Tegnap este a Kossuth Rádióban beszéltek a Grimm-mesékről, mivel egy párat Disney is feldolgozott, ezért figyeltem, mit mondtak. Azt mondták, hogy a Grimm-mesék gyűjtemény elsősorban a felnőtt irodalom közé sorolják. Ez egy kicsit meglepett, de inkább az döbbentett meg, hogy az eredeti, nem fordított történetek mennyire brutálisak voltak.

Hamupipőke is idetartozik, melynek a vége lett olyan, hogy nem ajánlható gyerekeknek. Ugyanis amikor az üvegcipőt felpróbálják a mostoha lányai, az egyik a lábujjait vágja le, hogy beférjen a cipőbe, míg a másik a sarkát vágta le hasonló célokból... Csipkerózsika története sem fenékig tejfel, ugyanis elvileg megerőszakolták, mielőtt csókkal felébresztették volna. És állítólag Hófehérke története sem olyan eredetileg, mint amilyennek ismerjük, de erre már nem emlékszem, ha mondtak valamit. Ilyenkor kifejezetten hátrány, hogy vizuális típus vagyok, másrészt meg örülök, hogy az eredeti magyar fordítók is szelídítve juttatták el hozzánk, és nem terjedt el az eredeti történet. Most képzeljétek el, hogy ha a Disney mesék is ilyenek lennének.