Voltam a Tesco előtti bolhapiacon, és megtaláltam a kedvenc Irigy Hónaljmirigy CD-met, a Csillagok Háborognak albumot, 500 forintért adta, hát kérem szépen. Ezzel az albummal ismertem meg annak idején az együttest, nagyon megmaradt bennem a Rockant Válogatott dal, amiben éneklik, hogy mindannyian sztárok vagyunk. Már akkor tudtam, hogy ez ez paródia, mert ismertem az eredeti dalt, a mindannyian mások vagyunk című szerzeményt. Most nézek utána, és meglepetten látom, hogy Halász Judit énekelte el eredetileg, bennem nagyon megmaradt egy ilyen videoklip, ahol vagy 40-en éneklik, és ebből készült a paródia, ami nagyon tetszett. Meg is vette a bátyám magának ezt a CD-t, nagyon sokszor hallgattam, úgyhogy emlékek kötnek hozzá bőven. Sok dal volt, amit már ismertem, ahogy meghallottam ezt a változatot, de néhányat itt hallottam először. Azóta sem hallottam az eredetit, de ismerem az előadót, úgyhogy jobbára értem a poénokat. Ez alapozta meg a rajongásomat értük, mely a mai napig tart.
Érdemes lenne egy kicsit nagyító alá venni a '90-es évek zenéjét, az utóbbi néhány napban kicsit komolyabban foglalkoztam vele. Eszembe jutott nekem, hogy volt egy válogatásalbum kazettán nekem, amit szintén sokat hallgattam annak idején. Ez a Bravissimo válogatás, az első három album van meg kazettán. És úgy voltam vele, hogy meghallgatom őket, hogy mostani fejemmel milyen érzetet kelt. Többségében vicceset. Bár van egy pár olyan előadó, akit most is jó hallgatni, például Presser Gábor, Republic, Charlie, Ákos, de én még a Pa-Dö-Dőt is szeretem. De volt egy pár akit szinte kínos volt hallgatni. Nem azzal van a baj, hogy akkoriban volt egy trend, és azt elégítették ki, ez szinte normális, hanem az, hogy ezek a dalok most borzasztóan cikik. Amikor meghallottam Kozsót az Ámokfutókkal, nem bírtam megállni röhögés nélkül, egyszerűen rettenetes, amit csinált. Az első válogatásalbumon a Bad Man című dal hallható, és amikor a refrénnél ilyen erős hangot akar kiadni magából a lány, akit "énekeltet", (persze puszta playback az egész) én besírtam rajta. A Carpe Diem-ről csúnyán kiderült, hogy playbackeltek, de annak idején, aki dance vagy hasonló zenét csinált, arról nemigen lehetett elmondani, hogy igazi énekhangot adott ki magából. Ezt csodálatosan kifigurázta az IHM a fent említett albumon. Az "Ez a divat" című prózában, ahogy a két "lány" mesélik egymásnak, hogy milyen ruhát vesznek fel a techno bulira, az örökzöld.
Másfél éve írtam a Baby Sisters-ről, hogy szerettem őket, az az igazság, hogy róluk még most is az a véleményem (főleg most, hogy meghallgattam a három válogatásalbumot), hogy kifejezetten igényes zenét csináltak, sőt azt is ki merem jelenteni, hogy Klári, és Gabi még tudtak is énekelni, de Évi esetében effelől eléggé kételkedek. Ő volt a szexi csaj, neki kellett a legtöbbször úgy énekelnie, hogy enyhe szexualitást kellett vinni a hangjába. Ettől függetlenül jónak tartom őket. És érdekes, hogy pont velük kapcsán vetette fel az IHM egy későbbi albumán, hogy egy ügynökségnél:" - Énekelni tud? - Hát... - Nem baj! Táncolni tud? - Hát... - Nem baj, legalább nem keveri össze."
És most sem affelé tendál a magyar divatos zene, hogy az örökzöld legyen, ezen is ugyanúgy nevetni fogunk 20 év múlva, mint amin most.