Megy már egy hónapja, ma sikerült lemenni a túlsúlyos tartományból. Nagyon meg voltam döbbenve, amikor a Wii Fit Plus 25,90-es BMI-t mutatott, na mondom, igencsak felszedtem magamra... Ez pontosan 76 kg-ot jelentett. Komolyan mondom, nekem ez az egyik átkom, hogy szeretek enni (finomat, és nem mindig egészségeset), és hízok. És nem tudom, mit tehetnék annak érdekében, hogy lemondjak a hízásról. Most 24,93-as BMI-t mért 72,9 kg-mal, tehát van eredmény, csak néha rossz szétnézni a boltok polcain, hogy lemondással jár, de ha eredményt akarok elérni, akkor meg kell tenni. De talán rá tudok szokni arra, hogy egészségesebben étkezzek. Nővérem egyik barátjának van egy ilyen gyorsétkezdéje, és amikor egyszer fogyókúra közben mentünk, akkor szétnéztem a lehetőségek közül, és halrudakat és salátát kértem. Amúgy nem fogyókúra alatt sült krumplit és hamburgert. Ugye micsoda különbség? Na szóval, a saláta lényegében a paradicsomból és hagymából állt a saláta mellett, és ez megihletett. Tegnap vettem salátakrémet, és itthon kipróbáltam salátával, uborkával, paradicsommal, erre rászórtam a krémet. Hát nem gondoltam volna, hogy van híd az egészséges étkezés és a földi mennyország között. Nagyon ízlett. Hagymát inkább kerülöm, mert utálom órákig a számban érezni, és szinte semmivel nem tudom semlegesíteni. Amúgy szoktam néha kukoricasalátát csinálni magamnak. Egyszerű: Tejföl, majonéz, ketchup, mustár, kukorica. Pontosan erre gondoltam, hogy ezt ki fogom itt is próbálni, csak majonéz helyett salátakrémmel. Meg kukorica helyett halrudacska, tehát halsaláta, ez is nagyon menő.

Megvagyok az angol nyelvvel, csak néha kényes szituációba kerülök. Például, amikor szerdán mentem dolgozni, amikor beírtam volna magam, egyszerre ketten beszéltek hozzám. Miután az egyik "végzett", odafordulok a másikhoz: "What do you want to say to me?" És nem értettem, mire a nevetés. Az volt a gondolatom, hogy ez udvariatlan kifejezési mód egy ilyen szituációban, de hát sajnos nem minden kifejezésmódot ismerek. A másik érdekesség, hogy az a nő, akinek az élettársáé az étkezde, amelyről írtam fentebb ő szokott néha viccelődni velem, mert szereti, hogy milyen megdöbbent, kétségbeesett arcot vágok, azok, amiket mond. Az egyik legérdekesebb tapasztalat, hogy briteknél tényleg nem szokás kimondani, amit gondolnak. Konkrétan most, 1-2 órája történt, hogy itt volt Christofer, és néztünk a TV-ben valami pankráció-szerűséget, igencsak furcsán néztem, hogy mit csinálnak a férfi sportolók, és felnevetett azon, hogy azt mondtam, hogy "Same-sex relationship". Neki tetszik az, hogy egyenesen kimondjuk, amit gondolunk, pontosan úgy mondta, hogy szereti, ahogy használom az angolt. Különben van abban valami, mi magyarok, azért tudjuk az érzelmeinket véleményünket választékosan kifejezni, mert mi azért megmondjuk a dolgokat általában úgy, ahogy vannak. És milyen választékosan tudunk csúnyán beszélni. Az angolok megálltak a shit-nél és a fuck-nál (legalábbis eddig ezt a kettőt hallottam), mi pedig... Ha őszinte akarok lenni, mivel nem értik, hogy mit mondok, ezért gyakran előfordul, hogy vulgárisan fejezem ki magam magyarul. Persze nem konkrét emberekre mondom ezt, mint kibeszélve a "háta mögött", hanem például ha az utcán valami "érdekes" dolgot látok meg, vagy én kerülök furcsa szituációba a többiek tudta nélkül.

Remélem, hogy hétfőn ismét jól leszek, és ismét tudok aktívkodni. Ma nem mentem Kung Fu-ra, kínai nyelvre, inkább itthon pihentem. Talán már alakulgat.

Megjelenés Japán: 2001. március 21. Amerika: 2001. június 12. Európa: 2001. június 22. 3DS Virtual Console megjelenés (csak ambassadoroknak) Japán: 2011. december 16. Amerika: 2011. december 16. Európa: 2011. december 16. Wii U Virtual Console megjelenés Japán: 2014, április 3. Amerika: 2014. április 17. Európa: 2014. április 17. Fejlesztő: ND Cube Kiadó: Nintendo Műfaj: Autóverseny Játékmód: 1-4 játékos Ára: £6.29 / €6.99 Platform:

Sokan szerették a Game Boy Advance-et, azon kevés konzolok egyike, mely osztatlan szeretetnek örvendett. Ennek egyik oka, a számtalan játék, mivel a kézikonzolra könnyű volt fejleszteni, ezért sokan kivették a részüket a sikerből. A másik pedig, hogy nem volt igazi vetélytársa, a Sony csak később jött rá, hogy hoppá, ha a Nintendónak ilyen jól megy, akkor ők is megvetik a lábukat a kézikonzolok világában. De azóta is a Nintendo privilégiuma maradt a kézikonzol, mint fogalom, melynek egyike a Game Boy Advance, mely elődeinél már jóval fejlettebb volt technikailag elődeinél, ezért alkalmas volt kísérletezésre is.

Ennek egyik gyümölcse az F-Zero: Maximum Velocity, mely hovatovább nyitócím lett. És méltán öregbíti a kis kézikonzol hírnevét, összefoglalva egy olyan játék lett, mely hibái ellenére is játszatja magát. A sorozat nem lett annyira ismert, ezért gyorsan fussuk is át, hogy miről van szó: Futurisztikus autóverseny, az SNES-es változat konkrétan a XXVI. században játszódik. Azt már az elején érezhetjük, hogy ez nem egy Mario Kart, itt sokkal komolyabb a verseny, és tárgyak nélkül is szivatósabb. A játék intro video nélkül fogad, egyből a címképernyőt láthatjuk. Három mentési lehetőségünk van, utána kezdődhet is a buli. Alapból 15 pálya nyílik meg, ezek három csoportra vannak osztva: Pawn, Knight és Bishop. Majd a gépi játékosok mesterséges intelligenciája állítható be. Mindenképpen ajánlott a beginner-rel kezdeni, mert garantálhatom, hogy az irányítás megszokása is külön kaland lesz. De csak szépen lassan: Az A-gombbal adunk gázt, a B-vel fékezünk, az L-lel balra, míg az R-rel balra driftelünk. A két felső gomb egyszerre történő megnyomására pedig extra sebességet adhatunk kocsinknak, melyből természetesen korlátozott mennyiség áll rendelkezésre. Az első pályák viszonylag könnyűek, arra szolgálnak, hogy megszokjuk az irányítást, és ráérezzünk a játék ízére, aztán jönnek az összetettebb kanyarok, melyeket egyéb elemek is nehezítenek. Ott van például az ugrópanel, mely által mindig sebességvesztéssel és sebződéssel érünk földet. Ezt úgy tudjuk kikerülni, ha nyomva tartjuk a Control Padon az alsó gombot, amikor ugrunk. A másik a gyorsítópanel, mely természetesen extra sebességet ad egy kis időre, nem is kicsit. Ez akkor problémás, ha éles kanyarok követik, akkor szinte biztos, hogy az árammal töltött pálya szélének ütközünk. Ott vannak még a lassító buckák, és ne beszéljünk a robbanó csapdákról is, melyek nemcsak sebeznek minket, hanem elektromos töltést hagynak maguk után, veszélyes újra odamenni. Sebzések ebben az F-Zeróban is vannak, hiszen van egy energiamérő csík, ami folyamatosan fogy, ha káros hatásnak tesszük ki a járgányunkat. Ha megjelenik a "LOW POWER" felirat, akkor csökken a kocsink maximális sebessége, végül robbanással végezzük be, ha nem tudjuk időben feltölteni a kocsinkat az általában pályák elején levő zöld keskeny területen. A másik nagy nehézsége a játéknak, hogy nem mindegy, hogy hányadik helyen állunk, ugyanis öt körös egy verseny, és ahogy megyünk előre, úgy csökken azon versenyzők száma, akik tovább mehetnek. 15-en indulunk neki a versenynek, az utolsó körre már csak hárman maradunk. Persze a többiek sem tűnnek el, nekik is megvan a dolguk: Akadályoznak minket. Habár könnyen lehagyhatjuk őket, mégis jogos az a gondolat, hogy szándékosan ott vannak, ahova mi mennénk ideális esetben. Szándékosan van így, ezzel is megnehezítve a versenyt. Mint ahogy a többi autó is, akik még versenyben vannak, általában hátulról meglöknek minket, vagy ha előttünk vannak, úgy állnak be, hogy ütközzünk velük. Ezért nagyon veszélyes alacsony energián lenni, mert ha csökken a végsebességünk, akkor biztos, beelőznek és előbb fogjuk befejezni a játékot, és az nem úgy lesz, ahogy elterveztük.

Talán riasztólag hangzik, hogy ennyire nehéz játék. Valóban nem lesz könnyű menet, de ha ennek ellenére megszeretjük a játékot, és küzdünk, akkor meglesz a látszatja. Na meg ott a Training is, ahol egy általunk kiválasztott pályán gyakorolhatunk. Itt nemcsak a rendelkezésre álló négy autó közül választhatunk, hanem azt is, hogy legyen-e gépi ellenfelünk, ha igen, milyen szinten legyen, és hogy melyik kocsival menjen. Ez az idő is beleszámít a statisztikába, melyet a címképernyőn a Rankings-ben nézhetünk meg. Lényegében csak ezért megy a játék, ugyanis pontot nem számol a gép, és a nagydíj (Grand Prix) végén nincs serlegosztás sem, és az sem mentődik el, hogy hányadik helyen végeztünk. Viszont játszhatunk többen is, persze most is az van, hogy az a csoport jár jobban, amely mindegyik tagjának megvan a játék, akkor lehet teljes értékű versenyt játszani. Ezek szintén öt körösek, és ha elvesztenénk az összes energiánkat, robbanás után visszatérünk, és folytathatjuk a versenyt. Ha egy kazettája van a csapatnak, akkor csak egy pályán mehetünk, egyféle kocsi különböző színárnyalatival. Ha sikerült mind a 15 pályán jó eredményt elérni, akkor megnyílik a Championship játékmód, ahol egy Time Attack-en belül az addig elért legjobb eredményünkkel mérhetjük össze magunkat, és akár a pályán is lehet szellemként. Itt tudunk legjobb időt cserélni.

Összegezzünk hát. Jogos lehet az a kritika, hogy kevés a lehetőség, és nincs igazi tétje a játéknak, de az F-Zero soha nem erről volt híres. Ez a játék a hangulatával játszatja magát. A grafika nincs a topon, de betudhatjuk annak, hogy a GBA első játékainak egyike volt. Ha a Super Nintendós részen még dolgoztak volna, és 1994-1995 körül jelent volt meg, az nézett volna ki így. Az irányítást nagyon kell szokni, a zene alapból jó, viszont sok közülük a depresszív hangulatú. Ezek olyan furcsa érzetet keltenek, mert alapvetően dinamikusak, ahogy a játék megkívánja, de némelyek negatív érzetet kelthetnek belénk. A játékot egyértelműen a hangulata viszi el, valamint a nehézsége, ha inspirálóan hat ránk. És most már nemcsak GBA-n játszhatjuk, hanem ott van 3DS Virtual Console-on Ambassadoroknak, de akik kiszorultak ebből, azoknak magasan ajánlott a Wii U-ra kitett játékot letölteni.

Grafika: 8/10 Játszhatóság: 7/10 Szavatosság: 7/10 Kihívás: 10/10 Zene / Hang: 7/10 Hangulat: 10/10 + Kellőképpen nehéz + Nagyon hangulatos + Kellemes grafika - Kevés lehetőség - Depresszív zene 84%

Igaz, hogy a nővéremtől kaptam ezt a munkát, de már ennek is örültem. A Kung Fu iskolában új tanfolyamokat indítanak, ezeket promotáljuk szórólappal. Hétfőn és kedden ezeket osztogattam. Azért kijött most is, hogy rendesek, közvetlenek a britek. Egy rossz szót nem hallottam senkitől, hogy mit osztogatom a szemetet, senki nem kíváncsi rá. Bár az biztos, hogy hétfőn az elején volt rossz érzésem, hogy azért privát területbe lépek be, nem biztos, hogy kéne... Mert ugye itt a házak nagyrésze emeletes, egy kis belépőterülettel. És én már azt is a ház privát területének gondolom, ezért volt szokatlan, de aztán, ahogy láttam, hogy az embereket ez nem zavarja, úgy oldódott ez is. Akik kint voltak, azoktól megkérdeztem, hogy adhatok-e, és volt olyan is, aki kedvesen elutasította, de tényleg senkitől nem hallottam, hogy bárkinek is nem tetszene, amit csinálok. Amúgy kisgyerekeknek (2-5 éves) indítanak Kung Fu tanfolyamokat, valamint különböző jóga tanfolyamok indulnak. Weboldal itt.

Amúgy hétfőn nagyon rossz idő volt, de az, ami már a lélekre is rossz hatással van. Rám is, mert megszoktam, hogy májusban azért már itt-ott utalások vannak a nyár érkezésére, itt meg folyamatosan ősz van. Ha időjárás, akkor gyűlölöm Angliát. És ha ilyen lesz a nyár, én gyalog Magyarországig hazaszaladok. -_- Amúgy pont a mostani Heti Hetesben mondta az egyik új nő, nem tudom a nevét, hogy a brit nők úgy néznek ki - nem idézem pontosan - mint akiket gyurmából kifaragtak, aztán ledobták a földre. Ez nagyon igaz. Tényleg csúnyák a brit nők, és pont azért, mert ritka itt a napsütés. A hangulatot is befolyásolja, viszont, ha komolyabban megmutatja magát a Nap, mert erre is van példa, akkor a magyar májusi meleggel vetekszik az itteni klíma. De a hétfői rossz időnek van utóélete, ugyanis csúnyán megfáztam. Ha hallanátok a hangomat... XD Az orrom szokatlanul gyorsan javul, viszont kicsit lejjebb már nagyobb a baj. Pont azon röhögtem magamban, hogy 1-2 hete néztük a Jóbarátokat, mert az nővérem nagy kedvence, és én is szeretem, ezért be szoktam kapcsolódni, és az a rész ment, ahol Phoebe mindent megtett azért, hogy megfázzon, mert olyan szexi a hangja akkor. Kinyitotta az ablakot, és a vizes haját a szélnek eresztette, szemetet szórt szét a szobában, és ami a legviccesebb, amikor a kávézóban gitározott, és egy nálánál jóval idősebb férfi ment el mellette, aki épp köhögött, csak ennyit mond neki: "Csókolj meg!". Akkor végem volt! Csak ezt most így megélni, és hallani a hangomat. Ez nálam nem tartozik a szexi kategóriába, inkább a viccesbe. Mindegy, amíg nem meg a fülemre, addig nincs nagy baj.

Önkéntes munka jól megy, Kung Fu, Tai Chi felől pedig elvesztettem a lelkesedésemet. Igazság az, hogy részint azért is mentem, hogy bekerüljek valami jó közösségbe, de mind a kettő kifut, mert Kung Fu-n jóformán 6-10 évesek vannak, egy-két 12 éves, és az a pár felnőtt, akik tanársegédi munkát látnak el. A Tai Chi-nál pedig minimum 50 évesek járnak, így nagyon nem sikerült hasonló korú egyénekkel találkozni. Mondjuk, a Tai Chi külön poén, mert azt néha ugyan mutatják egyesével, lépésenként a mozdulatokat, de múlt szombaton az volt, hogy elkezdtük, az eleje még ment, de aztán eljöttek a hibák, majd egyre nagyobb mértékben, majd azon kapom magam, hogy 10 perc múlva sincs vége. Ez így nem megy, ki is szálltam. Hibát hibára halmozok, és végeláthatatlan mozdulatsorozatok... már azt se tudtam, mit csinálok, csak mentem a többiek után. Aztán mondtam magamban, hogy jó, a szórakozást befejeztük. Szoktam egyébként magyarul kommentálni a látottakat, úgysem érti senki. Kung Fu-n, amikor gyerekek mennek egymás után, de szorosan követik egymást, erre mondom, hogy másszatok egymás nyakába, úgy kell! Meg ilyenek. Úgyhogy megvagyok én, nincsenek nagy bajok.

Na ha már itt élek két macskával, akkor szóljak róluk is.

Az egyik macska, Lucy, 3 éves nőstény (most is épp tisztítja magát előttem), sokat változott azóta, mióta utoljára voltam itt. Akkor rettenetesen harcias volt, szinte mindig karmolt. Azóta lenyugodott, mindig engedi, hogy simogassam, persze, amikor éhes, akkor mindig ő bújik hozzám, ami igen gyakran van. Minden reggel, szinte mindig én vagyok az első, aki felkel, és lemegy a konyhába, akkor Lucy mindig odabújik a lábamhoz, szinte tudom, hogy a macskakaja után kell nyúlnom, és a tálkáját megtölteni. Persze miután evett, tudomást sem vesz rólam, de néha jól esik magamhoz venni és megszeretgetni. Különben rengeteget eszik, és rettenetesen szemtelen. Minden egyes alkalommal, amikor eszünk, odajön az asztalhoz, vagy amikor kaját csinálunk, akkor a konyhába, és nem lehet elűzni. Mondjuk ma szerencséje volt, mert nem szoktam sok húst enni, és ami nem kellett azt odaadtam neki. Nővérem egyik magyar barátnője ma ünnepelte a születésnapját egy török étteremben, de néhányan nem maradtunk ott végig, mert Xingbónak King Fu versenyre kellett órát tartania, és néhányan vele tartottunk. A kaja épp akkor készült el, azt már nem vártuk meg, hogy megegyük, ezért elcsomagolták nekünk. Csirkehús volt rizzsel, meg valami zöldségköret. Ízlett mind, csak nem is volt elég rizs, ezért a maradékot odaadtam a macskának. Egy kép róla:

Látszik rajta, hogy sokat eszik, mi? Állítom, hogy ha egy ház lenne tele macskakajával, az sem maradna meg sokáig. Egyébként főleg akkor látszik rajta, hogy kövér, amikor megy le a lépcsőn, akkor csak lesek, hogy milyen gömbölyű... Amúgy nem tudtam normális képet csinálni róla. Ja, és el van köttetve, valószínűleg ezért szelídült meg ennyire, és eszik még annál is többet, mint előtte.

A másik macska, Jasper, 1 éves kandúr. Még megvannak a cuccai, néha érezzünk az orrunkon keresztül. Elvileg ivartalanítva lesz, nem tudom, mikor. Annyira nem látszik még a viselkedésén ivarérett lenne, néha előfordul az, hogy fetreng a földön, háton fekszik, és keres valamit, aminek utánakaphat. Ekkor szoktam a kezemet nyújtani neki, megkarmolná, de én gyorsan rácsapok. Már mondtam is, hogy piros pacsizok a macskával. Néha mondjuk véres pacsi lesz belőle, amikor megkarmol, de amúgy élvezem. Amúgy kevésbé szociális, mint az anyja, nem nagyon értékeli, ha simogatom, szeretgetem. És akkor sem nagyon bújik, ha kaja kell neki, de ha érzi az illatot, bizony ő is lesben áll. Meg ha tudja, hogy töltöm ki a kaját, bizony nem rest a tálkához jönni. Ő van itt:

Jellemző póz, ugyanis sokat alszik.

Nagy nehezen sikerült megtalálni azt a dalt, amiről írtam, hogy tetszik. Nem emlékeztem, hogy bemondták volna a rádióban az előadót és a címet, ezért azt találtam ki, hogy belehallgatok a Now That's What I Call Music 87-be (ez a legújabb), itt nem találtam meg, ezért belehallgattam a 86-osba. Itt sincs, akkor jöjjön a 85-ös, de itt is csak a rosszabbnál rosszabb dalok vannak. Aztán egyik este UK chart ment, azon volt, aztán elkezdtem utánanézni a neten, belehallgattam a dalokba. Így lett meg valahogy. Ez az:

Hát istenemre, milyen kicsi a világ... hol forgatták a klipet? Japánban, és az elején is ott van az előadó és a cím japánul. A hivatalos videó alatt ott a leírás, hogy egy japán rajongóról szól a klip, aki többször látja vízióiban az együttest. Furcsa, amúgy tetszik még most is a dal, azt mondanám, hogy ha ilyen lenne a nyugati populáris zene, akkor semmi bajom nem lenne velük. Különben miután nem találtam meg egyik Now That's What I Call Music válogatáson, azt gondoltam, hogy annyira friss, hogy még nem tudott felkerülni. De 2013. december 5-én rakták ki a hivatalos klipet, úgyhogy nem értem, hogy nem találtam meg. De most is fogom a fejem, hogy milyen zenék mennek itt. Az egyik, amin röhögni szoktam, az a "money on my mind". Ezt már imitálni is szoktam néha, amikor egyedül vagyok, és ilyen "álmenő" hangon mondogatom, hogy "pénz az agyamon". Nagyjából ennyit ér. A másik, amin ki vagyok akadva, a videoklipen öt fiatal srác azt játssza, hogy tud zenélni, és "she is so perfect" címen játsszák a nagymenőt. Na mondom magamban, ezek is kijárták a nagymenő-képzőt. Nem jó egyébként, ha ennyire menőnek mutatják azt, hogy milyen dolog sztárnak lenni, mert sok fiatal beugrik neki.

Múltkor írtam, hogy nem egységesek az árak. Csak egy példa, hogy mennyire igaz ez: Pénteken néztem tárolódobozt, hogy a papírjaim, füzeteim rendben legyenek, és ne össze-vissza. Először a WHSmith-ben néztem, és csak lestem, hogy £9.99 volt. Igaz, hogy buy one, get one free akció volt rá, de akkor is egy több emeletes papírdobozért nem adok ki ennyi pénzt. Aztán elmentem a mellette levő B&M boltba, itt meg találtam egy talán jobbat, ami £1.99 volt. Nagyon olcsó ez a bolt, többször lestem, hogy milyen jó áraik vannak, ugyanaz a termék olcsóbb, mint bárhol máshol, és ilyen mini mindenes. Élelmiszer mellett papír, ajándék, játék és egyéb D.I.Y cuccok, minden van itt.

Amúgy összességében jól érzem itt magam, csak eléggé ingatag az, hogy most itt akarok maradni, vagy később vissza szeretnék menni. Van olyan, amikor azt érzem, hogy igen, itt a helyem, aztán máskor, amikor elkap valami hangulat, akkor szeretnék hazamenni. Most például valami "nyár-imitátort" szeretnék, ami 35-40°C-ot csinál a közegemben, mert jelen pillanatban a közelgő nyár az, amit hiányolok. Egyszer előfordult már az is, eljátszottam a gondolattal, hogy jó, haza lehet menni, de akkor tessék átgondolni, hogy mik a lehetőségek otthon. Szinte üres maradt a képzeletbeli papír. Most, hogy itt vagyok Angliában, és tudom, hogy lehet olyan munkám, amivel akár £1.000-ot is megkereshetek, akkor nem akarok havi nettó 65.000 forintra hazamenni. Azóta egy kicsit megálljt parancsoltam a honvágyamnak. Meg mi az, amit szeretek itt? Hogy itt sokfélék az emberek, szinte minden nemzetiséggel találkozok nap mint nap, és nem nagyon emlékszem arra, hogy bárkiben a negatív oldalát láttam volna. Ezért férnek meg itt jól a különböző nemzetiségek.

És végre megjelent! ^_^ Nagyon vártam már, mert már a demo alapján is bejövős volt. Gondolkodtam azon, hogy előrendeljem-e, és végül mellette döntöttem, hogy biztosan meglegyen, meg a Nintendo 64-es elődnek köszönhetően bizalmat szavaztam neki. A Grainger Games-ben kicsit olcsóbbak az új játékok, ezért itt tettem meg. Itt £3-at kell fizetni előlegben, a többit, majd ha meglesz a játék. Természetesen már nyitásra elmentem érte, ugyanakkor kicsit megijedtem, mert a polcon még mindig csak az előrendeltek borítóját láttam. De beálltam a sorba (ami most hosszú volt, nyilván több játék is ma érkezett a boltokba). Érdemes volt kivárni a soromat, mert megjött. Most már csak azon izgultam, hogy £30 vagy £35 lesz az ára, de az alacsonyabbat logikáztam ki, mert láttam, hogy azok a játékok, amik eShop-on £34.99-be kerülnek, azokat £30-ért adják. És valóban 30 volt. Bár kicsit nézelődött a srác a számítógépnél, és dörmögött magában egy 32-t angolul, de szerencsére rosszul hallottam, csak £27-et kellett fizetni. Nagyon izgatott voltam, bár kicsit árnyalja a képet, hogy leírás, mint olyan, egyáltalán nincs már hozzá. Melyik kardomba dőljek? T_T Én, aki imádja a forgatni őket, úgy tűnik, hogy most már végleg nélkülöznöm kell őket. Különben gondolkodtam már azon, hogy mivel a Nintendo weboldaláról is le lehet tölteni a leírásokat, tehát nemcsak a játékban van benne, valamit lehetne bűvészkedni velük, hogy úgy szerkeszteni, kinyomtatni őket, mintha eredetiben ott lennének. Mert a digitálisak is mind totálisan egy sémára épülnek. Ugyanaz a betűtípus, ugyanaz a stílus. És valahogy feldobni, és kinyomtatni olyan papírra, nem venném rossz néven. Most is megnéztem a Mario Golf leírást, de gondoltam, hogy ugyanaz az egész.

De egyelőre az a lényeg, hogy a játékra nincs panasz. Nagyon tetszik, hozza a Nintendo 64-es hangulatot, és tetszik a sok karakter, és ahogy elnézem, itt is fellelhetők a dicső előd játékmódjai, méghozzá úgy, hogy egy része az alapjátékban van benne, így akár kombinálni is lehet őket. Meg láttam a videókban, hogy tárgyakat is lehet használni. Én szerintem ezeket ki fogom hagyni, nekem ez csalásnak számít. Pont az volt a Mario Golf egyik varázsa, hogy teljesen szabályszerűen megy a játék. Szerencsére a tárgyak használata választható lehetőség, így mindig ki lesz kapcsolva nálam. Legfeljebb egyszer-egyszer, hogy lássam, hogy milyen. A hangulat egyelőre megvan, remélem, hosszú távon is élvezni fogom. Majd később írok róla tesztet.

És ma jelent meg az új Official Nintendo Magazine. És mit ad isten? Óriás Mario Golf poszter lapul benne. Nagyon menőség, nem is volt kérdés, hogy a magamévá tegyem. Csak sajnálom, hogy nemcsak, hogy megszűnt az NGamer Magazine (illetve a pénztárcámnak jó), hanem már ez az újság is megcsonkult. Ugyanis korábban mindig kartonban, vagy fóliában jelent meg sok-sok extrával megspékelve. Most meg csak az újság, és mellé esetleg a poszter, mint ahogy most is. Vagy a múlt haviban Pokémon X, Y TCG booster volt. De amúgy nemcsak olvasnivalóként veszem az újságot, hanem innen veszek cikk-ötleteket a Mariós oldalhoz is, vagy hogy mikről lehet tesztet írni. A mostaniba is bekerült a Super Mario Kart, valami ilyen szöveggel: "Ez apád Mario Kart-ja" Még szerencse, hogy a játék most is időt álló, és legalább annyira fantasztikus, mint régen volt. Amúgy természetesen benne van a Mario Golf és az új Kirby játék tesztje is, ahogy látható a borítón is.

Ja, ha már Mariós oldal: megmutatta a nővérem, hogy mivel csinálja a Kung Fu iskola weboldalát: wix.com. Egészen jó, sok mindent lehet benne szerkeszteni ingyenesen is. Talán jobban is, mint a Wordpress-nél. Szabadabb kezet kapunk, és csak kevés extráért kell fizetni. Például azért, ami engem érint: Létező domain csatolása az oldalhoz... Milyen egyszerű lenne már a költöztetés. Egyelőre kísérleti stádiumban próbálgatom a dolgokat, hogy mennyire lehet szerkeszteni rajta a dolgokat, aztán meglátom: Ha úgy látom, hogy megéri, akkor befizetek a prémiumra.