Ismét Garfield, hiszen mindenki szereti, főleg én. Most inkább a '90 utániak lesznek többségben, de azért egy-két régi is belefér. Íme:
Vajon tudjátok-e Jon hány éves volt 1980-ban? Na és mitől függött, hogy épp annyi éves?
- Mondtam neked, hogy 29 éves vagyok Garfield?
- 30 éves lennél, de egy évig beteg voltál.
- 30 éves lennék, de egy évig beteg voltam.
- KIRÁLYSÁGOMAT EGY ÚJ CSATTANÓÉRT!
Hát igen, megvan a hátránya annak, ha valaki túlságosan jól ismer valakit.
Azért ha Garfield és Ubul összefognak, abból nagy dolgok születhetnek.
- Utálom, amikor ezt csinálják.
Ha úgy vesszük, mindennek van jó oldala.
- Csodálatos lehet butának lenni.
- Ubulnak minden nap szombat.
Ha rossz a TV, Garfield menthetetlen.
- A fenébe! Nem vált csatornát!
- A TV elromlott, Garfield.
- Tessék, időtöltésként olvass könyvet.
- A fenébe! Nem vált csatornát!
A legjobb időtöltésnek legjobb módját sorsolta ki magának.
- Rendben van, ha fej, TV-t nézek, ha írás, ágyban maradok.
- Hééééé, gyerekek!
Jon végre a sarkára állt!
- Én vagyok a ház ura, mert intelligencia-fölényem van.
- Fordítva vetted fel a nadrágodat!
Fogadjunk, hogy nem is vettétek észre, amíg Garfield nem szólt!
Hát ott tényleg nagyon hideg van.
- Kimegyek egy kicsit.
- Brr... De hideg van ott.
- A hűtőben voltál!
Végülis, ha van indok arra, hogy éppen ott volt.
- Hé, kukac... kukac?
- Igen?
- Azt hittem, hogy ez a főbejárat.
- Az is
- A garázst sepregetem.
Ilyen poént én is gyakran csinálok a valóságban.
- Ha bárki kérdezi, kergetlek téged.
- OK
- Kerget engem.
Minden csak megbeszélés kérdése.
Jon lassan megérzi a párkapcsolat valódi szépségeit.
- Van egy antik babakiállítás a belvárosban.
- Rendben, menjünk hát!
- Megyek a kabátomért!
- Tényleg meg kell, hogy állíts, ha ezt csinálom.
- Üdvözöld Betsy Wetsy-t a nevemben is.
És mégis agglegény maradt
- Lassan itt van az évnek az a szakasza Garfield.
- Tényleg megejthetnénk a tavaszi nagytakarítást.
- Tessék.
- Agglegények vagyunk, édes!
Ismét Garfield, hiszen mindenki szereti Garfield-et, főleg én! Most változatosan lesz a múltból, a jelenből, egészen újakat is fogok mutatni, hogy láttassam, hogy Jim Davis humora a hosszú évek során mit sem vesztett minőségéből. Lássuk is őket.
Ezt kipróbáltam én is a nővéremék macskáján, szerencsére az én esetemben nem volt ilyen fájdalmas a vége.
- Szereti a macska, ha visszafelé simogatjuk?
- Nem tudom.
- Nos...
Szemmel láthatóan Garfield mindenkit szeret, csak a megfelelő eszközök kellenek hozzá.
- JON! GYERE GYORSAN!
- Nézd! Garfield Ubullal játszik!
- Tudom. Azért van, mert befújtam Ubult valamivel.
- Mivel?
- Lasagna parfümmel.
Különben nem tudom, hova tűnt Lyman, de elég hamar kikerült a képsorokból, pedig tetszett az egyénisége, a naivitása.
De lássuk is a következőt. Abból is jó dolgok sülnek ki, amikor Garfield olyan, mint egy rossz kisgyerek.
- Utolsó szó jogán, Garfield?
- Mit szólnál egy "hoppá"-hoz?
Imádom, amikor abból csinálnak viccet, hogy Garfield szó szerint értelmezi a dolgokat.
- Garfield, fogyózni fogunk.
- óó, Mit értesz azon, hogy fogunk?
- A "fogunk"-ba beleérted ezt a takarót?
- Nem hiszem, hogy valaha is megértem őt.
- Ubul, Jonnak van egy rossz híre neked.
De ne is menjünk sokat előre az időben. Ubul azt gondolom, hogy minden fillért megér amikor Garfield megvicceli őt.
- Szia, Ubul!
- Ez túl könnyű volt.
Ha Nermal a világ legédesebb macskája, Ubul lazán kiérdemelhetné ezt kutyák tekintetében.
Én azt gondolom, hogy Garfield megérdemli újévi ajándékként, hogy jól meg legyen vakarva.
- Mára elég volt a hasvakarásból.
- Úgy érted, forduljak hátra és a hátamat vakarod meg?
- KELJ FEL!
- Úgy érted, felállhatnék, és megvakarod a hasamat ÉS a hátamat?
Ubul megviccelése letudva, most következzen Jon:
- Méhek!
- A jó öreg "Méz a samponban" trükk.
Maradjon is a hónap és a nap, csupán évben ugrunk előre egyet. Igen, Garfieldnak is bűntudata, csak nem úgy, ahogy mi gondolnánk.
- Garfield, megetted az egész doboz fánkot.
- És lehangoltnak tűnsz.
- Ez a bűntudat jele?!
- A barátaim voltak.
Lesznek majd amúgy decemberiek, de mivel ugye azok döntő többségében karácsonyiak, ezért azokat majd az utolsó hónapra hagyom, de listázom a karácsonyi menőségeket is.
Azt gondolom, hogy sokan azért is szeretik Garfield-et, mert gyerekkori énjüket vélik felfedezni benne. Itt van például ez:
- Három adag süti volt ezen a tányéron...
- És most már nincsenek!
- ROSSZ TÁNYÉR!
Ezen túl senki ne rágódjon azon, hogy alacsony.
- Jó estét, hölgyeim és baktériumok!
- Tudom, hogy kint vagytok, hallom a lélegzéseteket!
- Egyéb kérés?
- Légy magasabb!
Még hogy Garfield-ék nem ismerik a videojátékot! Sokkal keményebb játékosok, mint bárki más.
- Első szint:
- JÁÁÁJ!
- Első szint:
- ÍÍÍÍÍ!
- Első szint:
- HÁÁÁÁÁH!
- Első szint:
- GYÁÁÁÁ!
- Hogy megy a videojáték?
Egyébként a Garfield és barátai sorozatban is volt videojátékos rész, méghozzá a 4. évad 10. rész. Ott volt az, hogy Jon nekiállt játszani, Garfield meg szkeptikusan nézte, hogy lehet ilyennel szórakozni. Aztán egy éjszaka ő maga is próbát tesz, a végeredményt meg sejthetjük. :)
Végül pedig kiderül, hogy Jon is legalább annyira irányítható a nők által, mint bárki más.
- Nem Liz, és ez végleges. Ok, rendben van.
- Megyek vásárolni.
- MERT EL AKAROK MENNI!
- Add szépen ide a "férfi"-kártyádat.
Azt hiszem, mindnyájan bőséggel ismerünk olyan férfiakat, akiknek vissza kéne adniuk azt a bizonyos kártyát.
Szóval a tegnapi ShoujoCon. Jó volt, de megmondom őszintén unatkoztam a második felében. Sajnálom, hogy nem sikerült. :(
Pár napja megbeszéltem bagszival, hogy nála alhatok pénteken éjszaka, így ahogy hazajöttem a munkából, összeszedtem mindent, ami kell, és siettem a vonathoz. 17.15-kor indult, utazás alatt a szokásosakat csináltam: olvastam, játszottam. Meg most nálam volt a laptop, ami igazából szerencse volt, mert rettenetesen bosszantó volt, hogy ketten előttem tárgyalják ki a magánéleti problémáikat, úgyhogy Garfield és barátai nézésével fejhallgatóval tereltem el a figyelmemet. Sikeres hadművelet, a 3. évad 13, 14. része pedig olyan vicces volt, mint a többi. Ettől függetlenül minden rendben volt. A Keletinél visszafordultam a Sülysáp felé menő vonaton, és Kőbánya Felsőnél szálltam le, a 37-es villamos megállónál vártam bagszit. Hazasétálva kitárgyaltuk a holnapi nap lehetőségeit kulisszatitkokkal, majd pizzaevés után még játszottunk egy kicsit Mario Kart 7-tel. Ki akartam itt is próbálni, hogy milyen tárgyak nélkül játszani. Ha őszinte akarok lenni, nem is vettem észre, hogy nincsenek tárgyak a játékban, úgy játszottam, ahogy eddig is, de az első menetnek nem volt folytatása, mert bagszinak egyáltalán nem tetszett így a játék. Meg ő már aludni akart, nekem egy jó darabig nem jött álom a szememre, folytattam a könyv olvasását, aminek már majdnem a végén járok. Ahogy írtam korábban, az utóbbi években nagyon rákaptam a pszichológiai, önismereti könyvekre, most épp Soma mamagésa első Ébresztő! könyvét olvasom. Aztán éjfél után csak én is elaludtam.
Valami fél 6 körül ébresztett fel bagszi, hogy ideje készülődni. 6.20-ra kész lettünk, hát akkor menjünk. Eredetileg a 9-es busszal terveztünk menni, de mivel nem volt jegyem, át kellett menni a 3-as, 28-as villamos megállójához, mert csak ott volt jegyautomata. Szomorú, hogy Kőbánya alsó vasútállomás környéke Kőbánya városközpont, és nincs ott jegyautomata. Végülis a 28-as villamos is elvitt a 24-es villamoshoz, melynek köszönhetően a tett helyszínén kötöttünk ki. A Balázs Béla utcán kellett leszállni, ott volt a Ferencvárosi Művelődési Központ. 7-re odaértünk, de mivel nem ettünk, ezért elmentem a közeli Coop-ba, ott vásároltam be magamnak aznapra, meg bagszinak kérésére reggelit neki. Aztán vissza, beszálltam én is segíteni. Jó buli volt a konzoloknál ténykedni. Asztalok, székek, TV-k, konzolok elrendezése úgy nagyvonalakban. Közben többször felnéztem az emeletre a karaoke teremben, hogy lássam a karaokésokat, de semmi. 8 órakor, de még 8.30-kor is üres volt a terem. Akkor folytattam lent a segítést. Öten csináltuk: bagszi, Dash, ug, Truner és én. Egész jól elszórakoztattuk egymást, főleg amikor mi négyen, fiúk elhatároztuk, hogy beállunk egy Mario Kart: Double Dash!! bulira, de bagszi a maga stílusában ránk szólt, hogy ne most jusson eszünkbe játszani, amikor még bőven van tennivaló. De azt nem hagytam ki, hogy ug-vel kipróbáljam a Just Dance-et. Legalább most már úgy utálom, hogy tudom, hogy mi a bajom vele. Egy jó dolog van benne. Táncolhatok olyan számra is, amit szeretek. Ha jól emlékszem a Ray Parker Jr. az előadója a Ghostbusters dalnak (és valóban!), arra táncoltunk. Az a zene felhangzott az 1997-es Játék határok nélkül 1. elődöntőjében. A holland játékban szólalt meg, ahol is szellem léggömböket kellett jobb belátásra téríteni. Ez az oka, amiért szeretem ezt a számot, és mint tudjuk, nálam alapszabály, hogy ami az 1997-es Játék határok nélkül sorozatában volt, az rossz nem lehet. És hogy milyen a Just Dance-ben táncolni? Iszonyúan debil, olyan, mintha Alíz Csodaországában DDR-eznénk. Jó buli volt hülyének lenni, de köszöntem szépen a lehetőséget. Különben lazán Mario Kartozhattunk is, mert attól függetlenül, hogy néhány TV és konzol nem akarta rögtön az igazságot, nagyon gördülékenyen ment minden. Minden adott volt, és ahogy hallottam, hogy sehol nem volt csúszás, minden nagyon jól ment. Főleg azon szórakoztunk, hogy a PS3 controllere nem akart csatlakozni, tehát ezért nincs PlayStation gépem. Amúgy a Wii U és a PS3 képe borzasztóan nézett ki régi monitorokon. Volt Commodore 64 is, annak a fájllistáját nem tudtuk betölteni, meg egy kamu kínai gépezet, mely szintén nem akart működni. Áldásunk rá, ellesz a sarokban. Tehát egy Nintendo 64, egy Super Nintendo, egy GameCube, egy Commodore 64, egy Sega MegaDrive 2, Wii U egy PlayStation 3 sőt egy PC-t is beizzított bagszi, melyen valamelyik árkád Sailor Moon játék ment. Aztán csak megtaláltam a karaokésokat, illetve Narumi és Lucy néztek be a konzolszobába. Jó volt sok idő után újra látni őket. Aztán csak kész lettünk mindennel, de nem jöttek az emberek. Kiderült, hogy egyáltalán az épületbe nem nagyon jöttek be, eléggé kevesen voltak. Egy ideig elvoltam, fel is mentem a karaokéra énekelni. Először, a JAM Project: The advent of Genesis. Ez jó volt, valósággal remegtem attól, hogy ki tudtam énekelni a legmagasabb hangot is, ami eddig nem ment. Nagyon jó érzés volt. Aztán annyira csak nem volt lelkesedésem azügyben, hogy tovább énekeljek, ennek ellenére kiálltam még kétszer. A sikeren felbuzdulva úgy döntöttem, hogy megpróbálom a JAM Project-től a Cosmic Dance-et, talán annak is megy a legmagasabb hangja? Hát, annyit azért nem javult az énekhangom egyik pillanatról a másikra. Meg az az igazság, hogy lelkesedésem sem volt a végére már. A harmadik próbálkozás pedig Okui Masami: It's DESTINY -Yatto Meguri Aeta- dala volt, ami úgy elment. De aztán be is rekedtem. Mondjuk nem feltétlen mert annyira megerőltettem magam, hanem ez egyfajta belső tiltakozás lehetett most az éneklés ellen. Nem is volt most annyira jó a színpadon lenni, nem tudtam feloldódni. Majd ősszel.
A nap második fele már nagyon vánszorgósan ment. Nem nagyon jöttek a konzolterembe, ugyanazokkal a játékokkal egész nap játszani, az azért nekem sem buli már. A nagyobb dobás az volt, amikor kitaláltam magamnak, hogy előveszem a Super Mario All-Stars játékot, és végigviszem rajta a Super Mario Bros.-t immáron sokadjára +1-szer. Először az volt, hogy megpróbáljam, hogy az első pályán vajon el tudom-e érni a 40.000 pontot. De meghaltam, úgyhogy ez ugrott. Aztán volt az, hogy végigviszem, végül az, hogy elérem az 1.000.000 pontot. Egyik se jött össze, mert az 5-4 pályánál már ezt sem élveztem. Meg bagszi hívott, hogy játszunk PC-n Sailor Moon-t. Jól van. De sajnos ez a játék sem volt érdekes. Túl egyszerű, én itt mindenkit legyőznék. De aztán megráztam magam, hogy 18 óráig, indulásig azért jól érezzem magam, ezzel a szemléletváltással a végére egészen jól ment. Ja és még valami: Szerencse, hogy nem voltam ott zenekvízen az elején. Beültem nagyjából a felétől, és a PC-ről, amit a csaj használt lazán ki tudtam olvasni a megoldásokat. Ha játszottam volna, nagyon nagy lett volna a kísértés, hogy nézzem a megoldást. Egy tanács: Írjátok át a fájlnevet, vagy úgy tartsátok a PC-t, hogy ne lehessen olvasni róla.
Még egy pár karaoke előadásra beültem, de 18.15-kor azért csak elindultam, hogy biztonságban elérjem a 19.10-es vonatot. A Keletiben van egy Gyros-os stand, ahol 500 forint egy pitás Gyros, vettem magamnak egyet. Kérdezi, lehet csípős: mondom persze, az nem baj, ha van egy kis ereje. Kérésemre becsomagolta, és a vonaton belekóstoltam. Mit hívnak csípősnek? Úgy könnyezett a szemem, mintha sírógörcsöm lett volna, az orromat egy 10-es papírzsebkendővel sem tudtam rendbetenni, az egész arcom úgy égett, mintha konkrétan tűz érte volna. Kegyetlen volt, én nem tudom, hogy mit gondolnak. Legalább 45 perc volt, mire hellyel-közzel rendbejöttem, de a szememet egész vonatúton nem bánthattam, mert akkor fél órán keresztül megint vak voltam. Most már nevetve gondolok vissza rá, meg jó móka volt, de akkor rettenetesen szenvedtem. Zsebkendővel igyekeztem kicsipkedni azokat, a zöldségeket, húsokat, melyeket érte az az extra erős chili paprika. Mivel nem szeretek kaját kidobni, ezért magamba szenvedtem, de ez valami embertelen volt. Maradnék a nem erősnél, azért a móka fogalma nálam mást jelent. Miután helyrerázódtam, befejeztem a fent említett könyv olvasását, már nem volt sok hátra.
Az biztos, hogy az őszi MondoCon sokkal eseménydúsabb lesz, de attól tartok, hogy ha a MAT megint nem lesz meghívva, nem jönnek el a Nintendós arcok, és akkor meg már azért lesz problémás. De ezt majd még meglátjuk.
A jó isten áldja meg a MAT-ot, hogy még most is szervez rendezvényeket! Csak a legjobbakat, és szívből kívánom, hogy nyereséges legyen a ShoujoCon. Holnap új animés rendezvény, és végre olyan, amire el tudok menni, 2013. decemberében voltam utoljára akkor Animekarácsonyon, és nagyon hiányoznak az ilyen rendezvények. Nyilván nem a sok sikoltó fiatal kiscsaj, meg ilyenek, mégiscsak 29 éves vagyok, és 9 éve járok animés rendezvényekre. Hanem úgy az egész rendezvény hangulata. Segítőként megyek, viszek konzolt, de a fő csapásirány most is karaoke lesz. Nagyon hiányzik az ének, hogy közönség előtt énekeljek. Energiák szabadulnak fel belőlem, amikor énekelek, ebben teljesedek ki. És amíg a többiek azt tervezgetik, hogy kit fognak cosplayelni, én azt, hogy mit fogok énekelni. Nem a Shoujo jellegét fogom erősíteni, de van 1-2 ötletem:
JAM Project: The advent of Genesis
valamit Okui Masami-tól mindenképp.
De nem jut eszembe perpillanat, hogy mit. Vannak tőle Shoujós számok, lehet, hogy mégiscsak erősíteni fogom a lányos jellegét a dolognak. Így hirtelen a Shoujo Kakumei Utena: Toki ni Ai wa című dala jutott eszembe. Shoujós lányszerelem... Kell ennél több?
Konzolrészleg is biztos nagyon menő lesz, én viszem a Wii U-mat minden tartozékával, meg 2 db. N64 controllert. Minden holnap jelen levő legyen nagyon boldog! Én az leszek, mert már ma vonattal megyek, ugyanis bagszinál fogok aludni. Fogok olvasni, játszani, sőt viszem a laptopot, fogom nézni a Garfield és barátai 3. évadának 13, 14. részét, most itt tartok. Másodjára is újrakezdem. Imádom, sokszor vissza tudnám nézni őket. Az az egyik nagy kedvencem, amikor Ubul megvicceli Garfield-et, és lónyerítéssel röhög. Akkor mindig vele nevetek, és úgy érzem, rengeteg sok energia szabadul fel belőlem. Úgyhogy terápiás jelleggel is Garfieldezek. Ja, és extrém sok fényképezés lesz. Nem, nem cosplayeseket fényképezek, hanem pillanatokat, amik emlékezetessé teszik a conokat.
Még a végére: Tudom, hogy elsősorban a shounenek népszerűek, de nem vennék rossz néven egy ShounenCon-t is, ha ez be fog jönni.
Ahogy írtam az előző Garfieldes postomban, majd fogok írni a zenéről is. Kirakom a két nyitódal angol szövegét:
1. opening dalszöveg
Ladies and Gentlemen, Garfield & Friends. Friends Are There
To Help You Get Started, To Give You A Push On Your Way. Friends Are There
To Turn You Around, Get Your Feet On The Ground For A Brand New Day
They'll Pick You Up When You're Down
Help You Swallow Your Pride When Something Inside's Got To Break On Through To The Other Side
Friends Are Someone You Can Open Up To
When You Feel Like You're Ready To Flip
When You Got The World On Your Shoulders
Friends Are There To Give You A Tip
Friends Are There When You Need Them
Their Even There When You Don't
For A Walk In The Park, For A Shot In The Dark
Friends Are There. Garfield: "I Don't Care"
But Friends Will Care For You-u-u-u-u-u-u!
2. opening dalszöveg
We're (We're) ready (ready) to (to) party! (party!)
We're ready to party, we're ready! I hope you bring lot's of spaghetti!
Come on in , come to the place where fun never ends! Come on in, it's time to party with Garfield and friends!
Dancing, Fiesta! Romancing, Siesta!
Samba, La Bamba, Eye Carumba!
Disguises (Disguises), surprises (Surprises)
and pies of,(and pies of) All sizes!
Come on in, come to the place where fun never ends. Come on in, it's time to party with Garfield and Friends! Garfield and friends!
A magyar majd később jön, az a helyzet vele, hogy nem is értem tökéletesen a szöveget mindenhol, vagy ilyen értelmetlen dolgot hallok ki, így annak leírásához segítségre van szükségem.
Ismét Garfield-post. Nézem a Garfield és barátai sorozatot, és a főcímdalok tekintetében a régi magyar teljesít a legjobban. Én nem tudom, hogy az angolok kikkel énekeltették fel, de az eredeti angol az valami borzasztóan igénytelen ének tekintetében. Azt mindig át szoktam ugrani, egyszerűen nem bírom hallgatni. Viszont a 3. évadtól hallható 2. opening dal kifejezetten jó lett, sőt hovatovább nagyon jó. Eleinte azt is átugrottam mindig, vagy akkor megyek el valamit gyorsan csinálni, aztán egyszer túl hamar végeztem, még ment a zene, aztán rájöttem, hogy az elsővel szemben ebben nagyon jól énekelnek. Pedig hallani, hogy ugyanazok az előadók. Az egyik biztos, hogy Lorenzo Music, Garfield eredeti angol hangja. Lesz majd még Garfield zenélés, de most jöjjenek a menő és vicces képsorok, amiket legjobbnak tartok.
Amikor már azt hinnénk, hogy megmenekültünk a bajtól, kiderül, hogy azt egy sokkal nagyobb követi:
- Ó, jaj!
- De jó!
- Ó, jaj!
Marad is a hónap és a nap, csupán néhány évet ugrunk előre. Rettegjetek, ha Karate Macs lecsap, mert senkinek nincs kegyelem!
- Karate Macs bemutatja művészetét az asztallábon.
- HÍÍJÁÁ!
- Karate Macs hihetetlen előrelátási hiányáról is tanúbizonyságot mutat.
Pedig Ubul csak jót akart...
- Hozd ide a labdát, labdaszedő!
- UBUL!
- Beszélgetnünk kell.
- Itt jön a pályagondnok, és igen, azt hiszem, hoz magával fegyvert is.
Garfield amnéziáját a Garfield és barátai rajzfilmsorozatban is feldolgozták, "Ki mit felejt?" címet kapta az az epizód. Ez a képsor inkább megríkatja az embert, minthogy megnevettetné.
- Nézd, Garfield. Ő Mici! A kedvenc tulajdonod, és legjobb barátod. Emlékszel Micire?
- Ne légy buta! Felnőtt macska vagyok. Mihez kezdjek egy plüssmackóval?
Már több példa is volt arra, hogy minden nézőpont kérdése, de ha Garfieldról van szó, akkor különösen egyedi az a bizonyos nézőpont.
- Szeretnél egy kortyot a kólámból, Garfield?
- Persze.
- Ezt te kortynak hívod?!
- Valakinek korty, másnak pöfögés.
Garfield tesz róla, hogy bár látszólag nem mond igazat, mégis igaz legyen a tagadása.
- Vedlesz!
- Én nem.
Sejtésem sincs, hogy ki tehette ezt a galádságot.
- De rossz nap volt a mai, Garfield.
- És nem csoda.
- Valaki "Temessetek el élve" feliratot ragasztott a hátamra!
- Igen, vannak napok, melyek jobbak a többihez képest.
Fő az egyetértés
- Utálom a reggeleket
- Hát, én sem vagyok oda értük.
Ha nem is úgy, ahogy szerette volna, de Jon választ kapott a kérdésére.
- Garfield, nem láttad Ub...
- UUUUUUULT!
- ÁÁÁÁÁÁ!
Vannak olyan evidens dolgok, melyeket ha kérdőre vonnak, egyszerűen nem lehet másképp reagálni rá.
Garfield-ből sosem elég. Folyamatosan nézem őket a Garfield.com oldalon, amikor randomra nyomok, mindig véletlenszerűen kiad egyet-egyet. Így találkozok olyannal, amit nagyon szerettem régen, és most újra látva legalább annyira megnevettetnek, mintha most látnám őket először. Lássuk is őket:
- Mindig, amikor megjön az újság, enyém a vezércikk, Jon pedig a viccoldalt olvassa
- HA! HA! HA! HA!
- Néhány ember ízlésére nincs szó.
- Ül
- Forog
- Ugat
- Halott
- Pitizik
- HOVA LETT A BÜSZKESÉGED?!
- Miért olyan nagy a szád, Garfield?
- Hogy jobban bekaphassalak, drágám!
- Fejezd ezt be!
- Ön uram, egyáltalán nem pártolja a klasszikusokat.
- Garfieldnak és nekem mennünk kell, mama.
- Maradjatok csak! Most lett kész a pite.
- Mennünk kell. Gyere, Garfield.
- Mit mondott, idegen?
- Játsszunk Fiúk és lányok. Játsszuk azt, hogy Roy bácsi a szerződésről beszél
- És azok a nagy zöld szörnyek, akik ki akarják rúgni Roy bácsit a TV-ből...
- És az egyetlen dolog, ami megmentheti Roy bácsit, hogy levélben megírjátok, mennyire szeretitek Roy bácsit.
- Utálom, ha felnőtt férfit megalázkodni látok.
Egyes Garfield képsorok furcsa összefüggésekre világítanak rá, de ha gondolkodunk rajta, rájöhetünk, hogy nagy igazság van benne:
- Érdekes dolog az étel...
- Egyik percben gasztronómiai remekmű.
- De ha bedobjuk a lefolyóba, akkor szemét lesz.
Garfield gyakran vigaszt nyújt a kövéreknek egyedi látásmódjával:
- Soványnak lenni sem mindig habostorta.
- Nehéz lehet nadrágtartót viselni, hogy megtartsa a zoknit.
- Ismertem egy srácot, aki olyan sovány volt, hogy kétszer kellett ráálljon a mérlegre, hogy meg tudja mérni magát.
Ez a jelenet kicsit átalakítva, de szerepelt de a Garfield és barátai: A bosszúálló című epizódjában:
- Rendben, Fröccs! Menj, és keress egy ruhát, mely megfelel annak, hogy a köpenyes bosszúálló bajtársa légy!
- Első számú szabály: Sose öltözd túl a főhőst.
Amikor nem az igen a boldogító válasz...
- Nancy, lesz egy partim...
- Persze, hogy ott leszek.
- Halló?
Az egy dolog, hogy az idő kerekei visszafordíthatatlanok, de hogy ilyen kegyetlenséget kövessen el...
- Amikor kicsi voltál, az ölemben feküdtél és doromboltál.
- BÖÖÖFF!
- Az naaaaagyon régen volt.
- Szépen megférfiasodtam, nem gondolod?
Be kell látni, aki egyszer újra elmerül Garfield világában, az soha nem akar újra feljönni a felszínre. Itt van néhány ismét, melyek mind nagyszerűvé tették a mai napomat. Ma főleg 1996-osokat néztem, de van néhány "hangerős" is, melyek szintén nagyon viccesek.
Már volt korábban kávés képsor, de azt gondolom, hogy sosem elég belőle. Főleg amilyen arcot vág.
- KÁVÉT!
- Valami azt súgja nekem, hogy nem ez az első bögre kávéd.
Csak óvatosan az erős feketével.
- Tessék, Garfield, próbáld ki ezt a kávét. Ez eszpresszó.
- Ilyen kicsi bögrében?
- Szóval, hogy ízlik?
- Azonnal mondom, mihelyt a hátsó fogam abbahagyta a tekergőzést.
Azért Garfield nem lenne rossz gengszternek sem.
- Hé, tedd le azt. különben...
- Különben mi lesz, haver? Egy mozdulat és a fánk bevégzi! És ha azt hiszed, viccelek, tegyél csak próbára!
- Most lassan kihátrálok. Ha megpróbálsz követni, a barátodnak lehúzták a rolót!
- Túúúúúl sok cukor.
Fordított szerep is hasonlóan hatásos.
- Garfield, azonnal megyek!
- Öregem, odáig vagyok.
- Jobb, ha nem talállak a fotelomban!
- Húú, de félek.
- Megyek már!
- Majd ébressz fel verés után.
A régi TV-k áldásos előnyei.
- Üdvözöljük, ez a Rocky Oxnard... - SHOW
- Bla bla bla
- Mindig rossz irányba fordítom el a hangerő gombot.
Az a fránya hifi csak nem akar rendesen működni.
- Hmm... A hifi hangereje a maximumon van, mégsincs hang.
- Szólnom kéne Jonnak.
A macskák zenéje a dorombolás, de vajon tényleg tudnak hangszeren játszani?
- Garfield! Nem is tudtam, hogy a macskák tudnak gitározni.
- Persze, a macskák ösztönös gitárosok.
- Van beépített pengetőnk.
Különben az is sok poén alapja lenne, ha Garfield sovány lenne.
- ÁÁÁÁÁ!
- Csak egy álom volt! Csak egy álom volt! Csak egy álom volt!
És ne feledkezzünk meg Jim Davis másik nagy remekművéről, az Orson farm képregényről, mely van annyira jó, mint a Garfield képsor.
Már csak azért sem, mert a kedvenc Orson farm karakterem pont a születésem napján debütált.
- "És a nagy csúnya szörny odalopódzott gyanútlan áldozatához, és ezt mondta..."
- Szia!
- ÁÁÁÁÁÁ!
- Mi van veled? Nem vagyok szörny
- Bizonyítsd be.
- És mégis hogyan?
- Kezdd azzal, hogy nem eszel meg.
Tóbiás poénjaiból sosem elég, de azért Biri néha megmutatja neki hol a helye. És nem válogat az eszközökben!
Az elsőt inkább azért szeretem, mert annyira aranyos, ahogy Garfield a kezében tartja a kávés bögrét.
- Szeretlek kávé; beragyogod a napomat.
- Örömet okozol nekem, annyira szeretlek.
- Hogy az idegeim nem szeretnek, de hát mit tudnak ők?
Hát igen, ugyanígy tartanék a kezembe kólás üveget, és ódákat zengenék róla. Ugyanezt mondanám én is, hogy az idegeim nem szeretnek? De hát mit tudnak ők? Ne is foglalkozz velük. Minden probléma meg van oldva.
Egyébként az SG fórumra raktam ki először, ott hívták fel a figyelmemet arra, hogy rímel a szöveg. Mondtam is nekik, nyugodtan találjanak ki ők rá valami rímet, nekem ahhoz nincs érzékem.
A másik az evéssel kapcsolatos:
- Garfield, nem lennél ennyire kövér, ha a szemeid nem lennének nagyobbak, mint a gyomrod.
- EZ CSAK EGY MONDÁS!
Ezt magyarul is használjuk, amikor azt mondjuk valakire, hogy nem éhes, csak a szeme kívánja. De hogy Garfield élete még szebb legyen, óriásira nyújtja a szemét, indokolván, hogy miért is eszik ennyit.
Ezen betegre tudom nevetni magam:
- Garfield, ha továbbra is ennyit eszel, ki fogsz pukkadni.
PUKK!
- Ok, ki rázta fel a szénsavas üdítőt?
De hogy maradjunk az evésnél, Garfield arra is jó példa, hogy minden csak nézőpont kérdése:
- Garfield, akkora a súlyod, mint Ausztráliáé!
- A kisebbik kontinensek egyike.
Erre már nem is lehet ellenérvet mondani.
Hogy maradjunk továbbra is az evésnél, Garfield szemétkedésben nem ismer határokat:
- Minden, amit akarok, az az igazságos bánásmód.
- Hát olyan sokat kérek én?
- Szóval hogy jössz te ahhoz, hogy két sütid van, nekem meg egy?
Garfield tekintete mindent visz.
A következő képsornál meg higgyük, hogy ez csak a macskák kis százalékára igaz:
- NE HAGYJ ITT JON! MAGÁNYOS LESZEK NÉLKÜLED!
- Már megtöltöttem a kajás tálkádat.
- Kishíján bolondot csináltam magamból.
És persze a macskákat is eléri az öregedés:
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
- JÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁJ!
- HÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁH!
- Megtalálta az első ősz szőrszálát.
Imádom, amikor Garfield megjárja:
- Örülök annak, hogy nem kutyaoltást fogok kapni.
- Én csak egy pici macskaoltást fogok kapni, de neked kutyaoltást kell kapj.
- A kutyaoltás tűje ilyen hosszú és igazán vastag.
- KÖVETKEZŐ!
- Ok, adjuk be először a kutyaoltást.
- Ugye, hogy nem is fájt?
- És most a macskaoltást.
- Legbelül üvöltök.
Meg azért Ubult se kell félteni, megvan a magához való esze:
A maiak rajzolása másabb, letisztultabb, de poén minőségében nincs változás:
- Tényleg megválasztottak Anglia királyának?
- GARFIELD! MEGVÁ...
- Doki bátyó, te vagy az?
- Tegye le, őfelsége!
Íme az utolsó, Garfield mindent megtesz annak érdekében, hogy Jonnak jobb legyen.
- A háziállatok képesek enyhíteni a stresszt.
- LAZÍTS!
- Csak hívjatok Zen mester G-nek.
De hát nyár van, mit is várunk? Mindenesetre nagyon jól éreztem magam, mondjuk ehhez én is tettem. Még az előző találkozó után voltak olyan érzéseim, hogy itt már semmi nem olyan, mint régen. Az emberek teljesen kicserélődtek, és ők sem olyanok már, mint a régiek. Ezt meg is beszéltem bagszival, akinek köszönhetően arra a konklúzióra jutottam, hogy az új emberek már más jellem, így kell elfogadni őket. Igaza van különben, hiszen csak magamnak ártok azzal, ha nem érzem jól magamat a változások miatt, úgyhogy elhatároztam, hogy nyitni fogok az emberek felé. Az eredmény? Egy majdhogynem minden eddiginél jobb találkozó.
És szerencsére azonnal jött is az elfogadás, ez magával hozta a lelkesedést is, hiszen eljátszogatok online, örülgetek is neki, de csak élőben az igazi. Más úgy játszani, ha látom a másik arcán a reakciót. És Békéscsabán erre nincs lehetőség, mert nincs Nintendós, ezért szinte csak ilyen találkozókon van tudok így játszani. Esetleg, ha Pesten szerveznénk valakinél egy négyes konzolos bulit. A találkozót tényleg nagy lelkesedéssel vártam, bagszi korábban annak is hangot adott, hogy abban is látja a lelkesedésem múlását, hogy nagyon számolgatom a vonatot, és már problémás nekem hajnalban vagy késő este vonatozni. Hát halljon most csodát, az 5.13-kor induló vonattal mentem fel Pestre. Meg is lepődtem, mert 5.25-kor szokott indulni, de kiderült, hogy most nyáron Bulgáriából indulnak ezek a vonatok, Szófiából. Méghozzá előző nap 11.50-kor. O_O Elképzelem, aki Bulgáriából jött Pestre, milyen útja lehetett. Nekem az út menő volt, és egyáltalán nem bántam, hogy korán ébredtem, nagyon hiányzott már a kora reggeli vonatozás. Viszont a menetrenden most változtattam, ugyanis Szolnokon átszálltam a Zónázó vonatra, amit most S60-as vonatnak hívnak. Visszahozták a modern, menő kocsikat, amiken annyira imádtam utazni, úgyhogy semmiképp nem hagyhattam ki. Most is nagyon jó volt. Nagyon szeretek vonatkozni, fel se tűnt, hogy 3 és fél órát utaztam. Az utazás alatt ha nem játszottam, akkor Garfield képsorokat olvastam, illetve vittem az egyik Garfield kiskönyvet, azt olvastam el. A kiadó nemrég újra újra megjelentett Garfield régi történeteiből kettőt, ebből a Garfield és a pincerémet vittem magammal. Elvoltam vele, bár az a 78 oldal, amennyi maga a könyv, egy 15 oldalas word dokumentum lehetett, nemcsak hogy A5-ösnél is kisebb a könyv mérete, hanem nagy betűvel volt írva az egész, nem utolsó sorban illusztrálva volt. A történet nem volt nagy eresztés, azért érződött, hogy gyerekeknek írták. A napi Garfield képsorok szélesebb korosztálynak szólnak. Játék tekintetében meg végigvittem a Super Mario Bros. 3-at (isten tudja hányadjára...), nemrég vettem meg a Pokémon TCG-t Nintendo 3DS-re, azzal játszottam, meg volt Mario Kart 7 is.
8.47 körül érkeztem meg Pestre. Innen egyből a Nyugatiba mentem, a WestEnd-ben néztem szét egy kicsit. Majd amikor eljött az idő, akkor mentem a Kádár utcára, a Metagame kártyaboltba. Negyed órával nyitás előtt érkeztem meg, már álltak a bejárat előtt néhányan. Volt egy srác, akiről gyanítottam, hogy ismerem korábban neten kereszül, de nem akartam odamenni hozzá, mert régebben az ebből fakadó hibák jobban égettek, mint a találat öröme. Ki is derült, hogy nem égettem volna meg magam. Amúgy egyikük sem szólt a másikhoz, senki nem ismerte a másikat. Ez igencsak bíztató a találkozó hangulatára nézve. Mindenesetre én megnéztem a Nintendo 3DS-emen StreetPass formájában, hogy kik jelentek meg eddig a találkozón, aztán követte mindenki a példámat.
Folyamatosan jöttek az emberek, és 10 órára már be is lehetett menni. Itt is nagyon lassan indultak be a dolgok, nem véletlen hívtam meg egy pár veterán Nintendóst, hozzák csak a hangulatot. Meg is jött Fantos és Gábor, de hogy Krisi, Cater és Young Link is megjelent, akkor már tudtam, hogy rossz nem lehet. De még így is lassú mederben mentek a dolgok, aztán Gáborral elkezdtük szervezni az első Mario Kart 7 versenyt. Össze is jött a 8 ember, csak ami problémássá tette a játékot, hogy nagyon lassan töltött be egy-egy pályát. Fel is merült bennem a kérdés, hogy ha új Nintendo 3DS-e lenne mindenkinek, akkor gyors lenne? Mindenesetre jó buli volt. Első helyen nyitottam, ami nem akármi, éreztem is, hogy ezt meg kell becsülni, mert nem lesz párja. A következő pályán elért 8. hely ezt hűen igazolta… De azért elég jól tudtam tartani magam az első 4 helyen, jól ment a játék. Aztán már nem akartunk új játékba kezdeni, mert hamarosan kezdődött az első verseny, a Mario Kart 7-ből.
Mely eléggé rapszodikusra sikeredett. Első helyezett játékos a következő pályán hatodik lett, én is lettem második, de olykor hetedik. De nagyon sokat nevettünk beszólásain, bakijain. Az eredményt Lernie lefényképezte, el is kértem tőle, mert tényleg nagyon furcsa lett:
Ha nem vehető ki, itt van táblázat formájában:
1
Serial
31
2
ug
27
3
balko
22
4
Krisi
20
5
Attila
19
6
Gábor
17
7
Fantos
12
8
Omichron
8
Gábor 6. helye lett nagyon meglepő. Az örök első, akit még a legkeményebbek sem tudtak elverni, most sajnos ilyen eredményt tudott felmutatni. Mondta is, hogy nagyon rég nem játszott, de ez a rossz játék azért már őt is megviselte. Nem jutott döntőbe… Engem még az is meglepett, hogy még nála is jobb eredményt értem el. Az 5. helyemmel nem jutottam tovább épp hogy nem jutottam tovább, csak egy ponttal maradtam el a továbbjutást érő 4. helytől. De egyáltalán nem zavar, ennyire Mario Kart meccset nagyon rég nem élveztem. Hihetetlen volt. A döntőt már nem vártam meg, mert éhes voltam. A Nyugatinál a Trio cuccban vettem két pizzaszeletet. Meg a SPAR-ban hűtött ásványvizet. Nagyon jól bírom a meleget, de az egész heti 38°C már nekem is sok volt. Mire visszaértem már lement a döntő, de nem volt nagy visszhangja. Talán nem született nagy meglepetés? Lernie tévedésből ezt is elküldte nekem, de nagyon örültem neki, mert ilyet még nem láttam:
Ennek a táblázata:
1
Serial
29
2
BG-Boy
22
3
SparrowXL
19
3
Krisi
19
5
Frici
18
6
Dávid
17
7
BalintPlay
16
8
balko
15
Ennyire szoros végeredményt, és 15 ponttal utolsó helyet még soha életemben nem láttam. Nagyon durva, hogy a harmadik és az utolsó helyezett között csak 4 pont különbség volt. Az első helyezett nagyon elhúzott, a többiek meg egymás nyakán szinte. Nem semmi játék lehetett.
Ezután Smash Bros. verseny következett. A mi négyesünk később kezdett, mert Lernie is nálunk versenyzett, ő pedig kölcsönadta a 3DS-ét egy másik csoport tagjának. Addig gyakoroltunk. Az a helyzet, hogy ez a verseny egyáltalán nem maradt meg bennem, csak arra emlékszem, hogy nem jutottam tovább, de hogy milyen volt a verseny, hogysmint ment le az egész, arra már egyáltalán nem emlékszem. Akkor már nagyon áldozatának éreztem magam a kártyaboltban levő melegnek, ugyanis a rettenetes forróság volt, levegő nem járt. Egy helyről jött valami levegő, de az semmit nem ért. Én azt mondom, hogy ezen túl a nyári forróságokban plázában legyen a találkozó. Ne érdekeljen, hogy kidobnak minket, majd visszadobjuk magunkat. De ez a meleg elviselhetetlen volt. Volt tombolasorsolás is, nekem is jutott egy Mariós emléktárgy, egy Super Mario 3D World játéktartó cucc, egész menő volt:
A szőrösebbik oldalát mutatom, örüljetek neki. Amúgy nekem tetszik, örültem neki. A másik tombola nem került kisorsolásra (a 78-as, csak a 77-es), imádkoztam is, hogy ne kapjak se pamacsot, se S-es pólót. Azt az S-es Nintendós pólót, mely maximum 10 éves koromban jött volna rám. Ilyen tombolát mindig rendezzünk. Sőt, szerintem a következő találkozóra érdemes lenne megint önkéntességre buzdítani az embereket, amely Nintendo tárgyú cucc nem kell nekik, azt beadni tombolába. Nagyon jó lenne a sok szponzorcucc mellett. Hátha lesz még egy Lernie, aki olyan felbecsülhetetlen ritkaságot ad be, mint a Mariós videokazetta.
A Pokémonos versenyben játék híján már nem voltam érdekelt, innentől már páran játszottunk együtt. Kipróbáltuk páran a Mario Party: Island Tour-t. Örömmel szálltam bele, mert kíváncsi vagyok, hogy egy év után milyen érzéseket kelt bennem a játék. Tavaly kis híján a fejemet a falba vertem, mert £28-at költöttem rá, akkot tudtam meg, hogy a játék mennyire rettenetes. Akkor vissza is vittem, kértem cserébe egy Donkey Kong Country 3D-t. Ez már sokkal jobb üzlet volt. A játékról alkotott véleményem annyira most sem változott meg, de van egy-két mini-játék, ami egészen jóra sikeredett, de a kívánságlistámon továbbra is hátul van. Így négyen koránt sem volt annyira rossz. Ezután Luigi’s Mansion 2-vel játszottunk négyen, ez a játék egyáltalán nem tudott lekötni engem, úgyhogy hamar kiszálltam belőle. Meg aztán esteledett, mentem már.
A 18.10-es vonattal mentem haza. A vasútállomáson az egyik Gyrosos standon 500 forintért lehetett pitásat venni, hát úgy voltam vele, hogy mivel úgyis olyan ritkán eszek, most lehet. És milyen jól döntöttem. Nagyon ízlett. Hazaúton annyi lehetőségem már nem volt, mert a Garfieldeket már elolvastam, a gépem lemerülőben volt, de ami rosszabb volt, hogy innivalóm is alig volt, és ez ebben a melegben rossz előjel. Szolnokon állt egy darabig a vonat, eszembe is jutott, hogy leszállhatnék, és vehetnék egy ásványvizet, csak nyitva van még 19.45 körül valami büfé. De a vonat pont akkor indult el, így ezen tervem meghiúsult. Amúgy nyilván nem reméltem, hogy elérem még a vonatot, az egy órával későbbivel mentem volna tovább. Így Békéscsabán kerestem erre lehetőséget, de 21 órakor már zárva volt minden. Úgyhogy szinte kiszáradva kellett hazamennem, de találtam egy kutat, amiből jött a víz. Az az érzés, amikor az ember 40°C-os hőségben ihat... Eszembe is jutott Zorán egyik híres dalán első 2 sora:
Hogy értsd, egy pohár víz mit ér
Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell
Ha úgy vesszük, sivatagi hőség volt, úgyhogy nagyon ideillik, és most megértettem, mit ér az az egy pohár víz.
Amúgy rengeteg képet csináltam, meg is lepődtem, hogy elég kevés lett magáról a találkozóról. Most olyanom volt, hogy minden pillanatot meg akartam örökíteni. Vonatokat, vasútállomásokat, stb. Mivel a Facebook-kal úgy vagyok, tőlem minél messzebbre kerüljön, ezért saját tárhelyre tettem fel, itt meg lehet nézni őket. Itt csak a találkozós képek vannak.
Tehát nagyon jól éreztem magam, és nagyon örültem neki. Aztán egész este ezt a dalt hallgattam:
Főleg az elejét szeretem nagyon ennek a dalnak, az a csendes titokzatosság valósággal felizgatja az érzékeket, de az egész dal nagyon rendben van, nagyon szeretem ezt a számot.
- "És a nagy csúnya szörny odalopódzott gyanútlan áldozatához, és ezt mondta..."
