A Super Mario All-Stars miatt kicsit hanyagoltam az animét, de most, hogy végigjátszottam a Super Mario Bros. 3-at is, ezennel újabb játék kapott "Complete-állapotot" a Backloggery profilomon, ismét nekiveselkedtem az animének. Most az 52. részt néztem meg, most nagyon jó részek vannak. Egy városban szálltak meg Luffyék (az istenért sem akar eszembe jutni a neve), itt jár Buggy, aki hiába keresi Luffyt, sehol nem leli (egy pár jelenet igencsak emlékeztet a Tom & Jerry-re. :D), Sanji a burning latin nővel méri össze szakácstudását (neki sem jut eszembe a neve. T_T), Usopp élet-halál csatát vív azzal a tengerésszel (neki sem jut eszembe a neve, én nem tudom hova figyelek, amikor az animét nézem. -_-), akiről kiderül, hogy hősünk apja egyszer már elbánt vele.
Lényegében ennyi. Nagyon jók ezek a részek, szinte nézetik magukat, tényleg szinte olyan, mint egy könyv, amit nem lehet letenni, és még azt is meg tudom bocsájtani ennek fényében, hogy lassú a történet folyása.
Időközben megismerkedtem még egy pár One Piece kislemezzel. A TOMATO CUBE: Watashi ga Iru yo dala nagyon tetszik, így érdeklődéssel hallgattam a kislemezt. Nem rossz, de ez sem az igazi. Azt érzem egy jó pár előadónál, hogy a One Piece dalnak szánt daluk ilyen kompromisszummal készült zene, ugyanis bár a stílusukon belül mozognak, de a kislemezen szereplő B-side track sokkal közelebb visz az együttes valódi stílusához, ami az én esetemben nemigen válik be, de lehet, hogy másoknak bejön. Amire még nagyon kíváncsi voltam az az Asia Engineer: Eternal Pose kislemez. Valamiért távol áll tőlem a rap és vállfajai, de ez a dal iszonyatosan bejön. Magán a kislemezen nincs mit csalódni, mert csak ez az egy dal van rajta, meg egy rádió-adás. Na ilyet se hallottam még kislemezen: Asia Engineer Super Radio Show: ONE PIECE Special. 18 perces rádióadás hallgathatunk végig, melynek vendége Mayumi Tanaka és Kappei Yamaguchi, vagyis Luffy és Usopp seiyuu-i. Nagyon érdekes volt hallani őket. Mayumi Tanaka le nem tagadhatná, hogy ő Luffy hangja, annyira hasonlít rá. Gyakorlatilag nő létére minimális változtatással képes fiú karakternek olyan hitelességgel adni a hangját, hogy tényleg, nagyon ráillik Luffyra a hangja. Kappei Yamaguchi pedig adja magát. Nagyon hiányolom mellé Megumi Hayashibarát. Nem néztem sok Ranma 1/2 részt, de azalatt a pár rész alatt úgy összenőtt számomra a hangjuk, hogy már-már párban említem őket magamban. Akárcsak Megumiból, Kappeiből is annyira természeteséggel árad a pozitív életszemlélet, a vidámság, hogy már a hangjával képes mosolyt csalni az arcomra. És már csak kettejük miatt is megérné végignézni a Ranmát. De visszatérve a rádióadásra, nagyon jó volt összességében. A csapat tagjai rögtönzött rapszöveggel ("magyarán" freestyle-lal) mutatták be a 2 seiyuu-t és a karakterüket. Meg az volt még vicces, amikor rá akarták venni őket rappelésre. :D Hát hallatszott, hogy nem az a szakmájuk, de aranyosak voltak, hogy megpróbálták. ^^ Maki Otsuki (az első 2 ending előadója) kislemezei elég jók. A memories nem a kedvencem, ellenben a RUN! RUN! RUN! valami fantasztikus! A single is nagyon jó lett!
Érdekes, ahogy utánanéztem az OP / ED előadóknak, hogy kik ők, mit csinálnak, döbbenten tapasztaltam, hogy egy részük abbahagyta a zenélést, vagy más formában foytatja. Például Maki Otsuki ma a CASSIS nevű együttes énekese, 2002-ben végleg feladta a szóló karrierjét, Ruppina elvileg egy együttes, az sem élt sokáig, ma már csak az énekesnője folytatja szólóban. A Tackey & Tsubasa is abbahagyta, de most idén ők a fő visszatérők. Hát, nagyjából ennyi.
2010. március 17-én megjelent a One Piece 10. évfordulójának alkalmából egy ONE PIECE MEMORIAL BEST nevű válogatás CD, mely az addigi összes One Piece openinget és endinget tartalmazza, egy pár bonus trackkel. Külön-külön is ismerek egy pár számot, de így egyben hallgatni ezeket a dalokat, valami hatalmas! Nagyszerű kiadvány. Olyan kincseket lehet találni japán dalok terén, hogy még most sem hiszem el, hogy még mindig lehet újdonságot felmutatni Jpop terén! Az animét már egyáltalán nem követem. Volt egy nagyon jó rész 2009. őszén, amikor Luffyék a börtönbe mentek megkeresni a bátyját, az nagyon vicces volt, azt nagyon szerettem, de hogy egyszer csak a történet felénél hirtelen megszakítják fillerekkel, azt nem tudtam megbocsájtani. És nem is volt jó történet. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz a vége, azért az érdekel, meg az elejét is kb. 50. részig láttam. Újra neki kéne ülni nézni a sorozatot. Visszatérve az albumra, álljon itt a tracklistje: