Nincs annál rosszabb, mint amikor az ember arra kényszerül, amit soha nem tenne meg, de anyagiak híján mégis... Ha nem akar éhen halni. Szegény Mystrát már sajnáltam, de ahogy leírja a blogjában, hogy mit tettem, egyszerűen sírtam a nevetéstől. De ezért nem vagyok én sem feddhetetlen a mai helyzet miatt. Különben most úgy állnak a dolgok, hogy hellyel-közzel megbeszéltük, megenyhültem, és most azt mondom, hogy csak akkor megyek el, ha az a bizonyos eset bekövetkezne.