[caption id="attachment_5279" align="alignright" width="291"] Az album borítója[/caption]

Hayashibara-san Slayers előtti időszakát amolyan tanuló-időszaknak lehet nevezni. Bevallotta, hogy nem készült énekesnőnek, minden spontán jött, úgy képezték ki a hangját. És az az érdekes, hogy ezen időszakból az anime dalok esetében nagyon odatette magát, viszont az önálló dalokban még érezhető, hogy azért szüksége van a fejlődésre. Nem véletlen hát, hogy az első, és a harmadik albumát (Half and, Half és a Perfume) sokan gyerekalbumnak titulálják, mivel a hangszerelésük eléggé egyszerű, és nincsenek benne olyan nagy énekek. De a fejlődés tetten érhető, az 1994-es SpHERE címet kapott ötödik nagylemez pedig elérte a nagyszerű szintet.

Sőt énnálam olyannyira, hogy ha megkérnének, hogy állítsak össze egy könyvet "100 japán album, melyet mindenképp meg kell, hogy hallgass, mielőtt meghalsz" címmel, akkor ezt az albumot biztosan beletenném. Nem azért, mert olyan zenei alapok vannak benne, hogy behalsz, vagy mert akkorát énekel, hogy a legnagyobb opera szerepekre is alkalmas lehet, egyszerűen lazább lett. Érezni, hogy nagyobb teret engedtek neki, díjazzák az első években tanúsított alázatosságát, tanulékonyságát, most egy kicsit jobban megmutathatja, hogy mit tud. És hogy mit is tud? Lássuk:

1. Until Strawberry Sherbet: A Bakuretsu Hunters anime opening dala. Ha az animéhez viszonyítjuk a szerzeményt, akkor nem lett akkora durranás, a WHAT'S UP GUYS? fényévekkel jobb nála, és jobban vissza is adja az anime hangulatát. Viszont ha csak magát a dalt nézzük, akkor meg egy egyedi alkotással van dolgunk, végre zenében is megcsillogtatja Hayashibara-san a seiyuu-i képességét! Ebben a dalban ugyanis egy férfi és egy nő beszélget, mind a kettő Hayashibara (!!!) hangján. A másik érdekesség, hogy a férfi angolul, míg a nő japánul beszél, de mintha tökéletesen értenék egymást, mit nekik nyelvi különbség... a refrénben pedig angol nyelven egymásra találnak. Jó, nagyon jó alkotás, bár a zene tényleg kicsit lomha. 8,5/10
2. Dance with me...Saigo no Paradise: A japánok nagyon értenek a latinos hangzáshoz. Okui Masami is a Red és a Jounetsu no Counter dalokkal bebizonyította, hogy ha kell, szenvedélyesen tud énekelni a fájdalmairól. Megumi dala annyira nem fájdalmas, de hogy szenvedélyes, az biztos! Kár, hogy nem kenyerem a tánc, erre nagyon jót lehetne táncolni. A zenét akárki is írta, hatalmas munka volt, Megumi ismét hatalmasat alakít, a férfi háttérvokál pedig csak emeli a hangulatot. 9,5/10
3. Hoshi wo Tobikoete: Tipikusan az a fajta dal, amit többször meg kell hallgass, hogy ráérezz az ízére. Első néhány végighallgatásra azt gondolnánk, hogy csak egy átlagos nóta, semmi több, aztán később rájövünk, hogy nagyon is emeli az album hangulatát. Pont azért nem érezzük meg elsőre, mert olyan egyszerű, játékos. Kicsit olyan, mintha Megumi csak úgy játszana, közben énekli ezt a kedves kis nótát. 9/10
4. Yume Hikou: Olyan, mint az előző (sokáig gondolatban össze is mostam a két dalt), csak egy kicsit továbblépett korban. Már nem játszótéren képzeljük el az énekesnőt, hanem fiatal lányként, aki előtt ott az élet, csak arra vár, hogy a lehetőségek ajtaját kinyissa. Fáradjon csak beljebb, remélem, hogy akárhova is lép be, azt fogja érezni, hogy megérte. 9/10
5. Bon Voyage!: Valószínűleg az előző albumból maradhatott ki, ugyanis a SHAMROCK albumon szerepeltek a Mahou no Princess: Minky Momo anime dalai. Ez is az, és ez is Okazaki Ritsuko tollából származik. Ez valamivel szolidabb, nem annyira gyerekes, ezért is voltam meglepve, amikor megtudtam, hogy miféle animéhez készült ezen szerzemény. Akárhogy is, nagyon szép, szerethető, és sokszor visszahallgatná az ember. Igen, ez ilyen lassú, elengedős dal, sok sikert kíván, és őszintén reméli, hogy bármerre is tart, megleli az álmát, és boldog lesz vele. 9,5/10
6. Living in the same time ~Onaji Toki wo Ikite~: A második igazi nagy durranás az albumon, én a címből, és a dal hangulatából mindig ilyen esélyegyenlőségi propaganda zenére asszociálok, valahányszor hallgatom. Látom is magam előtt, mint egy videoklip, hogy egy valamilyen téren más embernek (mindegy, hogy származás, identitás, meg mi van még) fogom a kezét, jelezve, hogy ő is ember, neki is vannak álmai. Mind az ének, mind a zene erőteljes, nagyon hiteles szerzemény, engem mindig felpezsdít, valahányszor hallgatom. 9,5/10
7. Yume Hurry Up: A Bannou Bunka Nekomusume (vagy All Purpose Cultural Cat Girl Nuku Nuku, ki hogy ismeri) második nagy érájának a címadó dala. Jól hozza az előző széria hangulatát, érződik, hogy az animéhez idomították a dalt. Ettől függetlenül önmagában egy jó dalról van szó, bár tény, hogy Hayashibara-san ennél sokkal többet is tud. 8/10
8. Sunao na Kimochi: Ez is Okazaki Ritsuko szerzemény, és érdekes hallani, hogy a Ritzberry Fields albumára feldolgozta valamennyi más előadóknak írt dalát, ahogy ezt is, a különbség füllel hallható. Hayashibara egyenesen énekel, míg Okazaki-sama hajlítva, ezzel kicsivel több érzelmet visz bele a saját szerzeményeibe (az énekhangját egyébként már megszoktam, eleinte nagyon furcsa volt nekem). Ez a dal egy rendkívül lassú, nyugodt, csendes, de egyáltalán nem unalmas zene. Egy fáradt nap estéjén lágyan megpihen párja ölében, átadja magát a pillanatnyi érzéseinek. Ilyen egy ideális szerelmes pár, aki ha hazamegy, akkor OTTHON van. 9/10
9. Nakeba ii no: Aki ismer, az tudja, mit jelent számomra Okui Masami. Ez az első közös munkájuk, bár itt Okui-sama, "csak" háttérvokalista. A csak pedig szigorúan idézőjelbe teendő, ugyanis sokszor a háttérben ténykedők emelik a csúcsára a szerzeményt. Így van ez ezzel a dallal is, a zene, és az ének is fantasztikus, bármikor boldogan hallgatom, nagyon kellemes dal, de a ott a háttérben is ténykednek, méghozzá nagyon is! Az összetartó, baráti, közös munka ilyen eredményt von maga után: 10/10
10. Ashita Smile: Az a fajta Megumi dal, ami ha nem egy ilyen jó albumon lenne, valószínűleg elengedném a fülem mellett, hogy ilyet már hallottunk. De többedik hallgatás után jövünk rá, hogy nagyon emeli az album hangulatát, igaz csak a háttérből segít. Amúgy álmodozós, kedves, kellemes, és a többi gumicsirkés hasonlat. 8/10
11. Hoshi no Nai Yoru he: Még régen erről a dalról olvastam, hogy átkapcsolják, annyira szörnyűnek tartják. Nem is értem, mi a baj vele, szerintem nagyon jó lett. Igaz, hogy a szerelmi csalódás nem illik ennek az albumnak a profiljába, de Megumi éneke, az a egy kicsit torzított hang, rendkívül érdekes. Szoktam utánozni, mert nekem nagyon tetszik, ahogy a háttérvokál is. 9/10
12. be Natural: Ez volt az, amit régen csodaszépen félregépelve "be Naruto"-nak írtam, most már odafigyelek. ^^' Amúgy a második Okui Masami-val közös munka, szintén mint háttérvokalista, szintén mint tökéletesítő mode bekapcsolva. Főleg, hogy Okui-sama már itt megmutatja, mekkora hangterjedelme van, ugyanis a második refrén utáni részben nagyon magasra feltornázza a hangját. Megumi éneke pedig kicsit lágy, gyerekes, de rendkívül kellemes, szerethető. A természet szépségére hívja fel a figyelmet. Szintén hova tovább tökéletes munka. 10/10
13. Rousseau no Mori / Chagall no Sora: Csak a többedik meghallgatás után jöttem rá, hogy ez az Until Strawberry Sherbet dalnak ilyen lassított változata. És szépített, de még mennyire! A dalban hallható vízcsobogás és madárcsicsergés, önkénytelenül az angliai tengerparti sétákat juttatja eszembe, de akkor is nagyon kellemes, ha csak becsukjuk a szemünket és egy nagyon szép helyen képzeljük el magunkat. Ellazít. A címben egyébként két francia név is fellelhető, Jean-Jacques Rousseau író, zeneszerző volt, valamint Marc Chagall festő, most így végigfutva mindkettejük életútját, nem sok kompatibilitást látok a két történelmi személyiség, és Hayashibara Megumi munkássága között, de ez semmit nem von le a dal csodálatos természeti hangulatából. 9,5/10

Hát ilyen az a Hayashibara Megumi album, amit a legjobbnak tartok. Bármikor jó érzéssel hallgatom, hiszen bár nem mindegyik dal tökéletes, de az albumszinten egy kerek egészet alkotnak. Egy olyan album a SpHERE, mely nemcsak önmagában nagyon jó munka, de egy fantasztikus karriert vetít elő, amiből biztosan legenda lesz. Mint ahogy az is lett, hiszen Hayashibara Megumi mára Japán egyik legismertebb énekesnője, és ha egy karrier ilyen gyökerekből táplálkozik, ott nincs mit csodálkozni, hogy az egész országban nagy kultusza van az énekesnőnek. Csak azt kapja, amit megérdemel!

40/40

Hosszabb távon is fel fogom mérni a Super Tennis-ben elért eredményemet, hogy valóban a pálya sajátossága, hogy milyen eredményt tudok elérni, vagy csak pillanatnyi játéktudásomnak köszönhető. Salak pályán 6-2-es Tie Break eredmény után 7-6-ra kaptam ki. Pedig nagyon reméltem, hogy megnyerem. ^^' Itt alapvetően az volt a gond, hogy nem volt egyenletes a teljesítményem, ugyanis volt olyan, hogy 3-4-re vezettem, a gép meg felhozta 5-4-re. Aztán végül összejött a 6-6-os eredmény, így Tie Break-kel dőlt el a mérkőzés. Kemény pályán 6-4-re vesztettem el. Ez volt a legérdekesebb, ugyanis 5-2-es állást hoztam fel 5-4-re, de sajnos itt megállt a lendület, pedig akkor nagyon megéreztem a pályát. A harmadik, a füves pályán 6-1-re vesztettem el. Itt láthatóan másképp pattan a labda, mivel nem olyan nagyot, ezért nehezebb megtalálni, hol érdemes visszaütni.

Lehet, hogy mások már régóta ismerik, velem csak most fedeztették fel a Wayback Machine website-ot, és ilyen újszülöttnek minden vicc új elven elmerültem a saját múltamban. De menő volt látni a régi BigN fórumot. Az eleje régi szép idők, a vége amolyan érdekesen szép idők. Néha belegondolok abba, hogy olyan hülye ok miatt halt ki a fórum, ami egyszerűen nem méltó egy fórumhoz. Mindegy, ne firtassuk most, ha úgy alakul, majd leírom, de csakis tanulságként, nem azért, hogy a szenvedő alanyokat rossz színben tüntessem fel. Amúgy így nézett ki a profilom az oldalon:

MSN már ugyan nem létezik, de E-mail címként még él, és bár nem használom, de mégse legyen ott. ^^' Volt annak idején a fórumon egy statisztika, mely többek között a 10 legtöbb fórumozót, valamikor így nézett ki:

1. supermario4ever(8678)
2. V-ADi(4769)
3. Truner(2810)
4. Matilda Mattise(2080)
5. Link(1949)
6. András.(1908)
7. Kamo(1513)
8. mychael(1477)
9. Norbi(1441)
10. Rokai(1074)

Na, ki volt a király? ;) Mindenki spammernek állított be, mert szinte minden egyes hozzászólásra válaszoltam, és többször az volt a szórakozásom, hogy vagy 50 új topicot megnyitottam az új játékoknak, vagy valami újdonságról. Pedig jó szándékom volt, így akartam fellendíteni a fórumot. Nem emlékszem már, de azt hiszem, hogy eljutottam a 10.000-ig mielőtt törölve lettem a fórumról.

Még az 576 website-ra voltam kíváncsi, hogy nézett ki, amikor 2004 nyarán elkezdtem fórumozni rajta. Sikerült behozni:

Amikor megláttam, konkrétan emlék-zuhatagok törtek rám, nagy élmény volt. Ennél már csak a 2006-os újítás volt nagyobb, amikor igazán aktív voltam:

És mivel a Last.fm érdekel nagyon, ezért kíváncsiságból megnéztem, hogy festett az oldal, nem sokkal azután, ahogy beregisztráltam:

Ez 2009. július 14-ei kép, azóta nagy változásokon ment keresztül az oldal. Én általánosságban nem is fájlalom az újítást, mert rosszabb, mint a régi, hanem hogy ezt már soha nem látom újra, megszoktam, és emlékek kötnek oda. Meggyőződésem, hogy sokan ezért nem szeretik általában az újakat, mert hogy emlékek kötik oda, de hát az új meg új emlékeket hordozhat magában, jóllehet, a régit már nem fogjuk viszont látni. Illetve mégiscsak, ebben a formában. És érdekes volt látni, hogy ezen a napon hogy oszlott meg a hallgatottság:Mennyivel homogénebb volt az akkori zenei ízlésem, és hogy tarolt már Hayashibara Megumi és Okui Masami. A mostani azért sokkal inkább kifejezi a zenei ízlésemet, és már csak egy jeles alkalomból kifolyólag is megmutatnám:

Ez a részleg talán pont nem változott annyit külsőre. Viszont Zorán néhány napja elérte nálam a 2000-es meghallgatást. Magasan ő a legtöbbet hallgatott magyar előadó, a második helyen Karácsony János van 983-mal. Az biztos, hogy Zorán nagy kakukktojásnak tűnik a 7 japán előadó mellett, de részint ezért is nagyon szeretem ezt az oldalt, mert olyan párhuzamokat lehet létrehozni az előadók között, amilyet csak nem szégyellünk, hiszen távoli országokból származó énekesek között is lehet zenei kapcsolat.

Nincs jobb érzés, mint ilyen bulváros címmel indítani, hogy minél inkább felkeltsem az érdeklődést, hogy miféle gyilkosságról fogok írni. Pedig semmi semmi ilyenről nincs szó, csak Hayashibara Megumi egy kisebb seiyuu-szerepéről, ami menőre sikeredett.

Mert hát akinek nincs köze a Nintendóhoz, az nem is létezik. Ez kicsit erős, de az biztos, hogy jóval nagyobb lenne azon emberek névsora, akinek köze van a nagy N-hez, mint akinek nincs. Hayashibara Megumi-nak is van, még ha nem is olyan nagy, de mindenképp említést érdemlő.

[caption id="attachment_7087" align="alignright" width="298"] Az album borítója[/caption]

1990. április 21-én jelent meg a Super Mario Bros. Special CD, melyben ismert (már akinek, én nem ismertem fel az összeset O_O) Mario zenékre énekelnek, természetesen japánul. Korából adódóan Super Mario Bros. és Super Mario Bros. 3 játékokból vannak a zenék elsősorban, és a dalok meghúzódik egy kis történet... dorama... audio live action... mi a jó szó rá? De ilyen pár perces részletekben mesél el egy rövid történetet. A narrátor (Terada Kenji) mellett három seiyuu is helyet kapott: Mario hangján Sasaki Nozomu szólal meg, Peach Hercegnő (mert Japánban már a kezdetektől Peach volt Hercegnő neve, nekünk maradt a Princess Toadstool) Kawamura Maria volt, és egy ellenség volt: Goomba (Kuribo), ő volt Hayashibara Megumi. És a második rész vége az, hogy Hayashibara-san gonosz kacaja után megszólal a híres SMB halál-zene. Én besírtam rajta, hihetetlen, hogy már a legelején tudták, hogy milyen szerep áll jól neki. Nem nagy, de kétségtelen, hogy nagyon jót csinál. A dalokról meg azt gondolnánk, hogy komolytalan szerzemények, ahhoz képest meglehetősen jók lettek. Úgyhogy kell egy ilyen CD, vegyétek meg nekem karácsonyra. Cserébe itt van ismertetőnek:

1. DJ PART-1 2:02
2. Kokoro wa Hitotsu Brothers (心はひとつブラザーズ) 4:32
3. Kaze ga Oshiete Kureru (風が教えてくれる) 4:23
4. DJ PART-2 2:37
5. Koopa Daiou Jigoku Hashi( クッパ大王地獄橋) 4:09
6. DJ PART-3 0:42
7. Mizu no Naka Kara no Tayori (水の中からの便り) 3:31
8. Meikyuu no Naka no Hikari (迷宮の中の光) 3:33
9. DJ PART-4 0:41
10. 1up Kinoko Run Away! (1up キノコ Run Away!) 4:13
11. Yume no Naka de Mitsukete (夢の中で見つけて) 4:25
12. DJ PART-5 0:55
13. Jinsei Iroiro Game (人生いろいろゲーム) 3:39
14. DJ PART-6 1:07
15. Chijou ni Orita Seiza Miya (地上に降りた星座宮) 4:00
16. Kinoko no Kuni no Carnival (キノコの国のカーニバル) 3:27
17. DJ PART-7 0:30

Letöltés itt / Download here 320 kbps mp3

Más: 2009-ben ezen a napon jelent meg a JAM Project: Rescue Fire kislemeze. Hát mit mondjak, elkélne most az a bizonyos tűz, nagyon hideg van. -_-

Mindenek előtt újabb tesztajánló, miután rendesen kiismertem a Nintendo 64-es Mario Tennis-t, ezért írtam róla:

Mario Tennis

Ez egy kicsit hosszabbra sikeredett, de egy N64 játékról már többet is lehet írni, mint mondjuk egy NES játékról.

Tegnap voltam vásárolni a SPAR-ban, és totál meglepett, a Coca Colás hűtőben megláttam a nevemet. Hát ez vásárlásra inspirált engem. Ritkán veszek fél literes üdítőt, de ez olyan jó üzleti fogás, hogy még engem is vásárlásra késztetett. A Coca Cola marketingje világelső, semmi idegesítő dolog nincs a reklámjaikban (legalábbis én nem élem meg negatívan), sok pozitív elemet jelenítenek meg bennük. Például ezekkel a keresztneves palackokkal személyre szabottá teszik az üdítőket, kell ennél több, hogy vásárlásra inspirálják az embert?

Tegnap elérte Hayashibara Megumi a 8000. meghallgatást a Last.fm profilomon.

Nagyon örülök neki, meg se álljon 10.000-ig, sőt, fő cél, hogy elérje Okui Masami 14.000-es számát. Egyébként nemrég újult meg az oldal számítógépes alkalmazása, informatívabb lett, meg diázjnra is menőbb, nekem így jobban tetszik.

És most már nem is nagyon emlékszem hogy nézett ki régebben, teljesen hozzászoktam ehhez az újhoz.

Elvileg úgy volt, hogy megvesszük a Media Markt-ban a Sony mini-Hifit, ami most 40.000 forint, és elvileg nagyon menő a hangja, de aztán mégsem, mert anyám testvére felajánlotta a lemezjátszóját, hogy használjuk, neki úgysem kell. Nekünk is van, de azt nem lehet magában használni, mert nincs hozzá hangszóró, csak ha veszünk hozzá külön. És akkor úgy voltunk vele, hogy akkor vegyünk hozzá egy viszonylag jobb hifit. Erre esett volna a választásunk, de úgy döntöttünk, hogy megnézzük azt a lemezjátszót, elhoztam, összeraktuk, és a végeredmény nagyon szépen szól. Nem véletlen éli reneszánszát a bakelit lemez, majdnem 30 éves lemezek is úgy szólnak, mintha tegnap vettük volna. Elvileg nagy márka volt annak idején a Tesla, én csak annyit vettem ki, hogy csehszlovák gyártmány. Nekem ez már túlságosan régi, de el kell ismerni, hogy így, hogy több, mint 30 éves, tényleg világszínvonalú márka volt, mert most is szól, nem is akárhogy.

Ez így néz ki. A Zorán: Szép Holnap albumát tettük fel először, de állítom, hogy az LGT: Mindig magasabbra lemez is hasonlóképp szólt volna. Úgyhogy teljes az öröm, de ha őszinte akarok lenni, nekem olyan sokat nem mond a bakelit lemez, bár gyerekkoromban sokat hallgattuk, de én úgy vagyok vele, hogy annyira felváltottam nálam a CD, főleg, mióta minden régi lemezt újra kiadtak CD-n, hogy igazából nekem ez sokat nem jelent. A kazettát komolyabban sajnálom, hogy teljesen kihozták.

Most nézem a madridi ATP tenisztorna döntőjét, és a szünetben a Gangnam Style szólalt meg. Elképzeltem, hogy milyen lett volna, ha a japán teniszező mérkőzésén szólalt volna meg ez a dal, megnéztem volna az arcát. Ugyanis van egy japán teniszező: Nishikori Kei, aki egyébként nagyon jó játékos, minden elfogultság nélkül. Hiszen most Madridban legyőzte a világsztár Roger Federer-t, de Pablo Andújar-ral szemben alulmaradt. Az egy érdekes mérkőzés volt. Sok teniszmérkőzést még nem láttam, de hogy egy profi játékos, mint a spanyol, ennyire izguljon, arra szerintem nagyon ritkán van példa. Elizgulta az egészet, pedig elvileg neki pont a salakpálya a specialitása, de az izgalma sokat visszavett a játéktudásából. A japán pedig bevallottan nem szereti a salakpályát, mégis azt láttam rajta, hogy tudásának legjavát nyújtja, ezért én azt gondolom így utólag is, hogy jobban megérdemelte volna a győzelmet, de úgy tűnik, hogy az "kevésbé" tudása nem elég ahhoz, hogy tudásszintjének töredékén játszó ellenfelet legyőzzön. Jövő héten Rómában is fog játszani, kíváncsi vagyok, hogy ott mit fog mutatni. Egyébként nagyon jó, hogy ennyire közvetíti a DIGI sport a tenisz mérkőzéseket, 11 órától egészen akár éjfélig, de már korántsem nézem az összeset, mert teljesen belefásulnék a végére. De amiket nézek, azok nagyon jók.

Általában nem szeretem hirdetni, hogy születésnapom van (szerintem ezt már írtam tavaly vagy tavalyelőtt is ^^'), de valaki nemrég nagyon menő videót csinált Megumi Hayashibara: Watashi ni Happy Birthday dalára, hogy úgy döntöttem, hogy kiteszem:

Akik tudnak spanyolul, azok a dalszöveg fordítását is értik. Egyébként 27 éves lettem, de tök durva így leírni, mert egyáltalán nem érzem magam ennyi idősnek. ^^' Egyrészt mert nem úgy gondolkodok, mint egy átlagos korombeli, másrészt meg külsőre is inkább 20-21 évesnek mondanak. Érdekes, ha az ember éveinek száma gyorsabban telik annál, mint amennyinek érzi magát. De hogy belsőleg ki mennyinek érzi magát, az tényleg inkább attól függ, hogy mennyire kompatibilis a korabeliekkel a gondolkodása, és ahhoz viszonyítja magát.

Ahogy minden évben, idén is gondolt rám (mint mindig a születésnaposokra) a Nintendo egy ilyen képpel:

Egyébként bescanneltem a Super Mario All-Stars német és francia nyelvű leírását. Befejeztem a magyar fordítást is, viszont nem számoltam azzal, hogy gameplay képeket ilyen nehéz lesz találni. Így vegye könnyelműen az ember egy 10 milliós eladást produkáló játék képszerzési procedúráját. Vannak képek, nem arról van szó, de speciel olyan, ami abba a szövegbe jó, olyanból keveset találok. Azt találtam ki, hogy emulátoron fogok játszani, és úgy csinálok képeket. Addig is:

Super Mario All-Stars Spielanleitung / Mode d'emploi

Így lefordítva tudatosodott bennem az, hogy talán azért szerettem ennyire ezt a füzetet, mert sok gameplay kép, és artwork van benne, így a játék szervesebb részének érzem ezt a leírást is. A Wiis SMAS kisfüzete közel sem sikeredett ennyire jóra. Azt most nem tudom előhalászni, mert bagszinál van, de szívesen bescannelem majd azt is.

Amúgy létezik magyar leírása ennek a játéknak, nekem meg is volt, de valahogy eltűnt. Az is kb olyan szinten van, mint a Mario videokazetta, annyira keresem. Spartacus néhány hónapja talált egy magyar NES-es Super Mario Bros. leírást, annak szövege volt ismerős. Ekkor silabizáltam ki azt, hogy a SMAS magyar irományát a NES-es változatok magyar fordításából eszkabálták össze. Ugyanis minden Mario játéknak annak idején csináltak magyar füzetecskét, és az All-Stars-szal lényegében azt csinálták, hogy a benne szereplő három játék (nagyon nem volt dolguk a Lost Levels-szel, hiszen az sarkítva ugyan, de ugyanaz, mint az eredeti SMB) füzeteit gyúrták egybe. Ezek után nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy vajon a képek is a NES-es változatból maradtak vissza, vagy arra azért ügyeltek? Bár a régi magyar Nintendo képviselet valamivel (mit valamivel? sokkal!) aktívabb volt, mint a mostani, azért el tudom képzelni ezt a bakit a részükről. Hát, aki felkutatja nekem az All-Stars magyar füzetét, az a fele királyságomat megkapja.

Szokás szerint kevésbé eseménydús nap, de legalább annyira jó hangulatban telik, mint a szombati.

Először a MAT pultnál voltam. Örülök, hogy ismét lesz MAT-os con. 2013. július 6-át mindenki jelölje be, 10 éves a Magyar Anime Társaság, és ennek örömére ismét a Petőfi (miért írok Pétert? -_-) Csarnokban ünnepelünk. Most azért lesz menő mert új igazgatóság, teljesen feújították az épületet. Én azt remélem, hogy lesz saját terme a karaokénak. A sátor hangulatosabb, de akusztikailag nulla. Egyébként ötletesen reklámozza a MAT a cont szokásukhoz híven, egyedül a Hungaromeme-es MATricával nem vagyok kibékülve. Kivételesen vicceset találtak ki, jól sikerült, de a meme-kért csak a fiatalabb korosztály rajong, és ezzel részint (szerintem persze) kizárják az idősebbeket.

Jó volt a hangulat, de nekem igazából így sem nagyon tetszett, hogy a zenekvíz az első program, szerintem elkélne a hagyományos karaoke amolyan bemelegítésként. Most csoportban zenekvízeztünk Kedvesjudittal, és Lam’O-val, hárman összehoztunk valamit. A hangulat jó volt, Tukeinon hozta a szokásos "segítőkész" formáját. El is képzeltem, ahogy kiparodizálna minket, mondjuk az Irigy Hónaljmirigy, és Tuki személyében mindig mondaná például, hogy "ezt az animét tegnapelőtt kezdtem el nézni", vagy "ezt a nagynéném ajánlotta a múlt héten, és bejött." vagy esetleg "ebből annak idején egy nap alatt 68 részt megnéztem, annyira bejött". A többségénél csak tippeltem, Lam’O volt az, aki sokat tudott. Nekem az Another ment, a K, amik most így eszembe jutnak. Jó volt angelát hallgatni. Ja, meg a Kyoukai Senjou no Horizon II opening. Chihara Minori: ZONE//ALONE. Leea mondta is, hogy csinál belőle LQ-s kfn-t. Okvetlen kíváncsi leszek rá. Az előadós résznél most is sokat tudtam magamtól. Ha nem is ismerem annyira az előadót, de az énekstílusából, és hangneméből ki tudtam találni, hogy kit hallgatunk épp. Mizuki Nana hangja jellegzetes, a nyolcadik volt a legdurvább. Nagyon kedves Tukitól, hogy mindenkire gondol egy-egy dal erejéig, rám ekkor esett a választása. Mi is volt a választások között? Chihara Minori, Suara, Okui Masami, Ogata Megumi, és angela. Ezzel bebiztosítottam magamat, hogy ezt tudni fogom, mert egy van, amit nem ismerek (Ogata Megumi, illetve egy dalt ismerek tőle, a Momen no Handkerchief, de ezt is csak Ohmi Tomoe által). Felcsendül a zene, nem ismerem fel az előadót, akkor csak Ogata Megumi lehet... de várjunk! Ancient memories... ÉDES ISTENEM!!! De rég hallottam ezt a Suara számot! Hát akkor látni kellett volna engem, milyen arcot vágtam, Tuki nagyon röhögött rajtam. Hogy tudta kiválasztani ezt a dalt? XD Ez egyébként a PS3-ra megjelent ToHeart2 játék ending dala, a Taiyou to Tsuki album 14, vagyis záródala. Hát érdekes volt. Azt hiszem, hogy a végére 51 pontot gyűjtöttünk össze, ahogy kilestem, ezzel nem lettünk helyezettek. Még mindig a 2010. őszi zenekvízben teljesítettük az akkori hármassal a legjobban, akkor 54 pontot értünk el, és harmadikok lettünk.

A vásáron szétnéztem Leeával, és találtam egy Zelda manga dobozt, benne a melléjáró poszterrel 800 forintért. Én azt megveszem magamnak. Úgysem lesz soha lehetőségem megvenni dobozostul együtt az összes mangát (nincs is értelme, hiszen megvan a Link to the Past és az Ocarina of Time 1. kötet), így megvettem ezt, bár tudom, hogy ezzel az Animeland is jól jár, hiszen külön olcsóbban tudja eladni, és a dobozt is biztosan el tudja valakinek olcsóbban adni (jelen esetben nekem). Én is jól járok, mert így nekem is megvan, és ha meglesz a többi rész is, beleteszem őket. És mást nem is vettem. Terveztem levásárolni a kuponkedvezményt, de így nem. :|

A hagyományos karaokén mindenki nagyot alakított, amúgy ma kevesebben voltunk. Nem volt például Night, Neela, Megumi és Lucy. De jött ma is Leea, Narumi, Kedvesjudit, és persze a szervezőség is jelen volt. Amúgy vicces volt, ahogy jöttem conra, ha már megemlítettem az egyéneket. Megyek át Kőbánya-felső aluljárónál, és ott a messzeségben látom valakit, azt hittem, hogy Leea. Utánakiabálok, nem néz hátra. A harmadik után néz oldalra, és akkor látom, hogy hopp, téves hívás, ez egy srác. A sötét kabát, és a világos baseball sapka megtévesztett. ^^' Leeának hosszú a haja, csak a messzeségben nem látszik a sapkája mögött, és ő is Kőbánya-felsőnél száll le. De mi páran jót buliztunk. Én háromszor énekeltem:

• Slayers: feel well
• Fantasia: Dare Yori mo Zutto...
• Macskarisztokraták: Thomas O'Pamacska dala

Az elsőt tegnap este próbálgattam az utcán, amikor hazamentem. Egyedül voltam, miért is ne énekelhetnék szabadon? Mellesleg a Disney Bűbája után egyébként is ki akartam próbálni, hogy én is tudok-e olyan hatást kiváltani az énekléssel az emberek között. :D Szóval az volt a gyakorlás lényege, hogy ennek a verséi sem annyira mélyek, így próbálgattam, azt gondoltam, hogy jól megy, és igen. ^_^ Ilyennel kéne versenyezni. A Dare Yori mo Zutto... eleje kicsit mély volt, de ezt egyszer mindenképp el akartam énekelni, mert hát ki debütálna ilyen menő dallal, ha nem Okui Masami? A Macskarisztokraták meg egy grátisz, szintén siker, a részemről is. Milyen érdekes, hogy a dal végén hallható "bizony" szótól féltem, hogy csak nehogy buzisan mondjam ki, ehhez képest azt mondtam jól, és a közepén hallható "igen" (amikor ránéz Thomas Hercegnőre), volt az, ami kicsit érdekesre sikeredett. De élveztem, hiszen miért is ne szerethetnék énekelni? Egyébként a Swort Art Online: crossing field (LiSA) dala nagy divat lett manapság. Mondjuk, tetszetős, le is szedtem a kislemezt korábban, de odáig nem jutottam el, hogy meg is hallgassam. Végig jól éreztük magunkat.

A Gamer zenekvíz is jó volt. Abban nem tudom, hány pont sikeredett össze, de egy jópárat tudtam tippből is. A Commodore 64-eket volt érdekes hallgatni, egy pillanatra elképzeltem, hogy abban az időben játszom, de azt már végképp nem tudom visszaidézni, hiszen akkor születtem. A Disney-t viszont végig tudtam. Sokat ki lehetett találni, hiszen a többséget az eredeti klasszikusban (vagy sorozatban) is lehetett hallani. A Kingdom Hearts-ot, és az Epic Mickey-t nem tudtam, ezt a kettőt hangulatából találtam ki. A platformerben volt egy Super Mario Galaxy 2 is, melynek szintén örültem.

És akkor ezzel nagyjából ennyi is nekem. 16 órakor volt Jpop videó, melyből természetesen ki akartam maradni a sikítások miatt. A másik meg az, hogy 2 órás volt, és ha maradok még akkor is karaokén, akkor nem biztos, hogy elérem az utolsó vonatot, ami 19.10-kor indult. Úgy tűnik, hogy igaz, hogy Tukeinon most volt utoljára karaoke főszervező, hiszen élete máshova tereli. Élőben már nem maradt lehetőségem, de ezzel a dallal elbúcsúznék tőle, ha nem találkoznánk többet:

Ez az utolsó dal Megumi: Fuwari albumáról, nekem tipikusan ilyen búcsúdal. Kicsit szomorkás, kicsit visszatekintős, de elengedős. Ha tényleg utoljára találkoztunk élőben, akkor sok sikert! ^_^ Csináltam még néhány képet, majd holnap közzéteszem.

Péntek délelőtt utaztam fel Pestre, a 8.18-as vonattal. Akartam írni a 3DS Hungary tesztíró versenyére kezdtem el játéktesztet írni, de 20 perc alatt megadta magát a laptop akksija. Brutális, hogy elhasználódott 5 év alatt. A vonat rendben megérkezett, addig elütöttem az időt. Voltam az Europarkban, majd átmentem Kőbánya-Kispestre, mert ott egy kicsit többminden volt. De az Europark 576-jában gondolkodtam a Super Mario Galaxy 2-n, hogy megvegyem-e, de végül otthagytam. Használtan 8.000 forintért annyira nem éri meg, hogy még a tutorial DVD sem volt hozzá. Legalábbis nem láttam, és nem az a menő eladó volt ott, akivel sokat szoktam beszélgetni, amikor ott vagyok, amúgysem akartam annyira a játékot, ezért inkább nem is.

Aztán elmentem bagszi munkahelyére, oda beszéltük meg a találkozót, de már a Keletinél van, amikor felhív, hogy már hazafelé tart. Gondolatban levágtam bagszi felét, ezért harapok! Nem buliság görgetni azt az annyira nem is nehéz bőröndöt, de a sok séta után, már ólomlábakon járkáltam. Na úgyhogy Keletinél vonatra felszállni, és Kőbálya-felsőnél pedig le. Persze, a kalandoknak még itt sincs vége. Becsengetek, bagszi beenged, de túl lassan mentem, ezért beszorultam a rácsos ajtó, és a bejárati ajtó közé, ami szintén alapból zár. Úgyhogy telefonálni kellett, és lejönni neki, hogy be tudjak jönni. Kinevetni nem ér. Amúgy az Attila, vagyis az LL jött le, ugyanis hárman voltunk itt. Hát komolyan mondom, amilyen közösségi élet folyt itt, azt videóra kellett volna venni: Bagszi WoW-ozott, LL a táblagépén mindenféle dolgokat csinált, én pedig a laptopomon az E-mailekre válaszoltam. Az internet csodája, ennyire épít közösséget. Online közösséget valóban épít, de az élőket szétveri. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy LL és bagszi között volt annyi élőbeni kommunikáció, hogy WoW-ban kommentálták a történéseket. Mondjuk együtt megnéztük a Csodacsibét. Aranyos, egész menő Disney klasszikus. Hamar eljött az éjszaka, én is kipihenten akartam menni szombaton.

És akkor a szombat. Poénos cucc volt. Természetesen késve indultunk el, mint mindig. Betértünk a közeli olcsó pékségbe, majd a SPAR-ba, és utána indultunk el a Hungexpóhoz. A Konzolért Zoli egyik szervezőtársa indult el, de jött Daki és Lam'O is, és velük együtt beengedett a biztonági őr. Igazán köszönöm. :) Amúgy nem járja, hogy mindig valakit ki kell küldeni a szervezők közül. Én egy külön embert szerveznék be, aki gyűjti a VIP-s embereket, és tudtom szerint ez egyáltalán nem forradalmi ötlet. Na mindegy, a konzolt leadtam Zolinak, aztám felmentem a karaokéba, és ott ütöttem el az időt, amíg nem volt kezdés. Le is támadtak, hogy hogy jutottam be, amikor még csak fél 10 van. :D Vagy hogy Besenyő családosan fogamazzak: "rám rivaldafényben". Ott hátul eljátszogattam a 3DS-en.

Viszont, ami meglepett, és inkább negatívan, hogy nem volt hagyományos karaoke, hanem azonnal énekverseny. Pedig hagyományoson jó lett volna próbálni.. Egyébként is olyan érzésem volt az egész verseny kapcsán, mint amikor gimnáziumban egy-egy témazáró előtt beszéltük egymásnak, hogy tanultam, de semmit nem tudok, és akkora karó lesz. És amikor ilyen érzésekkel állok ki, akkor persze máris megadom az alaphangulatot magamnak, és tényleg olyan lett az énekem is: Túlságosan idegeskedtem, görcsölte miatta, és úgy tönkrevágtam a versenyemet, mint annak a rendje. Remegett a hangom, bizonytalan voltam, nem tudtam mindenhol a szöveget. Ez még nem is lett volna akkora baj, csak a lesés akkora figyelemelvonással járt, hogy beakadtam a szövegbe, mert legtöbbször az adott sor elején néztem kifejezetten az adott szót, így túlságosan arra koncentráltam. És az sem segített az önbizalmamon, hogy tudtam magamról, hogy úgy néztem a közönség felé, mint egy hülyegyerek, akinek fogalma sincs, hogy mit keres odafent. Magyarán még én magam is karót adnék a saját énekemre. Természetesen, nem jutottam tovább, de ami az előadásom után történt, az vitte a prímet. Egy srác félrehívott, hogy beszélni szeretne velem. Hát az egyik nagyon-nagyon híres tehetségkutatótól jött, és keres embereket, hogy lenne-e kedvem hozzá. Há' hóógyne... Hiába mondtam, hogy nem, azért feliratta velem a telefonszámomat, hogy hétfőig gondoljam át. Átgondoltam: NEM! Eddig is láttam alapját annak, hogy ezek a nagy tehetségkutatók karaoke által keresnek jelentkezőket, de hogy ennek részese voltam... Nem volt semmi. :D Egyébként finoman, de őszintén megmondtam a véleményemet a műsorukról, és hogy mit kezdenek az emberekkel, ha lement az adott széria. Jól kezelte egyébként, és korrekten válaszolt, de ettől én még nem csinálok cirkuszi majmot magamból. A másik meg az, hogy Megumi mondta nekünk, hogy volt statiszta egy másik tehetségkutatóban (tapsolnia kellett), és elmagyarázta, hogy megy ez az egész válogató, hogy három rossz közé betesznek egy jót, és ugye ha rosszul sikerült a produkciód, akkor nem tehetsz semmit azellen, ha mutatnak a TV-ben, és másnap rajtad röhög mindenki, hiszen aláírtál egy szerződést. Úgyhogy nagyon vigyázni, többet számít ezeknek a műsor "cirkusz-értéke", mint az emberi méltóság. A mezőny egyébként erős volt, természetesen nem jutottam tovább, voltak nálam sokkal jobbak is.

Ezután volt egy előadás a Home Made Asia nevű együttessel, akik ázsiai (ahogy elhallgattam, elsősorban koreai) zenék feldolgozásával foglalkoznak. Tetszik, hogy ilyen sokmindennel foglalkoznak, a tagok is teljesen szimpatikusak, de általában, akit elkap a koreai zene-mánia, azt nehéz meggyőzni, a japán zene mennyivel változatosabb. Trendi lett az utóbbi időkben a Kpop, Gundel Takács Gábor is többször megemlítette a Maradj Talpon! műsorban, nyilván nem pozitív szájízzel, mert ő szerintem csak a Gangnam Style-ig jutott el. :D De ettől függetlenül lehet, hogy majd komolyabban rákeresek az együttesre, mert még jól is énekelnek.

A hagyományos karaokén háromszor énekeltem, mind a háromszor Hayashibara Megumi dalt énekeltem, tényleg nagyon rákaptam az utóbbi időkben megint. Az első a "Give a reason ~Ballade Version~"-ja volt. Tegnapelőtt, csütörtökön csináltam meg belőle a kfn-t, hallgattam a Slayers MEGUMIX albumot, és úgy voltam vele, hogy legyen meg ez is az eredeti verzió mellett, ennek van karaokéja. Volt egy kis megbotránkoztatás-feelingem is ezzel a dallal egyébként, mert mindenki ismeri az eredetit, mennyire pörgős, meg hasonlók, erre bejövök egy tök lassú, és vontatott változattal, hát elértem a várt hatást, igaz, nem éppen pozitív értelemben, sokan nehezen viselték, hogy az eredetihez képest ennyire lassú folyású ez a verzió, de azért remélem, hogy senki nem aludt el közben. ^^' A második a TOO LATE volt, ezt nagyon sokat hallgattam az utóbbi időkben, szeretem is, de túl mély ez a dal nekem. A harmadik meg a Lively Motion, na ez nagy kedvenc a pörgős hangulata miatt, és jobban is állt nekem a magasabb refrén miatt. Egyébként mostanság az énekesnő Fuwari albumára vagyok ráfüggve. Szeretem ezt a kellemes, vidám, nyugodt hangulatot, amit az ezen az albumon hallható dalok árasztanak magukból. Korántsem olyan domináns, mint az előző albumok, szerintem ebben közrejátszott az előző évben (1999-es az album) megkötött házassága, megismerte a magánélet nyugodtabb részét, és ez hatással volt rá a dalok írásakor. És a dalok azt a következtetést engedik levonni, hogy boldog házasságban él. Most is épp ezt hallgatom. A másik az unsteady kislemez, amit mostanság sokat hallgatok, azok a mély hangok a címadó dalban valami eszméletlenek.

Közben lement a második forduló, ami menő volt, mert mindenki tévesztett a szövegben, így a három zsűritag mindegyike külön kiemelte a szövegtudást. A második zsűritag mondta, hogy szöveg a négyzeten, a harmadik pedig, hogy szöveg a köbön, elnevetgéltünk ezen. Aztán amikor az egyik zsűritag, Amina is belebakizott a saját mondandójába a végén, a többiek is mondták neki, hogy szöveg... Úgyhogy a hangulat az nagyon megvolt. A hagyományos karaoke menő volt, most annyira nem figyeltem, hogy ki hogy énekel, vagy játszottam, vagy beszélgettem épp valakivel. Az árusokhoz csak később jutottam le. A kínálatukban persze semmi új, érdekes, hogy nem nagyon találok új mangát a kínálatban, vagy csak én nem ismerem fel őket. A jeggyel járó kedvezményt kihasználtam, lehetett 5 DVD-t venni 1.500 forintért, így megvettem azokat, melyek hiányoztak az Elemental gyűjteményből: Bleach 9, 10 és Death Note 7, 8, 9. Ezzel a díszdobozos kiadványokat leszámítva megvan mind. Azokat meg majd megveszem Vaterán, ha találok eladó példányt, amikor kell. és az nem maholnap lesz. Már csak azért sem, mert az elfelejtettem az elején megírni, hogy megkérdeztem az Europark Media Markt-ban, hogy lehet-e tudni valamit a Rontó Ralph DVD megjelenéséről, és 2013. április 24-étől lesz kapható náluk. Általam várva van. Meg lementem a konzolokhoz, megnéztem a Nintendo 64-et, hol van, de nem találtam sehol. Remélem, hogy csak én néztem szét 99%-os alapossággal és abban az 1%-ban volt.

Azt hiszem, így más nagyon nem volt. Lent a vártuk a nagyszínpados előadásokat, ahol a legjobb három énekelt. Előtte ParaParáztak, és csak utána kerültek sorra az énekesek. Jó volt mind a három, végül a duett nyerte meg, akik ahogy együtt énekeltek, abból arra lehet köveztetni, hogy összeszokott párost hallhattunk. Ezután volt karaoke est, sokan hozták a formájukat, főleg Night, a szövegtudásával, amikor közérdekű közleményként bejelentette, hogy a "kölcsönző"-ruhatárból hozza el mindenki a ruháját, mert zárnak. Na itt elpróbáltam még egyszer a Mulan: A Kiképzés dalt, annak ellenére, hogy már fáradt voltam, amikor sorra kerültem, nagyon jól ment, de tényleg nagyon bezavar az angol háttérvokál. ^^' A végére már hangom sem volt nagyon, a szöveget is nehéz volt követni, a legvégén már csak lestem, hogy hol is tartok, de azért jól éreztem magam. Tényleg gondolkodom azon, hogy most a dal hangulata volt az, ami miatt ennyire jól el tudtam énekelni, vagy a magyar szöveg. Egyszer írok egy japán dalra magyar szöveget, és megpróbálom azzal. Szerencsénk van a magyar nyelvvel, hogy ennyire érzelemdús nyelv, ezáltal könnyebb dolgunk van. De az utóbbi időkben németül is nézek animéket  az RTL II-n, és náluk ugye az a trend, hogy német szövegeket írnak az eredeti openingre, és akármennyire is szeretem a németet, azért engem is mosolyra késztet a szavaik egymás utánja, és tényleg azt hallom, hogy az énekesnek hiában vannak meg a hangi adottságai, maga a nyelv, ami sokat ront a dal értékén. Szerintem ez magyarul nem állna fenn.

A hangulat jó volt, de pakolni kellett, és 21.45-kor vége lett a gyereknapnak. Mentünk szépen haza, a kijáratnál egy páran üvöltötték a "legyél sámán király" dalszöveget. Én ezt nem bírom elviselni. Voltam olyan morbid, és azt gondoltam magamban, hogy ha Megumi halott lenne, forogna a sírjában. De csoda történt: Nem volt Pokémon főcímdal. Így változik a világ. Egyébként el tudom képzelni, hogy sokan lehet, hogy ismerik az eredeti japán dalt, de pont hasonló okokból énekelnek magyar. De én akkor láttam először Sámán Királyt magyarul, amikor megjelent DVD-n. Örömmel vittem haza az első lemezt, közben énekelgettem az Over Soul-t. Aztán otthon nagyon mély csalódottsággal vettem tudomásul, hogy magyar főcímzenét kapott. T_T Nagyjából ennyi volt, olyan negyed 11-kor értem bagszihoz, egy kicsit írtam ezt, aztán mentem aludni, de 3-kor úgy kipattant a szemem, mintha kialudtam volna magam, de most, 4.45-kor megint visszavágyódok az álomvilágba (szerencsére tudtam aludni hagyni LL-t és bagszit). Egy két órára megint lefekszek. Az esetleges fogalmazási, elgépelési hibákat majd hétfőn javítom.

[caption id="attachment_6776" align="alignright" width="300"] Kellemes húsvéti ünnepeket![/caption]

A Megumi Hayashibara cikk és egyéb teendők miatt nem volt annyira időm foglalkozni a Mariós oldal fejlesztésével. Most Toadról írok szócikket a Mariopedia menüpont alatt, és amikor olyanról olvastam, hogy "Toad brigádok", akkor volt egy ilyen "megcsinálta a napomat" érzésem. Jót mosolyogtam rajtuk, és láttam, hogy a Super Mario Galaxy-ben voltak. Furcsa, nem emlékszem rá, pedig játszottam vele annak idején, amikor megvettem a játékot. Csak akkor valamiért nem fogott annyira meg, bár éreztem, hogy mitől imádják ennyire, de 28 csillagnál megálltam.

Most újrakezdtem, és nagyon rákaptam. Pár nap alatt sikerült túlszárnyalni a 28 csillagot, most 31-nél tartok. Érdekes játék egyébként, mert azért a küldetések jórészére emlékeztem, és hogy mennyit szívtam velük, és amikor megláttam, már tudtam, hogy mennyire fogom "imádni". Most is elhaláloztam egy néhányszor, de aztán sikerült, és nem sokkal utána felkiáltottam, hogy csak ennyi? O_O Tényleg könnyű a Super Mario Galaxy, nem is annyira hosszú egy küldetés, és bár egy-egy helyen nehéz, de eddig szinte mindig az volt a végső konklúzió könnyű rajta végigmenni. Azért remélem, hogy egy kicsit megnehezedik, tervezem teljesen végigjátszani, tehát mind Marióval, mint Luigival megszerezni a 120-120 csillagot. Nagyon kellemes hangulata van a játéknak, de a Super Mario 64-gyel nem ér fel, egy erős második helyet tudhat magáénak. Aztán lehet, hogy majd ha sokat játszok vele, az idő majd megszépíti a játékkal kapcsolatos emlékeket, és egyenrangú lesz a SM64-gyel. Most élvezem, remélem, hogy ki fog tartani addig a lelkesedésem, amíg teljesen végig nem játszom.

Isten éltesse Hayashibara Megumi-t ma lett 46 éves! ^_^ Ez a kép nem mai, hanem 2011-es, és nem is Photoshopos, ahogy azt sokan gondolják. Megumi nem a Photoshopnak köszönheti, hogy ma is ennyire fiatalosan néz ki, hanem az ázsiai genetikának. Az ő biológiai órájuk teljesen másképp működik, ahogy felnőnek ilyen ólomlábakon jár, majd beáll a menopauza olyan 60 éves kor körül, és hirtelen minden hátrányát behozza. De amíg csak lehet, lássuk ilyen szépnek. Egyébként nagyon örülök, hogy nemcsak pár napra tértem vissza Megumi zenéjéhez, most is nagyon szívesen hallgatom őt.

Attól, hogy nem írtam ide napokig, az nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem foglalkoztam a bloggal. Pont azért nem akarok most ilyen vázlatos élettörténetet leírni, mert ezt megtettem részletesen. De még milyen részletesen! Ezzel (is) foglalkoztam az elmúlt napokban. Én javaslom, hogy helyezzétek kényelembe magatokat, pattogatott kukoricát, üdítőt elővenni, mert nem lesz rövid, sőt, nagyon hosszú lesz, de annál menőbb. Kellemes olvasást mindenkinek. :)

Megumi Hayashibara cikk

Ahogy  telnek, múlnak az évek, úgy jönnek az újabb seiyuu-k, akik régiek helyére kerülnek. Vannak néhányan közülük, akik nagyon tehetségesek, sokféle anime karakter hangját tudják hitelesen kölcsönözni, tudásukkal könnyen felérnek elődjeik helyére, de abban szinte biztos vagyok, hogy senki nem lesz olyan nagy hatással az anime-iparra, mint Megumi Hayashibara. Ott jegyzik japán leghíresebb seiyuu-i között, akit világszerte is egyre többen ismernek, hangja szinte mindenkiben kellemes érzést kelt. De ki ő, és mitől ennyire ismert, és közkedvelt? Erre próbálok most választ adni.

Ahogy kezdődött

[caption id="attachment_6759" align="alignright" width="190"] Az első kislemezének borítóján[/caption]

Megumi Hayashibara (林原めぐみ; Hayashibara Megumi) 1967. március 30-án született Tokióban. Már egészen kicsi korában megszerette az animéket, akkoriban azt hitte, hogy bármikor találkozhat velük. 12 éves korában kellett szembesülnie azzal, hogy az anime karakterek nem léteznek a valóságban. Ez rosszul érintette Megumit, de ekkor határozta el, hogy ha fizikai mivoltukban nem is találkozhat velük, akkor a hangját fogja adni nekik, ezzel is kvázi "találkozik" velük. 18 évesen érettségi után szeretett volna seiyuu-iskolába kerülni, ám a szülei nem támogatták ebben, ugyanis szerintük nem kifizetődő szakma, így Megumi-san nővér-képző tanfolyamot végzett el, amit szintén szívesen csinált, hiszen szeretett emberekkel foglalkozni. A dolgok aztán úgy alakultak, hogy beadta a jelenktezését az egyik nővérképző iskolába, ám az ottani portás nagyon bunkó módon beszélt vele, és ettől Megumi nagyon dühös lett. Indulatát azzal csillapította, hogy vett egy mangát, melyben az Arts Vision felvételt hirdetett a seiyuu-iskolájába, és jelentkezett rá. Ehhez egy hangfelvételt kellett elküldenie. Hayashibara-san dühe nem csillapodott, és a magnóba, csak ezt kiabálta bele: "TE HÜLYE PORTÁS!". Elküldte a jelentkezést, kis idő múlva döbbenten olvasta a válaszlevelet, hogy felvették.

Rögös úton

Megumi elvégezte mind a seiyuu-iskolát, mind a növérképző tanfolyamot is. Már ezekben az időkben is rengeteget dolgozott, hiszen az iskola mellett már 19 évesen (1986) megkapta első szinkronszerepét. Ezek még kisebb mellékszerepek voltak. A legenda szerint szinkronképző iskolát igencsak problémásan végezte el, ugyanis elfelejtette a záróvizsgát, és semmit nem tanult. Egy szabadon választott szerepet kell elrögtönoznie, amikor Megumi került sorra, akkor csak lefeküdt a földre, és nem szólt semmit. Kis idő után már kezdte magát kínosan érezni magát a vizsgabizottság, amikor Hayashibara-san megszólal, hogy halott vagyok. Ezzel meg is kapta az oklevelet. Ez a történet egy róla szóló mangában jelent meg, és amikor egy 1996-os interjúban rákérdeztek, Megumi csak nevetett az egészen.

A kezdetek

[caption id="attachment_6760" align="alignright" width="151"] 1992-ben a Perfume album fotózásán[/caption]

Az első főszerepét 1989-ben kapta meg a Ranma 1/2-ban, ő volt a női Ranma. A munka megfeszített tempóban folyt, mindennap 3-4 órát dolgoztak, és az összes rész (161) leszinkronizálásával 3 hét alatt készen kellett lenni. Bár az eredeti szakmáját soha nem gyakorolta, több esetben is kifejezetten jól jött a nővéri végzettsége. Az egyik Ranma közönségtalálkozón az egyik rajongó rosszul lett. Mentőt hívtak hozzá, de mivel a helyszín egy isten háta mögötti épület volt, a mentők nehezen értek ki, addig Megumi látta el. Seiyuu-nk készségesen dolgozott, így egyre több szerepet kapott, mely által egyre ismertebb lett.

Megumi Hayashibara, mint énekesnő

Megumi már az első időktől bizonyította szinkronszínésznői rátermettségét, ám azzal nem számolt, hogy ez azzal is jár, hogy énekelnie kell. Soha nem járt énekórára, és nem is tervezett énekesnői karriert. Ennek ellenére felkérték, hogy a Gundam aktuális szériájának énekeljen fel egy dalt, melynek címe: Yoake no Shooting Star. 1988-at írunk, és a felvételek nagyon nehezen mentek, ugyanis bár az alapok tényleg megvoltak, de nulla hangképséggel, és a kottaolvasás képességének hiányával nagyon nehéz munka volt, pláne, hogy a dalban nagy hangterjedelek vannak. Rengeteg sok gyakorlás után végül sikerült felénekelni a dalt, és Hayashibara-san is ráérzett az éneklés ízére. A legelső kislemeze az Alfréd a kacsa rajzfilmsorozat japán openingje, és endingje. Kislemezen 1989-ben jelent meg Yakusoku Dayo címmel. Az első komolyabbnak mondható bemutatkozása az 1990-es PULSE mini-album, melyre négy dalt vettek fel. A kiadvány a Futureland kiadó jóvoltából jelent meg a FUTURELAND SPARKLING SERIES keretén belül. Ám a komolyabb ismertség még várat magára, ugyanis Megumi énekesnőként szabadúszó volt, az ekkor megjelent néhány kislemez nem ugyanannál kiadónál jelent meg, így nem foglalkoztak vele komolyabban. De az első komolyabb szerződés nem váratott sokáig, ugyanis az egyik Ranma koncerten jelen volt a King Records igazgatója, aki szerződést ajánlott Meguminak. Nem habozott elfogadni, a munka gőzerővel folyt, és az első albuma a Half and, Half igen hamar, 1991-ben jelent meg. Az album mai szemmel felemásnak mondható, ugyanis bár Megumi elsajátította az alap hangképzettséget, de érezhető, hogy nem mertek ekkor még komolyabb dalokat rábízni. Ezért a szerzemények olyanok, mintha gyerekeknek írták volna. Az összhatás mégis kellemes, bármikor jó visszahallgatni a dalokat, egy-kettő közülük igencsak jóra sikeredett (személyes kedvenceim az "Ame no Hi no Shakespeare -TO FLY AWAY-" és az "EL WAKT"). Nem várt siker övezte az albumot, ugyanis 20 ezer példányt adtak el belőle (ahhoz képest, hogy kevesebb példányszámban tervezték értékesíteni), így a folytatás nem volt kérdés.

A felfelé ívelő út

[caption id="attachment_6761" align="alignright" width="213"] 1995[/caption]

Ezekben az időkben kevesebb önálló kislemeze jelent meg, inkább a többi seiyuu-val közös kislemezeken volt a hangsúly, valamint a dorama CD-ken. Ezek a kiadványok legtöbbször nem szoktak felkerülni az Oricon chart-ra, de ezek mind feltűntek a japán lemezeladási listán, és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Megumi minél ismertebb legyen, és rajongótábora folyamatosan bővült. Ezek bizonyos animékből készült hangjátékok, melyekben Megumi is részt vett, valamint néhány dal általa hangzik fel. Bár kislemezei szerényesen jelentek meg az énekesnőnek, önálló albumokból nem volt hiány. Az első korong megjelenésére bár elvileg elegendő dal lett volna, mégis 12 vadonatúj szerzemény került fel rá, valószínűsíthetőleg azért, mert egy dal sem a King Records jóvoltából jelent meg. Viszont a második stúdióalbumona, a WHATEVER már egy válogatásalbum, melyre 14 korábban már felénekelt önálló anime dalok kerültek fel, valamint az első albumon is szereplő Niji Iro no Sneaker dal. Ez azért került fel még egyszer, mert az album 14. dala a Tokyo Boogie Night az azonos című rádióműsorának a dala, mely 1992-ben indult útjára. A másik dal pedig a Heartful Station című rádióműsor dala, mely egy évvel a másik előtt indult el. Érdekesség, hogy a mind a két műsor a mai napig él. Ennek köszönhető, hogy az aktuális stúdióalbumai mind nagyobb és nagyobb példányszámban keltek el, az önálló kislemezei ekkoriban olyan 10 ezres eladások körül stagnáltak. A harmadik albuma, a Perfume ismét saját dalokat tartalmaz (kivéve a Watashi ni Happy Birthday). Ez az album megint érdekesre sikeredett, jóllehet több komolyabb dal hallható rajta, viszont a dalok nagyrésze miatt valószínűleg a lemezboltok gyerekrészlegein lehetne megtalálni. A '90-es évek első felében olyan animéket tett népszerűvé a szinkronhangjával, mint például az All Purpose Cultural Cat Girl Nuku Nuku (Bannou Bunka Nekomusume), 3×3 Eyes, Sailor Moon, Blue Seed, Bakuretsu Hunters.

Csúcson

[caption id="attachment_6762" align="alignright" width="241"] Kint a természetben - 1997[/caption]

Ahogy egyre ismertebb lett, úgy dolgozott egyre több ma is ismert előadókkal, mint például Yoko Takahashi, akit a Neon Genesis Evangelion által ismerhetünk, ő több régi Megumi dal alatt vokálozott. Több zenét is írt neki Ritsuko Okazaki, többek között Mahou no Princess Minky Momo anime dalokat köszönhetjük neki. Ők ketten méltán öregbítették Hayashibara-san hírnevét, de kétségtelen, hogy a legnagyobb hatással Masami Okui volt rá. Az ötödik albumon, a SpHERE-en kellemes hangú háttérvokálja emeli az adott dal minőségét, és közös munkásságuk alatt olyan jó barátság alakult ki kettejük között, hogy 1995-ben közösen énekelték el a Slayers anime opening, és ending dalát. Valószínűleg az anime nagy hírneve is hozzájárult, de ez a dal mindkettejük számára hatalmas kitörés volt, ugyanis A Get along kislemez óriási siker volt a maga 76.800-as összeladásával, ez hatalmas sikernek számít, annak idején ritka volt, hogy egy anime kislemezből ennyit adjanak el. Ugyanakkor korszakalkotó is volt eladások terén, ugyanis vélhetőleg ennek a kislemeznek hatására nagyon megnőtt az animés zenei kiadványok iránti kereslet. A sikerre jó előjel volt a kislemez előtt 2 hónappal megjelent Megumi: Enfleurage albuma, mely már 6. helyet érte el az Oricon charton, és majdnem elérte a 100 ezres összeladást. A még ebben az évben megjelent másik két Slayers kislemez, a MIDNIGHT BLUE (Mozifilm dala), és a Going History (CD dorama: Slayers EXTRA opening) kislemezek is szépen teljesítettek, de külön kiemelendő még a Bakuretsu Hunters anime WHAT'S UP GUYS? dalból készült kislemez, mely több, mint 80 ezres összeladást tudhat magáénak, és ott jegyzik a legismertebb anime dalok között. Ebben az animében Megumi Tira Misu hangját adja. Hogy grafikailag hasonlít a Slayers-re nem csoda, hiszen ugyanaz a stúdió készítette, és humorban itt sem adnak alább.

Az 1996-os év még ennél is nagyobb sikert hozott a japán seiyuu-énekesnő életében. Ismét együtt dolgozott Masami Okui-val a Give a reason (Slayers NEXT OP) kislemezen, melyből 232.850 példányt adtak el, és a 9. helyet érte el a kislemez eladási listán. A kislemezek eladásának Top 10-es listáját a japán TV is közvetíti, és Megumi saját bevallása szerint nagyon meglepődött, amikor viszontlátta magát a TV-ben. Nem számított ekkora sikerre. Ezután egyáltalán nem lesz ritka tőle a 100 ezer feletti összeladás. És akkor nem is beszéltünk arról, hogy a sorozat folytatása hatalmas siker, a mai napig sokak számára a legkedveltebb Slayers sorozat. Egy új ismert anime köthető ebben az évben a nevéhez, a Saber Marionette, melyben Lime-nak kölcsönözte a hangját. Ez az anime a nőket marionette bábuknak mutatja, akiknek nincsenek érzéseik, ám van három kivétel, az egyik Lime, aki őszintén szereti azt a fiút, akihez került. Mindazonáltal, hogy az animének komoly mondanivalója van a nők egyenjogúságáról, tele van humorral, hasonlóan vicces tálalásban a homoszexualitás is teret kap. Az anime openingjéből és endingjéből készült kislemezből, a Successful Mission-ből 139.120 példányt adtak el, és a 7. helyet érte el az eladási listán, ezek után az is gyakori lesz, hogy a Top 10-be kerül a kislemez. Sőt, olyannyira, hogy az év végén megjelent 7. stúdióalbum, a bertemu egészen a 3. helyig jutott el, ezzel Megumi Hayashibara az első olyan seiyuu, aki az albumával képes volt a képzeletbeli dobogóra felállni. Ezek után jogos lehet a kérdés, hogy merre tovább? Van-e ennél feljebb? Nem sokkal, de van.

1997-ben a Slayers 3. sorozatából, a TRY-ból készült kislemez, a don't be discouraged a 4. helyet csípte el, és a maga 211.340-es összeladásával az énekesnő legsikeresebb szóló kislemeze lett. Ebben az évben indult a Pokémon anime sorozat, melyben Megumi szintén jelentős szerepet kapott, hiszen Musashi (nálunk Jessie) hangját adta, valamint több Pokémon is általa szólal meg. A 8. stúdióalbuma az Iravati ugyan "csak" az 5. helyet érte el, de a 277.060-as összeladásának köszönhetően az énekesnő legsikeresebb albuma született meg.

Házasság, és ritkuló szerepek

[caption id="attachment_6763" align="alignright" width="300"] Sok-sok Megumi a VINTAGE A album borítón - 2000[/caption]

Megumi karrierje 1998-ban fordulóponthoz érkezett. Azt már a '90-es évek elején leszögezte, hogy nagyon örül, hogy azt csinálhatja, amit szeret, de számára nagyon fontos a magánélet, úgyhogy csak addig lesz aktív, amíg meg nem házasodik, és családot nem alapít. A házasság ebben az évben esett meg, méghozzá a 31. születésnapján. Férje kilétét nem akarja felfedni, csak annyit árult el róla, hogy szakmabeli, ám a wikipedia tanúsága szerint Amiya Masaharu az, akivel összekötötte az életét. Ebben az évben annyira még nem érződött, hogy bármi változás is lenne, öt új kislemez, új animeként jegyezhetjük például a Lost Universe-t, Cowboy Bebop-ot, és a Cyberteam in Akihabara-t (Akihabara Dennou Gumi), a Saber Marionette második szériája a J to X valamint a negyedik Slayers mozifilm, a GORGEOUS.

1999 volt az első olyan év, amikor Megumi ritkábban szerepelt, viszont érdekesség, hogy ebben az évben egy Tokusatsu (Super Sentai) sorozatnak énekelt opening dalt: Sennen Oukokusan Jyubanii Nights széria question at me kislemezéből 72.570 példányt adtak el, mely az előző évek kiadványaitól ugyan elmarad, de mint Tokusatsu kislemez, hatalmas siker. Azok eladásai a mai napig csupán pár ezerre korlátozódik, mert ezeket a Super Sentai sorozatokat elsősorban gyerekeknek csinálják, és CD-ket ők ritkán vásárolnak. Csak két én után, idén jelent meg új albuma az énekesnőnek, Fuwari címmel, melyen már komolyabban lehet érzékelni változásokat. A dalok nyugodtabbak, nem annyira dominánsak, mint néhány évvel azelőtt.

Az ezredforduló éve a Love Hina miatt emlékezetes Meguminak. 2000-ben két válogatásalbum jelent meg, a VINTAGE S, és VINTAGE A. Az első a kislemezein szereplő legsikeresebb dalokat gyűjti egybe, a második pedig az albumok legkedveltebb nótáit, sőt egy új, eddig sehol nem hallott dalt is tartalmaz, a hesitation, mely a Saber Marionette J Again OVA ending dala. A fentebb említett Love Hina animében emlékezeteset alkotott, ahogy az opening dalával, a Sakura Saku-val is.

A következő év volt az utolsó nagy robbanása Megumi-nak a Shaman King animével, ahol Anna Kyoyama személyében egy olyan lánynak adta a hangját, aki hallgatag, de szigorú parancsnok, aki csak csendben dicsér, és ez igencsak eltér a többségében harsány szerepeitől, valamint az Over Soul, és a Northern lights kislemezek is közkedveltek lettek. Ha már egy album is dobogós lett, akkor ne legyünk adósok kislemez terén, az utóbbi single is bronzérmes lett, és csak kicsivel maradt el a 100 ezres összeladástól. 2002-ben két és fél év után jelentkezett új albummal, mely a "feel well" címet kapta. Az előző évben ugyanezzel a címmel jelent meg kislemez, mely a Slayers PREMIUM OVA dal lett. Lina Inverse visszatérése váratlan volt, hiszen három éve mindenki azt hitte, hogy a GORGEOUS mozifilmmel lezárult a Slayers-korszak.

Visszavonulás és visszatérés

2004-ben Megumi úgy döntött, hogy kicsit háttérbe vonul. Az utolsó nagyobb animés szerepe az Asagiri no Miko. Még ebben az évben megjelent egy stúdióalbuma, a center color, ez volt a visszavonulása előtti utolsó kiadványa. Ekkor született meg a kislánya, és teljes mértékig rá akart fókuszálni. De gyereke mellett időt szakított a két rádiós műsorára, és az egyik, a Heartful Station ezekben az időkben kapott új zenét, melynek címe Makenaide, Makenaide..., ez kislemezen is megjelent. Ezzel egy napon dobták piacra a CARNIVAL BABEL REVIVAL single-t is, mely valószínűsíthetőleg a Blue Seed anime közelgő 10. évfordulója (1994) alkalmából jelent meg, ugyanis az énekesnő az ekkori zeneszerzőjével, Takahashi Go-val feldolgozták az anime opening dalát a CARNIVAL BABEL-t. A több éves pihenőidő alatt a rádióadások mellett azon animékben is szinkronizált, melyeket még annak idején elvállalt, és még akkor is (sőt, még MA is) tartottak. Az egyik ilyen a Detective Conan, ahol Ai Habarának kölcsönözte a hangját. A lány mindenképp felüdülés Conannek, vele könnyebb elviselnie többi gyerek barátját. A másik anime, a Pokémon, ahol töretlen lendülettel szinkronizálta az ördögi Musashit (Jessie).

2006-ban hallhattunk újra Megumiról, amikor megjelentette a Meet again kislemezét. Bár eredetileg a Slayers-nek van címezve, az animéhez csupán annyi köze van, hogy a NEXT-nek ekkor volt a 10. évfordulója, és vele egy napon jelent meg a nagy Slayers DVD box. A single-ön új hangszerelést kapott a Get along és a Give a reason is, de csak a címadó dalnak került fel a karaoke verziója. A következő év elején zenész társára, Ritsuko Okazaki-ra emlékezett meg, "A Happy Life" kislemezzel, az az zeneszerző egyik korábbi dala. Ritsuko 2004-ben hunyt el. Valamint ugyanebben az évben jelentkezett Megumi a 12. stúdióalbumával, a "Plain"-nel, mely duplalemezes lett, a második lemezre felkerült a Tokyo Boogie Night 800. adása.

Ugyanis minden századik adás nem rádióműsor, hanem koncert, ennek felvétele került fel a CD-re. Erre korábban több módon is volt példa, 1994-ben a SpHERE album mellé az akkori 100. adás alkalmából egy fotókönyv jelent meg a koncertről, vagy 2002-ben a feel well album DVD-vel is megjelent, melyre az 500. adás került. Annak érdekessége, hogy elfelejtette a Tokyo Boogie Night dal szövegének refrénjét, aztán a végére elbohóckodta az egészet, aztán úgy tett, mint aki elszégyelli magát, lerohant a színpadról. Persze, mivel volt még folytatás, ezért visszatért. Valószínűleg azért cselekedett így, mert bár a rajongók vették a lapot (nem lehetett nem venni), ők mégis jó poénnak tartották, és már csak azért is megtapsolták, hogyan vágta ki magát a kényes helyzet, de Megumi nem érezte, hogy megérdemli a tapsot, hiszen hibázott.

[caption id="attachment_6768" align="alignright" width="161"] Plenty of grit - 2008[/caption]

Az album megjelenése után ismét egy kisebb csend, majd 2008-ban nagy meglepetésre új sorozattal tért vissza a Slayers. A REVOLUTION nagy siker volt, nemcsak azért, mert nosztalgia, és HD felbontás, hanem mert hozta a régi idők színvonalát. Nem utolsó sorban szívet melengető volt, ahogy a Lináék újra találkoznak, és végre befejezték annak rendje-módja szerint a történetet. Az opening, ending dalából készült kislemez, a Plenty of grit is siker volt a mai viszonyokhoz képest. Nyilván, mivel ekkor már nagyon visszaestek a CD eladások (Japánban is, bár nem akkora értékben, mint a világban), ezért nem számítottak százezres eladásokra, de a 25 ezres szám is szépnek mondható. A sorozat újraindulását beharangozta a Slayers MEGUMIX válogatásalbum, melyre az összes anime, OVA, mozifilm, egyéb dorama zenék felkerültek. Vannak olyan dalok, melyek sok év után csak most kerültek fel nagylemezre. Az anime egyébként a mai trendeknek megfelelően csak 13 részes volt, ezért jött a folytatás, az EVOLUTION-R 2009 elején, ez zárja le végleg a történetet. A Front breaking (opening dal kislemeze) már nem szerepelt olyan jól az eladási listákon, viszont a Neon Genesis Evangelion is visszatért. A Shuuketsu no Sono he az akkoriban megjelent Pachinko játék dala lett, és az új idők legsikeresebb kislemeze, ugyanis 43.588-as összeladásra nem volt példa az utóbbi időkben. A single-re felkerült a dal AYANAMI verziója, mely az utóbbi évek legnagyobb hatású dala, ennyi év után még ma is képes ugyanolyan élethűen átadni Rei Ayanami hallgatag, ártatlan érzésvilágát, mint akkoriban.

Megumi manapság

Még 2010-ben új stúdióalbummal jelentkezett, mely a CHOICE címet kapta, valamint vele egy napon jött ki az új Neon Genesis kislemez, a Shuuketsu no Sadame, melyben Megumi ismét új hangszínét mutatta, 20 év után még most is képes megújulni. Az album bár sikeres, és közkedvelt lett, de a régi idők eladásait már ez sem tudta visszahozni, sőt már az első albumoktól is kezd elmaradozni. De ettől függetlenül Megumi fáradhatatlan, és ha dolgozni kell, akkor nagyon ott van, így a mai dalokban is érezni a régi lendületet. 2011-ben váratlanul új válogatás-albummal jelentkezett a VINTAGE White-tal, melyre érdekes kontextusban kerültek fel régebbi és mai dalok. Több kizárólag albumon hallható dal is felkerült, így bár néhány nagysikerű sláger is helyet kapott de több népszerű dal lemaradt az albumról. Tavaly, 2012-ben egy kislemez a mérleg, de az különleges lett, ugyanis a Tsubasa dallal a Happy Life-hoz hasonlóan emléket állít egy kedves zenésztársának, Minako Hondának, aki 2005-ben hunyt el. Vele is több anime kapcsán volt közös munkája. Megumi karrierje ebből a szempontból fájdalmas, ugyanis több pályatársa halt meg korán valamilyen gyógyíthatatlan betegségben. Az énekesnő egy korábbi mini-albumának címadó dala lett az egyik 2010-ben készült animének, a Madrock Scramble-nak a címadó dala, ebben szinkronizált Megumi is, és a Tsubasa is Minako Honda egyik korábbi dala. A kislemez második dalában az Amazing Grace-ben hallható az eredeti énekesnő hangja is, hátborzongató az élmény! De nemcsak emiatt, hanem hallani a fájdalmat Megumi hangjában.

Konklúzió

Megumi tartja magát az ígéretéhez, miszerint, ha már családja van, akkor visszavesz a tempóból. Neki így a legjobb, hiszen így, amikor elvállal egy-egy szerepet, azt teljes erőből tudja csinálni, hiszen ha tud foglalkozni a magánéletével is, akkor feltöltődik azáltal. De az biztos, hogy rengeteget dolgozott a '90-es években, jobban megfigyelve az akkori képeit, már akkoriban megjelentek szemráncok az arcán, ami 30 éves kor körül egyáltalán nem normális. Most 46 éves, tévedés azt hinni, hogy az újabb albumain a photoshop-nak köszönheti fiatalos külsejét. Az ázsiai genetikának, és valószínűsíthetőleg az egészséges életmódnak is hálát adhat. Bár most nem tudunk új kiadványról, de az biztos, hogy legalább annyira várjuk, mint az eddigieket. Mindenképpen öröm hallani, hogy ennyire tudja hozni a régi formáját, és azt gondolom, hogy ezért nem nagy ár, hogy csak ritkán hallhatunk róla, hiszen amikor dolgozik, akkor nagyon!

Bár igaz, ami igaz, ennek az is ára, hogy ma már nem rá fókuszál a seiyuu-társadalom. Hiszen itt vannak az újak, akik teljesen új színt hoznak az iparba. Itt van például Nana Mizuki, Aya Hirano, Minori Chihara, Minami Kuribayashi, Mamoru Miyano, és még hosszasan lehetne sorolni az új tehetségeket. De az biztos, hogy amit Megumi Hayashibara letett az asztalra, az egy életmű, és beírta magát a halhatatlanok közé!