Többen is kérték már, hogy ne csak Zeldás blogot írjak, hanem ahol magamról írok, mert többeket is érdekel, mi történik hát mondom jól van. Néha írok. Hát akkor mutatkozzak be?  Rendben van.

Karasz Attila vagyok, 1986. április 14-én születtem Békéscsabán. És itt élek most is. Szeretem ezt a helyet. Sok minden köt ide, család, emlékek. Barátok már nem annyira, mert szinte már senki nem maradt meg köztük. Pedig sokan voltunk régen. Ha nem SNES-en játszottunk, mindig megtaláltuk a magunk elfoglaltságát. De aztán, ahogy 14-15 évesek lettünk, ők mentek bulizni, én meg ebből nem kértem, jól elhagytak. Nem volt igényem a bulira, semmi értelmét nem láttam annak, hogy hajnali 4-ig igyak, meg tomboljak. Inkább elvoltam magammal. Mindig találtam valami elfoglaltságot, soha nem unatkoztam. Egyébként egy bátyám van, meg egy nővérem. A bátyám 34 éves, családapa, egy 5 éves fiú édesapja. A nővérem meg 37 éves, ő tavaly lett családanya, nemrég múlt el 8 hónapos a kisfia. A férje kínai, és kint élnek Angliában. 2000-ben került ki nővérem Angliába, amikor egy vándorcirkusznál kezdett el dolgozni. 2002-ben ott ismerte meg a mostani férjét. Egyébként nem volt ismeretlen előtte a külföldi munka, 1993 óta folyamatosan jár ki dolgozni. Először Olaszországban kezdte, ott nagyon sokat dolgozott. Aztán, ha jól emlékszem, Svájcban is volt. Szóval mindenki elment, én maradtam itt anyámmal. Apám 2007-ben meghalt. Hogy én meddig maradok itt, az kérdéses.

Ugyanis 2006. július 14-étől változásnak indult az életem. Akkor találkoztam először Krisivel, és az nagy hatással volt rám. Akkor ismerkedtem meg a pesti élettel, rájöttem magamban, hogy milyen jó ott lenni. Mivel ő a 16. kerületben lakik, és nagyon tetzsett a környék, ezért többször is elterveztem magamban, hogy ha Pestre költözök, akkor csak a 16. kerületbe. Azóta egy kicsit megváltozott a gondolkodásom, és bár még a mai napig szeretnék Budapesten élni, de nem ragaszkodok a 16. kerülethez. De még mennyire, hogy szeretnék Pesten élni! Már 2 és fél éve ezt tervezgetem magamban. Anyámnak többször is említettem, nem volt oda a hírért. Eleinte azt hittem, hogy azért nem, mert hogy nincs szakmám, semmi képzettségem az érettségi mellett, ezért nem enged el. Tökéletesen megértettem. Ezért kijártam Békéscsabán a Zwack József Kereskedelmi és Vendéglátóipari szakközépiskolát. Megszereztem a Kereskedelmi Technikusi szakmát. Szerettem azt az iskolát. Eleve kiskorom óta szeretem a kereskedelmet, valahogy mindig is vonzott. A tanárokról így utólag nem mindegyikről van pozitív véleményem, de voltak, akik nagyon jól tanítottak. Nekik külön hálás vagyok, hogy olyan ismereteket adtak át érdekes tálalásban, amik mindig is érdekeltek. És 2008. júniusában meglett a szakképesítésem. Ez egyébként élelmiszer, ruházati és műszaki ismereteket foglal magában. És ezzel a képesítéssel akár boltvezető is lehetek. És amikor anyámnak megint felhoztam a témát, kissé agresszíven elutasította. Hogy őszinte legyek, ekkor már elkezdtem rosszra gondolni magamban, hogy önzőségből nem engedi, hogy ne maradjon egyedül? Mindegy, a Békéscsabai Főiskolát még bevállaltam. Most idejárok, ami mára Szent István Egyetem Gazdasági Kar lett. A Banki Szakügyintéző szakát járom most, első éves vagyok. Ez az iskola több szempontból is nagyon jó. Egyrészt az összes Keri suli által "előjött" hibát kijavította azzal, hogy az tanárok oly módon magyarázták el a dolgokat, ahogy az előző sulimban nem értettem meg, itt meg igen. Sok átfedés van ugyanis a kereskedelem és a bank között. És idővel elsajátítottam olyan dolgokat, mint például megtakarítás. Igen, szeretem a Közgazdaságtan órát. És ekkor döbbentem rá magamban, hogy anyám talán mégsem önzőségből nem enged el. Hanem mert tudja, hogy mennyire szeretem költeni a pénzt, és félt, hogy nehogy bajom legyen anyagiak terén Pesten. Ezért a héten különös elhatározásra jutottam. Vége lesz a nagylábon való életnek, és én magam is ráállok a megtakarításra. Még az a szerencse, hogy a Fősuli kérte, hogy nyissunk bankszámlát, hogy ha esetleg kapunk ösztöndíjat, akkor azt oda fogják utalni. Ugyanis minden egyes pénzemet, legyen az zsebpénz, vagy diákmunkából kapott jövedelem, azt mind a bankszámlámba teszem, hogy mire elvégzem a fősulit (várhatóan 2010. nyár) akkor annyi összeg lesz rajta, hogy el tudjam kezdeni az életemet Pesten. Mindenképp albérletben gondolkodom. Olyasmiben, hogy a havidíja lehetőleg ne legyen több, mint 60000 ft. Ez már csak azért is reális, mert nem akarok nagy lakást bérelni. Egy szoba, konyha, stb. Max 50 m2. És abban nagyon boldog leszek. De ezek még csak távlati tervek. Előbb meg kell tervezni az alapokat. Ennek van itt az ideje.