Ahhoz képest, hogy éveken át szinte tudatosan kerültem Ákos dalait, nagyon visszatértem.

Még volt belőle néhány darab a Duna Plázában, közülük vettem egyet magamnak. És persze a tudatos kerülést sem úgy kell érteni, hogy kikapcsoltam a rádiót, ha megszólalt valamelyik dala, egyszerűen csak nem hallgattam a dalait külön, és eladtam a CD-it 2014. decemberében. Ezt most már bánom, ha lenne rá mód, visszavásárolnám. Lesz rá, csak mástól, egyesével, és drágábban, mint ahogy eladtam őket. Legalábbis meglepődnék, ha jó áron meg tudnám venni őket, mivel az Ákos CD-ket az átlaghoz képest drágábban adják-veszik.

Általánosságban nem rajongok annyira a koncertalbumokért, valamiért ezek nem mozgatnak meg. Nézni sokkal jobban szeretem őket. Egyetlen koncertalbumot hallgattam rengeteget, mégpedig Zorántól Az elmúlt 30 év... albumot. Ezt a mai napig nagyon szeretem, különlegesen pozitív hangulata van. Koncertalbumokat gyűjteménybe veszek inkább, ez az album sem a fő csapásirány, ha Ákos lemezekről van szó, de szívesen fogom hallgatni néha. Ami miatt tetszik, hogy néhány dalt átdolgoztak. A Mégis jó ezen verziója például kifejezetten bejön. De állítólag ez a koncert is élőben volt hatalmas élmény.

Hálás köszönettel tartozom RetroSpidey-nak, hogy visszahozta Ákos dalait az életembe. Mondhatni a múltam egy részét hozta vele vissza. Bár ez nem egészen helytálló, ugyanis rendkívül érdekes, hogy annak ellenére, hogy írtam, hogy Ákost 2000-2003 között hallgattam rengeteget, nem ezt az időszakot hozza vissza. Az megvan az elmémben, hogy régóta ismerem a dalokat, de a jelenembe illesztem be őket. Ezt azért tartom érdekesnek, mert főleg a 2000-2001 közötti időszak rendkívül erős és intenzív az életemben (első nagy szerelem...), és ezekben az időkben rengeteget hallgattam Ákost, de mostanra olyan, mintha annyira elhalványult volna, hogy semmi jelentősége nincs a jelenre nézve. Néha eszembe jutnak az akkor történt események, de érzelmileg már egyáltalán nem érint meg, annyira távoli már ez az idő. Hát akkor az Ákos dalok új értelmet kapnak, ha sokat fogom hallgatni, akkor a jelenem egyik legjelentősebb dalai is lehetnek akár. Ez majd ki fog derülni.

Bonanza Banzai dalokat is elővettem, ezek valahogy sokkal távolabbinak tűnnek. Itt is van jónéhány jelentős dal. Például, most hallgattam meg a Szakadék című dalt. Annyira megörültem neki, hogy konkrétan nem tértem magamhoz. Ezt a dalt 2001 nyarán hallgattam rengeteget, legtöbbször akkor, amikor valami nagyon jó dolog történt velem, és hihetetlenül jókedvű voltam. Ez a dal akkor az oldott vidámság szimbóluma volt nálam, most sincs ez másként, mert amikor meghallottam... Valósággal libabőröztem, és olyan jókedv lett úrrá rajtam, hogy azt el nem tudom mondani. A Bonanza Banzai-ról fogok írni még bővebben később.

Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy új Ákos korszak kezdődik az életemben.

Voltam ma a WestEnd-ben, és szétnéztem a Media Markt-ban, és van egy pár korábban Sony által kiadott CD akciós áron, 750 forintért, vettem is hármat.

Akik ismernek, azoknak furcsa lehet a Ganxsta Zolee CD. Nos igen, annak ellenére, hogy a stílusa nem kompatibilis az enyémmel, mégis iszonyúan tetszik amit csinál. Pedig nem szerettem őt mindig, az elején kifejezetten utáltam, hogy beszélhet valaki trágárul az az embereknek? Akkoriban volt nagyon híres a Keleti oldal, nyugati oldal dala. Később, a bátyám megvette a Helldorado CD-t, és többször hallgatta a jelenlétemben, és megtetszett. Olyannyira, hogy többször kölcsönkértem, hadd hallgassam. És teljesen megszerettem, amit csinált, mert egyrészt felfedeztem, hogy mekkora tehetség, másrészt meg megtanultam megkülönböztetni, hogy mi az, amit komolyan kell venni tőle, és mi az, ami poén. Például, ahogy a nőkről beszél, 13 éves fejjel felértem, hogy biztosan nem éli úgy az életét, ahogy elrappeli a lemezein, hogy minden éjszaka vadássza a csajokat, meg nem él alvilági életet. De nagyon nagy tehetség, és néhány dalban úgy rappel, hogy az kifejezetten nevetésre ingerel, azokról tudtam, hogy nem kell komolyan venni, de vannak dalok, ahol a barátság jelentőségéről beszél, azok teljesen komolyak. És később a Csaba Centerben, az Alexandrában, ha nem is olcsón, de úgy fogalmaznék, hogy elfogadható áron megtaláltam az összes albumát kazettán, és összegyűjtöttem őket. A maxikat is megtaláltam, tökre örültem neki. Mostanában annyira nem hallgatom, de néha előveszem, a kazettái is megvannak, és néhányat CD-n is megvettem azóta.

Az Ákos CD-n nagyon meglepődtem, hogy megtaláltam olcsón az egyik legnagyobb CD-jét. O_O Pedig az összes albuma még ilyen 3.000-4.000 forintos áron van, mert a mai napig nagyon kelendőek, ehhez képest nagy változás ez a 750 forintos ár. De örömmel vettem meg. Ez az egyik legjobb albuma. Én nem vagyok annyira radikális véleményen, hogy ez az utolsó normális albuma, hogy de hogy utána átment egy stílusváltáson, az tény, ami nem is volt annyira rossz, mert nekem még az Ikon is nagy kedvenc. Sokkal inkább azt sérelmezem, hogy az Új törvény albumtól  kezdve teljesen nyilvánvalóan politikai indíttatásúak a dalszövegeinek többsége. Pedig most is tud jó dalokat írni. De az tény, hogy a csúcs a '90-es években volt. Ezt az albumot is most jó újra hallgatni, ezek a dalszövegek teljesen mások voltak. Nagyszerűek, én mindig Sztevanovity Dusánhoz hasonlítom a képességét, de mégis Dusánt egy okból jobban szeretem: Ákos Indiántáncos dalszövegei nagyon elvontak, meg lehet érteni, hogy miről akar énekelni, de olyan érzésem van, mintha csak a kiválasztottak érthetik meg, hogy miről is akar valójában énekelni. Dusán szövegei meg ehhez képest sokkal szélesebb kör számára érthető, és mégis annyira professzionálisan fogalmazza meg a gondolatait a világ dolgairól, hogy öröm minden egyes alkalommal hallgatni, és az előző rendszerben íródott dalszövegek is valahol most is aktuálisak.

Ha Ákos, akkor természetesen a Bonanza Banzai is jöhet. Örültem ennek a CD-nek. ^^ Egyébként az együttest eléggé későn ismertem meg komolyan, 2001-ben, ezek közül is a Jóslat volt az utolsó, amit először hallgattam meg, egyben a legnagyobb hatással volt rám. 2001 őszén, gyakorlatilag pont életem egyik legrosszabb korszakában találkoztam ezzel az albummal, emiatt még jobban depresszívnek éreztem ezt az albumot. Olyan dalokkal, mint a Csak a dal, és az Evelyn Roe, ezekre a mai napig nagyon fejemben van, és mindig meghűl bennem a vér, amikor eszembe jutnak, nagyon-nagyon szépek, és nagyon szomorúak. Éppen most hallgatom ezt az albumot, ma már azért egy kicsit egy másabb, de visszajönnek azok az érzések. Nagyon élénkek az emlékeim ebből a korszakból, de ma már egy kicsit más színben látom. A 2001-2003-as időszakban volt egy depressziós korszakom, és azért volt jó megélni, mert tudom, hogy mennyire rossz volt az, és a mai napig, ha baj történik, akkor eszembe jut, hogy milyen volt az, és attól nem jutok előre, hogy teljesen magamba roskadok, ezért van az, hogy felveszem a harcot a megmérettetések ellen, és hát itt vagyok. ^^ De azért most az albumot is más hallgatni, annyira nem tartom már depresszívnek, bár ez a Térj vissza című dal, ahol most tartok, ez pont nagyon kellemes. De már előre várom a 9. tracket. Jól esik hallgatni olyan albumokat, melyeket régen szerettem.

Egy kis Nintendo is álljon itt, ugyanis megjött a vaterás rendelésem, egy Club Nintendós újság, és 576 KByte melléklet. A Club Nintendo magazinnak nagyon örültem, mert exkluzív-értéke van számomra. Az alul látható két kártyát azt nem most kaptam, azok még nagyon-nagyon régiek, 1993-ból valók. Csak azért fényképeztem le, mert a kártyák hátoldala egy levelezőlap, amit, ha visszaküldünk, az osztrák Stadlbauer-nek, akkor Club Nintendo tagok lehettünk, és nem tudom, hogy milyen kedvezményekkel járt, de a Club Nintendós újságról már akkor is tudtam, és nagyon szerettem volna megszerezni, de sajnos nem lehetett. De most megtaláltam ezt, és nagyon örülök neki. ^^ 1993. februári, van benne Super Mario Land 2: 6 Golden Coins, The Legend of Zelda: A Link to the Past, Sim City, és Super Mario Kart, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Mindegyik cikk több oldalas, végigjátszások, leírások, és grátiszként Super Mariós képregény. Szerepel benne Megaman, és Wario is. Élvezet volt olvasni, én megint imádom a német nyelvet! :D Ugyanis én németül kezdtem el tanulni 2. osztályban. Az ok egyszerű: Minden Super Nintendós papír, és a dobozon az írások is német nyelvűek voltak, és érteni akartam, hogy mi van odaírva. És meg kell mondjam, szerénység nélkül, nagyon jól ment általános iskolában a német, szinte végig ötös voltam belőle. Aztán gimnáziumban minden megváltozott. Ugyanis az ottani német tanár fiatal, kezdő volt, és nem volt rendszer a tanításában, és úgy összekutyulta az egészet, meg megutáltatta velem a német nyelvet, hogy nagyon sokat felejtettem azóta. Viszont mostanában egyre gyakrabban kacérkodok a gondolattal, hogy megint elővegyem a németet, akár a "Wie heißt du?"-ig visszamenőleg. Szeretném tudni a nyelvet, mert ki tudja, mikor jöhet jól. Egy ilyen újság elolvasásához biztosan.

Sorra hallgatom az Ákos albumokat, és mit is mondhatnék, hatalmas élmény! Ugyanis, ahogy írtam, elhoztam az Ákos kazettáimat, CD-imet, és le is fényképeztem az Ákos kazetta-gyűjteményemet, nagyon büszke vagyok arra, hogy majdnem teljes. Csak a 2004-ben megjelent Utolsó hangos dal hiányzik.

Az énekest én 1995 óta ismerem (illetve a Bonanza Banzai-t régebb óta, de akkor még nem tudatosodott bennem, hogy annak énekesét látom) a néhai zene TV-ből a Top TV-ből. Emlékszik valaki erre a zenecsatornára? Nagyon örültem, amikor Békéscsabán is lehetett fogni kábel TV-ről, mert természetesen már akkor is nagy zeneőrült voltam, de magyar klipeket még sehol nem láttam előtte, csak néha a köztévé játszott egy párat. És 1995-ben valami irdatlan sokszor játszották az Indiántánc videoklipet. Hatalmas sláger volt. De én akkoriban utáltam ezt a dalt. :D Talán azért *próbálja felidézni az akkori időket*, mert nekem ez a zene túlzottan "nagymenő" volt. Ez nagyon rossz szó, talán úgy tudom jobban megfogalmazni, hogy a dalhoz képest én sokkal alárendeltebbnek éreztem magam. Egyszerűbben mondva önbizalomhiány. Hát az bennem nagyon volt. De emiatt egyszerűen nem bírtam hallgatni a dalt, és most így visszagondolva igazából nagyon szerettem a dalt, csak mivel az akkori énemmel nem éreztem "egyenrangúnak" a dalt, ezért nem akartam elfogadni, hogy nekem tetszik a dal. Ezt még nekem is bonyolult megmagyarázni. ^^' Meg hát egy 9 éves gyerek mit ért a szövegéből? De a lényeg az, hogy ahogy telt-múlt az idő, ez az "utálat" kezdett enyhülni olyan dalok után, mint az Ilyenek voltunk, Minden, ami szép volt, Ikon, Végre. Na meg persze én is változtam. ^^' Az első dal, ami igazán tetszett, az 1999-ben az Ismerj fel. Azt nagyon sokat hallgattam. Akkor kezdtem el komolyabban érdeklődni a dalai iránt. Két Ákos kazetta volt ekkor, az Indiántánc, és a Beavatás, amit a nővérem vett még akkor, amikor ezek aktuálisak voltak. Ugyanis a bátyám és a nővérem is nagyon rajongója az énekesnek. Tisztán emlékszem, 1997-ben, amikor megvolt nekünk a Beavatás kazettán, még a 850 forintos árcímke is rajta volt. Úgyhogy ezeket hallgattam. 1999-ben, tehát 4 év kellett ahhoz, hogy beismerjem, hogy nagyon tetszik az Indiántánc, és mindkét albumát sokat hallgattam. De a többi kazettát csak 2000-ben kezdtem el beszerezni a Hűség album megjelenésének hatására. Az I.D.S-nek nagyon örültem, hogy megtaláltam, mert már akkor tudtam, hogy csak limitált példányszámban jelent meg (talán 2000-et adtak ki belőle?). Szépen lassan összegyűlt az összes albuma kazettán, a bátyám volt az, aki valamennyi kiadványt CD-n vett meg. Azóta egy párat én is beszereztem CD-n: Karcolatok, Test, Beavatás, Hűség, A hét parancsszó, meg 4 kislemezt szereztem meg CD-n: Keresem az utam remixek, Mindenki táncol, A szavakon túl, Alig hitted. A szavakon túl CD-t, és a Vertigo kazettát, még 2002-ben az Ákos webshopból rendeltem meg. Hát soha senki nem írta úgy félre a vezetéknevemet, mint ők. Azt már idővel megszoktam, hogy sokan azt hitték, hogy véletlen hagytam le a vezetéknevem két magánhangzójáról az ékezetet, de ők utólag pótolták... A mai napig harapok ezért. De az Ákos webshopban, aki a postázást intézte, az ugyan nem pótolta az ékezeteket, de a vezetéknevemben található r betűt k betűre írta át, és baromi furcsa név jött ki... Különösebben nem akadtam fenn azon, hogy egy betűt félreírtak, de nagyon másképp hangzott a nevem úgy. ^^' Meg a lényeg, hogy megvan. Ákos koncerten egyszer voltam, 2003. novemberében, amikor Békéscsabán volt az Andante turné, hát az valami felejthetetlen volt. Volt egy beszólása, amire a mai napig emlékszem. Az egyik dala alatt elkezdett táncolni (talán a világ legvégén, de nem mernék megesküdni rá), és a dal után valami ilyesmit mondott, hogy örül, hogy megmutathatta a táncképességét, bár azt nem hinné, hogy veszélyt jelentene Magyar népi táncegyüttesre, és ezen mindenki felnevetett. De valami hatalmas buli volt, egy koncerten nem éreztem ilyen jól magam, amíg élek, el nem felejtem. Aztán még volt az Utolsó Hangos Dal koncertturné, aztán ahogy nem hallottam felőle, tényleg azt éreztem, hogy ez volt az utolsó dala... Pláne, hogy újra kiadta az összes albumát, 2005-ben jelent meg az X + I gyűjtemény. Aztán 2006-ban jelent meg a Még közelebb című új albuma, melyre már nem mutattam olyan nagy érdeklődést, mivel akkor kezdtem el fordulni a japán zene felé. Egy párszor meghallgattam, de nem is jött vissza a régi hangulat, úgyhogy itt abbamaradt az Ákos fanságom, és pihent egészen máig.

De most újrahallgatni, nagyon-nagyon jó érzés. És most azt érzem, hogy ahogy egyre több olyan magyar zenét hallgatok, amiket régen szerettem, hogy nagyon jól megfér egymás mellett a magyar és a japán könnyűzene. ^^ Sőt! Én vélek felfedezni zenei hasonlóságot Ákos és Okui Masami (újabb dalai) között! Masami is ugyanezt a fajta progresszív rockot nyomja, csak hát ugye a szöveg másról szól kettejünek. Masami egyszerűbben fejezi ki magát, és ugye más kontinens, más kultúra, a gondolkodás, és a szöveg is más. De szerintem a zene sokban hasonlít.

De aminek még nagyon örülök, hogy próbáltam énekelni egy pár Ákos dalt miközben hallgattam, és meg voltam lepve, hogy kijöttek a magasabb hangok is. O_O Azt hiszem, most értettem meg igazán, hogy mit jelent az, hogy kinek milyen a hangfekvése, ahogy Amina is írta a 2010. októberi Mondo magazinban. Valami ilyesmit kéne japán nyelven is találni, mert teljesen más érzés volt ezeket a dalokat énekelni. És szerintem a karaoke versenyen (vagyis ezentúl énekversenyen) is teljesen más arcomat, és hangomat mutatnám meg. Különben megörültem, amikor megláttam, hogy a Még közelebb albumon van olyan dal, hogy Még közelebb (instrumental), na mondom lehet belőle kfn-t készíteni, csak amikor meghallgattam, akkor döbbentem rá, hogy ez csak egy áthangszerelt, szöveg nélküli zene, úgyhogy a karaoke verzió ugrott... Kár, énekelnék Ákost, és ahogy megnéztem a listát, egy Ákos dalból sincs még kfn. Na de ez nem azt jelenti, hogy nem is lesz. Ha vocalosan is, de csinálok egy pár nem animés kfn-t. ^_^

Szeretek "kirándulni" Budapesten. Új helyeket felfedezni, ahol még soha nem jártam. Tegnap a Mexikói úton voltam, egy vaterás adás-vétel okán. Valahányszor a kis földalattin járok (ami elég ritka) mindig elképzelem, hogy a megállókon ilyen XX. század eleji emberek vannak, nagyon hangulatosak a megállók. Persze, tudom, hogy a kis földalatti Közép-Európa első metróhálózata. Ismeri / emlékszik még valaki az Egyszer volt hol nem volt... volt egyszer az ember című francia rajzfilmre? Nagy kedvencem volt, és abban volt egy jelenet talán 1907-ből, ahogy metróalagutat építenek, azt hiszem, hogy az a jelenet Budapesten játszódott. És nagyon tetszik, hogy megőrizték a megállók régies hangulatát.

Más. Ma ismét hazautaztam Békéscsabára a hétvégére, sikeresen letudtam a ZH-kat a főiskolában, és most pihenek. Előkerítettem a régi Ákos, Bonanza Banzai kazettákat és CD-ket. Hallgatni még nem tudom, mert minden lejátszómat Pesten hagytam, de már a borítók nézegetése is sok régi emléket hozott vissza. Elviszem majd magammal Pestre. Persze, tudom, hogy letöltéssel is tudnám hallgatni, anélkül, hogy elvinném a kazettákat, CD-ket, és helyet takarítanék meg a (egyébként eléggé kicsi) szobámban, de én annyira becsülöm az eredetit, hogy nagyon szeretem azon hallgatni. Ha régimódiságnak tűnne a mai technológia mellett CD-t és kazettát hallgatni, hát nyíltan vállalom. Amikor mutattam bagszinak múlt héten a kazettáimat, azt beszéltük, hogy lehet, hogy a mai 6-7 éves gyerekek azt se tudják már mi az a kazetta. Én valamilyen szinten sajnálom, hogy szinte megszűntek a kazetták, mert nekem anno arra volt jó, hogy ha szeretnék megismerni egy kiadványt eredetiben, és nincs annyi pénzem, hogy megvehessem CD-n, akkor ott volt kazettán. Ó, persze, ott vannak a letöltések, de nekem az a bajom velük, hogy azok nem olyan személyesek. Az nem olyan nekem, mintha az előadótól származnának. A letöltések problematikáját sokan felvetették már, de igazi megoldás a mai napig nem született rá. És nekem, mint zenekedvelőnek, és "eredeti-gyűjtőnek" is fájdalmas, hogy sorra bezárnak a lemezboltok, és a nagyáruházak lemezkínálata is egyre inkább csonkul. Mondjuk, próbálkoztak olcsóbbá tenni a CD-ket, úgy, hogy mindenféle fapados kiadásban megjelentették az albumokat újra, gondolván, hogy ha az embereket ennyire nem érdekli a minőség, és a szép borító, akkor kár pénzt pazarolni rá. Az az igazság, hogy ez a gondolat egyáltalán nem alaptalan, de ez mit sem segített a magyar zenepiacon, mert a letöltés még mindig ingyenes. A fapados kiadás meg mondjuk 1.500 forint, és a letöltés még mindig 1.500 forinttal olcsóbb. Nekem sokkal jobban tetszik a japánok módszere, akik úgy "védekeztek" a letöltések ellen (egy olyan országban virágzik csak igazán, ahol a csúcstechnika a legszegényebbeknek is elérhető), hogy preszízs-értéket adtak a kiadványaiknak azáltal, hogy van "regular edition" és van "limited edition". És a limited edition-t megáldják mindenféle extrákkal videoklipekkel, making of videókkal, koncertvideókkal, stb. mindezt alacsony felárral. Ezt nagyon jó dolognak tartom, és bár Japánban is egyértelműen csökkentek a lemezeladások (A '90-es években 10.000-es eladással a Top 30-ba sokszor esély se volt bekerülni, most meg Megumi Hayashibara új albuma 11.591-es eladással a 6. helyen végzett) de tartja magát. Én ezt sokkal járhatóbb útnak tartanám. Tanulok én Számvitelt, meg Közgazdaságtant, és hasonlókat, és nekem az az én véleményem, hogy ha egy vállalat anyagi nehézségekkel küzd, akkor azt ne a költségek megnyirbálásával, és a minőség rontásával oldja meg, mert azzal csak rövid távon lehet segíteni. Persze azt nem tudom, hogy ez a való életben hogy lehet kivitelezni, de az AnimeStars megszűnése valahol ezt igazolja. Ehhez az kell, hogy még a kezdeti stádiumban észrevegyék, hogy baj van. Visszatérve a magyar zeneiparra, véleményem szerint azzal lehetne segíteni a magyar kiadványokon, hogy presztízs-értéket adunk a CD-knek. És erre én jó megoldásnak tartom a CD+DVD limited edition kiadványokat, és szerintem nem sokkal nagyobb anyagi ráfordítás, és lehet, hogy hosszabb távon megtérülne. Én azt gondolom, ha a vásárló / rajongó látja, hogy a CD borítója, szép, igényes, és extrák járnak mellé, akkor lehet, hogy megváltozik a gondolkodása, és talán azt fogja gondolni, hogy megéri megvenni eredetiben. Aztán nem tudni, mi lesz az eredménye. De az nekem nagyon tetszik, hogy Ákos új albuma (A katona imája, ami 2010. október 20-án jelent meg) külsőre igényesnek tűnik, és hogy CD+DVD kiadás. Meg is venném, csak hát a 3.990 ft, az nekem sok, bár ha szépen lassan összespórolnám rá a pénzt... És biztos vagyok benne, hogy zeneileg is értékes lehet az album, hisz 4 éve nem jelentkezett stúdióalbummal, és biztosan nagyon sokat dolgoztak a dalokon.

Hát nem teszem zsebre ezt a mai délutánt. ^^' Már többször motoszkált a fejemben, hogy le kén vinni a régi tankönyveimet. Itt árválkodnak a szekrényben már mióta, egészen általános iskola 2. osztályától 12. osztályig. Az egész ágyat beterítették. Csinálni kellett volna képet, de már késő. Egy viszonylag nagy porszívós dobozban belefért a könyvek és füzetek kb. harmada Azt anyámmal levittük közösen. Sajnos nincs akkora fizikai erőm, hogy azt a kb. 30-40 kilót egymagam levigyem, de mégis megoldottam, lecsúsztattam a lépcsőn. ^^' Aztán még anyám abban segített, hogy helyet csinált lent a tárolóban a mi részünkben, hogy el tudjam rakni a többit is. Ez nagy segítség volt, sok időt megspóroltam vele. De még így is háromszor kellett fordulnom, mire a Tescós szatyrokban levittem mindet. Anyám azt is javasolta, hogy vigyük le egyenesen a szemétbe. Azt még nem akartam, mert olyan érzésem lenne, mintha az életem egy nagy részét dobnám ki. De nemcsak ezeket vittem le. Hanem a régi kazettákat is, amiket az idők során vettem. Azok is már ott voltak a szekrényben, de rég nem vettem elő. Volt egy időben mániám, a kazetták gyűjtése. Szép mennyiség gyűlt őssze, legalább 200 darab. Csak azokat hagytam meg, akiket a mai napig szeretek. LGT, Zorán, Princess, Nox, Ákos, Bonanza Banzai, Presser Gábor, és egy pár hasonló. Egy olyan 40 darabot hagytam meg.  Valamint még egy pár régi könyvet, melyek legalább 20 évesek, de voltak köztük 50 évesek. Ezeket egyenesen a kukába vittem ki az utcára. Beszéltük egy időben, hogy ki lehetne dobni a sok régi könyvet. Ezek mind apámnak voltak, azt mondta, hogy régen sokat olvasott, ami egyébként hihető is volt, mert elég sok mindent tudott. De amióta nincs köztünk, senki nem vette elő, és senkinek nem kell. Engem sem érdekelnek. Amik kellenek könyvek, azok a szobámban vannak. Szóval ennyi. Valószínű, hogy a többi régi könyvet is kidobom, naponta mindig egy kicsit.

Holnap átjön Bori, átadom neki azokat a Pokémon Advanced részeket, amik most mennek az RTL Klubon, és DVD felvevőre felvettem. Tehát szinte mindegyiket. Úgy lesz, hogy kiírom DVD-re, és Windows Movie Makerrel kivágjuk a reklámokat, meg a nem odavaló dolgokat, mert jórészt beprogramoztam a DVD felvevőt.

De amúgy vannak olyan dolgok amiktől SOHA nem tudnék megválni, ezt már most biztosan állítom. Természetesen ezek a Nintendo játékok, és minden Nintendóval kapcsolatos dolgok. Aztán anime DVD-k, mangák, és azon elóadók CD-i és kazettái, akiket a mai napig szeretek (kicsit feljebb megírtam őket) Természetesen beletartozik Megumi Hayashibara és Okui Masami.