Na, még egy blogpost, hogy kiírjak magamból mindent. Ma délután megnéztem a Mulan 2-t. Eredetileg az első filmet akartam megnézni, és ez lenne a negyedik alkalom, mert annyira imádom, egyszerűen telitalálat az egész film! Tegnap bagsziékkal el is nyomtunk néhány poént a filmből:

Bizony van nevem! Méghozzá férfi nevem!

Hogy csak a legnagyobb kedvencemet emeljem ki. Örülök, hogy két DVD-n jelent meg, bár sokkal tartalmasabb extrákra számítottam, vagy csak én nem vettem észre az egészet, de amik a második lemezen vannak, eléggé szegényesek. Az Aladdin második DVD-jéhez hasonlóan reméltem egy kb. 2 órás making of werkfilmet, amiből sokmindent megtudhatok, erre csak több szeletben kisebb morzsákat találtam. Pedig lenne mit mesélni a film készítésének hátteréről, a kínai kultúrának ezen részéről. Majd még egyszer tüzetesen átnézem a második lemezt, de az biztos, hogy a film tekintetében nagyon kitett magáért a Disney stúdió.

Így kíváncsi voltam a második filmre, meg is néztem. Hát amilyen hatalmas volt az első, annyira hatalmas csalódás volt a második. Tizedannyi poén sincs benne, de ami a legjobban kiakasztott, hogy Mushu negatív szereplő volt egy időre. Nem is ez lenne a legnagyobb baj, mert az elején, amikor tesz néhány esetlen próbálkozást Mulan és Shang szétválasztására, abból kisült egy pár vicces jelenet, de a többi részt, amikor Mushu már komolyan gonoszkodik, azt nagyon elszúrták. Idegesítő, semmi poén nincs benne, és az egész csak arra ment ki, hogy aztán beismerve a hibáit, és jóvá téve azokat, ő legyen a legnagyobb hős. Egyáltalán nem sikerült elérni nálam a várt hatást. Maga a történet meg nagyon bagatell az elsőhöz képest. Úgyhogy minden tekintetben hatalmas visszaesés az előző szuperprodukcióval szemben.

De már az első film végének hatásán is elgondolkodtam, akármennyire is szép volt. Mert ugye Kínában, meg a szomszédos Kelet-ázsiai országokban elég kemény hagyományok uralkodnak, és bizonyos kötelességekkel szemben fel kell áldozni a szívünk álmát. És bár Mulan tettekkel bizonyította, hogy lehet másképp is élni, de vajon ezt is elfogadnák a kínaiak?

Talán.