyám ezt úgy dekódolta magában, hogy kinőttem a Nintendót, és 1996 decemberében eladta a Super Nintendót az egyik akkori munkatársa vette meg a gyerekeinek karácsonyra. A durva az volt. hogy megkérdezett erről anyám, és mondtam, hogy adja el... Ha ez nem sújt le visszamenőleg, akkor semmi.

Még a Super Nintendóval párhuzamosan játszottam PC-n is. Talán nem sokan néznék ki belőlem, de végigjátszottam egy pár FPS-t, mint például Wolfenstein 3D, Doom, Duke Nukem. Na tessék, 9-11 évesen lövöldözős játékokkal játszottam, mégsem lettem bérgyilkos. Különben is, bérgyilkosnak nevezzük azt is, aki megvonja az alkalmazottai fizetését. Arról ne is beszéljünk, hogy a Duke Nukem híres volt durva szövegéről. Így kezdődött a játék: "Azok a kib*szott idegenek leszedték a gépemet! Ezért most szétrúgom a s*ggüket!..." Mégsem beszéltem akkor csúnyán. Csak jót mosolyogtam ezeken a szövegeken. Nagyon érdekes, hogy volt egy játék, ami nemhogy magyar, de békéscsabai fejlesztés volt, ez az Észkerék volt. Ezt is megtaláltam YouTube-on:

Rengeteget játszottam vele, és nagyon élveztem, hogy ezáltal részese lehetek a Szerencsekerék vetélkedőnek. Nagyon érdekes volt még a gépi játékosok nevei: Rózsa György, Egri János és Vágó István. Mindhárman legendás játékvezetők. A beszólások is nagyon szellemesek voltak, és még azt tetszett, ha az egész játékot megnyertem, akkor mindig kaptunk valami nyereményt. De konkrétan pl. hajszárítót, turmixgépet, meg ilyeneket. Eleinte konkrétam azt hittem, hogy ezt postázni fogják, persze hamar kiderült, hogy e tekintetben is csak játék volt. Tele lettünk volna nyereményekkel, ha ezeket mind megkaptuk volna.
Meg amivel még sokat játszottam PC-n az a Worms és a Mortal Kombat. Hamar kiderült, hogy nincs sok érzékem a verekedős játékokhoz. Nyilván az alapdolgok mentek, de hogy gombkomcinációkkal speciálisakat lehet ütni, azok ritkán mentek. Viszont, volt olyan, hogy barát ellen úgy nyertem, hogy én vittem a normál ütéseket, rúgásokat, ő meg szenvedett azzal, hogy kihozzon valami speciális támadást. Sok kicsi sokra megy. Viszont a Worms-ot nagyon szerettem, azt nagyon éreztem, hogy kell játszani. A Super Nintendo után elsősorban a zene kezdett el érdekelni. Na nem zeneszerzés, meg hangszerek, hanem a zenehallgatás. Hosszú órákon képes voltam zenét hallgatni, ismertem az aktuális számokat, és rengeteget hallgattam őket rádiókban, néztem TV-ben a videoklipeket. Mai napig az 1997-es évet tartom magyar zene tekintetében a legjobbnak.

1999 elején kezdtem hiányolni a Nintendót megint. Ez idő alatt is néha kapcsoltam a német RTL-re, és láttam a legújabb Nintendo játékreklámokat, de jóval ritkábban voltak a PlayStation térnyerése miatt. De azt azért éreztem, hogy az a Mario játék, ahol Mario megragadja Bowser farkát, elforgatja, és bombának hajítja, az nem lehet rossz játék. Kezdtem emlegetni otthon megint a Nintendót, de csak azt mondták, hogy most már kinőttem belőle. Szerintem ezt sokan megkapták, akik Nintendóval játszanak / játszottak. Nem ment könnyen, de nem adtam fel. Főleg azért is kezdett visszatérni a videojátékos énem, mert ismét lehetőség lett játszani Békéscsabán, megnyílt az első használt videojátékos üzlet, Aster-X néven. Ide már jártam játszani. Itt volt alkalmam először Super Mario Kart-tal játszani. De nehezen ment, mire elértem benne egy valamire való szintet. Emlékszem, már amikor hetedik lettem és nem nyolcadik, már akkor örültem a fejemnek. Annak idején, amikor megkaptam a Super Nintendót, már akkor láttam a dobozán, hogy létezik egy Super Mario Kart nevű játék, de a képből nem tudtam kikövetkeztetni, hogy mi az. Abból indultam ki, hogy Kart -> valami kártyajáték lehet. De hogy létezik olyan, hogy gokart, olyanról nem is hallottam. Úgyhogy sok játékkal jóval később ismerkedtem meg, mint amikor megjelent. Például az első komoly Super Mario World-ös élményem is ekkorra tehető. Láttam régen a Három Kívánságban (figyeljétek az M3-at, mert hamarosan jönnek a Nintendós adások!), hogy játszanak Super Mario World-del, meg nagyon örültem neki, de nem nagyon feszegettem a témát. Ebben az időben, nemcsak az újonnan nyílt konzolboltban volt lehetőség játszani, hanem az egyik üzletházban nyílt egy használt bizományi műszaki bolt, ott volt egy eladó Super Nintendo, oda jártam szinte minden este játszani. Itt játszottam sokat a Super Mario World-del. Na meg hamarosan eljött az idő, hogy ismét otthon játszhattam, 1999. július 18-án kaphattam újra Super Nintendót, a Super Mario All-Stars pakkos dobozzal, viszont a Super Mario World játékot tették mellé. Volt pár álmatlan éjszakám ezekben az időkben. Meg már ekkor is a használt játékok jóval olcsóbbak voltak, így igencsak megszaporodtak a SNES játékok. PC-n még ekkor is játszottam néha, a Croc volt a legnagyobb kedvenc.

Mivel a helyi konzolbolt hamar nagyon népszerű lett, így a jóval több játékkal volt lehetőségem játszani. Először élőben Nintendo 64-et csak 1999 végén láttam és játszottam. Akkor azonnal a Mario Kart 64 rabja lettem. Rengetegszer jártam oda, fizettem a játékos órákért, nagyon szerettem. Hanyagoltam is a Super Nintendót, annyira az utódjának hatása alá kerültem. Persze nem annyira mint néhány évvel előtte, hiszen lett otthonra Super Mario Kart-om 1999 szeptemberében (ezek mind jegyezve vannak) és 2000. januárjában újra lehetett Super Mario All-Stars játékom, ekkor már az eredeti dobozával. Az az érdekes, hogy ugyanaz a doboz van meg és nagyon jó állapotban. Nintendo 64 még inkább az ára miatt nem lehetett nekem, de erre sem kellett sokat várni, 2000. április 18-án kaptam egy nagyon kedvező ajánlatot, és Nintendo 64 tulajdonos lettem Super Mario 64 játékkal. Ez újabb álmatlan éjszakákat, és végtelen játékélményeket hozott magával. Majd jött a Mario Kart 64, és a még végtelenebb játékélmények. Ekkor sokszor jártam át az egyik gyerekkori barátomhoz, és a testvéreivel együtt rengeteget játszottunk közösen. Ami igazán vicces volt a velük való játékban, hogy mindig kommentáltuk a Mario Kart 64 aktuális eseményeit, hogy a karakterek neveit betegséggel helyettesítettük be. Amire emlékszem, például Mario volt tüdőgyulladás (piros felsőruházata miatt), Toad volt hímlő, Bowser volt pattanás Peach volt Kolera, Wario volt sárgaláz. És így mondtuk, hogy "És tüdőgyulladás megelőzte hímlőt, de pattanás keményen kiütötte őt!" ezeken jót derültünk. Ebben az évben vettem meg az addigi legdrágább játékot, a Mario Golf-ot Nintendo 64-re, 16.000 forint volt. Egy játékért sem fizettem ennyit korábban, és később is jó sokáig. De egyáltalán nem bántam meg, mert nagyon szeretem ezt a játékot. Aztán 2001-2002 között úgy fogalmaznék, hogy standard aktív játékom volt.

Hogy egy szó sem esett a hordozható gépekről? Egyértelmű az oka, a Game Boy teljesen kimaradt az életemből. Először 2002. karácsonyára kaptam Game Boy-t, a régi, eredeti gépet, hozzá Mario & Yoshi játékkal. Nagyon szerettem, meg végre játszhattam kézikonzolon, viszont már a Super Nintendo idejében tudtam a Super Mario Land sorozatról, és ezeket nagyon hiányoltam. Ami nagyobb áttörést hozott bennem kézikonzolok tekintetében, az a 2003. karácsonyára kapott Game Boy Advance, és a hozzá kapott WarioWare, Inc. játék. Arra emlékszem, hogy még karácsony előtt le volt árazva sárga címkével a Game Boy Advance, és két színben volt ott kapható: Fehér és átlátszó rózsaszín. Én persze a fehéret akartam, de mire oda jutottunk, hogy megvehetem magamnak, már csak a rózsaszín maradt. De legalább vadonatúj volt, fóliás és minden. A WarioWare már sokkal komolyabb játék volt, valahogy úgy tudom még most is jellemezni, hogyaz a fajta játék, ami észrevétlenül magával ragad. Nagyon sokat játszottam vele. Hosszú évek után először komolyan NES konzollal játszani csak 2004-ben volt lehetőségem. Kicsit homályos ez az emlék, de úgy rémlik, hogy a gimnáziumban az egyik akkori iskolatársam (2-vel lejjebb járt nálam) szeretett játszani, és úgy rémlik, hogy neki volt NES-e. Még az is dereng, hogy többször kérdeztem tőle, hogy biztos, hogy szürke kazettája volt, és nem sárga? Ugyanis köztudottan Magyarországon sokaknak a Nintendo a piacon kapható hamisítványokban merült ki. És döbbenten láttam, hogy tényleg szürke kazettája volt, csak a matrica háttere volt sárga, ugyanis az a Super Mario Bros. 3 játék volt. És rémlik, hogy kölcsönadta nekem a gépét. De az biztos, hogy valahogy került hozzám kölcsönbe egy NES. Hát ezzel játszani hosszú évek után egy megvalósult álom volt. Saját NES-t venni csak 2005 nyarán volt lehetőségem.

Internetet először aktívabben 2004 nyarán kezdtem el használni. Még nem volt otthon internet, internet kávézóba jártam. Itt ismerkedtem először olyannal, hogy digitális kép, azokat le lehet tölteni, és óriási dolognak tartottam annak idején, hogy ezek a képek egy Pen Drive segítségével rákerülhetnek a gépemre. Főleg GameCube játékokról mentettem el képeket magamnak, ugyanis az sem volt sokáig, de nagyon szerettem volna. Kapható volt a Tescóban, de 74.990 forintért, és az rengetegnek számított akkor. Viszont többször álmodtam azt, hogy megveszem magamnak a GameCube-ot a Tescóban, de soha nem jutottam el a pénztárig. Nem is ott lett meg, hanem a csabai konzolboltból, ami ekkor már PSX Shop-ként működött. Amikor átvették a másik konzolboltot, akkor a Nintendo 64-gyel megszüntették a Nintendo forgalmazását, mondván, hogy nincs rá igény. De rendelésre hoznak Nintendo gépet, így jutottam hozzá 2005. májusában. Akkor Super Mario Sunshine-nal és Mario Kart: Double Dash!!-sal és 2 controllerrel vettem meg.

És itt új korszak kezdődött a Nintendós pályafutásomban, mondhatni, lassú leépülés után jött a második nagy törés. Ugyanis sehogy nem tudtam megszeretni a GC-t. 2005. júniusának végén volt lehetőségem először kijutni Angliába, ott vettem magamnak Mario Party 5-öt. És a három játék közül egyik sem tudta magát a szívembe lopni. A Super Mario Sunshine megyegetett, de aztán olyan szinten nehézzé vált nekem, hogy csak idegesítettem magam rajta, és az egész játék nem is motivált arra, hogy küzdjek a továbbjutásért. Rettenetes játékélmény volt. A Mario Kart: Double Dash!! és a Mario Party 5 sem tetszettek, mindkettejükről azt gondoltam, hogy sikeresen leépítették a sorozat nagy hírnevét. Ez volt az egyik ok, amiért elkezdtem kiégni, és úgy érezni, hogy a GameCube a Nintendo legrosszabb konzolja. A másik baj meg az volt, hogy azok a régi játékok amikben meg jó voltam, annyira jól mentek, hogy semmi kihívást nem nyújtottak nekem. Ezután volt az, hogy kb. fél évig szinte semmivel nem játszottam, semmi élvezetet nem nyújtott a játék, csak az unalomig begyakorolt irányításokat.

2005. decemberében kötötték be hozzánk az internetet, itt kezdődött el, hogy aktív lettem videojátékos fórumokon, elsősorban az 576 fórumon nyilvánultam meg. Nem ekkor ismertem meg a fórumokat, még áprilisban találtam meg az SG fórumot, és itt láttam meg először, hogy a Nintendo nemcsak gyerekek szórakozása, felnőttek is ugyanúgy beszélgetnek róla. Ennek nagyon örültem, mert a szüleim nagyon nehezményezték, hogy vettem GameCube-ot, már 13 éves koromban rám szóltak, azt már végképp nem tudták hova tenni, hogy mit akarok 19 évesen játszani. Nagyon jó volt nekem, hogy ezt megláttam, mert úgy éreztem, hogy meg lettem erősítve, és semmi gond nincs azzal, hogy játszok, mert sokan mások is így tesznek. De igazán játékos közösséggel beszélgetni 2006 elején az 576 fórumon kezdtem el.

És itt kezdett el kialakulni az a Nintendós társaság, amelyből a mi saját közösségünk nőtt ki. Először egy Metalsonic nevű srác került a képbe, majd jött márciusban Krisi is. Elkezdtünk felvenni egymást MSN-re, és közös beszélgetések segítségével kezdett alakulni a közösség. Ennek volt többek között foganatja, hogy létrehoztam 2006. március 19-én a Magyar nyelvű Mariós oldalt Hungarian Super Mario Fan Club címen. Ugyanis nagyon sok segítséget kaptam ismerősöktől, barátoktól, nekik is köszönhető, hogy beindult. Volt is látogatottsága, ugyanis sokan örültek annak, hogy létezik egy magyar nyelvű komplex Mariós oldal. 2006 nyarán kezdtem el Pestre járni, és a korábbi kiégést villámgyors fellendülés követett. Budapest hangulata is nagyon bejött, és a meglévő valamint az általuk megismert GameCube játékok úgy meglátásba helyezték a konzolt. Ekkor játszottam a Super Smash Bros. sorozattal először (Super Smash Bros. Melee). Alapvetően nagyon megfogott a hangulata, de a rengeteg gombkombinációt nagyon nehezemre esett megjegyezni. Úgyhogy nagyon nehezen tudtam megtanulni, de ami nagyon tetszett, az a Mario Party 6, ami az ötödik rész bakijai után üdítően hatott rám. Nagyjából ekkor kezdtem el másképp játszani, ugyanis eldöntöttem, hogy soha nem fogok kiégni a videojátékokból, ehhez viszont az is kell, hogy soha ne legyek annyira jó, mert kiég a lelkesedés, és ahogy fentebb írtam, csak a betanult irányítást tudom használni, és az nemhogy nem lelkesít, hanem el is tántorít a videojátékoktól. Ezért nem feltétlen törekszem arra, hogy egy videojátékos versenyt megnyerjek, bár nagyon szép elsőnek lenni, ezt a részét se hallgassuk el a dolgoknak. Ekkor még olcsó volt a vonatjegy (1.450 forint körül volt a diákjegy Békéscsabáról Budapestre oda-vissza), így amikor csak tehettem, felmentem Pestre, hosszú évek után most találtam először igazán Nintendós barátokra. És folyamatosan jöttek az új emberek.

Főleg azután, ahogy augusztusban V-ADi megalapította a BigN weboldalt, vele együtt a BigN fórumot. Ez ugyan ma már a múlt része, de számomra mai napig az online Nintendo közösség emblematikus része, itt épült a legjobban a társaság. És annak ellenére, hogy MSN-en napi szinten "összejártunk", szinte mindent megbeszéltünk a fórumon. Jött még Norbi, Truner, bagszi, később Link, Young Link (egész jól mutat a nevük egymás mellett), Cater, Matilda Mattise, Xavi, Rokai. Bocsánat, ha kihagyok valakit, nem tudok én sem ennyi embert megjegyezni. Bagszi már korábban is elkezdte a nagy szervezéseit. A weboldalát a bagszipokét is 2006-ban ismertem meg, de Pokémon találkozókat már 2004-ben kezdett szervezni, először Pokétalin 2006. őszén voltam, azt hiszem november 3-án volt. Nagyon jól éreztem magam, bár ekkor előszeretettel fárasztottam a többieket a L'art Pour L'art Társulat Lábvíz című dalának éneklésével. Elég hamar, elég sok BigN-es jelent meg a Pokétalin, ezzel együtt elkezdtünk Marióval is játszani. A 2006. december 28-ai téli Pokémon találkozón szerveztünk először 8-as Mario Kart DS bulit, ami óriási élmény volt. Ez volt talán életem egyik legszebb korszaka. Azért is élveztem ennyire a játékot, mert akkor karácsonyra kaptam Nintendo DS-t (az elsőt), és nagyon élveztem vele a játékot, ugyanis a GameCube-bal ellentétben a DS nagyon inspirált, nagyon tetszett a Mario Kart DS, a New Super Mario Bros. játékok. 2006. december 8-a volt még nagyon fontos nap, nemcsak a Wii megjelenésének napja, hanem ezen a napon a Game Park-ban Wii napot tartottak, szabadon ki lehetett próbálni a Wii-t és a Wii Sports-ot. Nagyon furcsa volt már akkor is, éreztem és tudtam, hogy ez valami nagyon új dolog lesz, és titokzatosan vonzott magához. Olyan hangulatot árasztott magából, amit eddig soha. Hatása alá kerültem, de Wii-m egy darabig még nem volt.

2007-ben stagnálóan pozitív állapot maradt fenn a közösség és játékok tekintetében is. Folyamatosan váltak Wii tulajdonosokká az emberek, ők elkezdtek online játszani egymással ezen év őszén találtuk ki, hogy legyen külön BigN találkozó. Egyrészt mert voltunk már új elegen újak, hogy mi külön is tudunk találkozni, másrészt meg a Pokémon találkozó maradjon meg Pokémon találkozónak. Az első BigN találkozó 2007. október 6-án volt, a Lurdy házban. Ekkor csak néhányan gyűltünk össze, de jól éreztük magunkat. Ezek után negyed évi rendszerességgel szerveztünk találkozókat, sokszor összehangoltuk a Pokémon találkozóval, így egy találkozó egy teljes hétvégi program volt.

2008. március 5-én volt lehetőségem Wii-t venni, ugyanis a Media Markt-ban volt leértékelés, és 49.990 forintért volt az új asztali konzol. Enyém lehetett. Rettenetesen örültem neki, nagyon szerettem a Wii-t. Az online játékokba nyáron tudtam bekapcsolódni, ekkor vettem meg többek között a Mario Kart Wii-t és a Super Smash Bros. Brawl-t, de magaménak tudhattam a WarioWare Smooth Moves-t, és ekkor varázsolt el a Super Mario Galaxy is. A 2008-as év másik vívmánya számomra a The Legend of Zelda sorozat megismerése volt. 10 hónapig olyan szinten ráfüggtem a Zelda játékokra, hogy olyan is volt, hogy iskolába se mentem, annyira csak a játékon járt az agyam. Az Ocarina of Time-mal rendszeresen 4-5 órát játszottam egyhuzamban. Sok Zelda játékot vettem meg ekkor, teljes mértékig átadtam magam a The Legend of Zelda hangulatvilágának. Ismertem régen is, de azért nem vállaltam be sokáig, mert azt gondoltam, hogy úgysem tudom megcsinálni, mert olyan nehéz benne továbbjutni. De hamar kiderült, hogy csak el kell kezdeni, aztán megy magától, persze gondolkodni azért kell. Nagy kedvencem volt még a Wind Waker, és a Zelda II-t is szerettem az videojátékos közösségtől eltérően. Ekkor indítottam el a The Legend of Zelda blogot, teleírtam a Zeldás játékélményeimmel.

Ugyanakkor a közösségben sokasodtak a problémák, ugyanis egyre több veszekedés lett a tagok között, és ez idővel átkerült a fórumra is, 2008 végére igazi káosz lett az egész. Ennek ellenére a találkozók nem maradtak el, mert sokan voltunk, így arra mindig is igény volt, csak a vitázó felek nem beszéltek egymással. Viszont a régi nagy barátságok soha nem épültek vissza, elkezdett szétesni a társaság, a koporsójának utolsó szöge 2009 májusa környékén került be, amikor végleg törölve lett a fórum. A közösség úgy-ahogy megmaradt, viszont ez azért volt nagy törés, mert nem nagyon tudtak új emberek jönni, ugyanis a fórum egyfajta bázisul szolgált, akinek tetszett, beregisztrált, aki szimpatikus volt, jöhetett MSN-re. Viszont elkezdett vegetálni a közösség, kisebb részekre szakadt. Én fokozatosan átmentem az (eleinte) AnimeCon karaoke társaságához, itt is értek nagy hatások.

Játékok tekintetében sem volt nagy élet, csak a találkozók maradtak meg, de a nagy összejárások elmaradtak. Nekem, amikor új dolgok jöttek, az 2010. júniusa, amikor felköltöztem Pestre, és próbára tettem magam. Bár ekkor is legtöbbször bagszival jártam össze, igazi nagy baráti játékok csak egyszer-egyszer voltak, de azok nagyon jól sikerültek. Főleg 2011-ben, amikor Gábor, Fantos, és Tutajkk eljöttek hozzám és négyen játszottunk. Ha valamelyikük nem tudott jönni, vagy Cater vagy / és Young Link jöttek. Ezek a négyjátékos bulik nagyon jók voltak. Arra nem emlékszem, hogy volt valami internetes fórum, ahol összejártunk, a Facebook is ekkor kezdett körünkben terjedni, így nagyon igény sem volt rá. Aminek szintén nagyon örültem, hogy 2011. decemberében vehettem magamnak Nintendo 3DS konzolt, méghozzá a Super Mario 3D Land Pakkosat, másnap jött vele a Mario Kart 7 is. Nagyon szerettem mindkét játékot. Micsoda beszéd múlt időben írni, most is nagyon szeretem mind a kettőt.

2012 sem telt el eseménytelenül, ugyanis ezen év elején indult el a 3DS Hungary weboldal, ami új löketet adott a Nintendós közösségnek. Innestől kezdve 3DS Hungary találkozókat tartottunk, ezek már kéthavi sűrűséggel voltak. Jöttek a régi arcok is, de a társaság alapvetően kicserélődött. Jött Cseri, Sparrow, a két legfontosabb tag, Cseri vette át a weboldal főszerkesztését. A baj az volt, hogy az oldal csak tiszavirágéletű volt, ugyanis létrehoztak egy Nintendo 3DS Facebook közösséget, és mindenki oda tódult át, így az oldal hamar nagy hanyatlásba kezdett. Ezt a közösséget a mai napig nem érzem magaménak, nincs úgy rendszere az ottani bejegyzéseknek, mint egy fórumon. Úgyhogy ami ott megy, abban nekem nagyon kevés részem van. Én a mai napig a weboldal tartalmi bővítését pártolom. A 3DS Hungary találkozók nem maradtak el, a weboldal hanyatlásának ellenére a közösség nagyon is épült, csak nem ott, ahol nekem jó lett volna, ezért kezdtem szépen leválni, és egyre kevesebb lelkesedéssel játszani a többiekkel. Volt idő, 2013 nyarán, amikor szinte csak bagszi maradt nekem, ugyanis akik nem mentek át Facebook-ra, azok Steam-en kezdtek el játszani a Team Fortress 2-vel. Ez kimondom őszintén, lelkileg is törés volt nekem, mert ekkor éreztem, hogy mindenki a maga útját járja, én maradtam a magam módján az eredeti utamon. 2014-ben Angliában voltam 7 hónapig, ami Nintendo tekintetében azért volt érdekes, mert ott a használt játékok egy része nagyon olcsó, így sok játékot vettem itt, sok olyat, amire régóta vágytam. Például Sonic Mega Collection GameCube-ra, vagy Punch-Out!! Wii-re, úgysmint Rhythm Paradise DS-re. De sok mást is ekkor vettem pár fontért. Többek között Wii U játékokat is ekkor vettem: Nintendo Land és New Super Mario Bros. U játékokat találtam olcsón. És hát hazatérésem napján, 2014. november 2-án vesztettem el a Nintendo 3DS konzolt, amit rettenetesen sajnáltam. Nemcsak magát a gépet, hanem a rengeteg letöltött játékot rá. 3DS nélkül nem maradtam sokáig, mert december 29-én lehetőségem volt venni Nintendo 3DS XL konzolt, a Media Marktban volt mélyen leszállított áron, méghozzá a Mario Kart 7 pakkos, ami külön öröm volt. De az örömöm csak félig volt teljes, az előző gépre letöltött játékokat nagyon hiányoltam.

Most 2015-öt írunk, Nagyon lassan indultak be a dolgok, de talán jóra fordulhat minden. Májusban vehettem Wii U-t magamnak, ami Mario Kart 8 pakkos. Jött vele a játék is. Szeretem, nagyon. Különben a Super Nintendós Super Mario All-Stars doboz volt rám olyan hatással, hogy ha lehetőségem adódik rá, akkor csak Mario pakkos dobozos konzolt vennék. A dobozon az ábrák, feliratok, tetszettek. A júniusban indított Nintendolgok.hu oldal is új lendületet adott, és a júliusi találkozó is jól sült el. És a történelem folyamatosan íródik.

Szinte megigéz az a csend, ami már 2 napja körülöleli a házat. Nővéremék ugyanis elutaztak nyaralni, Huiconggal kettesben maradtunk itthon. Ennek örömére kitakarítottam szinte az egész lakást: A konyha és a nappali ragyognak. Szerencsére nem az van, hogy mindenki a maga szobájában a gép előtt ül, és egymáshoz se szólunk. Az utóbbi időkben egyre többet beszélgetünk egymással, és most is sokat vagyunk együtt. Meg barátokat hívunk át, sétálunk a parkban, beszélgetünk, jól érezzük magunkat. Ma inkább nálunk voltunk, megnéztük az Pi élete című filmet. Még soha nem láttam, de mindenki ódákat zengett róla, hogy mennyire jó, és ajánlott megnézni. Érdekes film, az eleje nem nagyon fogott meg, meg az egész hajós vándorlás sem. Értettem a szimbólumokat, csak úgy voltam vele, hogy már annyi ilyen jellegű filmet és animét láttam már, hogy ez már csak eggyel több számomra. Viszont az utolsó harmad és a vége nagyon tetszett, ahogy érzelmileg egyberakta az egészet, ezáltal az egész film értelmet nyert, és azt gondoltam, hogy nagyon szép volt.

Aztán játszottunk is. Volt egy 8 éves fiú is, nagyon tetszett a lelkesedése, ahogy hozzááll a játékokhoz, és a nehéz részekben sem adja fel. Igazából örültem, hogy berakta a Super Smash Bros. Brawl-t, mert hiányzott már. De annyira nem élvezem már ezt a játékot, ellentétben a Melee-vel, rá is sort kerítettünk (hihetetlen, mennyit gépelek félre, hogy sötét van... -_-). Ezt sokkal jobban szeretem, véleményem szerint ez a legjobb Smash Bros. rész. Nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen lesz a 3DS-es és a Wii U-s, mert a Brawl-t azt csak akkorra csinálták nagyon trendire, de mostanra szinte mindenki elfelejtette. Ha az új részek is ilyenek lesznek, nagy fújolásnak fog örvendeni a sorozat általam. Mindenesetre egy esélyt megadok a játéknak, és ha lesz pénzem, akkor elő fogom rendelni a hivatalos Nintendo webshop-ból a játékot, hiszen póló jár mellé, meg csuklószorító. Így már nem tartom vészesnek a £39.99-es árat. Csak arra lennék még kíváncsi, hogy október 3-án szállítják ki, vagy aznap már meg is kapom. De amúgy lényegében csak ketten játszottunk, és bár nem volt veszélyes rám (őrület, hogy nem lehet elfelejteni Super Smash Bros.-ozni), de nagyon tetszett, hogy játéknak vette az egészet, és nem adta fel. Aztán volt még Wii Party és Wii Sports tenisz de a Bowlingban már mind a négyen játszottunk. Ez a játék még most is mindenkinek örömet okoz, nagyon jól szórakoztunk. Egyébként is hiányzott már nekem az, hogy így összejövünk egy páran, és jól érezzük magunkat. Úgyhogy, ha úgy vesszük, megvan nekünk is nyaralásunk.

A JAM Project-nek úgy tűnik, hogy le fog áldozni eladások tekintetében. Érdekes, hogy annak idején (mintha olyan régen lett volna 2012. december 5-e...) mennyire ledöbbentett, hogy a Wings of the legend kislemezből csak 3.112 példányt adtak el, és most már úgy állunk, hogy azóta ezt egy kislemeznek sem sikerült felülmúlni. Nagy baj ez, mert régebben 5-6.000 példányt adtak el a kislemezeikből, most meg ezt gyönyörűen megfelezték. Minőség tekintetében sem volt kiemelkedő a 2013-as év, de idén olyan kislemezt jelentettek meg, ami nemhogy nagyon tetszik, de konkrétan ez a második JAM kislemez (az 57-ből, vagy mennyi van nekik), amit megvennék eredetiben. Megeshet még, de továbbra is pénz kérdése az egész. Amúgy ez a Breakthrough, a Nobunaga the Fool anime második opening dala. Ez nem volt olyan hatással rám, mint a Wings of the legend, de iszonyatosan beleégette magát a tudatomba a B-side track is. Nagyon bírom bennük, hogy most is képesek fülbemászó dalokat írni, amik minőség tekintetében is az élen járnak. Kageyama Hironobu valamit nagyon tud. És a karaokékat is nagyon jól hallgatni, háttérvokálban most is Okui Masami a legjobb. És videoklip is készült a címadó dalból:

Ez csak a rövidített verzió, remélem, kikerül a teljes is.

Visszatérve Angliára most kezdek el eljutni oda, hogy oldottan jól érzem magam itt is. Nem akármi munka volt ide eljutni, és koránt sem írtam ki mindent. Konkrétan el is gondolkodtam a sorsomon, ugyanis tegnap mondtam Huicong-nak, hogy november 2-án megyek haza, akkor csalódottan kérdezte, hogy miért. És akkor komolyan elgondolkodtam, hogy miért is? Csak nehogy beigazolódjon a "félelmem", hogy végleg itt akarok maradni, hiszen kezd úgy tűnni, hogy mégis megtalálom itt a helyem, pedig az elején nagyon nem úgy tűnt, hogy ez így fog történni. Csak akkor lenne még sokkal nagyobb az önbizalmam, ha érteném az angol beszédet, és úgy tudnék beszélgetni velük, mint a magyarokkal. Ha hegyezem a fülem, akkor egész jól értem, hogy mit beszélnek amúgy. Ja, és kiderült, hogy mit akartak a munkaügyiben, amikor végképp nem értettem, hogy mit mondtak nekem telefonon: Valamilyen igazolást arról, hogy legalább 3 hónapja itt élek. Hát én erre még csak utalást sem hallottam. Amúgy a repülőjegy is megfelel, mint bizonyíték. Az ittmaradós részt meg majd látjuk. Most tényleg jó, hogy egy kicsit üres a lakás, és lehet, az ebből adódó nyugalom mondatja velem, aztán meg megint olyan történik, ami miatt menekülnék, akkor meg lesek, hogy milyen ingatag vagyok.

Már annak idején is tudtam arról, hogy van ilyen a Wii Sports-ban, most megint felfedeztem magamnak. Ugyanúgy megadja, hogy hány éves szintjén van a fittséged, mint a Wii Fit esetében, csak másképp méri meg. Ugye a Wii Sports-ban 5 sportjáték van: Tenisz, baseball, bowling, golf és boksz. És három rövid gyakorlat alapján méri meg, hogy milyen fitt vagy. Hát el kell mondanom, hogy sokkal szigorúbban mér. A ma mért eredménybéli különbségek ezt hűen tükrözik: A Wii Fit 20 éves szintjére ítélt meg, míg a Wii Sports 71. Hol az igazság? ^^' Egyébként a Sport gyakorlatain belül olyanok vannak például, hogy például üsd vissza a labdát a teniszben, csinálj Home Run-t a Baseball-ban, vagy üsd az edző által tartott céltáblákat a bokszban. Magukat a feladatokat sem mindig könnyű kitapasztalni, hogy mit is kell pontosan csinálni. Ami tetszik az az, hogy van az eredménynél egy háromszög is. Ennek három élén látni még három eredményt: Gyorsaság (Speed), Egyensúly (Balance) és Kitatás (Stamina). És nekem eddig a Stamina volt a legjobb. Legalább a kitartásom megvan. ^^

Ma reggel mosogatás közben ébredtem rá, hogy ma van 1 éve, hogy Kispestre költöztem. De szép évforduló, és milyen emlékezetes nap volt. Összességében jó itt lakni, annak ellenére, hogy egy néhányszor el akartam innen menni, ennek egyszer még hangot is adtam. De most az anyagi biztonság miatt meg kell elégedjek a problémák tüneti kezelésével.

Nemrég megkért Laura Ramirez, hogy ami megvan nekem Megumi Hayashibara eredeti kislemez, azt rippeljem már be neki 320 kbps mp3-ba. Miközben átküldtem neki a kislemezeket, azon gondolkodtam, hogy tényleg régen hallgattam már Megumi dalokat. Hát nem eljött az ideje? Szinte már nosztalgikus hallgatni ezeket a dalokat. Amikor néhány év után ismét ismét meghallottam a RUN ALL THE WAY! című dalát, olyan érzésem támadt, mintha tényleg olyan régóta ismerném azt a dalt, mint amikor aktuális volt. El is képzeltem, milyen lehetett Slayers mozifilmeket nézni akkoriban moziban, és a movie végén felcsendül az egyik Slayers Movie ending Megumi dal, és amíg a többiek szedelőzködnének, én nyugisan ott ülnék, és végighallgatnám a dalt. ^^ Igaz, nagyon ritkán játok moziba, de azt még nagyon régről tanultam el a nővéremtől, hogy ne azonnal menjünk ki a teremből, hanem várjuk meg, míg a többiek kitolonganak, és utána nyugisan kisétálunk. Milyen igaza van. Visszatérve Megumi Hayashibarához, elnézegettem a Last.fm profilomat, lassan 3 éve, hogy beregisztráltam, eszembe jutott az is, hogy volt idő, amikor Megumi Hayashibara és Masami Okui nagyon együtt volt az első két helyen, de aztán Makkun elhúzott, olyannyira, hogy neki van 11.853 lejátszása, míg Meguminak 5.667, és elhatároztam, hogy mi lenne, ha az év végére megint együtt lennének szorosan? Nem lesz könnyű feladat.

Van két kislemez, melyet nagyon szerettem sokszor vissza-vissza hallgatni, akár órákig is, és egyszerűen nem untam meg. Ilyen Megumi Hayashibara: Fine colorday és Masami Okui: DEPORTATION ~but, never too late~ kislemezei.

Most a Fine colorday-t hallgatom már negyedjére, közben Wii Sportsozok. Nagyon szeretem hallgatni most is, a Wii Sports meg olyan, nem nem lehet megunni. Megyek is vissza egy kicsit játszani.

Hát azért istenes minőséggel áldotta meg a Wiimote-ot a Nintendo. Wii Sports-oztam (mert ahhoz is visszaszoktam), és teniszezés közben akkora erővel vágtam véletlen a falhoz a Wiimote-ot, hogy egy gyengébb szerkezet azonnal ripityára tört volna, de a Wiimote-on meg se látszik. Eddig se adta alább a Nintendo, ha a konzol minőségéről van szó, de ez azért meglepett.

[caption id="attachment_2645" align="aligncenter" width="500"] Wii Fit[/caption]

De lássuk is a Wii Fitet. Már 3 éve jelent meg ezen program, de még egyáltalán nem idejétmúlt írni róla, hisz még a mai napig hatalmas érdeklődés van rá, a Wii Fit, és Wii Fit Plus programokból (azért mégsem lehet játéknak nevezni) együttesen több, mint 40 millió példányt értékesítettek. Amikor először hallottam erről a programról, talán én voltam az egyik legkevésbé szkeptikus a társaságunkban a program iránt, bár az azért meglepett, hogy nem sokkal a játék megjelenése előtt Miyamoto és Iwata is azt nyilatkozták, hogy magával a programmal nem lehet lefogyni, és fittebbé válni. Na de akkor miért van? Pár napnyi játék után talán már nyugodt szívvel mondhatom, hogy Iwatáék nem használhatták eleget a programot, ugyanis azért meg lehet izzadni rendesen. Már aki komolyan csinálja. Ugyanis ez a program annyit ér, amennyire komolyan használják. Talán az mára köztudott, hogy a Wii Balance Board érzékelése sem tökéletes, meg addig, amíg nem érzékel bizonyos dolgokat, addig könnyű elsumákolni a gyakorlatokat. Szóval igazából a saját lelkiismeretünkre van bízva, hogy hogy csináljuk a gyakorlatokat. De annyit már most elmondhatok, hogy 5. napja csinálom, hogy hatásos! Egy kilót fogytam, 71 kg vagyok, és a BMI-m a kezdetleges 25,72-ről lement 25,37-re. És érzem magamon, hogy csinálom, tényleg fittebbnek érzem magam, és határozottan érzek apróbb fizikai fejlődést magamon. A végső célom 60-65 kg közötti tartományba kerülni, és a BMI legyen 22. Ehhez a Wii Fit-nek 2 hónapot adtam, hogy ennyi idő alatt szeretném elérni, de az 3 hónapot javasolt, mert szerint a túl gyors fogyás egészségtelen. Igaza van. És most ennyi bevezető, és személyes tapasztalat után lássuk, milyen programok vannak a "játékban". Azt már most leszögezném, hogy a sima Wii Fit-ről írok, és nem a Wii Fit Plus-ról.

[caption id="attachment_2651" align="aligncenter" width="500"] Wii Fit Plaza[/caption]

Az elején érdemes mindig Body Testet végezni. Bár több embertől is azt hallottam, hogy értelmetlen naponta megmérni a súlyunkat, elég csak 1-2 hetente, nekem határozottan az a véleményem, hogy érdemes minden nap. Nagyon kicsi különbséget mutat, de ha egy napon kicsivel többet mutat, akkor el lehet gondolkodni azon, hogy előző nap hol csúszott hiba a gépezetbe. Egy kedves is Balance Board szerkezet fogad minket, beszél hozzánk. Mielőtt megmér minket, meghallgathatunk tőle egy tippet, hogyan tehetjük hatásossá a fogyásunkat. Én mindig meghallgatom, újat mindig lehet tanulni. Ezután jön a mérés, ám előtte megkérdezi, hogy a rajtunk levő ruha milyen nehéz. Most nyilván nem kell azt is külön megmérni, elég csak azt megmondani, hogy rövid- vagy hosszú ujjúban vagyunk, ezután jön a mérés. Alapértelmezetten mindig BMI-ben mutatja először az eredményt, de megnézhetjük kg-ban is. Ezután néhány egyensúlyi gyakorlattal felméri, hogy hány évesek vagyunk fizikailag. Persze az a legjobb, ha 20 körül vagyunk, nekem eddig 32 éves a legjobb, a legrosszabb meg 48. :D Jó, tudom, hogy gyengébb vagyok, mint amennyire lehetnék erős, de ezen változtatok most. Az első mérés után ajándékba kapunk egy Wii Piggy nevű malac alakú mérőórát. Ez méri hogy hány percig végeztük a gyakorlatokat, mennyi időt edzettünk egy nap alatt, és összesen mennyit Wii Fiteztünk. És ezután lehet tréningezni. Négyféle gyakorlatsorozat közül választhatunk kedvünkre: Yoga (Jóga), Muscle Workout (Izomfejlesztő), Aerobic és Balance (egyensúly) gyakorlat.

[caption id="attachment_2647" align="aligncenter" width="498"] Wii Fit Jóga gyakorlat[/caption]

Yoga

A jóga eredete Indiához köthető, célja, hogy a fizikai és a szellemi erőnket felébresszük. Különböző pózokat kell csinálni, a lényege az, hogy lassú ki- és belélegzés mellett az adott pózban ellazuljunk. Az első, és legegyszerűbb a mély lélegzés. Ekkor csak állni kell, és mélyen kell ki- és belélegezni, de van Warrior (Harcos), Sun Salutation (Nap üdvözlet), Chair (szék), és amit a sima Wii Fit borítóján is láthatunk a Tree (fa). Ez az egyik legnehezebb. Mert bizony a Jógában vannak fizikailag nehezebben kivitelezhető gyakorlatok, de ezeket azért találták ki, hogy mély ki- és belélegzések mellett ne arra koncentráljunk, hogy milyen nehéz, és épp készülünk leesni a Balance Boardról, hanem, hogy ellazuljunk, és a tudatunkat, erőnket, máshova összpontosítsuk, így a gyakorlat sokkal könnyebben elvégezhető lesz. Az alapból megnyíltak közül a Tree a legnehezebb, de ahogy megnéztem a még meg nem nyitott Jóga gyakrolatokat, ez még csak a kezdet!

[caption id="attachment_2648" align="aligncenter" width="500"] Wii Fit Muscle Workout[/caption]

Muscle Workout

Ezek a testnevelés órán a szenvedős gyakorlatok. Kemény izomfejlesztő gyakorlatok, és tényleg, aki ezeket komolyabban csinálja, az még izmosodhat is. Aki hozzám hasonlóan nem annyira erős fizikailag, annak nyilván nem fognak elsőre annyira menni ezek a gyakorlatok, de nagyon fontos, hogy ne adjuk fel, és minden egyes gyakorlat elvégézésével éreznünk kell, hogy tettünk azért valamit, hogy holnap jobban fog menni. A kitartó edzés meghozza a gyümölcsét. Hogy milyen gyakorlatok vannak? Lábnyújtás, felülés, láb- és karemelés, törzsfordítás, "módosított" fekvőtámasz. Tegye fel a kezét, aki szenvedett testnevelés órákon a fekvőtámasszal. *felteszi* Na itt többet kapunk. Mert itt nemcsak azt kell megcsinálni, hanem minden fekvőtámasz után az egyik karunkat felemelni. Garantáltan nem ússzuk meg száraz arccal. De sok más gyakorlat is van, és ha megnyitottuk mindet, vagy ha az egyiket többször csináltuk, akkor az eddig megnyitottak nehezebb változata is megnyílik.

[caption id="attachment_2649" align="aligncenter" width="456"] Wii Fit aerobic gyakorlat[/caption]

Aerobic

Most jön a program játékos része. Ugyanis az aerobic lényege nem más, mint viszonylag egyszerű, ritmikus testmozgás mellett zsírt égetni. Alapból négy aerobic program van, később több válfaja is megnyílik:
Hula Hoop: Hullahopp karikázás. A lényege, hogy laza csípőkörzés mellett, a körülöttünk levő karikát megtartsuk. Alapból egy van rajtunk, az előttünk álló két Mii dob még újabbak, maximum hét karika van rajtunk. Ennek nehezített változata a Super Hula Hoop, amikor már a gép már azt is megmondja, hogy melyik irányba körözzünk.
Step: Ritmikus lépegetések sorozata. A zene ritmusára kell fel-le lépkedni, jobbra-balra, majd ezek kombinációja. Nekem nem olyan jó a ritmusérzékem, de pluszban még az is problémám ezzel, hogy nem hallom ki a zenét (szerintem elég halk), bár a TV-n mutatja a ritmust, de szerintem sokat nem segít. Így a megérzéseimre hagyatkozok. Fejleszthető. Alapból a Basic Step nyílik meg, később jön az Advanced Step, ahol már oldalra is kell forulni, jutalomjátékként tapsolni. A harmadik fokozata, a Free Step, ahol 10, 20, 30 percenként kell ritmusra lépni, gyakorlatilag abba az irányba, ahogy akarjuk.
Jogging: Ki hinné, hogy a Wii Fittel kocogni is lehet? Pedig bizony lehet. Ekkor nem használjuk a Balance Boardot, ami érzékel, az a Wiimote, amit a farzsebünkbe kell tenni, de ha nem biztonságos, akkor lehet a kezünkbe is. Három fokozata van a futásnak, Short, Long, és Island-lap. A Short, avagy rövid távú kocogás időtartama kb. 3 perc, a long időtartama kb. 5 perc, míg az Island-lapé kb. 8 perc. A kocogásnak nem az a lényege, a tüdőnket kilehelve olimpiai bajnokokat előzzünk meg, hanem azzal lehet több kalóriát égetni, ha igyekszünk végig egyenletes sebességben futni. Az, hogy az lassú, vagy gyors, az mindegy. Van 2P Jogging, ahol egy társunk csatlakozhat hozzánk. Hatalmas hibája, hogy nem választhatjuk meg a társunk Miijét, és az ő eredményét nem menti el. Van még Free Jogging, ahol 10, 20, 30 percig futhatunk... Ha bírjuk.
Rhythm Boxing: Nyilván itt sem kell boksz mesterré válni, a lényeg az, hogy ritmikus karlendítéssel égessünk zsírt. Ekkor a Wiimote és Nunchakura is szükség lesz. Szerintem ez az egyik legélvezetesebb.

[caption id="attachment_2650" align="aligncenter" width="500"] Wii Fit egyensúlyi gyakorlat[/caption]

Balance

Itt tudjuk az egyensúly-érzékünket fejleszteni. Az egyensúlyunk balra-jobbra mozgatásával tudjuk a bizonyos programokat sikeresen kivitelezni. Kilenc különböző programon keresztül fejleszthetjük egyensúlyunkat:
Soccer Heading: Társaink focilabdát rúgnak felénk, azokat kell visszafejelni. Vigyázat, néha repül a cipő is, akkor -1 pont jár. Időnként egy pandafej is felénk repül, melyről fogalmam sincs, hogy honnan jöhet, de -3 pont, ha eltaláljuk.
Ski Slalom: Le kell síelni (szlalomozni, na) egy hegyen a megadott irányba, először balra, majd jobbra. Minden egyes elhibázott irány +7 másodperc a végleges eredményünkhöz.
Ski Jump: Az egyik kedvenc sportom, amikor megy a téli olimpia. Síléccel a lábunkon egy lejtőn kell olyan messzire érni, ahogy csak tudunk. Amikor elrugaszkodunk, akkor a térdünk kissé előrehajoljon, és a felsőtestünk előrelendüljön, és amikor elugrunk, akkor fel a lábat (NEM elugrani a Balance Boardról), és igyekezzünk úgy maradni. 150 méteres landolás számít nagyon jónak.
Table Tilt: Az egyik legnehezebb. Miink egy üveggolyóvá változik, és testünk döntögetésével kell a tábla lyukába vinni a golyót. Később több golyó lesz, valamint táblák különböző alakot öltenek.
Tightrope Walk: Ki meri ezt élőben megcsinálni? Senki ne kísérletezzen vele. Lépcsőház tetején vagyunk, egy kötél van kikötve a szemben álló lépcsőház tetejével, ezen kell átmenni. Természetesen az egyensúly nagyon fontos, bár lehet gyorsan előremenni, de akkor az egyensúly nagyon meginog. A csapdákat át kell ugorni, de úgy, hogy középen legyünk, különben leesünk. Három fokozat van. A Beginner, Az Advanced, ahol három csapda vár, eközben madarak, madártollak nehezítik a kilátást, és a Super Advanced, ahol nemcsak csapdák, és nehezítések vannak, ha a szél is fúj.
Bubble Balance: Miink egy buborékban van, testünk előredöntésével lehet előremozgatni, néha persze oldalra is. Ahogy egyre előrébb érünk a pálya úgy vékonyodik, és ha partot érünk, vége a dalnak.
Penguin Slide: Miink pingvin-mezt öltve (akárcsak a New. Super Mario Bros. Wiiben Mario) csúszik egy kis szigeten, és a partra vetett halakat kell testünk döntésével elkapni. A piros halak tíz pontot érnek.
Snowboard Slalom: Szintén nehéz. A Balance Board-ot oldalra kell fektetni, és testünk döntögetésével kell a megfelelő irányba snowboard-ozni. Itt is +7 másodperc jár minden hibáért.
Lotus Focus: Akinek a Japán iránti szenvedélye nemcsak az animékben és mangákban merül ki, annak ez a program remek lehetőséget nyújt, hogy felfedjük a zen-buddhizmus alapjait. Lótuszülésben kell ülni a Balance Boardon, és a TV-n látható gyertyára kell mozdulatlanul koncentrálni. Ha elmozdulsz, vége a játéknak.

Hát ennyi lenne összességében. Nagyon jó program, és bár az árát, ahogy akkor is, most is sokallom, de megtérül! Persze, tisztán emlékszem azokra az időkre, amikor a fórumokon kommenteken, hogy szidták a Wiit, hogy ilyne programokkal milyen sikeres a konzol. Leginkább az nem tetszett sokaknak (és jogos felvetés), hogy szemmel láthatóan alacsony költségvetéssel készítették a programot (mint magát a Wii konzolt is, mely szintén kapott emiatt támadásokat), és ennek ellenére milyen drága, holott biztosan olcsóbban is lehetett volna adni, és úgyanúgy megtérül az ára. Kétségtelenül van benne igazság, amit már csak az is bizonyít, hogy mekkora éves bevételei voltak a Nintendónak. Nos igen, ha üzleti szempontból nézzük, és ha magas áron is kelendő egy termék, akkor miért vigyék le az árát? Valóban nagyon drága, de ha élvezetes egy program, és ha megtérül az ára, akkor begéri beruházni rá.

Legalábbis remélhetőleg. Ma reggel elmentem a Game Parkba megnézetni, hogy mi a baja. A 161-es busszal tettem egy hosszú utat, mire elértem a Kucorgó teret. Hát én azért továbbra is sérelmezem, hogy nincs már a Keletinél elevő Game Park, nagyon hiányzik. Megnézte az eladó a Wiimote-omat, és milyen érdekes, az ő Wiijükön rendesen működött. -_- Az a probléma, hogy nem érzékeli rendesen, csak egy kis pontban. Nem tudom, lehet, hogy az én Wiim beállításával van a gond, majd kiderül, mert délután elvittem a MultiFormatba, ugyanis a Game Park nem tudta elfogadni a garancialevelet, mivel azt a MultiFormat állította ki, ezért nem hivatalos, nem tudnak foglalkozni vele. Ugyanis, aki nem tudná, minden hivatalosan garanciális javítás a Game Parkba kerül. És a Game Parknak szerződése van a magyar Nintendo terjesztővel. Ennek örömére egy tized fokkal lehetnének olcsóbbak a játékok. Amikor megkérdeztem, hogy az ott használtan levő Pokémon Ruby mennyibe kerül, még maga az eladó is kijelentette, hogy horribilis. 6.900 ft. De a Wiimote-om esetében mutatta, hogy miket lehet beállítani, természetesen itthon az sem segített. Úgyhogy bevittem a MultiFormatba. Azt mondták, hogy holnap felhívnak. Most van ott egy pár szép akció, amire szeretném felhívni a figyelmeket:

• 25th Anniversary Super Mario Wii Pak: 55.000 ft
• 25th Anniversary Super Mario DSi XL Pak: 50.000 ft
• Wii Sports Resort: 8.000 ft (új)
• Naruto: Clash of Ninja Revolution 2: 5.000 ft (használt)

Szerintem szép árak. Ahogy szétnéztem, mindenhol 59.990 ft a piros Wii, és 55.990 ft a piros DSi XL. Holnapra meg várom a Multiformat hívását, és kíváncsi vagyok, hogy mire mennek vele.

Elkezdtem másodjára végigvinni a New Super Mario Bros. Wiit a Super Mario Bros. 3 hatására. Hátha 15 év múlva leszek olyan profi ebben is, mint a régi Mariókban. ^^

Ma volt a 2010. őszi Pokémon találkozó, melyet, mint mindig, most is bagszi szervezett. Ha jól számolom, ez a 27, ha abból indulunk ki, hogy 2004. tavaszán volt az első, és minden negyedévben van egy, általában szünetekben. Bár, volt egyszer vagy kétszer, amikor nyáron két találkozó volt, nem tudom, hogy ezeket extra találkozónak lehetne számolni, vagy "mehet a többi közé". Senki nem tartja már számon, hányadik volt. ^^'

Olyan 10 óra fele érkeztem meg oda, már voltak ott egy páran: bagszi, Truner, Light Lugia, Norbi. Igazából csak a 10.30-at vártuk, akkor szoktunk a WestEnd földszinti bejáratától lemenni az étkezőasztalokhoz, de ahogy sejtettük, már ott voltak egy páran. Mindenki kényelembe helyezte magát, elővette a pokés dolgait, én felmentem a Media Marktba szétnézni. Egyből megállítottak a hostess nénik a promóciós termékeikkel. Az egyik egy különleges kávéfőzőt ajánlott, melybe egyedi filteres kávét kell tenni, ezzel reklámozva, hogy mennyivel egészségesebb... Holott olyan filteres kávét, csak egy cég gyárt, ebből ki lehet következtetni, hogy márkahűségre köteleznek minket. A másik egy szénsavasító készüléket ajánlott, melybe vizet, szörpöt betéve tehetünk szénsavassá. Ez nem egy cég szörpjére fókuszál, de úgy mutatták be. De már rájöttem, hogy olyan dolgokat akarnak ránk sózni, amire gyakorlatilag semmi szükségünk, csak azzal, hogy megkóstoltatják egy terméket velünk, a pillanatnyi impresszió hatására akarnak vásárlásra bírni minket. Én eddig is meg tudtam élni ezen készülékek nélkül, nem hiszem, hogy ezek után is az életem részévé kellene, hogy váljanak. Csak a szokásos Nintendo, Anime és zenei körutamat akartam megtenni. Nagyon jó, hogy a Media Marktban lehet kapni 25th Anniversary Super Mario Wii Paket, és a karácsonyi időszakra akciósan, 54.990 forintért. A link alatt található képek senkit ne tévesszen meg, a különleges évfordulóra készített Super Mario Bros. játék csak a japánok kiváltsága, nekünk be kell érni az 1981-es Donkey Konggal. Ilyenkor azért én is tudok "szépeket" mondani a Nintendo cégre, hogy a japánok mivel többek, mint az amerikaiak, vagy az európaiak. Mindenesetre a pak így is nagyon szép, jár mellé egy papírtokos Wii Sports, és egy New Super Mario Bros. Wii. A papírtokon sincs mit felháborodni, amióta a Nintendo konzolokat gyárt, azóta a különleges pakos gépeikbe a játékokat mindig is vagy doboz nélkül (kazettás rendszer, régi szép emlékek...), vagy papírtokban adják. Bár a New Super Mario Bros. Wii esetében azért fájó, mert nagyon szép piros tokban van a lemez. Bár még így is fontolóra vettem, hogy a régi Wiim árán, ne vegyek-e egy ilyet, de azzal a lendülettel el is vetettem az ötletet, mert sok Virtual Console, és WiiWare játékot töltöttem le az idők során, és fájón drága lenne pótolni őket. Igen, mondjuk ezt a Wii Shop Channelt is eléggé kiforratlannak érzem ebből a szempontból. Bárkivel előfordulhat, hogy a Wiije tönkremegy, és nincs más módja a gyógykezelésére, mint a memória teljes megformázása, vagy rosszabb esetben egy újabb gépet beszerezni. Erre meg lehetne csinálni, hogy mindenki létrehoz magának egy felhasználónevet, és egy jelszót, ezáltal nem géphez lesznek kötve a letöltések, hanem accounthoz. Szerintem egy ilyen hatalmas cégnél, mint a Nintendo, igazán semmiség lenne egy ilyen rendszert létrehozni, és sokaknak megkönnyebbítenék a Nintendós életét. Na de ez már egy ilyen dolog. Továbbmentem az 576-ba, mivel nem láttam a MM-ben viszont, az 576-ban volt 25th Anniversary Super Mario Nintendo DSi XL. Itt ugyan nem jár beépített régi Mario játék a New Super Mario Bros. mellé, viszont kárpótlásul rajzoltak szép gomba, virág és csillag emblémákat a kamera mellé. Ja, és azt el ne felejtsem megemlíteni, hogy a Mariós Wiik mellé járó Wiimote-ba már bele van építve a Wii Motion Plus! Különben nagyon szép mind a kettő, bár szerintem a Wii is elviselt volna magán egy-két Mariós emblémát. De inkább visszamentem a többiekhez, és egy kicsit elővettem a DS-emet, és Mario Kartoztam egymagam. Aztán megjött Csibi! Hozta a vasalható gyöngyfiguráit, amik kisorsolás alá kerültek. Nagyon jókat csinál, sajnáltam, hogy egy sem lett az enyém. ^^' Később megjöttek még Krisi, Rokai, Young Link és Spidey. Olyan átlag körüli lehetett a létszám, 30-35, amennyi szokott lenni. Én aztán nagyon nem is vettem elő a DS-emet, egy kicsit velük voltam, néztem, ahogy játszanak, aztán olyan 16 óra fele jöttem haza.

Itthon meg végigvittem a Super Mario Bros. 3-at. Már rég nem tartom számon hányadjára, valami 30. körüli lehet. ^^' 88 életem volt a végére, és valami 1.628.470 pont. Még egy kicsit terveztem Mario Kart Wiizni, és New Super Mario Bros. Wiizni, de aztán elfáradtam, de még nincs vége a napnak!

Ja, és még valami: Pokémon játékokat a Bagszipokén keressetek, ne nálam. ^^'

Tegnap reggel megkértem a Csibit, hogy tanítson meg vasalható gyöngyökből képet "faragni". Azt mondta, hogy örömel vállalja, nem olyan nehéz. Ezt örömmel vettem, de akkor többre nemigen futotta, mert mennie kellett. Most meg várom, hogy megbeszéljük a részleteket.

Közben összecsomagoltam a Wiit, mert megbeszéltük tegnapelőtt Dakival, hogy egy Wii Party jó lenne Laciéknál. És mivel ők is áldásukat adták az ötletre, ezért elmentünk. Amikor megérkeztem, küldtem mindkettejüknek egy híváskérő SMS-t, mivel nincs pénz a kártyámon, de csak kb. 10-15 perc múlva jöttek ki. Addig a kutyával beszélgettem. Mondtam is neki, hogy szóljon a gazdájuknak, hogy megérkeztem! :o De csak ott várt a kerítésnél, hogy bejuthassak. ^^' Különben úgy volt, hogy Dakival együtt megyünk, de ő csak később tudott jönni, így nem vártam meg. Amikor bejutottam, fent összeszereltük a Wiit. Lam'O még egy kicsit gépezett lent, mi Duonggal Super Smash Brosoztunk. Ezt tudom imádni egyes emberekben különben. ^^' Mondja, hogy gépen mennyivel jobban megy neki, itt csak bénázik, persze szinte mindig ő nyer. Én is szeretnék így bénázni. De nem sokat játszottunk, mert jött a hír, hogy kész az ebéd, úgyhogy ettünk. Közben Daki is megjött, és miután én végeztem, lehoztuk a Wiit, mert a többiek aludni akartak fent. Hát csak tessék. Bár kétlem, hogy abban a zajban, amit csináltunk tudtak aludni, de nem szóltak... Nem sokat játszottunk négyen, Lam'O és Daki gépeztek, és csak mi ketten játszottunk. Ja, és ők közben Rádió 1-et hallgattak... Csak igazi, fejfájós sláger megy. Egyszerűem nem bírom hallgatni azokat a tákolmányokat, amik ott mennek. Nekem is volt egy rövid Rádió 1-es korszakom 2002-ben, de az tényleg rövid, mert már nagyon idegesített, hogy egy dalt 26× játszanak le egy nap. És döbbenten hallom, hogy effelől semmi változás nincs... Azért próbáltam kiszűrni az agyammal a "zajt", és a New Super Mario Bros. Wiire koncentrálni. Most új mentést kezdtünk, nagynehezen elevickéltünk a 3. világig. De tényleg nem volt semmi, hogy Duonggal mit össze nem szenvedtünk. ^^' Daki, amikor ránk nézett, azt mondta, hogy ahogy mi játszunk, azt tanítani kéne. Hát igen, nem hiszem, hogy Zolin kívül bárki is képes azt megcsinálni, hogy az összes szakadékot átugorja, de a legkisebbe beleesik. Legviccesebb manővereink egyike volt még a vizes pályákon a halak kilövése, valamint a 2. a világ azon pályáján levő hadműveletünk, ahol fújt a szél előre. Na de nem baj, mert nagyon élveztük a játékot. ^^ Tényeg jól össze tudunk dolgozni, egy pillanatra eszembe is jutott a Wii Party azon játékrésze, ahol felméri, hogy két játékos mennyire tud összedolgozni, szerintem nekünk magas százalékot adna. Egy időben (a 2. világ mini-kastélyánál) Lam'O-ék vették át az irányítást, amíg mi pattogatott kukoricát csináltunk. Szegényeknek még annyira sem ment, nem az ilyen játékhoz vannak szokva. De amennyi titkot mi felfedeztünk, azt mondták, hogy akár egy komolyabb RPG-vel is vetekedhet.

Utána Photo Channelben puzzle-öztünk. Persze a 6, 12, 24, 48 részes képek gyorsan mentek, de a 192-es már nagyon nem. Duong már 5-8 perc alatt feladta. Inkább News- és Forecast channeleztünk, valamint megnéztük a Today & Tomorrow channelben, hogy mit tegyünk? Amikor megnéztük az ételt, Duong kijelentette, hogy biztos nem ad ki vietnami kaját, erre kiírja a gép: "Asian food" :D A gép azon tanácsát, hogy takarítsuk fel az előszobát, nem fogadtuk meg, és ahhoz sem volt sok kedvünk, hogy pihenésképp a szabadban sétáljunk.

A Wii Sports okozott még derűs perceket. Dakiék nagyon jól teniszeztek, de amikor mi voltunk Duong megint produkálta magát. Azzal nyert meg egy tenisz meccset, hogy rángatta a Wiimote-ot... A baseballnál meg az volt a poénja, hogy kitapasztalja hogy mekkora a lehető legkisebb sebesség, mellyel el lehet dobni a labdát, és úgy csinált a Wiimote-tal, mintha egy kardot tartana a kezében, és nagyon lassan belédöfné valakibe. De meg kellett állapítanunk, hogy 103 km/h-s sebesség a leglassabb. Na de ezután jött a csúcspont, a Mario Kart Wii, amikor mind a négyen játszottunk. 16 körös meccs, gép hardra állítva, szép eredményeket értünk el: én: 192 pont, Daki 133 pont, Lam'O 75 pont Duong 49 pont. Akartam, hogy csatázzunk még, de ahhoz már nem volt erejük. Inkább levezetésképp bowlingoztunk. Na ez sem volt semmi. Lam'O a másik szobából a gépe elől dobta a golyót, míg Duong a fogpiszkálók megtöltése között. Nézem is a címkéjét, fahéjas ízű fogpiszkáló... Na ezt ki kell próbálnom! És tényleg! De az alatta levő mondat jobban meglepett: "Védi a fogínyt" Na, az legyen az utolsó fogpiszkáló, amit elhasználok, mely védi a fogínyemet.

Daki a bowling után ment, és nem sokkal utána, kb. 15-20 perc múlva összeszereltük a Wiimet, és utána jöttem haza én is. Ismét jó nap volt együtt.

Akkor elvileg ma lett volna az a nap, amikor Lam'O-ékkal mentem volna egy vietnami barátjukhoz konzolpartira. Én ott voltam 11-re, Daki is megérkezett nem sokkal előttem, viszont a srác telefonba kijelentette, hogy nem mehetünk, mert idegent nem enged be a házába. Végülis nem találkozunk négyszer anime- és mondoconokon... -_- Amikor Lam'O mondta neki, hogy ki vagyok, akkor meg azt mondta kifogásnak, hogy túl sokan lennénk... Ezen már nem lehet segíteni. Ő baja, ő marad egyedül. Mi nagyon jól elvoltunk négyen. Most a fenti szobába kötöttük be a Wiit, mert lent a többiek nézték a TV-t. Tehát fent. Mivel most csak 1 Wiimote és 2 GC controller volt, ezért csak 3-an tudtunk játszani. Illetve tudtak, mert én az első Mario Kart Wii meccsből kimaradtam, csak néztem őket. De nem sokat tudtak menni, mert Lam'O és Duong mentek le ebédelni, mi meg Dakival maradtunk fent. Wii Sports, Bowling. Jó volt. Elég sokáig voltak lent enni, de nem untuk a játékot. Amikor visszajöttek négyen játszottunk. Ezt soha nem fogom elfelejteni... Így dobjon valaki strike-ot, mint Duong! Olyan volt, hogy gurítja a labdát, és a bábuk közül három állva marad, de az egyik hátulról pont úgy esik el, hogy szépen lassan ledönti a maradék hármat... Ehhez azért szerencse kell. :D Aztán még amit tudtunk négyen játszani egy Wiimote-tal, az a golf. Az is jó volt. Majd be akartam hozni Virtual Console-ról a Mario Golfot N64-ről, de nem tudta betölteni, "Failed to Launch" hibaüzenettel. Hát így töltsetek le illegálisan, Homebrew Channel segítségével Virtual Console játékokat. Ki is töröltem, MAJD ha egyszer lesz pénzem Wii pont kártyára, vagy valami, akkor majd leszedem legális úton. Úgyhogy maradt a Mario Kart Wii. Most Lam'O nem játszott, inkább lement World of Warcraftozni. Lenyomtunk egy 10-es team race-t, majd Daki is lement egy kicsit pihenni, mi ketten Duonggal meg felmentünk WFC-re, és online játszottunk ketten. Kicsit jobban megy neki, de még nem az igazi. Bele van zúgva a kormányba, mondanám neki, hogy inkább GC controllerrel, vagy Classic Controllerrel játszon, azzal fel is tud mutatni valami eredményt, és nem táncolna 4600-4800 pont között. Elég sokat mentünk együtt, majd Dakiék visszajöttek, ekkor Duong ment le, előtte Lam'O elmesélte, hogy járt WoW-ban. Bagszi sok hasonló esetet mesélt már. Kicsit mentem velük MKW-t, majd lementem Duonghoz én is pihenni. Ő neten olvasott valami mangát, én meg leültem Lam'O gépéhez megnézni az E-mailjeimet. Az egyik lánynak (aki szinte vietnami, csak ő Németországban született) Vychannak válaszoltam. Be akartam neki linkelni Okui Masami @Tunes. műsorának az első adását, melynek vendége Mizuki Nana volt. Ő is szereti Mizuki Nanát, és meg akartam neki mutatni, hogy mennyire tetszik nekem az, ahogy ebben az adásban viselkedik, meg a kisugárzása, jelleme.

http://www.youtube.com/watch?v=U_WUxAw1V3U

Elkezdem nézni, de látom, hogy Duong felém fordul, na mondom, akkor nézzük együtt. Örömmel, nem bírom elégszer nézni. ^^ Aztán elkezdtem felolvasni, ami ki volt írva, és amit Okui Masami mondott. Duong meglepődött, ugyanis egyáltalán nem ismeri a japán írást. Aztán kibetűztem (vagyis kiszótagoztam) neki, hogy mit olvasok, és magyaráztam neki egy kicsit. Tanítottam egy kicsit japánul, amennyit én tudok, de a tudásommal nem állnék be tanárnak. ^^' De érdeklődéssel hallgatott, és nézte velem Okui Masamit. Komolyan mondom, akárkinek mutatom őt komolyabban, megragad a tekintete rajta, és elkezd gondolkodni. Ki lehet Makkun (ez Okui Masami beceneve), hogy némely emberekben gondolatokat indít meg? Meg azért is jó nekem többször nézni, mert sokszor csak többedjére hallok ki szavakat. Például ekkor tudtam meg, hogy Mizuki Nana, az Onana becenevet Toshiro Yabukitól kapta, mert olyan sokszor okozott neki fejtörést az igényeivel. ^^' Miután megnéztük őt, váltottam a 17. adásra, melynek vendége Chihara Minori volt. Nagyon tetszett Duongnak (mint szinte minden embernek, akinek megmutatom az anison sztárokat), hogy egyéniségek, bár ő külön kiemelte, hogy milyen aranyosak. Különben igen, annyira természetes a viselkedésük, hogy pont ettől válnak nagyszerűvé. Na de belinkeltem az E-mailbe Mizuki Nana műsorát, közben Duong olvasta a mangát (nem tudom melyiket) meg beindított valami furcsa zenét YouTube-on. Egyetértettünk abban, hogy hallottunk ennél jobbat is. Aztán ott látom jobb oldalt, hogy van ALI PROJECT zene. Megkérem, hogy indítsa be, mert szeretem a zenéjüket. Ankoku Psychedelic, tényleg jó dal volt. ^^ Utána megmutattam neki a Slayers opening és ending (Get along és KUJIKENAIKARA) dalokból készült videoklipeket. Igen, azokat, melyeket Hayashibara Megumi és Okui Masami énekeltek közösen, utána meg Suara: Musouka videoklipet, mely ugye az Utawarerumono anime openingje. Ezt a dalt szereti, úgyhogy kiemeltem, hogy érdemes jobban odafigyelni Suarára. Aztán megmutattam neki, hogy a Jpopsuki weboldalról szoktam japán zenéket letölteni (azért merek ilyen oldalról beszélni, mert itt nincs jogképviselete a japán zenéknek, így szabadabban lehet ilyenekről itt írni), itt is mutattam neki egy pár kislemezt, amit szeretek, pl. Ui Miyazaki: KURENAI. Valamint megmutattam neki a JpopStop oldalt is. Ez az az oldal, ahol mindenféle információ van egybegyűjtve japán előadókról, valamint albumaikról, és kislemezeikről. Teljesen meg volt lepődve, hogy például a supercell: Kimi no Shiranai Monogatari kislemezből több, mint 98.000 példány kelt el. Na akkor nem kíméltem, megmutattam neki a Slayers NEXT opening / ending kislemezét, a Give a reasont, abból 232.850 ment el. Hát igen, jártak szép idők az anison zene felett. De aztán minden szomszéd hanyatt-homlok menekült, ugyanis elkezdtünk karaokézni. ^^' Először megmutattam egy párat, amiket én csináltam: Hayashibara Megumi: Nakeba ii No és Okui Masami: Red dalokat. Közben én próbáltam letölteni az adarnáról only vocal kfn-eket, de nem találtam őket sehol. Meg akartam mutatni Duongnak az Okui Masami: Niji Iro Shooter kfn-t. Na mindegy. Most én jöttem, mert elénekeltem az Ayakashi animéből a Kagaribi dalt. Ez az dal, melyet a FictionJunction együttes egyik tagja, KAORI énekelt, csak azért nem lehet ráismerni az egyedi stílusára, mert a dalt Okui Masami írta. De nagyon kellemes, lassú dal. Aztán közösen elénekeltük Suara örök klasszikusát Utawarerumono: Musouka dalt. Végül a RAY the Animation animéből a Mitsu dalt énekeltem el. De aztán nem sok idő maradt (gyorsan elmegy a nap, be kell ismerni), mutatott nagyon sok régi képet az ő kiskoráról, meg láthattam képekben Vietnamot. Mesélt közben sok mindent. Meg felidéztük a 2009-es nyári animecont, amikor először találkoztunk, valamint még ekkor beszéltünk arról, hogy már egyáltalán nem nézünk TV-t, és nem hallgatunk rádiót, mert amilyen igénytelen műsorok mennek... Meg én már nem is tudom, hogy mi az aktuáls sláger, ennyire nem hallgatok rádiót. Pont azért, mert annyira egy kalap alatt van a zenéje, ehhez képest a japán zenében nagyon sok az egyéniség. Leeával beszélünk néha a Jpop zenéről, és 2009-2010-es dalokat elemzünk, hogy ez meg az milyen jó, ebben a dalban milyen jó a zene, abban milyen találó a szöveg... Na de este lett, és a végén felmentünk Duonggal, megnézni, hogy Dakiék mit játszanak, Narutót. A 3-asban kezdték el a Story Mode-ot. A Wiit most otthagytam, mert úgysincs TV-m, cipelni meg nem akarom, amúgyis megbízok bennük annyira, hogy biztos nem tesznek kárt benne. Meg majd úgyis találkozunk valamikor. Tehát Dakival mentünk együtt. Kicsit beszélgettem vele, felvetettem neki az ötletet, hogy kéne a karaokésokkal egy Wii partyt tartani, tehát, hogy nemcsak mi négyen, hanem például Tukeinon, Ronja, Amina, meg aki még akar, mert Tukinak is van Wiije, és akkor 8-an tudnánk játszani. De ez még csak terv szintjén van. ^^'