Megnéztem tegnap az Animaxen a KOKIA-koncertet. Bevallom őszintén, hatalmas zenekart vártam, erre döbbenten látom, hogy csak egy akusztikus gitár. O_O Ezek után eléggé pesszimistán álltam az egészhez, hogy mi lesz ebből? De már az első dal alatt tudtam: KOKIA bebizonyította, hogy egy szál gitárral, és a saját hangjával is lehet teljes értékű koncertet adni. Már TV-n keresztül is átjött az a kellemes érzés, hogy a hangjával betölti az egész teret, és jó érzés volt hallgatni őt. Milyen lehetett élőben? Biztos nagyszerű. És ahogy elnézem, a pillangó-effektus ugyanúgy megvan nála, mint Okui Masaminál. :D Kitárja a karját, és kicsit olyan, mintha repülne. Ez nagyon jó, mert ezzel valahol azt szimbolizálja, hogy teljesen átadja magát a dalainak, szinte szállni tudna velük.

Leeával beszélgettük az Animekarácsonyon Vadócka versenyes előadása kapcsán, amikor megmondtam neki őszintén, hogy ez az előadási stílus nekem nem tetszik, hogy már-már mini-koncertet adott elő. Ő azt mondta, hogy szerinte a mozgáskultúra is beletartozik a karaokéba, és ahogy látszik, hogy a többieknek mennyire tetszik, ez érthető, egyszerű pszichológia. Mindazonáltal, hogy kétségtelen, hogy megérdemelte a maximális pontszámot, nekem egy kicsit olyan érzésem volt, mintha magasról leénekelne minket, mintha nem lenne a többi karaokéssal egy súlycsoportban. Most akinek nincs semmi mozgáskultúrája (például nekem, meg egy jópáunknak a karaokésok közül), annak igen nehéz dolga van ezek szerint, bár hála istennek, a zsűri rácáfolt arra, hogy a mozgás nem minden. Na hiszen, miért is ne lehetne úgy teljes értékű egy előadás, a hangjával átad minden érzést? Van egy pár karaokés, akiknek szintén nem sok mozgáskultúrájuk van, de a hangjukkal, és hogy átadják hitelesen az érzéseiket, akár hanggal, akár egyszerű kézmozdulatokkal is, vagy az arcmimikájukkal, nekem személy szerint az sokkal jobban tetszik.

KOKIA, Okui Masami és egy jópár japán énekes is ilyen. És én ezt sokkal jobban szeretem, nemcsak azért, mert számomra hitelesen adnak át érzelmeket, hanem egy kicsit önmagamat hallom meg a dalaikban. ^^