Amikor kb. 1 hónapja áthívott bagszi, hogy próbáljam ki nála a Mario Sports Mix-et, akkor többek között pizzával várt, meg volt nála ilyen pocky-szerűség. Hát honnan van ilyenje? Az egyik Reálban lehet kapni 170 forintért. 170 forintért, igazán szép, amikor conokon ugyanekkora adag kb. 4-500 forint, és biztosíthatok mindenkit, ugyanolyan az íze. Csak épp magyar gyártmány, ezért ilyen olcsó. De tényleg ugyanaz. Több Reál üzletet is megnéztem, mire bagszi elvezetett a Balzac utca és a Pozsonyi út sarkán levő Reálba, ott adják 179 forintért. Érdekes, hogy ez eszébe jutott valakinek. Arra lennék kíváncsi, hogy ez a japán édességtől jött, vagy ez attól független? De megmondom őszintén, soha nem szerettem. Persze, hogy az egekbe nyomják az árát, mert egyedi, édesség, JAPÁN, és emiatt veszik a tizenéves fangörlök, mert jajdekovácsjapánok lesznek, ha ilyet esznek. És képesek felelőtlenül több száz forintot kiadni érte, amikor tessék, itt van olcsón. Ugyan magyar gyártmány, de ugyanolyan jó. A képen epres és tejcsokis látható, de a boltban van még fehér- meg étcsokis is.
Tehát mától elkezdtem pakolni az új helyemre. De valami rettenetes, hogy mennyire nem tudtam aludni éjjel. Most ilyen 26 órája fent vagyok állapotban írok, de egyébként mindig ez van nálam. Mindig amikor valami nagyon fellelkesít, akkor olyan szinten feldob, hogy nem tudok aludni a lelkesedéstől. Most meg itt vagyok, örülve, hogy egybe vagyok még egyáltalán. És így cipekedtem át. Ma vittem az egyik legnehezebb pakkot, essünk túl rajta. Mondo, AnimeStars magazinok, GC, GBA játékok, már üres az egyik polc. De rettenetes, egyből visszajöttek az emlékek, amikor szeptember elején hurcolkodtam, csak akkor az volt a rosszabb, hogy a 17. kerületből mentem át a 13. kerületbe, úgy, hogy először a 98-as busszal mentem el Kőbánya-Kispestig, majd hármas metró. És egy kör kb. három óra volt. Az egyik legrázósabb az volt, amikor ezeket a műanyagokat vittem át, mint pl. felmosóvödör, felmosórongy, partvis, ruhaszárító, lapát, seprű, és ezt mind egybe. Gyakorlatilag karácsonyfaként rohantam a 98-as buszhoz, épp akkor ért oda, egy hölgy felsegített, aztán poénkodott, hogy mehetnék hozzá is takarítani. Valószínű, hogy minden álmom egy takarítói munka. :D De jó volt akkor, többen is segítettek rajtam, pl. Kőbánya-Kispestnél a lépcsőkön fel-le vinni a bőröndöket, sok rendes ember volt, mindegyiknek köszönet, így utólag, ismeretlenként is. :) Most ennyire nem leszek fenyőfa, mert 2 bőröndbe viszem át a dolgaimat, és péntekig naponta 3 kört tervezek megtenni, majd péntek este segítenek átvinni a TV-t, éjjeli szekrényt. Tehát itt is segítenek, amiért nagyon hálás vagyok. :) Most pedig megpróbálok aludni.
