No, nem az életemből, hanem hogy itt vagyok Békéscsabán. Már nővérem is segít nekem albérletet keresni, és úgy tűnik, hogy hasznunkra válik, hogy ilyen sok ismerőse, barátja van. Ugyanis az egyik barátja Angliába fog költözni (legalábbis már ott élnek), jobb megélhetés reményében (megjegyzem, orvos), és felajánlotta a Budapesti lakását bérbe. Minden nagyon jónak tűnik, ismerős révén olcsó bérleti díj, másfél szobás lakás, még abba is benne vannak, hogy megosszam valakivel, teljesen bútorozott, gépesített. Ezek után azt gondoltam, hogy már csak össze kell csomagolni, és máris mehetek, de jött a fekete leves, hogy mivel még nagyon sok cuccuk ott van, azokért majd értemennek augusztus végén, szeptember elején, és majd csak akkor mehetnék. Hát megmondom őszintén, ezen egy kicsit felhúztam magam. Az odáig rendben van, hogy vannak személyes cuccok, meg minden, de attól még szerintem simán odaköltözhetnék, nem bántanám a dolgaikat. -_-'

Aztán jött egy másik ajánlat, ugyanennek a srácnak az egyik ismerőse is felajánlotta szerény hajlékát. Arányában, ez sem drága, csak a gond ott van, hogy 2 és fél szobás, tehát egyrészt nagy ez nekem, másrészt meg egyedül egyáltalán nem bírnám. Még egyvalakit tudok, aki jönne, de akkor már jó lenne egy harmadik személy is, hogy kisebbek legyenek a költségek. Ráadásul ebbe azonnal be lehetne költözni. Mind a kettő a 13. kerületben van, tehát elég jó helyen. Csak hát egyedül ezt nem lehet.

Úgyhogy maradnak a saját elképzeléseim, miszerint egy nyugodtabb helyen olcsó bérlemény valahol a 19. kerületben. És lehet, hogy ha meg lehetne állapodni a főbérlővel, akkor csak hónapokra, és akkor mehetnék ősz elején átmennék a nővérem által ajánlott albérletbe. De elképzeléseim szerint már kevés van hátra.

De pont most lettem beteg! T_T Hála istennek, nincs semmi komoly, csak nátha, megfázás, meg egy kis gyengeség, de néha úgy érzem, hogy tényleg az utolsó napjaimat élem! T_T Na jó, tudom, hogy ez enyhe túlzás, pláne, hogy ma már jobban vagyok, és amíg van étvágyam, addig komoly baj nincs. Márpedig az van. De remélem, hogy hamar rendbejövök.

Ez a nap döntő többségében az albérlet keresésével telt. Hát, vegyes az összkép. De lássuk, hogyan indultunk.

Én már 5.30 után felkeltem bagszi 8 órakor ébredezett. Én addig zenét hallgattam csendben, reggeliztem, összekészülődtem, én már szinte indulásra készen voltam. ^^ Ma is nagyon jó kedvünk volt. 9 óra magasságában indultunk el. Közel van a BGF, ahol megnéztük az iskolát, meg én érdeklődtem a továbbtanulási lehetőségről. Jó hely volt, pozitív érzésekkel jöttünk ki. Aztán mentünk a 3-as villamossal, majd átszálltunk a 99-es buszra. Onnan mentünk el a Pesterzsébeti Tescóba. Teljesen ledöbbentünk, hogy mekkora hatalmas. A Békéscsabai Tescót reggelire megenné. :D Nagy, és elég jó. Amin megdöbbentem, hogy van ecetes chips! O_O Magyarországon sehol nem láttam még. Meg vettünk innivalót, kicsit szétnéztünk, fizettünk, aztán mentünk is. Illetve előtte találtunk egy konzolüzletet. Bagszi beszél, én meg rámutatok. Odamegyünk, nézzük, hogy milyen alacsony árak vannak! :o És gyári fóliás szinte mindegyik! És beszélgettünk az eladó csajjal, hát komolyan, ilyen jó fej eladóval nagyon ritkán találkozni. És értette is a videojátékokat, hogy mondott egyéb érdekességeket is. Szóval nagyon jó fej volt, csak ajánlani tudom őket. Konzolpiac a neve, itt van a weblapjuk is. A választék igaz kicsi még, de nemrég indultak. De ha ilyen menő eladókat alkalmaznak, akkor az már jó jel, hogy jövedelmező lesz a vállalkozás. Na de aztán mentünk a Tesco-buszhoz a Határ út felé, ugyanis az első albérlet-jelöltünk a 19. kerületben van. 11.40-re beszéltük meg a találkozót a ház előtt, de sajnos fel kellett hívnom, hogy nem tudok addigra ott lenni. Mondta jó, nincs baj, akkor 12.45-re ráér. Az nekünk is jó. Leszállunk, és ott a környéken találunk egy ingatlanközvetítőt. Albérletekkel is foglalkoznak, akkor jó, nézzük meg, mert hátha tud valami jót ajánlani, és legalább lesz választék. Időnk meg volt. Az, hogy rosszul döntöttünk, az már az elején le kellett volna, hogy essen, mert már az rossz jel volt, hogy az a gép, ahova a nő leült, teljesen meghalt, és működésképtelen volt. Átültünk másik géphez, ott tudott mutatni egy nagyon jót, olcsó bérleti díj, és a rezsi sem volt magas. Felhívja az ingatlanközvetítő a tulajdonost, hogy mikor nézhetjük meg. De megkértük, hogy kérdezze meg, hogy lehet-e a kisállatot tartani. Meg is kérdezte a nő, de akkora határozott "KIZÁRVA!" volt a válasz, hogy még mi is meghallottuk. Már itt tudnunk kellett volna, hogy bár szép az ár, de lehet, hogy a főbérlő nem lesz jellemben annyira szép. De itt meg is szakad ez a történet, mert 15 órára beszéltünk meg találkozót, és addig volt még 2 és fél óra. Inkább mentünk a másik albérletet megnézni. A környék kellemes, tehát nem lenne rossz itt lakni. Megjött, egy kellemes megjelenésű középkorú hölgy volt. Nyitotta a kaput, megnéztük a házat, nagyon kellemes volt. Pont az a kicsi, egy szoba-konyha, ami egy életét kezdő fiatalnak megfelel. Feltett kérdéseket a hölgy, mondtam neki, hogy nem pénz nélkül jövök, 2-3 hónapig biztos tudnám fizetni, de ha ideköltöznék, akkor már másnap elkezdenék munkát keresni. Mondtam, hogy kereskedelmi technikusi végzettségem, meg még két szakma folyamatban van. Látszott rajta, hogy szimpatikus vagyok a számára, meg hogy megnyugodott, sőt talán még örült is annak a kijelentésemnek, hogy már másnap mennék munkát keresni, mert mondta is, hogy pláne a kereskedelmi szférában, aki keres, és akar dolgozni, az 2 hónap alatt bőven talál. Szóval minden nagyon rendben volt, csak az volt a baj, hogy nekem csak 2-3 hét múlva lenne aktuális, és azt mondta, hogy az első fizetőnek kiadja. Ezzel nincs is semmi baj, de azért eléggé kicsi az esélye, hogy megmarad, bár ki tudja. Ezt mindenképp megjegyzem, mert jól járnék ezzel. De gyorsan végeztünk is, és mentünk vissza a Határ útra, az Europarkba a mekibe étkezni, mert mind a ketten éhesek voltunk. Ettünk mind a ketten McMenüt, mert kaptunk poharat, ami jól is nézett ki, úgyhogy örültünk neki. Addig is beszélgettünk egy kicsit. Aztán idejekorán elindultunk, mert nem tudtuk, hogy pontosan hogy jutunk el ahhoz az utcához, ahova 15 órára kell menni. Elmegyünk a metrómegállóhoz, ott az illetékes NEM tudott segíteni... Hát szép. Úgyhogy végül úgy döntöttünk, hogy felszállunk a 66-os buszra (mert ez a 20. kerületben van). Megyünk egy darabig, ott a hölgyet mellettünk megkérdezünk, hogy abba az utcába, hogy eljussunk, hol kell leszállni? Szegény egy jóval korábbi utcanevet mondott, látszott rajta, hogy nem akart rosszat mondani, amikor leszálltunk, és egy másik ember azt mondta, hogy korán szálltunk le, szegény nő elszégyellte egy kicsit magát, így ment el. Úgyhogy felszálltunk a következő 66-os buszra, és mentünk tovább. De azt is egyfajta rossz jelnek kellett volna venni, hogy amikor kérdeztük, hogy hol van pontosan az az utca, több ember is erősen elgondolkodott rajta. Azt mondták, hogy nincs annyira elrejtve, de nehéz megközelíteni, mert csak nagy kerülővel lehet elérni. És tényleg nagyot került a busz. Odamegyünk, találkozunk két ingatlanközvetítővel, a nő, akivel beszélgettünk, hozott magával egy társat ugyanis. Felmegyünk a 4. emeletre, egy idősebb hölgy fogad minket. Vele is elbeszélgettünk... hát ez a tökéletes ellenkezője volt az előző főbérlőnek. Már az első pillanattól kezdve látszott rajta, hogy nem vagyunk szimpatikusak számára. Kérdezgetett a munkáról, meg minden, ugyanazt mondtam, amit az előzőnek is, ő erre egyből nemet mondott. Tehát, hogy nem fogad. Az becsülendő, hogy őszinte volt, meg nem is rejtette a jellemét, de ahogy kijelentette, hogy neki nagyon pontosan kell fizetni, meg ő olyan albérlőt vár, aki fix egzisztenciával, és perspektívával bír, nagyon rossz érzés volt. Ha tudtuk volna, hogy ilyen, akkor nem is megyünk el. De még csak nem is ez volt a legrosszabb. Az ingatlanközvetítők máris minket kezdtek el negatív színben feltűntetni, hogy hát azért előbb munkát kell találni, és utána albérletet keresni... Hát ekkora alpári hülyeséget rég hallottam. Ha vidékről feljön egy fiatal, akkor még szép, hogy albérletet kezd el keresni előbb, mert csak ne a híd aljáról járjon már be dolgozni. Meg aztán mondtam, hogy mik a terveim. Ja igen, a főbérlő hölgy egyből azzal kezdte, hogy ő nagyon jól ismeri a Pesti viszonyokat, és hogy nagyon nehéz munkát találni. Nem akartam megsérteni, de már szinte azonnal az a gondolat fordult meg bennem, hogy ő saját magából indult ki. Mert ha én is 50-55 éves leszek, és ha elbocsájtanak valami miatt, akkor nekem is főhet a fejem, hogy hol fognak alkalmazni. De nekem, mint 24 éves élettel teli fiatalnak, akinek még végzettsége is van, az ha ott van mindenhol, hogy ő szeretne dolgozni, és ha tényleg nagyon akar, az bizony talál munkát. Szóval nagyon rossz volt az egész. Mi is rosszul éreztük magunkat, mert az ingatlanközvetítő rosszul kommunikálta le a dolgokat. Mondhatták volna, hogy a nő merev, és konzervatív gondolkodású, mert akkor bagszival is kétszer meggondoljuk, hogy egyáltalán megnézzük-e. Mert ez nekünk is akkora fáradtság, mint nekik. Ja igen, és az ingatlanosok is azzal jöttek, hogy most feleslegesen jöttek a nagy hőségben az idős pár (mert a férfi is ott volt), de a nő egyből rákontrázott, hogy ha ő is ki akarja adni a lakást, akkor neki is kell lépéseket tennie. Szerintem a két nő már úgy kezelt minket, mintha kivenni jönnék az albérletet, holott mondtuk neki, hogy csak megnézzük. Úgyhogy ez nagyon rosszul sült el. És végül is nem hibáztathatjuk az idős hölgyet, mert mi sem tudhattuk, hogy ő ilyen, és ha ő biztos albérlőt keres, aki szinte percre pontosan fizet. Ez teljes mértékig az ingatlanosok hibája volt, és az idős hölgyből én kinézek annyit (mert okosnak tűnt), hogy szerintem ezt ő is lássa, mert bagszi is sok mindent mondott, megrajtunk is látta, hogy teljesen meg voltunk szeppenve. Hát én már csak az alkalmat kerestem, hogy mikor mehetünk már végre, nemcsak a rossz élmény miatt, hanem ne raboljuk egymás idejét. Hát így jártunk. És azért írtam le névtelenül az egészet, mert nem az a célom, hogy bárkit is negatív színben tűntessek fel, az nagyon nem az én stílusom, egyszerűen csak mint tanulság írom le. És bagszival is úgy éltük meg, hogy ebből csak tanultunk, és nem az, hogy jaj, de rossz volt. Én egyvalamit mindenképp megfigyeltem. A másik nőnek, aki jött, annak hihetetlen jó megjelenése volt, mintha tanulta volna, hogy jó megjelenéssel jó benyomást kelthet az emberekben, csak sajnos ehhez nem mindig társul ész. Ugyanis ő mondta, hogy előbb a munka, utána albérlet. De ez... Még ha a vidékinek vannak is barátai, oda is csak napokra mehet legfeljebb, mert azért mégiscsak az privát területén vagyunk, ahol ő a magánszféráját éli. Teljesen érthető, hogy akármilyen jóbarát, nem szívesen látja tovább, mert szeretné a kis életét élni. És a másik butaság, amit mondott. Ő is kérdezte, hogy mi a végzettségem. Mondta, hogy hát az nem biztos, mert a villanyszerelő, vagy az egyéb szakmáknak biztosabb az állásuk. De könyörgöm: A kereskedelmi technikus az nem szakma? Attól tartok, hogy sajnos az, amivel el tudok helyezkedni, ha talpraesett vagyok, márpedig én annak tartom magam! Kész röhej volt. Számomra ebből egyértelműen az jött le, hogy a jó megjelenés nem mindig mutat nagy észt. De mi bagszival ezt úgy vettük, hogy tanultunk belőle. És csak azt tudom tanácsként mondani bárkinek, aki vidékiként jön fel Pestre, hogy ha egy mód van rá, kerülje az olyan hirdetéseket, ahol az van megírva, hogy csakis hosszútávra. Az olyat meg pláne kerülje, ahol a főbérlő megköveteli a pontos fizetést. Most ezzel nem akarok senkit arra buzdítani, hogy éljen lazán, és "ráérünk még fizetni"elvet kövesse, mindenképp a lehető leghamarabb kell fizetni, hogy nyugodtak legyünk affelől, hogy a lakhatásunk nincs veszélyben. Viszont bármikor előfordulhat olyan az albérlő akaratán kívül, hogy fizetési nehézségei támadnak, és nem feltétlen tud határidőre fizetni. Ezért érdemes olyan főbérlőt keresni, aki rugalmasabban kezeli a pénzügyeket, mert az természetes, hogy fizetni kell, de bármikor bármi adódhat.

Hát ennyi lenne mára. Amilyen jól indult a nap, és önfeledten nevetgéltünk bagszival, a vége akkora csalódás volt. De tanultunk belőle, és most már jobban tudjuk a dolgokat. Holnap zsidával leszünk, nézünk még két albérletet, aztán megyünk egy nagy vásárlókörútra, úgyhogy nagyon jó napra számítunk!

A SakuraCon blogpostjában írtam, hogy mivel akkor otthon hagytam a 90%-os szelvényemet, ezért májusban megajándékozom magam egy utazással. Ez a nap ma jött el. Bár nemcsak ezért mentem. Ugyanis kaptam levelet, hogy a mai napon (azaz 05.27-én) menjek el a Szolnoki vasút rendőrőrsre, és vegyem át az irataimat. Ugyanis a SakuraConról hazajövet a vonaton valahogy kiesett a táskámból a pénztárcám. Ennek a valahogynak a mikéntjére igazán kíváncsi vagyok, amikor márciusban voltam Krisi születésnapján, akkor is este az anyja elvitt kocsival az Örs Vezér Térig, hogy esett ki a kocsijában a táskámból a telefonom? Erre a mai napig nem találok magyarázatot. De visszatérve a tárcámra nagy szerencsém volt, mert az igazolványaimat máshol tárolom, így az egyetlen kár, ami ért, a bánkkártyám elvesztése, és ennek pótlása. Azonnal mentem letiltatni, így semmi baj nincs, bár a megtaláló nem gazdagodott volna meg túlságosan a számlámon található pénzből. ^^' De a szükséges óvintézkedéseket meg kell tenni. Meg ilyen apróságok voltak benne, mint Supershop kártya, Smart kártya, tehát nem feltétlen esszenciálisak a mindennapi léthez. De úgy tűnik leadták a rendőrségen. A pénz természetesen nem volt benne (legyen boldog azzal a max. 200 forinttal). De mentem is tovább Szolnokról Pestre a 11 órási zónázó vonattal. Nagyon jó kedvem volt, bekapcsoltam a DSi XL-en Okui Masami: i-magination albumát, és néztem ki az ablakon. Most is vittem ki cuccokat, csak most nem bagszihoz, hanem a Csabihoz. Az alábbiakat:

• GBA konzolok
• GBA játékok
• Nintendo DS és Nintendo DS lite
• GBA és DS kiegészítők

Azért viszem ezeket ennyire, mert rendkívül sok helyet foglalnak a dobozaik. Legközelebbi alkalommal, mely a HoldfényCon napja lesz, akkor viszem a Wiit, és a DSi XL-t. De akkor már nagyon kevés idő lesz hátra terveim szerint. De előtte, mivel kicsit korábban érkeztem meg, ezért az Arénába mentem a Keletiből. Szinte már motorosan lementem a metró aluljáróba, amikor ráeszmélek, hogy nem az Árkádba akarok menni. Ott mentem az 576-ba, vettem Love.com 2 mangát. Döbbenten láttam, hogy az 576 külön Nintendo termékismertető katalógust rakott ki. Határozottan állítható, hogy amióta újra van 576 KByte, jobban foglalkoznak a Nintendóval, mint előtte. Aztán mentem is Csabihoz az iskolája elé, olyan sok idő már nem volt. Elsétáltunk hozzá, ott letettük a cuccaimat, és játszottunk egy kicsit. Kipróbáltam a Sonic Heroes-t GC-n, tetszetős. Jó játék, bár nem merném azok közé sorolni, melyekkel órákig eljátszanék. Aztán hívtuk a többi BigN-est, egy kis MKW online bulira, jó volt. Most olyan sokáig nem maradtam, mert időben haza akartam érni. Még elkísért a Kaiser's-be, ahol vonatútra vettem magamnak kaját, aztán én már mentem is. A 17.13-as vonattal szerettem volna hazamenni, vennék IC pótjegyet, de döbbenten látom, hogy hatalmas sor áll, de egy sor van. Ugyanúgy, mint a repülőtereken. Na mondom magamban, fújhatom az IC vonatot. De teljesen meg voltam lepve, hogy nagyon gyorsan ment, kb. 50 ember lement olyan kb. 5 perc alatt... Ez két tényezőnek volt köszönhető: Sok pénztár volt nyitva, és gyorsan hívták az embereket. Ugyanis ez az új rendszer. Be kell állni egy sorba, és kijelzik, hogy melyik kasszához lehet menni. Én ezt nagyon jó dolognak tartom. Ugyanis többször jártam már úgy, hogy nézem a kasszák sorait, hogy melyik a legrövidebb, beálltam oda. Csak hogy szemre legrövidebb, az időre átalában a leghosszabb, ugyanis tanulság, hogy ahol rövid a sor, annak az embernek biztos komolyabb adminisztrációs ügyei vannak bizonyos okokból. Ezt küszöbölték ki ezzel az új rendszerrel, és én ezt nagyon jónak tartom. Na de a 17.13-as IC vonatra az összes ülőhely foglalt volt, úgyhogy a 18.13-assal kellett mennem. Hogy ne legyen addig sem tétlen az egy órám, elmentem az Árkádba (csak eljutok oda is. ^^'), ott vettem mentolos fagyit. Azóta vagyok belezúgva a mentolos fagyikba, amióta először voltam Angliában 2005-ben, és ott megkóstoltam. A rabja vagyok azóta is. Szétnéztem az ottani 576-ban is, aztán mentem a vonathoz. 21 órára hazaértem.

Most már nagyon nézem az albérleteket, hogy mi újság van, milyenek vannak. Három éve nézem őket egyébként változó rendszerességgel, és érzékelhetően lementek az albérlet-árak. 2007-ben, amikor még híre nem volt a gazdasági világválságnak, akkor az ment csodaszámba, hogy 50.000 forintért is van már albérlet. Most meg már 40.000 forintért is könnyedén találni. De a bérleti díj még nem minden, a rezsi, és az esetleges közös költség is rendkívül fontos. Találtam egy albérletet 19. kerületben egy nagyon jó albérletet, de olyan, hogy rezsivel, mindennel együtt nyáron 52.000 forint, télen pedig 62.000 ft. Na mondom, ez az igazi. Írtam, de ma kaptam választ, hogy már elkelt! T_T Úgyhogy kutatok tovább. Nézegetem a kerületeket, de valamiért a 19. kerület nagyon bejövős. Ott sok olcsóbb albérletet találni, és a házak is jó állapotúak. Meg pont ez az a kerület, ami számomra olyan téren ideális, hogy nincs annyira a belvárosban, de még kint sincs. A Határ útról szinte bárhova el lehet könnyen jutni. A belvárosban nem mernék lakni.

Még az egy fontos szempont számomra albérletnél, hogy kisállat tartható-e. Ugyanis nagyon szeretnék gyerekkori vágyamnak eleget tenni, macskát tartani. Egyszerűen imádom a macskákat, csak az a gond, hogy mi ugye panelban lakunk, anyám meg itt nem tűri meg a háziállatot (ami érthető is) ezért, nem lehetett semmilyen állatom. De érdekes, mert 2 emelettel alattunk lakott egy másik család (már elköltöztek), akiknek egyszerre 3 macskájuk is volt. Hihetetlen nagy macskabarát család volt. És hihetetlenül igényes volt a lakásuk, szóval nagyon jól tartották őket, és azt mondták, hogy a macskák könnyen megtanulják, hol kell végezni a dolgaikat, tehát szobatiszták. Macskatartásra a lehetőség adott, ugyanis Csibinek az egyik osztálytársának a macskája épp a napokban szült kiscicákat, és megbeszéltük, hogy kaphatok belőlük egyet. Érdemes megnézni azon blogpostját, arról róla ír, kitett egy képet az egyik kiscicáról, hát nincs rá szó, milyen aranyos. Nagyon szeretnék egy ilyet. A macska neme is teljesen mindegy lenne, bár a lány esetében attól félnék, hogy kb. 3-4 év múlva arra lennék figyelmes, hogy kánonban igen magas hangon nyávogásokat hallanék, megnézném a macskát, és látom, hogy szoptatja a kicsinyeit. Azért nem bírnék eltartani 6-8 macskát! T_T De 1 bármikor jöhet. Azt olvastam, hogy a macskák átlagban 15-20 évet élnek, de nagyon büszke lehet magára az a gazdi, kinek macskája 25 éves. Elképzeltem magamban, hogy ha a macskám 25 évig élne, akkor lennék 49 éves, ami azért nem semmi. ^^' Egyébként bagszi javasolta, hogy mi lenne, ha albérlet helyett inkább szobát bérelnék, és akkor több pénz maradna nekem, jobban tudnék spórolni? Az ötlet ilyen téren mindenképp nagyon jó, csak azon gondolkodtam el, hogy milyen lehet mondjuk egy családban élni, akihez semmi közöm nincs? Kicsit furcsa lenne kerülgetni őket. ^^' De mint így ötletként tetszik, vannak is nagyon jó áron, szinte kevesebb, mint fele áron, mint a fentebb említett áraknak. De amilyen hirdetéseket találtam... Elgondolkodtam, hogy biztos, hogy az illető CSAK albérlőtársa(ka)t keres? Meg az se mindegy, hogy milyen emberek közé költöznék? Mert amíg elmegyek, megnézni a szobát, a leendő lakótársakat, addig mindenki tud kedves lenni. De amikor ott leszünk... Szóval az biztos, hogy pénzkímélőbb, de kockázatosabb.

Egyébként Okui Masaminak is macska a kedvenc állata. Van is neki egy, és eléggé különleges példánya van. Többször tett ki róla képet a blogjába, ilyen fehér, fekete foltokkal, és az orra is foltos. Jobb oldalt természetesen ő maga látható. A kép a hivatalos honlapjának blogjából származik. Emellett albumain is többször mutatta macskák iránti rajongását, pl. az 1999-es Her-Day albumának hátsó borítóján:

Ahol egy macska mellett ül. De a 2000-ben megjeleni NEEI albumának borítója is hasonló:

Itt nemcsakhogy macskával van (szemmel láthatóan etetni próbálja), hanem az album logójában is egy fekete macska látható. Maga a fekete macska, az nem biztos, hogy a japánoknál is ugyanazt jelenti, mint nálunk. És Megumi Hayashibarától sem állnak messze a macskák. Az 1995-ös Enfleurage album borítóján láthatóan egy macskát kért fel modellként:

Nagyon aranyosak együtt. ^^

Szóval lényegében ennyi lenne még a budapesti lakással kapcsolatos igényem. És ha minden a terv szerint halad, akkor ez volt az utolsóelőtti alkalom. Utoljára a HoldfényCon napján megyek, és ha minden jól megy, akkor június vége-július eleje. Már nagyon várom.