A héten újra kitöltöttem a 16 Personalities oldalon a tesztet, és most más eredmény jött ki. A változás kicsi, de nagy jelentőséget tulajdonítok neki, mert láthatóvá teszi a fejlődést, amin keresztülmentem.

INFJ-T-ből átmentem INFJ-A-ba, ami magabiztosságról, céltudatosságról árulkodik. Illetve azt érzem magamon, hogy jobban kordában tudom tartani az érzelmeimet. Ez pedig azért fontos, mert segít abban, hogy krízishelyzeteket jobban tudjak kezelni. Kisebb problémákat is lazábban veszek, legalábbis nem pánikolok be. Egy példa a közelmúltból: Aggódtam amiatt, hogy Hollandiában nem tudok majd albérletet találni, mert általános lakáshiány van az országban. Ezt például úgy kezeltem magamban, hogy igen, tényleg van akadály, nehéz jó albérletet találni, de arra fókuszáltam gondoltam, hogy a szűkös lehetőségek közül találjam meg a megfelelőt és ne az legyen a fő gondolatom, hogy "ugyan, minek próbáljam meg? Úgyse tudtam soha a kis esélyekből nyertesként kijönni, pont most sikerülne?" Vissza lehet kérdezni, hogy miért is ne? Mellesleg úgy néz ki, hogy sikerül a megfelelő albérletet találni és Eindhovenben fogok kezdeni.

De ezt a fajta gondolkodást az élet egyéb területein is lehet hasznosítani. Persze azt fontos tudni, hogy ez hosszas és következetes munka eredménye, és messze nem vagyok a végén. Olyan ez, hogy az elmémben már megvan, hogy bizonyos helyzetekben hogy érdemes gondolkodni, mi az, ami előre visz, de még nem tudom mindig lekövetni a gyakorlatban. De tudatossággal és éberséggel tudok segíteni magamon. Nekem két dolog segít ezt elérni:

1. Rendbetenni a múltamat
2. Megszakítani a kapcsolatot azokkal, akik által kevesebbnek érzem magam.

Magamon is tapasztalom, hogy elengedhetetlen szembenézni a múlttal és a helyére tenni. A második pont meg a minőségi emberi kapcsolatok miatt fontos. Mindenkinek vannak értékei és ezt ki is bontakoztathatja, ha megfelelő emberek közé kerül. Olyanok közé, akik elfogadják olyannak, amilyen, adott esetben olyan kritikával illetik, ami által fejlődhet, ezáltal többnek érzi magát. Így én mindig egy kicsit jobban érzem magam, mindig egy kicsivel jobban tudom kezelni a felmerülő, akár apró nehézségeket is. Ezekből aztán lehet építkezni, fejlődni.

És akkor a végére még egy pozitívum: Úgy tűnik, mégis csak jobb időre megyek ki Hollandiába, ugyanis pont elsejétől lesz egy kis melegedés.

Bár aztán pont 2-án szakad le az ég, de hát így indulnak ott a nyarak.

Néhány napja megvettem a Csillag születik egylemezes DVD-t és a Blu-ray-t. A kétlemezes DVD megvolt tavalyról, ezeket is terveztem megvenni a gyűjteménybe, mert bár nem #1 film életemben, de szeretem annyira, hogy betudjam ezeket a kiadásokat is a gyűjteménybe.

És jó volt most is megnézni, de azért nem lesz soha igazán nagy kedvenc, mert nem annyira mély érzelmileg, mint amennyire én megélem az érzelmeket. Ez persze nem azt jelenti, semmitmondó lenne a film számomra, mert látom az érzelmeket az arcokon, át is érzem, amit látok, ebből a szempontból nagyon jó film, de különösebben nem érint meg.

Például nemcsak azért nem leszek soha Lady Gaga rajongó, mert egyébként borzalmasnak tartom, amit énekesnőként csinál, hanem mert ahogy ebben a filmben látom őt, mint énekesnő, azzal sem tudok azonosulni. Pedig nagyon tetszik, amit itt látok tőle, sőt meggyőződésem, hogy félig-meddig Lady Gaga magát alakítja a filmben. A dalok egy részét (elsősorban azokat, amiket ő maga énekelt) ő írta, így azt gondolom, hogy amit Ally-két látunk tőle a színpadon, azok az ő érzelmei. Tudna így is énekelni, ha akarna és akkor tiszteletre méltónak tartanám azt, amit csinálna. Színésznőként is nagyon jót alakított, de összességében azért ítélném meg a színésznői kvalitásait, mert itt énekesnőt alakít, ezért mondom, hogy ebben a filmben félig-meddig önmagát alakítja. Bár a szituáció és azok az életesemények, amiket eljátszik, abban jó eséllyel van különbség a között, amit ő maga élt meg és amit a filmben alakít, mégis azt gondolom, hogy Lady Gagát, mint színésznőt akkor lehetne hitelesen megítélni, ha olyan filmben is játszana, ahol egy tőle teljesen különböző karaktert alakítana. Ahogy utánajártam, hogy milyen filmekben szerepelt, azt láttam, hogy ez az első főszerepe. A mellékszerepeiben is döntő többségében önmagát, mint Lady Gagát alakította. Így azt tudom mondani, hogy ebben a filmben nagyon jót alakított, nagyon tetszett, amit láttam tőle, de csak ebből nem vonnék le messzemenő következtetést a színésznői képességeiről, hiszen énekesnőt alakított, ami ismerős közeg számára. Ha majd lesz másik film, ahol mondjuk politikust, diplomatát, ügyvédet, történelmi személyiséget, bármi mást alakít, ami nem a mindennapi életének része, akkor lehet majd megmondani, hogy milyen színésznő.

De hogy minden lehetőséget megragad, hogy megmutassa a meleg közösséget, az azért nem akármi. Mondjuk lehet is hálás nekik, hiszen nekik köszönhetően lett akkora énekesnő, hogy szinte az egész világra hatással van. Ugyanakkor ennek alapján azt is el tudom mondani, hogy miért nem vagyok egyetlen meleg közösség tagja sem. Mert nem az az én közösségem, amelyik egy olyan embert istenít, akinél sokkal inkább a külsőség számít, semmint az énekhang. És az, hogy mindig felhívja magára a figyelmet, bármi áron, akár úgy is, hogy botrányt csinál... Emiatt a "különlegesnek mutatom magam" attitűd miatt tükre Lady Gaga az LMBT-közösségeknek és ezt a tükröt emelték a magasba, amikor "felkarolták" az énekesnőt, híressé tették. Ez nem én vagyok, én nem így élem meg a szexualitásomat. És azt kell mondjam, ahogy a filmben is láttam a melegbárt, a fellépéseket, egyáltalán nem bántam meg, hogy ezek kimaradtak az életemből. Mert ahogy utaltam rá, nem szeretem azt a közeget, ahol ennyire a külsőségek játszanak. A filmben is sokkal jobban szeretem azt a Lady Gagát, akit az elején láttunk. Amikor sokkal inkább önmaga volt. Sokkal inkább spontán és a maga természetességében láthattuk őt. Én ezt szeretem, mert sokkal inkább az érdekel, ami a külsőségek mögött van, és nem az, amit látok. És ahogy Ally Campala-ként alakult az énekesnői karrierje, egyre inkább az a Lady Gaga rajzolódott ki, akit nem szeretek.

És ezért is van az, hogy nagy tévedésnek tartom, hogy Lady Gaga INFJ-s lenne. Nem tudom, hogy ez hogy terjedt el, de biztos, hogy nem igaz. Mondjuk azt is elismerem, hogy első körben megrökönyödtem, amikor megláttam, hogy INFJ-snek állítják be és osztozom a személyiségtípusán. Mondtam is magamban, hogy letagadom, hogy INFJ-s vagyok, ha tényleg ő is az. De máskülönben is, aki ennyire a külsőségékre megy, aki ennyire mutatja a szépet (egyébként jó érzékkel) és ennyire felkavarja a különböző stílusokat, műfajokat, az csakis ISFP-s lehet. Az ISFP abból a szempontból is stimmelne Lady Gagánál, mert azt még el is hiszem róla, hogy adott esetben szeret egyedül lenni és akkor töltődik fel. Azt is látom rajta, hogy erősen érzelemvezérelt, de azt érzékelem, hogy nincsenek olyan nagyon mély érzései. Elsősorban azoknak vannak mély érzései, akiket az érdekel, ami a látottak mögött van ("N") és nem az, amit az érzékszerveivel érzékel ("S"), mert arra jellemző, hogy mélyen elemzi azt, amit érzékel. Lady Gagánál ezt nem látom. De írok egy másik példát, hogy érzékeltessem, mire gondolok: A The Corrs énekesnője, Andrea Corr biztos, hogy INFJ-s, amit lehet róla tudni, mert nemcsak azt látom az arcán, a tekintetében, hogy erősen érzelemvezérelt, hanem azt is, hogy az érzelmeit nagyon mélyen éli meg, mert komolyan elemzi magában a látottakat. Ezek az érzelmek a hangjában is hallhatók, neki is köszönhető, hogy a The Corrs dalok egy része annyira mély érzelműek. Persze vannak náluk is tévedések, ahogy írtam korábban, de ezt majd máskor. Fogok még írni az együttesről. A lényeg az, hogy Lady Gagánál ilyen mély érzelmeket nem látok.

Ahogy utaltam rá, a film azért nem igazán nagy kedvenc, mert maguk a beszélgetések sem igazán mélyek. Vannak jó mondatok egyébként, főleg Jacksontól. De hogy mint blues-rock énekes mennyire másképp látja a zenei világot, mint Ally popénekesnőként, ez onnan látszik, hogy megrökönyödött azon, hogy Ally körül táncosok voltak és hogy olyan tanácsot adott neki, amik alapvetően eléggé elcsépeltek. Igen, erre a "légy önmagad és azt fejezd ki, ami belülről jön" frázisra gondolok. A popszakma nem így működik már azon a szinten, ahol Ally volt már akkor. Ekkora népszerűséget már csak úgy lehet elérni, ha adnak a külsőségre és ezáltal a tömeget szólítják meg. Azt a tömeget, akit nem a mély mondanivaló érdekel, hanem az, amit a színpadon látnak. Nagyon ritka manapság az, hogy valakiből úgy lesz igazi sztár, hogy csak a saját gondolatait adja elő, azzal a körítéssel, ahogy azt ő maga éli meg. A külsőségek a mai világban elengedhetetlenek. Mindazonáltal Jackson a saját szemszögéből teljesen jó és valós tanácsot adott, hiszen azt a zenét játszotta Blues-rock énekesként, zenészként, amit ő maga is szeret és a szövegein is azt érzékeltem, hogy tényleg arról énekelt, amit ő gondol a világról, ahogy látja azt. Úgyhogy abból a szempontból hiteles volt a tanácsa, hogy azt mondta, ahogy ő is cselekszik, csak az a zenei műfaj nagyban nem így működik, amiben Ally mozgott.

Igazából nagyon sokat kellett gondolkodnom azon, hogy hol lehet az igazság abban, amikor Jackson azt mondta a bátyjának, hogy igazából őt istenítette, nem az apjukat. Ezt sokáig hazugságnak, vagy fogalmazzunk úgy, hogy "filmes elemnek" gondoltam. Hogy ezt Jackson azért mondta, mert tipikus Hollywoodi dramaturgia, ennek benne kell lenni, mint egy mély, elrejtett érzés, egyszerűen nem maradhat ki. Mert eleinte azt gondoltam, hogy erre semmi nem utalt. Aztán, ahogy többedjére néztem vissza a filmet, megütötte a fülemet az a 12-13 éves kori (ha jól emlékszem...) öngyilkossági kísérlet, ami végül nem sikerült. Na az vajon miért lehetett? Meg aztán, amikor Jackson bátyja mondta, hogy ő az apjának csak azért kellett, hogy az ivócimborája legyen. Ez úgy elég erős mondat volt ahhoz, hogy ne legyen igaz, ha közeli hozzátartozónak mondják. Aztán így folyamatosan összeállt, hogy Jackson valójában szerette az apját azért, mert megmutatta neki a Blues zenét és általa lett énekes-zenész. De valószínűleg a korai öngyilkossági kísérlet arra utal, hogy valójában tudott arról, hogy miért is szerette valójában az apja, de hogy nem sikerült... utána meg soha nem akarta még magának sem beismerni, hogy mi is történt valójában és ott a bátyja mondta ki az igazságot. És valójában végig érzékelte, hogy a bátyjának van igaza és hogy ezt ő meglátta, ezért istenítette őt. De amikor eljutott erre a felismerésre már annyira mélyen volt az alkohol- és drogfüggőségében, hogy esélye nem volt kijönni belőle. Főleg segítség nélkül. És ahogy láthatjuk, Jackson igyekezett segítséget kérni, de tökéletesen megértem, hogy miért nem tért vissza ahhoz a terapeutához. A film nagyon jó példát mutat arra, hogy milyen egy rossz szakember. És igazából azért nem tudott kimászni a saját poklából, mert abból a mélységből már nem megy egyedül és nem kapott megfelelő támogató közeget, segítséget.

És többek között itt jön ki az, hogy Lady Gaga, vagy az általa alakított Ally (nekem tényleg részint egy és ugyanaz a kettő) miért nem mély érzelmű személyiség. Mert akkor jobban felismerhette volna, hogy mi az, amivel segíthetett volna Jacksonnak. Egy részről nagyon jó, hogy végig kitartott mellette, segített rajta és nem hagyta el, de hogy olyat mondott, hogy "legközelebb egyedül mászol ki a szarból" meg "gyere, leszek az ivócimborád" ebből nyilvánvalóan lejön, hogy nem adott valódi támogatást Jacksonnak. Az aggódás, a támogatás, hogy kitartott mellette, azok mind pozitívumok és fontosak, de nem adott neki aktív segítséget. Akárcsak úgy, hogy beszélgetett volna erről a problémáról, vagy ő maga javasolta volna neki, hogy kérje szakember segítségét. Nem is tudom, hogy végül ki által került Jackson arra a terápiára, az nem derül ki a filmből. És ugyanígy problémás volt a film végén, hogy Ally láthatóan nem vette észre, hogy Jacksonnal komoly baj van. A film egyébként nagyon jól láttatta a nézővel, hogy Jackson ott már egy végzetes dologra készült. Látszott az arcán, hogy nagyon el van merülve a gondolataiban és ez az Allyvel való kommunikációjában is érzékelhető volt. Azt gondolom, hogy ezt Ally is láthatta volna. Ha látta volna, legalább azt megkérdezte volna, hogy "Nincs valami baj?" Erre Jackson még válaszolhatta volna, hogy nincs semmi és akkor Ally nem firtatta volna tovább a kérdést. Sőt, azt is el lehetett volna mondani, hogy akár saját magát is meg akarta nyugtatni azzal, hogy azt mondja magában, hogy biztos, hogy tényleg nincs semmi baja Jacksonnak. De hogy erre rá se kérdezett, abból érzékélhető volt, hogy nem tudta, nem látta a férjén, hogy mire készül. A harmadik ami miatt nem gondolom Ally-t mély érzelműnek, hogy nem ismerte fel a menedzser valódi személyiségét és hogy fogja keresztbe tenni a kapcsolatát a férjével. Én azt az embert az első pillanatban úgy lepattintottam volna, mint annak a rendje. Annyira látszott rajta a beképzeltség, a gőg, ahogy beszélt Ally-vel, és ahogy a végén beszélt Jacksonnal, amivel végül az öngyilkosságba sodorta, az az én szemszögemből undorító volt. Nagyon nem bírom az ilyen embert. De sajnos fontos eleme volt a filmnek, sokban hozzájárult ahhoz, hogy a történet úgy alakult, ahogy.

Nagyjából ennyit tudok hozzátenni a filmhez. Ami még Lady Gaga személyiségének kettősségét illeti, annak örülök, hogy a Shallow az a dal, ami ismertté vált a filmből és ezt játszották a rádiók. Azt tudom, hogy a film szempontjából kulcsfontosságú a dal, hiszen egyrészt ez hozta össze Ally-t és Jacksont és nagyon jól leírja kettejük érzelmi világát, ennek is nagyon örülök, meg annak is, hogy egy olyan dal lett a legismertebb a filmből, ami még Ally nagy sztársága született meg, ahol még a természetes énjét láthatjuk. Hiszem, hogy ez Lady Gaga egyik, sőt a valós oldala és ha ilyesféle dalai lettek volna, akkor tiszteletre méltó lenne az énekesnői karrierje. Azt egyébként elárulom, hogy ma már annyira nem tartom gyűlöletesnek Lady Gaga énekesnői karrierjét, mint korábban. Egyrészt a film is egy kicsit "megszelídített", másrészt meg az MBTI személyiségtípusok folyamatos tanulmányozása is sokat segít abban, hogy jobban elfogadjam azt, aki más és másképp látja a világot, mint én. Igazából a menedzser is olyan, hogy az ő saját szemszögéből semmi rosszat nem csinált. Annyira karrierista, annyira a munka az első számára, hogy bárki, aki ezt gátolja (mint például Jackson a függőségével), azon kegyetlenül átgázol. Tipikus törtető személyiség, aki nem engedi, hogy bármi is a karrierjének útjába álljon. Hiszen ha derékba törik Ally karrierje, azzal az ő menedzseri megítélése is sokat csorbult volna és ezt nem akarta. Vannak ilyen emberek a világon és fontosnak ezeket felismerni, hogy a saját világomból ki tudjam zárni. Mert ahogy ők élik az életüket, az teljességgel ellentétes az értékrendemmel és az elveimmel.

Ezzel egyébként meg is van mind a három kiadás a filmből, amit szerettem volna megvenni.

Az INFJ az egyik legritkább személyiségtípus, a népesség mindössze 1%-át teszik ki. Mégis nyomot hagynak a világban, hiszen amellett, hogy született idealisták és moralisták, rendkívül módon eltökéltek és nagyon erős bennük a bizonyítási vágy. Amellett, hogy a védőügyvédek sok időt töltenek álmodozással, aktívan tesznek azért, hogy megvalósítsák a céljaikat és pozitív hatást képesek gyakorolni a környezetükre.

Az INFJ-sek egyik fő célja az emberek megsegítése és ugyan jelen vannak karitatív tevékenységekben, de mindig csak annyira szeretnek segíteni, hogy ne közvetlenül az egyednek kelljen segíteni. Csak a barátaiknak szeretnek közvetlenül segíteni.

Az INFJ-sek egyik sajátossága, hogy különösen keverednek bennük a különböző személyiségjegyek. Inkább csendesek, mégis szilárd véleményük van a világ dolgai kapcsán és fáradhatatlanul küzdenek azért, amiben hisznek. Eltökéltek és erős akaratúak, de csak ritkán használják az energiáikat személyes célokra. A kreativitásukat, képzelőerejüket és érzékenységüket sokkal inkább a harmónia megteremtésére használják. Az egyenlőség a karma nagyon vonzó ideák az INFJ-sek számára, akik azzal szeretnék jobbá tenni a világot, hogy a szeretet és az együttérzés erejével meglágyítják a zsarnokok szívét.

Az INFJ-sek alapvetően könnyen teremtenek kapcsolatot. Kommunikációjuk sokkal inkább humánus, minthogy logikára, tényekre épülne. Kedves, melegszavú társalgók. Sokan inkább csendes extrovertáltaknak tartják az INFJ-seket, akik ugyan elvonulnak a saját kis világukba, de nagyon igénylik az emberek társaságát maguk körül. Viszont gyakran előfordul, hogy látszólag minden ok nélkül eltűnnek akár napokra is, hogy feltöltődjenek, vagy problémáikat feldolgozzák, utána újult erővel vessék bele magukat azért, amiért küzdenek. Nagyon szívükön viselik mások sorsát, érzéseit, nagyon tudnak szeretni is, de ugyanezt a szeretetet, gondoskodást viszont is várják. Van olyan, hogy arra van szükségük, hogy lelki társként valaki ott legyen mellettük, de az is előfordul, hogy épp arra, hogy pár napra hagyja mindenki békén őket.

Nagyon fontos az INFJ-sek számára, hogy megértsék, hogy magukra is vigyázni kell. Meggyőződésük és szenvedélyük annyira túlhajtja őket, hogy az teljesen kimeríti őket. Ekkor ingerültek, fáradtak lesznek, szélsőséges esetben meg is betegedhetnek. Ez főleg akkor történik meg, ha ellenállásba, kritikába ütköznek. Érzékenységük miatt igyekeznek minden látszólag ellenük szóló támadást elkerülni, de ha nem lehet, akkor nagyon ügyetlenül vágnak vissza. Az INFJ-sek nagyon rossz vitapartnerek. Mivel gondolkodásuk kevésbé a logikára épül, így az érvelésük is. Ha egy vitában vesztésre állnak, látszólag ráhagyják a másikra, de valójában érzékenyen érinti őket, mert úgy érzik, nem tudták megteremteni azt a harmóniát, ami ahhoz kell, hogy az adott célt könnyebben el tudják érni, vagy hogy egy közösség együtt tudjon működni.

Az INFJ-sek számára a világ tele van igazságtalansággal, amin mindenáron változtatni akarnak. Mivel egyben idealisták és szenvedélyesek, ezért a fiatalkorra jellemző világmegváltó attitűd nagyon sokáig megmarad bennük. Alkalmasak arra, hogy mozgalmat indítsanak, hogy megsegítsék az embereket, vagy jobbá tegyék a világot azáltal, hogy küzdenek a jogtalanságok ellen.

Erősségek

• Kreatív – Az INFJ-sek mindig a legjobb megoldást keresik az embereket érintő problémákra. Ezért nagyon erősen hagyatkoznak a képzeleteikre és a megérzéseikre. Ez teszi őket kiváló tanácsadóvá.
• Éleselméjű – Az INFJ-seket nem az érdekli, amit látnak, hanem ami a dolgok mögött van. Mindennél jobban támaszkodnak a megérzéseikre. Ezáltal képesek meglátni az emberek valódi motivációit, érzéseit és szükségleteit.
• Hűek az elveikhez – Az INFJ-sek nagyon mély hittel, ideával rendelkeznek. És ha van lehetőségük erről beszélni, vagy írni, azt olyan szenvedéllyel teszik, hogy még a legnagyobb szkeptikusokat is meggyőzheti.
• Szenvedélyes – Az INFJ-sek személyiségének kulcseleme a szenvedélyük és annak tárgya. Képesek a legvégsőkig elmenni azért, ami a leginkább foglalkoztatja őket, olyannyira, hogy ez már zavarhat másokat. Csak ritkán elégednek meg az „elég jóval”.
• Önzetlen – Az INFJ-sek az erősségeiket leginkább arra használják, hogy másokon segítsenek és ritkán örülnek annak, ha ez csak mások rovására sikerül. Nagyon odafigyelnek arra, hogy tetteik miként hatnak másokra és mindenképp úgy akarnak segíteni az embereknek, hogy jobbá tegyék a világot.
• Önreflexió – Egy INFJ-snek lételeme a fejlődés, mivel önmagával szemben magas elvárásai vannak. Viszont ezért kész akár önmagával is elszámolni. Habár ilyenkor nehéz időket él meg és akár napokra is elzárkózik a külvilág elől, de az idők során végbement fejlődés látványos és akár mások számára is inspiráló lehet.

Gyengeségek

• Érzékeny a kritikákra – Ha valaki vitatja az elveiket, értékrendjüket, arra az INFJ-s eléggé vehemensen reagál. Nem támadnak vissza, de komolyan védik a meggyőződésüket, arra meg különösen érzékenyek, ha olyanban támadják őket, ami a szívükhöz nagyon közel áll.
• Zárkózott – Az INFJ-sek nagyra értékelik az őszinteséget és az emberi kapcsolatokat, de védik a privát szférájukat. Nehezen nyílnak meg emberek előtt és mivel érzékenyen veszik a problémákat, ezért kiszolgáltatottá válhatnak krízishelyzetben. Alapvetően nehezen kérnek segítséget, nem akarnak másokat terhelni a problémáikkal. Viszont, ha az INFJ-sek nem kérnek segítséget, az távolságtartóvá teszi őket.
• Maximalista – Az INFJ-sek a leginkább idealisták, amiért képesek a végsőkig is elmenni. Viszont az ideális közeg nem mindig valósítható meg. Nem mindig tudják értékelni a munkájukat, kapcsolataikat, mert folyamatosan azon vannak, hogy a hiányosságokat javítsák és mindig azon gondolkodnak, hogyan tegyék a dolgokat jobbá maguk körül.
• Kerülik a szokásosat – Az INFJ-seket az motiválja, hogy nagyobb célja van az életüknek, mint egy átlagos élet. Feleslegesnek tartják, hogy a nagy elképzeléseket apró lépésekre bontsák. Nehezen viselik, ha megszokott, számukra nem megfelelő dolgot kell csinálniuk a céljaik eléréséért. Pedig a hétköznapi rutinok is szükségesek a célok eléréséhez,
• Hajlamos a kiégésre – Az INFJ-sek a maximalizmusuk miatt kevés időt szánnak arra, hogy a felgyülemlett energiát levezessék. Könnyen kimerítik magukat, ha nem fordítanak elég időt a pihenésre, feltöltődésre.
• Túl gyorsan mond ítéletet – Mivel egy INFJ-s mindennél jobban bízik a megérzéseiben, ezért gyorsan eldönti, hogy az az ember szimpatikus lesz számára, építi az életét, vagy sem. Ez néha azt is magával hozza, hogy túl gyorsan, bizonyos esetekben tévesen ítél meg embereket és ellök magától olyanokat, akiről kiderülhet, hogy nagyon is jó lehet a kapcsolata.

Szerelem

Mivel az INFJ-sek nagyon mélyen élik meg az érzelmeiket, ezért a szerelmet is intenzíven élik meg. Pillanatok alatt képesek szerelemre lobbanni és azt olyan erősen élik meg, mint semelyik másik személyiségtípus. Nagyon sokat dolgoznak magukban azon, hogy a kapcsolatának mélységét keresse és megértse. Emiatt az INFJ-sek nehezebben találnak partnert az átlagoshoz képest. Sokan azt gondolják, hogy túlzottan válogatósak és irreálian nagy elvárásaik vannak a párjukkal szemben. Vannak olyan INFJ-sek, akik tényleg kitartanak amellett, hogy tökéletes partnert találják meg, de ez sokszor nem sikerül.

Viszont, ha az INFJ-sek idealizmusa jobban kapcsolatban van a valósággal, akkor könnyen megtalálhatják az ideális társat. Mivel ragaszkodnak az elveikhez, ezért fontos számukra, hogy a társuk is támogassa őket bennük. Ha a társuk támogatja őket, az az INFJ-sek számára komoly érzelmi biztonságot jelent. Az INFJ-sek sokat dolgoznak azon, hogy a kapcsolatuk mindig jobb és jobb legyen. Ezáltal szert tehetnek egy olyan szintű őszinte párkapcsolatra, amiről sokan csak álmodoznak.

Az INFJ-sek kerülik azokat az embereket, akik megpróbálják megváltoztatni őket, vagy olyan dolgokra akarják rábeszélni őket, amiben nem hisznek. Azokat az embereket szeretik leginkább, akik olyannak fogadják el őt, amilyen és értékelik is a személyiségét. Akik támogatják az INFJ-seket, azok komoly viszonzást várhatnak: Az INFJ-sek rendkívül kedvesek, gondoskodóak, őszinték és hihetetlen mértékben mélységekben meglátni a másik ember valódi személyiségét.

Az INFJ-sek nagyon törekednek arra, hogy a kapcsolatuknak valódi mélysége legyen. Az érzékenységük és életlátásuknak köszönhetően olyan szintű érzelmeket és megértést adnak a partnerüknek, amire kevesen képesek és ez nagyon jól esik nekik. Az INFJ-sek mutatják ki a leginkább a szerelmüket a másik felé, partnerüket képesek akár feltétel nélkül is szeretni.

Az INFJ-sek számára a szerelem nemcsak egyfajta „passzív” érzelem. Oly módon is keresik a szerelem értelmét és jelentését, hogy ezáltal ők maguk is komoly fejlődésen mennek keresztül. Számukra a szerelem a fejlődés lehetősége, mely által nagyban fejlesztik az erényeiket. Ami az intimitást illeti, az INFJ-sek a legszenvedélyesebbek. Olyannyira keresik a kapcsolatuk mélységét, hogy sokszor spirituális jellegű magyarázatot találnak arra, hogy miért vannak a párjukkal együtt. Nemcsak, hogy megélik a párkapcsolatukat, hanem nagyban törekednek arra, hogy jobb emberré váljanak elmében, testben és lélekben is.

Mivel az INFJ-sek nagyon mélyen élik meg a szerelmet, ezért sikertelen párválasztás esetén sokáig bennragadnak egy egyoldalú szerelemben. Ezt ők nem feltétlen élik meg csalódásnak, hiszen amíg benne voltak abban az érzelemben, addig is dolgoztak azon, hogy jobb emberek legyenek. Erre az optimizmusuk hajtja, hiszen, ha az INFJ-s lát lehetőséget abban, hogy sikerülhet a kapcsolat, akkor a végsőkig reménykedik, eközben is dolgozik magán, hogy megfeleljen a kiválasztottjának. Ha pedig nem sikerül, relatíve hamar kijön a szerelmi bánatból, mert ráeszmél arra, hogy ő maga jobb ember lett.

Barátság

Az INFJ-seknek komoly igényük van a hitelességre és az őszinteségre. Mivel nagyon jó képességük van arra, hogy meglássák egy ember valódi szándékát, személyiségét, ezért gyorsan kiszúrják, ha valaki másnak mutatja magát, mint amilyen valójában és ezt nem tisztelik. Számukra sokkal fontosabb a barátságok minősége, mint a mennyisége. Az INFJ-seknek nem okoz örömöt a felszínes csevegés, amit a mindennapi életben látnak, sokkal inkább becsülik a mélyebb beszélgetést. Azokkal az emberekkel ápolnak szoros kapcsolatot, akikkel komolyan tudnak beszélgetni.

Az INFJ-sek nagyon jól érzik magukat olyan emberek körében, akik osztják a hobbijukat, szenvedélyüket, értékrendjüket. Akár filozófiai mélységig is elemeznek egy helyzetet, és ha tudják, hogy valakiben teljességgel megbízhatnak, azzal akár a legbelsőbb gondolataikat, titkaikat is megosztják.

Ahogy az INFJ-seknek magas elvárásaik vannak saját magukkal szemben, úgy az embertársaikkal kapcsolatosan is. Szeretik, ha egy emberhez nagyon hasonlítanak és kifejezetten olyan közegben érzik jól magukat, ahol fejlődni, inspirálódni tudnak. Az INFJ-sek nemcsak jól akarják érezni magukat a barátaikkal, hanem új dolgokat akarnak tanulni, új felfedezéseket tenni és sokat dolgoznak azon, hogy a kapcsolataikat elmélyítsék.

Mivel az INFJ a legritkább személyiségtípus, ezért sokan félreértik őket. Nem értik, hogy miért kell velük mély beszélgetéseket folytatni, és miért csak abban jók, amit szeretnek csinálni, másban meg kifejezetten ügyetlenek. Ezért az INFJ-sek nehezen találnak barátot maguknak, hiszen ők maguk is ritkán találkoznak olyan emberrel, akik önmagukra emlékeztetik. Ezért sokszor úgy érzik, hogy engedni kell az igényeikből, különben egyedül maradnak.

Az is nehezíti a barátok szerzését, hogy mivel egy INFJ-s nagyon gyorsan ráérez a másik ember valódi személyiségére, és hogy mi van a másik ember mondandója mögött, ezért könnyen olyan témára terelheti a témát, hogy belenyúlhat egy darázsfészekbe. Ez nemcsak azért kellemetlen a másik fél számára, mert ezáltal olyan téma merült fel, amiről a másik fél nem szívesen beszél, hanem mert gyakran előfordul, hogy az INFJ-s személy olyan dologra érez rá, adott esetben kérdez rá, ami a másik fél számára privát szféra, amiről nem akar beszélni. Emiatt az INFJ-sek gyakran tapasztalják azt, hogy az első beszélgetésnek nincs folytatása.

Ennek ellenére az INFJ-sek könnyen találnak megfelelő barátot maguknak, mert nagyon jól ráéreznek, hogy ki az, akivel kialakulhat a számukra ideális barátság. Csendesen, a háttérben maradva elemzik az adott helyzetet, és szinte azonnal érzékelik az emberek valódi természetét. Ezáltal olyan emberrel is köthetnek barátságot, akivel első látásra sokban különböznek, de legbelül nagyon is hasonlítanak egymásra. Egy INFJ-s gyorsan túllendül az első benyomáson és egyből azt keresi a másik emberben, hogy a személyisége, értékrendje összeegyeztethető-e az övével.

Az INFJ-sek külsőre nem tűnnek erős személyiségnek, de a szilárd meggyőződésük erős, karizmatikus személlyé teszi őket és ha van lehetőségük kifejezésre juttatni a szenvedélyüket, elveiket, akkor valósággal ragyognak. Ekkor előfordulhat, hogy egy INFJ-s népszerű lesz egy közösségben, ez viszont megterhelő számukra, mert a túl sok emberrel könnyen túltöltődnek és akkor el kell vonulniuk a saját magányukba.

Egy INFJ-s személyében mély egy őszinte barátra lehet találni. Viszont, ha valaki komolyan árt nekik (például: állandóan vitába szállnak vele, akadályozzák céljaik elérésében), azzal akár egy életre megszakítják a kapcsolatot. Következetesen kerülnek vele minden személyes kontaktust és csak nagyon nehezen nyílnak meg neki újra.

Ha egy INFJ-s megtalálta az igaz barátot, velük hűségesek, gondoskodók és mindenben támogatják őket. Nem igénylik, hogy mindennap figyeljenek rájuk. A barátaikkal töltött idő minősége sokkal fontosabb számukra, mint annak mennyisége. Akik elnyerték az INFJ-sek bizalmát, azokkal a legbelsőbb titkaikat is megosztják és a barátság akár életük végéig is tarthat.

Az INFJ-s szülők

Az INFJ-s szülők a gyereküket is nagyon tudják szeretni. Már egészen kiskorban arra nevelik a gyereküket, hogy a társadalom számára hasznosak, ugyanakkor függetlenek legyenek. Fontos számukra, hogy megtanítsák a gyereküknek azokat az értékeket, mely által azokat az embereket választják maguk mellé barátnak, akik valóban elfogadják és támogatják őt olyannak, amilyen.

Így az INFJ-s szülők nagy gondot fordítanak arra, hogy a gyerekük is rendelkezzenek azokkal az értékekkel, amikkel ők. Kezdetektől fogva fokozatosan nevelik a gyereküket arra, hogy őszinték legyenek, és mindig nyilatkoztassák ki a véleményüket. Ez nem azt jelenti, hogy a gyereknek is ugyanazokat az elveket kell követni, mint a szülőknek. Sokkal inkább azt, hogy amiben hisznek, amellett a végsőkig tartsanak ki. Annak ellenére, hogy az INFJ-s szülő a legjobbat akarja, gyakran előfordul, hogy úgy neveli a gyerekét, hogy nem veszi figyelembe a gyerek temperamentumát, fejlődési szintjét. Túl nagy elvárást helyezhet a gyereke elé, ami stresszel járhat.

Ráadásul a függetlenségre nevelés vissza is üthet. Ha ilyen gyerekekből kiváltképp lázadó tinédzserek lesznek, ami sok problémát okot az INFJ-s szülőnek. Ez főleg akkor vezet komoly konfliktushoz, ha a gyerek olyan elvet vall magáénak, ami ellentétes a szülő értékrendjével. Ilyenkor az INFJ-s szülő komoly ellenállást és elutasítást él meg a gyerekével szemben, ami különösen érzékenyen érinti a szülőt.

Végsősoron az INFJ-s szülő gyakran rájön, hogy nem tett rosszat azzal, hogy függetlenségre nevelte a gyerekét, még akkor sem, ha ellentétes elveket vall. Számukra elsődleges, hogy a gyereküknek saját világképe, ideája legyen. Az INFJ-s szülők gyerekei népszerűek, mert úgy függetlenek, hogy közben nagyon is társasági emberek. Különösen idősebb felnőtt korban.

Az INFJ-s szülő számára nagyon fontos megtanítani a gyereke számára a helyes és a helytelen dolgok közti különbséget. Bátorítják a gyereküket arra, hogy a legjobbat hozzák ki magukból és hogy mindig küzdjenek az igazukért. Ezáltal lesznek az INFJ-s szülők gyerekei mindig hűek önmagukhoz.

Karrier

Az INFJ a legkevésbé karrierista, törtető és anyagias személyiségjegy. Számukra sokkal fontosabb, hogy szeressék a munkájukat, elismerjék, amit csinálnak és hasznosnak érezzék magukat a munkájukban. Szerencsére könnyen találnak ilyen munkát, ugyanakkor nagyon nehéz eldönteni, hogy melyik számukra a legjobb. A több lehetőségnek több lehetséges végkimenetele lehet, ami egyben izgalmas számukra, ugyanakkor stresszt is okoz, mert nehezen is engedik el a nem választott karriert, másrészt hajlamosak azon agyalni, hogy mi lett volna, ha a másikat választják.

Az INFJ-sek számára mindenképp az az üdvözítő, ha olyan munkát végezhetnek, ahol segíthetik az embereket. Így nagyon jó tanácsadók, pszichológusok, tanárok, szociális munkások lehetnek belőlük. Mivel gyakori az INFJ-sek között a spirituális gondolkodó, ezért nagyon szívesen lennének jóga oktatók és spirituális vezetők. Az INFJ-sek az egészségügyben is megtalálhatják a számításaikat.

Mivel az INFJ-sek választékosan fejezik ki magukban, különösen írásban, ezért nagyon jó írók. Újságíróként, bloggerként nagyon jók, illetve több népszerű könyv szerzője is INFJ-s személyiségű. Zenében is megtalálhatják a számításaikat, illetve jók még fényképészetben, grafikában, amennyiben elsődleges cél a valódi érték közvetítése, és a nemcsak a külsőségek számítanak.

Egy INFJ-s számára gyakorlatilag bármelyik munkakör megfelelő, hiszen mindenhol van lehetőségük segíteni embereken, vagy ahol fejleszthetik a kreativitásukat. A legfontosabb, hogy találják meg az érdeklődési körüket, és azt űzzék hivatásszerűen, és akkor elégedett munkavállalók lesznek, akit szeretni fognak a munkatársai.

Habár egy INFJ-s relatíve könnyen találhat munkát, viszont az igényeit sok esetben nehéz lehet teljesíteni. Hiszen fontos nekik a függetlenség, illetve inkább egyedül szeretnek dolgozni. Sokkal szívesebben dolgoznak a háttérben. Nem szeretnek versenyezni, az őket komoly stresszel tölti el. Ha egy INFJ-s a munkahelyén nem élheti meg az egyéniségét, az frusztrációt okozhat, ami egyértelműen rontja a munkateljesítményét is.

Egy INFJ-s kifejezetten alkalmas lehet vezetőnek, mivel rendkívül emberséges és empatikus lenne, ugyanakkor a megérzései miatt könnyen meglátja a másik ember valódi szándékát. A vezetői poszt azért is lenne megfelelő egy INFJ-s számára, mert jobban megélheti az autonómiáját és jobban fókuszálhat a kreativitására. Így akár újító is lehetne, hiszen összehangolhat két különböző munkakört, ezáltal a munkatársakat is közös munkára késztethet. Ezek a hibrid munkakörök az INFJ-s vezetőt is inspirálhatják, hiszen nemcsak a kreativitását élheti meg ezáltal, hanem új dolgokat is megtanulhat. Ami problémás lehet az INFJ-s számára a vezetői poszttal járó túl sok feladat, illetve a munkatársakkal való túl sok kapcsolatteremtés miatt hamar túltelítődhetnek, ami gátolhatja őket abban, hogy jó vezetők legyenek.

Ami különösen problémás egy INFJ-s számára, ha repetitív, unalmas munkát kell végeznie, illetve, ahol nagy stressztűrő képességre van szükség. Mivel nagyon érzékenyek, ezért kifejezetten rosszul tűrik az olyan munkát, ahol versenyezni kell, az meg különösen frusztráló számukra, ha a jobb anyagi haszon miatt kell sokat dolgozniuk. Ez komoly stresszel tölti el őket és úgy érezhetik, hogy nem teljesülnek ki a munkájukban.

Összefoglalva tehát, egy INFJ-s számára az az ideális munkakör, ahol megélheti a maga függetlenségét, autonómiáját, illetve tudja, hogy az a munka, amit csinál, az hasznos. Nemcsak neki, hanem másnak is. Nagyon szeret tanulni, inspirálódni és segíteni embereknek. Ha ez megadatik, akkor az INFJ-s is szívesen dolgozik, jó munkaerő lesz, akit szeretni fognak a munkatársai.

Munkahelyi szokások

Egy INFJ-snek vannak igényei a munkahelyével kapcsolatosan. Fontos számára, hogy segítsen embereknek, illetve, hogy olyan munkát vállaljon, amit össze tud egyeztetni az elveivel és a hitével. Az különösen inspirálja őket, ha tudják, hogy a munkájuknak van értelme és lehetőségük van kifejezni a kreativitásukat. Egy INFJ-s számára a legkevésbé fontos a pozíció, a rang. Számára a lényeg, hogy szeresse a munkáját. Nem érdekli őket, hogy a munkatársuk hol van a ranglétrán, mindenkivel egyenrangúan kommunikálnak.

Az INFJ-s munkavállalók a rugalmas gondolkodású vezetőket szeretik, akik nyitottak az újra, mert nagyon fontos, hogy kifejezésre juttassák a kreativitásukat és hogy mi az, amiben jól érzik magukat. Az nagyon jól esik nekik, ha a vezető empatikus és meghallgatja őt. Ha olyan a vezető, hogy az INFJ-s össze tudja vele hangolni az igényeit vagy összhangban áll az értékrendjével, az mérhetetlenül motiválja. Viszont, ha ez nem jön össze, az komoly konfliktus forrása lehet, mivel egy INFJ-s soha nem cselekszik a saját elvei ellen, így a munkáját is úgy végzi, ahogy azt a hite diktálja. Ezzel viszont kritikáknak és konfliktusoknak teszi ki magát, amit egy INFJ-s nagyon érzékenyen vesz. Az különösen rossz érzéssel tölti el őket, ha szigorú szabályoknak kell megfelelniük és rutinfeladatokat kell ellátniuk, amik által nem fejlődhetnek.

Mivel tökéletes munkakör nem létezik, ezért, ha a vezető problémás az INFJ-s számára, akkor más embert kell keresnie a munkahelyén, aki mentorként szolgál neki. Ez sokat segíthet, hogy könnyebben kezelje a problémáit.

Ha egy INFJ-s szereti a munkáját, akkor a munkahelyén kifejezetten népszerű lehet, mivel kifejezetten optimista, empatikus, és kész mindent megtenni, hogy jól végezze a munkáját. Mivel nagyon erősek a megérzéseik, ezért hamar észreveszi mások szándékát, így még azelőtt elháríthatja a konfliktust, mielőtt az létrejönne. Így az INFJ-s kész segíteni a munkatársainak, akár a saját munkájának hatékonyságának rovására is. Viszont ilyenkor nagyon résen kell lenniük, hogy nehogy kihasználják őt azok, akik kevésbé elkötelezettek a munkájuk iránt.

Annak ellenére, hogy egy INFJ-s alapvetően szívesen dolgozik emberek között, mégis introvertáltak, és vannak időszakok, amikor az tölti fel őket, ha egyedül dolgozhatnak.

Az INFJ-s vezetők szeretik a legkevésbé firtatni a hatalmukat. Sokkal inkább azt nézik, hogyan dolgozhatnak a munkatársak egyenrangú felekként, akár személyes autonómiát adnának az alkalmazottaiknak. Empatikusak és bátorítják az alkalmazottakat a jobb munkavégzésre.

Ez messze nem azt jelenti, hogy az INFJ-s vezetőknek alacsony elvárásaik lennének. Hiszen azzal, hogy autonómiát adnának az alkalmazottaiknak, általa személyes felelősséget is. Az INFJ-s vezető nem várja el az alkalmazottaitól, hogy az ő normáit kövessék, de azt igen, hogy alakítanak ki egy saját normát, munkamorált és ahhoz következetesen tartsák is magukat. Elvárják az alkalmazottaiktól a megbízhatóságot, a motiváltságot és az önreflexiót.

Az INFJ-s vezetők azokat az alkalmazottakat szeretik, akik a munkájuk során használják az erősségeiket és a képességeiket. Nagyon fontos számukra, hogy megértsék a dolgozóik személyes motivációját és ebben nagyban segíti az intuitív képességük is. Ugyanakkor nagyon szigorúak azokkal, akik hozzák ki magukból a legtöbbet és nem megfelelően végzik a munkájukat. Nagyon nem tolerálják a nem megbízható munkaerőt. De ha sikerül egy jó csapatot összehozni, akkor az INFJ-s vezetők mindent megtesznek azért, hogy az alkalmazottaik jól érezzék magukat, és igazi csapatként dolgozzanak együtt.

Konklúzió

Kevés szenvedélyesebb és rejtélyesebb személyiségtípus van az INFJ-snél. Kitűnnek a jó megérzéseikkel, képzelőerejükkel, empátiájukkal és azzal, hogy a végsőkig kitartanak az elveik mellett. Az INFJ az egyedüli olyan idealista személyiségtípus, amelyik komolyan tesz a céljai megvalósításáért.

Egy INFJ-snek viszont komoly kihívásokkal kell szembenéznie. Mint legritkább személyiségjegy, sokan félreértik a szándékát, így gyakran ütközhetnek olyan konfliktusokba, amit ők maguk jogtalannak éreznek. Egy INFJ-s nagyon nehezen viseli, ha olyan tényekkel kell szembenéznie, ami ellentétes az ideáival. Ez gátolja az önmegvalósítását, illetve bizonyos esetekben a megfelelő munkahely megtalálása is problémát okoz számukra. Ekkor képesek magukba roskadni, megkérdőjelezni életük értelmét, önmaguk személyiségét, vagy azt, hogy jó úton járnak-e.

Ennek ellenére az INFJ-sek közül nagyon ritka a depressziósok aránya, mindösszesen 2% körüli. Ez jó eséllyel a végtelen optimizmusukból fakad, hogy bármi is történt, képesek felállni, mert az elveik és az értékrendjük, mely meghatározza a céljaikat, álmaikat, a végsőkig képesek harcolni. Emellett emberi kapcsolatok terén is ritkán éri őket csalódás. Mivel hagyatkoznak a megérzéseikre, ezért, ha valaki nem szimpatikus számukra, nem jelent problémát számukra, ha nem alakítanak ki vele komoly kapcsolatot, mivel a barátság minősége fontosabb számukra, mint a mennyisége.

Ugyanakkor az INFJ-sek nagyon tudják emészteni magukat egy-egy elhibázott döntésen. Ilyenkor elvonulnak a külvilág elől, többek között azért, mert azt gondolják, hogy ekkora hibát senki nem követhet el, csak ők. De ezen rendszerint pár nap alatt túllendülnek, aztán ugyanott folytatják, ahol abbahagyták.

Az INFJ-s nem elégszik meg a megszokott és jól bejárt úttal. Nem sok személyiségtípus látja át annyira, hogy rövid az élet, ezért minden egyes napot a maximumon kell élni, mint ők. Egy INFJ-s számára nem az nyújt megoldást, ami az emberiség 95%-a számára. Nem érik be az egyszerű tanácsokkal. Szinte azonnal elkezdenek azon gondolkodni, hogy „miért?”, „hogyan?” és „mi lenne, ha…?” Csak azzal a megoldással elégszenek meg, amiről biztosan érzik, hogy az a megfelelő út, és nemcsak a saját, de a másik javát is szolgálja. Ez egyben azt is jelenti, hogy bár az INFJ-s érzékenynek és naivnak tűnik, valójában nehéz becsapni őket.

Az INFJ kabalafigurája egy öreg varázsló. Egyes elméletek szerint Gandalfról mintázták, míg mások szerint Albus Dumbledore-ról. Mind a kettő elmélet helyes lehet, hiszen mindkét fiktív karakter INFJ-s személyiségű. A varázsló a bölcsességet, a kedvességet, a melegszívűséget szimbolizálja, akire bárki számíthat. Ugyanakkor fontos számára a függetlenség és az autonómia. Egy INFJ-s sokat küzd a világgal és saját magával, de ha megtalálta a helyét a világban, akkor nagyon értékes tagjai lehetnek a társadalomnak.

Végre megvan a The Corrs második albuma is, a Talk on Corners. Úgy örültem neki, mintha egy nagyon hiányolt CD-t vettem volna, pedig ez az együttes legrosszabb albuma. Legalábbis számomra. Nincs egységes mondanivalója, a dalok is populárisabbak, gyengébbek, mint az első album dalai. De azért néha jó lesz hallgatni, hiszen azért vannak rajta jó dalok, de azért rossz, hogy van ilyen albumuk is, mert tudható, hogy ennél sokkal több van bennük.

Az annyira nem lepett meg, hogy sokféle kiadás van ebből a CD-ből, az viszont igen, hogy van 13 dalos verzió is. Először ugyanis a Dreams nélkül adták ki az albumot. Azt soha életemben nem láttam még. Az egy feldolgozás, jó eséllyel a szerzői jogok miatt kerülhetett csak egy későbbi nyomtatában az albumra. Szerencsére ez a 14 dalos kiadás. És nem is szeretném a 13 dalosat, mert pont a Dreams a legjobb dal az albumon. Az teszi valamivel jobbá. A másik dal, amit szeretek erről az albumról, az a Paddy McCarthy. Aztán jó még az Intimacy, de amiről már beszéltem korábban, hogy a When He's Not Around és az I Never Loved You Anyway nagy átkok. Nagyon jó zenéje van mindkét dalnak, de a szöveg borzalmas. Az I Never Loved You Anyway szövegét egyébként többen is kritizálták. Most is csak azt tudom mondani, hogy egy olyan együttes, amelyik komolyan veszi magát és vannak jó gondolatai, nem engedhet meg magának önigazoló dalszöveget. Vagy ami szintén gyengíti az albumot, hogy ha van olyan dal, ami ugyan jó lenne szövegileg, de érzelmileg nem jön át. Nagyon jó példa erre a Little Wing, ami egyébként gyönyörű szép dal, már-már tragikus, de az ének miatt nem érzem át, hogy mit akarnak közvetíteni ezzel a dallal. Sőt, ismerek egy másik Little Wing című dalt, ami hát...

The Corrs: Little Wing JAM Project: Little Wing

Nem is kérdés, a JAM Project Little Wing-je egy nagyon vidám, kedves dal, kiváló reggeli dalnak, mert teljesen optimistán indítja el a napot. És pont most van szezonja a dalnak, mert tavasszal nagyon jó hallgatni. Teljesen libabőrös lettem, ahogy eszembe jutott a JAM Project dala.

Kár, hogy egy The Corrs album esetében egy másik együttes daláról kell beszélni, hogy milyen lenne az ideális dal. Mindenesetre jól állok The Corrs CD ügyében, már csak 4 album hiányzik a gyűjteményből:

• Talk on Corners Special Edition
• In Blue Special Edition
• White Light
• Jupiter Calling

Valamint tudok még a Live in Dublin koncertalbumról is, ami csak Amerikában jelent meg. Azon egyébként mindig is csodálkoztam, hogy egy Live in Dublin album miért csak Amerikában jelenik meg. Mindegy, azt jó eséllyel csak úgy tudom megvenni, hogy Discogs-on találok egy Európába került példányt, hogy a posta ne legyen annyira drága. De ezt majd... Ja, meg van a 2006-os válogatásalbum a Dreams, mely után közel 10 évre visszavonultak. Az sincs feltétlen prioritásban.

Egyébként tényleg kár, hogy van néhány olyan dalszöveg, amivel degradálták a karrierjüket, pedig tény hogy sokkal többre hivatottak. És pont a napokban találtam valamit, ami felkeltette az érdeklődésemet és kicsit megmagyarázza számomra, hogy miért is szeretem mindennek ellenére a The Corrs-t. Az utóbbi időkben sokat foglalkozok az MBTI személyiségjegyekkel, van is egy weboldal, ahol amely sok híresség és fiktív karakter személyiségjegyeit elemzi. És meglepett, hogy az énekesnő, Andrea Corr is INFJ-s, mint én. De aztán kicsit továbbgondolva rájöttem, hogy nem meglepő. Mert tényleg képes mély érzelmekkel énekelni és az énekével plusz jelentést adni a dalnak. Mert egyébként nagyon szépen énekel, és sok esetben szeretem azokat az érzelmeket, amiket a hangjával közvetít. Csak nem mindegyikkel tudok azonosulni. De ez már egyéniség kérdése. A jövőben tervezek a blogban is komolyan foglalkozni a személyiségjegyekkel, különböző párosításokkal is, mert erről is sokat olvasok manapság. A lényeg az, hogy ha mondjuk két INFJ-s találkozik egymással, az nem jelenti azt, hogy egyből megütötték egymással a főnyereményt akár barátság, akár párkapcsolat terén. Pont azért, mert a személyiségjegy egyik sajátja, hogy magasak az elvárásaik a másik személlyel szemben, ahogy egyébként saját magukkal szemben is (nagyon sokat tudom emészteni magam, ha kudarcot vallok vagy rossz döntést hozok) és erősen ragaszkodnak az értékrendjükhöz. És ha két INFJ-snek különböző értékrendje van és nem tudják összehangolni, akkor az életben nem lesznek még barátok sem. Ezért van az, hogy a személyiségjegyekről szóló leírást útmutatásként érdemes olvasni, és nem tényként kezelni, hogy ha valaki ISFP-s (hogy ne mindig ugyanazt írjam), az csak a hobbijának él, csak a mának, egyébként meg művészlélek. Vannak árnyalatai, amik a különbözőségeket adják két azonos személyiségjegyű ember között is.

Mindenesetre ez a személyiségjegy megmagyarázza nekem, hogy miért szeretem az együttest. Ahol meg nincs egyetértés, az meg olyan, hogy különbözők vagyunk.

Tegnap este találtam az Instagramon néhány INFJ-s profilt, ahol különböző, a személyiséghez kötődő meme-eket osztanak meg. Van közülük jó néhány, amelynél olyan érzésem volt, mintha engem akartak volna kifigurázni. De igazából jó érzés volt, mosolyogtam rajtuk. Ezekből szeretnék néhányat megosztani, magával az Instagram posttal együtt, és írok is hozzájuk magyarázatot. Csak az instagram postok miatt ez egy nagyon hosszú blogpost lesz.

Kezdjük is rögtön azzal, amelyik jól érzékelteti, hogy mi az, ami számít igazán.

Egyszerű a képlet: Nem az számít, hogy hányan vannak egy közösségben, hanem hogy hányan vannak igazán jelen? Ezért becsülöm jobban a kisebb közösséget, de minőségi időt töltünk együtt. És ugyanez a másik véglet: Sokkal jobban érzem a magányt, amikor sok ember van körülöttem, de senkit nem ismerek közülük, és nem is tudok velük mit kezdeni.

A következő meme is a közösséggel kapcsolatos problémákat illusztrálja.

Ez a szocializálódási igényt reprezentálja. A "félreértett" jelző pedig egyáltalán nem túlzás. Mivel az INFJ a legritkább személyiségtípus, ezért egyedinek számít a gondolkodásmódom és viselkedésem, amit sokan nem értenek. De mivel alapvetően szeretek közösségekbe járni, ezért szeretném megmutatni, hogy ki vagyok. De ha tapasztalok valamit, ami miatt rossz érzésem van, akkor tényleg visszavonulót fújok, és van úgy, hogy napokig nem adok hírt magamról.

A következő jól reprezentálja, hogy mennyi gondolat van a fejemben, amikor emberekkel vagyok együtt.

Ezek a gondolatok teljességgel kontrollálatlanul jönnek elő. Valósággal lerohannak, ha elkezdek valakivel beszélgetni, teljesen mindegy, hogy milyen a kapcsolatunk. Ezért is van az, hogy nem vagyok annyira beszédes közösségben, sokkal inkább a háttérből figyelem az eseményeket és matematikus szintjén elemzem magamban a látottakat, hallottakat. Többek között ez az oka annak, hogy elég hamar túltelítődök emberekkel, és akkor szükségem van arra, hogy egyedül legyek, mert így töltődök fel. Még akkor is, ha a szerelmemmel vagyok együtt.

De ha már szerelem, akkor ez itt...

Sok embernél látom azt, hogy megteszik a fentebb illusztrált lépcsőfokokat amikor találkoznak valakivel, még akkor is, ha első pillanatra szimpatikussá válik az illető. Nálam meg nem egyszer fordult elő az, amit a meme mutat. És itt szó nincs a romantikus komédiák és a szerelmes dalok hatásairól. Ez a "gondolattengernek", a megérzéseknek, és az érzelmeknek egy sajátságos elegye. Tehát amikor meglátok egy bizonyos személyt aki nemcsak gondolatokat, meg pozitív érzéseket ébreszt bennem, amiket ráadásul szélsőségesen élek meg, de rájönnek még a megérzések is, akkor én ott tényleg olyat élek meg, amiket a Disney klasszikusokban lehet látni. Ha az adott személynél úgymond minden "stimmel", abba nemhogy azonnal beleszeretek, de pár percre rá már a házasság és az együttélés minden gondolata áraszt el, ráadásul úgy, hogy a nehézségeket is jól kezeljük. Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy nagyon szerelmes tudok lenni.

De ami bezavar ebbe a dologba, az "J", vagyis az ítélet, ami miatt nagyon nehezen változik meg a véleményem egy emberről, ezáltal az érzelmi viszonyulásom is hozzá. Ezt erősíti az "N" is, vagyis a megérzés, ami igazából reményt gerjeszt, mert valamiért a megérzések azt súgják, hogy "szeressek belé". Emiatt tudok nehezen elengedni embereket érzelmileg, és ezért van az, hogy az INFJ-sekre jellemző leginkább az egyoldalú szerelem, amibe sokáig benne maradnak. Erre mondja egy "külsős" sokszor negatív fennhanggal, hogy nem a másikba szerelmes, hanem a szerelem érzésébe. Tekinthetjük így is, de nemrég jöttem arra rá, hogy ez egyáltalán nem baj. Ez valójában a lelki szerelmes állapota, és milyen jó, hogy pont most volt filozófia tantárgy. Első órán Platón volt a téma, akinek egyik híres mondása így szól:

A testi szerelmesek gyümölcse a gyermek, a lelki szerelmesek gyümölcse az erény.

Miről is van itt szó? Aki lelki módon szerelmes és reménykedik, az hihetetlen módon inspirálva érzi magát arra, hogy fejlessze saját magát, hiszen hiszi még, hogy megtörténhet a csoda. Addig is, amíg nincsenek együtt, addig is fejlődik, ami által lehet, hogy elérheti a másik félnél, hogy jó irányban változzon a véleménye róla. Többek között ezért mondják plátói szerelemnek az egyoldalú szerelmet. És azt gondolom, hogy amíg magában reménykedik, és nem támadja le folyamatosan a másik felet, addig ezzel nemhogy nincs gond, de jót is tesz magával. A "letámadás" meg legkevésbé az INFJ-sekre jellemző. Hiszen ők azok, akik megérzik, hogy a másik hogy érezheti magát mellette, és képesek hátrább állni, ha érzik, hogy nincsenek rendben a dolgok. És akkor a háttérből figyelik a eseményeket. Ha pedig túl sokáig nem történik semmi, akkor lassú folyamatban megtörténik az érzelmi elengedés. Én például megtanultam azt, hogy szabad érzelmileg kötődni valakihez, de mindig nyitott szemmel járok, és ha adódik új lehetőség, amiből még akár lehet is valami és tényleg látszik, hogy az előzőre nincs értelme várni, akkor továbblépek.

A következő nagyon jól mutatja, hogy mi az ítélkezés jelentősége.

Elsőre ellentmondásosnak tűnik, és sokan el is ítélik a "Forgiven, not Forgotten" (ha már az előző post a The Corrs első albumáról szólt...) gondolkodást, pedig itt valójában arról van szó, hogy az indulat elmúlik, de az érzés nem. Nemrég olvastam az úgynevezett "door slam"-ről, ami az INFJ-sekre nagyon jellemző. Ez egy pszichológiában használt kifejezés, az a lényeg, hogy ha valaki rosszat tesz a másik személlyel (jelen esetben egy INFJ-ssel), arra rácsapja az ajtót és nincs többé bejárás az INFJ-s életébe. És a "nincs többé" kifejezést lehet szó szerint is venni. Nálam is vannak olyan emberek 10 sőt akár 20 év távlatából is, hogy persze, nem haragszok rájuk, de az életben ne lássam őket többet. Nyilván tudom, hogy ezt például munkahelyen nem lehet megcsinálni, ott az van, hogy persze, munkatársak vagyunk, olykor együtt kell dolgoznunk, de szorítkozzunk a lényegre, aztán hagyjuk egymást békén.

A következő egoistának fog tűnni, de ez is az INFJ része.

Ez is a megérzésekről szól. Mivel az INFJ-seknél az "N" rész (intuition) különsen erős, ezért nagyon korán megérzik azt, ha valakivel valami nagyon nincs rendben. És ezt a többiek ugyan később veszik észre, de ha megtörténik, azt ugyan lehet egoizmusnak hívni, hogy ez az "én megmondtam!" tipikus esete, és ezért van bennem jó érzés. De ez arról is szól, hogy ha mondjuk van egy adott közösségben egy olyan személy, aki miatt nem éreztem magam oda valónak, mert volt benne valami olyan, ami miatt hátráltatva éreztem magam, hogy a csapat tagja legyek, akkor azáltal érzem magam jobban a közösség részének, ha az a bizonyos "problémás" személy legalább a háttérbe szorul, de még inkább, ha kiszorul a csoportból. Lehet azt mondani erre, talán joggal is, hogy nincs ok erre büszkének lenni, de sajnos ez velejárója, mert velem is előfordult, hogy szerettem volna egy közösség tagja lenni, de ez valaki miatt nem ment és csak akkortól sikerült, ahogy ő kiszorult onnan. Ez sajnos így van.

A következő post az INTJ-sek és az INFJ-sek pszichológusi képességeit hasonlítja össze.

Az INTJ-sek is rendelkeznek olyan jó megérzéssel, mint az INFJ-sek, de az az egy betű különbség jelentős. T = Thinking, F = Feeling. Tehát a lényeg az, hogy az INTJ-sek általában akkor hoznak jó döntéseket, ha az eszükre hallgatnak, az INFJ-sek pedig akkor, ha a szívükre. És a kettő egyáltalán nem összeegyeztethetetlen, sőt, mivel valójában hasonló a személyiségük, ezért ha kölcsönösen alkalmazkodnak egymáshoz, akkor barátként is nagyon jól ki tudják egészíteni egymást. A holland barátom, Humbby, akit már itt is megemlítettem többször, ő például INTJ-s, és azért értjük meg egymást annyira jól, mert sok mindenben hasonlítunk, de a különbségek miatt másképp látunk rá a dolgokra. De ezt nemcsak hogy tiszteljük egymásban és el is fogadjuk, hanem nem egyszer fordult elő, hogy megvitatva dolgokat, más-más perspektívából világítottuk meg, és ebből nagyon jó beszélgetések kerekedtek ki.

Végezetül pedig egy összefoglalást mutatnék a tipikus INFJ-s személyiségjegyekről.

Nos, hát ennyi lenne.