Mindig meglep, amikor látom a Super Mariós oldalamon, hogy még ha évekig nem is fejlesztem, semmi újdonságot nem teszek közzé, még úgy is van napi 30-40-es látogatottsága. Jól esik ezt látni, néha nekiveselkedek, felfrissítem, kiegészítem tartalmilag, de ez aztán mindig abbamaradt. Az utóbbi 1 hónapban viszont ismét nekiláttam és most már hosszabb távon is foglalkozok vele. Mindig kiírom az aktuális Mariós és Nintendós híreket, valamint közel 2 hétig azzal foglalkoztam, hogy az összes létező Mario játék adatbázisát létrehozzam, bennük az alapinformációkkal. De nemcsak a Mario játékok kapnak az oldalon helyet, hanem a Donkey Kong, Yoshi, Luigi, Smash Bros. játékok, de még olyan játékok is, mint például az Alleyway vagy Tetris DS, amikben Mario vendégszerepelt. Nagyon hosszú lett végül a lista.
Ezt fogom majd folyamatosan bővíteni, de már az alapadatokkal is úgy éreztem, hogy ezt az oldalt ebben az állapotában már lehet ismét hirdetni, terjeszteni a hírét. Nagyon egyszerű módon hirdetem, a Gportál felületén. Még csak reklámkampánynak sem lehet mondani, de annyira jól sikerült, hogy a 40-es látogatottságból konkrétan megdőlt az oldal látogatottságának rekordja, ami 214 volt. Ez a 3. nap, amikor magasabb az oldal látogatottsága, mint 214. Konkrétan 500-600-nál tart. Ennek köszönhetően hatalmas mértékben ugrik fel az oldal kéthetes átlaglátogatottsága. Most ott tartok, hogy a közel 115.000 Gportálos oldal között a Mariós oldalnak van a 21. legmagasabb átlaglátogatottsága. Sőt, jelen állás szerint úgy áll a helyzet, hogy 2 hétig sikerül átlagban sikerül tartani az 500-600-as látogatottságot és átlaglátogatottság lesz, akkor az első helyre kerülhet fel az oldal.
Ez hihetetlen öröm számomra, nem gondoltam volna, hogy ez velem is megtörténhet. Humbby barátomnak mondtam, hogy ez a 214-es látogatottság olyan, mint a Forma 1-en valaha elért legmagasabb sebesség (397 km/h 2006-ban). Csak álmodozok arról, hogy valaha ismét elérjem. Aztán hirtelen átültem egy F-Zero GX kocsiba, amivel pillanatok alatt elérem a 397 km/h-t és most 1500 km/h-val hasítok a versenypályán. De ha már autóverseny, akkor a Mario Kart analógiájával is élhetnék, hogy nagyon jól elvoltam a hátsó helyek egyikén, egyáltalán nem zavartattam magam. Aztán hirtelen találtam egy rövidítést, aminek köszönhetően az élmezőnyben találtam magam.
Az külön öröm számomra, hogy ez a látogatottság növekedés még csak nem is nekem szól, hanem Super Mariónak és az hírnevének. A lényeg röviden az, hogy 2006. március 19-én azért hoztam létre az oldalt, mert akkoriban egyáltalán, semmilyen Mariós oldal nem létezett Magyarországon. Legyen hát akkor tőlem az első. Valami látogatottsága mindig is volt, egy időben kifejezetten jól ment az oldal, ami már akkor is jelezte számomra, hogy a Nintendóra és Super Marióra nagyobb igény van, mint ahogy azt sokan gondolták, gondolják. Azért lett egyébként Hungarian Super Mario Fan Club az oldal címe, mert annak idején amikor láttam az egyes Mario játékok stáblistáját (értsd: végigvittem egy játékot), mindig láttam a "Super Mario Club" nevet. Elgondolkodtam azon, hogy milyen jó lenne Magyarországon is egy ilyen Super Mario Club, ahol összejönnek a Mario rajongók, csevegünk a játékokról, barátkozunk, alkalmasint együtt játszunk valahol, de akár még versenyzünk is nyereményekért. Már akkor elgondoltam, hogy milyen szép lenne olyan nyereményekért versenyezni, mint amiket a Nintendo Játék az erővel könyvsorozatban is meghirdettek. A fődíj egy NES konzol volt Super Mario Bros. játékkal (1992-es a könyv), a második helyezett Game Boy-t nyert Super Mario Land játékkal, a harmadik helyezett két játékot szabad választás szerint. Hogy nézne ki ez most, 2023-ban? Fődíj: Nintendo (azt írtam először, hogy "nincs" XD) Switch OLED kiadás Super Mario Odyssey játékkal. A második helyezett egy Nintendo Switch Lite-ot nyer Super Mario 3D World + Bowser's Fury játékkal, a harmadik helyezett meg két Nintendo (már megint "nincs"...) Switch játék szabad választás szerint.
Egyébként a Gportál már annak idején sem örvendett nagy népszerűségnek az internetezők jelentős hányadánál. Egyrészt azért, mert nagyon kevés dizájnbéli szerkesztési lehetőség van az admin felületen (eléggé jellegzetesek a Gportál oldalak), másodsorban (és legfőképp) azért, mert az oldalt már annak idején is elsősorban a tizenéves kiscsajok használták, hogy a rajongási tárgyuknak állítsanak egy oltárt mindenféle csili-vili elemekkel. Így a végeredmény egy borzalmasan igénytelen, több esetben tényleg undorító módon kinéző oldal lett. De én valamiért úgy voltam vele annak idején, hogy kihozhatok ebből valamit. Nekem ideális, mert még a HTML-hez is csak alapszinten értek, CSS-hez végképp hozzá se tudok szagolni. Tartalmilag viszont kihozhatom, amit akarok. Hát akkor lássunk neki. Aztán lett, ami lett, és most úgy néz ki, hogy hiába 17 éves már az oldal, most éli a legnagyobb fénykorát. Egyébként már annak idején is több olyan visszajelzést kaptam, hogy az én oldalam az első normális Gportálos oldal.
Most konkrétan elképzeltem, hogy a fentebb említett nyereményjáték akár realitássá is válhatna. Az az igazság, hogy ez a hatalmas lendület felszabadított és egy kicsit szabadabbnak érzem magam. Szabadabban merem kifejezni magam. Olyan érzésem van, mintha ezzel kerültem volna a helyemre. Ugyanis azt is megcsináltam, hogy egy-egy blogpostot is meghirdettem, azok látogatottsága is nagyon fellendült.
Úgyhogy rövid távon nagyon bejöttek a dolgok. A következő lépés az, hogy hosszú távon is fenn tudjam tartani ezt a látogatottságot és azért járjanak vissza az oldalaimra, blogjaimra, mert ténylegesen kíváncsiak rám és nem azért, mert hirdetem. Ezt úgy akarom elérni, hogy méltó leszek rá oly módon, hogy folyamatosan fejlesztem az íráskészségemet. Nemcsak azzal, hogy egyre jobban fogalmazok, hanem érvényes gondolatokat fogalmazok meg az adott kulturális művel kapcsolatban. Ezt több lépésben teszem meg.
Első körben beiratkoztam egy online újságírói tanfolyamra. Ha nem jön közbe semmi, akkor ezt ebben a félévben megcsinálom, és a végére tanúsítvánnyal a kezemben hivatásos újságíró leszek. És ha meglesz a holland diploma is, akkor két olyan végzettségem lesz, amit örömmel tudok magaménak. Tukeinon mondta is, amikor újságoltam neki, hogy mit tervezek, hogy ez a képzés azért is lehet jó, mert az itt szerzett ismereteket több nyelven is művelhetem. Ebbe nem is gondoltam bele, de igaza lehet. Második lépésben meg több helyen leszek jelen, több olyan írást fogok olvasni, ami releváns számomra. Azokból is tanuljak, hogy mikre érdemes figyelni például egy-egy anime vagy videojáték elemzésnél. Első körben 5 év után újra veszem a Mondo magazint. Ezt is olvasom és a korábbiakhoz képest jobban figyelem az írási stílust, mi az, amit magamévá tudok tenni és mik azok az elemek egyes animéknél, amikre eddig nem figyeltem, de fontosak lehetnek. Harmadik lépésben meg valószínűleg újra fogok MondoConra járni, illetve több animés és geek rendezvényt fogok látogatni. Kikapcsolódásként most nem karaokézni fogok, hanem előadásokat fogok hallgatni, más jellegű programokon veszek részt, illetve figyelni fogom az embereket, hogy lássam mire van igény. Nem, ez nem olyan jellegű dolog, hogy felmérem, hogy mire van igény, és ahhoz igazítom majd az írásaimat, hanem például megfigyelem azt, hogy mi az, ami most népszerű és próbálom megfejteni, hogy miért annyira kedvelt az adott mű. Hogy csak egy példát mondjak. Persze eddig se csukott szemmel jártam conokon (igencsak balesetveszélyes lenne...), de most ezt tudatosan tenném. Tehát röviden összefoglalva ezekre a felmérésekre azért van szükség, hogy én magam is lássam, hogy milyen a magyar animés közösség és tudjam, hogyan szólítsam meg őket ebben a blogban.
Úgyhogy ez egy nagyon hosszú út eleje, amin elindultam. De azért is akarom fejleszteni az írási készségemet minden szempontból, hogy komolyan vehető legyek, akár tényező is lehessek azokban a témakörökben, amikben írok. Egy korábbai írásomat helyettesíteném is: A Nyári MondoConos élménybeszámolóban tettem egy utalást arra, hogy akár az ördöggel is lepaktálnék. Ma már ezt egy kicsit másképp látom és most már azért járnék újra MondoConra, hogy minél többet lássak.
Az biztos, hogy a Mariós oldal sikere óriási lendületet adott nekem és a jövőre nézve rengeteg ötlet kavarog a fejemben. De az az igazság, hogy ez a lendület akkor is megmaradna bennem, ha csak tiszavirágéletű lenne a Mariós oldal népszerűsége és holnapra visszaállna 30-40-es látogatottsága. Mert már az is önmagában hatalmas dolog számomra, hogy látom a csúcsot, és realitássá vált, hogy a legjobb lehetek valamiben. Ez önmagában elég nekem ahhoz, hogy további terveket szőjek, de semmi nem utal arra, hogy itt megállás lesz. Jó eséllyel innen már csak felfele megyek.
Ahogy ígértem korábban, ha visszamegyek Leidenbe, biztos, hogy betérek a Japán múzeumba, ez tegnap meg is történt. Lehetőség nyílt rá, Tukeinonnal beszéltünk meg találkozót. Ő is kíváncsi volt a kiállításra, úgyhogy megbeszéltünk egy alkalmat. Wabi Sabi kiállítás van 2023. januárjáig. Ez egy fotókiállítás, mely a tökéletlenségben megbúvó szépségre hívja fel a figyelmet. És micsoda kiállítás volt!
6.30-kor ébredtem fel, annak ellenére, hogy csak kb. 5 órát aludtam, egyáltalán nem voltam fáradt. Sőt, ugyanazt a lelkesedést éreztem, amikor 10-15 éve korán keltem azért, hogy Békéscsabáról elmenjek vonattal Budapestre AnimeConra vagy Nintendo találkozóra. Készülődtem, megreggeliztem, aztán pont annyi idő telt el, hogy biciklivel épp, hogy elérjem a vonatpótló autóbuszt. Nagy munkálatok vannak most az Arnhem-Utrecht vonalon, ezért Arnhem és Driebergen-Zeist között autóbusz jár. 8.35-kor indult, nagyjából sejtettem, mikor kellett volna elindulni, de végül úgy sikerült útnak indulni, hogy épp, hogy elértem volna a buszt, ha nagyon sietek. Az út közepéig gyorsan is mentem, de aztán annyira elfáradtam, hogy ha így megyek tovább, teljesen kifulladok. Ráadásul a cipőfűző is kikötődött, úgyhogy feladtam. Megálltam, pihentem egy kicsit, rendbe tettem magam, közben megírtam Tukeinonnak, hogy nem fogom elérni a buszt. Szerencsére nem volt baj. Visszaszálltam a biciklire, és lassabban mentem. Sokat így se késtem, 8.43-ra értem oda. De kiderült, hogy ha épp hogy el is érem a buszt, se mentem volna semmire, mert bár a buszállomás ott van a vasútállomás mellett, de nem volt egyértelműen jelölve, hogy hol van a vonatpótló busz. Először egy másik buszhoz mentem, ott kiderült, hogy a busz az állomás másik végéből indul. És igen, ott van az automata, amire a kártyát kell érinteni, és hogy még érdekesebb legyen, a busz is ott volt... Annak ellenére, hogy 9.05-kor kellett volna (a következőnek) indulnia, amire felszálltam, 8.50-kor útnak indult. Szerintem a 8.35-ösre szálltam végül fel, csak késéssel indult. Tehát hiába bicikliztem volna ki magamból a szuszt, semmivel nem indultam volna korábban. Akárhogy is Hollandiában vagyok, itt is vannak fejetlenségek a vasútnál, pontatlanul induló járatok, nagy munkaerő hiány. Konkrétan a holland TV-ben reklámok között hirdetik az NS álláslehetőségeket, mindezt úgy, hogy az NS-nél álommunka vár. Ha itt dolgozol, akkor megleled a végső boldogságot. Nem lehet nem arra gondolni, hogy nagy bajok vannak a holland vasutaknál.
Mindenesetre a busz rendben megérkezett Driebergen-Zeist állomásra, ahol a vonatra felszállva pár perc múlva el is indult. Nem is tartott sokáig az út, 8 perc alatt beért a vonat Utrecht Centraal állomásra. Csak mivel a vonat korábban-később ért be (kinek hogy tetszik), ezért Utrechtben kellett többet várnom. Mivel nincs közvetlen kapcsolat a két vonat között, ezért csak azzal a vonattal tudtam Utrechtből Leidenbe menni, amivel akkor mentem volna, ha a 9.05-ös busszal rendben mentem volna. Eléggé kaotikus tehát most a vonat. Elég sok helyen vannak most Hollandia-szerte munkálatok, a hangosbemondó is úgy mondta, hogy tervezze meg az utazását az alkalmazásban. Neki van igaza. Most a menetrend tényleg azt mutatja, hogy mikor kellene a vonatnak elindulnia. Kb. 25 percet vártam a vasútállomáson, de úgy nem volt probléma, mert sok ülőhely van az Utrecht Centraal vasútállomáson, maga az épület is kifejezetten kellemes hangulatú, és hogy még hangulatosabb legyen a várakozás az egyik kijáratnál van egy kijelző, ahol többek között Nintendo-karakterekkel köszöntik az utasokat.
Nem vagyok így sem eléggé meggyőzve, hogy Hollandiában a helyen, újabb bizonyítékok kellenek. Annyira hangulatos, annyira jó ilyeneket látni. El is telt az idő, úgyhogy mentem is 20. vágányhoz, ahol már állt a vonat, mely Leidenbe ment. Sikerült jó helyet találni. Az úton a The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D-vel játszottam. Kicsit pech, hogy nem vittem magammal vezetékes fülhallgatót, mert még az elején vagyok a játéknak, pont ott, ahol fülelni kell, mert a Lost Woods-ban kell a hang után menni, hogy találkozzunk Sariával, hogy megtanítsa nekünk a dalát. De megoldottam. Ezzel együtt éjszaka elmentem a temetőbe, hogy a közepén lévő lyukba ugorva megtanulja a Sun's Song-ot. Ezt már régen is morbidnak tartottam, hogy egy temetőben kell a mélybe vetni magam ahhoz, hogy egy dalt megtanuljak. Élőben biztos, hogy elborzadnék. Mint ahogy Linknek is volt lehetősége elborzadni, hiszen zombik is támadták. Egyszer el is kaptak, ott haltam meg először... Mondhatni "magával vitt" a zombi a másvilágra. De nem úgy van az, hiszen volt nálam egy tündér, ami felélesztett. De milyen morbid már a temetőben, a mélyben lelni a halálomat... El se kell temetni.
De még mielőtt eltemetnénk a mai napot, megérkezett a vonat Leidenbe. Ez már rendben jött meg, 11.07-kor érkezett a vasútállomásra, ahogy írva volt. De így is a normál esetben kb. 70 perces vonatút 147 percig tartott. Egyből a Japán Múzeum felé vettem az irányt. Nem volt messze, kb. 10 perc volt gyalog. Tukiéknak 11.30-ra javasoltam a találkozót, ha esetleg bármi történne. De nem volt semmi. Illetve az volt, hogy 11.20-ra megbeszéltem egy Marktplaats-os találkozót a múzeum előtt, méghozzá egy Wii U játékot, a Mario & Sonic at the Olympic Winter Games Sochi 2014-et vettem meg. Mivel igencsak közelben a tél, ezért ennek most van a szezonja. És mivel itt nem tudom nézni az Eurosportot, ezért játszom a téli sportokat. Majd készítek a játékról felvételeket a YouTube profilomra, A játék egyébként nagyon jó állapotban van, és olcsóbban adta a vevő, mintha a CeX-ben vettem volna. Most már ez lesz a rendszer: Ha valamit venni akarok, előbb Marktplaats, összehasonlítom az árat a CeX-es árral, és ott veszem meg, ahol olcsóbb. Az esetek 95%-ában a Marktplaats nyer. A játék meg remélem, hogy lesz annyira jó, hogy játszani is jó legyen vele, ne csak mint "téli Olimpia" legyen meg.
Miközben szétnéztem a múzeum boltban, megjöttek Tukeinonék is (a férjével). Betettük az egyik szekrénybe a táskánkat, kabát a fogasra, én vettem magamnak jegyet (€ 8,50), és mehettünk. Rögtön a bejárat mellett balra volt egy kisebb terem nagy kivetítővel. A múzeum névadójáról lehetett egy ismertető videót megnézni. Jonkheer Philipp Franz Balthasar von Siebold (igen, ez egy ember neve) 1823-1829 között élt Japánban. Nem tervezett visszamenni, egy japán nőt vett feleségül, egy lányuk született. Ez a lány lett Japán első női orvosa. De hiába Hollandia volt az egyedüli ország, mellyel Japán kereskedelmi kapcsolatot folytatott a restauráció előtt, el kellett hagynia az országot. Japánt maga mögött hagyva Leidenben dolgozott orvosként (egyébként német származású), aztán évtizedekkel később visszatérhetett Japánba a családjához. Nagyon érdekes volt, ahogy elmesélték a történetet. Nemcsak azért volt élethű, mert egy erős férfihang mesélte el a történetet egyes szám első személyben, a képek meg tényleg olyan érzetet adtak, mintha nekünk tartaná élőben az előadást. Hangulatos volt. Aztán a mellette lévő földszinti teremben egy érintőképernyős kivetítő volt, ahol a férfi leszármazottai beszéltek magukról. Az érintőképernyőn hat kérdés volt, értelemszerűen arra kaptunk választ, amelyik kérdést megérintettük.
A kiállítás a következő teremben kezdődött. Itt még nem a fotókiállítás volt, hanem különböző Wabi Sabi és Kintsugi stílusú törött és megragasztott tányérok, valamint különböző muzeális értékű japán tárgyak, mint például egy nagyon hosszú papír, rajta olvashatatlan japán szöveggel, térkép, különböző fegyverek, teaszertartáshoz használt tárgyak, valamint könyvek. Közülük számomra a legemlékezetesebb a 19. század első feléből származó holland-japán szótár volt. Hát, az is olyan, hogy ember legyen a talpán, aki el tudja olvasni.
Ez van a földszinten, a fotókiállítás az emeleten van. Az, hogy fotókiállítás, meglepett, mert megálltam ott, hogy "Wabi Sabi" kiállítás, és úgy voltam vele, hogy ilyen hasonló tányérokat, egyéb tárgyakat fogunk látni a maga "tökéletlenségében", és abban látjuk meg a szépséget, ehelyett különböző japán illetve néhány európai fotóművész, japán wabi sabi stílusú fotóit lehetett megtekinteni. A képek érdekessége az volt, hogy sok esetben nehezen kivehető, hogy mit akart ábrázolni, ennek ellenére kifejező volt, kellemes érzés volt rájuk nézni, mert a színekben és az elrendezésben harmónia volt. Itt volt a kulcsa a kiállításnak. Nehezebben kivehető képek, de mégis lásd meg a tartalmukat. Ami nem is volt nehéz, mert lehetett érzékelni, hogy a művész mit akart azokkal a képekkel kifejezni. Úgyhogy zseniális volt a kiállítás, nem azt kaptam, amit vártam, de amit kaptam, az minden igényt kielégített. Olyan kép is volt, amely amit ábrázolt (ezt ennél jobban nem tudtam kihozni...), az nem látszott teljes egészében. Emlékezetes volt számomra például az a páva, aminek csak a feje látszott, illetve mögötte a farkának egy része. Ez is olyan, hogy maga a kép tökéletlen abból a szempontból, hogy nem látszik a madár teljes egészében, de ahogy ott a képen volt látható, talán többet fejezett ki annál, mintha a pávát a maga teljességében láttuk volna.
Lényegében az egész kiállítás ennek jegyében volt. Az egyik teremben, ahol egy az színben festett (kékben) képek voltak, ott volt ismétlőben egy rövid videó a művésznőről, aki röviden elmesélte, hogy készülnek a képei. Szegény, annyira rosszul beszélt angolul, hogy jobban értettem a holland feliratot, mint amit mondott. Jobban jártunk volna, ha japánul beszél, és inkább a felirat van angolul (ha mindenképp azt akarják, hogy angol szöveg is legyen), mert meg merem kockáztatni, hogy nem én vagyok az egyedüli, akinek gondja volt a szövegének értésével. De mindez mit sem számít, mert a képei csodálatosak voltak. Ha jól vettem ki a lényeget (Tukeinon férje, Máté csinált néhány ilyen képet, ő magyarázta), hagyományos fényképezőgéppel megcsinálja a képet, aztán egy rostpapírt teljesen befest kékre, majd UV-fény alá teszi a kékre festett papírt, fölé a negatívot, és az UV-fény úgy faktítja meg a kéket, ahogy a negatívon vannak a színek. Nagyon érdekes, és látni az eredményt tényleg nagyon szép dolgokat lehet ebből kihozni.
Külön részlege volt a teaszertásról készült wabi sabi stílusú képeknek és az edényeknek. Itt volt egy furcsaság, mert folyamatosan lehetett valami hangot hallani, mintha valaki Kotón vagy Shimasenen (japán hangszerek) pengetett meg egy húrt. Tukeinonnal kerestük a hang forrását, de nem találtuk meg, mert mindig máshonnan szólt. Én azt is kerestem, hogy van-e bármi olyan kép, amelyik indokolja ezt a hangot, de nem találtam semmit. Úgyhogy nem találtuk okot arra, hogy miért szólt, de nem zavart.
És lényegében a végére is értünk. Még szétnéztünk a Múzeum boltban. Sok japán témájú könyv volt, illetve japán írók holland kiadású könyvei. Megtaláltam például Arikawa Hiro: Az utazó macska krónikája című könyv holland változatát, illetve Kawamura Genki: Ha a macskák eltűnnének a világból című könyv holland kiadását is. Illetve ott volna még Arikawa Hiro legújabb regénye is szintén hollandul, ami szintén macskás történet. Ezekből is venni fogok legközelebb. Mert hogy lesz legközelebb, az biztos! Konkrétan annyira tetszett a kiállítás, hogy elhatároztam, hogy minden egyes kiállítást meg fogok nézni a Japán múzeumban. Ahhoz képest, hogy Hollandiában mennyibe kerül egy belépő egy múzeumba, túlzottan szerényen mérik itt az árakat. Nagyon örülök annak, hogy Hollandiában is van egy erős japán képviselet. Hiszen nemcsak a japán múzeum van, hanem ott van az AnimeCon is, amit nagyon szeretnek a holland anime rajongók. Meg ha jobban szétnézek, biztos, hogy találok még japán képviseletet Hollandiában.
A múzeum boltban egyéb animés és videojátékos relikviák is voltak. Kétségtelenül a Game Boy formájú jegyzetfüzet ragadta meg leginkább a figyelmemet, amit Tukeinon meg is vett nekem. Nagyon hálás vagyok neki, külön kincsként fogom őrizni a videojátékos, animés relikviáim között. Nagyon tetszik, hogy a Game Boy kijelzőjét is megcsinálták, mintha a Super Mario Land-et indította volna be valaki játékra készen.
A végére mindnyájan éhesek lettünk, és mivel láttunk az alagsorban egy "koffie..." részt, azt gondoltuk, hogy ott egy büfé van. Lementünk megnézni, de csak a nagy semmit láttuk. Pontosabban asztal meg székek voltak. de semmi kávézó, illetve kiszolgálás nem volt. Ez egy kihagyott lehetőség, ahogy Tukeinon mondta, mert biztosan lenne igény egy büfére egy elkülönített részben. Amikor templomokban is voltam szétnézni, a többségében ott is volt egy elkerített rész, ahol büfé volt. A japán múzeumban ilyen nincs. Ellenben pihenni tényleg lehetett ott, mert voltak ott mangák, japán témájú magazinok és könyvek, amiket szabadon lehet olvasni. Manga kávézó... Álljak be ötletgyárosnak a japán múzeumba?
Miután indulásra készen voltunk, kerestünk egy helyet, ahol ebédelhetünk. Maradjunk is Japánban, találtunk egy PokéBowl éttermet. Több ilyet is láttam Hollandiában és igazság szerint el se tudtam képzelni, hogy mi ez, de mint Nintendo-rajongó, aki szívesen játszik Pokémonnal is, nem tudtam nem a zsebszörnyekre asszociálni. Mindenesetre jó alkalom volt, hogy kipróbáljam. Meg életemben először igyek Bubble Tea-t is.Tempurás PokéBowl-t ettem, mellé málnás Bubble Tea-t is. Isteni volt, hogy hagyattam ki eddig a Bubble Tea-t?
Végülis arról van szó, hogy Sushi rizsre tesznek zöldségeket, öntetet, illetve a megfelelő húst. Az szerencse volt, hogy nemcsak evőpálcikát hoztak, hanem villát is, mert volt benne hagyma is, és azt villával ettem, mert evőpálcikával csak a hagymát tudtam enni, és semmilyen módon nem szeretem a hagymát érezni a számban, mert aztán nehezen tudok megszabaulni tőle. Úgyhogy azt a részt villával, hogy a többi elnyomja a hagyma ízét. Itt meséltem nekik magamról, hogy mennek a mindennapjaim, merre voltam, illetve hogyan tervezem a jövőmet. Illetve beszélgettünk a botrányosra sikeredett nyári MondoCon-ról is, illetve pár animéről is. Ennek kapcsán beszélgettünk különböző Netflix sorozatokról. Elmondásuk szerint messze nem annyira rossz a Cowboy Bebop élőszereplős sorozat, mint ahogy sokan mondták, bár hozzátették, hogy ők maguk soha nem voltak igazán a sorozat rajongói, talán ezért sem érintette őket annyira érzékenyen a sorozatba beiktatott változtatások. Illetve ajánlottak még két holland sorozatot. Az egyik a Dirty Lines, ahol egy testvérpáros telefonszexvonalat működtetnek. A vállalkozás sikeres, de óriási bajjal is jár, és hogy ebből hogy jönnek ki? A másik az Ares, amely egy misztikus horror. Itt egy egyetemi hallgató lesz egy különleges közösség tagja, annak rejtelmeiről szól a sorozat. Ez rejti az izgalmat. Elmentettem mind a hármat a listámba, szerintem megnézem majd őket. De nem hiszem, hogy manapság, mert még a napi anime adagomat is csökkentettem a VB miatt.
Az étterem után sétáltunk a környéken. Tukeinonék is olyanok, hogy fényképeznek, ha találnak a szabadban egy jó kompozíciót vagy témát. Ennek fényében sétáltunk és beszélgettünk. Az egyik fő téma a Foci VB volt, és hogy milyen kiváló alkalom volt most meglátogatni a japán múzeumot, hiszen japánok bravúros győzelmet arattak a németek ellen. Fantasztikus játék volt, főleg annak fényében, hogy egyre több japán játékos játszik német és holland klubokban, ami utalás lehet arra, hogy fellendülőben van a japán foci. Nem mellesleg állítólag a japán csapat mezét a Blue Lock mangakája tervezte. Ez egy focis sportmanga, most megy belőle az anime, amit nézek is. Meglehetősen érdekes ez a Squid Game-féle koncepció, a baj az, hogy a rendszer egy hazugságra épül. Merthogy azért építették fel a 21. századi spártai rendszert, mert a japán csapat a 2018-as Labdarúgó Világbajnokságon csúfosan leszerepelt, ezért megreformálják a japán focit. Viszont ez így nem igaz, mert a japánok a nyolcaddöntőig jutottak, és soha egy VB-n nem szerepeltek ennél jobban. Ehhez képest úgy adják elő ezt a csúfos vereséget, mintha Japán a világbajnoki címek sorozatát tudhatja magáénak, ehhez képest 2018-ban a csoportkörből 0 ponttal estek volna ki. A koncepció nem rossz, de az alaptörténet borzalmasan sántít. Egyébként a németeknek lenne oka egy Blue Lock-féle rendszerre, hiszen, ha idén nem jutnak tovább, akkor ez lesz a sorozatban a második olyan VB, ahol már a csoportkörben kiesnek a németek, és ilyen velük még nem fordult elő. És ezt megélni több világbajnoki címmel a zsebükben... Egyébként ma lement a japán meccs Costa Rica ellen, és ugyan megvolt bennem a gondolat, hogy nagyon szép volt a németek elleni győzelem, van esély Costa Rica ellen is, de azért nyugtával dicsérjük a napot. Sajnos bejött... Costa Rica ellen 1-0-lal vesztett a japán csapat. Azt volt rossz látni, hogy a kapunál annyit hezitáltak a japánok, hogy addigra többen is értek a Costa Rica-i csapatból. Felállítják a védelmüket, onnantól már bravúr kell, hogy betaláljanak a kapuba. Nem vagyok szakértő, csak casual nézek focit, de annyit már láttam, hogy meglássak dolgokat. Most már sajnos számolgatni kell, hogy juthatnak tovább a japánok. A németeknek biztos veszíteni kell a spanyolok ellen (amire van reális esély), illetve a németeknek meg kell nyerni a Costa Rica elleni meccset, és még akkor is Japánnak meg kell azt csinálni, hogy még ha ki is kapnak a spanyolok ellen (amire szintén van reális esély), akkor se nagy gólkülönbségel. Így lesz 9-3-3-3 pont az eredmény, és Japán gólkülönbséggel második lehet, így juthat tovább. Munkás lesz, az biztos.
De visszatérve a tegnapi napra, még elsétáltunk a CeX-be, ott szétnéztünk, majd felmentünk arra a kastélyra, melynek tetején elég jól belátható a város. Itt 2020 februárjában voltunk és most is csodálatosnak tartom, hogy ez van. Mivel láthatóan már sötétedett, ezért innen már hazaindultunk. Ők a kocsijukhoz mentek, én meg a vonathoz. Nekik is nagyon tetszett a kiállítás, ők is mást kaptak, mint amit vártak, de elnyerte a tetszésüket, úgyhogy megbeszéltük, hogy a következő kiállításra is együtt megyünk. Elbúcsúztunk egymástól, én mentem a vonathoz. Nagyon jó volt ez a nap, örülök, hogy így összejött.
A vonat 17.53-kor indult, és persze a visszaút is tovább tartott, mint szokott. A visszafele úton a Ready Player Two könyvet olvastam. Ez is olyan mű, amely megítélésem szerint lényegesen jobb, mint amilyenek az átlagértékelések. Én nagyon élvezem és van annyira izgalmas, mint az első könyv. Meg tetszettek az utalások is retro kultúrából, bár a döntő többségükkel nem tudok azonosulni, mert főleg a '80-as évek filmjeiből idéz, amikkel igencsak hadilábon állok. Keveset láttam közülük. De ez nekem nem von le semmit a könyv élvezeti értékéből. Utrecht-nél most is kellett várni egy kicsit, de aztán kb. 8 perc alatt eljutott Driebergen-Zeist állomásig, ahonnan busz vitt a végállomásomig. Nagyon sokan vártunk a buszra, több buszt is útnak állítottak. Az tetszett, hogy az alapján választották szét az utasokat, hogy az egyik buszra azok szálljanak fel, akik Ede-Wageningen állomásig mennek, a másikra meg azok, akik Arnhemig. Így gondolom, az a busz, amelyik Arnhemig ment, az meg se állt a végállomásig. Én persze csak Ede-Wageningen állomásig mentem. A buszon a Fuuka 6. részét néztem meg, hogy szabadulnék már meg ettől a sorozattól. Bár az volt az érdekes, hogy ahogy néztem a mellettem ülő utasra, ő a telefonján meg a Hunter x Hunter egyik epizódját nézte. Na mondom magamban, egyikünk nagyobb borzalmat néz, mint a másikunk. A busz rendben eljutott Ede-Wageningen-ig, innen még kb. 35 perc biciklivel haza. Feltöltött ez a nap, remélhetőleg lesz még ilyenkre alkalom.
Tegnap ismét utaztam, de most maradtam Gelderland tartományban. Nijmegenbe mentem, itt vam ugyanis Gelderland tartomány legrégebbi temploma a Sint Stevenskerk, többek között erre voltam kíváncsi. Nijmegen Hollandia keleti részében van, majdnem határváros. Kb. 10 km-re keletre már Németországban vagyunk.
Ede-Wageningen állomásról könnyű eljutni Nijmegenbe, kb. 30 perc volt az út. Rohannom kellett, mert már az állomáson volt a vonat, épp, hogy elértem. Jól ment a vonat, az út Arnhemen keresztül vezetett. Amikor megérkeztem, az első dolog, ami szembeötlött, hogy mennyire szép a Nijmegen vasútállomás.
Már-már műemlék jelentősségű. Maga a város is kifejezetten hangulatos. A templom a bevásárlóközpont közelében volt, természetesen azért is jöttem, hogy az üzletek között is egy kicsit szétnézzek. Konzolboltok közül hármat is találtam. Van itt is CeX, Game Mania, illetve itt találtam először NedGame boltot is, mely a Game Mania mellett a másik nagy holland konzolbolt-hálózat. A CeX kínálata egész jó.
Elsősorban The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D-t keresek, de nem könnyű. Egyrészt mert az első kiadású kell, másrészt legyenek meg a papírjai. Nem egyszer futottam bele a második kiadásba, mely a Nintendo Selects változat. Annak a bordó színű kerete is meglehetősen csúnya, másfelől a rövid leírás sincs benne. Ebben a CeX-ben pont az első kiadás volt meg, de a papírja nem volt meg, úgyhogy nem vettem meg. A másik két üzlet közül úgy néz ki, hogy a Game Mania a jobb üzlet, bár itt is el tudnak szállni az árak, de amikor bementem a NedGame-be, nem akartam elhinni, hogy lehet valami ennyire drága... Mintha nem lenne határa az áraknak. Biztos, hogy nem fogok náluk vásárolni, 1-2 játékot találtam elfogadható áron. Kínálat egyébként van bőven, csak az árak...
Végülis a Game Maniában találtam Super Mario kártyacsomagot albummal €10-ért, azt vettem meg.
Egy kártyatartó album van benne, amiben van egy kisebb füzet, amikben jelölni lehet, hogy mely kártyák vannak meg, valamint tárolni bennük a kártyákat. Három csomag kártya volt a csomagban, plusz egy limitált kiadású kártya. Egy csomagban 8 kártyalap volt. Egy csomagot külön €3-ért lehet venni.
Ezután mentem megnézni a templomot.
Továbbra is fantasztikusnak tartom azt, hogy a városközpontban a bevásárlóközpontban meg lehet nézni a különböző látványosságokat. A templomok nemcsak arra szolgálnak, hogy a városközpont egy kis részében szolgáljanak egy kis nyugalommal, hanem mindig valami dallamot játszanak, amikor óránként harangoznak, és ezeket nagyon kellemes hallgatni.
A város külön büszke arra, hogy a temploma nagyon régi.
Van is rá alapja, ha tudna beszélni a templom, bizony nagy történeteket mesélne. Egyébként az az érdekes, hogy bár meg vagyok keresztelkedve (evangélikusnak), de egyáltalán nem gyakorlom a vallást. Nem misére vagy istentiszteletre szeretek bejárni, hanem megélni belül a csendet. Nagyon szeretek szétnézni, közben magamban megélni a nyugalmat, számomra ez az igazi szakralitása a templomnak. Fogalmazzunk úgy, hogy így élem meg a magam vallásosságát. És ezt nagyon szeretem.
Templomnézés után a Burger Kingbe mentem ebédelni. Volt egy kuponom egy Xtra Long Chili Cheese + nagy adag kólára €5,25-ért, ezt használtam ki. Bár hogy mekkora adag üdítőt veszünk, annak itt, Hollandiában sincs nagy jelentőssége, mert itt is újratölthető. Mindig Zero kólát veszek, és ilyenkor mindig legalább 2× újratöltöm, hogy valamennyire visszajöjjön a pénz. Csak aztán viseljem a következményeit...
Ezután mentem is vissza a vasútállomásra, de nem egyenesen hazamentem, hanem leszálltam Arnhemben, mert a múltkor, amikor itt voltam, láttam egy templomot a városközpontban, azt akartam közelebbről megnézni. Ez történt meg.
Ez az Eusebius kerk. Talán jól látszik a képen is, hogy épp elkapott az eső. Egyébként nem nagyon lehet közelebbről jó képet csinálni templomokról, mert házak, épületek veszik körbe, és le kéne dózerolni őket, hogy egy normális képet lehessen készíteni róluk. De ezt az épületet is élőben látni a hatalmas tornyával egyszerűen csodálatos élmény.
Voltam belül is.
Nem voltak padok, ahova le lehetett ülni, de inkább az, hogy ürességérzetet adott. Ettől függetlenül itt is nagyon szerettem lenni. Nincs nagyon affinitásom a művészettörténethez, mert leginkább a templom nyugalmát szeretem megélni, de ezek az épületek belül is csodálatosak.
Kicsit Arnhemben is szétnéztem, majd mentem a vasútállomásra, hogy a 16 órási csúcsidő előtt befejezhessem az utazást. Ma is jó volt. Mindig jó utazni Hollandiában és új városokat felfedezni. Előbb-utóbb látni fogom az egész országot. Képeket majd rendezem, albumba teszem és közzéteszem őket.
Ezen a héten szerdától különböző kártyapaklikat lehet venni a holland ALDI-ban €7,99-ért. Mindegyik különböző mintás volt, szinte egyikről sem tudtam, hogy pontosan honnan származnak, viszont találtam egy Super Mariósat, azt megvettem.
A pakliban 1-15-ig vannak számozva a lapok, ezek vannak 6 színben. Van 7 joker kártyalap, 4 kimarad kártyalap, 3 kétoldalas kártya magyarázatokkal, 6 kétoldalas szintkártyalap, mely a szinteket mutatja.
Érdekes és egyedi játék, próbálom kisilabizálni a szabályokat. A papíron angolul nincs, csak németül, franciául, olaszul és hollandol van a szabályok leírva. Nagyjából arról szólhat a dolog, hogy a kombinációknak megfelelően lehet különböző szinteket elérni, és aki elsőként éri el a 8-as szintet, az nyer.
A csillagkártya a joker, a Thwomp pedig az egy körből kimarad. Nagyjából úgy vettem ki, hogy úgy lehet, hogy a különböző színekben azonos számú kártyák alkotnak egy párost, és ezekből kell a megfelelő kombinációt kialakítani, hogy szintet léphessünk.
Tehát olyan az például az első szint, hogy ABC+ABC, hogy két színből kell három különböző számot összehozni, de a három számnak egyeznie kell a két színben. És ha ez megvan, lehet menni a következő szintre, akkor négy különböző színből kell azonos számpárt kihozni. Az nem világos számomra, hogy mind a négy esetben meg kell-e, hogy egyezzen a színeknek. Gyanítom, hogy nem, mert akkor már túl nehéz lenne. Vagyis... Írva van a szabályzat végén, hogy lehet emelni a tétet, úgyhogy lehet ily módon is nehezíteni a játékot.
Mindenesetre érdekesnek tűnik, ki fogom próbálni majd valakivel.
Sajnos itt a szálláshelyen ágyneműről mindenkinek magának kell gondoskodni. Szerencsére ez nem volt probléma több okból sem, egyrészt magammal hoztam egy piros plédet, ami átmeneti megoldásnak megfelelt, másrészt egész jó idő van Hollandiában. 25°C, hétfőn elvileg 30°C is lehet. Úgyhogy egyáltalán nem fázok, persze azért jobb megágyazott ágyban aludni, erről tegnap gondoskodtam.
Ágyneműt az Actionben vettem, ágyneműhuzatról meg egy olyan üzletben, amit tegnap fedeztem fel. Edében sétálva láttam meg a Geeksheaven nevű boltot, ahol mindenféle videojátékos, animés, Disney, Harry Potter, egyéb fancuccot lehet vásárolni. Itt találtam egy Boku no Hero Academia ágyneműhuzatot, amit meg is vettem.
Illetve találtam még Super Mario írószerkészletet is, ez is jól fog jönni. Van benne egy ceruza, egy toll, egy vonalzó, egy hegyező, egy radír.
Megvetve az ágy meg így néz ki.
Úgyhogy nincs okom a panaszra, ha még az animerajongó énemet is van lehetőségem megélni. Ágyneműt úgyis kellett venni, és ha már a sima sem sokkal olcsóbb, akkor miért is ne vennék olyat, amiben sokkal szívesebben aludnék?
És már isten tudja hányadjára. Most azért kezdtem el újra nézni, mert magánszámításaim szerint... És most esik le, hogy elszámoltam magam. Az a lényeg, hogy azt gondoltam ki, hogy mivel tervek szerint nagyjából május végén megyek vissza Hollandiába szakmai gyakorlatra, ezért úgy kalkuláltam magamban, hogy ha minden hétköznap megnézek egy-egy epizódot, akkor pont május végére érnék a végére, mire kimennék Hollandiába, így a Haikyuu!! egyfajta visszaszámlálás lett volna. Összesen 85 rész, egy hónapban kb. 21-22 munkanap van, nagyjából négy hónap lett volna. Csak úgy gondoltam, hogy január és május között van négy hónap, csak azt kivettem a számításból, hogy január eleje és május eleje között van négy hónap. De kit érdekel? Az első rész első perceiben megint éreztem ugyanazt a varázst, mint amikor nagyon megszerettem az animét, és tudtam, hogy ez életem része lesz. Haikyuu!!-t nézni nekem már olyan, mint egy Mario játékkal játszani, ahol főleg a klasszikusoknál érzem ugyanazt a hangulatot, amit gyerekkoromban, a Haikyuu!!-val is ugyanez történik.
Úgyhogy akárhogy is számoltam el magam, élmény lesz újra megnézni.
Nővérem egyik ismerőse nemrég költözött haza Magyarországra és küldött nekünk egy kisebb csomagot. A Super Nintendo falinaptárt még karácsonyra kértem, de nem volt lehetőség elszállítani ide. Meg ha kiderült, hogy egy közös ismerősünk hazajön, akkor megbeszéltük, hogy megvárjuk őt. Végül ma átvehettem.
Így a január és a február kimaradt, márciusnál kezdtem meg. Alapvetően nem rossz, bár ennek némileg egyszerűbb a dizájnja, mint az előző évek Nintendós naptárainak, hiányoznak az alsó résznél lévő képek, de azért ez is stílusosan néz ki.
Valamint jött még Super Mariós könyv is. Ebbe csak belelapoztam. Kicsit furcsa, mert ilyen össze-visszának tűnik (tekintve, hogy 100% unofficial), de egyébként jónak néz ki. Ötletes, hogy például a Super Mario Bros.-nál képek formájában megmutatja az első gombát, az első titkot, az első zászlót, mint élményt. Jó volt ezt újra megélni. Később átlapozom az egészet. De videojátékos gyűjteménybe is jól mutat a könyv.
Nemrégiben kaptam egy ilyen üzenetet, ami jólesett:
Szia! Csak most vettem észre, hogy mi egyszer üzleteltünk már. Bevallom, nagyon megörültem, hogy pont nálad találtam meg, amit kerestem, mert követem a blogod, és így ismerős volt a neved. Sajnos még nem ástam bele magam annyira a blogodba, de rengeteg minden van rajta, ami érdekel, nagyon tetszik, hogy ilyen \"vegyesfelvágott\", valóságos kis kincsesbánya.
Nagyon szépen köszönöm, igazán zavarba jöttem, pirulásmérőm kiakadt. Inspirál, és érezteti, hogy érdemes kiírni magamból a gondolataimat. Főleg azért esett jól, mert írta a "vegyesfelvágott"-at, ami pont a blog egyik lényege. Ebben az egyik kedves ismerősöm, Tukeinon inspirált a blogjával, aki szintén minden témát érintett, ami érdekelte. Csak az övé sokkal személyesebb, sokkal inkább érintett saját témákat. Sajnos már nem aktív, és hiányolom is az írásait, de ő volt az, aki inspirált abban, hogy legyen ez egy mindenes blog. És már a legelején is azt láttam, hogy igazából ez nagyon jó dolog, mert miért is lehetne egy helyen Super Mario, Nintendo, LGT, Zorán, Okui Masami, Haikyuu!!, Harry Potter vagy a Pixar, Disney klasszikusok, ha a maguk kategóriájában kiválóak? Mert Tukeinon blogjában az is nagyon tetszett, hogy az írási stílusa miatt olyan postjait elolvastam, amely témában nem vagyok annyira érdekelt, vagy nem vagyok annyira jártas. Ilyen például a programozás. Erre jutott eszembe az, hogy ha esetleg van olyan, akinek megtetszik annyira az írásom, hogy olyan postot is elolvas tőlem, amit nem ismer, vagy nem érdekelt benne, akkor elértem azt a célomat, hogy népszerűsítsem azt, amit szeretek.
Ennek egyik lépését folytatom a blogpostok átköltöztetével. És most külön prioritásba került a blog.hu-s blogom, mert ahogy elnézem, komoly veszélyben az Index...
Játszok ezzel a mai napig, szinte már magamtól veszem elő. Alapvetően jó játék, csak az a baj, hogy nem ismerek kezdőket, akikkel egyenrangú ellenfélként játszhatnék. És micsoda véletlen... Drága lett barátom, Noob, pont most hívott be egy sandbox szerverbe, amely tele van profi játékossal. Én meg ott kezdőként valamit próbálok csinálgatni... Persze, hogy másodpercek alatt megölnek, levegőhöz se hagynak jutni. Tökre nagy lelkesedéssel vetettem magam bele az írásba, ez úgy gyorsan el is szállt. Mindegy, lenyugszok. Amúgy tényleg az lenne a jó, ha egy kezdő játékossal mérettethetném meg magam, akivel együtt fedezhetnénk fel a játékot. Nem utolsósorban sokkal lelkesebb lennék a fejlődés terén, ha nem vérprofival játszanék, mert nem érezném magamat annyira nyomorultnak a játékban. Ugyanez egyébként megvolt vica versa is. Gyerekkoromban, amikor mindig áthívtam a barátaimat Nintendózni, sokkal jobban élveztem azokkal játszani, akik velem egy szinten vannak. Gyengébbekkel, hát... Játsszon, ha akar, de nem csinálok titkot abból, hogy untam azokat a játékokat.
Persze, azért figyelem a saját játékomat, meg igyekszem összegezni, hogy mik okoznak problémát, miben érdemes fejlődni. Most így hirtelen két dolog jutott eszembe.
A drónok nagyon erősek, és nehéz felvenni ellenük a harcot. Sokat sebeznek, és ha egy játékos olyan fegyverrel játszik, amely sok drónt bocsát ki magából, az nagyon veszélyes. Irányítottam én is olyan fegyvert, mely drónt lövell ki magából, ezeket a bal egérgombbal lehet irányítani. Elég gyorsan mennek, több lövéssel meg lehet ölni őket, de nem egyszer húztam én a rövidebbet, amikor drónnal támadtak engem, én meg más fegyverrel voltam. Nincs annyi idő, hogy megöljem a drónokat, azok hamarabb látják el a bajomat. Főleg akkor szokták piszok módon használni, amikor maga a játékos a saját csapatának bázisában van. Ide már nem jut be a lövedékünk, de ő onnan kényelmesen irányítja a drónjait, legtöbbször megágyazva az ellenfél játékos végzetének. Ezekkel szemben kell megtanulni védekezni, adott esetben sikeresen felvenni a harcot, és az óriási előrelépés lesz.
Érdemes lenne megtanulni mozgás közben célozni. Amikor 2 csapatos párbajban vagyok, úgy tudok fejlődni, ha a különböző alakzatokat lelövöm: sárga négyzetek, piros háromszögek, kék ötszögek... Ezek mind pontokat érnek. Pontok függvényében fejlődünk, nő a szintünk. Lényege a dolognak, hogy ezekkel lehet azt is gyakorolni, hogy mozgás közben célozzunk. Ez nekem nem mindig megy. Többek között azért nem, mert van egy sajátságos maximalizmusom a videojátékoknál, ez a Mario játékoknál is megfigyelhető volt nálam. Szeretek minél több érmét összegyűjteni. Hasonlóképp játszok itt is. Szeretek minél több alakzatot szétlőni. Ami még csak nem is rossz ötlet, mert ezzel lehet gyakorolni a mozgás közbeni célzást. Ami mindenképp hasznos, talán ez az egyik kulcsa annak, hogy felvehetem a drónok ellen a harcot.
Szerencsétlen időben csatlakoztam egyébként a játékba, mert régóta nem frissítik már. Nincsenek benne újdonságok, ezáltal egyre kevesebben játszanak diep.io-val. Ukrán ismerősöm szintén játszott, mondta, hogy fénykorában 15.000 körül játszottak a diep-io-val egyszerre. Ma ez a szám 3.500-4.000 körülre csökkent. Mindig mutatja a jobb-alsó sarokban, hogy épp mennyien játszanak, ez nemrég 2.900 körül volt. Úgyhogy jobb időket is megélt már ez a játék, így azt gondolom, hogy az egyetlen módja, hogy gyakoroljam a képességeimet, ha egyedül vagyok a Sandbox-ban. Aztán a szerzett képességeket átvinni a gyakorlatba.
Illetve azon gondolkodok, hogy a német barátomat OriginalNoel-t kéne rávenni, hogy játsszon velem. Mondjuk egyszer próbálta Noob-bal a játékot, de legalább akkora lendülettel hagyta abba, mint én a mostani játékot, mondván, hogy unalmas, hogy mindig meghal. Meg tudom érteni. Tényleg erősen demotiváló a játék, ha az ellenfél játékos nemcsak, hogy sokkal magasabb szinten áll, hanem levegőhöz sem hagy jutni. Ráadásul a lett barátom állítólag szeret tanítani, de ezt két módon teszi meg: Vagy nem mond semmit, vagy olyan szinten túláraszt információval, hogy aztán hámozzam ki belőle a lényeget. Amikor az ukrán barátommal, Sudo Kakeru-vel játszottam, ő mindig a lényegre tért: "Egy aranyszabály van: Mindig mozogj támadás közben!" És ennyi. Nem jó játék közben túlragozni a dolgot, mert úgysem fogok fel belőle szinte semmit. Már én untam folyamatosan azt írogatni, hogy "Yes", "It's true", "You're right!", "I'll do my best!" És társai. Írtam Noob-nak, hogy ha tanítani akar, akkor szorítkozzon a lényegre, azzal többet jegyzek meg.
A másik kritika, amit folyamatosan kapok, hogy lassan tanulok. Ennek egyik fő oka, hogy nem játszok minden egyes nap órákon át. Egyrészt egy idő után túltelítődök, és elfáradok, ami komoly hatással van a játékomra. Másrészt meg vannak egyéb dolgok is, amik érdekelnek, és szeretnék azokban is fejlődni: Nyelvtanulás, írás, fizikailag fejlesztem magam, más játékokkal játszok, animéket nézek (bár ez érdeklődés, nem fejlődés...). Gyorsan leszögezném, hogy nem arról van szó, hogy diep.io kockákkal vagyok körülvéve, szoktunk másokról is beszélgetni, de ők több időt töltenek a játékkal. Én átlagban 1 órát játszok, ha nagyon élvezem, akkor túlmegyek 2 órán is, de ez ritka. Úgyhogy maradok a lassú fejlődésnél, de hátha egyszer ez a lassú víz partot fog mosni.
De még mielőtt eltemetnénk a mai napot, megérkezett a vonat Leidenbe. Ez már rendben jött meg, 11.07-kor érkezett a vasútállomásra, ahogy írva volt. De így is a normál esetben kb. 70 perces vonatút 147 percig tartott. Egyből a Japán Múzeum felé vettem az irányt. Nem volt messze, kb. 10 perc volt gyalog. Tukiéknak 11.30-ra javasoltam a találkozót, ha esetleg bármi történne. De nem volt semmi. Illetve az volt, hogy 11.20-ra megbeszéltem egy Marktplaats-os találkozót a múzeum előtt, méghozzá egy Wii U játékot, a Mario & Sonic at the Olympic Winter Games Sochi 2014-et vettem meg. Mivel igencsak közelben a tél, ezért ennek most van a szezonja. És mivel itt nem tudom nézni az Eurosportot, ezért játszom a téli sportokat. Majd készítek a játékról felvételeket a YouTube profilomra, A játék egyébként nagyon jó állapotban van, és olcsóbban adta a vevő, mintha a CeX-ben vettem volna. Most már ez lesz a rendszer: Ha valamit venni akarok, előbb Marktplaats, összehasonlítom az árat a CeX-es árral, és ott veszem meg, ahol olcsóbb. Az esetek 95%-ában a Marktplaats nyer. A játék meg remélem, hogy lesz annyira jó, hogy játszani is jó legyen vele, ne csak mint "téli Olimpia" legyen meg.
A múzeum boltban egyéb animés és videojátékos relikviák is voltak. Kétségtelenül a Game Boy formájú jegyzetfüzet ragadta meg leginkább a figyelmemet, amit Tukeinon meg is vett nekem. Nagyon hálás vagyok neki, külön kincsként fogom őrizni a videojátékos, animés relikviáim között. Nagyon tetszik, hogy a Game Boy kijelzőjét is megcsinálták, mintha a Super Mario Land-et indította volna be valaki játékra készen.
Valamint jött még Super Mariós könyv is. Ebbe csak belelapoztam. Kicsit furcsa, mert ilyen össze-visszának tűnik (tekintve, hogy 100% unofficial), de egyébként jónak néz ki. Ötletes, hogy például a Super Mario Bros.-nál képek formájában megmutatja az első gombát, az első titkot, az első zászlót, mint élményt. Jó volt ezt újra megélni. Később átlapozom az egészet. De videojátékos gyűjteménybe is jól mutat a könyv.