Tegnap megírtam a Kirby Air Ride játéktesztet, ma Tutajkk kisegített a City Trial résszel, mert ha őszinte akarok lenni, nem sokat játszottam vele. ^^' De nem ezért teszek róla említést, hanem mert írtam a tesztben, hogy mennyire jó a zene. És hogy ezt minél többen megismerjék, úgy döntöttem, hogy kiteszem az Air Ride mód 9 pályájának a zenéjét. Remélem, mindenkinek tetszik.

A zene itt letölthető. (V1 (VBR) mp3)

A teszt pedig itt olvasható.

Megjelenés Japán: 2003. július 11. Amerika: 2003. október 13. Európa: 2004. február 27. Fejlesztő: HAL Laboratory Kiadó: Nintendo Műfaj: Verseny Játékmód: 1-4 játékos Memória: 4 blokk Platform

A Kirby játékokban gyakran láthatjuk, ahogy Kirby egy csillagra (nevezzük nevén: Warp Star) száll, és elrepül a pálya másik részére. A készítők gondoltak egyet, és kitalálták, hogy miért is ne lehetne egy versenyzős játékot csinálni ennek alapján? Az ötlet mindenképp jövedelmező, akár még nagyon jó dolog is kisülhet belőle, lássuk is a kivitelezést.

Aki játszott a Super Smash Bros. Melee-vel, annak ismerős lehet a játék menürendszere. Nem csoda, hiszen mindkét remekmű a HAL Laboratory keze munkássága: Egyszerű, áttekinthető. Pattanjunk is hát csillagunkra! Három játékmód van: Air Ride, Top Ride és City Trial. Az Air Ride a szabad verseny. Először kétféle járgány közül választhatunk, majd ez folyamatosan bővül, a végén már nemcsak Kirby-vel, hanem Meta-Knight-tal is versenyezhetünk. Ő a szárnyaival száll harcba a győzelemért. Kilenc pálya van, és négyen versenyzünk egyszerre. Maga a játék kellemes, meg el lehet lenni vele, de én hiányolom az olyan sablonos dolgokat, mint például a bajnokság. Akármennire is általános dolog egy versenyjátékban, de nagyon sokat dob a játék tartalmán. A másik nagy hátrány, hogy a kamera eléggé gyorsan megy, így kissé átláthatatlan a pálya, és nehézkes az irányítás. Pedig az nagyon egyszerű. A járgyányunk magától gyorsul, szinte csak az analóg karra van szükségünk. Az A-gombbal tudunk fékezni, ezzel jobban be tudjuk venni a kanyarokat, valamint, ha van nyíl a földön, az extra gázt ad a csillagunknak. A pályán néha megjelennek a korábbi Kirby játékokból ismert ellenségek, őket szintén az A-gombbal tudjuk beszippantani, és a képességét felhasználva tudunk társaink orra alá borsot törni. Ezzel enyhe Mario Kart feelinget akartak adni, ami nem is rossz ötlet, csak a baj ott van, hogy csak négy játékos versenyzik, emiatt valahogy üresnek tűnik az egész terep. Pedig el lehet versenyezni vele, csak tartós szórakozást nem nyújt. Van Time Attack is ezen játékmódon belül, ekkor 3 kört megyünk a pályán, és az öt legjobb idő lesz elmentve, a Free Run-ban pedig annyi kört tehetünk meg, amennyit csak szeretnénk. A szavatosságát a checklist adhatja meg, aki az achievement-ekre megy, az megnyithatja mind a 120 kis ablakot, melyekért különböző rejtett feladatot kell teljesíteni (pl. egy adott pályán időeredmény alatt kell teljesíteni)

A Top Ride egy nagyon érdekes játékmód, felülnézetes verseny. Kilenc nagyon rövid pályán megyünk öt kört, hasonló elveken, mint az Air Ride-ban. Tehát felülnézetből megy a verseny, az irányítást nagyon szokni kell, mert elég nehézkes a kocsi fordulása, a fékezés itt is sokat segít. Érdekesség, hogy a pályanevek japánul is ki vannak írva, mivel a négy alapelem egyikének nevét kapták bizonyos pályák: Fire, Water, Sky, Metal, stb. Itt is van Time Attack, ahol szinte legjobb időkért gyakorolhatunk, Free Run is van, ahol szintén annyi kört mehetünk, amennyit szeretnénk.

A harmadik játékmód a City Trial. Itt egy nagy városban kezdünk általában egymástól távoli helyen. A fő célunk, hogy power upokat szerezzünk, amik a városban véletlenszerűen jelennek meg. Ezeket szerezhetünk még kék dobozokból is, amikből általában egynél több szokott kiugrani. A kék dobozokban power upokon kívül, ételt is találhatunk, ami visszaadja a hp-t. Ez fontos lehet, mert a többi játékos egyik célja az is lehet, hogy felrobbantsa a másik játékost. Sima pörgéssel bármikor megtámadhatunk bárkit, bár az annyit nem sebez. Viszont erre vannak a zöld és piros dobozok. A zöldben használható fegyverek lehetnek, mint az órás bomba (akna), ágyú vagy óriás Gordo, amit másokra dobálhatunk. Ezeken kívül időleges, támadás, védekezés erősítő, vagy gyorsító is lehet bennük. A piros dobozban találhatjuk a copy képességeket, és ritkábban egy darabot a háromból a Dragoonhoz vagy a Hydrához. Ez utóbbi kettő egy nagyon erős csillag, mellyel nagy valószínűséggel megnyerhetjük a város után következő stadium játékot. Mivel tulajdonképpen azért kell erősíteni power upokkal a csillagunkat, hogy könnyebben nyerhessük meg a stadium játékot. Ezáltal másik célunk még a városban, hogy egy jó csillagot szerezzünk, mely sokat segíthet megynerni a következő játékot, mivel az induló compact csillagunk nem a legalkalmasabb bármire is. Néha város játék közben a képernyő alján ad egy tippet, hogy milyen stadium játék fog következni, ilyenkor könnyebb is jó power upokat és csillagot keresni. De akár a menüben is beállíthatjuk hogy ne random játék legyen, hanem egy meghatározott. Alapjáraton csak néhány játék van megnyitva a stadium menüben, de ha randomra van állítva, akkor újakat is kiadhat a város után, amikkel utána szabadon játszhatunk is. Ilyen játékok például a, gyorsulási verseny, egymás elleni harc, távol, illetve magas ugrás, célba ugrás, stb. Ami még érdekesség a várossal kapcsolatban, hogy néha történhetnek eventek, például megtámadja a várost Dyna Blade, vagy épp egy meteor
zápor jön.

Egy nagyon kellemes Kirby játékkal van dolgunk, csak nagy kár, hogy a nagyon jó ötletből keveset valósítottak meg. A grafika emlékeztet a Super Smash Bros. Melee-re, ami nem csoda, hiszen ezt a játékot is a HAL Laboratory csinálta, ők pedig mindig nagyon szép grafikával áldják meg a Kirby játékokat. Az, hogy gyorsan megy a kamera mögöttünk, eléggé áttekinthetetlen maga a pálya, és sokszor nehéz eltalálni, hogy merre is kell menni, én is többször rossz irányba mentem. A zene viszont ELSŐOSZTÁLYÚ! Nem tudom, hogy mi inspirálta a zeneszerzőket, de annyira fantasztikus, és hangulatos zenéket kreáltak a játéknak, hogy akár külön instrumental CD-ként is megjelenhetne. Egyik legjobb játékzene, amit valaha is hallottam. És ez nagyon sokat emeli a játék hangulatát. A hiányosságai ellenére bátran ajánlom a játékot, mert a kellemes grafikának, és a csodálatos zenének köszönhetően teljesen belefeledkezünk a játékba.

Köszönet a City Trial rész ismertetéséért Tutajkknak!

Grafika: 9/10 Játszhatóság: 7/10 Kihívás: 5/10 Szavatosság: 6/10 Zene / Hang: 10/10 Hangulat: 8/10 + Fantasztikus zene + Nagyon szép grafika + Kellemes játékélmény - Kevés lehetőség - Sokkal többet ki lehetett volna hozni a játékból 80%

Voltam ma a WestEnd-ben, és szétnéztem a Media Markt-ban, és van egy pár korábban Sony által kiadott CD akciós áron, 750 forintért, vettem is hármat.

Akik ismernek, azoknak furcsa lehet a Ganxsta Zolee CD. Nos igen, annak ellenére, hogy a stílusa nem kompatibilis az enyémmel, mégis iszonyúan tetszik amit csinál. Pedig nem szerettem őt mindig, az elején kifejezetten utáltam, hogy beszélhet valaki trágárul az az embereknek? Akkoriban volt nagyon híres a Keleti oldal, nyugati oldal dala. Később, a bátyám megvette a Helldorado CD-t, és többször hallgatta a jelenlétemben, és megtetszett. Olyannyira, hogy többször kölcsönkértem, hadd hallgassam. És teljesen megszerettem, amit csinált, mert egyrészt felfedeztem, hogy mekkora tehetség, másrészt meg megtanultam megkülönböztetni, hogy mi az, amit komolyan kell venni tőle, és mi az, ami poén. Például, ahogy a nőkről beszél, 13 éves fejjel felértem, hogy biztosan nem éli úgy az életét, ahogy elrappeli a lemezein, hogy minden éjszaka vadássza a csajokat, meg nem él alvilági életet. De nagyon nagy tehetség, és néhány dalban úgy rappel, hogy az kifejezetten nevetésre ingerel, azokról tudtam, hogy nem kell komolyan venni, de vannak dalok, ahol a barátság jelentőségéről beszél, azok teljesen komolyak. És később a Csaba Centerben, az Alexandrában, ha nem is olcsón, de úgy fogalmaznék, hogy elfogadható áron megtaláltam az összes albumát kazettán, és összegyűjtöttem őket. A maxikat is megtaláltam, tökre örültem neki. Mostanában annyira nem hallgatom, de néha előveszem, a kazettái is megvannak, és néhányat CD-n is megvettem azóta.

Az Ákos CD-n nagyon meglepődtem, hogy megtaláltam olcsón az egyik legnagyobb CD-jét. O_O Pedig az összes albuma még ilyen 3.000-4.000 forintos áron van, mert a mai napig nagyon kelendőek, ehhez képest nagy változás ez a 750 forintos ár. De örömmel vettem meg. Ez az egyik legjobb albuma. Én nem vagyok annyira radikális véleményen, hogy ez az utolsó normális albuma, hogy de hogy utána átment egy stílusváltáson, az tény, ami nem is volt annyira rossz, mert nekem még az Ikon is nagy kedvenc. Sokkal inkább azt sérelmezem, hogy az Új törvény albumtól  kezdve teljesen nyilvánvalóan politikai indíttatásúak a dalszövegeinek többsége. Pedig most is tud jó dalokat írni. De az tény, hogy a csúcs a '90-es években volt. Ezt az albumot is most jó újra hallgatni, ezek a dalszövegek teljesen mások voltak. Nagyszerűek, én mindig Sztevanovity Dusánhoz hasonlítom a képességét, de mégis Dusánt egy okból jobban szeretem: Ákos Indiántáncos dalszövegei nagyon elvontak, meg lehet érteni, hogy miről akar énekelni, de olyan érzésem van, mintha csak a kiválasztottak érthetik meg, hogy miről is akar valójában énekelni. Dusán szövegei meg ehhez képest sokkal szélesebb kör számára érthető, és mégis annyira professzionálisan fogalmazza meg a gondolatait a világ dolgairól, hogy öröm minden egyes alkalommal hallgatni, és az előző rendszerben íródott dalszövegek is valahol most is aktuálisak.

Ha Ákos, akkor természetesen a Bonanza Banzai is jöhet. Örültem ennek a CD-nek. ^^ Egyébként az együttest eléggé későn ismertem meg komolyan, 2001-ben, ezek közül is a Jóslat volt az utolsó, amit először hallgattam meg, egyben a legnagyobb hatással volt rám. 2001 őszén, gyakorlatilag pont életem egyik legrosszabb korszakában találkoztam ezzel az albummal, emiatt még jobban depresszívnek éreztem ezt az albumot. Olyan dalokkal, mint a Csak a dal, és az Evelyn Roe, ezekre a mai napig nagyon fejemben van, és mindig meghűl bennem a vér, amikor eszembe jutnak, nagyon-nagyon szépek, és nagyon szomorúak. Éppen most hallgatom ezt az albumot, ma már azért egy kicsit egy másabb, de visszajönnek azok az érzések. Nagyon élénkek az emlékeim ebből a korszakból, de ma már egy kicsit más színben látom. A 2001-2003-as időszakban volt egy depressziós korszakom, és azért volt jó megélni, mert tudom, hogy mennyire rossz volt az, és a mai napig, ha baj történik, akkor eszembe jut, hogy milyen volt az, és attól nem jutok előre, hogy teljesen magamba roskadok, ezért van az, hogy felveszem a harcot a megmérettetések ellen, és hát itt vagyok. ^^ De azért most az albumot is más hallgatni, annyira nem tartom már depresszívnek, bár ez a Térj vissza című dal, ahol most tartok, ez pont nagyon kellemes. De már előre várom a 9. tracket. Jól esik hallgatni olyan albumokat, melyeket régen szerettem.

Egy kis Nintendo is álljon itt, ugyanis megjött a vaterás rendelésem, egy Club Nintendós újság, és 576 KByte melléklet. A Club Nintendo magazinnak nagyon örültem, mert exkluzív-értéke van számomra. Az alul látható két kártyát azt nem most kaptam, azok még nagyon-nagyon régiek, 1993-ból valók. Csak azért fényképeztem le, mert a kártyák hátoldala egy levelezőlap, amit, ha visszaküldünk, az osztrák Stadlbauer-nek, akkor Club Nintendo tagok lehettünk, és nem tudom, hogy milyen kedvezményekkel járt, de a Club Nintendós újságról már akkor is tudtam, és nagyon szerettem volna megszerezni, de sajnos nem lehetett. De most megtaláltam ezt, és nagyon örülök neki. ^^ 1993. februári, van benne Super Mario Land 2: 6 Golden Coins, The Legend of Zelda: A Link to the Past, Sim City, és Super Mario Kart, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Mindegyik cikk több oldalas, végigjátszások, leírások, és grátiszként Super Mariós képregény. Szerepel benne Megaman, és Wario is. Élvezet volt olvasni, én megint imádom a német nyelvet! :D Ugyanis én németül kezdtem el tanulni 2. osztályban. Az ok egyszerű: Minden Super Nintendós papír, és a dobozon az írások is német nyelvűek voltak, és érteni akartam, hogy mi van odaírva. És meg kell mondjam, szerénység nélkül, nagyon jól ment általános iskolában a német, szinte végig ötös voltam belőle. Aztán gimnáziumban minden megváltozott. Ugyanis az ottani német tanár fiatal, kezdő volt, és nem volt rendszer a tanításában, és úgy összekutyulta az egészet, meg megutáltatta velem a német nyelvet, hogy nagyon sokat felejtettem azóta. Viszont mostanában egyre gyakrabban kacérkodok a gondolattal, hogy megint elővegyem a németet, akár a "Wie heißt du?"-ig visszamenőleg. Szeretném tudni a nyelvet, mert ki tudja, mikor jöhet jól. Egy ilyen újság elolvasásához biztosan.

Ma lehetőségem volt szinte minden részletet kimerítően kipróbálni a Mario Party 9-et, így írtam róla egy tesztet. Igazából lehet, hogy én vártam túl sokat, de hogy egy újítás se jöjjön be, az azért nem semmi. Persze van számtalan jó oldala is a játéknak.

Külön oldalba ide tettem ki a tesztet.

Megjelenés Japán: 2012. április 26. Amerika: 2012. március 12. Európa: 2012. március 2. Fejlesztő: ND Cube Kiadó: Nintendo Műfaj: Party Játékmód: 1-4 játékos Irányítás: Wii Remote Wi-Fi: Nincs Platform

Hosszú - csaknem 5 éves - szünet után jelentkezik ismét a Mario Party sorozat. Ez a hosszú idő megfelelő arra, hogy átgondolják, hogy mi az, ami jó, és min kéne változatni. Azt már a trailerekből kiderült, hogy sok újítás lesz, de hogy fenekestül felforgassák az egészet, az azért meglepő.

Létezik a Party Mode, de merőben más szabályokkal. Egy járgányban ülünk mindnyájan, és együtt megyünk, bár az akciók csak azzal a játékossal történik, aki éppen dobott. Még nagy újítás, hogy ezentúl nem fix 4 fő a játékosok száma, hanem akár ketten játszatunk. Ez azért előny, mert sokan szidták a Mario Party-t, hogy unalmas, hogy mindig ki kell várni, hogy mi történik a gépi játékosokkal. Megoldották a problémát. Továbbra is dobókocka dobással dől el, hogy ki kezd egy körben. Az érmék eltűntek, lényegében a csillagok is, helyettük Mini Star-ok vannak. Ezek bizonyos mezőknél vannak, nem kell (nem is lehet) megvásárolni őket. Aki eléri őket, az annyi Mini Star-t kap, amennyit látunk: legalább 3at, de 5-öt, és 10-et is kaphatunk. Az érmék eltűnésének egy nagy hátránya van: Nincsenek se kapszulák, se orbok, semmilyen akció-gömböcske, ami érdekessé tenné a játékot. Helyette, ha kék mezőre lépünk, akkor előjön egy ajándék doboz, melyben extra kocka van, amivel 1-3-at, vagy 4-6-ot, esetleg 0-1-et dobhatunk. A dobozban rendszerint van egy második tárgy: ami egy Mini-játék. Ugyanis a másik nagy újítása, nem minden kör után kapjuk a mini-játékokat, hanem csak ha kék mezőre lépünk. Ezzel úgy, ahogy van, elrontották a Party Mode-ot. Mivel nincs a mezőkön annyi lehetőség, és mini-játékok is ritkán jönnek, ezért a Party mode lényegében abból áll, hogy felváltva dobunk a kockával, ha szerzünk minicsillagot, akkor örülünk, ha pedig minijátékot játszunk, akkor fel lehet ébredni. Az első pálya, a Toad Road a Mario Party széria fekete báránya. Iszonyú kevés lehetőség van a mezőkön, és annyira unalmas volt a játék, hogy ha kiadtam volna érte 13-14.000 forintot, szerintem fogtam volna a fejem. De az a nagy szerencse, hogy ezzel lényegében minden hátrányt felsoroltam.

A minijátékok esetében nem tudom, hogy csinálja a Nintendo, hogy ez már a 11. Mario Party (A GBA-sat, és a DS-eset is beleszámolva), de egyszerűen most is 80 olyan fantasztikus játékot hoztak össze, hogy élvezet őket külön játszani. És nincs két egyforma játék, legfeljebb csírájában emlékeztet valamelyik korábbi részben látott Minijátékhoz. Amíg lesz Mario Party, addig ez fogja alapból elvinni a sorozatot. Szerencsére a Party Mode többi tábláján játszva némileg jobb összképet mutat, de a Minijátékok körönkénti hiánya, és a különböző lehetőségek unalmassá tették a Party Mode-ot. Toad visszatért játékvezetőként! Az első két részben irányította az eseményeket, itt ismét eme rangban üdvözölhetjük őt. Bár inkább csak játékos lenne (különböző színű Toadok vezetik a játékot), mert iszonyúan szájbarágósan mondja el a szabályt, és minden egyes kör elején megállít, hogy ha például 4-nél többet dobsz, akkor eléred a Ministarokat, vagy másik példa, hogy ne dobj 3-at, mert Bowser mezőre lépsz. De ez annyira nyilvánvaló, és idegesítő, hogy ezt ennyire mondja, pláne, hogy igazából nem segít vele semmit, mivel nem lehet befolyásolni, hogy mennyit dobjunk. Már csak egy Hey! Listen!-féle beszólás hiányzik.

A Story-Mode-ot átnevezték Solo-ra, itt is van történet: A Mini-Star-ok az égen vannak. Marióék csodálják őket, épp Mario nézi teleszkóppal, amikor egy "jaa" felkiáltással (ahogy mondja, az elviszi a játék humorát) felfedez egy fekete lyuk szerűséget. Nem a semmibe vesznek a csillagok, Bowser szippantja a gépezetébe. Hőseink feladata, hogy az elvesztett csillagot visszaszerezzék. Végigmegyünk az öt pályán, mindegyikben, ha nyertünk, megküzdünk a főellenséggel (ha nem, újrakezdjük az adott pályát) majd a végén a Bowser táblán vívjuk meg a főcsatát. Hárman játszunk, aki a legtöbb Ministart összegyűjti egy pályán, az nyer.

A Minijátékok jóformán a Minigame módra korlátozódtak. Itt lehet egyedi beállításokkal játszani őket, az egyik kedvencem a Garden Battle. Az a lényege, hogy kapunk egy 5×5-ös kis földet, és adott 4 különböző formájú és méretű palánta. Aki megnyeri az adott minijátékot, az választhat egyet. Nem mindig a legnagyobbat kell kiválasztani, érdemes egy-egy alakzatot kihozni, ugyanis csak akkor nyerünk, ha teljesen betöltjük az 5×5-ös földet. A többi lehetőség az elmegy.

Vannak extra játékok, ezek közül egyértelműen a Goomba Bowling viszi a prímet. Nem az a szokványos bowling, 10 bábu helyett, 20 Goomba sétál egymás előtt, egy Koopa páncél szolgál tekegolyóként, és el kell találnunk a lehető legtöbb Goombát. Parádés lett a kivitelezés! Hasonlóan jó játék Castle Clear Out, ami olyan, mint a Tetris, csak színes golyókkal. Három színes golyót kapunk, ezeket kell úgy a többire tenni, hogy hat azonos színű egymással kapcsolatban levő golyó legyen. Külön jutalom jár, ha ez a hat azonos színű golyó egy vonalban van, vagy piramis-alakba kerülnek, mert ilyenkor a másik játékost szivatjuk meg extra golyókkal. A Shell Soccer egy érdekes foci-átirat. A Koopa-páncél a focilabda, és nincs kapu, hanem mindkét csapat (2×2-es csapatban játszunk) térfelének a végén hét Goomba van, az nyer, aki először találja el mind a hét Goombát, természetesen nem kell egyszerre. Nagyon érdekes a Perspective Mode. Itt 10 megadott minijátékot játszhatunk first person nézetből. Nagyon érdekesség teszi a játékot, egyébként meg is nehezíti, a tizediket ember legyen a talpán, aki megcsinálja.

Minden egyes játékért Mario Party Point-ot kapunk, ezeket a Museum-ban válthatjuk be különböző tárgyakra. Vásárolhatunk különböző kocsikat, meghallgathatjuk a zenéket, hangokat, valamint csillagképeket is nézhetünk pontokért. Ugyanis a Ministarok egy-egy alakzatot hoznak ki. Érdekességképp egy-egy tűzijátékot ellőheti egy pontért. A Staff Credit-et is itt nézhetjük meg.

Mint kiderült, a hosszú szünet oka, hogy a sorozat eddigi részeit gyártó HudsonSoft-ot felvásárolta a Konami, és 2012. március 1-jén megszűnt a cég. A játékkészítési jogokat végül az Nd Cube kapta meg, ők csinálták a Wii Party-t is, ezért vannak apró utalások a Wii játékára. A grafika nagyon szép lett, talán kicsit gliccses, nagyon vissza akarták hozni a Super Mario Galaxy-feelinget, nem hiába a Mini-Star-ok. A kezeléssel ismét semmi gond, egyszerű játékok, nem szükséges bonyolult irányítás. A zene kellemes, abban nem tér el a régi Mario Party feelingtől. A hangulatát pedig vállukon viszik a minijátékok és az extra játékok. A Party Mode újításai nagyon rossz ötletek voltak, gyakorlatilag a főjátékon vérzett el az egész. Nagy kár, sokkal többet vártam tőle, miután láttam, hogy mennyi újítás lesz benne. Csak rossz irányba vitték el a sorozatot.

Grafika: 10/10 Játszhatóság: 9/10 Szavatosság: 4/10 Kihívás: 5/10 Zene / Hang: 8/10 Hangulat: 6/10 + Nagyszerű Minijátékok + Élvezetes extrák + Csodálatos grafika - Elszúrt újdonságok, szinte egyik sem jött be - Nagyon kevés lehetőség a Party Mode-ban 67%

Nem hiszem el! ^_^ Okui Masami felébredt!

ÚJ OKUI MASAMI ALBUM JELENIK MEG JÚLIUS 4-ÉN!!!

Amikor Laura Ramirez kiírta FB-re, nem akartam elhinni, rámentem a Makusoniára, és tényleg! Teljesen felújította a weblapját és a blogját, nagyon készül rá. Nagyon remélem, hogy lesz legalább olyan jó, mint az i-magination.

Egyébként már kezdtem feladni, hogy folytatja az énekesnői karrierjét, mert a blogjában annyit írt a JAM Project-ről, hogy már totál azt gondoltam, hogy lezárja a szólókarrierjét, és csak a csapatra összpontosít, de boldogan konstatáltam, hogy ez nincs így.

Viszont meglepett, hogy eltűnt az evolution logo, az ugye Okui Masami saját kiadója. Helyén ott a Lantis. Szerintem átállt oda, mert 2010 elején valószínűleg felvásárolta a kiadócégét a Dwango, mert megváltozott a katalógusszáma az ezután megjelent albumoknak, DGEA az albumok kezdőkatalógusszáma, és DGES a kislemezeké. Ha őszinte akarok lenni, a mai napig nem értem, hogy miért csinált külön kiadócéget, amikor a JAM Project a Lantis-nál van, biztos kiadták volna ők is az albumait, és kislemezeit. Akkor lett volna értelme, ha mondjuk egyeztetett volna a Lantis-szal, de nem jutottak volna dűlőre, és akkor ő úgy dönt, hogy akkor saját maga adja ki az albumait, és akkor orrba-szájba reklámozza, elérve akár 30-40.000-es összeladást. Ehhez képest a legsikeresebb általa kiadott album a Dragonfly 5.253-as példánnyal. Arra még azt mondom, hogy elmegy, de a végén 1.000 alá ment, az, hogy ilyen ritkán adott ki albumot, az azt jelzi, hogy van az a határ, amikortól már nem éri meg anyagilag, hogy új kiadványa jelenjen meg. Ennek az lett az eredménye, hogy az evolution már csak úgy tudott fennmaradni, hogy ha a Dwango (vagy Gedeon, nem tudom, hogy ki fia borja) felvásárolja, de szerintem már végleg megszűnt a kiadó cég. Én nagyon remélem, hogy ha a Lantis csodát nem is, de felhozza az új albumot legalább 5.000-es összeladásra. De azt elhihetitek nekem, hogy ha a zenéje minőségét nézzük, lazán megérdemli a több 10.000-es példányt is, én remélem, hogy ez lesz a megoldás.

Én biztos, hogy besegítek, mert előrendelem az albumot.

[caption id="attachment_4491" align="alignright" width="300"] Nintendogs: Dalmatians & Friends[/caption]

Ahogy korábban írtam, becseréltem a Nintendogs Dachshund & Friends játékot egy dalmatás verzióra. A dalmatákat mindig is szerettem, csak amiatt volt fenntartásom, hogy német borítós, és akkoriban kellett a pénz, azért kitettem Vaterára. Addig hozzá se nyúltam, de pár nap múlva belegondoltam, hogy miért is tehetnék egy próbát vele? Ebből lett az, hogy mégsem adom el. Nagyon életrevaló, játékos, megszerettem! ^_^ Egyébként totál meglepődtem, amikor azt írta a játék a dalmata leírásában, hogy horvát kutyafajta, utánanéztem, és tényleg. Szívesen tartanék élőben is, de pont azt néztem, hogy nem valami olcsón vásárolhatók meg, és eléggé nagyra nőnek meg, de a DS-es kutya nagyon tetszik, az biztos, hogy 3DS-en is ez a kutyafajtám lesz.

Úgy tűnik, hogy mégiscsak jó döntés volt, hogy meghagytam az 576-os pontjaimat, tegnap jól jött. Múlt héten, amikor néztem DS játékokat az 576-ban, mondták, hogy már csak az Allee-ban, és a Mammutban van. Vasárnap úgy döntöttem, hogy mivel úgysincs programom, ezért délelőtt felfedezőutat tettem. Metróra szálltam, a Corvin negyednél átszállva a négyes-hatos villamosra Újbuda-Központnál bementem az Allee-ba, és szétnéztem. Nem titkoltan mélyen leszállított áron kerestem DS játékokat. A Mario & Luigi: Bowser's Inside Story 12.990 forint, kétségtelen a mélyen leszállított ár jelenléte... Átmentem a 18-as villamossal a Széll Kálmán térre, és bár nem számítottam arra, hogy olcsók lesznek a játékok, de ott is megnéztem a kínálatot. Játék ugyan nem volt, de megakadt a szemem a Nintendogs DS játéktokon. Ez egy hengeralakú, melyet át lehet fordítani, és akkor egy másik kép jelenik meg. És a Mammut-ban pont a dalmatás volt. A másik oldalán Labrador van. 4 játék fér fele. 2800 forintért nem vettem volna meg, de hogy volt 1350 pont a kártyámon, már másabb az összkép. De ekkor még nem vettem meg, mert nem voltam biztos az anyagi helyzetemben, de tegnap már sokkal nagyobb biztossággal (és biztonsággal) vettem meg. Szép kis utat tettem meg érte: A Kálvin térről átsétáltam az Astoriára, onnan metróval az Örs Vezér térre. Utólag jöttem rá, hogy okosabb lett volna a Blaha Lujza térre elgyalogolni. Már régen voltam az Árkádban, kíváncsi voltam rá. Bevásároltam hétvégére az Intersparban: Vettem darált marhahúst, meg csirkemell filét.

Mindig akkor eszek édes-savanyú rizst, amikor anyámnál vagyok otthon, de egy két hete nagyon megkívántam. Akkor is vettem egyet, és megcsináltam. De látni kellett volna, hogy szerencsétlenkedtem a konyhában. Ugyanis meg kell mondjam őszintén, undorodok a nyers hús megfogásártól. Nem tudom mitől van ez, de azt igen, hogy ha finomat akarok lenni, akkor ezt le kell győznöm. Nem is volt kérdés, megcsináltam. Szerintem egész finomat hoztam össze. Tegnap vettem, ma megcsináltam, de legközelebb kevesebb olajat teszek a hús alá, mert kicsit olajos lett. Tegnap csináltam meg a spagettit. Marhahússal sokkal finomabb, bár tudom, hogy sertéshússal is szokták csinálni, de úgy voltam vele, hogy inkább megveszem kicsit drágábban a marhahúst. Csak azt sajnáltam, hogy nem daráltak marhahús külön, hanem csak fél kilós tasakban árulták. Akkor legfeljebb két szószt csinálok meg, és sokáig megmarad. Az előírást követve finomat csináltam. Bár lehet, hogy még jobb lett volna, ha nem Knorr alappal csináltam volna meg, hanem paradicsomsűrítménnyel. Csak azt nem tudom, hogy akkor elég csak azt hozzátenni a darált húshoz, vagy kell még mellé valami? Majd legközelebb kipróbálom. Van igényem arra, hogy egyre több mindent csináljak meg magamnak, nemcsak gyorskajákat.

Visszatérve az Intersparra, ekkor gondoltam ki, hogy most már megvehetném a Nintendogs játéktokot. Úgyhogy irány metróval, a Széll Kálmán térre. Innen merő lustaságból rászálltam a négyes-hatos villamosra, hogy egy megállót menjek a Széna térre. Nem szeretem a Mammut I. épületét, meg ekkor már céltudatosan akartam menni az 576-ba, hogy megvegyem, amit akarok, aztán hazamegyek. 1.450 forintot fizettem érte, annyit megért nekem. Az Allee-ban van másik fajta Nintendogs játéktok, szintén 2.800 forintért, szerintem az részemről ott is marad. Ez nagyon ötletes, úgysincs minden DS játékomnak helye. Úgyhogy örültem neki, végül jól alakult minden.

Na ha már ennyire közel kerültem a dalmatákhoz, úgy döntöttem, hogy megnézem a 101 Kiskutya rajzfilmből készült filmet is. Láttam régen, és egy életreszóló "élmény" volt, amikor Szörnyella deFrász beleesett a hatalmas kondér trágyába, azt a mai napig látom magam előtt. ^^' Egyébként mai fejjel azt mondom, hogy nagyon jó film, be kell valljam, könny szökött a szemembe, amikor kiderült, hogy a 15. kiskutya mégis él. A vége is nagyon szép lett. Annak ellenére, hogy egy adaptáció, nagyon jól megcsinálták. Annak idején a film hatására szerettem meg a Dalmatákat. Most a filmet láttam, de majd a rajzfilmet is megnézem. Ha találok max. 500 forintért vaterán 101 Kiskutya (film és rajzfilm) videokazettát, akkor majd megveszem.

Megmosolyogtam Szörnyella De Frászt, mai fejemmel nem tudok nem az ALI PROJECT énekesnőjére gondolni, amikor ránézek. :D De ő szerencsére nem szőrmékkel foglalkozik, hanem minket szórakoztat. ^^ Meglepődtem, hogy Chihara Minori legújabb kislemezének szövegírója Takarano Arika, nagyon kíváncsi leszek rá. A dal címe Celestial Diva lesz, és a kislemez március 21-én fog megjelenni, tehát másfél hét múlva. A Lantis feltette a videoklip rövidített változatát, elsőre annyira fogott meg a dal, remélhetőleg később jobban fog tetszeni:

Még utoljára szót ejtve a D-Formation albumról, érdekes dolgot tapasztaltam meg: Van két dal, a Freedom Dreamer, és a KEY FOR LIFE, melyből kijöttek kislemezek, és akkor hallgatva valahogy nem jöttek be a dalok. A többi dalhoz képest gyenge eresztésnek tűnt, de a albumon a többi dal mellett sokkal tetszetősebb. Ennyit számít, az albumon a dalok sorrendje. Mellesleg tegnap kerestem képeket az albumról, hogy milyen kibontva, meg hogy mutat lemezboltokban. Egy párat le tudtam szedni, azokat ide töltöttem fel, de egy jónéhányat levédettek. Ilyenkor tudom átkozni a japánok túlzott szerzői jogi védelmét, fogtam is a fejem egy párszor, hogy miért nem engedi letölteni? Pedig kiírtam az albumomba, hogy nem az enyémek a képek, csak találtam. Hát ezek vannak.

Megjelenés Japán: 2002. november 8. Amerika: 2002. október 21. Európa: 2002. november 29. Fejlesztő: HudsonSoft Kiadó: Nintendo Műfaj: Party Játékmód: 1-4 játékos Memória: 2 blokk Platform:

A Nintendo tipikus japán cég, ahol a szépséget cukiságban mérik, és valljuk be, itt-ott nagyon eltalálják. Gondoljunk csak olyan karakterekre, mint Yoshi, vagy Kirby, vagy néhány Pokémon. Én úgy vagyok velük, ha élőben lennének, halálig ölelgetném, és szeretgetném őket. De sajnos van az a határ, amikor az aranyosság átmegy gyerekességbe, és ölelgetés helyett más nem épp pozitív dolgot csinálnánk az adott karakterrel. Hogy ki mit, azt egyéni fantáziára bízom. De mi a helyzet a Mario Party 4-gyel.

Az opening videót (animés ártalom) elnézve, egy kérdés merült fel bennem: Most vagy a GameCube grafikai képességét akarták nagyon ügyetlenül demonstrálni, vagy egyszerűen nem tudták, hogy mutassanak be egy Party játékot, mert ez számomra valahogy nem akart összeállni. És még csak nem is a történettel van baj: Mariónak születésnapja van. Mindenki lázasan készül a nagy bulira, amikor megjelenik Bowser, és elrabolja az ajándékokat. Feladatunk a Story Mode-ban visszaszerezni az ajándékokat. A megjelenítés... Ez örök vesszőparipája a Mario Party-knak. 2002-ben jelent meg a játék, és ennek tudatában azt éreztem, hogy a Nintendo nagyon meg akarta mutatni, hogy mit tud a GC grafikailag, de nem ment.

A Party Mode-ot itt is felleljük, ahol rendesen játszhatjuk a társasjátékot. Öt tábla van, mindegyik egy karakterhez köthető: Toad, Goomba, Koopa Troopa, Boo és Shy Guy. Egyáltalán nem változatosak a táblák, mert bár egyedi "helyszínen játszódnak", ennek megfelelően a háttér egyedi, maga a tábla mindenhol ugyanaz. A változatosság kérdőjel-mezőkben merül ki, a pályának megfelelő egyedi dolog történik. És akkor térjünk is rá magára a játékra. Kezdetnek dobunk egyet a kockával, hogy eldöntsük, ki kezd, aki a legnagyobbat dobja, az kezdhet. A kék mezők itt is 3 érmét érnek, piros mezőkért szintén 3 érmét veszthetünk el, ahogy az eddigi részekben is. Kérdőjel-mezőknél valami egyedi dolog történik. Időként megállhatunk, az Item Shop-ban vásárolni. A lehetőségek tárháza nem valami sok. Találunk zöld gombát, ettől karakterünk óriásra nő, kétszer dobhatunk, és ha átmegyünk egy társunkon ráugrunk, és 10 érmét elveszünk tőle. Van rózsaszín cumizós gomba. Ettől kicsik leszünk, és bár a dobásunk értéke maximum 5 lehet, de bemehetünk a mini-csövekbe, ahol szerencsét hozó mini-játékokkal találkozhatunk. Gombákkal találkozhatunk mezőkön is, ekkor a gép véletlenszerűen adja az egyiket. Találunk még Bob-Omb mezőket, itt Battle játékokat játszunk, vagyis mindnyájan beadunk egy bizonyos mennyiségű érmét, és azt megnyeri az első és második helyezett. A Party Mode elmaradhatatlan kelléke a Bowser mező, ahol szokás szerint Bowser tör borsot az orrunk alá. Minden kör után mini-játékot játszunk. Örök pozitívuma a sorozatnak a mini-játékok változatossága és sokszínűsége, ezekkel mindig élvezet játszani. A cél, hogy minél több csillagot gyűjtsünk össze, melyet 20 érméért vásárolhatunk meg. A játék végén pedig az nyer, aki a legtöbb csillagot gyűjtötte össze. A játékmenet iszonyúan lassú és vontatott. Nem is azzal van a baj, hogy ki kell várni a többi játékost, míg dobnak, és lépnek, hisz ez velejárója a Mario Party-knak, de a karakterek lassan mozognak a táblán, és az események is lassan történnek.

A Story Mode-ban szerezzük vissza a születésnapi ajándékokat. Végigmegyünk mind az öt pályán, mindegyiket meg kell nyerni, utána jön Bowser, akit le kell győzni. A megszerzett ajándékokat a Present Room-ban tudjuk megnézni. A Mini-Game Mode-ban egyedi beállítások alapján tudunk játszani Mini-játékokat játszani, az Extra Room-ban pedig egyéb játékokban tudjuk összemérni tudásunkat.

Ennek a Mario Party-nak is akkor érezhetjük meg az igazi ízét, ha többen - lehetőleg négyen - játszunk. Egyedül továbbra sem annyira jó. Kevés a lehetőség a táblákon, emiatt hamar unalmassá válik. A zene nagyon kellemes, abban továbbra sem csalódunk, az irányítás most is könnyed, mondjuk a mini-játékokhoz nem is szükségeltetik bonyolult kezelés. Itt láthatjuk először azt a bizonyos egyszerű, gyerekes grafikai megjelenítést, mely nálam nagyon sokat ront az összképen, a gépi játékosok mesterséges intelligenciája nagyon alacsony. Talán nem is túlzok, ha akár kezdő játékosok is nyugodtan állíthatják hard-ra a gépi játékosok skill-jét, úgyis van esély a győzelemre. Átlagban 70-75%-ra értékelik a játékot, de a grafika, és a játékban rejlő lehetőségek miatt nézzétek el, hogy szigorúbb vagyok. Hatalmas visszaesés a N64-es részekhez képest.

Grafika: 5/10 Játszhatóság: 8/10 Kihívás: 4/10 Szavatosság: 5/10 Zene / Hang: 9/10 Hangulat: 6/10 + Élvezetes mini-játékok + Kellemes zene + Könnyed irányítás - Lassú és vontatott játékmenet - Kevés lehetőség 57%

Nehéz úgy dolgozni, meg tanulni, hogy közben Chihara Minori: D-Formation albumot hallgatok, mert teljesen tűzbe hoz ez a zene, és ilyenkor nehéz másra figyelni. És őszintén remélem, hogy senki nem néz hülyének a környezetemnek, amiért enyhén érzékeltetem, hogy élvezem a zenét. O_O Van is egyébként egy ilyen csoport a Last.fm-en, hogy "Nem vagyok antiszociális, csak élvezem a zenét", hát igen, nálam is ez van most. Amúgy örülök, hogy az album a 3. helyet érte el az Oricon charton! ^_^

Megjelenés Japán: 2004. december 2. Amerika: 2004. november 21. Európa: 2005. március 11. Wii U Virtual Console megjelenés Japán: 2016. január 6. Amerika: 2016. augusztus 25. Európa: 2015. december 24. Fejlesztő: Nintendo EAD Kiadó: Nintendo Műfaj: Platform Játékmód: 1-4 játékos Wi-Fi: nincs Ár: £8.99 / €9.99 Platform

A ’90-es évek közepén nagy változás történt a konzoliparban. Előtte a Nintendo szinte egyeduralkodó volt, de ahogy betört a Sony, minden megváltozott. Elsősorban a játékos kultúra, megjelentek az egyre nagyobb brutalitást tartalmazó játékok, és a Playstation erőszakos reklámkampánya miatt nagyon sokan elpártoltak a Nintendótól. De akik hithű szamurájok maradtak, azok olyan klasszikusokat élvezhettek, mint a Super Mario 64, Zelda: Ocarina of Time, Lylat Wars, Banjo-Kazooie.

Néhány azóta már megélt egy remake-et, ahogy a teszt tárgyát képező Super Mario 64 is. Abban az időben teljesen újszerű játékélményt nyújtott, sok újítást tartalmazott úgy, hogy megtartotta a régi Mariós feelinget. Ebben rejlik a játék nagyszerűsége, valahányszor elővesszük, nem válik unalmassá. Pedig az alapkoncepció most is ugyanaz: Az enyveskezű Bowser rávetette mancsait Peach Hercegnőre, mi pedig indulhatunk a megmentésére. Ez a játék akkoriban forradalmi volt, de miben más a DS verzió?

Alaposan feltuningolták! Kezdjük azzal, hogy nem 120, hanem 150 csillagot lehet összegyűjteni. De az újítás már a legelején látható: Ugyanis a csőből nem Mario, hanem Yoshi ugrik ki. Igen, az egyik legnagyobb innovációja a játéknak, hogy nemcsak Mariót, hanem három további karaktert irányíthatunk. Először csak Yoshit, a többieket: Mariót, Luigit és Wariót a játék során kell megszerezni. Mindenki egyedi képességet kapott: Jószokáshoz híven Mario a tökéletes középpont. Semmiben nem erős, de nem is gyenge. Luigi magasra tud ugrani, Yoshi tojást varázsol az ellenfelekből, Wario pedig nagyon erős. Tehát Yoshival kezdünk. Mehetnénk egyből a kastély felé, hiszen a N64-ben ez volt a feladatunk, ám a Nintendo továbbgondolta, és már a kastély is be van zárva, a kulcsot nekünk kell megtalálni, az egyik nyúlnál. Ha ügyesen elkapjuk, kinyithatjuk a kastély, és megkezdhetjük a játékot. 15 pálya van, mindegyikben 6 csillag volt alapból, 100 érme összegyűjtése után is kaphattunk egy-egy csillagot, valamint a kastélyban volt különböző helyeken elrejtve 15, így jött ki a 120. DS-ben a 15 pályán 7 csillag van, 100 érméért továbbra is kapunk egy-egy csillagot mindenhol, és immáron 30 Castle Secret Stars van elrejtve, így a 150. A kastélyba betérve már nem vár ránk több rejtély, kezdhetjük az első pályánál. Feladatunk, az adott küldetést teljesítve összegyűjteni a csillagokat. Addig sem kell nélkülözni a karaktereket, a pályákon elszórtan találhatunk sapkákat, azokat felvéve Yoshi az adott karakterré változik, és felvesszük a képességét. Ha sérülünk, a sapka leesik a fejünkről, visszaváltozunk, és a sapka visszakerül a helyére, így ha ismét fel szeretnénk venni az adott karakter képességét, vissza kell menni érte. A pályákat legtöbbször egy festmény szimbolizálja, a legelején, csak az elsőbe ugorhatunk be, a többi bizonyos számú csillag megszerzése után nyílik meg. Háromszor találkozunk Bowserrel. Az első kettő a egy nagyobb kulcsot ad, így tudunk az alagsorba, vagy emeletre menni. A harmadik Bowserhez 80 csillag megszerzése után tudunk menni, akkor tudjuk megmenteni Hercegnőt. Persze a 100%-os végigjátszáshoz mind a 150 csillagot össze kell gyűjteni.

Ez a játék főrésze, emellett számtalan mini-játékot játszhatunk. A mini-játékok négy csoportra vannak osztva. Yoshinál találjuk a nagy figyelmet igénylő játékokat játszhatjuk, Mariónál a gyorsaság is számít. Luiginál különböző kártyajátékokat játszhatunk, nagyban számít a szerencse, Wariónál pedig az egyéb őrült, erős játékok. Nagyon élvezetesek mind, már csak ezek is kijöhettek volna külön játékként.

Az irányításon meg, ha lehet, senki ne idegeskedjen, olyan lett, amilyen. Hát igen, a Super Mario 64 mozgás terén is hatalmasat fejlődött, nagyon sok lehetőségünk van, és az is nagyszerű ötlet volt, hogy ha csak enyhén húzzuk el az analóg kart, akkor hősünk lopakodik, míg ha teljesen, akkor fut. DS-en meg mindig nyomva kell tartani az Y-gombot, ahhoz, hogy fussunk, és ez nem olyan, mint a régi 2D-s Mariókban, hiszen 3D-s mivolta miatt nagyon sűrűn kell irányt váltani, így nagyon kényelmetlen az irányítás, ez a játék kiált az analóg karért, hiszen, ha nem futunk, a lopakodás sem olyan, mint 64-en. Lehet az érintőképernyőn is irányítani, kb. fél percig lehet idegekkel bírni azt is, mert annyira szenzitívvé tették, hogy még ha a legkisebb mértékben is arrébb visszük a Stylust, már akkor másfele megy a karakterünk, és már irányíthatatlanná válik a játék. Nincs mit tenni, első DS játék, és ennyire nem ismerték az érintőképernyőben rejlő képességeket, és a Zelda: Phantom Hourglass-ig nem is készült olyan DS játék, melyet normálisan lehet érintőképernyő által irányítani. És ezzel ki is veséztük a játék negatívumát. Nagy kár érte, mert maga a játék nagyon jó lenne, de sokan emiatt letették a gépet.

Nem hittem volna, hogy a Nintendo DS grafikailag többre képes, mint a Nintendo 64, és mégis! Sokkal kidolgozattabbak lettek a karakterek, a táj is nagyon szép, egyetlen hátrány talán, hogy nem annyira színes, mint az elődje. Az irányíthatatlanságot már kielemeztem. Mivel a játék hosszabb, mint az eredeti, és még extra mini-játékokat is kapunk, így biztos, hogy jó ideig nem tudjuk letenni a játékot. A zene ugyanaz, mint Nintendo 64-en, az nem fejlődött, néhány extra hangot tettek be.

Ha találtok olcsón, bátran vegyétek meg, mert bár az irányítás valami rettenetes, de ennek ellenére is ígér egy pár kellemes órát.

Grafika: 10/10 Játszhatóság: 2/10 Szavatosság: 10/10 Kihívás: 10/10 Zene és hangok: 10/10 Hangulat: 8/10 + Szebb, mint az eredeti! + Rengeteg sok extra tartalom + Kellemes zene + Jó újrajátszani – Rettenes irányítás 91%