A nyúlkirály

2010. március 23. 18:42 - supermario4ever

a_nyulkiraly.jpgBaráti körömben nagy sikert aratott a Mariós könyv, megmosolyogtuk a Mariós neveket. Aki nem tudta, egy gyors talpaló:

  • Csipi - Toad
  • Csipilla Hercegnő - Peach
  • Szemlesüti - Shyguy

Hirtelen ennyi jutott eszembe, amiről tudom, hogy problematikus volt. De ha valaki nem tudott valamit, akkor írjon, és megmondom, hogy melyik volt ő.

Ez nagyon jó kötet egyébként. Betekintést nyerhetünk a Gomba Birodalom olimpiájába.

-      Vigyázat odalent! – Kiáltja Luigi
Fejest ugrik a Főcsatornába, amelynek nyílása a padló közepén tátong a Mario Fivérek vízvezeték-szerelő műhelyében. Zuhan a gőzös sötétségben, csöpögő csapok. sivító szelepek és kósza alligátorok világító szemei mellett. Perceken belül a brooklyni vízvezeték-szerelő boltból a Csiperke Királyságba ér, mely mélyen a föld alatt terül el. Puff! Luigi kiesik a vastag fémcső alsó falán pont egy három szivacsos, rózsaszín gombára.
-      2 perc 58 másodperc! – mondja a vízvezeték-szerelő a stopperórájára pillantva. – Nem is rossz idő!
Kivételesen most nem siet annyira, mint máskor, ha a Csiperke Királyságba jön. Általában Luigi és bátyja, Mario azért jönnek le ebbe a rejtelmes országba, hogy megmentsék Csipilla Hercegnőt, vagy a palotát, vagy valami ehhez hasonló hőstettet hajtsanak végre. De a mai utazás csak szórakozás.
-      Terítsétek ki a pokrócokat, és kezdjétek sütni a picikéket! – Énekli a magas, vékony vízvezeték-szerelő. – Már majdnem ebédidő van.
Luigi megpödri fekete bajszát, kiegyenesíti a zöld munkaruhájának pántját és elindul a téglajárdán, mely behálózza a Csiperke Királyságot. Végigszökdécsel az úton kis kőpiramisok mellett, amelyek sehova nem vezetnek. A feje felett levő téglapárkányokat és fém kérdőjel-kockákat valami titokzatos erő tartja a levegőben.
-      Ah! – sóhajt fel Luigi – Gyönyörű idő van a kiránduláshoz!
Leveszi a zöld sapkáját, hogy a Nap melegítse a feje búbját. Ebben a pillanatban két Goomba ugrik ki a bokrokból, és Luigi lába elé rohannak.
-      Gazemberek! – mondja Luigi.
Könnyedén odébbszökken, pontosan a kis barna állatkák lapos fejére. Azok ijedten rohannak vissza a bokrok közé. A vízvezeték-szerelő megáll meg halom rozsdás cső mellett.
-      Eldugtam ide néhány szerszámot, amikor utoljára lent voltam – mondja – Sohasem lehet tudni, mikor lesz rájuk szüksége az embernek. Hol is hagytam a szárnyakat, amiket a Hercegnőtől kaptam? A bal csőben? Vagy a jobb csőben?
Luigi meglátja a barátait a domb tetején.
-      Szevasztok fiúk! – kiáltja, és leszökken a járdáról – Kimaradtam valami finomságból?
Ahogy felfelé baktat a dombon, fényes pénzérméket vesz észre a kékeszöld.
-      Hé! – kiált fel – Ma szerencsés napom van!
Zsebre vágja az érméket és továbbmegy. Luigi bátyja, a még híresebb Mario, ott üldögél egy pléden őfelségével, Csipilla Hercegnővel. Már alig van előttük valami az ebédből. Luigi vágyakozva nézi a hatalmas „mindentbele” pizza maradványait. Már csak egy halom morzsa és néhány szardínia maradt, amelyeket Csipilla finnyáskodva félredobott a saját szeletéből.
-      Öcskös – mondja Mario – Ha nem aludnál minden nap délig, nem lennének ilyen gondjaid! – Jóízűen csettint és lenyeli az utolsó falat sajtos meleg szendvicset.
-      Jó napot Luigi! – Köszönti a Hercegnő. Finoman kortyol egyet tölcsér alakú teáscsészéjéből. – Mario épp arról mesélt, hogyan mentette meg a kansasbeli Topeka városkát az árvíztől.
Luigi épp közbe akart szólni, hogy ő, és nem a bátyja volt az, aki az utolsó pillanatban kihúzta a dugót az óriás fürdőkádból és így elvezette a hatalmas mennyiségű vizet. Ám ekkor hirtelen vékony sivítás hallatszik. Egy piros, pöttyös turbánt viselő 60 centiméter gomba jelenik meg a domb lábánál.
-      Toad az! – mondja Mario és felugrik – És úgy tűnik, nem szórakozni jött!
-      Ez szörnyű, ez borzalmas, ez… ez nem jó! – sipítozik a közeledő Toad, a fő csiperinas. – Morton Koopa a palotában van, éktelen rendetlenséget csinál!
-      Pfúj! – mordult fel Mario. Egy újabb Koopa támadás! Úgy tűnik, valahányszor leütünk egyet, egy másik azonnal megjelenik.
-      Kösz, hogy figyelmeztettél minket Toad! – mondja a hercegnő.
A legudvariasabb királyi csiperke hangon szól a vízvezeték-szerelőkhöz:
-      Siessünk vissza a palotába, a királynak szüksége lehet a védelmemre.
-      Előrefutok! – ajánlja Mario - A királynak azonnal szüksége lehet a védelmemre.
-      Nem! – Kiált Luigi – Én gyorsabban odaérek.
Amikor Csipilla egy pillanatra elfordul, Luigi kinyújtja a nyelvét a bátyjára. Mario megragadja az egyik hideg, érintetlen szardíniát, és ráteszi az öccse nyelvére. Luigi undorodva köpi ki.
-      Menjünk mindannyian! – javasolja Toad
-      Hmm! – mondja a hercegnő, elgondolkodva – Egyszerűen nem tudom, mit tegyek.
-      Ott találkozunk! – szól Luigi és elrohan a palota felé. – Lehet, hogy Mario híresebb nálam és talán egy picit okosabb is – lihegi – De az biztos, hogy senki sem gyorsabb nálam!
Továbbrohan, átugrál az utána kapó teknőcökön és Goombákon, akik az útjába kerülnek. Most nincs ideje rendesen fejbe csapni őket. Hamarosan eléri a palota fehér márványfalait. Elugrál a királyi őrök mellett, akik mellesleg alszanak őrhelyeiken és végigrohan a folyosón a trónteremig.
-      Ajaj! – Szól Luigi, ahogy áttöri a masszív, zárt faajtókat.
A palota általában makulátlanul tiszta, Wooster, a fő csipersegéd aprólékos figyelmének köszönhetően. Wooster legszívesebben csak akkor engedne be valakit a trónterembe, ha előbb külön tisztasági vizsgálatnak vethetné alá. De Woosternek nyoma sincs, és ami még aggasztóbb, hogy a királyt sem látni sehol. Helyette Morton Koopa, egy nagy, felfegyverzett teknős mászkál a lakosztályban. Luigi döbbenten látja, hogy Marton belemártja a mancsát egy üvegbe, és egy maroknyi mogyoróvajat ken a királyi falakra.
-      Rrrrr! – morog Morton – Már rég nem szórakoztam ilyen jól!
Egyik kezében a rubinvégű pálcát tart, amelyet most végighúz a falon. Luigi a fülére tapasztja a kezét, hogy ne hallja a borzalmas hangot.
-      Hopp! – szól Morton, amikor észreveszi Luigit – Ideje indulnom! – Egy nyitott ablak felé lendül
Luigi a gonosz teknőc után ugrik.
-      Megvagy! – kiáltja.
Abban a pillanatban kapja el a teknőcöt, amikor az ki akar ugrani az ablakon. Mindketten a trónterem padlójára esnek. Luigi az egyik irányba gurul, Morton a másikba, a rubinvégű pálca az ajtó felé. Feltápászkodnak, egymásra néznek, a pálcára, majd ismét egymásra. Luigi előbb ugrik a pálcáért. Elkapja és az egyik sarokban bukfencezik vele.
-      Ha! – kiált diadalmasan és feltartja a pálcát.
Morton vicsorogva megfordul és kiugrik az ablakon. Luigi utána rohan, de már túl későn ér oda.
-      A fenébe! – motyog Luigi, miközben kinéz az ablakon.
Morton már nagyon messze, a Piranha bokrok között csúszkál. A teknőcfi átmegy a deszkahídon Vízföldre, átkapaszkodik a falon, és eltűnik.
-      Legalább van ez a pálcám. Kíváncsi vagyok, mire való? – morfondírozik Luigi
Megrándítja a vállát és a pálcát zikd munkaruhája zsebébe dugja. Észrevesz néhány érmét a padlón. Biztos Morton ejtette le, amikor menekült.
-      Ezeket megtartom – mondja Luigi. – Egy kisméretű sajtos pizzára elég lesz.
Abban a pillanatban lépteket hall a folyosó felől. Mario, Hercegnő és Toad rohantak be a terembe.
-      Mi történt? Kimaradtunk valamiből? – kérdezi Mario.
-      Hol van Morton? – faggatja Toad
Csipilla bevonul a terembe, átlép egy törött virágcserépen és egy üres királyi csokoládésdobozon. Kis rózsaszín cipői kopognak a márványpadlón. A királyi vörös szőnyegen a trónhoz vonul.
-      Hol van Wooster? – követeli
A fő csipersegéd kilép a hatalmas fa trón mögül.
-      Iii…itt, Felség! – dadogja.
-      Nem hagyhatom el a palotát anélkül, hogy minden tönkre ne menjen? – morog a hercegnő.
Megigazítja arany és smaragd függőjének láncát, és dühösen néz körül, hogy milyen károkat okoztak még.
-      Hmm! … Felség! – Sipít Wooster
Kezét a háta mögé rejti és idegesen táncol egyik lábáról a másikra.
-      Még nem hagytam abba a panaszkodást! – csattan fel a hercegnő. Fel-alá járkál és egyre dühösebb lesz. – Hol a szörfdeszkám? Az ékszerdobozom a földön van! A húrok hiányoznak a teniszütőmről. Hé, várj egy pillanatot! – Megáll egy pillanatra és körbenéz – Hol van az apám?
-      Ezt akartam említeni felségednek – motyogja Wooster.
A fő csipersegéd előhúzza az egyik kezét a háta mögül. Egy kis fehér nyuszit tart fel. Az állat rugdalózik, de Wooster erősen tartja. Luigi észreveszi, hogy a nyúlnak vékony fekete bajsza van, és csöppnyi hagyma alakú koronája. A nyuszi zavartnak tűnik.
-      A király! – hápog Luigi
-      A garázsban voltam, a királyi légcsöveket csomóztam ki – nyögi Wooster. – Amíg nem voltam itt, az a szörnyű teknőc átváltoztatta a királyt a pálcájával.
-      Hapci! – tüsszent Mario – Allergiás vagyok a nyúlszőrre.
-      Csodálatos – Mondja Csipilla – Azonnal meg kell szereznünk a varászpálcát!
-      Nyugi Hercegnő – mondja Luigi – Aggodalomra semmi ok. A rendelkezésére állok.
Luigi összeüti a vízvezeték-szerelő csizmáját és megvárja, amíg mindenki rá figyel.
-      Mindenki maradjon nyugodt! – jelenti be – A fiatalabb, csinosabb vízvezeték-szerelő itt van. Tehát minden rendben van.
-      Ez meg mit jelentsen? – Kérdezi Mario.
Még mindig szipog a nyúlszőr miatt. Luigi megpödri fekete bajszát.
-      Csak beszélgettem egy kicsit Morton Koopával – magyarázza – Meggyőztem, hogy ööööö „adja kölcsön” a pálcáját. Amikor készen álltok, vissza tudom változtatni a királyt rövidfülű alakjába.
-      Ne siesd el – mondja Toad miközben a király a puha, fehér szőrét simogatja – Olyan aranyos így!
A szőrös uralkodó beleharap Toad ujjába.
-      Jaaaj! – Kiált fel Toad.
-      Talán jobb lenne, ha túlesnénk rajta – javasolja a Hercegnő
-      Ne félj drágám, itt van a vízvezeték-szerelő a varázs felszereléssel. – énekli Luigi amint odaugrál a trónhoz
A hercegnő odahajol Marióhoz.
-      mindig így szokott viselkedni? – suttogja
-      Á! – Mario megrázza a fejét – Ennél sokkal furcsában
Luigi kihúzza a rubinvégű pálcát a munkaruhája zsebéből.
-      Tudjátok ilyet még soha nem használtam. – mondja – De nem lehet sokkal nehezebb használni egy csőfogónál.
Wooster kartávolságra tartja a nyulat.
-      Remélem, nem lesz véres a dolog – morogja.
Luigi meglengeti a pálcát. A nyúlkirály pislog, de semmi nem történik.
-      Mondj egy varázsigét! – javasolja a hercegnő.
-      Igen, például Alakazoom! – Teszi hozzá Toad
-      Nem azt akartad mondani, hogy Alakazam? – Kérdezi Csipilla
-      Talán azt, hogy „siess”! – mondja Mario türelmetlenül.
-      Rendben fiúk, rajta! – Kiált Luigi.
Még egyszer meglengeti a rubin pálcát. Ezúttal a varázsigét is mondja.
-      Alakazoom! – kiáltja Luigi és drámaian meglengeti a rubinvégű pálcát. Vakító, vörös fény lő ki a pálca végéből és robbanás rázza meg a szobát. A sűrű fekete füst beborítja a nyúlkirályt.
-      Haapci! Haaapci! Hapci! – Mario már nem bírja visszatartani a tüsszentéseit.
Lassan eloszlik a füst. Egy hatalmas, három méter magas nyúl áll Wooster mellett.
-      Hmmm! – mondja Luigi. Tekergeti és vizsgálgatja a kezében lévő pálca fanyelét. – Ezek szerint a pálca csak egy irányban működik!
A király felemeli egyik hatalmas, szőrös mancsát és elkezdi vakarni óriási füleit. Arany koronája zajosan gurul végig a trónterem padlóján. A vakarózás nagy szelet kavar a helyiségben.
-      Most mit csináljunk? – Kérdezi a Hercegnő elkeseredetten.
Egyik kezével a koronáját fogja, nehogy leessen a fejéről.
-      Lehet, hogy még egyszer próbálkoznom kellene a pálcával – javasolja Luigi
-      Ne legyél ostoba vízvezeték-szerelő! – Vág vissza Mario – Meg kell keresnünk Morton Koopát, hogy visszaváltoztassa a királyt.
Ekkor a király abbahagyja a vakarózást. A szél megszűnik. Mario megpróbálja elvenni a pálcát az öccsétől, de Luigi félreugrik.
-      Gyere Luigi! – mondja Mario végül. – Vagy próbáld meg még egyszer a pálcával, vagy tűnjünk el innen! – Megdörzsöli viszkető, könnyező szemét. – De siessünk, kezd megint előjönni az allergiám.
-      Bízzatok mindent rám! – mondja Luigi – Elkapom azt a disznó koopát, gyorsabban, mint ahogy hat Shyguy eltöm egy lefolyót.
-      Ne pazarold ránk a költészetet. Csak azt mondd meg, hogy tudjuk Aput visszaváltoztatni. – mondja a hercegnő
-      Várjatok meg! – kiáltja Toad, és Luigi után fut.
Az ablakra mutat. A vízföldi híd látszik a messzeségben.
-      Meg tudom mutatni hol lakik Morton Koopa!
Luigi int Toadnak, hogy jöhet.
-      Én is jövök – mondja Mario – Sohasem tudhatjátok, mikor lehet szükség rám.
-      Bátyus – mondja Luigi – Miért nem hagyod, hogy egyszer más legyen a hős?
-      Jól van – egyezik bele Mario – Te menj, és keresd meg Morton Koopát, és itt maradok, és – hapci – tüsszögök.
Wooster egy nagy, orr alakú dobozban papír zsebkendőt nyom a kezébe.
-      Kösz – mondja Mario
Luigi és Toad kimászik az ablakon. A palota melletti csipkebokortól sáros, háromujjú lábnyomok vezetnek Vízföld felé. A nyomot könnyű követni. Morton nemcsak lábnyomokat hagyott maga után. A szemetes út teglafalak mellett és Piranha növényeken át vezet a távoli Vízföld felé. Abban a pillanatban, hogy Luigi és Toad átmennek a Vízföldre vezető hídon, a Csiperke Királyság fái, és völgyei eltűnnek. Ameddig a szem ellát, víz van, néhol egy-egy sziget, amelyek rozoga fahidak kötnek össze. A Csiperke Királyságban Luiginak gyakran fel kell venni a harcot a Koopa Troopákkal, vagy a Goombákkal. Ilyenek itt nincsenek. Helyette tele van Cheep Cheepekkel (ezek veszélyes repülőhalak, rákszerű karmokkal.)
-      Odanézz! – Kiált Toad izgatottan.
Lecsap egy Cheep Cheepet, és egy kis kocka alakú tárgyra mutat. Olyan, mintha egy doboz lebegne a vizen.
-      Nézzük meg! – javasolja Luigi
Közelebb mennek a furcsa lebegő tárgyakhoz. Ahogy beljebb mennek Vízföldre, egyre kevesebb a híd. Luigi és Toad egyik szigetről a másikra ugrálnak. Egy idő után már a szigetek is egyre messzebb vannak egymástól és a Cheep Cheepek is egyre nagyobbak. Az egyik Toad felé tart.
-      Jaj! – Sipít a fő csiperinas, amikor a bagolyfejű Cheep Cheep beleharap Toad fülébe.
-      Nem bírom tovább!
-      Jól van barátom – mondja Luigi – nyugodtan menj vissza. Majd én egyedül elintézem.
Toad elmenekül és Luigi egyedül megy tovább. Átugrik egy locsolócsövön, és kikerül egy csapat ugráló hólyagot. Felvesz néhány szétszóródott érmét az egyik kis homokos szigetről.
-      Biztos a Cheep Cheepek egyik áldozata ejtette le. – töpreng Luigi
A furcsa tárgy már csak néhány lépésre van.
-      Egy hajó – Állapítja meg Luigi.
A szigethez egy lakóhajó van kötve, körülötte fekete víz és szemeteszsákok lebegnek a felszínen.
-      Az az érzésem, hogy a Koopák a közelben vannak – Gondolja. Szimatol. Köhög. – Talán nem is olyan messze.
Luigi a lebegő kunyhó verandájára ugrik és bekopog.
-      Senki sincs itthon – mordul meg bent egy érces hang
-      Jól van – mondja Luigi vidáman – Akkor bemegyek és körülnézek
-      Azt már nem! – kiált ugyanaz a hang!
Az ajtó kinyílik és Morton Koopa jelenik meg. Három szál haja méltóságteljesen lobog a lágy vízföldi szellőben. Luigi átugorja az óriás teknőcöt és körbenéz a kabinban. Nem lát mást csak régi zoknikat és szemetet.
-      Elvarázsoltad a királyt egy pálcával! – vádolja Mortont – Mit akarsz tenni ez ügyben?
Kinyit egy dobozt és fintorogva elfordul a belőle áradó bűz miatt.
-      Hé, ne nyúlj a cuccaimhoz! – Ordít Morton, és megpróbálja elkapni Luigit.
De akárhányszor utánakap, a vízvezeték-szerelő félreugrik. Nemsokára Morton – aki nem valami híres a jó kondíciójáról – kezd kifáradni. Végül odatotyog a falon lévő dobozhoz, kinyitja a tetejét, és megnyom egy piros gombot.
-      Az mit csinál? – kérdezi Luigi és egy pillanatra megdermed.
-      Majd meglátod! – vicsorog Morton.
Csontos ujjával a lakóhajó egyik piszkos ablakára mutat. Az égen egy nagy fekete tárgy közeledik.
-      A halálhajó! – kiált Luigi – Már csak ez hiányzott!
A Koopa család lebegő csatahajója Morton csúszós bárkája fölé száll. Egy kalózhajó és egy körhinta keverékére hasonlít, propellerekkel és gázcsövekkel felszerelve. A fedélzeten Luigi meglátja Iggy Koopát, Morton egyik szörnyű öccsét. Ebben a pillanatba Morton kirohan az ajtón.
-      Gyere vissza de azonnal! – ordít Luigi.
A teknőc után rohan. Magasan a lakóhajó felett, Iggy leenged egy kötéllétrát Mortonnak. Valamit kiáltanak egymásnak Koopa nyelven, de amikor Iggy meglátja Luigit, hirtelen visszahúzza a létrát. A halálhajó gyorsan felemelkedik.
-      Húúúúú! – morog Morton – Az ember már az öccsére sem számíthat!
Beugrik a vízbe és sietve a szomszédos sziget felé úszik.
-      Ezt kikérem magamnak! – mondja Luigi – És az egyikőtökkel beszélni szeretnék!
Összeráncolja a homlokát, ahogy a távozó teknőcöket nézi.
-      De melyiket kövessem?
Egy hatalmas ugrással Luigi a levegőbe ugrik és elkapja az egyik girbe-gurba csövet, amely a Halálhajó aljáról lóg.
-      Kíváncsi vagyok, Mario ezt hogy csinálta volna meg! – gondolja Luigi
Óvatosan, az aszott fadeszkákba kapaszkodva felmászik a nagy hajó oldalán. Luigi nincs különösebb tériszonya, de azért inkább nem néz le. Rövid idő múlva már a tetején van. Átlendül a korláton a fedélzetre és gyorsan beugrik egy „Törékeny! Ejtsék el!” feliratú doboz mögé. Iggy Koopa a hajó kormányánál áll, fehér hátizsákkal a hátán. Úgy tűnik, a cingár teknőc nem veszi észre a vízvezeték-szerelőt.
-      Itt az alkalom – gondolja Luigi. A dobozok mögött bújkálva figyeli Iggyt. – Elijeszthetem a teknőcöt, és átvehetem a hajót. – Megáll és gondolkodik. – Vagy várjam meg, hogy mi történik?
-      Várjunk egy kicsit, hogy meglássuk, mi lesz! – gondolja Luigi
A ládák között marad, néha kinéz Iggy Koopára. Iggy a kormánnyal irányítja a hajót és közben dudorászik – persze hamisan. Úgy tűnik, hogy a halálhajó már több órája utazik a felhők között, Vízföld felett. Hirtelen a hajó előrebillen és egyenesen a víz felé tart.
-      Mi történik? – csúszik ki Luigi száján, ahogy nekiesik a korlátnak.
Erősen megragadja és kihajol rajta.
-      Jaj! – kiáltja A hajó a víz felé tart.
Luigi egyik kezével a korlátot, a másikkal a sapkáját markolja. Lélekben felkészül, hogy a hajó mindjárt nekiütközik valaminek. Másodpercek telnek el, de semmi nem történik. Végül Luigi kinyitja a szemét. Teljesen megdöbben, amikor meglátja, hogy a hajó néhány centire megállt a víz felett. A hatalmas fémcső szája felé sodródik. A halálhajó lecsúszik a csövön, és jó 70 métert zuhan. Aztán simán földet ér egy nagy négyzet alakú szobában.
-      Hol vagyunk? – motyog Luigi, ahogy körülnéz.
Drótok, villanykörték, mérőeszközök és irányító központok mindenfelé.
-      Ez biztos Iggy egyik titkos laborja – Gondolja Luigi
De amikor a kormány felé pillant, nem látja a teknőcöt. A vízvezeték-szerelő a földre ugrik. Iggynek nyoma sincs.
-      Most mi lesz? – Motyog Luigi.
Végül a szobából kivezető sok alagút egyike felé indul. Mielőtt elérné, hasra esik egy fém csapóajtó fogantyújában.
-      Hmmm! – mondja Luigi – megnézzem az alagutat, vagy inkább lemenjek?
Luigi végigsétál az alagúton. A falakat drótok, karok, irányító táblák és biztosítékdobozok borítják. A folyosó két oldalán nyíló kis ablakokon át a tengert lehet látni. Elektromos medúzák úsznak el csapatostul, de nem figyelnek Luigira. Az első sarkon Luigi jobbra fordul, és épp beleütközik Marióba, Toadba, és Csipillába.
-      Hát ti mit csináltak? – kérdezi Luigi megrökönyödve.
-      Követttünk a repülőszőnyegemen – válaszolt a hercegnő.
-      Wooster réparecepteket keresett a királyi könyvtárban, hogy tudjon valamit főzni őfelségének vacsorára – magyarázza Toad – Talált egy nagy nyulakról szóló könyvet. A könyv szerint, ha vissza akarjuk változtatni a királyt eredeti alakjába, csak egy ezüst varázssípra van szükségünk.
-      A hercegnő tegnap elment csigát venni a Kopermarketbe – folytatja Mario. – és úgy emlékszik, hogy látott egy ezüst sípot Iggy Koopa nyakában.
-      Az ékszerek a szakterületem – mondja a hercegnő szerényen.
Mario a bátyjához lép, és ráteszi a kezét Luigi vállára.
-      Láttuk, hogy Iggy labora felé mentél és gondoltuk, szükséged lehet segítségre.
Luiginak ez nagyon rosszul esik.
-      Tudtam, hogy nem hagyjátok, hogy egyedül legyek hős – morogja
-      Fel a fejjel öcskös – mondja Mario – senki nem fog az utadba állni. Különben is kellett mondanunk neked, hogy mit tudunk varázssípról.
-      Mi van a varázssípommal? – sivít egy vékony hang.
Mind a négy kalandor egyszerre pördül hátra. Néhány méterre mögöttük egy kétméteres szemüveges teknőc áll. A feje felett pörgő ventilátor vadul kócolja lila haját.
-      Iggy Koopa! – kiáltanak fel egyszerre.
A nyakában jól láthatóan, vékony ezüstszálon egy kis síp lóg.
-      Ezt figyeld! – mondja Luigi. Végigrohan a folyosó felé. – Ez pofon egyszerű lesz.
Iggy nem is próbál menekülni a vízvezeték-szerelő elől. De amikor Luigi el akarja kapni a sípot, Iggy lebukik és berántja a fejét rücskös, zöld teknőjébe. Bumm! Luigi elvitorlázik Iggy feje fölött és egy biztosítékdobozba ütközik. A földre rogyik és meglepetten bámul maga elé. Iggy kipattan a teknőjéből.
-      He-he! – vigyorog elégedetten. – Ezt a trükköt tőletek, vízvezeték-szerelőktől tanultam.
A teknőc Mario felé indul, aki pár lépést hátrál, ugrásra készen, ha a teknőc megpróbálna valamit. De Iggy csak egy papírlapot ad át neki.
-      Olvasd el, mielőtt valami hülyeséget csinálnál! – figyelmezteti.
Mario előveszi olvasószemüvegét és megvizsgálja a megsárgult lapot. Hangosan olvasni kezd:
 
„A Penész törvények X-27B paragrafus alapján az Ezüst Varázssípot csak a jogos tulajdonosa fújhatja meg. Ennek megsértése a Csiperke Királyság Törvényeibe ütközik, és hét évi fogsággal büntethető a Szivacs Bányákban.”
 
-      Hé, mióta vagy te a jogos tulajdonos tulajdonosa? – Kérdezi Luigi, akinek addigra sikerült feltápászkodnia és közeledik a csoporthoz.
-      Olvass tovább! – mondja vigyorogva Iggy
 
„A fent említett Ezüst Varázssíp azé lesz, aki megnyeri a Nemzetközi Csiperke Játékokat. Ez a vetélkedő pedig a Csiperke Királyság egyik semleges részén minden hatodik évben tartandó meg.”
 
Hercegnő kiveszi az iratot Mario kezéből és figyelmesen elolvassa.
-      Jogszerűnek tűnik. – mondja végül.
Mario és Luigi egymásra néznek.
-      Hat év!! – kiáltanak fel egyszerre.
Iggy diadalittasan vigyorog.
-      Várjatok egy pillanatra! – Szól Hercegnő
Kinyitja a nyakán lógó nagy arany- és smaragdmedaliont, kivesz belőle egy kis naptárat és gyorsan lapozgatni kezdi.
-      A naptáramban az áll, hogy a következő Csiperke Játékok három hét múlva kezdődnek – mondja
-      Ilyen hamar? kérdezi Iggy meglepetten – Azt hittem, hogy ennél régebben csaltam ööö izé, nyertem az előzőn. – Meglepetten vakarja a zöld állát – Hát el kellene kezdenem az edzéseket.
Iggy végigcsoszog a folyosón, a körmei kopognak a fémpadlón.
Luigi, Mario, Csipilla és Toad elindulnak a folyosón. Csalódottak, de kitartanak. Nemsokára visszaérnek a nagy, kerek szobába, ahol a repülőszőnyeg vár rájuk. Felmásznak az élénk színű szőnyegre.
-      Indíts! – parancsolja a hercegnő
A szőnyeg lassan a tetőn lévő nyílás felé emelkedik, majd egyre gyorsabban halad. Hamarosan kiérnek az óriáscső szájából, magasan Vízföld felett. Törökülésben ülnek a szőnyegen és figyelik, ahogy eltűnnek alattuk a csillék és a vízcsapok. Átlépik a Csipekre Királyság határát és a palota udvarán földet érnek.
Az elkövetkezendő három hétben Luigi, Mario, Toad, és Csipilla hercegnő a Nemzetközi Csiperke Játékokra edzenek. Luigi a távolugrást gyakorolja, átugrik mindent, amit lát a Csiperke Királyságban. Mario üres teknőspáncélokkal erősít: olyan messze próbálja dobni őket, amennyire csak bírja. A hercegnő a szörftudását csiszolja. Több vízesésen is felúszik és megmássza a Morel csúcsot, a Csiperke Királyság legmagasabb hegyét. Toad is edz egy kicsit, de leginkább Woosternek segít vigyázni a királyra, ami önmagában is felér egy edzéssel. Három méter magas nyulakat nem könnyű szórakoztatni. Őfelsége függönyöket, ágylábakat, szobrokat és képeket rágcsál. Tulajdonképpen a palotában mindenen meglátszik a nyúl fogainak nyoma.
-      Egyszerűen muszáj győznünk! – hüppög Wooster, ahogy közeledik a verseny napja. – Ha nem, romba dől a palota!
Végre elérkezett a játékok napja!
-      Isten hozott mindenkit! – károgja a hivatalos Csiperke játékok főbírája, egy Földpát nevű pingvin.
Büszkén totyog fel-alá a stadion közepén egy foltnyi kék füvön, közben az úszóival integet, hogy felhívja magára a közönség figyelmét. A Csiperke Királyság legtöbb lakója megjelent a nagy ünnepségen. Váll váll mellett, gombakalap gombakalap mellett, levél levél mellett, megtöltik a palota melletti üres téren felállított lelátókat. Töb ezer különböző Goomba, Shyguy, Törp, és Cheep-Cheepek is ideutaztak a Kopavári Sivatagból, jégföldről és még messzebbről is, hogy élvezzék a látványt. Rengeteg Koopa Troopa és más, igen büdös szörnyek külön belépőt kaptak, a Csiperke Királyságba, hogy drukkoljanak a Koopáknak és más versenyzőknek. A jelentkezett négy csapat hosszú fapadokon ül a pálya szélén. Az egyik csapatban hat Koopa gyerek van, beleértve Mortont és Iggyt. Egy másik csapat három nagy vigyorgó ikerteknőcökből áll, ők a Kalapács Testvérek. Miközben Csipilla és Luigi a csapat nevén vitatkoznak, egy másik, szörnyű csapat vonul el mellettük. Köztük van egy Corbat nevű vörös kígyó, egy másfél méter hosszú izzó Tűzkígyó, egy Tüsi nevű vad tatu és két Hólyag Anyó.
-      Bemutatom a … Kígyókat! – Jelenti be Földpát. Tüsi valamit a fülébe súg – Elnézést, a Sunyikat! – Helyesbít a pingvin.
-      Megvan! – mondja a hercegnő – Mivel a Csiperke Királyságot képviseljük, és néhányan királyi származáuak vagyunk – szomorúan a királyra néz – legy a nevünk Kékvérű Csiperek!
Mario egy grimaszt vág, de nem szól semmit, tiszteletből őfelsége iránt.
-      Hát! – mondja Luigi – Mivel ti neveztétek el a csapatot, én leszek a csapatkapitány.
Nincs idő vitatkozni, mivel a pingvin bíró újra beszél.
-      Minden számban lesz lehetőségük az altétáknak érméket nyerni! – magyarázza Földpát – Bádogérmet az első helyért, faérmet a második helyért, és csokiérmet a harmadik helyért. Aki megeszi az érméjét, kizárjuk a versenyből.
Mario, Luigi, Csipilla és Toad figyelmesen hallgatják a szabályokat. Wooster a királlyal vesződik, hogy ne ugráljon el.
-      Az a csapat nyeri a Csiperke Játékok Bajnoka címet, amelyik a legtöbb érmét gyűjti össze – folytatja Földpát. Kiegyenesíti csokornyakkendőjét. – Megnyitom a játékokat! Az első szám az akadályverseny! – károgja a pingvin nagy dudálás közepette.
Minden a stadiontól kicsit északra fekvő területre figyel. A pálya első harmada párkányokból, téglákból és lépcsőkből áll. Meredek piramisokká hordták össze őket, melyeket szakadékok választanak el. Meredek piramisokká hordták össze őket, melyeket szakadékok választanak el. Ezek mögött hosszú, keskeny vízi út kezdődik. Luigi sok, rémes szörnyet lát a mélységben. Ahogy nézi, észrevesz egy elektromos medúzát a felszín közelében. A medence másik végén több inda nyúlik ki a vízből, mellettük repülőszőnyegek parkolnak. A pálya utolsó szakasza repülőverseny a célvonalig, a pálya alatt éhes Chain Chompok várnak.
-      Roy Koopa indul a Koopa csapat színeiben – jelenti be Földpát.
Egy nagy testes rózsaszín szemüveges teknőc lép elő.
-      Remélem ellened fogok versenyezni! – Morogja Mariónak ahogy elhalad mellette – Még megvannak a kék foltjaim az előző találkozásunkból. Szeretném rendezni a számlát!
Mario mosolyog, de nem szól semmit.
-      A Kalapács Testvérek képviseletében: Angus Boomer! – ordítja a pingvin bíró.
A kisebb csiperkék összehúzzák magukat a lelátókon, amikor a nagy árny megjelenik felettük. Egy hatalmas felfegyverzett teknőc trappol el.
-      Rocky a sunyik képviseletében – mondja Földpát.
Egy nagy rágcsáló szerszámosládával ugrál el a Kékvérűek padja mellett. A hercegnő a homlokát ráncolja.
-      Ez a táska nem illik a ruhájához. – mondja
-      Viszont szép franciakulcsai vannak – jegyzi meg Mario
-      Rendben – mondja Luigi – sokat gondolkodtam, hogy ki fusson ebben a versenyben a csapatunk, és döntést hoztam! Csipilla hercegnő! Hadd legyünk büszkék rád!
-      Igenis, kapitány! – Válaszol a hercegnő. Tiszteleg és rajtvonalhoz indul.
-      Egy, kettő, három, négy, rajt! – mondja Földpát.
Igaz, még senki nem volt kész a rajtra, de elindulnak a pályán. Lengenek, másznak és ugrálnak párkányról párkányra. Amikor az akadályverseny vizes részére érnek, a hercegnő a második helyen van, néhány lépéssel Rocky mögött.
-      Hé, Angus, ne segítsek? – kérdi Roy Koopa
Egyik lábát pont az óriás teknőc elé dugja. Angus megbotlik és előrerepül a többi versenyző feje felett. Jókora hasassal toccsan a vízbe, és kissé kábultam merül el. Nagy hullámok keletkeznek körülötte.
-      Hehehe! – kuncog Roy – Jó kis segítség volt, nem?
Elsőnek ér a vízhez és gyorsan elúszik a még mindig mozdulatlan óriás teknőc mellett. Nem sokkal Rocky mögött csapkod Csipilla, hullámokkal küszködve. Még néhány métert úszik a vizen, de hirtelen megáll. Mosolyogva megfordul, visszamegy Angushoz és kihúzza az egyik óriás pikkelyét. A pikkelyt a szörfdeszkának használva elszáguld Rocky mellett és másodpercek alatt a túlsó partra ér.
-      Marha jó! – kiáltja, ahogy a szörfösök szokták.
A többiek kétségbeesve kapálódnak utána, de már túl nagy Csipilla előnye. Felmászik az indákon, ráugrik a szőnyegre és kecsesen átlebeg a célvonal felett.
-      A győztes! – kiáltja Földpát és átnyújtja az első helyért járó bádogérmet.
Csipilla büszkén megy vissza csapattársaihoz, akik éljeneznek és integetnek a padról.
-      A Bogi Foci második száma következik! Jelenti be Földpát
A közönség lelkesen éljenez. Rezesbanda játssza el a Csiperke Királyság himnuszát. Ekkor Boxer Koopa, a teknőcök vezére és a Csiperke királyság legelvetemültebb gazfickója mindenkit félrelökve a banda felé törtet. Arra kényszeríti őket, hogy játsszák el a Nagy Koopa Indulót. Mire a megrettent zenészek eljátsszák a „Milyen zöld volt a pocakom” 12. strófáját, a stadiont átrendezték a következő versenyszámhoz. A nagy pálya közepét gyémánt alakban terítették el. A gyémánt közepén baseball labda alakú Ugri Bugrik ülnek. A pálya minden sarkában nagy, üres vödör található.
-      Mindenki részt vesz ebben a számban – magyarázza Földpát. Narancssárga Ugri Bugrit emel a feje fölé. – Mindig négy bogár lesz a pályán. Minden csapatnak be kell dobnia egy bogarat. Ugyanakkor meg kell akadályozni, hogy azt ellenség beledobhassa a ti vödrötökbe. Van valakinek kérdése?
-      Igen! – Ordít mindenki a stadionban.
-      Kár – válaszol a pingvin – szervezzétek meg a csapatokat!
Miközben Luigi megpödri fekete bajuszát, azon gondolkozik, hogy melyikük próbáljon támadni és ki védje a vödröt.
-      Oké – mondja néhány perc múlva – Ez a tervem: A hercegnő és én fogunk ugrikat dobni! Mindenki másnak a vödrünkre kell vigyáznia!
-      Játék indul! – szól Földpát.
A két kékvérű a pályára rohan. Két tűzkígyó akik a Sunyiknak játszanak, rögtön a pálya közepét foglalják el. Beindítják lángnyelvüket, így hőséget és fényt árasztanak az egész területre. Aki tíz lépésnél közelebb megy hozzájuk, megvakul a fénytől. Roy Koopa hirtelen középre csörtet. Sötét szemüvegével könnyen áthatol a tolakodó szörnyeken. Diadalmasan vigyorogva elkap egy Ugri Bugrit.
-      Haha! – nevet – Ez könnyebb, mint születésnapi ajándékokat lopni a testvéreimtől.
A hunyorgó Rocky elővesz egy üveg tintát a szerszámosládájából, és bekeni Roy szemüvegét fekete trutyival.
-      Rrrr! – Mozogja a teknőc esés közben.
Megbotlik, elesik és elejti az Ugri Bugriját. Az egyik tűzkígyó elkapja a szerencsétlen bogarat és a Kékvérűek vödre felé tart. Toad védekezni próbál, de a Tűzkígyó fénye túl erős. Amíg hunyorog a világító hüllő elkígyózik mellette. Wooster éppen a nyúlkirályt üldözi. Csak Mario áll a Sunyi és a cél között. Ebben a pillanatban a király ugrál arra Woosterral a nyomában. Az óriás nyúl a vízvezeték-szerelőhöz dörgölődik.
-      Haaapci! – Mario akkora erővel tüsszent, hogy kioltja a tűzkígyót.
Füstölögve ejti el az Ugri Bugrit.
-      Luigi, kapd el! – Kiált Mario.
Odadogja a bogarat öccsének. Luigi átugorja a szörnyek sokaságát és átnyújtja a zsákmányt a hercegnőnek. Bedobja a Koopák védelem nélkül hagyott vödrébe.
-      Éljen! – kiált fel diadalmasan.
Sajnos a Kalapács Testvérek már szereztek pontot. Mire a vége van a játéknak, a Kékvérűek a második helyen állnak.
A következő néhány verseny rosszul sikerül a Kékvérű Csipereknek. Wooster utolsó lett a Retek Repítésben. Amíg mindenki más minél messzebb próbálja dobni a zöldséget, a fő csipersegéd rendezett halmokba rakta őket.
-      Annyival szebben néznek ki így! – vitatkozik Wooster, Földpátot győzködve.
De a bíró csak fintorog és a Kékvérűek nem kapnak érmet ebben a számban. Csipilla is elveszíti a vízesés-versenyt. Iggy Koopa megforgatta és így rossz irányba indult el. Ahelyett, hogy felfelé úszott volna vízesésen, az alján levő medence felé kezdett úszni. És mielőtt észrevette a tévedését, véget ért a verseny. Az egyetlen sikeres pillanat az, amikor Toad indul a Penész Emelésben. Mindenki megdöbben, még a Mario fivérek is, amikor a kis gomba öt és fél mázsát emel. Még a Kopp testvérek sem bírnak ennyit emelni. A Kékvérűek bádog érmet kapnak. Napnyugtakor a Csiperke Játékok vége felé közeledik. Csak egy szám maradt hátra: a Szuper Hármasugrás.
-      Rendben! – mondja Luigi a csapatának – Nem vagyok biztos, hogy melyik csapat vezet, de nagyon szoros a verseny. Ez az ugrás eldöntheti, ki lesz a nyertes.
-      Muszáj győznünk! – mondja a hercegnő – Hat évig nem lesz újabb esélyünk arra, hogy megnyerjük az ezüstsípot.
-      Hat évig? – nyög Wooster. Arrébblöki a királyt, aki a kalapját rágcsálja éppen. – Addigra tönkremegy a palota!
-      Drukkoljatok nekem! – folytatja Luigi – Indulok a Szuper Hármasugráson.
Mario fintorog
-      Azt meg miért pont te csinálod?
-      Mert én vagyok a csapatkapitány! – Válaszol Luigi
-      Igeeen? – Vág vissza Csipilla – Egész nap elrontottad a versenyeidet, és mi sem szerepeltünk olyan fényesen! Miért nem hagyod, hogy más hozzon döntéseket?
-      Hagyjátok, hogy én legyek a kapitány! – ajánlja Wooster
-      Nem kifejezetten erre gondoltam – válaszolja a Hercegnő
Közben a tömeg nyugtalanul várja az utolsó számot. A stadion közepén magasugró lécet állítottak fel. Mellette egy légballon tart kábeleken egy óriási csövet a pálya felett. Hosszú szakaszt tisztítottak meg az ugrás harmadik részéhez.
-      Hölgyeim és uraim, szörnyek és csiperkék! – károgja Földpát – Aki sikeresen részt akar venni ebben a versenyben, annak át kell ugrani a lécen, át a csövön és utána olyan messzire, amennyire csak tud. Aki legmesszebb ugrik, az nyeri a bádogérmet. Mindenki készen áll?
Iggy Koopa áll elő a Koopa csapatból. Cobrat a startvonalhoz csúszik a Sunyik képviseletében. A Kalapács Testvérek nem valami jó ugrók rövid lábuk miatt. Így egyszerűen kimaradnak a versenyből.
-      Rendben, a Kalapács Testvérek kiestek – mondja Luigi
-      Most már lehetek a csapatkapitány? – kérdezi Wooster
-      Jó, rendben van! – mondja Luigi. Levegőbe emeli a kezét – Legyen Wooster a kapitány.
-      Várj egy pillanatot! – tiltakozik Mario – Mi lesz a hercegnővel és velem?
-      Nagyon, nagyon szépen kérlek – rimánkodik Wooster – Hagyd, hogy csináljam!
-      Rendben – mondja a Hercegnő
-      Jaj, de jó!
Wooster mosolyogva áll a csapat elé. Néhány másodpercig sugárzik a boldogságtól, de aztán elkomorodik.
-      Tulajdonképpen mit kell csinálnom? – kérdezi
-      Döntsd el, ki ugrik! – Ordít rá mindenki dühösen.
-      Ja – mondja Wooster – az könnyű – Megkerüli a padot és figyelmesen vizsgálja a csapattársait. – Szerintem … a király!
-      Csodálatos – jelenti ki Mario
Wooster vidáman vezeti a királyt az ugrópályához, és egy kis lökést ad neki.
-      Hé, ez nem ér! – ordít Iggy és felugrik a Koopa kispadból.
Egy hatalmas ugrással a király átrepül a léc felett, végigcsúszik a csövön és a pálya szélén, több mint 600 Csipméterre ér földet.
-      Első hely! – kiáltja Földpát – És felséged két bádogérmet kap! Egyet az első helyezésért, egyet pedig az új rekord felállításáért.
-      Ennyi, itt a vége! – mondja Mario
-      Nyertünk? – kérdezi Toad
A hercegnő kinyitja a medaliont. Kivesz egy veruzát, és egy darab papírt és elkezdi összeadni a csapatok érmeit. De mielőtt még befejezné, a pingvinbíró a pálya közepére totyog. A tömeg elhallgat.
-      A bírók meghozták döntésüket – jelenti be Földpát . A győztes: A Kékvérű Csiperek! – ordít Földpát – Ők az új bajnokok!
-      Éljen! – kiált Toad
Örömében össze-vissza ugrál, néha pont a hercegnő lábára.
-      Hurrá! – Sipít Csipilla is.
Annyira örül a győzelemnek, hogy észre sem veszi sajgó lábát. Földpát átadja az Ugri Bugri alakú trófeát, ötven érmével együtt. Mario és Luigi meghajolnak egymás előtt, és kezet fognak titkos vízvezeték-szerelő kézfogással. Mario még a királyt is megöleli.
-      Ha-ha-hapci! – tüsszent boldogan.
Luigi ekkor észreveszi Iggy Koopát, amint az éppen elkullog a pályáról.
-      Hé, várj csak egy pillanatot Iggy! – ordít utána.
A hat bajnok a sunyi teknőc felé rohan.
-      Köpd ki csak azt a sípot! – Parancsol rá Luigi
Iggy kioldja az ezüst láncot, és a kis sípot Luigi tenyere felett lóbálja.
-      Megkaphatod – vicsorog – de ezért öt érmét kell fizetned.
-      Micsoda??! – Ordít Mario és a hercegnő egyszerre.
-      Figyelj ide páncélagyú! – szól Luigi dühösen – Ha azt hiszed, hogy mi…
Iggy a zsebébe nyúl és kivesz egy másik, megbarnult, gyűrött papírt.
-      A Penész Törvények W-16-N6…
-      Jó, jó – morog Luigi, beismerve vereségét.
Odaad öt érmét azokból, amelyeket Csiperke Királyságban tett útja során gyűjtött. A teknőc zsebre vágja az érméket, átadja a sípot Luiginak és elmegy keresni új áldozatot, akit piszkálni lehet.
-      Na – szól Hercegnő, és megrázza Luigi vállát – Mire vársz?
Luigi szájához emeli a sípot és belefúj. A síp nem szól. Egy pillanatra élénkzöldre változik, aztán teljesen eltűnik. Egy mennydörgés egy villanó kék fény és a három méter magas nyúl egy kétméteres lilaruhás királlyá változik. Amikor látják, hogy a király visszaváltozott, örömükben ugrálni kezdenek. Mario és Luigi egymás tenyerébe csapnak.
-      Mi történt? – kérdezi őfelsége és megigazítja a koronáját. – Két másodperccel ezelőtt még a trónteremben üldögéltem. Hogy kerültem ide ki?
Míg a bajnokok visszasétálnak a palotához, Csipilla elmeséli apjának a pálca, a síp és a nagy sportesemény történetét. A királynak nagyon tetszik a történet.
Aznap este nagy lakomát rendez a Mario fivérek tiszteletére. Több száz csiperkét meghívnak. A legjobb zenészeket rendelik a gálaestre. Mindenki teletömi magát gőzölgő raviolival. Mindenki, kivéve a királyt, ő csak mosolyog, és egy szép kövér répát rágcsál.
 
Fordította: Bíró Eszter - 1992
Szólj hozzá!
Címkék: Super Mario

Dupla Gubanc

2010. március 22. 20:44 - supermario4ever

dupla_gubanc.jpgValakinek rémlik Mariós körökből ez a cím? Nagyon régi könyv, még 1991-1992 körül jelent meg a Rakéta Könyvkiadó gondozásában (mára már megszűnt kiadó). Nagyon jó kis könyv volt, még ma is szívesesn forgatom, bár már szinte minden betűjét ismerem. Az eredménye meg is van küllem terén. Olyan saláta állapotban van, hogy hihetetlen. Meg telefirkálva minden hülyeségekkel, meg színeztem is. ^^' Úgyhogy el van használva rendesen, de még lehet olvasni. Mindegyik könyv ezzel a bevezetőszöveggel indult.

Kedves játékos!

Nagy kalandban fogunk részt venni. A könyv olvasása közben segítesz, hogy eldöntsem, hogy merre menjek, mit csináljak. Hogy sikerrel járok-e, vagy sem, az tőled függ.
 

 

Minden fejezet végén döntened kell, hogy mi legyen a következő lépés. Külön rejtvények is vannak, amelyek segítenek választani - persze csak akkor, ha meg tudod oldani őket. A fejezetek szokatlan sorrendben vannal. Néha visszafelé kell lapoznod, hogy hogy előbbre juss, elhatározásodtól függően, ahogy az kiderül a játék során.
Útközben különböző tárgyakra bukkansz majd, amelyek segítenek kalandomban. Amikor azt olvasod, hogy találtam valamit, például egy nagyítót, ilyen feliratot fogsz látni:

Mario egy érmét gyűjtött
és most van egy nagyítója is.
Lapozz a 47. ponthoz

Az utolsó oldalon feljegyezheted, hogy mit gyűjtöttél és hány pontod van.

Sok szerencsét!
Cseppmentes üdvözlettel,
Mario

Aztán minden könyv végén volt egy pályázat. Ugyanis a könyv vásárlásának tétje is volt:

Vegyél részt a pályázatunkon. Karácsonyra értékes Nintendo játékok nyerhetők!
 

 

Ha a NINTENDO - Játék az erővel c. sorozat ez évben megjelenő első három kötetében található szelvényeket összegyűjtve postai levelezőlapra felragasztva elküldöd a Rakéta Könyvkiadó Kft.-nek, akkor - egy kis szerencsével - sorsoláson értékes NINTENDO játékot nyerhetsz. A levelezőlap kérjük a pályázó nevét, lakcímét, irányítószámát is feltüntetni.

I. díj - 1 db. NES alapgép Super Mario Bros. kazettával
II. díj - 1 db. Game Boy alapgép Tetris és Super Mario Land kazettával
III. díj - Két játékkazetta szabad választás szerint

A nyereményeket - amelyeket a Stadlbauer Kft. bocsájtja a rendelkezésünkre - a hátoldalon mutatjuk be.

A szelvények beküldésének határideje:
1992. december 10.

Sorsolás: 1992. december 13-án ezüstvasárnap

A nyerteseket
a Rakéta Könyvkiadó Kft. levélben értesíti

Az olvasáshoz jó szórakozást,
a nyeréshez sok szerencsét kíván

a RAKÉTA KONYVKIADÓ KFT.
és a STADLBAUER KFT.

És úgy döntöttem, hogy mivel maga a kiadó sem él már, és 1992 nem tavaly volt, hogy beírom ide a könyvnek a teljes tartalmát. Nem újkeletű az ötlet, a Mariós oldalra 2007. november 10-én gépeltem be. Nagyon nagy munka volt, de élveztem. És most ide is közzéteszem. Felhívnám a figyelmet, hogy most egy nagy hosszú szöveg következik, de ha van időd, mindenképp érdemes elolvasni. Helyezd magad kényelembe, és kezdjünk neki:

„Bang! Klang! Bi-bi-bip! Riadó!” Villogtak a piros lámpák, riasztócsengő harsogták be a Mario fivérek házát.
-         Ooooh! – Nyögte álmosan Mario és kinyitotta az egyik szemét.
A hálószobában, amelyet öccsével, Luigival osztott meg, szinte koromsötét volt, csak a pumpa alakú ébresztőóra világított. Mario a halványzöld számokra meredt.
 - Hajnali három óra! – Mormolta panaszosan
Felült és félkézzel beletúrt dús, fekete hajába. „Csööörömp! Dong!” mielőtt kikászálódhatott volna az ágyból, a riasztó másodszor is megszólalt. Felgyulladt a villany, s egy párna, amelyet egy mechanikus kar tartott, nekilódult a mennyezetről. Kipenderítette Mariót az emeletes ágyból, le a felső szintről a padlóra.
-         Jól van, jól van, kelek már! – Dörmögte és belebújt tűzpiros overálljába.
Felkapta a kalapját és vízhatlan vízvezeték-szerelő karóráját, kicsörtetett a hálószobából le a hallba. Keresztülsietett a raktáron, a játékszobán és a konyhán – és irány a vízvezeték-szerelő műhely! Válaszolnia kellett a segélykérő hívásra!
Körös-körül szokás szerint óriási volt a rendetlenség. A csavarkulcsos dobozok és a tartalék rézcsövek között egy pár zokni hevert. Az egyik asztalon néhány kiszáradt bolognai szendvics alatt félig összekotort szemétkupac.
-         Egy már tényleg rendet kell raknom ebben a szobában! – Mondta Mario – De most jobb, ha előbb a hívásra válaszolok.
Mario letelepedett a Csiperke Királyság hálózati rendszere elé, amely a keleti falát foglalta el. Félretolt egy tányér két napos raviolit, és bekapcsolta a főkapcsolót.
-         Na nézzük, mire fel ez a nagy hűhó! – Mondta, és várta, hogy megelevenedjék a video képernyője.
A Mario fivérek kommunikációs rendszere nagyot fejlődött azóta, amióta először érkezett segélykérés a Csiperke birodalomból. Akkor a csővezetékek továbbították Csipilla hercegnő hangját az ő rejtélyes világából a vízvezeték-szerelő műhelybe.
Ma már komputerek, rádió-teleszkópok, postagalambok és fejlett monitorrendszerek állnak rendelkezésükre. De ezen a reggelen – ki tudja miért – a rendszer sehogy sem akart működésbe jönni.
-         Mario … - bzzzz - … gyorsan! – Csipilla hercegnő hangja elhalkult, majd felerősödött. Mario még többször próbálkozott a tárcsázással, de a video képernyője csak kásásan vibrált. – Hozd Luigit és … brrrrr a palotába … - … bzzzz … - siess, légy szíves!
-         Most nem kezdek el vacakolni ezzel a masinával! – Állt fel Mario a székből. – Úgy tűnik, a hercegnőnek sürgősen szüksége van ránk!
-         Luigi! Ébresztő! – Kiáltotta Mario, mikor visszarohant a szobájába.
Senki nem válaszolt.
Mario azt latolgatta, vajon egy vödör hideg víztől vajon felébredne-e az öccse. De amikor legutóbb ezt tette, Luigi viszonzásul teletöltötte Mario cipőjét spagettiszósszal, amit saját, szigorúan titkos receptje alapján készített. Így hát Mario az emeletes ágy alsó fekhelye fölé hajolt és óvatosan visszahajtotta a vastag gyapjútakarót.
Az ágy üres volt.
-         Hát ez különös! – Mondta Mario hitetlenkedve. – Luigi rendszerint napi tizenhét órát alszik. Miért kelt volna fel éjnek idején?
Körülnézett a hálószobában. Minden a helyén volt – két kredenc, egy állótükör, a képregény-gyűjteményük – de Luigi sehol.
Mario lepillantott a hallba és észrevette, hogy halványkék fény szüremlik át a konyhaajtó alatt. Mielőtt nekiláthatott volna a nyomozásnak, a Csiperke Királyság riasztói ismét csörömpölni kezdtek. „Csööörak! Csööörak!
-         Jövök Hercegnő! – Kiáltotta Mario
Lerohant az előszobába és kinyitotta a raktár ajtaját. Ebben a pillanatban a riasztók újra rákezdték, minden eddiginél hangosabban.
Most szerszámokat keressen Mario? Lehet, hogy először Luigi után kellene néznie? Vagy jobb, ha nyomban indul a Csiperke Királyságba? Egy biztos, legjobb, ha gyorsan dönt.
-         Először is meg kell találnom Luigit! – Döntötte el Mario
Ha komoly bajba keveredett, jól jöhet a testvéri segítség!
-         Ha éppen nassolsz, remélem, nem az én sütimet eszed! – Kiáltotta Mario a konyha felé igyekezve.
Amikor belépett, az öccsét a konyha közepén találta. A Magas, sovány vízvezeték-szerelő kifejezéstelen tekintettel bámult rá.
-         Mi van kisöcsém? – Kérdezte Mario
-         Semmi. – Válaszolta Luigi szokatlanul lágy hangon
A mosogató feletti tv-készülék be volt kapcsolva, de nem volt adás, csak a monoszkóp látszott. Luigi se nem főzött, se nem evett, de még csak a tv-t sem nézte, Csak álldogált ott. Mario összevonta a szemöldökét.
 - Mit csinálsz?
 - Rád várok. – mormolta Luigi.
Keresztülsétált a konyhán a bolt felé. Ekkor lassan megfordult és odahívta Mariót.
-         Szeretnék neked valamit mutatni – Mondta furcsán, vontatottan – Nézd meg az új találmányomat, egy repülő szerkezetet!
Mario nem válaszolt. Nem tudta mitévő legyen.
-         Menj csak ki. Majd ott találkozunk! – Mondta Mario mosolyogva.
A másik vízvezeték-szerelő bólintott, és kisétált az oldalajtón.
 - Majd, ha fagy… - Tette hozzá magában Mario, amikor egyedül maradt. – Vagy Luigi viselkedik a szokásosnál furcsábban, vagy egy szélhámossal van dolgom. Egyetlen faviccet sem sütött el, és nem is szökdécselt, amikor átment a szobán! Különben sem vesztegethetjük az időt mindenféle találmányokra addig, amíg a hercegnő bajban van. Furcsa dolgok történnek, és fogadni mernék, hogy Luigi viselkedése is összefügg ezzel!
Mario a raktárba rohant, és felkapott egy Super Gombát, hogy sürgősen extra erőhöz jusson. Ezután visszasietett a műhelybe.
-         Nyomás! – Kiáltotta Mario – Mentsük hát meg ezt a birodalmat!
Ezzel belevetette magát a műhely közepéből nyíló fő-csővezetékbe és lecsúszott a sötétbe.
-         Az az igazság – motyogta magában – hogy az útnak ezt a szakaszát mindig is nagyon utáltam.
Több tucat, de az is lehet, hogy több száz métert zuhant a csatornában, maga sem tudta pontosan mennyit. Aztán egyszer csak kipottyant a túlvégen, egy puha fűcsomóra.
Feltápászkodott, és körülnézett. Magasan a feje fölött téglapárkányok és fémdobozok csüngtek alá az égből. Pöttyös gombák és élénkszínű virágok nőttek mindenhol.
Mario tehát újra ott állt a Csiperke Királyság kapujában – ennek a varázslatos birodalomnak a földjén, melynek védelmére ő és Luigi felesküdtek.
Mario rálépett a Csiperke Királyságot átszelő kanyargós kövesútra. Azon nyomban egy világoskék, fogait csattogtató teknőc rontott neki. Mario nagyot ugrott. A kis csúszómászó elhúzott alatta, hozzá se tudott érni.
-         Ezek a Koopa Troopák nem éppen észkombájnok – Jegyezte meg, ahogy az elillanó teknőc után nézett.
Ebben a pillanatban érezte, hogy valami nekiütközik, és éles fájdalom nyilallt a lábszárába. Lenézett és egy másik teknőcöt pillantott meg, amely éppen a bokájába mélyesztette a fogait.
-         Jujj, hát te honnan kerültél ide? – Kérdezte Mario és felszedte a kis kék teknősbékát.
Pont olyan volt, mint amilyet az előbb átugrott. Mario szigorúan nézett a teknőcre, de nem szólt semmit.
-         Na mindegy – Mondta, és ledobta a földre és félresöpörte az útból.
-         Úgy látszik minden rendben van – Jegyezte meg, és körbenézett a vidéken.
Egy perc múlva már más volt a véleménye. A Csiperke Királyságban széles rétek, lágy dombok és völgyek váltakoztak. Rendszerint minden élőlénynek jutott elegendő tér ahhoz, hogy zavartalanul tevékenykedjék. Ezen a napon viszont, ki tudja mi okból a birodalom felbolydult. Olyan sok bogár rajzott. Hogy az egyik út menti füves dombot teljesen ellepték. A Narancs Csipogány-madarak helyért tülekedtek a téglapárkány szélén.
Mario alaposan megnézte azt a két apró álarcos lényt is, amely éppen elsétált mellette. Ezek is elég furcsák, gondolta magában. A Shyguyok majdnem mindig egyedül utaznak!
-         Jó lesz ennek utánajárni! – Mondta körbepillantva.
Néhány méterre az út kétfelé ágazott. Az egyik girbegurba utacska a királyi palotához vezetett. A másik megkerült néhány fémdobozt és eltűnt a messzeségben. Mariónak döntenie kell, hogy melyik utat válassza. Biztos benne, hogy mindkettő végén veszedelem vár rá. Mario úgy döntött, hogy beszél hercegnővel, még mielőtt bármit is tenne. Nekivágott hát a palotába vezető ösvénynek.
Útközben és amerre a szem ellátott, mindenütt fura alakú, bár számára ismerős alakzatok álltak. Kőlépcső sorok emelkedtek öt méter magasban a levegőbe, majd hirtelen végük szakadt. Téglapárkányok csüngtek az égből anélkül, hogy bármi látható alátámasztotta volna őket. Fémdobozok hevertek szerteszét a kékeszöld dombokon.
Mario átugrott néhány piros és kék kockát és felkapott két csillogó érmét, amelyek felettük csüngtek.
-         Ezek még jól jöhetnek később – Mondta – Azt hallottam, hogy hercegnő éppen most szereltetett be két új gumilabda-automatát a palotába. – Azzal továbbfolytatta útját
Rendszerint harminc másodperc alatt tette meg ezt az utat, de ma ugyanez tíz percet vett igénybe. Túl sok lényecske akadt az útjába. Felszökdécselt a palota főbejáratához vezető márványlépcsőn. A két királyi ajtónálló közül az egyik őrködött
-         Hello Brock! – Üdvözölte, ahogy elhaladt mellette
Az izmos gomba tisztelgett, megérintve fehér szőrmés sisakját. Mario belépett. Ahogy besétált a nagyterembe, észrevette, hogy semmi sincs úgy, ahogy lenni szokott. A festmények hiányoztak a falakról, és sáros lábnyomok éktelenkedtek a királyi szőnyegeken. Vilmos, a király rátarti segédje, soha nem engedné meg, hogy a palotában ekkora kosz legyen! Itt valami nagyon nincs rendjén!
Mario megállt, hogy szemügyre vegyen egy törött virágvázát. Abban a pillanatban a másik királyi ajtónálló sétált el mellette.
-         Szia Gerkins! – Köszönt rá Mario
-         Én Brock vagyok! – Válaszolta az ajtónálló
-         Hmmm – Dünnyögte Mario – Esküdni mernék, hogy Brockot láttam az előbb. Nos, hát lehet, hogy tévedtem
Mario a trónterembe sietett. Útközben úgy tűnt neki, hogy ugyanazt az ajtónállót látja harmadszor is. Egészen meg volt zavarodva. Talán Csipilla hercegnő fényt derít erre a rejtélyre.
-         Hála Istennek, csakhogy itt vagy! – Kiáltott Csipilla hercegnő, amikor Mario besétált a kétszárnyú királyi ajtón.
A hercegnő hosszú, rózsaszínű estélyi ruhát viselt hozzáillő fülbevalóval. Gönyörű, mint mindig – gondolta magában Mario. De a körmei tövig voltak rágva. Valóban nagyon kimerültnek látszott!
-         Attól féltem, hogy nem kaptad meg az üzenetemet! – Mondta, miközben az ujjaival arany és smaragd karláncát babrálta.
Mario körülnézett a teremben. Úgy festett, akár a bolondok háza. Majdnem mindenkiből kettő volt. Mindenki üvöltözött a másodpéldányával. Még az egyik királyi medencetisztogató is a tükörbe nézett, és a tükörképével üvöltözött.
 - Szerintem ez meghibbant – Mondta Csipilla hercegnő
 - Úgy látszik nyakig vagy a bajban, Hercegnő! - mondta Mario - De hát mi történt?
 - Minden két nappal ezelőtt kezdődött, amikor a postás mindenkinek hozott egy csokor virágot! - Magyarázta Csipilla Hercegnő - Mindenki bevitte a virágot a szobájába, de amikor megkértem Vilmost, hogy tegye az enyémet és az övét az ablakpárkányra, ő mindkettőt elejtette. Másnap reggel, amikor Vilmos megöntözte a király virágait, azok pattogni kezdtek, és szikrákat szórtak. Valamennyi csokorban furcsa, apró videokamerák voltak rejtve! - A Hercegnő cipősarka kopogott a terem márványpadlóján, amint idegesen fel-alá járkált. - Amint ezt felfedeztük, nyomban kidobtuk a virágokat, de már túl későn. Szinte mindnekiből kettő lett. Azóta a dolgok egyre jobban összekuszálódnak. Senki nem emlékszik, hogy kivel beszélgetett, a királyi fridzsider kiürürlt, mert nem győzzük az extra példányok etetését és szörnyek lepik el az egész királyságot!
Mario összevonta bozontos fekete szemöldökét: "Hmm, itt valami bűzlik... Koopául bűzlik!" mondta
 - És ez még nem minden! - Figyelmeztette a hercegnő, miközben megigazgatta apró koronáját.
Ketten vannak a trónon!
Csipilla Hercegnő bevezette Mariót a terembe, ahol két hajszálra egyforma király taszigatta le egymást az aranytrónusról. Mindkettő bíborszínű palástot és hagyma alakú koronát viselt. Vilmos a királyi csipersegéd a kezét tördelte. Rendszerint patyolattiszta köténye most csupa kosz volt. Látszott rajta, hogy már napok óta nem aludt.
-      Segítened kell nekünk Mario! – jajveszékelt a nagyra nőtt csiperke. – Annyira elfoglalt a rengeteg takarítani való a két király után, hogy még a királyi kakukkos órákat sem volt időm felhúzni!
-      Őszintén szólva, fenség, rosszabbra számítottam – súgta Mario hercegnőnek – Végülis a király úgysem csinált soha semmit.
-      De itt elvekről van szó! – csattant fel Hercegnő – Egy királyságban szükség van királyra, de egy palotában csak egy király lehet, és nekünk kettő van! Segíts hát!
-      Megteszem, amit tudok! – ígérte Mario
Ekkor látta, hogy nincs ott Toad, a királyi csiperinas.
-      Hol van Toad? – kérdezte
-      Nagyítót keres. – válaszolta Vilmos – Azt reméli, hogy azzal majd sikerül kideríteni, hogy melyik az igazi király!
-      Jó ötlet – mondta az egyik király
-      Pont ezt akartam mondani! – kiáltotta a másik!
-      Lehet, hogy nálam van egy nagyító – Mondta Mario és kutatni kezdett a zsebeiben.
Mario zsebei tele voltak tömve hasznos szerszámokkal, de nagyító sajnos nem volt bennük.
-      Ideje, hogy megkeressem Toadot! – jelentette ki
Megígérte a hercegnőnek, hogy amint lehet, visszatér, aztán kisietett a palotából, és nekivágott a Csiperke Királyságnak. Ahogy lefelé szökdécselt a domboldalon, megbotlott egy nagy csővezeték peremében.
-      Hát ez mi? – kérdezte, miközben bekukucskált a kerek nyíláson.
Egy kis kamrát látott lenn a félhomályban, telis-tele fényes érmékkel… és apró Shuguyokkal.
-      Hű-ha! – Kiáltotta Mario, és beugrott a lyukon. Annyi érmét szedett össze, amennyit csak bírt, aztán visszamászott. – Hát ez pompás! – mondta, amikor megszámolta a pénzdarabokat. – Most már meg tudom venni Luiginak azt az elektromos tekelabdát, amelyet nemrégiben kért.
Becsúsztatta az érméket az overallja egyik zsebébe és továbbindult Toad megkeresésére.
-      Toad tulajdonképpen bárhol lehet! – sóhajtott fel Mario, ahogy körbenézett a Birodalmon.
De a vízvezeték-szerelőnek nem kellett sokáig töprengenie, hogy merre keresse Toadot. Még öt perc sem telt bele, s már hallotta is a hangját… méghozzá egy hatalmas Piranha-föld kellős közepéből.
-      Jaj, ne! Sóhajtott fel Mario, és a mezőn morajló zöld növényekre lesett – Ezek a túlfejlett légyfogók nem sok jót ígérnek!
-      Ments meg! – Kiabálta Toad
Mario csak egy fehér pöttyöt látott a hullámzó zöld mező közepén!
-      Jövök már! – kiáltotta és a gonosz növények közé gázolt. – El a kezekkel a pajtásomtól mocskos dudvák! – Kiabálta Mario
Keresztülgázolt a hörgő zöld szörnyeken.
Az egyik hatalmas Piranha-növény szembefordult vele. Vastag rózsaszín nyelv nyomakodott elő az ajkai közül és zöld pofáját szörnyű vigyorra húzta. Mario felkapott egy baseball méretű követ, és a növény felé hajította.
-      Ütőjátékos, felkészülni! – Kiáltotta
A rémlény villámgyorsan a szájába kapott egy hatalmas botot és beleütött a kőbe. Mario körülnézett.
-      Jaj, ne!
Szinte valamennyi Piranha-növeny felkapott egy botot és fenyegetően hadonásztak felé.
-      Hát ez nem volt valami jó ötlet!
Az undok, zöld támadók útját állták. Ki kell jutnia, mégpedig gyorsan! Egy dudva kinézetű Piranha-növény meglóbálta az ütőjét. Mario nagyot ugrott. Az ütés nem a vízvezeték-szerelőt érte, hanem egy másik növény kocsonyás húsába csapódott. A megsebzett növény felordított fájdalmában, és visszaütött. „Buummm!” Az ütő most egy másik növényre sújtott. A Piranha-folt ádáz harcba kezdett. A szörny-növények teljesen elfeledkeztek Marióról, egymást püfölték agyba-főbe.
-      Pszt, gyere Toad! – suttogta Mario
Toad előkúszott a rejtekhelyéről és Marióval együtt lábujjhegyen, észrevétlenül elosontak.
-      Akkor hát a palotába kispajtás? – Kérdezte Mario, amikor már biztonságos helyre értek. Felugrott és a közeli párkányról felkapott egy érmét.
-      Eltaláltad – mondta Toad. Útközben Mario kezébe nyomott egy nagyítót. – Itt van amit kerstem.
Mario rákacsintott
-      Nagy szám lesz!
Hamarosan visszaértek a trónterembe. Mario nagyítóval a trónhoz vonult. Végre kiderítheti, mi okozza a felfordulást a Királyságban!
-      Figyelem, figyelem! – kiáltotta és magasba emelte a nagyítót. – Most aztán a végére járhatunk a rejtélynek!
Vilmos, a királyi csipersegéd a vízvezeték-szerelő felé toszogatta az egyik királyt. Mario a király orra elé emelte a nagyítót.
-      Hmmm! – dünnyögött, miközben a királyt tanulmányozta.
-      Mi az? Mit látsz? – Kérdezte Vilmos türelmetlenül.
-      Hát… látok egy orrot… - jelentette be Mario.
Levetette a sapkáját és megvakarta a fejét. A király vállat vont.
-      Nagyszerű – vágta rá Csipilla hercegnő. – Van még több ilyen ragyogó következtetése detektív úr?
-      Ne siettess! – válaszolt Mario – Hadd vegyem szemügyre a Kettes számú őfelségét is.
Vilmos a második királyt is Mario elé vezette, aki most a második fejedelmi orr fölé emelte a nagyítót. De egyáltalán nem tűnt királyi orrnak! Sokkal inkább homokkupacnak! Sőt, jobban szemügyre véve a királynak egyetlen porcikája sem tűnt királyinak! Minden része homokból volt!
-      Ahá, te vagy a szélhámos! – Mondta Mario – Vigyétek!
-      Én mondtam nektek, hogy én vagyok én! – mondta a valódi király
-      Én mondtam nektek, hogy én vagyok én! – kiabálta a szélhámos király, ahogy a királyi csipergárda elvonszolta.
Senki nem szólt egy szót sem, míg elcipelték. Az ajtó csendesen becsukódott mögöttük. A valódi király sajnálkova nézett homokmása után.
-      Nyugi – mondta Vilmos! – Külön létesítményünk van azok számára, akik a királyi család tagjának adják ki magukat. Jól fogja érezni magát közöttünk! – Végighúzta az ujját a királyi trónus karfáján. – Na persze ott azért nincs valami nagy tisztaság! – tette hozzá
-      Hát akkor most mit tegyünk? – kérdezte Csipilla Hercegnő. – Képtelenek leszünk valamennyi másodpéldányt ellenőrizni a királyságban! – Percenként újak teremnek!
-      Nem, nekünk a probléma gyökerét kell megtalálnunk! – helyeselt Mario, és az overallja zsebébe csúsztatta a nagyítót. – A szélhámos homokból volt, igaz?
-      Igaz! – válaszolt a hercegnő.
-      És hol van olyan tenger sok homok? kérdezte Mario
-      A Kopári Sivatagban! – válaszolta Vilmos, és megborzongott – Borzasztóan poros egy hely!
-      És mi van még a Kopári Sivatagban? – folytatta Mario
-      A Koopa vára! – kiáltotta egyszerre mindenki
-      Már indulok is! – Jelentette ki Mario.
Végigszökdécselt a termen.
-      Egy-kettőre kibogozom ezt a dupla-gubancot!
-      Hurrá! – kiáltott a király!
-      Csak minél gyorsabban! – tette hozzá hercegnő.
-      És légy szíves ne hordd be a homokot a palotába, ha majd visszajössz! – kérlelte Vilmos
Amikor Mario elérte a Kopári Sivatagot, a vörös téglaútnak hirtelen vége szakadt. Elmaradtak füves dombok, a patakok és mindaz, ami a Csiperke Királyságot olyan bujává és színessé tette. Sárga homok borított mindnet, amerre a szem ellátott. Homokdombok, szirtek és sziklás magaslatok tarkították a tájat. A növényzetet csupán néhány tüskés kaktusz képviselte. Élőlényekben azonban nem volt hiány!
-      Ahogy gondoltam – dünnyögte Mario miközben kitért néhány totyogó Shyguy elől. – Itt még súlyosabb a helyzet, mint a palotában. Az ellenség kettesével, négyesével, sőt nyolcasával jár! Ennek mihamarabb véget kell vetni, különben mozdulni sem fogunk tudni tőlük!
A távolban halványan kirajzolódott a Koopa vár körvonala. Kanyargós, sok ezer láb által kitaposott út vezetett a fel hozzá a homokban. De egy mancs alakú útjelzőtáblán a következő felirat állt: „RÖVID ÚT A KOOPA VÁRÁHOZ – FINNYÁSOKNAK NEM AJÁNLOTT!” S egy feketekörmű ujj délnek mutatott egy sziklaszakadék felé.
-      Hmmm… - mormogta Mario! – Valami azt súgja, hogy egyik út sem lesz valami leányálom!
Mario rájött, hogy a Kopári Sivatagban a mellékösvények nem mindig célravezetőbbek. Sóhajtozva nekivágott a főútnak. Jó néhány órával azután, hogy átgázolt a Dry Bones-okon, kikerülte a tűzkígyókat, végre egy táblát pillantott meg az út szélén: KOOPA VÁRA 1000 MÉTER (VAGYIS 10000 LÁBUJJHEGY)
-      Éppen itt az ideje! – gondolta, miközben megviselten vánszorgott a homokos országúton. – A lábaim már teljesen kikészültek!
A késő délutáni napsütésben kirajzolódtak előtte a Koopa Várának sötét tornyai. Letérdelt, hogy megkösse a cipőfűzőjét. Közben észrevette, hogy az egyik kavics ugrándozni kezdett, akár egy mexikói ugróbab. Aztán a nagyobb kövek is megmozdultak. Rövidesen rázkódni kezdett a föld a Vízvezeték-szerelő körül.
-      Érzésem szerint ez nemcsak egy békés kis földrengés lesz! – gondolta Mario.
Két hatalmas fegyveres teknőc közeledett felé.
-      A bumeráng testvérek! – mormogta magában. – Ezek a fickók mindig az utamba kerülnek!
Amikor legutóbb összeakadt velük, az egyik foga kitörött és elhasadt a legremekebb piros overallja. És akkor még Luigi is ott volt, hogy segítsen neki.
-      Mi ez? – gurgulázta az egyik óriás teknőc Marióra mutatva – Egy rovar?
-      Hmmmm – dünnyögi a másik – Lehet, hogy egy kolbászdarab, amit valaki kiejtett a pizzájából. Ízletesnek látszik.
Mariónak most nem volt ideje, hogy megküzdjön az óriási páncélfejűekkel. És még ha megpróbálja, akkor se igen győzhetett volna. Most stratégiára, és nem erőre van szükség! Így hát addig várt, amíg a hatalmas lények egészen közel nem értek. Akkor átvágott közöttük, és futásnak eredet a Koopa vár felé.
-      Gyere vissza! – bömböltek kórusban – éhesek vagyunk!
A két teknőc az oldalukon lógó óriási pisztolytáskához kapott, és egy maradék bumerángot szedett elő. Veszedelmesen pörgő tárgyak felhője repült a vízvezeték-szerelő után. Ha Mario nem tud elugrani a fegyverek elől, vége van! Huus, huss! A bumeráng-felhők csak úgy süvítettek Mario feje felett. Csaknem behorpasztották a sapkáját, a koponyájáról nem is beszélve, hiszen a tökfödője peremét súrolták. Amikor észrevette, hogy a szörnyű csapat visszafordult, a földre vetette magát, s meg se moccant, amíg a bumerángok útja át nem suhantak a feje fölött. Ekkor feltápászkodott, és elviharzott az óriásteknőcök elől.
Ahhoz képest, hogy a Bumeráng Testvérek milyen erősek, borzalmasak, és valóban szörnyűek voltak, nem mozogtak túl gyorsan.
Hamarosan csak a port nyelték Mario mögött.
-      Majd még számolunk ezzel a két díszvirággal. – lihegte Mario, a Koopa várhoz vezető úton. – Talán egy másik kalandomban.
Amikor elérte a tömör kőerődítményt, bekukucskált a kastély maszatos ablakain. Majdnem mindegyik szobában látott fényt, de életnek semmi jele nem volt. Csendben besétált és elindult, hogy sorra járja a mocskos szobákat. Éppen amikor már azt hitte, hogy a kastély teki-mentes, hirtelen egy hatalmas, pikkelyes lábba ütközött.
-      Hello, te ebédnek való! – szólalt meg egy mély, rekedtes hang.
Mario csendben felnézett. Rossz hír! Aki előtte állt, nem volt más, mint maga Bowser a teknőcök királya! Bowser, a főteki előrelépett egyet és elállta az utat.
-      A fivéredre várok! – vicsorogta – Hallom, hogy elkapták. Már alig várom, hogy darabokra szaggathassam! De amíg ő nincs, te is megteszed! – A hatalmas teknőc közelebb lépett. – Van utolsó kívánságod?
-      Csak egyvalami, tisztelt csúszómászó! – mondta Mario nagy bátran. – Szeretném megtudni, hogy honnan vannak ezek a másodpéldányok?
Bowser vihogni kezdett és zöld füstöt okádott.
-      Nos mindez itt, ebben a kastélyban történik – hencegett – Iggy fiam, az okosabbik csemetém, szerkesztett egy gépet, amelyik nyomban másolatot készít mindenről, amit meglát, legyen az teknőc, gomba, csirke, vagy kíváncsiskodó vízvezeték-szerelő! Minden, amit a gép előállít, Koopa-ellenőrzés alatt áll! – folytatta Bowser kárörvendve, közben előre-hátra lépkedett. – Ha minden jól megy, jövő keddre a lakosság zöme az én uralmam alá kerül!
Mario az ajtó felé araszolt. Bowser észrevette, hogy miben mesterkedik, Odamászott és elállta az utat!
-      Ahogy már mondtam! – morogta – Kedden szavazást tartok, és megválasztom magam Császári Nagyfőnöknek. Akkor majd te is észreveheted a változásokat. Elűzöm ezt a vacak királyt, csiperbarátaival együtt! – mondta, és gúnyos kacajra fakadt. – Lehet, hogy a móka kedvéért még rólad és Luigiről is megtartok egy másolatot.
Mario körülnézett a szobában, hátha lát egy másik kijáratot, de hiába.
-      Érdekes, és mégis hol tartod ezt a masinát? – kérdezte
-      Azt nem mondom meg! – kiáltotta Bowser – Mellesleg rajtad már úgysem segítene. A te időd lejárt. Bezárlak egy szobába hatvannégy vörös Koopa Troopával, ha-ha-ha!
Bowser Mario után kapott pikkelyes mancsaival. A fürge vízvezeték-szerelő hátraugrott. Bowser másodszor is nekilendült, de Mariónak megint sikerült félreugrania. Ekkor Bowser nekirontott. Mario átugrotta a teknőckirályt és kirohant az ajtón.
-      Elkaplak vízvezeték-szerelő! – ordította Bowser és döngő léptekkel utánaeredt.
Mario végigrohant a folyosón, izgatottan széjjelnézett.
-      Itt kéne lennie valahol annak a masinának! – lihegte – De hol?
Előtte egy hatalmas márványlépcső vezetett fel a második emeletre. A falon útbaigazító jelek, de Koopa-nyelven írták őket!
-      Hát ez remek! – motyogta magában Mario. – Otthon felejtettem a Koopa-szótáramat!
A másik lehetőség az volt, hogy végigfut a folyosón. Bowser lépteinek dübörgése már a háta mögött hangzott. Mindjárt utoléri! Mario a hosszú piszkos előcsarnok mellett döntött. Végigrohant rajta és befordult a sarkon.
-      Jól jönne valaki, aki ismeri az utat ahhoz a masinához! – mondta magában
Abban a pillanatban Iggy Koopa, Bowser rondácska, lila hajú fia kacsázott el mellette. Észre sem vette Mariót.
-      Ezt nevezem kiszolgálásnak! – dünnyögte Mario, és Iggy nyomába eredt.
Ide-oda kanyarogtak a Koopa kastély mocskos termei között: hadizsákmányok, szobrok, régi Koopa uralkodókat ábrázoló festmények mellett haladtak el – na és persze szemeteszsákok, melyeket évszázadok óta nem ürített senki. Elviselhetetlen volt a bűz. Mario lassan megnyugodott; Iggy szemmel láthatóan nem is sejtette, hogy követik. Tovább baktattal, maguk mögött hagyva Bowser díjat nyert rohadt-zöldséggyűjteményét. Amikor Iggy a következő saroknál befordult, Mario beleütközött Genghis Koopa szobrába. Mario visszafojtotta a lélegzetét. Feldől? Nem dől fel? Feldőlt. Hatalmas csattanással a padlóra zuhant, és ezer darabra tört.
-      Hiiii! – Sikított Iggy, ahogy megfordult, és meglátta Mariót.
-      Hiiii! – cincogott egy egér, amely a szobor belsejében lakott. Az egér nekiiramodott és eltűnt szem elől.
Iggy nem az a fajta volt, aki egyenlő esélyű küzdelemre vállalkozik, inkább átrohant a kapubejárón, amelyen ez a felirat állt: „ALAGSOR – ARVÍZ ESETÉN BELÉPNI TILOS!”
 
-      Ne olyan gyorsan Iggykém! – kiáltotta Mario és Iggy után vágtatott a gyéren megvilágított lépcsőkön.
Mario kettesével, hármasával szedte a lépcsőfokokat. Egész idő alatt hallotta maga előtt Iggy szuszogását. De amikor végre leért, Iggyt sehol sem látta. A hely csendes volt. Ekkor Mario a szeme sarkából valami mozgolódást vett észre.
-      Áhá! – kiáltotta és megfordult
De Iggy helyett önmagával, egy jóképű piros overallos vízvezeték-szerelővel került szembe.
-      Ez már mégiscsak sok! Ezek a hamisítvány-gyártók túl sokat engednek meg maguknak!
Aztán rájött, hogy saját tükörbeli képmásával áll szemben.
-      Hűha! – mondta – Ideje volna megborotválkoznom!
Ahogy nézegette az ismerős alakot, pillantása a tükör melletti üvegajtóra esett. Egy hosszú üvegtermet pillantott meg mögötte telis-tele tükrökkel. Kinyitotta az ajtót és belépett. Az ajtó baljós kattanással becsukódott mögötte. Mario megvonta a vállát.
-      Mindegy, úgysem akartam visszafordulni. – Mondta
Besétált a tükörlabirintusba. Mario továbbsétált, közben jobbra-balra tekintgetve szemügyre vette a tükörképét. Annyira lekötötte a figyelmét a sok jóképű vízvezeték-szerelő, hogy nekiment az egyik üvegfalnak.
-      Jujj! – jajdult fel, és megdörzsölte az orrát. – Bárcsak itt volna Luigi! Akkor ő mehetne elől!
A tükörfolyosó balra kanyarodott. Miközben a jobbján látható vízvezeték-szerelőre kacsinthatott, balra kanyarodott, és továbbsétált néhány métert. Ott megint nekiment egy üvegfalnak.
-      Akárki pucolta ezt az üveget, eljöhetne hozzám ablakot tisztítani. – Mondta magában.
Így bolyongott a labirintusban, iránytűnek használva a fejét; úgy tűnt neki, hogy már órák óta úton van, de eddig még nem kapott mást a fáradozásáért, csak egy iszonyú fejfájást. Végül egy útelágazáshoz ért. Az egyik jobbra, a másik balra vezetett. A baj csak az volt, hogy egyáltalán nem volt benne biztos, hogy nem járt-e már ott korábban.
-      Jól van – mondta – Ebből elég! Kell lennie egy kiútnak!
Mariónak hirtelen eszébe jutott, hogy egész nap magával hurcolt egy kalapácsot.
-      Úgy látszik, azok a koppanások nem tettek valami jót a memóriámnak. – gondolta.
Keresni kezdett az overalljában.
-      Ez az! – kiáltotta, és előhúzta a szerszámot az egyik zsebéből – Tudtam én, hogy mit kell magammal hozni!
Azzal az üvegfalba vágta a kalapácsot. A fal leomlott. Mario keresztülcsörtetett az üvegszilánkokon.
-      Ez aztán jó mulatság! – mondta, és zúzni kezdte a labirintus tükreit.
Mikor vagy húsz üveglapot is szétvert, egy furcsa, pompásan kivilágított helyiségbe jutott: Iggy Koopa laboratóriumába! A falakon hatalmas dróttekercsek lógtak, a kapcsolótáblákon különböző színű és méretű villanykörték villogtak. A padlón kémcsövek, fogaskerekek, na és persze szemeteszsákok szanaszéjjel! A szoba közepén pedig Marióval szemben, maga Iggy állt.
-      No, nézd csak, ki van itt! – kiáltotta Iggy! – Hát, nem hittem volna, hogy átjutsz a labirintusomon! De ha már betoppantál, megmutatom neked a találmányomat!
Azzal megnyomta a vezérlőtábla egyik gombját, é egy hatalmas masina gördült be a szobába.
-      Ez az én Óriás-Hasonmás-kibocsátó gépem. – Mondta Iggy! Közben vihogott. – Röviden ÓHASI-nak fogom nevezni. Hónapokig tartott a megépítése, de megérte a sok minkát. Az ÓHASI végezni fog veled, és utána visszatér, és teszi a dolgát: Átveszi az uralmat a Gombabirodalom felett.
Miközben Iggy fecsegett, Mariónak volt ideje, hogy megvizsgálja a gépet. ÓHASI valóban ijesztőnek látszott még Mario számára is, aki már számos furcsa szerkentyűvel találkozott a csatornák csöveiben. Több, mint három méter magas volt, hatalmas elektronikus szemgolyók borították és teste több száz apró TV-vel volt tele, melyek mindegyikén különböző, 1960-as évekbeli szörnyfilmeket játszottak. A padlón kerekek, lábak és hernyótalpak segítségével mászott, nyálkás csíkot vonva maga után. ÓHASI megállt egy pillanatra, s a tetején levő tölcsérből egy egész kis Koopa-csapatot köpködött ki. Ezután odagördült Iggyhez és megállt mellette.
-      Remek, ugye? – Kérdezte a teknőcherceg
Rábökött az egyik falat beborító tv-képernyőkre.
-      Rejtett kamerákat helyeztem el az egész birodalomban – magyarázta – A befutó információk alapján, ÓHASI bárkinek elkészíti a tökéletes hasonmását az udvaron található homokból. Ily módon tudtam lemásolni a királyt. Hozzájuthattam volna a Hercegnőhöz, Csipillához, és Vilmoshoz is, ha azok a vacak, ragadós kis gombák meg nem hiúsítják a tervemet, és széjjel nem áztatják az egyik kamerámat.
Az egyik vibráló képernyőn Mario Luigit pillantotta meg, amint vidáman szökdécselve éppen egy lyukas mosogatót bütykölt otthon. Iggy is észrevette Luigit.
-      Hé! – üvöltött a teknőc nagyot dobbantott göcsörtös, zöld lábával. – A fivéred helyére is küldtem egy másolatot, de ez nem lehet az! Ez a fickó énekel! A másolatok pedig nem tudnak énekelni! Ez a valódi Luigi! Valami nem stimmel!
Mario nevetett.
-      Úgy látszik Luigi ellátta a szaporítványod baját!
-      No, de te még itt vagy nekem! ÓHASI! Kapd el a vízvezeték-szerelőt! – Üvöltötte Iggy és Marióra mutatott.
A gép lassan gördült Mario felé. Hirtelen kinyújtotta az egyik karját, hogy megragadja Mariót. De nem olyan könnyű őt elcsípni! Amint a fémmarok a feje fölé lendült, gyorsan félreugrott, ÓHASI mögé rohant és várta, hogy az megforduljon. A masina megfordult. Mario hátrált, megpróbált időt nyerni, hogy elkerülje a biztos halált. A gép annyira lekötötte a figyelmét, hogy Iggyől teljesen megfeledkezett. Az alattomos teknőc kinyújtotta a lábát és elgáncsolta Mariót. Hősünk az egyik sarokba bukdácsolt, ott hasra esett és alaposan beverte a fejét. ÓHASI megindult felé.
-      Morzsold össze! – üvöltötte Iggy.
Mario feltápászkodott, de benne volt a kelepcében.
-      Hát most végem! – dünnyögte magában!
Körülnézett a laboratóriumban. Bal oldalán Iggy, bibircsókos mancsait dörzsölgetve, vidáman heherészett. Jobb oldalán a tükörlabirintusba vezető zöld ajtó. Előtte pedig ÓHASI, aki rendíthetetlenül közeledett feléje. Mario átcsúszott Iggy és ÓHASI között, és a szoba túlsó végébe futott. Felkapkodta a keze ügyébe eső tárgyakat: képcsöveket, könyveket, székeket, és a lassan közeledő gépre hajigálta. De semmi kárt nem tett benne. ÓHASI visszaszorította Mariót a zöld, dupla-ajtóhoz, amely visszavezetett a tükörterembe.
-      Add meg magad Mario, véged van! – kiáltotta Iggy Koopa
Mario kétségbeesetten beugrott az ajtók közé és megpróbálta csukva tartani őket.
-      Nem bírom… már… sokáig… tartani! – lihegte, miközben ÓHASI lassan benyomta az ajtót.
Akkor egy mosoly suhant át Mario arcán. Elengedte a kilincset, és oldalra lépett.
-      Nyitva vagyunk, tessék belépni! – szólította ÓHASI-t.
A hatalmas masina begördült a tükörterembe, és elkezdett körözni, hogy megkeresse Mariót. Ahogy megfordult, az egyik tükörben meglátta a saját képmását. Megállt. A képernyők és a villanykörték villogni kezdtek a csúf masina oldalán és sivító hang töltötte be a termet. Aztán hirtelen egy villanás. Amikor a füst elszállt, Mario elégedetten látta, hogy ÓHASI elkészítette saját tökéletes hasonmását. A két gép vizsgálni kezdte egymást, szimatolták egymás képernyőit és nyomógombjait. Egy pillanattal később újabb kisebb kisebb robbanás hallatszott. Ahogy a por leülepedett, már négy hasonmás állt ott. Mario bebújt a dupla ajtó közé, és onnan figyelte, hogyan sokszorozódnak meg az ÓHASI-k: előbb 128-an, majd 256-an, majd 512-en voltak! A gépek ott zsúfolódtak a hallban és már el sem fértek. Faltól falig megtöltötték a laboratóriumokat is.
-      Álljatok meg, várjatok! Mindent összeromboltok! – rikácsolta Iggy, amikor már a 4096. masina kezdte meg a működését.
Amikor már 8192-en voltak, egy-egy gép felrobbant.
-      Ideje, hogy elhúzzunk innen! – Mondta Mario és utat vágott magának, a törött tükörkeretek között.
Ahogy a lépcsőhöz ért, újabb rakás gép kezdte meg az önpuszítást. Mario végigrohant a folyosón és kiugrott az első útjába kerülő, kitört ablakon. Legurult a domb aljába amikor a Koopa vára hatalmas füst és villanások közepette felrobbant.
Később, amikor a por elült, Mario úgy látta, mintha három, hatalmas gömbölyű valami rohant volna a romok között, de ebben nem volt egészen biztos. Mario az egykor hatalmas erőd romjai között botorkált, és egy egész halom pénzt gyűjtött össze a földről.
-      Remek! – mondta – Most már megvehetem a hercegnőnek azt a rozsdamentes hullámdeszkát, ami kért tőlem
Amikor már nem volt több érme, Mario leporolta az overallját és a palota felé indult. Úgy vette észre, mintha már kevesebb lenne a másodpéldány a Birodalomban, mint néhány órával azelőtt. Könnyű szellő fújdogált itt-ott kis homokkupacokat halmozott fel. Mario végre a palotához ért. Felment a lépcsőn, s már majdnem belépett a kétszárnyú királyi ajtón, amikor rápillantott vízhatlan karórájára.
-      Mi?! Még csak tizenőt perce bújtam ki az ágyból? – hitetlenkedett.
Akkor rádöbbent, hogy már több, mint huszonnégy órája talpon van.
-      Majd holnap számolok be a hercegnőnek a kalandjaimról! – gondolta.
Ezzel visszabotorkált a birodalom bejáratához, bemászott a központi csőbe és hazagurult. Otthon belerogyott kedvenc karosszékébe és fel se ébredt három napig!
 
Fordította: Sellyei Anna - 1992
Szólj hozzá!
Címkék: Super Mario

Mario Linkgyűjtemény

2010. március 21. 07:45 - supermario4ever

Amerikai Nintendós oldalról sok játék hivatalos oldalára el lehet jutni. Érdemes őket megnézni, mert egyrészt küllemre hihetetlen igényesek, másrészt meg sok jó extrához lehet hozzájutni, pl. nagyon szép háttérképekhez. Még a Mariós oldalra gyűjtöttem ki őket, most ezeket ide is kiteszem update-elve a legújabb játékokkal:

Mario Megasite
Super Mario 64 DS
Super Mario Advance 4: Super Mario Bros. 3
Mario Party 4
Mario Kart DS
New Super Mario Bros.
Mario vs. Donkey Kong
Mario Smash Football
WarioWare Smooth Moves
Mario Strikers Charged Football
Mario Party 8
Super Paper Mario
Super Mario Galaxy
Mario Kart Wii
Mario Party DS
Mario Party DS II
New Play Control! Mario Power Tennis
New Super Mario Bros. Wii

Szólj hozzá!

Meet again

2008. október 28. 12:54 - supermario4ever

9 hónapos szünet után úgy döntöttem, hogy felújítom a Mariós oldalt! 2008. januárjában úgy bíztam Matildra az oldalt, hogy majd továbbviszi, és nem veszít az oldal a fényéből. Sajnos a honlap szellemoldallá vált! Többször gondolkodtam azon, hogy jó lenne már kezdeni vele valamit, de nem tudtam, hogy hol kezdjem. Aztán ma reggel beszélgettem bagszival, mert ma mindennél elszántabbnak éreztem magam az ügyben. Azt mondta, hogy először cseréljük le a dizájnt. Az ötlet nagyon jó volt. Most kapott egy fehér színű hátteret. És Mario Kart Wiis stílusa lesz, ami a fejlécben, és majd a menüpontban nyilvánul meg. És bagszi megcsinálta a fejlécet, a menüpontokat estére csinálja meg. Soha el nem múló hálás köszönet érte!

Mi történt velem? Ennyire elragadott a Zelda játékok iránti láz 2008. január 25-én. De én már akkor tudtam magamról, hogy bár lehet, hogy felhagyom a Mariós oldal fejlesztését, de idővel (lehet, hogy 1-2 év), de visszatérek ide. Hála Istennek ehhez nem kellettek évek, bár ez a 9 hónap is súlyosan sok idő. Látható volt, hogy mi lett az oldalból. Anno úgy hagytam itt, hogy 100 fölötti volt az átlaglátogatottság. Mára ez 19 lett. De ennek mostantól vége! Mindent megteszek annak érdekében, hogy a honlap újra a régi fényében éljen! Mire föl ez a változás? Nincs annál jobb dolog, mintha inspirál valaki. Nemrég, 2008. október 24-én volt a 5. (2008. őszi) BigN találkozó, ahol a www.bignforum.extra.hu fórum tagjai összegyűlnek, játszunk, beszélgetünk, jól érezzük magunkat. Most 12-en voltunk, ha jól emlékszem. És akkor tényleg megfeledkeztem már a Mario játékokról, de ott volt Gábor, aki a fórumon sunshinekart néven ír, meg itt is feltűnik néha, és nagyon sokat Marióztam vele. Mario Kart DS, New Super Mario Bros., stb. És nagyon jó volt vele játszani. Ő az a fajta játékos, aki nemcsak fantasztikusan játszik, de a játékstílusával képes kihozni az emberben levő versenyszellemet, és a benne rejlő képességeket! Ugyanis tegnap elkezdtem otthon Mario Kart DS-ezni, és olyan eredményt értem el, ami lehetetlennek tűnt számomra! Sikerült 150cc Special Cupon elérnem a 40/40 pontot!!! És 2 csillagos lettem. Ez akkora inspirációt adott nekem, hogy felfrissítettem a tudásomat Mario játékok terén, újra végigvittem a Super Mario Brost! Nem lehet elégszer végigvinni! És ma reggel döntöttem el, hogy felébresztem az oldalt poraiból. Tehát hatalmas köszönettel tartozom Gábornak a BigN talis élményekért!

És milyen frissítések lesznek az oldalon?

  • Új dizájn, mely folyamatban van.
  • Frissítettem a Mario játék történetet.
  • Újabb tesztek kerülnek fel a Mario játékokról.
  • Be lesz fejezve a Mario Kart részleg, MINDEN információ felkerül a Mario Kart: Double Dash!!-ról, Mario Kart DS-ről, és a Mario Kart Wiiről.
  • Rengeteg új kép fog felkerülni, elsősorban Gamplay képek, de rengeteg részleg szorul frissítésre. Ezt is elvégzem!
  • Folyamatosan írok ide a blogba is.
  • Mindig naprakész hírek, információk.

Hát röviden ennyi. Az oldal napi szinten fog frissülni, szóval stay tuned! ;)

Szólj hozzá!

Hogyan is lettem Zelda fan?

2008. június 04. 23:25 - supermario4ever

A Zelda fanságom kialakulásáról már írtam az első blogpostomban, most egy kicsit más szemszögből szerentém megközelíteni a témát. Igazság szerint a kiábrándultság vezetett ahhoz, hogy tegyek egy próbát 2008. január 25-én a Link to the Pasttel. Hogy hogyan is alakultak a dolgaim?

2005. október 15-én, amikor megújult az 576 fórum, akkor az összes addigi hozzászólás is eltűnt, és egy teljesen új arculattal jöttek elő. Nekem tetszett, bár a régi is nagyon jó volt. Természetesen nem voltam rest megnyitni a Super Mario topicot, melybe ha belenéztek, azért nagyon látogatott topic (volt). Aztán én ebbe a topicba elkezdtem teljesen gyanútlanul olyan információkat megosztani, melyekről azt hittem, hogy mindenki tudott, csak azt akartam hogy egybe legyenek gyűjtve. És teljesen el voltak ájulva, hogy én milyen nagy tudású Mariós vagyok. A tudtom nélkül el is terjedt rólam az, hogy biztos én vagyok Magyarország legnagyobb Mario fanja. De erről nagyon sokáig nem tudtam, és magamról se gondoltam semmi ilyesmit, mert úgy voltam vele, hogy szeretem a Mario játékokat, meg minden. De volt egy vágyam: Szerettem volna összehozni Magyarország Mario fanjait, ezért csináltam egy honlapot a Hungarian Super Mario Fan Clubot. 2006. március 19-én indult, azért eléggé döcögősen. Nemigen tudtam még, hogy hol lehetne reklámozni. De azért beindult a szekér. A honlap bár GPortálos, de a sok információért nagyon sok dicséretet kaptam, amiért ezúton is köszönetet mondok.

És aztán, ahogy találkoztam interneten megismert emberekkel, akkor mondták nekem, hogy "Kíváncsi vagyok, hogy játszik Magyarország legnagyobb Mario fanja" Én meg nézek magam elé, hogy mi van? Én ilyet soha nem állítottam magamról. Valaki itt félretájékoztatta a népet. De akkor nem szóltam, mert úgy voltam vele, hogy ha így látják, hát akkor legyek az. Csak aztán, ahogy elkezdtünk játszani multiban a Mario Kart: Double Dash!!-sal, meg a többi Marióval, és látták, hogy milyen "szerencsétlenül" játszok, akkor vágnak pofákat, hogy "Ez meri magát legjobb Mariósnak nevezni?" De kérem, én soha nem hívtam így magam! Itt valami félreértés van. De én hiába magyaráztam ki magam, hogy ezt nem én állítom magamról, hanem terjesztik rólam, nem érdekelték. És ez egyfajta lelki terhet rótt rám, és így a honlapot is nehéz volt szerkeszteni.

Meg a Nintendo GameCube-ps Mariók is kiábrándítóak számomra. A Double Dash!! szabályos visszafejlődés a Mario Kart 64-hez képest. A Mario Partyk meg nagyon egyhangúvá váltak, pedig az N64-es Mario Partyk nagyon jók voltak. A Mario fociban semmi érdekes nincs, a Super Mario Sunshine meg egyenesen undorító az én szememben, mert rohadtul nehéz. És nem is az, hogy nehéz, hanem nincs meg az a hangulata, mely arra ösztökél, hogy én azt igenis továbbvigyem. A Super Smash Bros. Melee már egy kicsit más sztori. Az nagyon jó játék, de csak egy bizonyos szintet tudtam elérni, és érdekes, hogy nem tudok továbbfejlődni. De nem azért, mert annyira rossz lenne, hanem mert nincs rá késztetés. Egyébként ez a szint nem elégséges, mert társaságokban folyamatosan felsülök. Na majd a Super Smash Bros. Brawl! Azt mindenki imádni fogja! Egy szó, mint száz, az összes GC-s Mariót visszafejlődésnek érzem.

És ezen okok miatt hiába noszogattak, hogy még lehetek jó, nem akartam. Mert ilyen jellemtelen játékok jöttek ki. Be is következett egy hosszabb szünet a konzolos időszakomban, legalább 6 hónapig a gép felé nem néztem. És tényleg úgy tűnt, hogy minden elveszett, amikor 2008. január 25-én jött az egyszemélyes felmentősereg Link személyében, aki nemcsak Zeldát mentette meg, hanem az én konzolos mivoltamat. Az egész konzolvilág átértékelődött bennem, és most már úgy gondolkodom a Mario játékokról, mint egy könnyed szórakozás, hatalmas ügyességi körettel. A Zelda ennél sokkal komolyabb. Bár lehet, hogy a korom is hozta ezt (22 éves vagyok) de én másra vágyom. Egy olyanra, amit a Mario játékok nem tudnak megadni már. Bár a Super Mario Galaxy még helyrehozhat dolgokat...

1 komment

Az utóbbi 3 hónap

2008. április 12. 23:28 - supermario4ever

Most arról írok hogyan jutottam el 2008. január 25-étől máig. Úgy voltam vele, hogy az első post szóljon a régmúltról, ez meg a közelmúltról. Összegzem, hogy mi történt az utóbbi 3 hónapban, mióta aktív Zeldás vagyok. Tehát kezdtem a Link to the Pasttel. Furcsa, de akkor hajnali 4.45 táján, amikor végül elmentettem az LttP-t, és kikapcsoltam az SNES-t, valami akkora lelki töltést kaptam, mint régen, az SNES-es korszakban. Az a helyzet, hogy nagyon kiábrándult voltam. Mert 2005. májusában megvettem a GC-t, és jött rá a (számomra) frusztrálóan nehéz Super Mario Sunshine és a közepes sznvonalú Mario spinoffok (Kart, Partyk), és annyira kiábrándítóak voltak számomra, hogy hosszabb távon felhagytam a konzolozással. Volt, hogy fél évig be se kapcsoltam a GC-t. És még a DS-sel se játszottam olyan sokat, pedig már az is megvolt. Aztán néha elő-elő vettem a GC-t, de soha nem játszottam vele sokat. Csak ekkor, 2008. január végén eszméltem arra rá, hogy vannak még kiaknázatlan csodái a Nintendónak. Úgyhogy nagyon belemerültem a LttP-be. Nem sokkal utána láttam, hogy van a Media Marktban egy GBA-s Link to the Past. Igaz 9990 ft volt a játék, de vehetjük úgy, hogy eladtam a 3000 forintos LttP-t, azzal vezeklek érte, hogy 9990 forintért veszem meg másodjára. 2008. február 14-én gyűjt össze rá a pénz, és megvettem a játékot. Fóliás volt, tehát minden benne volt. Aztán február 22-én sikerült SNES-en legyőzni Ganont. Még most sem hiszem el, hogy sikerült. Az utolsó utáni varázserőket használtam el, amikor belelőttem Ganonba a nyilat, és meghal. Ha akkor meg halt volna meg, nem sikerült volna. Teljesen kifogytam a varázserőkből. Ami ugye elengedhetetlen a lámpa meggyújtásához. Amikor először vittem végig a LttP-t, pontosan 390× haltam meg. 17 szívem volt a végére, 3 üvegem, és hiányzott még egy pár fegyver. De így sikeredett. Aztán másodjára GBA-n vittem végig. Itt már jobban tudtam, hogy mi hol van, és hogy mit kell csinálni, valamivel könnyebb is volt a játék, de még így is 175× haltam meg a végére. Aztán harmadjára is elővettem a játékot, méghozzá Wiin, Virtual Console-on. Itt már tökéletesen tudtam, hogy mi hol merre hány méter, így igyekeztem az összes fegyvert a lehető legkorábban megszerezni, a kardomat minél hamarabb, a maximális 4-es szintre hozni. Így már sokkal könnyebb volt a játék, és a végelszámolásban is csak 30 halál volt írható a számlámra, és a fegyvertáram már teljes volt, és megvolt mind a négy üveg. Viszont továbbra is 17 szívem volt, de igyekeztem minél hamarabb feltölteni magam, pláne a Palace of Darkness és a Skull Woods előtt, mert ezek a legnehezebbek számomra. Egyébként nagy lehetőségek tárultak elém, amikor megvettem a Wiit, mert ott volt Virtual Console-on ugye az első 4 asztali konzolos Zelda. Vettem egy 2000 forintos Wii pont kártyát, és le is töltöttem mind a 4-et. Így vittem végig harmadjára a LttP-t. Valamint így jutottam hozzá az első 2 Zeldához és az Ocarina of Time-hoz. Az OoT-re nagyon kíváncsi voltam, hogy miért tartják a világ legjobb játékának. Egy pillanatra sem vontam kétségbe, de magam akartam látni. És láttam is! Hogy miért annyira jó? Nem is tudom, hogy hol kezdjem. A hatalmas táj, a gyönyörű zene, az összetett Dungeonök, a valós emberi érzelmek, és kapcsolatok. Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy méltán érdemelje ki a világ legjobb játéka címet. Az OoT-ről most egyenlőre ennyit, majd részletesebben írok róla a közeljövőben, mert most ezzel játszok aktívan. Most, hogy benőtt a fejem lágya, várható volt, hogy nem fogom hülyeségnek tartani az első Zeldát. Tettem is egy kósza próbát vele. NAGYON sokat segít a GameFaqs overworld mapje: http://www.gamefaqs.com/console/nes/file/563433/12694 Ez az összes titkot tartalmazza. Nagyon jó látni, hogy 1986-ban is igyekeztek a lehető legjobbat kihozni a NES-ből. Itt most az 5. Dungeonban tartok, de ez most pihenni fog egy darabig. Egyébként, hogy sok Zeldás a legkevésbé jónak a Zelda II: The Adventure of Linket tartja. Engem már az első pár percben is annyira megfogott, hogy hihetetlen. Valami akkora hangulatot áraszt magából, hogy nem lehet szavakba önteni. Kiemelkedően jó zenéje van a játéknak, és valahogy az egész annyira egyben van, hogy hihetetlen. Csak kegyetlen nehéz! Érdekes, hogy nem annyira nehéz, mint a Super Mario Sunshine, de a Zelda II-ben megvan az a hajtóerő, ami arra sarkall, hogy igen, folytassam! De nagyon nehezen sikerült megcsinálni az 1. Dungeont. Három óra kellett hozzá, mire végleg kinyírom a lovat. Aztán most ott tartok, hogy a 2. Dungeonnak valahol az eleje. De itt már annyira nehéz, hog térképről eljutni oda se könnyű. Aki még nem játszott ezzel a játékkal, annak elmondanám, hogy itt úgy van, hogy a térképen néha megjelennek ilyen mozgó ellenfelek, azok kicsinyített változata. Ha azokkal összetalálkozol, akkor oldalnézetből mutatja felnagyítva azt a helyet, ahol most vagy. És ott vannak ellenfelek, akiket meg lehet ölni. De nem kötelező, mert ki lehet menni a pályáról. De sokszor elengedhetetlen, hogy megtegyük, mert nem engednek tovább. Végül eljutok a 2. Dungeonig, de csak egy életem marad. Itt az életek számlálása sem szokványos. Úgy van, hogy kapsz három életet, és utadra bocsájtanak. Ha elveszted mind a három életedet, akkor nem ám a Dungeon elejéről kezded, hanem ahonnan elindultál 3 élettel. Kezdheted megint! És mire ismét eljutottam a 2. Dungeon színhelyéig megintcsak egy életem marad. Ezért ez a legnehezebb Zelda játék. De a hangulata és a zenéje nagyon ott van! Aztán még február elején vasárnap elmentem V-ADival bagszihoz, hogy kipróbáljam a Wind Wakert és a Twilight Princesst (GC verzió). A Twilight Princessbe annyira nem merültem bele, de a WW-be igen. És, hogy mennyire beleéltem magam a történetbe, az se semmi! Amikor Linkkel megmentettem Tetrát, és jött a sas, hogy elrabolta Link húgát, és ahogy Link utánamegy... Annyira beleéltem magam a történetbe, hogy én is utánanyújtottam a karomat, hogy utánamegyek! Megmentem! Bagsziék meg már összenéztek, hogy ez azért már a másik véglet... Mert az jó, hogy megszerettem a Zelda játékokat, de ennyire? Aztán elkértem a V-ADitól mindkét Zeldát. Ő eredetileg csak a WW-t akarta odaadni nekem, de én annyira könyörögtem neki, hogy adja oda mindkettőt, hogy kishíján letérdeltem elé. Épp MSN-ezett az egyik helybéli barátjával, Zsanival, és nemigen értettek szót egymással. Nem úgy, hogy veszekedtek, hanem a Zsani az csinálta az Orosházi Gyerekkönyvtár honlapját. És azt hiszem, hogy Joomlás volt az oldal, de erre nem mernék megesküdni, és a Zsaninak még nem volt dolga ilyen jellegű honlapkészítéssel, és nagyon sokat bénázott. De nem is ez volt a V-ADinak a problémája, hanem az, hogy szerinte a Zsani nagyon értetlenül fogalmazta meg, hogy mi a baja. És lehetetlenségnek tartotta megfejteni, hogy mit akar. Ezért egy olyan próba elé állított, hogy ha megfejtem, hogy mit akar a Zsani, akkor odaadja mindkét Zeldát. Elolvastam a Zsani mondásait, és elemeztem a V-ADinak. Aztán így segített a Zsaninak, akinek sikerült megoldani a problémáját. A V-ADi kénytelen volt rájönni, hogy sikerült a próbatétel, így odaadta mindkét Zeldát. :-P A Wind Wakert elég sokáig vittem, megvan 2 gyöngy, most mennék a barlangba a harmadikért. De majd később. A TP-ben nem jutottam valami messzire. Odáig, hogy farkasként kijutottam a Hyrule Castle-ből, és megharcoltam azzal az elektromos szörnnyel. De most az van, hogy amikor harmadjára végigvittem a LttP-t, akkor úgy döntöttem hogy mostantól kezdve ráállok az egyik Zeldára, és csak azzal játszok, és azt viszem végig. Mivel 5 Zelda volt félbehagyva, ezért dobókockával dobtam ki, hogy melyik legyen az, amelyiket végigviszem. Meg is volt mindegyiknek a száma: 1. The Legend of Zelda, 2. Zelda II: The Adventure of Link, 3: The Legend of Zelda: Ocarina of Time, 4: The Legend of Zelda: The Wind Waker, 5: The Legend of Zelda: Twilight Princess, 6: Final Fantasy 4 Advance. És a hármast dobtam ki. Úgyhogy Ocarina of Time. Ja, és még nem beszéltem a Phantom Hourglassról. Ugyanis időközben ezt a fantasztikus játékot is megvettem! Nagyon jó, hihetetlen látni, hogy 2007-ben, 21 év után is tudnak újdonságot belevinni egy Zelda játékba. Itt a Molida Islandben járok, de most ez is szünetel egy darabig. Kronológiailag egy kicsit összekutyultam, de remélem, hogy így is követkető volt ^^' Az elkövetkezndő pár hétben csak és kizárólag Ocarina of Time!

Szólj hozzá!

Egy jó játék ismérvei

2008. február 20. 10:46 - supermario4ever

Amióta Zeldázok, azóta egy kicsit átértékelődött bennem a játék fogalma, hogy mitől lesz egyáltalán nekem jó egy játék.

Elsődleges szempont nálam maga a karakter, akit irányítok, hogy az szerethető legyen, tudjak vele azonosulni. Talán ezért szerettem meg nagyon a Zeldákat, mert Link számomra egy borzalmasan szimpatikus karakter, nagyon megszerettem. És a Mario Spin-offokban (másodrangú Mario játék, mint pl. a Kart és a Party széria) is azért választom mindig Yoshit, mert nagyon szeretem.
Azért azt el kell ismerni, hogy a Nintendo nagyon kreatív karaktereket alkotott a közel 30 éves konzolos múltja alatt. És szinte mindenki megtalálja az ízlésének megfelelő karaktert. Én például Linkben. De olyan magas szinten, hogy katarzis-élményem volt. Ennyire egy karaktert se szerettem meg. Viszont számomra van mélypont is. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de a Starfox karakterei a Nintendo-kreativitás legalja. Én nem tudom hogy lehet ilyet kitalálni, hogy egy róka mászkál az űrben egy galambbal, egy csacsival, egy békával, és egy szemüveges öreg nyúllal. Sokan elismerik a Starfox szériát, mint játékot, sőt még lehet hogy én is jól eltudnák játszani vele, de hogy a karaktereket nem tudnám megszeretni onnan, az is biztos. A Metroid Samus Aranja egy érdekes szituáció. Bár egyre sűrűbbek a főhősnők, de hogy egy másik bolygón egy nő mentse meg az ottani világot, az egy kissé paradoxon. Bár el kell ismerni, hogy Samus igencsak szexi, szóval még a Metroidokkal is jól el tudnék játszani. Illetve próbálkoztam is a Metroid Prime-mal, de olyan szinten felsültem, hogy 5 percnyi játék után úgy elakadtam, hogy feladtam, mert nem találtam kiutat. A Kirbyről meg azt hiszem, hogy nem kell beszélni, mert az önmagában egy csoda. A Kirby játékszéria nem is itt mondja fel a szolgálatot, hanem a pályák végtelen egyhangúsága. Annyira egyformák pl. a Kirby's Adventure-ben a pályák, hogy teljesen összefolynak az emlékeimben, semelyik válighoz nem tudok kötni pályát. A Mario meg alap. Viszont a Sunshine azért mondott nálam, mert mindig amikor medúzára rálépve ezerrel kell vágtatni a piros érméért, és amikor nekiütköztem valaminek, akkor ugye automatice kampec. Már az is idegesítő, hogy elrontottam, de amikor Mario a vízbe esik, minek kell Mario fejét felém fordítani? Nem elég, hogy a Halál-zenéje rettenetesen frusztráló (nekem) de hogy lássam Mario fejét halottként? Ez olyan, mintha a játékkészítők azt akarnák megmutatni, hogy nézd meg, mit tettél vele! De miért a Sunshine-t hozom fel, amikor a többi Mario játékot imádom? ^o) Mindegy.

Második nagyon fontos dolog a zene számomra. Eleve játékzene-őrült vagyok, rengeteg játékzene van a gépemen, de egy játéknál kulcsfontosságú, mert nagyon befolyásolja az adott hangulatát, nagyban emeli a játékélményt. Azt gondolom, hogy nem kell ecsetelnem azt, hogy mennyire kiábrándító az idegesítő zene.

Hát nagyjából ennyi.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása