Már csak 2 nap van a MondoConig. És már nagyon olyan hangulatom van. Mystra is nagyon készül. Emellett Night tegnap és ma éjszaka itt alszik nálunk, mert 22 óráig dolgozik, és hát érthető módon, nemigen mer egyedül hazamenni. És ez még csak a kezdet, mert csütörtökön jön Tsuki (és talán Kazuko is csütörtökön jön, de ebben nem vagyok biztos), pénteken meg Leea is jön, úgyhogy lesz itt nagy előszilveszter, csak abban reménykedek, hogy ha ők maradnak is végig a szombati Late Night karaokén 0:30-ig, remélem, hogy 1: Viszonylag csendben jönnek haza, 2: Nem fogják itt folytatni a karaokézást, mert Mystra igencsak riogat ezzel engem, én meg szerintem szeretnék aludni, bár ki tudja milyen állapotban leszek addigra ...

Eddig sem telt eseménytelenül a 2 nap, volt 2 poénos szituáció:

1. Night körbenéz a házunkban, megszólal:
- Jó ez a ház, tetszik, olyan cuki...
Bejön Mystra: Mi van Tsukival?

2. Ma itt volt Mystra apukája, Nighttal még nem találkozott, csak így nicknév szerint ismeri. Bemutatkoznak, Mystra apukája ezt mondja: "Akkor ön a Knight Rider!"

Szóval az alaphangulat már megvan. ^^

Elbeszélgettem Mystra apukájával, aki különben jártas az üzleti témában, és elmeséltem neki ezt a MAT-Mangafan mizériát, és nagyon jól átlátta a dolgokat. Olyan jó dolgokat mondott, hogy szerintem az valamennyire segítene a helyzeten, mert mesélte, hogy ő is járt már hasonló cipőben, és nagyon jól kézben tudta tartani a dolgokat. Szóval elgondolkodtató.

Amit érdekesnek találok, hogy egyre több karaokés nyílik meg előttem. Most is 23 órától 1:30-ig nagyon jókat beszélgettünk Nighttal sok mindenről. Javasolta, hogy mindenképp maradjak késő esti karaokén, mert nagyon nagy buli szokott lenni. Én szívesen maradnék, de annyi a kérdőjel van a hétvége kapcsán, hogy mi hogy fog elsülni, hogy nem tudok előre tervezni. De mostanában nagyon jókat beszélgetek az adarnásokkal, többen is megnyíltak előttem az utóbbi időkben, és ez úgy jól esik nekem. Alapból nagyon szeretem, ha valaki a valódi énjét mutatja meg nekem, nálam itt kezdődik az, hogy egyáltalán barátságnak nevezhető kapcsolat jöjjön létre, aztán még ha szimpatikus is, meg számomra szerethető a jelleme, akkor azt az embert meg tudom szeretni. És akkor így most is tök jól el tudok beszélgetni velük. Érezhetően az, hogy az éneklés szeretete tartja össze a társaságot, az egy nagy összetartóerő, és az a jó, hogy mindenki másképp éli meg a Jpop fanságot, mindenki mást szeret, mégis elfogadjuk egymást, és nagyon jól kiegészítjük egymást.

És itt másabb is a téma. Mondom ezt a Nintendo hátrányára ... Nem, nem akarok megválni a Nintendós társaságomtól, de érezhetően más a két társaság értékrendje. Lehet, hogy a koromból is adódik, de én (már) nem tudok órákig beszélni csak a játékról, és minden egyes részletét kielemezni, és az egész Nintendo csoportos beszélgetés jóformán másról se szól. Mondjuk sok más téma is felmerül, de alapvetően a Nintendo játékok a társaság fő mozgatórúgója. A karaokésoknál meg tudtom szerint senki nem énekel nagyon komolyan, így ez csak szórakozás. Ezáltal nemcsak 1 téma megy folyamatosan, hanem nagyon sok mindenről tudunk beszélgetni, és ezt nagyon jó dolognak tartom.