Hát eltelt ez az év is. Én remélem, mindenkinek jól telt, nekem életem legtanulságosabb éve volt. Sokat használt az, hogy elköltöztem Pestre, sokat láttam, sokat tapasztaltam, ezek alakítottak a jellemen. Egyrészt a nyári diákmunka, másrészt Csernus Imre könyve, harmadrészt meg az, hogy valamilyen téren a magam ura voltam. Sokat tanultam, de úgy érzem, hogy korántsem értem célba. Sok kérdésre kaptam választ, a 2011-es év lényegében annak jegyében fog telni, hogy a változásokat következetes tettek kövessék. A legfontosabbnak azt tartom, hogy ha nehézségek érnek, ne törjön le, ne adjam fel, ugyanis semmi negatív élmény nem hiábavaló, ha tanultunk belőle, és utána igyekszünk nem elkövetni azt a hibát. Én minden évszakna meglátom a maga szépségét. Bár a tél szimbolizálhatná a hideget, bánatot, és hogy elfed mindent a hó, a csupasz fák szintén fagyos érzelmeket kelthetnek bennünk, de nagyon tetszett Csernus Imérnek az a gondolata, hogy a fákon nincs levél, de a meztelen csontvázak készülnek a tavaszra, ott duzzad bennük az erő. Ettől legyen rossz kedvem? Milyen igaza van. A tél is nyújthat szép látványt. Csak pozitív gondolkodásmóddal lehet túlélni az élet nehézségeit.

Végezetül egy listát szeretnék közzétenni a Last.fm-es profilom alapján, hogy mely zenéket  hallgattam a legtöbbet az elmúlt évben.

Először lássuk az előadók Top 10-ét:

1. Masami Okui
2. Megumi Hayashibara
3. Suara
4. ALI PROJECT
5. Tomoe Ohmi
6. Irigy Hónaljmirigy
7. angela
8. Zorán
9. r.o.r/s
10. Minori Chihara

Azért a japánok mellé 2 magyar is befért. :D

Most lássuk az albumok és kislemezek Top 10-ét. Bár a Last.fm egybeszámolja, én külön szedem őket, mert azért mégsem egy súlycsoport.

Top 10 albumok

1. Suara: Yumeji
2. ALI PROJECT: Psychedelic Insanity
3. ONE PIECE MEMORIAL BEST
4. Masami Okui: i-magination
5. Tomoe Ohmi: HAPPY DAYS
6. Megumi Hayashibara: CHOICE
7. Masami Okui: Self Satisfaction
8. Suara: Kizuna
9. Masami Okui: Dragonfly
10. Masami Okui: God Speed

Top 10 kislemezek

1. Suara: Akai Ito
2. Masami Okui: SECOND IMPACT
3. Suara: Musouka
4. angela: Alternative
5. Suara: adamant faith
6. Megumi Hayashibara & Masami Okui: Get along
7. Masami Okui: Renka Tairan
8. Masami Okui: TRUST
9. ALI PROJECT: Kinjirareta Asobi
10. Masami Okui: J

Végezetül egy Top 100-as listát írnék össze az év legtöbbet hallgatott dalaiból:

1. Suara: MOON PHASE
2. ALI PROJECT: Seiran Keppuuroku
3. Suara: adamant faith
4. Suara: Shunkashuutou
5. Masami Okui: Niji Iro Shooter
6. ALI PROJECT: Matowareshi Monora
7. ALI PROJECT: Kotodama
8. Masami Okui: wild cat
9. ALI PROJECT: Ankoku Psychedelic
10. ALI PROJECT: Kinjirareta Asobi
11. Suara: Musouka
12. Suara: Towa ni
13. ALI PROJECT: Kochou Yume Shinjuu
14. Masami Okui: Dare Yori mo Zutto...
15. Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sadame
16. ALI PROJECT: Zekkoku TEMPEST
17. Tomoe Ohmi: Hi no Hana
18. Megumi Hayashibara: ROCK de Ikou
19. Masami Okui: M2000 ~PROLOGUE~
20. Suara: Watashi Dake Mitsumete (Instrumental)
21. Masami Okui: Sono Toki Daremo ga Megami Tonaru
22. Masami Okui: Jounetsu no Counter
23. Suara: Hana Kotoba
24. angela: Alternative
25. Suara: Musouka (Instrumental)
26. Tomoe Ohmi: Happy Days
27. Masami Okui: Souda, Zettai.
28. Suara: Tenshi ga Miru Yume
29. Megumi Hayashibara: My dear
30. Masami Okui: NECESSARY
31. Masami Okui: spirit of the globe (OFF VOCAL VERSION)
32. Masami Okui: Renka Tairan
33. Masami Okui: SECOND IMPACT (instrumental)
34. angela: Kanata no Delight
35. Tomoe Ohmi: Still Love
36. ALI PROJECT: Suigetsu Kyouka
37. Masami Okui: Rose & Release
38. Masami Okui: HEAVEN'S DOOR
39. angela: Shangri-La
40. Suara: June
41. Suara: Friends
42. Hiroshi Kitadani: We are!
43. Masami Okui: OVER THE END
44. Suara: Kimi ga Tame
45. Girls Dead Monster: Run with Wolves
46. Megumi Hayashibara: Nakeba ii No
47. Masami Okui: Tabibito
48. Suara: Tsubomi -blue dreams-
49. Suara: Kimi Dake no Tabiji
50. ALI PROJECT: Baragoku Otome
51. Masami Okui: STRATEGY
52. Suara: Watashi Dake Mitsumete
53. ALI PROJECT: Rokudou Rinne Survival
54. Masami Okui: KURENAI
55. Suara: Akai Ito
56. ALI PROJECT: Arabiya Layla Gendan
57. angela: Spiral
58. Masami Okui: SNOWY
59. Masami Okui: Pure DIAMOND
60. Tackey & Tsubasa: Mirai Koukai
61. Masami Okui: be free
62. Tomoe Ohmi: Float ~Sora no Kanata de~
63. Masami Okui: Regret
64. Suara: Mahiru no Tsuki
65. Suara: Free and Dream
66. Masami Okui: Starting Over
67. Masami Okui: SECOND IMPACT
68. Masami Okui: Sore wa Totsuzen Yatte Kuru
69. Tomoe Ohmi: Utakata
70. Masami Okui: LOVE SHIELD
71. Masami Okui: REINCARNATION (OFF VOCAL VERSION)
72. Megumi Hayashibara: be Natural
73. Suara: Suiren -Amaneku Hana-
74. Masami Okui: I can't... (off vocal version)
75. Tomoe Ohmi: Rock River he
76. Megumi Hayashibara & Masami Okui: KUJIKENAIKARA! (OFF VOCAL VERSION)
77. Masami Okui: TRUST (Instrumental)
78. Ui Miyazaki: KURENAI (Karaoke)
79. Megumi Hayashibara: Penty of grit
80. Tomoe Ohmi: Happy Sensation
81. Minori Chihara: amidand~agitato
82. Masami Okui: Chou
83. The Babystars: Hikari he
84. Masami Okui: DREAMS
85. Masami Okui: PURE
86. Suara: Toki no Kawa
87. Tohoshinki: Share the World
88. Masami Okui: It's DESTINY -Yatto Meguri Aeta- (off vocal version)
89. Masami Okui: WHEEL
90. Suara: lesson
91. Megumi Hayashibara: Sunadokei
92. Masami Okui: Wagamama na Chou
93. Megumi Hayashibara: Lucky & Happy
94. Megumi Hayashibara: Revolution
95. Masami Okui: angel's voice
96. Megumi Hayashibara & Masami Okui: Get along
97. Megumi Hayashibara: A Happy Life
98. Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sono he
99. angela: Aoi Haru
100. TRIPLANE: Dear friends

Hát ennyi. Azt még elfelejtettem a 2010-es Jpop zenei postomban megírni, hogy amik még emlékezetessé teszik a 2010-es évet zenei téren az Suara: Yumeji és ALI PROJECT: Psychedelic Insanity albumok. Ezúton kívánok mindenkinek Boldog Új Esztendőt! ^^

Lassan eltelik 2010 utolsó szerdája is, ami azt jelenti, hogy idén megjelent minden kiadvány, amit 2010-re szántak. Ugyanis Japánban az albumok és kislemezek döntő többsége szerdán jelenik meg, ez náluk már évtizedes "hagyomány".

Azért idén is volt egy pár kiadvány, ami emlékezetessé teszi ezt az évet japán zene terén, bőven lesz mire emlékezni. Összeállítottam egy listát, melyek azok az albumok, és kislemezek, melyekről biztos ez az év fog eszembe jutni. Hát nem lett sovány a lista. ;)

január 13:

• FLOW: Sign
• ALI PROJECT: La Vita Romantica

február 3:

• Masami Okui: i-magination

február 10:

• Hironobu Kageyama: EVER LAST

február 17:

• Minori Chihara: Sing All Love

március 17:

• ONE PIECE MEMORIAL BEST

április 21:

• Masami Okui: Renka Tairan

április 23:

• Girls Dead Monster: Crow Song

május 12:

• Girls Dead Monster: Thousand Enemies

június 9:

• Girls Dead Monster: Little Braver

június 16:

• FLOW: MICROCOSM

június 23:

• Anisama Friends: evolution ~for beloved one~
• Suara: Suara LIVE 2010 ~Uta Hajime~

június 30:

• Girls Dead Monster: Keep the Beats!

július 14:

• BEST HIT NARUTO

július 21:

• Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sadame
• Megumi Hayashibara: CHOICE
• Minori Chihara: Freedom Dreamer
• Suara: Amane Uta (reissue)

július 28:

• Tomoe Ohmi: Girlfriend
• Girls Dead Monster: Girls Dead Monster OFFICIAL BAND SCORE „Keep the Beats”
• angela: Aoi Haru
• May’n: Ready Go!

szeptember 8:

• Faylan: Polaris

szeptember 29:

• ALI PROJECT: Han Shinnihon Shugi

október 13:

• May’n: Shinjitemiru

november 21:

• Megumi Hayashibara & Soichiro Hoshi: Heartful Station

december 8:

• Girls Dead Monster: Last Song
• Girls Dead Monster: Ichiban no Takaramono ~Yui final ver.~
• Chihiro Yonekura: Voyager

december 22:

• Chihiro Yonekura: Seize the Days
• angela: Soukyuu

Igen, végül csak megjelent idén az új angela kislemez. ^^' És nem is rossz! Igazán szép lista, örülök, hogy van ország, hogy van igény az igazi pop zenére.

Na, folytatom az importálást. ^^

A tegnapi napon 9.30-tól 22.30-ig gyakorlatilag mást sem csináltam, hogy áthoztam a postjaimat a Zeldás blogból ide. Na persze nem megszakítás nélkül, mert azért felálltam a gép mellől, lementem a Sparba vásárolni, ettem, kicsit bekapcsoltam a Wiit, meg zenét hallgattam. Mindig ilyen 2-3 óra múlva álltam fel, amikor már kezdett fájni a fejem a sok gép előtt való üléstől. Szerintem, ha 13 órán keresztül egyfolytában a gép előtt lennék, elájulnék a végére. De hát igen, ez egy nagyon árnyalt oldala annak, hogy milyen vagyok, ha valamit nagyon szeretnék. Elég sok blogpostot áthoztam már, de azért van még bőven.

Csibi mondta, hogy ne csak a Zeldás blogból hozzam át a postjaimat, hanem a BigN-es blogomból is. Átgondoltam az egészet, és egyáltalán nem rossz ötlet. De akkor már áthoznám a Mariós oldalról is, a Gamer365-ön, és a Megumi oldalon írt pár blogpostot is, és akkor igazi, nagy, komplex blog lesz ez.

A 2008. szeptember és 2008. december közötti részt nem hagytam ki, egyszerűen nem írtam akkor semmit a Zeldás blogba. Még csak 5 hónapos volt az a blog, de már akkor is láttam, hogy a tematikus blog nem az erősségem. Amikor 2008. április 12-én megnyitottam a Zeldás blogot, akkor 2 és fél hónapja játszottam aktívan Zelda játékokkal, és akkor egyrészt egy vágyam teljesült a bloggal, hogy kiírhatom a Zelda játékokról az élményeimet, másrészt meg azt gondoltam, hogy közel 3 hónapnyi aktív Zeldázás után megérett az idő arra, hogy úgy nyissak egy tematikus blogot. Viszont akkor szeptemberben valami megváltozott. Egyrészt az AnimeCon  láz. Igen, a 2008-as őszi AnimeCon volt rám ilyen hatással, hogy félbehagyjam a Zeldázást. Aztán 2008. szeptemberében valami olyan számomra nagyszerű dolgot találtam meg a neten, amit már nagyon régóta kerestem: Megumi Hayashibara albumokat! Na ez is külön történetet érdemel. :D Amikor 2006 őszén rajongója lettem Meguminak, már akkor kerestem a diszkográfiáját, milyen albumai, dalai vannak, mindhiába. 2 évnyi keresés gyümölcse ért be, amikor 2008. őszének első havában rátaláltam a Megumi albumokra, ez akkor akkora hatalmas boldogság volt számomra, hogy ez volt a másik ok, ami gyakrolatilag egy az egyben kiölte belőlem a Zelda fanságot. Mert akkor csak Megumi és csak Megumi létezett számomra. Gyakorlatilag ittam az összes albumát. Okui Masami esetében másabb volt a helyzet, az ő albumait elég könnyű volt megtalálni, de akkor őt még nem szerettem annyira, hogy azonnal rákeressek. Viszont a 2007-es év volt nála nagy. Ugyanis a megjelenésének évében (noha nem azonnal) ismertem meg a Remote Viewing kislemezt, és az volt számomra nagy ledöbbenés. Egy olyan énekesnő, aki már a '90-es évek óta a pályán van, és x év után még képes életképes zenét kiadni magából, na gondoltam magamban, az nem akármi. De Okui Masami zenéjének minőségéről már több ízben értekeztem. Még az volt nekem nagyon jó, hogy megjelenése után 2-3 héttel hozzájutottam a Masami Life albumhoz. De isten igazából Megumi albumai után kezdtem el az ő "egyéb" dalait is komolyabban hallgatni.

Ennyi elkalandozás után csak arra szeretné rávilágítani, hogy én ezért nemigen tudok tematikus blogot létrehozni, mert abba igencsak hézagosan írnék, amint a mellékelt ábra is mutatja. Bár, ha több blogból is áthozok postokat, akkor valószínűleg az a hézag be lesz tömve. És ha sikerülne, egy komplex bloggá alakítani, akkor valószínűleg oldalakra fogom bontani a blogot. Ezt nagyon szeretem a Wordpressben, hogy oldalakat is lehet csinálni, ezért is van az, hogy több website-ot wordpress-ben készítenek. De én úgy csinálnék oldalakat, hogy: Nintendo, Jpop; Anison, Anime; Manga, Karaoke, stb. És akkor mindenki nézheti azt az oldalt, melyet érdekli. Csak előbb legyek kész az importálással. Látjátok oldalt, hogy megszaporodtak a Nintendós postok? És ennél még csak jóval több lesz!

A Super Mario All-Stars miatt kicsit hanyagoltam az animét, de most, hogy végigjátszottam a Super Mario Bros. 3-at is, ezennel újabb játék kapott "Complete-állapotot" a Backloggery profilomon, ismét nekiveselkedtem az animének. Most az 52. részt néztem meg, most nagyon jó részek vannak. Egy városban szálltak meg Luffyék (az istenért sem akar eszembe jutni a neve), itt jár Buggy, aki hiába keresi Luffyt, sehol nem leli (egy pár jelenet igencsak emlékeztet a Tom & Jerry-re. :D), Sanji a burning latin nővel méri össze szakácstudását (neki sem jut eszembe a neve. T_T), Usopp élet-halál csatát vív azzal a tengerésszel (neki sem jut eszembe a neve, én nem tudom hova figyelek, amikor az animét nézem. -_-), akiről kiderül, hogy hősünk apja egyszer már elbánt vele.

Lényegében ennyi. Nagyon jók ezek a részek, szinte nézetik magukat, tényleg szinte olyan, mint egy könyv, amit nem lehet letenni, és még azt is meg tudom bocsájtani ennek fényében, hogy lassú a történet folyása.

Időközben megismerkedtem még egy pár One Piece kislemezzel. A TOMATO CUBE: Watashi ga Iru yo dala nagyon tetszik, így érdeklődéssel hallgattam a kislemezt. Nem rossz, de ez sem az igazi. Azt érzem egy jó pár előadónál, hogy a One Piece dalnak szánt daluk ilyen kompromisszummal készült zene, ugyanis bár a stílusukon belül mozognak, de a kislemezen szereplő B-side track sokkal közelebb visz az együttes valódi stílusához, ami az én esetemben nemigen válik be, de lehet, hogy másoknak bejön. Amire még nagyon kíváncsi voltam az az Asia Engineer: Eternal Pose kislemez. Valamiért távol áll tőlem a rap és vállfajai, de ez a dal iszonyatosan bejön. Magán a kislemezen nincs mit csalódni, mert csak ez az egy dal van rajta, meg egy rádió-adás. Na ilyet se hallottam még kislemezen: Asia Engineer Super Radio Show: ONE PIECE Special. 18 perces rádióadás hallgathatunk végig, melynek vendége Mayumi Tanaka és Kappei Yamaguchi, vagyis Luffy és Usopp seiyuu-i. Nagyon érdekes volt hallani őket. Mayumi Tanaka le nem tagadhatná, hogy ő Luffy hangja, annyira hasonlít rá. Gyakorlatilag nő létére minimális változtatással képes fiú karakternek olyan hitelességgel adni a hangját, hogy tényleg, nagyon ráillik Luffyra a hangja. Kappei Yamaguchi pedig adja magát. Nagyon hiányolom mellé Megumi Hayashibarát. Nem néztem sok Ranma 1/2 részt, de azalatt a pár rész alatt úgy összenőtt számomra a hangjuk, hogy már-már párban említem őket magamban. Akárcsak Megumiból, Kappeiből is annyira természeteséggel árad a pozitív életszemlélet, a vidámság, hogy már a hangjával képes mosolyt csalni az arcomra. És már csak kettejük miatt is megérné végignézni a Ranmát. De visszatérve a rádióadásra, nagyon jó volt összességében. A csapat tagjai rögtönzött rapszöveggel ("magyarán" freestyle-lal) mutatták be a 2 seiyuu-t és a karakterüket. Meg az volt még vicces, amikor rá akarták venni őket rappelésre. :D Hát hallatszott, hogy nem az a szakmájuk, de aranyosak voltak, hogy megpróbálták. ^^ Maki Otsuki (az első 2 ending előadója) kislemezei elég jók. A memories nem a kedvencem, ellenben a RUN! RUN! RUN! valami fantasztikus! A single is nagyon jó lett!

Érdekes, ahogy utánanéztem az OP / ED előadóknak, hogy kik ők, mit csinálnak, döbbenten tapasztaltam, hogy egy részük abbahagyta a zenélést, vagy más formában foytatja. Például Maki Otsuki ma a CASSIS nevű együttes énekese, 2002-ben végleg feladta a szóló karrierjét, Ruppina elvileg egy együttes, az sem élt sokáig, ma már csak az énekesnője folytatja szólóban. A Tackey & Tsubasa is abbahagyta, de most idén ők a fő visszatérők. Hát, nagyjából ennyi.

Ma reggel egy kicsit rendezkedtem, a CD-imnek akartam jobb helyet biztosítani, mert már szorongtak a könyvek mellett, na meg szerintem az sem használ a lemezeknek (legalábbis a tokoknak biztosan nem), ha egymásra vannak téve. Így egy új polcra egymás mellé állítva tettem fel. Szerintem így jobban mutat.

Még tavaly találtam egy japán blogot, nagyon meglepett, hogy milyen durva gyűjteménye van Okui Masami CD-kből, meg van egy jópár anison albuma. Emellett rak ki képeket TV műsorokból, meg sok-sok cosplay, és anime képeket is láthatunk tőle. Nem semmi egy animefan lehet. Érdemes megnézni:

• Itt kezdte: http://blogkizoku.blog90.fc2.com/blog-date-200906.html
• Itt folytatta: http://blogkizoku.at.webry.info/
• Most itt írja: http://ameblo.jp/anisonkizoku/

És örömömre szolgál, hogy végre van Chihiro Yonekurának önálló honlapja: http://yonekurachihiro.com
És saját blogot is ír: http://blog.excite.co.jp/yonekurachihiro/

Szeretek "kirándulni" Budapesten. Új helyeket felfedezni, ahol még soha nem jártam. Tegnap a Mexikói úton voltam, egy vaterás adás-vétel okán. Valahányszor a kis földalattin járok (ami elég ritka) mindig elképzelem, hogy a megállókon ilyen XX. század eleji emberek vannak, nagyon hangulatosak a megállók. Persze, tudom, hogy a kis földalatti Közép-Európa első metróhálózata. Ismeri / emlékszik még valaki az Egyszer volt hol nem volt... volt egyszer az ember című francia rajzfilmre? Nagy kedvencem volt, és abban volt egy jelenet talán 1907-ből, ahogy metróalagutat építenek, azt hiszem, hogy az a jelenet Budapesten játszódott. És nagyon tetszik, hogy megőrizték a megállók régies hangulatát.

Más. Ma ismét hazautaztam Békéscsabára a hétvégére, sikeresen letudtam a ZH-kat a főiskolában, és most pihenek. Előkerítettem a régi Ákos, Bonanza Banzai kazettákat és CD-ket. Hallgatni még nem tudom, mert minden lejátszómat Pesten hagytam, de már a borítók nézegetése is sok régi emléket hozott vissza. Elviszem majd magammal Pestre. Persze, tudom, hogy letöltéssel is tudnám hallgatni, anélkül, hogy elvinném a kazettákat, CD-ket, és helyet takarítanék meg a (egyébként eléggé kicsi) szobámban, de én annyira becsülöm az eredetit, hogy nagyon szeretem azon hallgatni. Ha régimódiságnak tűnne a mai technológia mellett CD-t és kazettát hallgatni, hát nyíltan vállalom. Amikor mutattam bagszinak múlt héten a kazettáimat, azt beszéltük, hogy lehet, hogy a mai 6-7 éves gyerekek azt se tudják már mi az a kazetta. Én valamilyen szinten sajnálom, hogy szinte megszűntek a kazetták, mert nekem anno arra volt jó, hogy ha szeretnék megismerni egy kiadványt eredetiben, és nincs annyi pénzem, hogy megvehessem CD-n, akkor ott volt kazettán. Ó, persze, ott vannak a letöltések, de nekem az a bajom velük, hogy azok nem olyan személyesek. Az nem olyan nekem, mintha az előadótól származnának. A letöltések problematikáját sokan felvetették már, de igazi megoldás a mai napig nem született rá. És nekem, mint zenekedvelőnek, és "eredeti-gyűjtőnek" is fájdalmas, hogy sorra bezárnak a lemezboltok, és a nagyáruházak lemezkínálata is egyre inkább csonkul. Mondjuk, próbálkoztak olcsóbbá tenni a CD-ket, úgy, hogy mindenféle fapados kiadásban megjelentették az albumokat újra, gondolván, hogy ha az embereket ennyire nem érdekli a minőség, és a szép borító, akkor kár pénzt pazarolni rá. Az az igazság, hogy ez a gondolat egyáltalán nem alaptalan, de ez mit sem segített a magyar zenepiacon, mert a letöltés még mindig ingyenes. A fapados kiadás meg mondjuk 1.500 forint, és a letöltés még mindig 1.500 forinttal olcsóbb. Nekem sokkal jobban tetszik a japánok módszere, akik úgy "védekeztek" a letöltések ellen (egy olyan országban virágzik csak igazán, ahol a csúcstechnika a legszegényebbeknek is elérhető), hogy preszízs-értéket adtak a kiadványaiknak azáltal, hogy van "regular edition" és van "limited edition". És a limited edition-t megáldják mindenféle extrákkal videoklipekkel, making of videókkal, koncertvideókkal, stb. mindezt alacsony felárral. Ezt nagyon jó dolognak tartom, és bár Japánban is egyértelműen csökkentek a lemezeladások (A '90-es években 10.000-es eladással a Top 30-ba sokszor esély se volt bekerülni, most meg Megumi Hayashibara új albuma 11.591-es eladással a 6. helyen végzett) de tartja magát. Én ezt sokkal járhatóbb útnak tartanám. Tanulok én Számvitelt, meg Közgazdaságtant, és hasonlókat, és nekem az az én véleményem, hogy ha egy vállalat anyagi nehézségekkel küzd, akkor azt ne a költségek megnyirbálásával, és a minőség rontásával oldja meg, mert azzal csak rövid távon lehet segíteni. Persze azt nem tudom, hogy ez a való életben hogy lehet kivitelezni, de az AnimeStars megszűnése valahol ezt igazolja. Ehhez az kell, hogy még a kezdeti stádiumban észrevegyék, hogy baj van. Visszatérve a magyar zeneiparra, véleményem szerint azzal lehetne segíteni a magyar kiadványokon, hogy presztízs-értéket adunk a CD-knek. És erre én jó megoldásnak tartom a CD+DVD limited edition kiadványokat, és szerintem nem sokkal nagyobb anyagi ráfordítás, és lehet, hogy hosszabb távon megtérülne. Én azt gondolom, ha a vásárló / rajongó látja, hogy a CD borítója, szép, igényes, és extrák járnak mellé, akkor lehet, hogy megváltozik a gondolkodása, és talán azt fogja gondolni, hogy megéri megvenni eredetiben. Aztán nem tudni, mi lesz az eredménye. De az nekem nagyon tetszik, hogy Ákos új albuma (A katona imája, ami 2010. október 20-án jelent meg) külsőre igényesnek tűnik, és hogy CD+DVD kiadás. Meg is venném, csak hát a 3.990 ft, az nekem sok, bár ha szépen lassan összespórolnám rá a pénzt... És biztos vagyok benne, hogy zeneileg is értékes lehet az album, hisz 4 éve nem jelentkezett stúdióalbummal, és biztosan nagyon sokat dolgoztak a dalokon.

Nem egészen Megumi Hayashibara, mert duett dal. Hamarosan hallható lesz az 1000. adás, ennek örömére kislemezt jelentetnek melynek egész érdekes lesz a borítója. Láthattunk már egyedi borítót japánoktól, de ez szerintem mindent felülmúl.

Iszonyatosan megörültem, amikor megláttam, hogy a csoportosan 3. helyezettek lettünk a zenekvízben. Bejött az, amit Duongnak mondtam, hogy ő elég sok animét néz, és elég soknak ismeri a zenéjét, viszont én meg elég sokat ismerek azokból, amiket ő nem ismer, köszönhetően az Anison-mániámnak, így sikerült összedolgozni. Meg az ikrek is elég sokat segítettek, igaz még az elején csatlakozott hozzánk az ikerpár másik fele, de ő csak azzal "segített", hogy szivatott minket, hogy "jaj ezt tudom!" Én meg odafordulok hozzá, hogy mi ez, és csak nevet... Én is meg vagyok hatva a segítségétől. ^^'

Amikor volt a rapid rész, akkor volt a 11. számnál  lehetőségek közül a Shoujo Kakumei Utena is, imádkoztam, hogy az legyen. Elég volt az első hangszernek megszólalni, már kiabáltam, hogy OKUI MASAMI! :D Duong csendre int, de én mondtam neki, hogy Okui Masami az énekesnő, nem az anime címe. A többi viszonylag jól ment, a movie az kevés embernek ment, a game-nél meg valóban örültem a Zelda TP zenének. ^^

Örültem, hogy ilyen jók lettünk, bár kicsit el voltam tájolva, amikor először láttam az eredményt, mert csak annyit láttam, hogy az első helyezettnek van 62 pontja, de az 56 pontosat nem vettem észre. Nekünk 54 pontunk lett, így egy darabig azt hittem, hogy másodikok vagyunk. Szerintem rágyúrok a következő zenekvízre, és amikor Tuki kiadja a következő listát, hogy mely animékból várhatók zenét, szemezgetek majd belőlük, bár olyan hatalmas a lista, hogy képtelenség mindegyikre felkészülni, de az ismeret bővítése nem árt.

Tuki blogjára reagálva, valóban eléggé hideg volt, fáztam is szombat reggel, de megérte, mert nagyon jó volt a hangulat. ^^ De a tavaszi conig túl sok idő van, remélem addig is lesz még 1-2 esemény, ahol összegyűlhet a társaság. Különben tényleg nekem sokszor elég csak az első másodperceket meghallgatni, én már abból körülbelülre meg tudom mondani, hogy tetszik-e az adott szám, vagy nem. De tényleg nagyon tetszik a Lambada Ranma, Megumi Hayashibara már az elején megcsillogtatta a tehetségét. ^^

A con hatására még a Girls Dead Monster zenére kaptam rá nagyon. Nem nagyon hallgattam őket, csak elkönyveltem őket nagyon tehetségesnek, de így, hogy egy páran énekelték, és milyen jól, ez meghozta a kedvemet, és most még jobban megszerettem őket. A kedvenc dalom a Keep the Beats! albumról a Run With Wolves dal. Meg vagyok lepve egyébként, hogy Japánban is milyen népszerűek. Lám, ott is van tere az igényes animének, és a zenének. Remélem valamennyi GirlDeMo kiadvány átlépi a 100.000-es eladást. ^^ És akkor aranylemez lesz Japánban. Új kiadványról meg nincs hír, úgyhogy sanszos, hogy csak az anime erejéig létezett a csapat, bár ha lesz folytatása az animének (nem tudom, hogy a 13. rész után mennyire van befejezve a történet), akkor lehetséges, hogy lesz folytatás.

10 év után most már igazán kijárt bagszinak, hogy legyen a pokémonos oldalának saját domainje. ^^ Az oldala ezentúl a http://www.bagszipoke.hu oldalon érhető el. Ennek örömére új külsővel áldotta meg az oldalt, az új Pokémon játék Black & White megjelenésének alkalmából (is). Különben az új Pokémon játék minden eladási rekordot megdöntött Japánban. Az első héten a két játékból együtt 2.557.779 példány fogyott! Elég sokat beszélték a BigN-esek, hogy milyen rondák az 5. generációs pokémonok. Én csak a kezdő hármast láttam, nekem az épp elég bizonyíték arra, hogy a Nintendo kifogyott az ötletekből. ^^' Már a 4. generációsok közül is néztem egy párra, hogy ez mégis ki akarna lenni, de az újakat már meg se merem nézni. De hogy mitől ennyire sikeres még mindig a játék Japánban, meg nem tudom tippelni. Ami meglepett, hogy az itteni conokon is egyre több Pokémon cosplayt látni. Szerintem én megmaradok önmagam. ^^'

Bagszi és Amina is mondták, hogy vásárolhatnék én is saját domaint ennek a blognak. Nem rossz ötlet, de akkor már inkább azt csinálnám, hogy a Megumi Hayashibara és Masami Okui rajongói oldalamat költöztetném ki a GPortálból, és egy teljesen új külső, meg minden... Csak ez egyedül nem megy. Ha valaki segítene, nagyon hálás lennék neki.

Egy pár napig van kábel TV, szerencsére Animax is van. ^^ Nekem igazából mindegy, hogy magyar, vagy japán szinkronnal megy az anime, én az évek során arra jöttem rá, hogy mindkettőnek van előny és hátránya is.

Tengapelőtt este néztem az Animaxet, Mystra itt gépezett, és szinte anti-animésként viselkedett. ^^' Na jó, ez erős túlzás, de igencsak szidta az animék magyar szinkronját. Nos, nekem az a véleményem, hogy nem a magyar szinkronszínészek a rosszak, hanem a japán seiyuuk túl jók. Legalábbis teljesen másképp kell az animéket megközelíteni szinkronizálás terén, mivel a szereplők sokkal érzelemgazdagabbak egy áltag rajzfilmhez képest, talán ezért nem állja meg a helyét a magyar szinkron az animékben. És amit tapasztalok, hogy a magyar szinkronosok nem tudják úgy visszaadni a karakterek hangját, ahogy a japánok igen. Most azt ne firtassuk, hogy igencsak nehéz lenne Hayashibara Meguminál, Yamaguchi Kappeinél vagy Paku Rominál jobbat találni, de ahogy én megfigyeltem, a magyar szinkronszínészek nem tudnak úgy isten-igazából játszani a hangjukkal. Erre számomra a legjobb példa a Fullmetal Alchemist. Amíg magyarul néztem, addig azt értettem, hogy miért szeretik sokan az animét, mi a valódi mondanivalója, de egyszerűen nem szerettem meg, mert a testvéri szeretet, ami az Elric fivérek között volt, nekem nem volt hiteles. Viszont annak nagyon örülök, hogy a magyar anime DVD-ken fellelhető a japán szinkron, na így gondoltam, hogy adok még egy esélyt az FMA-nak, és megnézem japánul, és teljesen ledöbbentem. SOKKAL-SOKKAL JOBB!!! Most már én is szeretem az animét!!! Most már biztos  vagyok abban, hogy a magyar szinkron a hibás abban, hogy nem szerettem a sorozatot. mondjuk igencsak meglepődtem, amikor Edward Elric hangjaként Szabó Mátét hallottam meg. Hát azt a srácot a TV2-ben egy délelőtti vetélkedőben láttam először. De nem volt szimpatikus... Persze lehet továbblépni, és magasabb babérokra törni, sőt most olvasom, hogy ő eredetileg színész. Sajnos kénytelen vagyok leszögezni, hogy nálam nem aratott sikert a Fullmetal Alchemist szinkronjával. Bár általánosságban számomra van egy nagy előnye a magyar szinkronnak: Sokkal jobban megmarad bennem a szöveg, és a történet, ha magyarul nézem. Lehet, hogy azért, mert nem kell az angol (vagy magyar) feliratra is figyelni. De az vitathatatlan tény, hogy a japánul sokkal hatalmasabb élmény, mert amit a seiyuuk tudnak, azt a VILÁGON senki nem tudja utánuk csinálni. A szinkronizálás japán kiváltság.

Úgy tűnik Mystra erre korábban rájött, ő kijelentette, hogy soha nem néz magyarul animét. Persze, amikor kezdődött a Bleach openingje, azt a TV-vel énekelte. ^^ És itt van közöttünk egy különbség. Azt mondta nekem, hogy ő nem olyan hű az énekesekhez, ő inkább anime openingeket és endingeket szeret. Ezért is van meglepődve, hogy vehettem ennyi japán CD-t. Hát mondom neki, én meg pont az ellenkezője vagyok. Amikor megismertem Hayashibara Megumit 2006 őszén, akkor teljesen odavoltam az olyan dalaitól, mint a Give a reason, Northern lights vagy Reflection. És ekkor kezdtem el a többi dalaira is rákeresni. Tehát, ha én tudom, hogy x előadónak több jó dala is van, amit nagyon szeretek, akkor én arra rákeresek, hogy esetleg az adott előadónak a többi dala is ilyen jó? Ugyanígy bukkantam rá Okui Masamira is. Ugye volt Megumival az a fantasztikus duettjük, a Get along, már ekkor felfigyeltem az egyedi hangjára, a többi jött magától. Ma már ott tartok, hogy 8 eredeti albumom van tőle, és 4-5 kislemez.

Az vitathatatlan tény, hogy az animések döntő  többsége nem ilyen. Hanem csak van egy anime, melynek van egy nagyon jó openingje vagy endingje, legfeljebb utánanéznek, hogy ki az előadója, és ennyi. Szerintem Mystra is ilyen, abból gondolom ezt, hogy mondta, hogy ő nem hű az előadókhoz. Szerintem ő csak annyit mondana a dalról, hogy a Bleachből az ALONES című számot énekelte a TV-vel, azt már csak kérdésemre mondta meg, hogy az Aqua Timez az előadó. És szerintem az animések döntő többsége, is csak ennyit mondana a dalról: Slayers - don't be discouraged. Míg én ezt mondanám: Hayashibara Megumi - don't be discouraged. És utána esetleg rámondom, hogy a Slayers TRY endingje.

Remélem ennek ellenére nem fogja Mystra nehezményezni, hogy egy előadótól olykor 12-13 dalt hallgatok meg egymás után. ^^'