A Gamer 365 lerántotta a leplet a legújabb Zelda játékról. Annyit már régóta tudtunk, hogy készül valami, meg hogy nagy változtatások lesznek. Úgy tűnik, hogy igazak a hírek. A Nintendo által kiadott sok oldalas szabadalom itt megtekinthető. Lényegében egy szoftver leírása van benne, de egyértelmű utalások vannak benne, hogy egy Zelda játékról van szó. A kép is ezt hivatott bizonyítani:

Sok oldalon keresztül olvashatunk információt a játékról, a játéktérről, és a menütervről például. Ebből kiderül, hogy igény szerint akár teljes fejezetek ugorhatók át. Még ami kiderül a honlapról, hogy lesz egy segítő tippeket adó rendszer. Ha valaki elakad, a játékban el lesz helyezve egy gomb, arra rákattintva lehet segítséget kérni. Alapesetben maga a játék adna segítséget, de tervben van, hogy felveszik más játékosok játékát, és azt is meg lehet nézni,  hogy ők hogy oldották meg a rejtélyt. Ez jóformán a YouTube-ot helyettesíti. ^^' Lesz egy harmadik lehetőség is a Digest Mode. Amikor maga a gép veszi át az irányítást tőlünk, és segít továbbjutni, de mi bármikor visszavehetjük tőle, majd újra át lehet adni a gépnek a játékot. Egyenlőre ennyit tudni. Ha még csak ennyit tudni, akkor 2010. második felénél előbb ne várjunk megjelenést.

És akkor lássuk a Minish Capemet! ^^' Nem volt semmi ez a hegyen való mászás. Ha nehezen is, de rájöttem a lényegére. És sikerült bejutnom a 2. Dungeonba. Nem semmi ez a hely. Lehet vonatozni, vágányt váltani, komplett masinisztává válunk a Dungeon végére. Eszméletlen ötletek vannak a Minish Capben. Elgondolkodtam magamban, és rájöttem, hogy miért ennyire ötletes. Ahogy végiggondoltam az első 2 Dungeont, többször végig kellett járni ugyanazokat a helyeket, de másképp. Végülis maguk a Dungeonök nem is nagyok. Hiszen egy GBA kazettára századannyi memória fér rá, mint mondjuk egy GC lemezre. És maga a táj sem olyan nagy. Ezt különféle ötletekkel próbálták kikompenzálni. Ezért találták ki a Minish size-ot (vagyis extra kicsik lehetünk) mert így eljuthatunk olyan helyekre is, ahova nagyként nem. Aztán meg ez a vágányváltás... Másképp juthatunk el ugyanarra a helyre. Szerintem fantasztikus megoldás! A végefelé elakadtam, majd a mai nap folyamán utánanézek, hogyan lehet továbbjutni.

Más. Ahogy írtam korábban, minden erőmmel azon leszek, hogy ismertebbé tegyem a 2 kedvenc japán énekesnőmet. Effelé tettem egy újabb lépést. Ismertetőt írtam Okui Masamiról a Wikipédiára: http://hu.wikipedia.org/wiki/Masami_Okui. Ha gondoljátok, olvassátok el. ^^'

Örülök, hogy valakit Zelda fanná tudtam tenni. Az egyik barátom, Csabi vett a Game Parkban Minish Capet. Ez az első Zeldája. Az érdekesség a dologban az, hogy azt a Minish Capet vette meg, amelyiket én adtam be. Jelzem: 3000 forintért vették be, és ő 6900 forintért vette meg. Meghagyta a mentésemet, de természetesen csinált saját mentést, és már továbbjutott benne. Már a 2. dungeon is kész neki. Azt mondta nagyon tetszik neki.

Kezd kissé problémássá válni a Minish Cap. A Crenel hegynél (ha jól emlékszem, így hívják) eléggé nehézkes volt a továbbjutás. Ez a második a játék a Four Swords Adventures után, mely a Link to the Past után nem jelzi, ha lehet robbantani valahol. Csak úgy jöttem rá, hogy Csabi megmondta, hogy hol kell robbantani. De mondta, hogy ő is nagyon nehezen jött rá, hogy egyáltalán lehet robbantani. Aztán azt is ő mondta, hogy a Gust Jarral be lehet szippantani azokat a szúrós fehér izéket, azalatt rejtőzik az a lyuk, ahol össze lehet esni. Mondjuk erre magamtól is rájöhettem volna. Majd kicsiként kell elhurcolni a növényt be a lyukba, és megöntözni vízzel. De nem akármilyen vízzel. Forrásvizet igényel, ami zöld színű. Vissza kell menni, és egy rejtett helyen van a zöld víz. Oda is elég nehéz eljutni. De sikerült, és szereztem forrásvizet, és megnőtt a virág. És akkor végre fel tudtam mászni. Egy olyan helyre jutottam el, ahol még nem jártam. És lemerül a GBA SP-m! -_- Még szerencse, hogy mentettem mindenhol. Már láttam, hogy pirossal világít a kislámpa, tehát várható volt, hogy lemerül. Most töltőn van, úgyhogy ha feltöltődik, valszeg folytatom.

Kétségtelen, hogy nagyon sokat változott a játékvilág az elmúlt 20 év alatt. A régi NES-es, SNES-es időkben mindenki a maga erejével vitte végig a játékot, legfeljebb ha átment barát, együtt oldották meg a rejtélyeket. Ezekben az időkben is sok titok volt egy-egy játékban, és mivel csak a saját szürkeállományunk volt segítségül, ezért előfordult, hogy egy-egy játék végigvitele hónapokba telt. De ma az internet terjedésével, és az, hogy a végigjátszások kint vannak, mára jelentősen lerövidült egy-egy játék végigvitele. Arról nem is lelkesedve, hogy manapság már internetes fórumokon is szokás segítséget kérni. Joggal jöhet a kérdés, hogy rossz dolog segítséget kérni? Az ellentábor azt mondja, hogy könnyelmű játékos, és nem veszi komolyan az egészet, és rengeteg élménytől fosztja meg magát az, aki segítséget kér. Például a felfedezés élményét, meg az, hogy magától jön rá a dolgokra. A másik oldal meg azt mondja, hogy inkább nézzen utána, hogy mi a teendő, minthogy félbehagyja a játékot. Hát igen. Korábban olvastam egy statisztikát, miszerint a megvásárolt játékok 80%-a végigjátszatlan marad. Ez hatalmas arány. Ki tudja miért. Vagy mert tényleg elakadt, vagy mert egyszerűen lusta elővenni, vagy megunták.

Én azt mondom, hogy egyáltalán nem szégyen segítséget kérni, inkább nézzen utána, minthogy feladja. Én mindig úgy szoktam csinálni, hogy ha elakadok, akkor körbenézek, és ha végképp nem találok megoldást, akkor vagy a GameFaqsot, vagy a YouTube-ot veszem elő segítségül. És mindig csak azt a pillanatot nézem meg/olvasom el, ahol épp elakadtam, a többire meg próbálok rájönni. Így általában tovább tudok jutni.

Nos, azt hiszem, hogy a Minish Cap, az élvonalban lesz számomra a Zelda játékok között. Tisztára azt az élményt adja, mint a Link to the Past. Tehát, nem bántam, hogy elakadok, nézelődtem, járkáltam erre-arra, és csak megtaláltam a megoldást. Azt hiszem, hogy azt nevezhetjük igazi játéknak, amiben, ha elakad is az ember, akkor nem azon van, hogy megoldást keressen az interneten, hanem szétnéz, és majd megtalálja a megoldást. Az út alatt össze is gyűjtöttem 4 szívdarabot, és most már 5 szívvel folytatom az utat. Itt is van egy Ocarina of Time-hoz hasonló verseny, hogy össze kell szedni az elkóborolt tyúkokat. Itt 25 mp alatt kellett 2 tyúkot összeszedni. Ez sikerült, és a csaj adott 20 rúpiát. És ki is lett akasztva a számláló, mert első ízben csak 100 rúpia lehet nálam. Aztán gondolom ez majd növekedni fog. Úgyhogy nem is erőltettem meg magam, amikor arra kért, hogy 25 mp alatt 3 tyúkot kell összeszedni, mert azért nyilván több pénzt adna, és már egyet se tudtam elfogadni. Most a hegynél vagyok, itt mentettem el, majd kíváncsi leszek, hogy ma mire megyek.

Hát átléptünk 2009-be. Szerintem nagyon jó év elé nézünk! Olyan nagy szilveszterem nem volt. Éjfél után 10 perccel mindenki ment aludni. -_-' Én nem voltam fáradt, ezért zenét hallgattam. Végighallgattam Megumi Hayashibara SHAMROCK és SpHERE albumait. Komolyan mondom, ez a 2 album annyira jó, hogy az már büntetőkategória! Utoljára (és először) a Wind Wakerre mondtam azt, hogy annyira jó, hogy ez már alkotmányellenes. Amikor kipróbáltam. Amikor végighallgattam ezt a 2 albumot, akkor döntöttem úgy, hogy ezt az Istennőt én világhíressé teszem a magam erejével amennyire tehetem. Végülis ott van a YouTube, ott van a website, majd még kigondolok dolgokat, hogyan tehetem ismertté őt. Megumi a karrierjének elején azt nyilatkozta, hogy szeretné a dalaival átadni azokat a pozitív érzéseket, szemléletet, amit ő érez. Elhiszem neki! Soha életemben nem hallottam még egyetlen olyan előadót, együttest, amelyik ennyire hitelesen adja a pozitív látásmódot, a boldogságot, és a szertetet! Úgyhogy jó évem lesz. ^^

Amúgy ma is Zeldáztam, nem is akármivel! :-O Kipróbáltam az Oracle of Seasonst! Elsőre tetszik, csak így látatlanban azt nem értem, hogy a grafikai szintje miért állt meg a Link's Awakeningnél, amikor a játéknak (tudtom szerint) nagyobb memóriája. Na majd még jobban kivizsgálom. Amúgy tetszik a játék. ^^

Meg Minish Capeztem is. Végigvittem az 1. Dungeont a Deepwood Shrine-t. Rém könnyű volt az óriás chuchu. Csak ki kellett vinni az egyensúlyából, és a megfelelő helyen megkardozni. És most értem el oda, ahol a múltkor elakadtam. Majd holnap tüzetesebben korbenézek, hátha sikerülni fog továbbjutni.