Most egy kicsit könnyedebb blogposttal jelentkezek, egészen pontosan egy listával, amiben összegzem, hogy melyik Haikyuu!! dalt hányszor hallgattam meg, amióta megjelentek.
SPYAIR: Imagination (534)
NICO Touches the Walls: Tenchi Gaeshi (327)
NICO Touches the Walls: Mashi Mashi (297)
SPYAIR: I'm a Believer (284)
tacica: LEO (281)
Sukima Switch: Ah Yeah!! (272)
tacica: Hatsunetsu (256)
BURNOUT SYNDROMES: FLY HIGH!! (251)
BURNOUT SYNDROMES: Hikari Are (243)
Ishizaki Huwie: Hoshi wo Tsukamaete (231)
Galileo Galilei: Climber (214)
SUPER BEAVER: Toppakou (158)
BURNOUT SYNDROMES: Phoenix (115)
SPYAIR: One Day (78)
CHiCO With HoneyWorks: Kessen Spirit (29)
Tehát zene formájában is nagyon szeretem az animét. Mellesleg természetesen nem striguláztam, a Last.fm szedte össze nekem ezeket a számokat.
Ismét eltelt egy év és szerencsére jó tartalmas is volt. Ha értékelnem kellene ezt az évemet, akkor a múlttal való számvetéssel kezdeném. Alapvetően 5 nagyon jó évet tudok mondani az életemben:
1993 - Mert ekkor lettem igazán játékos, a Super Nintendónak köszönhetően éreztem igazán rá, hogy mennyire jó játszani.
1997 - Gyerekkorom fénykorát ekkor éltem.
2006 - Egyik legnagyobb fordulópont ekkor érkezett, amikor igazán igényem lett arra, hogy önálló életem legyen, emellett a japán zene és az animék is ekkor jöttek az életembe.
2009 - Életem egyik leggondtalanabb éve, valamint ekkor jött életem második nagy szerelme, amiből ugyan nem lett semmi, mégis jó érzésekkel gondolok rá.
2019 - A másik nagy fordulópont életemben, amikor ráfordultam arra az irányra, amelyen jelenleg is haladok. Úgy tűnik, ez lesz a cél.
De egyik év sem volt annyira jó, mint a 2022-es. Több célt is sikerült elérnem és több mindenben jó irányba haladok. Például sikerült 16 kilót leadnom, nem is híztam vissza és folyamatosan edzek, hogy minél jobb alakom legyen. Ez az, amiben jó irányba haladok és jövőre csak jobb lehet. És az is eredmény, hogy sikerült kijutnom Hollandiába és úgy néz ki, hogy tényleg ott lesz a helyem. Ezzel kapcsolatban az lesz a dolgom jövőre, hogy kint maradhassak. A terveim szerint jövőre fejezem be az egyetemet és a jövő évre nagyszerű eredmény lesz egy olyan munkát találni, amit örömmel fogok végezni és egy kisebb lakást találni, amit bérelhetek.
Ami a párkapcsolatot illeti... arra más azt mondaná, hogy felejtsem el és jó eséllyel igaza is van. De én inkább azt mondom, hogy van is és nincs is. Nemcsak azért gondolkodok így, mert nekem így könnyebb, hanem mert mindig is toleránsabb voltam a kapcsolatokban. Ha csak arra gondolok, hogy a való életben több ismerősöm végül "szétment" kapcsolatát is megmenthetőnek gondoltam magamban. Bár ez is olyan, hogy ahogy én raktam össze a fejemben, de nem én vagyok benne, nem tudom, hogy mik történtek ott valójában és a másik azt hogy élte meg. A másik meg filmekben, sorozatokban is kevés olyan szétment kapcsolatot látok, amelyről tényleg azt gondolom, hogy azon már nem lehet segíteni. Vannak, akik azért szeretnek filmet nézni, hogy egy saját befejezésen gondolkodjanak, én inkább azért, hogy én szereplője lennék, hogyan viselkednék egy-egy adott jelenetben. Vagyis belehelyezem magam a filmbe. A lényeg most az, hogy most ilyen "kinn is vagyok benn is vagyok" helyzetben vagyok. Tehát bárki bejöhet az életembe (persze, akit én is szívesen látok), de ő is visszatérhet, ha akar.
Tehát az, hogy mindennél jobb volt ez az év, nem azt jelenti, hogy tökéletes volt, de arra bőven jó, hogy elég motivációt adjon a jövő évre. Hogy érdemes harcolni, mert ha teszek érte, akkor valóra válhat. Persze ehhez az is kell, hogy ne elérhetetlen álmokat szőjek, hanem olyanokat, amik által egy kicsivel tolom kijjebb a határokat és örömöt okoz, ha elérem. És ez komoly önbizalommal ruház fel, ami talán látszik is rajtam. De ez nem azt jelenti, hogy mindig jól vagyok magamban. Előfordul olyan, hogy este, amikor úgy fekszek le aludni, hogy a hiányérzet dominál bennem. Leginkább azért akkor, mert akkor már semmi inger nem ér. Akkor csak a gondolataimmal vagyok és előfordulhat, hogy épp a negatív gondolatokkal, érzelmekkel vagyok együtt. De ezek ellen nem harcolok, pont az nyugtat meg, hogy nem nyomom el, hanem hagyom megélni. Utána aztán jobb lesz. Ha hagyom megélni a negatív érzelmeket és azt, hogy mi hiányzik, az jó irányt adhat arra, hogy mi az, amiért érdemes küzdeni, mi tehet elégedettebbé.
De az év végén történtek olyan pozitív dolgok, amik szintén motivációt adnak a jövő évre. Ha már tegnap írtam az új Ganxsta Zolee és a Kartel albumról, akkor jöjjön tőle egy idézet. mely a 2002-es Gyilkosság Rt. albumának Engem ott találsz című dalában a következőképp fogalmazott:
Nyisd ki a szemed, figyeld, mi történik veled, mert A legnagyobb vesztes, aki nem látja, hogy nyert.
Komoly igazság. Érdemes jobban figyelni Ganxsta Zolee szövegeit, mert itt-ott elrejt bölcsességeket.
És milyen érdekes, hogy akkor fordult sokkal jobbra az életem, amikor abba a korba léptem, amelyben Okui Masami megjelentette a ReBirth című albumát, szólva a megújulásról. És arra arra gondolok, hogy a rá következő album a Dragonfly, ami egy még erősebb, még magabiztosabb album, határozottan jó ómen. Azt gondolom, hogy egyfajta krízisen át kell esni a fiatal években a megújulásért. Amikor szembesülünk azzal, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elterveztük. Ekkor fontos megélni a veszteségeket, elfogadni a történéseket. Nekem is az eredeti tervem az volt, hogy Budapesten fogok élni, ahogy fentebb írtam, volt egy nagy szerelmem, amit végül el kellett veszítsek, de azoknak meg kellett történjenek, hogy aztán végül oda jusson el az életem, ahol most tart. Utólag azt mondom, hogy sokat hibáztam, de szembesülni azzal, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elterveztem jó volt arra, hogy ebből megújuljak. Ezek megalapozzák azt, hogy értékeljem azokat a dolgokat, embereket, amik, akik megadattak. Továbbra is azt gondolom, hogy a 30-as évek kiváló korszak arra, hogy kellő tapasztalattal, de még fiatalon egy új életbe kezdjünk, mintegy újjászületve, megújulva. Ennek szellemében vágok neki a 2023-as évnek.
És most térjünk rá a szokásos zenei értékelésre, miket hallgattam, miket fedeztem fel idén. Továbbra is baromi gáznak tartom, hogy a Spotify az éves zenei elemzéseket december elején küldi, mintha az újév decemberben kezdődne... Tisztelettel felhívnám a figyelmet, hogy az újév januárban kezdődik és sokkal jobb december 31-én összegezni, minde november 30-án, vagy küldik ezeket a wrapped-eket. De nemcsak ezért nem foglalkozok a Spotify-jal, hanem mert ott kevesebb zenét hallgatok. Még mindig többségében offline hallgatok zenét, aminek több oka is van:
Sok általam szeretetett zene még mindig nem érhető ott el. Elég csak Okui Masami régi albumaira gondolni. Ezeknek többségében szerzői jogi okai vannak. Emiatt van az, hogy azok a JAM Project dalok nincsenek fent a Spotify-on, amikben Mizuki Ichiro énekel. Emiatt az első album a BEST Project még mindig nincs fent.
Az is baj, ha egy dal nem úgy van taggelve, ahogy a Last.fm profilomban van (pedig sokszor az a helyes), ezért ugyanaz a dal két külön dalként van jelen.
Nemrég jöttem arra rá, hogy dalok minősége a zenei streamind szolgáltatásokon nem az igazi. A beállításokban nekem kell külön "Zeer hoog"-ra állítani a lejátszás minőségét, ha 320 kbps-ben akarom hallgatni a dalt, de ez még mindig veszteséges minőség. Hogy ez mit jelent, azt a következőképp tudom illusztrálni: Egy átlagos veszteségmentes dal 900-1100 kbps minőségű. A CD-n egységesen 1414 kbps minőségű a zene. Nemrég óta létezik úgynevezett hi-res veszteségmentes minőség 3000-4800 kbps minőséggel. Tehát ha igazán jó minőségben akarok zenét hallgatni, akkor a megfelelő technika mellett azt még mindig csak offline tudom megtenni.
Ezek miatt van az, hogy még mindig a Last.fm profilom nyújtja a legpontosabb képet arról, hogy milyen zenét hallgatok. Ezért is külön öröm számomra, hogy idén felélesztették hamvaiból a Winamp-et. Én ezen hallgatok a leggyakrabban zenét.
Azóta még eggyel frissítették a Winampet, a legújabb változat van a gépemen. Ó, igen, a legújabb Hayashibara Megumi kislemezt hallgatom most, a Shuuketsu no Hate ni-t. Fogok erről is majd írni, most jelent meg december 21-én. Érdekes kislemez. Szóval Winamp-et, alkalmanként Foobar2000-rel hallgatok zenét, de azt annyira gyakran nem használom, mert nem annyira dizájnos. Leginkább zene konvertálására használom, vagy ha túl sok zenei fájl adatait (évszám, album címe) kell egyszerre átírni, azt a Foobarnál meg lehet tenni, így ott időtakarékos. Egyébként elsődlegesen Winampen hallgatok zenét.
Az év dala 2022
Ilyen hosszúra nyúlt bevezető után lássuk, hogy melyik az a dal, amelyik idénről a legjobban tetszett, amelyik a leginkább hatással volt rám.
Suara: Hyakunichisou
Ebben nagyon nincs meglepő nálam. Ha Suara egy balladával érkezik, az jó eséllyel pályázik az év dala címére nálam. Hiszen ahogy többször is írtam már, nagyon szeretem azokat az érzelmeket, amikkel Suara énekli a dalait és hogy valahogy ezt képes úgy művelni, hogy az istennek se tudom őt megunni. Suara egy újabb kiváló példa arra, hogy milyen az, amikor valaki a helyén van és azt csinálja, amit szeret. Ezáltal tud kiteljesedni és olyat csinálni, ami által a világot egy kicsivel jobb hellyé teszi.
Nos, akkor lássuk a Last.fm statisztikákat. Azért a Spotify-nak jelentős szerepe van, mert azáltal, hogy ott is hallgatok zenét, a 2009-es regisztrációm óta idén hallgattam a legeslegtöbb zenét, egészen pontosan 25.755 alkalommal hallgattam ebben az évben dalt. Amíg korábban az volt a cél, hogy a 2010-es 20.512 összhallgatást valahogy túlszárnyaljam, ezt idén nagyon meghaladtam. Idén is volt arra példa, hogy kifejezetten azért hallgattam zenét, mert annak a művészi igényére volt szükségem, de volt olyan is, hogy csak önmagam szórakoztatására, időtöltésére. És kétségtelen, hogy a Spotify egyik nagy előnye, hogy nem kell feltétlen letölteni mindenféle dalt, amihez csak úgy hangulatom támad. Bár ez azzal is jár, hogy azz idén hallgatott zenei reperotár jelentősen felhígul. Így jött össze idénre a 25.755-ös összmeghallgatás.
De lássuk is, hogy ez hogy áll össze.
Top 10 előadók 2022
JAM Project (4.136)
Hayashi Yuuki (2.926)
Hayashibara Megumi (1.178)
Suara (1.067)
Okui Masami (950)
Tachibana Asami (824)
Zorán (581)
Ganxsta Zolee és a Kartel (509)
SPYAIR (366)
wacci (325)
Itt tenném hozzá, hogy az LGT a 324-es összhallgatással épp, hogy lecsúszott a Top 10-ről. Ha nem jött volna a Bakuten!!... És akkor mondom azt is, hogy a 12. helyen a BURNOUT SYNDROMES van 323-mal. De ilyen is van. Utána meg már csak 300 alattiak vannak.
Top 10 filmzene albumok 2022
TV anime: "Bakuten!!" Original Soundtrack (736)
TV anime: Haikyuu!! TO THE TOP Original Soundtrack (734)
Eiga Bakuten!! Original Soundtrack (456)
TV anime: Haikyuu!! Original Soundtrack Vol. 1 (396)
TV anime: Haikyuu!! Original Soundtrack Vol. 2 (276)
TV anime: Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL. 1 (243)
TV anime: Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru Original Soundtrack (233)
TV anime: Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL. 2 (199)
TV anime: Haikyuu!! Karasuno Koukou VS Shiratorizawa Gakuen Koukou Original Soundtrack (183)
Boku no Hero Academia 2018 Original Soundtrack (128)
Végül csak megtettem, hogy a filmzene albumokat külön választottam a többi zenei albumtól, mert akkor a többi alig kapott volna helyet. Egyébként meg nem szorul magyarázatra. Olyan, mint az előző években, egyedül a Bakuten!! az újdonság, ami jött, látott és győzött. Zeneszerző meg mindegyik esetében ugyanaz: Hayashi Yuuki, illetve a Haikyuu!! zenéket Tachibana Asami-val együtt írták. És amíg fennáll a tény, hogy ők ketten írták a Haikyuu!! zenéket, addig mindkettejüknek bérelt helye van a Top 10-es listában.
Top 10 albumok 2022
JAM Project BEST COLLECTION XIV Max the Max (327)
Ganxsta Zolee és a Kartel: A bohóc (310)
Suara: Infinity Kibou no Tobira (167)
Suara: Hikari (157)
Hayashibara Megumi: Tanoshii Douyou (150)
Hayashibara Megumi: Slayers MEGUMIXXX (137)
JAM Project: THE JUDGEMENT (121)
JAM Project: JAM FIRST PROCESS (120)
JAM Project: MAXIMIZER ~Decade of Evolution~ (118)
JAM Project BEST COLLECTION XIII A-Rock (115)
Az első három helyen az idén megjelent albumok, a többi pedig ahogy jött. Illetve a JAM Project mini-albm tudott feljönni még. Meglepetés számomra Hayashibara Megumi gyerekalbuma, de hát sok rajta a rövid dal, ezért tudott feljutni az 5. helyig. A többit meg ahogy hallgattam.
Top 10 kislemezek 2022
Matt Nash: Losing My Mind (215)
Suara: Hito Nanda (174)
Guz: Kush (173)
Elderbrook: Body (Remixes) (155)
Centimillimental: Seishun no Enbu (134)
Vintage Culture: You Give Me a Feeling (133)
Hugel: Eyes On You (124)
Konstrakta: In Corpore Sano (124)
wacci: Anata ga Iru (120)
JAM Project: "Muv-Luv Alternative" Insertion Song Collection (107)
Na itt mutatkozik meg igazán, hogy mennyit hallgatom a Spotify-t. Az ott felfedezett kislemezek vannak döntő többségében jelen. Illetve ezüstérmes az új Suara kislemez, illetve a Bakuten!! opening és ending kislemezei is itt vannak.
Végezetül lássuk az idén 100 legtöbbet hallgatott dalt.
Top 100 dalok 2022
Matt Nash: Losing My Mind (215)
Guz: Kush (173)
Elderbrook: Body (BluePrint Remix) (145)
Vintage Culture: You Give Me a Feeling (133)
Konstrakta: In Corpore Sano (124)
Suara: Hyakunichisou (121)
Oden & Fatzo: Lauren (I Can't Stay Forever) (116)
Hayashi Yuuki: Jun'i Happyou (111)
Tom Gregory: Footprints (92)
Hugel: Eyes On You (81)
SPYAIR: Imagination (77)
Ali Bakgor: In Your Eyes (Extended) (76)
Flight Facilities: Move (Loods Remix) (76)
Suara: Eigou no Sadame (71)
Donnie & Rene Froger: Bon Gepakt (70)
The Soundlovers: Run-Away (69)
Asuka Ota & Hajime Wakai: Walking the Hot Desert (67)
Capella: Move on Baby (65)
SPYAIR: I'm a Believer (65)
Sarazanmai: Kawausoiya (65)
wacci: Anata ga Iru
wacci: Bokura no Ippo
Hayashi Yuuki: Kako
Hayashi Yuuki: Genjitsu
Roce: Follow
Michael Schulte: Here Goes Nothing
BURNOUT SYNDROMES: Hikari Are
Tachibana Asami: Aseri
JAM Project: SKILL
Suara: Ruten no Inori
Centimillimental: Seishun no Enbu
NICO Touches the Walls: Tenchi Gaeshi
JAM Project: VICTORY
SUPER BEAVER: Toppakou
Centimillimental: nag
BURNOUT SYNDROMES: FLY HIGH!!
JAM Project: Piano Kyousoukyoku Dai 4-ban~Kaijin Sanka
Suara: Hyakunichihsou (Instrumental)
Tachibana Asami: Iya na Otoko
SPYAIR: Trust your anthem
2 Brothers on the 4th Floor: Never Alone
Go_A: Shum
JAM Project: Over the Max ~Tamashii no Keishou~
Hugel: Eyes On You (Extended Mix)
James Hype: Ferrari
JAM Project: Houkou Hate no Arano wa
Galileo Galilei: Climber
Mosaic: Rays of the Rising Sun
SPYAIR: ULTRA
Tachibana Asami: Junbi
U96: Das Boot
Kondo Koji: Potion Shop
JAM Project: Tread on the Tiger's Tail
Hayashi Yuuki: Ryou Seikatsu
E-Rotic: Max Don't Have Sex with Your Ex
KALUSH: Stefania
Suara: Kanashimi no Yoake Mae
tacica: LEO
JAM Project: GONG
JAM Project: HERO
Purple Disco Machine: In The Dark
SUPER BEAVER: Hitamuki
Sukima Switch: Ah Yeah!!
Okui Masami: Blood Blade -Hikari no Yami no Kanata-
JAM Project: NOTE
JAM Project: VOYAGER
JAM Project: Mirai he no Houkou
wacci: Koi Daro
Centimillimental: Hikari no Naka Tsutaetai Koto
ALI PROJECT: Hi no Tsuki
FLOW: RISING DRAGON
JAM Project: GO!!
La Bouche: Bolingo
Tachibana Asami: Nerawareta Kenma
JAM Project: D.D ~Dimension Driver~
JAM Project: RESET
JAM Project: Piano Kyousoukyoku Dai 4-ban~Kaijin Sanka (Instrumental)
tacica: Hatsunetsu
Hayashi Yuuki: Juunintachi
ACRAZE: To It Do It
COALTAR OF THE DEEPERS: Dear Future
Donnie & Frans Duijts: Frans Duits
E-Type: This is the Way
JAM Project: Lost my heart ~Kaze no Kioku~
JAM Project: Rocks
JAM Project: Zanzou no Revenger
JAM Project: Tsubasa
Thalía: La Loca
JAM Project: Fight on!
JAM Project: Meikyuu no Prisoner
Kageyama Hironobu: Dengeki Sentai Changeman
Froukje: 17
JAM Project: Battle Communication!!
JAM Project: Karma ~the dark side of human nature~
A mai nappal befejeztem egy másik projektemet a Discogs-on, feltöltöttem az összes Haikyuu!! CD adatlapját az oldalra, ami még hiányzott. Márpedig elég sok hiányzott. Kár egyébként, hogy japán CD-k annyira nincsenek fent az oldalon, pedig a népszerűsítés egy jó módjának tartom, ha minél több oldalon írunk róluk, hogy minél többen tudjanak az adott kiadvány létezéséről. Számomra abban rejlik az internet egyik lehetősége, hogy egy kicsit mi is segíthetjük, hogy a kedvencünk több publicitást kapjon, ne feltétlen csak a nagy cégek határozzák meg, hogy mi lehet népszerű, és mi nem. Persze a ráhatás tényleg nagyon pici, de az, hogy néhány napja teljessé tettem az oldalon az Okui Masami diszkográfiát a Discogs-on, az számomra azt is jelzi, hogy ér annyit a zenei munkássága, hogy rendezetten jelen van egy világszerte ismert oldalon. Meg jó így látni plusz egy oldalon az összes albumát és kislemezét. Alapvetően unalmas meg monoton munka, de engem motivál, hogy tehetek azért, hogy ismertebb legyen az a zene, amit szeretek.
És most a Haikyuu!! zenéit tehettem ismertebbé. Kilistázom ide azokat, amiket más csinált meg korábban.
Nos, összegezve a gondolataimat, azt tudom mondani, hogy szkeptikus vagyok. A BURNOUT SYNDROMES ugye két openinget énekelt a Haikyuu!!-nak. A FLY HIGH!! nagyon jó szám, viszont a Hikari Are nemhogy nem tetszik, hiszen kifejezetten rosszul megírt dalnak tartom. Egyrészt nem jön át a szöveg érzelmi mondanivalója, másrészt a refrén túlontúl hosszú. El van húzva, ezáltal elvész a szöveg lényegi mondanivalója, olyan érzetet ad, mintha többször tenné meg ugyanazt a kört, már nem tudom, hol tartunk, és egyszer csak azon kapom magam, hogy az énekes elordítja magát: "Terasu yo!", mintegy lezárva a refrént. Remélem, hogy az új opening inkább a FLY HIGH!!-ra fog hasonlítani minőség terén. Bár én sokkal inkább egy új előadóra bíztam volna az openinget, nem az eddigi opening előadók egyikére. A SPYAIR ugyanis nagyon sokat romlott minőség terén az évek során. És ez már a Haikyuu!!-nak énekelt két openingje alatt is tetten érhető. Az első, az Imagination egy mestermű! Jobb sem kell egy shounen animének. De a második évad első openingje, az I'm a Believer már komoly visszaesés. A dalban is nagyon komolyan visszavettek a lendületből, de ami nagyon komolyan meglepett, hogy a kislemez tartalmazza az Imaginationnek egy koncertfelvételét. Hát az valami katasztrofálisra sikeredett. Mélyebben énekelte végig, és hallhatóan végig szenvedett az énekes a dallal. Olyan érzésem volt, mintha maga a dal felvételkor komoly utómunkálaton esett volna át. Vagy azt tudom még elképzelni, hogy abban a dalban ugyan az énekes valódi hangját hallhatjuk, de abban a majdnem 3 percben minden erejét kiadta, és ugyanezt az erőt a többi dal mellett már nem bírja el. Főleg, ha a koncerteken hasonló erőkkel énekel meg egy dalt. Aztán meghallgattam az egyik későbbi albumukat, abból egyértelműen az jön le, hogy a SPYAIR engedett a minőségből. Nem írnak már olyan jó dalokat, talán mintha mentálisan elvesztették volna a fiatalságukat. De lehet, hogy ez így erős. És azt meg érdekes volt hallani, hogy a Bleach endingjük, a Last Moment (ami jóval az Imagination előtt jött ki) meg milyen jóra sikeredett. Azon a kislemezen van egy B-side track, ami nagyon tetszik. Úgyhogy határozottan voltak jobb időszakai a SPYAIR-nek, de ez régebben volt. Semmiképp nem bíznám a Sukima Switch-re sem, mert az Ah Yeah!! is hasonlóképpen szörnyű dal, mint a Hikari Are. Nem tudom, hogy gondolták el, hogy egy olyan férfi, akinek jól hallgatóan inkább az érzelgősebb dalok állnak jól, az majd elénekel egy olyan dalt, amibe logikátlan sorrendbe beletesznek egy-egy igen extrém gyors ütemet, hogy azzal azt jelzik, hogy mennyire izgatott az énekes, és mennyire tud azonosulni a dallal, holott teljesen nyilvánvalóan hallható, hogy ez csak egy alibi, és nem illeszkedik a dal dinamikájához. Úgyhogy a Sukima Switch nem jöhet szóba nálam. Viszont bíznám olyan előadóra az openinget, mint a FLOW, vagy a JAM Project. Nagyon szeretem azt a hangulatvilágot, amit a FLOW dalai árasztanak magukból, sok jó daluk van. És azt gondolom, hogy az a zene stílus, amit képviselnek, beleillik a Haikyuu!!-ba és a többi openingbe és endingbe. A JAM Project meg ugye kedvenc. Bár ők lehet, hogy erősek lennének a Haikyuu!!-nak. Úgyhogy talán maradjunk a FLOW-nál.
Nagyon megrökönyödtem, amikor utánanéztem az ending előadójának. Habár nem vagyok maradéktalanul elégedett mindegyik Haikyuu!! OP / ED dalával, de kétségtelenül komoly erősségnek tartom, hogy csak férfi előadó énekelt eddig dalt az animének. Ez most így talán szexistának hangzik, de szó nincs itt férfi preferenciáról. Nincs bajom azzal, ha egy shounen animének nő is énekel betétdalt, hiszen többségükben vannak női karakterek, sok esetben egy-egy női szereplő eléggé domináns. És az, ha őt egy női előadó reprezentál, az teljesen rendben van. Főleg, ha maga a dal is meg van írva. Viszont a Haikyuu!!-nál azért problémás a női előadó, mert bár vannak női karakterek, de egyértelműen a pasik dominálnak. Ugyanez a Kuroko no Basket-nél. Pont az volt a jó ott is, hogy mivel pasik voltak ott is döntő többségében, ott a GRANRODEO nagyon jól kiénekelte azt a fajta erőt, amit a fiúk képviselnek. Kis túlzással élve, a Kuroko no Basket-ben tombol a tesztoszteron, és ezt az opening és ending dalok kiválóan visszaadják. Nem utolsósorban maga a kosárlabda is meglehetősen dinamikus sportág, úgyhogy a GRANRODEO mindenképpen telitalálat volt. A Haikyuu!! esetében ugyan a röplabda nem annyira dinamikus sportág (bár mégis kiválóan ábrázolták az energiát, amit elsősorban a röplabda iránti lelkesedés adhat) de női előadó... Ráadásul ahogy belehallgattam néhány dalukba rettenetesen szkeptikus vagyok, hogy az animéhez illő dalt fognak énekelni. Mivel a Haikyuu!! dalainak többsége a rock kategóriába sorolható. Legalábbis nagyra becsültem, hogy domináltak az élő hangszerek. És ahogy belehallgattam néhány CHiCO with HoneyWorks dalba, egyértelműen az jön le, hogy a szintetizátor, elektronikus zene donimál náluk. Most két eset lehetséges: 1. Vagy írnak egy többi Haikyuu!! betétdalhoz illő dalt, és vagy beleillik a stílusukba és az animébe, vagy nem. 2. Előadnak egy pop dalt, ezzel megszakítva a többi dallal való harmóniát. Ebből pedig nem hiszem, hogy bármi jó sülhet ki.
Úgyhogy nagyon szkeptikus vagyok, hogy jó dalok fognak készülni. Cáfoljanak meg, és írjanak nagyon jó openinget és endinget. Az esélyt mindenképp megkapják.
Viszonylag kevés animének van Generasia oldala, csak a legnépszerűbbeknek. Úgy döntöttem, hogy megadom a Haikyuu!!-nak ezt a bizonyos legnépszerűbb státuszt, és kreálok neki egy oldalt, ami több órás munkával mostanra készen lett:
Ezzel az volt az elsődleges célom, hogy az összes Haikyuu!! album és kislemez az oldalon egy helyre legyen gyűjtve. Ezek is eléggé hiányosak voltak, folyamatosan egészítettem ki őket, mostanra teljes lett a Haikyuu!! repertoár. Íme.
Sajnos elég sok kislemeznek nincs meg a Generasia oldala, a Haikyuu!! COMPLETE BEST albumét is most csináltam meg. De majd én pótolom őket. Jellemző, hogy egy nagy rajongónak kell színre lépnie, hogy legyen elég információ róluk az interneten. A karaokék készen vanna, Tukeinon leellenőrizte őket, el van ragadtatva tőlük, most a Generasia oldalt kell Haikyuu!! kiadványokkal bővíteni.
Minthogy a Generasiára szokás eladási adatokat is kitenni, ezért ezeknek is utánanéztem. Már csak azért is, mert engem is érdekelnek, szeretek statisztikákat, eladási adatok böngészni. Meg is van az összes eddig ismert Haikyuu!! album és kislemez eladási adatai, ezeket szedném táblázatba.
Haikyuu!! kislemezek eladási adatai
#
Előadó
Cím
Megjelenés
Betétdal
Hely
Hét
Eladás
1
SPYAIR
Imagination
2014.04.30
S01 OP01
9
17
33.344
2
Sukima Switch
Ah Yeah!!
2014.07.23
S01 OP02
8
11
22.029
3
SPYAIR
I'm a Believer
2015.10.21
S02 OP01
9
12
19.931
4
NICO Touches the Walls
Tenchi Gaeshi
2014.06.11
S01 ED01
12
10
16.808
5
tacica
LEO
2014.09.10
S01 ED02
13
8
14.110
6
tacica
Hatsunetsu
2016.02.24
S02 ED02
19
6
10.079
7
BURNOUT SYNDROMES
FLY HIGH!!
2016.03.02
S02 OP02
20
6
8.417
8
NICO Touches the Walls
Mashi Mashi
2016.11.30
S03 ED
17
6
8.359
9
BURNOUT SYNDROMES
Hikari Are
2016.10.26
S03 OP
46
8
5.809
10
Galileo Galilei
Climber
2015.12.09
S02 ED01
29
5
5.188
Haikyuu!! albumok eladási adatai
#
Cím
Megjelenés
Helyezés
Hetek száma
Eladás
1
Haikyuu!! COMPLETE BEST
2017.04.19
5
10
15.229
2
Haikyuu!! Original Soundtrack I.
2014.11.19
50
2
1.945
3
Haikyuu!! Original Soundtrack II.
2014.12.17
71
2
1.923
4
Haikyuu!! Karasuno Koukou vs. Shiratorizawa Gakuen Koukou Original Soundtrack
2017.01.18
79
1
881
5
Haikyuu!! Sesond Season Original Soundtrack II.
2016.04.20
90
1
740
6
Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack I.
2016.03.16
83
1
724
Hogy egy OST albumból ilyen kevés megy el, azon nincs mit csodálkozni, Japánban is relatíve kevés fogy az OST CD-kből. Amúgy a Haikyuu!! COMPLETE BEST 5. helye "papíron" szépen mutat, de hogy mennyi is ér manapság egy 5. hely, azt jól mutatja, hogy ezt a helyezést 8.282-es eladással sikerült elérnie, míg a '90-es években kb. 90.000 körüli példány volt szükséges az 5. hely eléréséhez. Ennyit változtak Japánban is lemezeladások.
Annak ellenére, hogy nem vagyok maradéktalanul elégedett a Haikyuu!! openingjeivel és endingjeivel, úgy hallgatom a Haikyuu!! COMPLETE BEST albumot, mintha a japán könnyűzene egyik nagy csodája lenne. Ezen az albumon hallható az anime mind a három évadának openingjei és endingjei, valamint az OVA betétdala is. A dalok érdekességei, hogy szinte az összeset indie együttesek éneklik, akik a rock zenét alternatív módon közvetítik a hallgatók felé. Ez alapvetően jó dolog, és akár valami nagyon extrát is ki lehetett volna hozni a dologból, hiszen azért becsülik egyre inkább az indie előadókat, mert saját elképzelésük szerint írnak zenéket, nem igazán szólnak bele kiadók, producerek, hogy írjon zenét az adott műfajban. Ennek eredménye, hogy sok esetben kifejezetten egyedi, progresszív dalok születnek, hiszen többségük nagyon is tud zenét írni, és van gondolatuk az életről, a világ dolgairól. Csak azért hívják ezeket rétegzenének, mert nem mindenki tud azonosulni a szöveggel, vagy a kifejezésmóddal. Ráadásul az is előfordulhat, hogy a dal rosszul sikerül. Vagy rosszul van megírva, vagy nem az előadónak megfelelő.
Több ilyen is van a Haikyuu!! dalok esetében is, mégis azért hallgattatja magát, mert az album egységes egészet alkot. Valahogy sikerült megtalálni azokat az előadókat, akik hasonló zenéket írnak. Ezáltal nemcsak az album lett egységes, hanem magának az animének is egységes hangulatot adnak a dalok. Ami mindenképp nagyon jót tett az animének, de hogy milyenek külön-külön a dalok... hát lássuk.
SPYAIR: Imagination - Amikor az első dal a legjobb, az azért részint leírja az album minőségét. Na persze nem arról van szó, hogy kapcsoljuk ki a CD-lejátszót az első dal után, mert alapvetően vannak utána is jó dalok, de a puskaport a SPYAIR lőtte el. Kiváló opening a legjobb útindító dal. Erőteljes, inspiráló, azt érzem, hogy érdemes belevágni az álmaim megvalósításába, mert még ha lesznek is akadályok, az cél elérése minden nehézségért kárpótol majd. Rockzene a legjobbak közül! Még annyit elmondanék, hogy ha a kislemez (melyen megjelent a dal) B-side track-je is Haikyuu!! betétdal lenne, két 10 pontos dal lenne ezen az albumon. 10/10
NICO Touches the Walls: Tenchi Gaeshi - Az együttes neve nem ismeretlen az animések közegében, hiszen olyan olyan animéknek énekeltek dalokat, mint a Naruto Shippuuden vagy a Fullmetal Alchemist: Brotherhood. A Haikyuu!! első endingje ritka bátor vállalkozás, ugyanis nagyon kevesen merik meglépni azt, hogy egy dal ritmikáján változtatnak. Az alapötlet jó, mert más aspektusból lehet kifejezni a szöveg mondanivalóját, a dal hangulatát, de legalább ennyire veszélyes is, mert megtörheti az eredeti jelentést. És itt sajnos most az utóbbiról van szó. Hihetetlenül jónak indul a dal, pont annyira lendületes, hogy tökéletesen összehangban van a zene dinamikája a szöveg mondanivalójával, és nagyon átjön az, amiről énekes énekel. De a második refrén után, ki tudja, milyen indíttatásból, de hihetetlenül begyorsul az egész. Ez olyan szinten rossz hatással van a dalra, hogy konkrétan el is veszíti az eredeti jelentését, és átmegy az egész kapkodássá. A gyors zene alatt a számolás, és a huhogás meg inkább bohókássá teszi a dal végét, és elinflálja az érzést, amit az énekes közvetített. Akármi is az oka, nagy kár érte, mert nagyon jó dal lehetett volna. 7/10
Sukima Switch: Ah Yeah!! - Szerintem nagyon sokat fogom még szidni ezt a dalt. Az album leghosszabb dala egyben a legrosszabb is. Az a helyzet, hogy nagyon szét van esve a dal, és sehogy nem áll meg egybe. Az énekes alapvetően nagyon szépen énekli a verséket, mert lágy. Kifejezetten alkalmas lenne balladák éneklésére. A dallal az az alapvető baj, hogy alapvetően lassú, mégis szinte minden sorban elharap egy-egy szótagot az énekes. Ez sehogy nincs összhangban a dal lüktetésével. Ahogy írtam korábban is, akkor szokás elharapni egy-egy szótagot, amikor egy dal nagyon gyors, vagy heves érzelmeket akar közvetíteni. De itt erről szó nincs. Ami még baj, hogy a refrénnél erősen akar énekelni az énekes, ami technikailag sikerül is, csak az a baj, hogy az énekes valódi tudása nincs ezzel összhangban. Nem tudom elképzelni róla, hogy egy JAM Project-féle erőteljes dalt énekeljen. Ha már JAM Project, akkor ezt a dalt például Kitadani Hiroshi nagyon jól el tudta volna énekelni. Amúgy a Sukima Switch is énekelt openinget a Fullmetal Alchemist-nek, és ott is hasonlóan gyorsan énekel. Csak ott az a különbség, hogy végig egyenletesen gyorsan énekel, és valósággal tűzbe hoz, mert ott tényleg érződik, hogy tényleg heves érzelmeket közvetít. Nagy kár, hogy ez a dal nem ilyen. 3/10
tacica: LEO - Ez egy rendkívül sajátságos dal. Furcsa, komor légköre van, mintha beletörődött volna abba, hogy az emberek istennek hiszik magukat, és nem fogja megérteni őket. Aztán a bridge-re és a refrénre az erős váltás ad egy pozitív löketet a dalnak. Legyen az élet bármilyen, higgyék magukat az emberek, aminek akarják, ő a maga erejével továbbmegy. Ez nagyban enyhít a dal komor hangulatán, és sokkal inkább hallgattatja magát. A pozitív részek zeneileg erősek is, a többi halk, és így is egységes egészet alkot a dal. Kiváló alkotás. 8/10
Ishizaki Huwie: Hoshi wo Tsukamaete - Ez a dal nemcsak azért kakukktojás az album többi dalaihoz képest, mert ez a Lev Genzan! és a vs. Akaten! OVA-k betétdala, hanem zenei műfajában is kilóg a többi közül. Inkább mondható powerful pop-nak, semmint rocknak. Már csak azért sem, mert az énekesnek egyáltalán nincs rocker-hangja. Hovatovább olyan magas frekvenciákat énekel ki, ami bántja a fülemet. Nagyon kellemetlen hallgatni ezt a dalt, pedig alapvetően jól meg van írva, de nem vennék az előadótól egy CD-t sem. A második refrén utáni "keménykedés" meg már inkább komikussá teszi a dalt. Az énekes vélhetően a hátsó sorban volt, amikor a férfi nemi hormont osztották, de az biztos, hogy nagyon kevés jutott neki belőle. Erősen vetekszik a harmadik dallal a legrosszabb címéért. 3/10
SPYAIR: I'm a Believer - A második évadot szintén a SPYAIR vezeti be. Hihetnénk, hogy ez is van olyan jó, mint az album nyitótétele, de sajnos az a helyzet, hogy sokkal gyengébb, mint az Imagination. Szinte semmilyen hangulata nincs, és nem jön át az, hogy hisznek magukban az együttes tagjai. Habár hűek a saját stílusukhoz, de lényegesen lassabb, visszafogottabb, ami ahhoz képest, hogy az első dal egy mestermű, ez komoly visszaesés. Nagy kár érte. 5/10
Galileo Galilei: Climber - Két olyan dal van ezen az albumon, amivel nem tudok mit kezdeni. Az egyik ez, a második évad első endingje. Nem értem, mit közvetíteni az együttes ezzel a dallal. A rockzene megvan, de nem érzek igazán dallamot, nem érzem át a mondanivalót, az énekben sem érzékelek semmit. Ezt a dalt csak úgy ide tették, töltelékként az albumra, de a nesze semmi, fogd meg jól tipikus esete. 4/10
BURNOUT SYNDROMES: FLY HIGH!! - Na ez már sokkal érdekesebb. Ez a dal is bíztató hatású, de nem annak énekelném el, aki elindul az útján, hanem aki már úton van, de megtorpant, elakadt. Őt bíztatnám ezzel a dallal, hogy ne álljon meg, folytassa tovább az útját. Ebben a dalban ugyanis nagyon sok érzelem van, főleg az énekes hangjában. De a zenét is összhangba hozták az énekes hangjával, így egy nagyon jól megkomponált dallal van dolgunk, amellyel lelket lehet önteni abba, aki az útja során krízishelyzetbe került. 8/10
tacica: Hatsunetsu - Amikor először meghallottam ezt a Haikyuu!! végén, na gondoltam magamban, ez egy telitalálat. Egészen kb. 4-5 másodpercig. Ugyanis hihetetlen jó zenével indul, de az ének dallama megtöri a hangulatát. És nem is tér vissza. Az utána következő dallamvilág ugyan egységes, és érdemes meghallgatni a dalt, de a kezdeti dallamvilágért nagy kár. 7/10
BURNOUT SYNDROMES: Hikari Are - A másik dal, amivel fogalmam nincs, hogy mit akar az előadó közvetíteni. Már az önmagában érdekes, hogy kórussal indul a dal, és fokozatosan megy át rockzenébe a dal, és mivel nem gyors a váltás, ezért van egy íve a dalnak. Csak mivel nincs érzés az énekben, ezért nem jön át a szöveg mondanivalója. Ráadásul, amikor az énekes fejhangon énekel egy rövid részt a refrénben... Gyűlöletes számomra, ha egy férfi fejhangon énekel, mert elvész az ének ereje, és átmegy nyávogásba az egész. Másrészt meg olyan hangmagasságokban van, amiket az eredeti előadó már nem tud kiénekelni, és sokszor nincs ok oda felmenni. Itt sem. Kár ezért a dalért. 4/10
NICO Touches the Walls: Mashi Mashi - Na ilyen dalok kellenének az animéhez! Ütemes, dinamikus, gyors az ének, és az énekes hangja is tökéletesen illeszkedik a dalhoz. Nagyszerűen visszaadja azt, amiről szól a dal, és a Haikyuu!!-nek is olyan lendületet, amivel magasan emeli az anime hangulatát. Bár ilyen lett volna az egész album, akkor azt mondanám, hogy a Haikyuu!! zeneileg is kiváló lett, nemcsak az, ahogy a röplabdát közvetíti, és amilyenek a szereplők. Kiváló lezárása nemcsak az albumnak, hanem az animének is. 9/10
Nagyon remélem, hogy a negyedik évad openingje és endingje némileg javítani fog összképen. A Haikyuu!! zeneileg az elveszett lehetőségek animéje. Erre gondoltam különben, hogy mivel olyan előadók énekeltek és írtak dalokat, akiknek sajátságos elképzeléseik vannak a jó zenéről (mert lehet, hogy az ő szemszögükből nagyon jó dalokat írtak), ezért ezek rétegzenék. Jó eséllyel van egy közönség, aki megtalálja a számítását ezekben a dalokban, de a többségében nincs meg az a hangulat, amivel a hallgatók többsége tud azonosulni. Pedig olyanokból is lehet minőségi dalokat írni. Ez nagyon hiányzik, de mivel az album ennek ellenére egy egységes egészet alkot, ezért sokat hallgatom. A jó dalok emelik a rosszabbak minőségét is, azok önmagukban gyengék. Ha zenei téren is kiváló alkotások születtek volna, akkor nemcsak a sportanimék körében lett volna a Haikyuu!! kiugró, hanem általánosságban az animék között is.
Ahogy írtam korábban, meglepett, hogy csak egy karaoke van meg a Haikyuu!!-ból. Azt gondoltam, hogy van annyira népszerű minálunk az anime, hogy megvan az összes dalból a karaoke (legalább abból, amiből van instrumental), de csak a második évad második opening (BURNING SYNDROMES: FLY HIGH!!) volt meg. Persze, hogy úgy döntöttem, hogy megcsinálom az összes hiányzóból is a karaokét. Eddig két karaokét csináltam meg, az első évad első openingjét és endingjét:
SPYAIR: Imagination
NICO Touches the Walls: Tenchi Gaeshi
A SPYAIR dal kiváló, elképzelhető, hogy fogom majd énekelni. A NICO Touches the Walls dalból nincs instrumental, abból vocal only kfn-t csináltam. Ez egy nagyon furcsa dal, majd fogok írni az összes openingről és endingről egy elemzést.
Most elkezdtem az első évad második openingjéből és második endingjéből csinálom a karaoét:
Sukima Switch: Ah Yeah!!
tacica: LEO
Igazából nemcsak azért álltam neki ezt a blogpostot írni, hogy írjam, hogy állok, hanem hogy az indulataimat is kiírjam. Nem boldogulok az Ah Yeah!! időzítésével. Az a rossz a dalban, hogy a zene dinamikája inkább lassú, nyugodt, ehhez képest az énekes szinte minden sorban azt csinálja, hogy elharap egy-egy szótagot. Ezt gyors daloknál szokás csinálni, a dinamizmust emeli ki. Azt érezteti, hogy amiről az énekes énekel, hihetetlenül lelkesíti, valósággal tűzbe hozza. Annyi érzés van benne, hogy azt se tudja, miről énekeljen, de hogy minél több beleférjen, elharap egy-egy szótagot. Ebben a dalban viszont a versénél nyugodt zenére harap el szótagokat, ami ilyen esetben nem indokolt. Nem egy ilyen dalból csináltam már karaokét, és rettenetesen idegesítő volt, mert nagyon nehéz eltalálni a szótagot még 50%-os lassításnál is. Az a rossz, hogy a zene alapján megvan a fejemben, hogy milyen lesz az ének ritmikája, mire számítsak. És ha valami teljesen mást hallok, az nagyon megnehezíti az időzítést. Igazából ennél a dalnál azt érzem (ahogy a többi indokolatlanul elharapott szótagú daloknál is), hogy a szöveg szótagszáma nem passzol a zene ritmusába, ezért harap el szótagokat. Azt gondolom, hogy rossz énekeshez, együtteshez került a dal. Ugyanis hallgatva a versét az az érzésem, hogy az énekes kiválóan tudna balladákat énekelni, mert lágy hangja van. Igazából hallani az erőt a hangjában, amikor a refrént énekli, de ugyanakkor azt is, hogy nem ez az ő valódi tudása. Nem ebben mozog otthonosan az énekes. Ezek az elharapott szótagok meg azért is logikátlanok, mert vannak bizonyos sorok, melynek végén az utolsó szótagot hosszan, hajlítva énekli. Elharapott szótagok és hajlítás nélkül sem lett volna változás a dal mondanivalójában közvetítésében. Nincs logika az ének ritmusában, rosszul van megírva a dal, és az énekeshez sem passzol. Ráadásul ez a leghosszabb dal a Haikyuu!! openingek és endingek között. Nem volt jó érzésem akkor sem, amikor befejeztem az időzítést, de azzal nyugtattam magam, hogy majd MondoConon jó lesz látni a teljes Haikyuu!! listát.
Az ending, a LEO sem volt egy sima ügy, de ritmus terén mégis sokkal logikusabb volt, lehetett tudni, hogy jönnek a szótagok egymás után. Ami a képeket illeti, ha jól emlékszem, ilyet még nem csináltam, de ebbe a kfn-be az endingből vágtam ki képeket, azokat tettem be. Jók a jelenetek, ahogy Kageyama Tobio edz, ezt akartam képek formájában is megmutatni. Kár, hogy ebből a dalból sincs karaoke verzió, így maradt vocal only.
Annak ellenére, hogy nem vagyok maradéktalanul elégedett a Haikyuu!! openingjeivel és endingjeivel, úgy hallgatom a Haikyuu!! COMPLETE BEST albumot, mintha a japán könnyűzene egyik nagy csodája lenne. Ezen az albumon hallható az anime mind a három évadának openingjei és endingjei, valamint az OVA betétdala is. A dalok érdekességei, hogy szinte az összeset indie együttesek éneklik, akik a rock zenét alternatív módon közvetítik a hallgatók felé. Ez alapvetően jó dolog, és akár valami nagyon extrát is ki lehetett volna hozni a dologból, hiszen azért becsülik egyre inkább az indie előadókat, mert saját elképzelésük szerint írnak zenéket, nem igazán szólnak bele kiadók, producerek, hogy írjon zenét az adott műfajban. Ennek eredménye, hogy sok esetben kifejezetten egyedi, progresszív dalok születnek, hiszen többségük nagyon is tud zenét írni, és van gondolatuk az életről, a világ dolgairól. Csak azért hívják ezeket rétegzenének, mert nem mindenki tud azonosulni a szöveggel, vagy a kifejezésmóddal. Ráadásul az is előfordulhat, hogy a dal rosszul sikerül. Vagy rosszul van megírva, vagy nem az előadónak megfelelő.