Meglepődtem, amikor láttam, hogy 13 év után új albummal jelentkezett a Nox. Szerettem őket annak idején, most is őrzöm a CD-iket, kazettáikat. Úgy olvastam, hogy az együttes véglegesen feloszlott, és mivel Péter-Szabó Szilvia időközben önállóan jelentetett meg stúdióalbumokat, lezártnak gondoltam a Nox történetét a magyar popzenei életben. Ehhez képest visszatértek és új albummal jelentkeztek.
Stilszerű a "Főnix" cím, kíváncsi voltam, hogy mivel születtek újjá. Első végighallgatásra nem rossz, vannak dalok, amik emlékeztetnek arra, hogy miért is szerettem annak idején az együttest. De az album összességében erősen félkész érzetet ad. 11 dal összesen 40 perc... Nem rajongok a rövid albumokért és ez az album bizonyítja, hogy miért. Több olyan dal is van az albumon (például a "Hazaút" és a "Boldog" című dalok), melyeknél azt érzékeltem, hogy nem ért véget a dal, csak abbahagyták. Lazán továbbgondoltam magamban, azok a dalok lehettek volna akár 5-6 perc hosszúak is.
Mert az világos, hogy egy dal akkor lesz rádióbarát, ha nem (sokkal) hosszabb 3 percnél, adott esetben könnyed, vidám hangulatú. Tehát beleillik a kereskedelmi rádió miliőjébe. De egy album más abból a szempontból, hogy azt jellemzően azok hallgatják, akiket jobban érdekel az adott előadó munkássága. És persze, vannak olyan gondolatok, amiket ki lehet fejezni 2-3 percben is, azokat nem érdemes túlspilázni. De vannak olyan témák, amiket szövegileg és zeneileg is komolyan ki kell dolgozni ahhoz, hogy dal formájában teljes értékű legyen. Nagyon tudom becsülni azokat az előadókat, akik az elejétől a végéig ki tudnak tölteni tartalommal akár 7-8 perc hosszú dalokat is.
Ezen a Nox albumon is bőven megfért volna egy-egy hosszú dal, és akkor sokkal jobb lett volna az összkép. Azzal nincs bajom, ha egy-két rövidebb rádióbarátabb dal egy lemezen. A rádiókban felhangzott dalok lényegében olyanok, mintha egy társaságban csak a jópoziós énemet mutatom meg. Külön leleményes az, ha valaki az egyéniségét is megmutatja ezekben a dalokban. De albumot jellemzően azok vesznek, akiket komolyabban érdekel az adott előadó munkássága. Mondhatjuk erre azt is, hogy barátságot kötünk velük, akivel megosztjuk a személyes gondolatainkat úgy, ahogy azt gondoljuk. Ezek lehetnek azok a komolyabb, komplexebb témát feldolgozó, hosszú dalok. De egy 40 perces album inkább emlékeztet a rohanó világunkra, ahol nincs idő egymásra. Vagy akár mondhatnám a közösségi oldalak hatásait is, hogy túl sok információ vár még rám, nincs időm fél percesnél hosszab videót megnézni, pár sornál hosszabb írást olvasni. És egy ilyen félkész albumért elkérnek 6.499 forintot... Az új Ganxsta Zolee album volt 2.399 forint és az sokkal tartalmasabb volt. Azt minden további nélkül megvettem, de ha a Nox CD marad ezen az áron, akkor marad a boltok polcain is. Kár érte, pedig most is szívesen veszek CD-ket. Akár magyart is, ha annak megfelelő minőségű.
Nem az a fajta vagyok, aki a télből a nyárba vágyik, szeretem megélni az adott évszakot a maga valójában. Viszont ez az album, amiről most írni fogok, október végén jelent meg, és hiába vannak rajta tüzes dalok, melyek inkább a nyarat idézik, a megjelenése miatt ilyentájt hallgattam annak idején, mert ezt az időszakot idézi bennem az album.
Ezen a karácsonyon ezzel az albummal szeretnék megemlékezni az ünnepekre. A Nox 2004-ben egy Mini-albummal (vagy EP, kinek hogy tetszik) jelentkezett, melyen 6 karácsonyi dal hallgató. Mindegyik nagyon szép, ez az album egyben elővetített némi változást. Az első két album népdalokat és a népi hangszerekkel ennek hangulatát idézte. A népi hangszerek ugyan megmaradtak, de a fantasy és a kaland, mint téma került előtérbe. Ennek előjelei hallhatók, így ez az album átmenetet képez.
Az utóbbi időkben kicsit többet hallgatok magyar- és nyugati zenét, de csak oda jutok magamban, hogy megmaradok a japán zene mellett, mert sehol nem hallom azt a minőséget, amit megszoktam a kedvenc japán előadóimtól. De azért elővettem az egyik volt kedvenc magyar együttesemnek a Nox-nak néhány albumát, és most is nagyon jó hallgatni őket. Kicsit elmélkednék az együttesről, mielőtt kitérnék az albumra konkrétan.
Mellesleg autogramkártyám is van. 2004 júniusában a Csaba Centerben koncerteztek, és annak végén osztogatták. Hogy mennyire szerettem őket, az jelzi, hogy még akkor is csaptam a tenyeremet nekik, amikor már nagyon fájt és csípett. Hatalmas élmény volt, nagyon átjött a hangulat. Ha jól emlékszem még élő is volt a koncert, volt néhány zenész. De jó érzésekkel gondolok vissza rá.
Tegnap megvettem a Nox: Ragyogás koncert DVD-t, és mit ne mondjak? A Nox rajongásom a százszorosára hágott eme fantasztikus koncert hatására!