Tegnap sikerült megcsinálni azt, hogy legalább 30 órát játszottam a legtöbbet játszott 10 játékkal. Úgy döntöttem, hogy ennek alkalmából közzé tenném ezt a 10-es listát a legtöbbet játszott játékaimról.

1. Mario Kart 7 - 72:02
2. StreetPass Mii Plaza - 51:12
3. Nintendogs + Cats - 41:13
4. Mario Kart: Super Circuit - 36:06
5. Nintendo 3DS Sound - 34:43
6. Super Mario 3D Land - 31:09
7. Super Smash Bros. for Nintendo 3DS - 30:34
8. Pokémon Blue Version - 30:25
9. Pokémon Red Version - 30:18
10. F-Zero: Maximum Velocity - 30:13

Megnéztem, a Pokémon Red Version az, amit végigjátszottam, a Blue-ban még az elit négyes és a rivális legyőzése hiányzik. Nem maradok magamnak adós vele.

Már jó ideje beszélem OctoZaky-val, hogy megveszem tőle a Nintendo 3DS-t. Pontosan az a fehér színű van neki, ami volt nekem is, csak 2014. novemberében elvesztettem. Ezt pótolta egy hónapra rá a Nintendo 3DS XL, aminek cseréje egy ideje aktuális volt, mivel az analóg karja letört. De most megadatott az anyagi lehetőség, hogy lecseréljem a konzolt, és meg is lett.

Újra van fehér színű Nintendo 3DS-em. Szerettem ezt a gépet, és jó eséllyel újra kedvencem lesz. Izgatottan bontotam ki, és vettem a kezembe a kis gépet. Annyit láttam az utóbbi időkben a Nintendo 3DS XL-t, hogy most már kifejezetten kicsinek tűnt a sima 3DS. OctoZaky tényleg nagyon vigyáz a dolgaira, ugyanis mintha most vettem volna meg újonnan a boltban, olyan állapotban volt.

Minden papír, minden csomagolás megvolt. Egyedül az AR kártya nem volt meg, de az nem is hiányzott, mert így is kétszer van meg. Mert azt nem hagytam el a Nintendo 3DS-sel, és az XL-hez is megvan.

Teljesen kitörölt belőle minden adatot, úgyhogy újonnan állítottam be rajta mindent. Az alapbeállítások után első dolgom volt egy teljes System Transfer a Nintendo 3DS XL és a sima Nintendo 3DS között. Azért amikor a második kiadású konzolból megyünk vissza az első generációsba, az is egy szép dolog. De hát van úgy, hogy az előző a jobb, mert azáltal, hogy kicsi a kép, sokkal szebb és élesebb. Mert hát a Nintendo 3DS felbontása eléggé alacsony, és az XL-en kellemetlenül pixelesnek hatottak a játékok. Ezt főleg a 1080×1920-as felbontású okostelefon után tűnt fel. Olyan a kép Nintendo 3DS XL-en, mint egy régi telefon kijelzője. Rettenetesen pixeles, de szinte már kellemetlen. Ehhez képest a sima Nintendo 3DS-en élesebb a kép, és kevésbé látszanak a pixelközök. Így olyan érzésem van, mintha egy mai konzollal lenne dolgom. Tisztán kivehető minden, gyönyörű a kép. Én nem akarok XL-lel menőzni, úgy vagyok vele, hogy ha ez a felbontás csak kis kijelzőn mutat szép, akkor maradjunk kicsiben.

A System Transfer meg hihetetlenül gyorsan ment, ami meglepő annak fényében, hogy rengeteg játék van már letöltve a konzolra, de nemcsak hogy gyorsan ment, hanem az SD kártyával is tudott kommunikálni. Ezek szerint sokat fejlődött a rendszerátvitel, de ehhez valószínűleg hozzájárult az is, hogy felhasználórendszer van, és több mindent onnan érzékelhet. És mindent-mindent áthozott, mentéseket, beállításokat, játékidőt, úgyhogy mindenben tökéletes volt.

Tehát nyugdíjaztam a Nintendo 3DS XL-t, és helyébe jött a sima Nintendo 3DS. Ez jó váltás, és innen ha továbbmegyek, csakis New Nintendo 3DS jöhet. Esetleg Nintendo 2DS (az első), ha találok New Super Mario Bros. 2 dobozosat.

Legalábbis amerikai kutatók szerint. Érdekes írást találtam a Nintendo Life-on, mely szerint 2022-re a videojáték-ipar úgy, ahogy van digitális lesz. Alig pár óra alatt 220 komment érkezett a cikk alá, egy részük hevesen tiltakozik, van aki aláírja, hogy a 90% tényleg digitális lesz, de hogy 100%-osan, az kizárt.

Én inkább az utóbbival értek egyet. Aki hevesen tiltakozik, az jó eséllyel nagy gyűjtő, és nem tudná elképzelni, hogy kedvenc játéka ne legyen a jövőben is elérhető fizikai változatban. Ők lesznek azok, akik miatt tényleg nem lesz 100%-os az átállás. Azt gondolom, hogy lassabban fogunk átmenni a teljesen digitálisba, elég csak arra gondolni, hogy már régóta döntő többségében digitálisan szerezzük meg a kedvenc zenénket, filmünket, mégis lehet kapni CD-ket, DVD-ket, Blu-Rayeket. És ennek én személy szerint csak örülök, mert gyűjtő vagyok, ha zenéről és filmről van szó, és a mai napig örömmel veszek CD-ket, DVD-ket, sőt, adott esetben Blu-Rayeket is, csak sajnálom, hogy nem terjedtek el annyira. Úgyhogy emiatt én is inkább azt gondolom, hogy a videojátékok ilyen hamar nem fognak eltűnni a boltok polcairól, de hogy jóval kevesebben fognak fizikai formában játékot vásárolni, az teljesen reális.

A 2022-es év azért is reális évszám, mert akkorra várható a nagy konzolgeneráció váltás, és kiderül, hogy lesz-e bármilyen optikai meghajtó, vagy olyan bemenet, melybe játékkazettákat lehet beletenni, és úgy játszani. Ha nem, akkor nagyon meg fognak fogyatkozni a konzolboltokban kapható játékok, hiszen már csak az előző generáció játékait lehet majd kapni, amíg ki nem fogy a teljes készlet. Utána már csak a használt, régi játékok maradnak. Gyűjtői kiadásokat meg úgy képzelem el, ahogy például Pokémon Gold / Silver / Crystal hármast is kiadta a Nintendo, csak nagyban, mindenféle extrákkal, benne a letöltőkóddal.

A másik fő kérdés, ami megoldásra vár a teljes digitális átállásra, hogy tudnak-e olyan komplex felhőszolgáltatást nyújtani az elérhető- és letölthető játékok számára, melyeknek köszönhetően a játékaink bárhol, bármikor elérhetők lesznek. És ne az legyen, mint a Wii Virtual Console-nál, hogy 2019-re leállítják egy az egyben az egészet, mert azt már úgyis csak nagyon kevesen használják, minek pocsékoljanak rá erőforrást? Erre az lett volna a jó válasz, hogy vagy a Nintendo kialakít egy egységes felhőszolgáltatást valami sokkal erősebb szerverrel, ami által nem lenne akkora megterhelés. Vagy a másik lehetőség, hogy elérhetővé tenni minden játékot Wii U-ra is. Mert a Nintendo DSi Shopot is lekapcsolták egy idő után, de ott minden DSiWare játékot átvittek a Nintendo 3DS eShop-ra, így nem volt feltétlen fájdalmas a döntés, legfeljebb azoknak, akik imádják a Nintendo DSi-jüket. Ugyanilyen megoldás kellene, hogy a WiiWare játékok átkerülnének Wii U-ra. És akkor nem is beszéltünk azokról a Virtual Console játékokról, melyek csak Wii-n érhetők el. Hogy minek alapján dönt a Nintendo arról, hogy miket tesz elérhetővé online, nem tudom, de az biztos, hogy a Virtual Console rendszer soha nem volt igazán jó. Lassan jöttek az újabb és újabb játékok, és elég sok klasszikus kimaradt, vélhetően szerzői jogok miatt. A játékot kiadó cég nem adta ehhez hozzájárulását, pedig micsoda gyűjtemény lehetne kurrens Nintendo konzolokra.

Legújabb információim szerint nem is lesz Switch-re Virtual Console, úgyhogy retro játékok nem fognak az új konzolra is megjelenni, pedig pont itt lenne igazán értelme. Hordozható módban bárhol tudom játszani, de ha úgy adja kedvem, miért is ne játszhatnám TV-n? Így valószínűleg Wii U az utolsó olyan konzol, ahol játszhatunk retro játékokat. Ami abból a szempontból különben nem egy utolsó döntés, hogy így legalább nagyobb legitimitása van a NES Classic Mini és a SNES Classic Mini gépeknek, amiket már meghackeltek, és annyi játékot teszünk rá, amennyit nem szégyellünk. Így megvan a nosztalgiafaktor, főleg a controllernek köszönhetően, amit élmény kézbe fogni, olyan, mintha vadonatúj NES vagy SNES controllerem lenne, így még feelingesebb a játék. Remélem, igazak a pletykák, és tényleg jön a Nintendo 64 Classic Mini.

Ez már csak azért is jó megoldás, mert a különböző konzolok eloszlása, tehát hogy melyik retro konzol játéka, hol jelenik meg, az egy idő után nem tetszett. Addig jó volt, hogy Wii-n NES, SNES, N64, és más cégek asztali konzoljainak játékai jelentek meg, de hogy a Nintendo 3DS-re és a Wii U-ra össze-vissza jelentek meg játékok, az nem tetszett. Miért jó, hogy csak TV-n (Wii U) játszhatjuk a Game Boy Advance, Nintendo DS játékokat, amik nagy kijelzőn nagyon rondák, és ugyanígy nincs értelme annak sem, hogy Nintendo 3DS-re lehet NES és SNES játékot megvenni. Bár kis kijelzőn szépen mutatnak, de itt jelenik meg leginkább az, hogy kétszer kell megvenni a játékot, ha két különböző konzolon szeretnénk játszani. Ez tényleg zűrös volt a Nintendónál, és azért nagy kár, ha tényleg nem lesz Switchre Virtual Console, mert ott már tényleg mindegyik előző konzol mindegyik játéka bekerülhet egy konzolba, és ott aztán már tényleg egy helyen lenne minden, otthon TV-n, úton, bárhol, és ha folyamatosan biztosítanák a felhőszolgáltatást a retro játékoknak, akkor tényleg nagyon ugrás lenne a digitális átállás felé.

De ha csak az új, aktuális játékokat nézzük, akkor jó eséllyel tényleg megtörténhet, hogy digitálisan veszünk játékokat. Ez azért is előnyös, mert akkor nem lenne méretkorlát egy-egy játékra, akkora lehet, amekkorára csak szeretnék, és a kisebb játékok is helyet kapnának. Erre mondjuk a WiiWare óta lehetőség van, de mostanra az feltételezhető, hogy jóval kevesebb a korlát. Meg hogy nem lesz az, hogy a lemezre csak fix méretben kerülhetnek fel játékok. Az milyen már, hogy 2010. decemberében megjelent a Super Mario All-Stars Wii-re, és 4.37 GByte-os ISO-t kreáltak 18 MByte-ból.

Annak ellenére, hogy szeretem én is gyűjteni a játékokat, engem nem zavar, ha átmegyünk digitálisba, de ahogy írtam feljebb, ez függ attól, hogy majd az újgenerációs konzolba lesz-e valamilyen bemenet vagy meghajtó, vagy már semmi, és akkor már csak a gép erejétől függ, milyen játékok jelenthetnek meg rá. Ha nem lesz rajta semmilyen bemenet, akkor hamarabb megtörténhet az átállás, de azt gondolom, hogy konzolboltokban még legalább 10 évig fogunk látni játékokat.

Általában sok referencia van a videojátékokra egy-egy animében, és jó érzés néha Nintendót is látni. Egy ilyet láttam nemrég méghozzá a Saiki Kusuo no Psi-nan animében. A 95. részben játszottak el a gondolattal, hogy milyen lenne az animét videojáték formájában játszani, hogy nézne ki. A játék már kapható volt az animében, és a játék is részletes bemutatás alá került.

Bizony, jogi okok miatt az animében "Nantendo DES"-re adták ki a játékot. És tipikusan japános stílusú a játék. Tehát mint Visual Novel, ahol megy a történet, és csak néhány kérdéssel tudjuk befolyásolni a történet menetét. Az animét meg nagyon ajánlom, mert nagyon poén lett, és érdekes egy gondolatolvasó szemszögéből látni a világot.

Békéscsabán a Csaba Centerben a Media Markt mellett már jó ideje ki van állítva egy PlayStation 4 és egy XBOX ONE konzol. Sajnos Nintendo Switch nincs kiállítva, így legtöbbször csak elmegyek mellettük, de most úgy voltam vele, hogy miért is ne játszhatnék egy kicsit a PS4-gyel? Hát hajrá. Egy Dragon Ball játék volt épp játszható, hát akkor legyen ez. Nem vagyok valami jó verekedős játékokban, és ez most is meglátszott. Bár talán elnézhető, hiszen ez az első alkalom, hogy játszottam ezzel a játékkal. Az biztos, hogy sajátságos, hiszen karakterünk lebeg az ellenfél játékos felé, az ütéseknél meg fogalmam sem volt, hogy melyik akciógomb mit csinál, csak próbálgattam, amit tudtam. Néhány ütést azért bevittem, de az ellenfél játékos állt nyerésre. Aztán meg amikor fényképeztem, akkor nem is tudtam semmit csinálni, de az meglepett, hogy amikor elfogyott az életcsíkom, akkor egy újat kezdett. Nem tudtam, hogy miért, vagy hány "életem" van, de csak egy gyors menetet terveztem menni, ezért inkább befejeztem a harcot. A címképernyőn láttam, hogy a Xenoverse 2 alcímet viseli a játék. Na tessék, új sorozatot indítottak el? A "Budokai Tenkaichi" szériánál megálltam. Nem igazán vagyok jártas a Dragon Ball világában, az animét se nagyon szeretem, a játékokkal meg egyáltalán nem játszottam. Valami demolemez, vagy ilyesmi volt a gépben, de több játékot is ki lehetett próbálni. Gondoltam, keresek egy autós játékot, azok sokkal inkább mennek. De nem találtam egyet sem. Ehhez képest meglepőnek gondolom, hogy vannak Assassin's Creed, Uncharted, The Last of Us játékok, de versenyezni nem volt lehetőségem. Inkább letettem a controllert, és tovább mentem.

Régen nem írtam a PlayStation-ről, szó nincs arról, hogy elfelejtettem volna, de egyrészt a PSX itt van Békéscsabán, másrészt meg nincs anyagi lehetőségem, hogy vegyek játékokat, vagy PS2-t. De amikor bemegyek egy konzolboltba, a Nintendo mellett mindig megnézem a PlayStation játékokat. Az anyagi lehetőségek változásáért meg 1-2 hete elkezdtem tenni, remélem, hogy hamarosan látható eredménye lesz. Aztán ha összejönnek a tervek, akkor erősíteni fogok PlayStation és Sega terén is. Másfelől elég sok minden maradt itt, mert Pesten egy kis szobát bérelek, és így is szinte zsúfolva vagyok ott, de kilátásban van egy másik albérlet. Kicsivel nagyobb szoba, olcsóbban. Ráadásul az új "lakótárs-jelölt" is szimpatikusnak tűnt, ezért nem is kérdés a váltás. Ha minden a terv szerint megy, és tudok költözni, akkor oda már több minden mehet, és szeretnék is a lehetőségekhez mérten a leghamarabb átköltözködni Pestre. Oda már átviszem a PlayStationt és a Sega Master System II-t, és akkor velük is tudok játszani.

Ha pedig anyagi téren összejönnek a terveim, akkor az alábbi konzolokat tervezem megvásárolni első körben:

• Super Nintendo kiadású New Nintendo 3DS XL kézikonzol
• Super Mario Odyssey Pak Nintendo Switch konzol
• PlayStation 2 konzol
• Sega MegaDrive konzol, lehetőség szerint az első kiadású

Sajnos nincs vége az pechsorozatnak, hogy elromlik valami, de legalább ennek jó lett a vége. Körülbelül 2 hete történt, hogy egy óvatlan pillanatban túl erősen nyomtam be az analóg kart a Nintendo 3DS XL-emen, és betört a belső része. Ahogy jobb oldalt is látható. A gumis borítás már egy ideje meglazult, úgyhogy azzal igyekeztem vigyázni, de csak egyszer ne figyeljek, és megtörténik a baj. Annyira nem sürgős a dolog, mert a játékok javarészét lehet irányítani a Control Pad-dal, de például Mario Kart 7-tel nem tudok játszani, mert össze-vissza járkál a gumiborítás, így lassan fordul.

De mivel a játékok többségét lehet Control Pad-dal irányítani, ezért nem is nagyon forszíroztam a dolgot. De azért tegnap elmentem a Game Park-ba megkérdezni, hogy mennyiért csinálnák meg. Kellemes meglepetés ért. Nem az egész analóg kart cserélnék ki, hanem csak a sérült részt, így 2.000 forinttal olcsóbb lenne. Ezt örömmel vettem tudomásul, de előbb meg kell rendelniük az alkatrészt a cseh forgalmazótól. Majd akkor kapok üzenetet, hogy vihetem be a kézikonzolt, és gyorsan megcsinálják. Munkadíjjal együtt körülbelül 2.800 forintra becsülte a javítás költségét.

Szétnéztem, és találtam egy érdekességet, amit megvettem magamnak. Méghozzá egy GameCube RF kábelt. Önmagában relikviának is megérte, mert ritkaság, de aztán odajutottam magamban, hogy akár használni is lehetne, mert ha túl sok csatlakozás lenne a TV-ben, akkor ezzel csatlakoztathatnám a TV-hez a Nintendo 64-et, vagy a GameCube-ot. Bár rosszabb képminőséget nyújt, és a hang is mono, mégis jó lehet használni. Ráadásul fóliás újan volt 2.000 forint, de ha másképp nem, gyűjteménybe is megfelel. Volt még Wii-s SCART kábel szintén 2.000 forintért, ami régebbi dolog, de láttam még DSi Stylus csomagot 3.000 forintért, ami annak fényében drága, hogy csak 3 db kis stylus van benne.

A kábel így fest kibontva.

És összeszerelve:

Nem mintha olyan nagy műszaki tudás kellene a működtetéséhez. Most nincs itt Pesten se GC se Nintendo 64, most nem tudom kipróbálni, ha hazamegyek, lehet, hogy elhozom az egyik gépet

Ezen a hétvégén volt az idei őszi PlayIT, ami nekem azért is volt különleges, mert egyrészt ez volt az első PlayIT-em, másrészt meg promóter is voltam a Nintendo standon. Nagyon jó volt, a vasárnap esti lábfájás szinte bajtársi kapcsolatot hozott létre közöttünk. Sokan voltunk promóterek, mert most a Nintendo egy mindennél nagyobb standdal készült, konkrétan 60+ Nintendo konzol volt kiállítva, ehhez pedig kellettek az emberek. De lássuk is sorjában az eseményeket.

PÉNTEK

Lettek volna ma óráim az egyetemen reggel 8-tól, de nem igazán akartam bemenni. Reggel sikerült is felébredni, de vissza akartam aludni, aztán a felettes énem csak leszidott, hogy mi az istenért vagyok itt Pesten, ha nem teljesítem a kötelezettségem? Jól van, kelek már! Végül bementem az órákra, és igazából megérte. Szeretem az egyetemet, és bár van néhány dolog, amit nem értek, hogy miért kell tanulni, de ha kell, azokat megtanulom, aztán vizsgák után viszont nem látás.

Órák után bementem a Shopmark-ban (nekem az Europark marad, míg élek...) levő InterSpar-ba bevásárolni, mert sejtettem, hogy nem lesz idő erre a hétvégén. Gondban is voltam, hogy mit vegyek, ami laktat is, de nem költök egy vagyont. Elég nehéz volt dönteni, felhívtam bagszit, hogy hányra kell menni szombaton? Attól féltem, hogy 8-ra, és tényleg... Úgyhogy ott kell megoldani, végül sikerült. És mivel itt vagyok, jelentem, nem haltam éhen. :D

Betanítás volt ma. Volt egy szavazás Facebookon, hogy mikor legyen a betanítás. Pénteken 17, 18-kor, vagy szombaton 6, 7-kor. Annak ellenére, hogy a péntek 17 óra nyert, 18-kor volt. Ezen volt is egy kisebb vita, hogy akkor minek volt a szavazás, ha nem akkor lesz, amikorra a legtöbben szavazták meg. Az volt a válasz, hogy aki a 18 órát jelölte be, annak valószínűleg nem jó a 17 óra, viszont aki a korábbi időpontot jelölte be, annak jó lesz később is. Végülis részemről igaz, jó a 18 óra is, csak személy szerint azért jelöltem meg a korábbi időpontot, hogy itthon több idő legyen pihenni. Legközelebb ne legyen szavazás két ennyire közeli időpontokkal. Amúgy volt egy szavazat a szombat 6 órára is, a Truner volt az... Nem bír magával. ^^' A betanításon elmondtak minden tudnivalót a hétvégéről, meg ki lehetett próbálni játékokat. A Super Mario Odyssey-hez mentem, mert ez volt az egyik játék, amit bejelöltem, hogy szívesen promotálnék, de még nem ismerem annyira, és hogy képet kapjak a játék mikéntjéről. A Mario Kart 8 Deluxe-et ismerem már. Amit hiányoltam a SNES Classic Mini. Szerintem azt is ki lehetett volna állítani, főleg, ha a Nintendo komolyan tervez vele, és sokáig tervezi a boltok polcain tartani. Nálunk biztos sokáig lesz majd, mert a WestEnd-ben levő Media Markt-ban hegyekben állnak a SNES Classic Mini gépek. Vajon miért... T_T

Kb. 20 óráig tartott a betanítás, meg a próba, aztán lehetett hazamenni. Eredetileg a 3-as villamoshoz akartam menni az Ónodi utcáig, aztán láttam, hogy ug vár a 10-es buszra a Hungexpónál (merthogy itt volt a PlayIT, ez lemaradt), úgy voltam, hogy megvárom vele. Kiderült, hogy elnézte a menetrendet, mert a hétvégi 20.04-es buszra várt, amire tényleg csak pár percet kellett volna várnia, de hétköznap 20.44-kor megy a busz. Azt már nem várta meg. Elmentem vele az Örs Vezér Térig az egész utat végigbeszélgettük. Ott a 85-ös busszal mentem haza. Éjjel viszont elég nehezen aludtam el, és ez sajnos elő szokott fordulni, amikor korán kell kelni, akkor nehezen alszok el. Egyszerűen azért, mert annyira bennem van a korai ébredés, hogy nem látom értelmét, hogy korán elaludjak, hiszen úgyse tudom kialudni magam.

SZOMBAT

Ennek ellenére aludtam 4 órát, és meglepően kipihenten ébredtem. Össze is készülődtem, 7 óra után elindultam. Azért látom, hogy a hétvégére meg kell tervezni a közlekedést, mert azáltal, hogy ritkábban járnak a buszok, villamosok és családtagjai, hosszabb a menetidő, és meg kell találni az indulási sűrűség függvényében a megfelelő útvonalat. Szombaton reggel a 151-es busszal mentem Kőbánya alsóig, majd onnan a 3-as villamossal at Ónodi utcáig. Csak két megálló volt, de inkább leültem, mert tudtam, hogy estére becsülni fogom ezeket a perceket. Elsétáltam a Hungexpóig, staff karszalaggal be is engedtek azonnal. Ahogy bementem a G csarnokba, meglepetten láttam, hogy mindenki még kint áll. Nem jöttek meg a csehek... Én 8-ra értem be, elég sokan ott voltunk már, de várnunk kellett, mert szalaggal elzárták a Nintendo standot. Viccelődtünk is azzal, hogy rendezzünk ünnepélyt, vágjuk el a szalagot, nyissuk meg a Nintendo standot, mondjunk ünnepi beszédet... De tényleg, kicsit csalódás volt számomra, hogy 8-ra berendeltek minket a csehek (A ConQuest, mint hivatalos Nintendo forgalmazó, prágai cég), és ők csak 8.30-ra jöttek. Az volt a szerencse, hogy sokat nem kellett készülődni, így 9 órakor, amikor a VIP-es jeggyel rendelkezők már bejöhettek, minden készen állt. Nem is kellett sokáig várni az első emberekre, szinte repültek a Nintendo stand felé. Elől volt négy kiállított Nintendo Switch konzol Mario Kart 8 Deluxe-szel handheld módban, ott őrködtem én. Tehát már az első perctől jöttek emberek, nem is kellett invitálni, jöttek maguktól. Érdeklődők voltak, a döntő többségében azt láttam, hogy kíváncsiak a Nintendóra, érdekelte őket, hogy működik a Switch, hogy van az, hogy hibrid konzol, mit tartalmaz a csomag, amit megvesznek, és a Mario Kart 8 Deluxe is sokaknak tetszett. Volt az asztalon Switch prospektus is, ahol minden alapinformáció megvolt a konzolról, azt is érdeklődéssel forgatták, vitték magukkal. Sokakat meglepett, hogy ennyire kicsi konzol a Switch, és néhányukat meglepett, hogy mennyire drága. Nekik is el kellett mondani, hogy maga a technológia drága. Mivel nincs nagyon kiírva, hogy mennyi a gép memóriája, ezért nem akartam abba is belemenni, mert ha azt is magyarázni kell, akkor akár külön előadást is tarthattam volna a konzolról. De jókedvem volt. Volt olyan, hogy énekelgettem magamban, volt amikor Yonekura Chihiro: Seize the Days dala járt a fejemben, máskor Suara: Niji Iro no Mirai dala. Tiszta vidám és jókedvű dalok, kell ennél több?

A promóterkedés nemcsak azért nehéz, mert végig állni kell, hanem agyban is végig ébernek kell lenni. Próbáljátok ki, hogy végig ugyanazzal az éberséggel, energiával beszéltek kisebb szünetekkel 10 órán keresztül. Rettenetesen nehéz. Volt is holtpont, amikor azt éreztem, hogy elzsibbad az agyam, és már csak mint egy gép, mondtam a szöveget, nagyon remélem, hogy ez kívülről nem látszott, de az a fél óra, amíg nem szedtem össze magam, nehéz volt. De ennek ellenére élveztem, mert tényleg azt láttam szinte mindenkin, hogy érdekli a konzol. Előfordult 1-2 olyan is, aki gúnyolódott a Nintendón, de hát istenem... Csinálja csak. A nagy számok törvénye alapján elkerülhetetlen, hogy ilyen emberekkel is találkozzunk, de jöjjenek csak ők is! Lássák meg a Mario Kartot, a Switchet, és képedjenek el, hogy mit tud ez a kicsi konzol. Egyébként meg nem gondolom azt, hogy azért volt kedvelt a konzol, mert csak olyanok jöttek, akiket egyébként is érdekel a Nintendo, amúgy a többiek elkerülték a standot, mert rengetegen voltak nálunk. Az egyik férfi azt mondta, hogy a Nintendo standja a legjobb, a legjobban összeszerelt. Volt olyan, aki azért méltatta a standot, mert nincsenek villódzó fények, nem ezzel csábítják magukat a játékosokat, hanem a játékokról voltak kint képek, molinók, tehát önmagát reklámozta a Nintendo.

Nagyon jó volt ezeket hallani, és látni azt, hogy a Nintendo tényleg kitett magáért. Ilyen nagy még soha nem volt a cég standja, rengeteg Switch volt kint, nemcsak a cseh cégen, de a Nintendón is látszik, hogy nagyon akarja, hogy sikeres legyen a Switch, és ezért mindent megtesz. El is gondolkodtam azon, hogy mennyire múlik a cseh cégen a promóció? Ha csak rajtuk múlt volna a dolog, vajon promotálták-e volna a Wii U-t ugyanezzel a lendülettel, mint ahogy most a Switch-et, és a Nintendo 3DS-t (merthogy az is volt kint). Valószínű, hogy a nagy európai forgalmazón is múlik a dolog, a kérdés inkább az önkéntesség a ConQuest-től. Mert az biztos, hogy sokaknak tetszett a Nintendo stand. Mondogattam is néhány promótertársamnak, hogy a terv szerinti eladásokat ötszörösen túlteljesítjük ezzel a hétvégi promócióval.

Néha le lehetett ülni néhány percre enni, de kipihenni a lábfájdalmakat, ez sem volt elég. 15 óra körül terveztem egy hosszabb szünetet, akkor az öltözőbe mentem. Ami járt nekünk kaja, az ott várt minket. De mivel csak egy kulcs volt, ezért amíg valaki az öltözőben volt, a többieknek meg kellett várni, amíg ő végez. Nem feltétlen kellett volna így lennie, hiszen ha tudják, hogy nyitva van az ajtó, jöhetett volna, aki akart, persze úgy, hogy ne akadályozzuk a munkát. Volt ebből egy furcsa szituáció, ugyanis az általam hosszabbra tervezett szünetben azért éreztem magamban, hogy talán olyan sokáig mégsem kellene maradnom (kb. 20 percet terveztem). Pont akkor telefonált rám bagszi, amikor épp kiléptem volna az ajtón, hogy hol vagyok, más is menne. Már rohantam is vissza. Cseri az, aki várt, viszont rémülten konstatáltam, hogy amikor benyúltam a zsebembe, nem volt nálam a kulcs. Semmi baj, biztos a zárban hagytam. Kiderült, hogy tényleg ott volt, csak nem kívül, hanem belül volt a zárban, tehát ki sem vettem onnan, így az öltöző ajtaja nyitva maradt. Hejj, ha nem akkor szólal meg a telefon, amikor épp az ajtónál voltam... Legközelebb én is jobban figyelek. De igazából pont azért, mert nem nagyon lehetett eljönni, ezért pihenni sem igazán volt lehetőség.

Kibírtam végig, de nem tagadom le, hogy az utolsó 2 órában már nagyon nézegettem az órát. Olyan volt a lábam, mint abban a L'art Pour L'art Társulat jelenetben, amikor Laár András lövi a saját lábát, és mondogatja, hogy jaj, de fáj a lábam! Úgy fáj a lábam! *újabb lövés* Júj, de fáj a lábam! És nekünk még fegyver sem kellett hozzá. A mi lábfájásunk sokkal lassabban alakult ki, de annál hatásosabb volt. Nagyjából 18.30 körül lehetett igazán látni, hogy fogynak az emberek, és 19 óra után (ahogy véget ért a játékuk) már ki kellett kapcsolni a konzolokat és a TV-ket. Földre ugyan senki nem terült, de hogy megkönnyebbülés volt még a földre is leülni, az biztos. Csak onnan még haza is kellett menni.

Az utcán is, de inkább otthon jártam úgy, mint aki csak bottal képes járni. Visszafele is a 151-es busszal mentem haza. Azon már nem voltam, hogy kaját is csináljak magamnak, majd holnap reggel, inkább aludjam ki magam.

VASÁRNAP

És most sikerült is. Majdnem 8 órát aludtam, és jelentem, a lábam is kipihente magát. El is tudtam készülni mindennel, viszont az igazat megvallva, most nem nagyon törtem magam azon, hogy odaérjek 8-ra. Akármennyire is lelkesen indultam neki a napnak, és imádom a Nintendót, azért megvan bennem az az érzés, hogy ha azok nem érnek oda 8-ra, akik berendelnek minket akkorra, akkor miért menjek be? Főleg, hogy nem is tudunk addig semmit csinálni, mert ma nem a stand volt elzárva, hanem középen az elkerített rész, ami szintén öltözőként és pihenőként funkcionál. Többek között, meg ott vannak a Nintendós cuccok elraktározva.

Ennek ellenére azért ahogy elkészültem, elindultam, és igazából ezen a napon, a 3-as villamosnál láttam azt, hogy mennyire fontos megszervezni a hétvégi utazást, mert a vasárnap reggel a villamos csak 20 percenként járt. De sikerült úgy összehangolni, hogy bár késtem, de az csak pár perces volt. Meg jöttek utánam is emberek. Amíg nem jöttek meg a csehek, addig ott ültünk előtte. Minden egyes percét megbecsültük az ülő életmódnak. Kb. 8.30-ra érkeztek meg a csehek, tapsoltam nekik, még egy "el se hiszem" szöveget is kiejtettem a számon. Egyébként nagyon rendesek, segítőkészek, lehetett velük beszélgetni, csak ez az egy. De semmiség, vágjunk bele a mai napnak.

Most is el tudtunk készülni rendesen 9-re, nem is kellett sokat várni, jött az első ember nem sokkal 9 óra után. Ma is ugyanúgy csináltam a dolgomat, minden jól ment. Bár ma is volt egy kis "áramszünet" a fejemben, igyekeztem áthidalni azt a részt, és menni tovább.

Sokan nem tehetnek róla, de igazából unalmas volt annyiszor elmagyarázni, hogy az A-gombbal lépünk be a játékba. Mindenki eszeveszett módon nyomkodja a B-gombot, mert az XBOX-on úgy van a gombok kialakítása, hogy alul van az A-gomb, és ebbe zavarodnak bele sokan. A vicces az, hogy a Nintendo ezen gombkiosztását, még a Super Nintendónál találták ki, de ott tényleg a B-gomb volt az "elfogadó"-gomb, amivel beléptünk a játékba. Csak aztán a Nintendo 64-nél és a GameCube-nál megvariálták a gombokat, az A-gomb lett az "aktiváló"-gomb. Aztán ez megmaradt, az más kérdés volt, hogy az A-gomb visszakerült jobb oldalra, ahogy eredetileg. Amúgy én is belezavarodok, mert Wii U-n is már ez a gombkiosztás volt, és amikor Super Nintendo vagy Nintendo 64 játékkal játszok, módszeresen összekeverem én is. Úgyhogy a Nintendo nemcsak az XBOX-osokat, hanem a saját táborát is sikeresen összezavarja. Úgyhogy semmi gond, csak sokszor ugyanazt elmondani volt unalmas. Egyszer, amikor mélyponton voltam mentálisan, odajött egy srác, akin mondjuk olyan nagy lelkesedést nem láttam, ő is a B-gombbal akart mindig belépni a játékba. Na mondom, lássuk, hogy feltalálja-e magát (mert van, aki rájön magától). De csak nyomkodta a B-gombot, végül otthagyta az egészet. Egy idő után már teljesítménynek tituláltam azt, aki magától az A-gombbal lép be a játékba.

Nem akaszkodtam rá mindenkire. Akinél láttam, hogy magabiztosan kezeli a Switch-et és a játékot, annak nem szóltam semmit, legfeljebb üdvözöltem, de hagytam játszani. De akinél bizonytalanságot láttam, attól megkérdeztem, hogy mennyire ismeri a játékot. Annak elmagyaráztam az alapokat. És nekik is ment a játék. A legfurcsább az a fiú volt, szegény, akinek a jobb kezén hiányzott a hüvelykujja. Furcsán tudta irányítani a játékot, nem is tudott egyszerre gyorsulni, meg a kanyarokban farolni. Amúgy jó érzés volt ma is látni az érdeklődést az embereken, mondtam is a többieknek, hogy olyan népszerűek vagyunk, mint a PlayStation stand. Bagszi egyből rámondta, hogy sokkal népszerűbbek. Kell az új lendület, kell az, hogy ne a casual vonalat fogjuk meg, hanem a valódi játékai miatt szeressék az emberek a Nintendót.

Ma is sokat beszéltünk a lábunk állapotáról, főleg a nap végén. Volt is olyan érzésem, hogy ez a munka egyfajta "bajtársi" kapcsolatot hozott létre. Meg minden promóter értett a Nintendóhoz. Azt gondolom, hogy azért is voltunk népszerűek, mert minden kérdésre tudtunk válaszolni, és fel tudtuk kelteni az emberek érdeklődését a Nintendo irányába. Úgy tűnik, ez sokat számít. Lehet választani, hogy dekoratív hölgyek promotálják a játékokat, akik semmit nem értenek hozzá, vagy olyanok, akik külsőre "csak" emberek, de amúgy értik a dolgukat. Szerintem ebben az esetben az utóbbi a fontosabb, inkább a játék maradjon meg az emberekben (elsősorban pasikról beszélek most), és nem az, hogy milyen szexi csajok mutatták be azokat, aztán majd diszkrét helyen mit csinálnak magukban a fiúk.

Ez a nap is hasonlóképp telt, mint az előző, vasárnap hamarabb kezdtek el fogyatkozni az emberek. Vasárnap is 19 óráig tartott a rendezvény, de már 17.30 körül látványosan fogyasztkoztak az emberek. Így már 18 óra után engedélyeztük magunknak, hogy leüljünk. Kincset ért. Mondjuk onnan felállni volt kínszenvedés utána. Az utolsó órában már kevesen jöttek hozzánk, viszont akik jöttek, azoknál láttam, hogy tudják az irányítást, játszanak hát. 19 óra után konzolokat lekapcsoltuk, készítettünk egy közös képet, kaptunk egy kisebb ajándékot, majd haza lehetett menni. Semmiképp nem Amiibókra kell gondolni, meg ilyenek, hanem például Nintendós törlőkendő, nyakbaakasztó. A nyakbaakasztón kicsit ki voltunk akadva, mert a munka alatt egy sima piros volt a nyakunkban, amin a névtáblánk volt, aztán kaptunk egy Super Mario Odyssey-set, hogy miért nem ezzel promotálhattuk a Nintendót? Sokkal menőbb lett volna.

ÖSSZEGZÉS

Nagyon jól éreztem magam ezen a hétvégén, és azt mondom, hogy a nehézségeivel együtt csinálnám, ha lesz rá lehetőség, és elégedettek voltak velem.

Hogy milyen volt a rendezvény? Először voltam PlayIT-en, és azt mondom, hogy hála istennek, hogy végül nem kellett jegyet venni rá. Ugyanis terveztem eljönni rá, de mindenképp csak a legegyszerűbb hétvégi 5.000 forintos jegyet vettem volna meg. Viszont összességében azt láttam, hogy ennyit biztosan nem ért meg a rendezvény. Egyrészről nagyon érdemleges programot nem láttam. Az meg, hogy YouTuberek mit csinálnak, az engem nem érdekel, mert semmire nem tartom a "munkásságukat". Másrészt, ami meglepett, hogy nagyon sok volt a gyerek a rendezvényen. Most ezt azért tartom durvának, mert ugye akkor a szülőknek is jönni kell. Sokszor láttam azt, hogy a szülők a háttérben figyelték, ahogy a gyerek játszik, amúgy a konzolhoz nem nyúltak. Meg úgy kérdezgették, hogy mi ez a konzol, mennyibe kerül. Volt olyan, aki kiakadt a 100.000 forintos áron, hogy egy gyerektől ennyit elkérni... Most hadd ne mondjam vissza, hogy amikor okostelefont látok a gyereknél, azt nem kellett kifizetni? Szóval, ha a szülőnek is jönni kell, akkor nekik is jegyet kell venni, ami az egy személyre szóló (akit valóban érdekel) jegyár többszöröse. És akkor ne is beszéljünk arról, hogy sok gyereknek Deluxe, meg Collector's jegye volt. Állítom, hogy a PlayIT jegyeinek legalább 40%-át kísérők vették meg, hát nem csoda, hogy például a YouTuberek voltak a vendégek, hiszen ők a mai gyerekek sztárjai, a célközönség pedig a gyerekek lettek, hiszen a kísérőkkel sokkal több jegyet el lehetett adni. Nem utolsósorban a gyerekek sokkal manipulálhatóbbak, még nem tudják kezelni a pénzt, mint egy felnőtt, ezért sok esetben nem is érzékelik, hogy a Switch-nek az a bizonyos 100.000 forintos ára, az valójában mennyi. Úgyhogy sem a programok miatt nem érte volna meg az 5.000 forintos árat, sem az elvvel nem értek egyet. Játékokat meg más módon is ki lehet próbálni. De a munkának nagyon örültem. Képek nem általam, de készültek. Ha találok majd, akkor belinkelem ide.

Most, hogy az okostelefonom szervizben van, többet játszok a Nintendo 3DS-sel. Ugyanis egy Nokia 106-os mobiltelefon helyettesíti, és bár szeretem, nem lehet rajta sokmindent csinálni.

Így újra elővettem a Nintendo 3DS-t, és azon játszok. Egyrészt alkalomadtán azon játszok UNO-t (megjelent DSiWare-re is, ugyanaz a cél fejlesztette, mely később az okostelefonos változatot is), meg elővettem a New Super Mario Bros.-t. Azt a mentésemet viszem tovább, amelyik még nincs végigjátszva, hogy meglegyen a felfedezés élménye. Hiszen eléggé régen játszottam vele, így valamilyen szinten újra felfedezem. Az 5. világban volt ez a mentés. Volt itt némi nehézségem, a szellemházban bénáztam el a dolgot, Broozer-rel voltak problémák. Ő a bokszoló szellem, legtöbbször a második nagy érme megszerzésénél haláloztam el. Oda egy ajtó vezet, és csak egy "kijelzőnyi" a tér. Hat Broozer közelít feléd, az érme meg legfelül van, a többit meg lehet sejteni. Ez sokáig nem akart sikerülni, de aztán csak ráéreztem, hogy kell ezt jól megcsinálni, és végül meglett. Végül az 5. világ meglett, most a hatodikat fogom elkezdeni.

Ahogy néztem az Activity Log-ban a statisztikát, azt láttam, hogy a WarioWare: Touched! játékban már nem hiányzott sok, hogy meglegyen a 10 óra, ezzel is próbálkoztam. Végül ma, a 85-ös buszon meglett. A busznak az egyik játék okán van jelentőssége. Wario alapjátékaiban próbáltam erősíteni, és valami olyat láttam, amire nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna. Wario játékainak "Boss játéka" az, amikor legyeket kell üvegen keresztül lecsapni. Ügyesnek kell lenni, mert túl sokszor csapunk az üvegre, akkor az betörik, és mi vesztünk. Ezt sikerült elérni a buszon, mert az rázkódott, és többször akaratlanul is rácsaptam az üvegre a játékban. Egyszer betört, pedig már csak egy légy maradt. Most az történt, hogy ez a légy közel jött hozzám, nagy lett, emberi szeme lett, és kinevetett. Úgy megrémültem a látványtól, hogy kiesett a kezemből a 3DS. Szerencse, hogy ültem, mert biztos, hogy látványosabb lett volna, ahogy megijedek. Nem emlékszem arra, hogy ilyet láttam volna, mert biztos, hogy akkor is hasonlóképp reagáltam volna. Ugyanis valóságosnak mutatkozott a légy, és egyébként is hajlamos vagyok azon megijedni a hasonló dolgokon, de most azt hittem, hogy meghackelték a 3DS-t, és tényleg felém jön az a légy. Komolyan megijesztett.

Hasonló utoljára 2010 januárjában történt, amikor végigvittem a New Super Mario Bros. Wii-t. Akkor ugye az van, hogy többször le kell győzni Bowsert. De ezt akkor nem tudtam, legfeljebb sejthettem, hiszen ez trend a Nintendónál. A lényeg az, hogy amikor először harcolunk meg Bowserrel, akkor felül egy kalitkában látjuk Hercegnőt, amint háttal áll nekünk, és eltakarja az arcát. Teljesen logikusnak tűnik, hiszen fél Bowsertől. Amikor legyőztük, akkor Hercegnő megfordul, és kiderül, hogy a Hercegnő ruhában egy Kamek volt. Ez is olyan szinten megijesztett, hogy kiesett a Wiimote a kezemből, és le kellett állítani a játékot, mert teljesen kihagyott az agyam is. Az ijedtségemet ráadásul tetézte az, hogy hajnali fél 2 körül volt, töksötét, így aztán még emlékezetesebb volt a jelenet. Pár perc alatt azért sikerült annyira összeszedni magam, hogy befejezzem a játékot, és végső csapást mérjek Bowserre. Emiatt a jelenet miatt dupla volt a bosszúvágyam, és bizony nem kegyelmeztem, amikor eljött az idő. Emlékszem, még ekkor is gyanúsan néztem Hercegnőt, hogy na most mivé fog változni? Szerencsére ekkor már nem volt semmi, csak az ending jött.

De látszik, hogy nemcsak a PlayStation-re és XBOX-ra megjelenő Resident Evil és hasonló horrorjátékok lehetnek ijesztőek. Pont, hogy a Nintendo csinálja a legijesztőbb játékokat, mert a legkevésbé sem számítasz rémisztő jelenetekre, és bejönnek.

Nálam november 5-én kezdődik el a karácsonyi szezon, és ezt a Nintendo 3DS-en is láthatóvá teszem. Megvan mind a három Mariós karácsonyi menü téma november 5-étől január 1-jéig ezeket használom.

Továbbra is azt gondolom, hogy a Nintendo elrontotta a Wii U és a Nintendo 3DS esetében a Virtual Console-t. A retro asztali konzolok játékait kellett volna Wii U-ra tenni (ahogy ez meg is van, csak 3DS-re feleslegesen vannak), Nintendo 3DS-re pedig a Game Boy Advance és Nintendo DS játékait kitenni 8ahogy fent vannak a Game Boy és a Game Boy Color játékai is). Addig jó ötlet volt TV-n kézikonzolos játékkal játszani, amíg ott volt Super Nintendóra a Super Game Boy, illetve Nintendo GameCube-on a Game Boy Player, de azt gondolom, hogy Switchen lesz majd értelme mindegyik retro konzol játékait feltenni, mert azt TV-n is játszhatjuk, és bárhová magunkkal vihetjük, míg a Wii U esetében a GamePad-nek mindig a konzol "vonzáskörzetében" kell lennie, így ott retro hordozható játékokkal nem játszhatok pl. vonaton. De azért vettem néhány régi hordozható játékot, hogy lássam, hogy néz ki. Gyászosan. 32"-os Full HD (és nem Full DS, ahogy félregépeltem -_-) TV-n rettenetesen pixelesek a játékok, mondjuk DS játékok esetében több megjelenítési lehetőség van, de nem sikerült megtalálni az optimálisat. A sok rossz közül a legkisebb rossz a Full Screen megjelenítés. Ekkor a DS felső kijelzője látható TV-n, az alsó kijelző képe pedig a Wii U GamePad-en, és a pixelek megjelenítését "smooth"-ra állítom, akkor egész elfogadható a kép minősége. De azért gyönyörűen meglátszik, hogy a DS annak idején milyen olcsó költségvetésű konzol volt, rettenetes volt a felbontása.

De képeket szerencsére a hordozható játékokból is lehet csinálni. A Mario Kart DS-sel próbáltam, hogy lehet jó képeket csinálni. Ugyanis a több megjelenítés több képkészítési lehetőséget biztosít, csak mivel a képeket fix méretben lehet a Miiverse-re feltölteni (800×450), ezért ami viszonylag jól néz ki TV-n, az kicsinyítve nem az igazi. Nem csináltam mindegyik megjelenítésről képet, mert van olyan, ami önmagában csőd, de néhánnyal érdemes volt foglalkozni, persze a végeredmény bizonyos esetekben nem olyan jó, mint ahogy TV-n látszik.

Az első:

Na ez a Full Screen megjelenítés, csak a GamePad-en látható alsó kijelző képéről csináltam képet. Ez így néz ki. 50cc Mushroom Cup pálya eredménye látható. Ha ki akarom emelni az alsó kijelzőn látottat, akkor érdemes így csinálni képet.

A második már sokkal érdekesebb lenne, ha az "apró betűs részt" is lehetne látni.

Lehetne úgy is játszani, a TV-n az eredeti Nintendo DS konzol látható, annak kijelzőjén a játék, amivel játszunk. Bár a TV-n viszonylag jól látszik a játék, mégsem tetszik ez a megjelenítés, mert csak a TV-nek egy kis része van csak kihasználva, a többi része feketén marad.

A harmadik is érdekes, csak ennek a képe is kifogásolható.

Kifejezetten tetszik az ötlet, hogy a TV bal oldalán nagyban látható a Nintendo DS felső kijelzőjének a képe, jobb oldalt alul pedig kicsiben az alsó kijelző képe. Ez TV-ben egész jól látható, csak a kép fix felbontása miatt a kicsi kép tartalma eléggé rosszul látható. Megvan egyébként ennek az "ellentettje" is, amikor a felső kijelző képe látható kicsiben a bal-felső sarokban, jobb oldalt pedig nagyban az alsó kijelző képe. Ennek az az érdekessége, hogy a kis kép 1:1 pixelarányban látható a GamePad-en, és döbbenet, hogy milyen kicsi. Ez azt jelzi, hogy a DS pixelsűrűsége milyen kicsi volt.

Az utolsó kettő együtt értelmezendő, mert egyszerre csináltam a TV-n és a GamePad-en látható képből, ki is derül, hogy miért. A TV-n ez látszik:

Ez sem lenne rossz, de ennek nemcsak az a baja, hogy a kép nagyrésze nincs kihasználva, hanem az is, hogy a GamePad-en oldalra fordítottan látszik a kép. Ez irányítás szempontjából borzasztó, ugyanis ezáltal úgy értelmezi a GamePad-ről a játékot, hogy azt állítva tartjuk (mert a kép úgy vagy egyenesben), ezért az irányítás is ezzel együtt elmozdul. Ez nemcsak azért problémás, mert akkor a Control Pad alsó gombja lesz a jobb oldali gomb (tehát az alsóval lehet jobbra kanyarodni), hanem állítva tartva a GamePad-et alul kell kanyarodni, az akciógombok meg felül vannak, ezen felül az L- és R gombok is oldalra kerülnek, és mire aggyal megszokjuk, hogy akkor most mi hol van, addigra a konzol normális tartása lesz a furcsa. De írták is, hogy ez a kép akkor jó, amikor az érintőképernyő dominál. Például a Brain Training esetében. Mario Kart DS-ezni valóságos bűvészet lenne.

Ellenben képkészítésre ez a legjobb, mert akkor a GamePad képe így néz ki:

A kép nyilván oldalára fektetve látszik, de egy egyszerű elforgatással megszületik a legoptimálisabb kép, mely a legjobban van kihasználva. Ami jó, hogy a GamePad képe is 800×450-es felbontásban látható, ugyanabban a képminőségben, így ez a legjobb, csak játékra alkalmatlan.

Játékra leginkább az itt felsoroltak közül az első tetszik a legjobban, amikor TV-n látjuk a teljes felső kijelzőt, GamePad-en az egész alsó kijelzőt, így ott lehet rajta alakítani. Csak ha képet akarok csinálni, akkor váltani a Virtual Console menüjében a megjelenítések között. Amúgy sikerült megtalálni a megfelelőt, és szerencsére lehet úgy állítani a képet, hogy viszonylag jól nézzen ki, ebben segít az is, hogy a pixelek megjelenítését lehet smooth-ra állítani. De ez akkor is Nintendo 3DS-en lenne a legjobb.