Kétségtelen, hogy nagyon sokat változott a játékvilág az elmúlt 20 év alatt. A régi NES-es, SNES-es időkben mindenki a maga erejével vitte végig a játékot, legfeljebb ha átment barát, együtt oldották meg a rejtélyeket. Ezekben az időkben is sok titok volt egy-egy játékban, és mivel csak a saját szürkeállományunk volt segítségül, ezért előfordult, hogy egy-egy játék végigvitele hónapokba telt. De ma az internet terjedésével, és az, hogy a végigjátszások kint vannak, mára jelentősen lerövidült egy-egy játék végigvitele. Arról nem is lelkesedve, hogy manapság már internetes fórumokon is szokás segítséget kérni. Joggal jöhet a kérdés, hogy rossz dolog segítséget kérni? Az ellentábor azt mondja, hogy könnyelmű játékos, és nem veszi komolyan az egészet, és rengeteg élménytől fosztja meg magát az, aki segítséget kér. Például a felfedezés élményét, meg az, hogy magától jön rá a dolgokra. A másik oldal meg azt mondja, hogy inkább nézzen utána, hogy mi a teendő, minthogy félbehagyja a játékot. Hát igen. Korábban olvastam egy statisztikát, miszerint a megvásárolt játékok 80%-a végigjátszatlan marad. Ez hatalmas arány. Ki tudja miért. Vagy mert tényleg elakadt, vagy mert egyszerűen lusta elővenni, vagy megunták.
Én azt mondom, hogy egyáltalán nem szégyen segítséget kérni, inkább nézzen utána, minthogy feladja. Én mindig úgy szoktam csinálni, hogy ha elakadok, akkor körbenézek, és ha végképp nem találok megoldást, akkor vagy a GameFaqsot, vagy a YouTube-ot veszem elő segítségül. És mindig csak azt a pillanatot nézem meg/olvasom el, ahol épp elakadtam, a többire meg próbálok rájönni. Így általában tovább tudok jutni.
