Ma néztem meg a moziban a legújabb Disney klasszikust, a Jégvarázst. Megmondom őszintén, nekem nem jött annyira be. Úgy az egész valahogy nem jött át, pedig az animáció nagyon szép volt, és a szereplők is szinte éltek, a karakterek játéka is rendkívül élethű volt.

Ha minőségben nem is, de a történeten mindenképp látszik, hogy az Aranyhaj alkotóinak keze munkáját ékesíti ezen remekmű, hiszen ugyanúgy egy lánynak elzárva kell élnie a világban, bár tény, hogy ő legalább nem úgy lépett ki a nagyvilágba, mint akit alig szocializáltak. De miről van szó? Adott két testvérpár: Anna és Elsa, akik nagyon szeretik egymást, sokat játszanak együtt. Ám Elsa különleges képességgel bír: Bármit le tud fagyasztani. Egy ilyen játék során bekövetkezett baleset miatt majdnem megölte a húgát, de szerencsére meggyógyul. A szülei ezen túl elzárva tartják őket egymástól, Elsa önkéntesen szobafogságra ítéli magát. Ahogy nő fel, úgy erősödik benne a varázserő, szinte magától indul be a fagyasztás. Szüleik balesetben meghalnak, így Elsa a trónörökös. Szerintem ez az első olyan Disney klasszikus, ahol hercegnőből királynő lesz. Megkapja a fejdíszt, közben nagyon fél, nehogy kitudódjon a varázsereje. De sajnos kitudódik, így elhagyja az országát és az északi hegységben "épít" magának jégpalotát, és ott él.

Első körben legyen elég ennyi. Amúgy sok minden összeáll ebben az animációban, jó a történet, majdnem mindegyik karakter jó, és kiszámíthatatlan volt (számomra legalábbis), hogy ki a főgonosz, és mi a célja valójában. Nagyon jól megcsinálták, én rá nem jöttem volna. A hóembert, Olafot még gyerekkorukban építették a lányok, most életre kelt. Ő lenne a vicces figura. Hát nem az, egyetlen poénnak szánt beszólásán nem nevettem, sőt inkább idegesítő és sablonos volt. De a szinkronszínésze se volt jó, az is baj, hogy ő sem adta elő jól a poénokat. Igazából nem érintett meg a testvérpár szeretete. Most vagy azért, mert már annyi ilyennel találkoztam, vagy mert maga a megjelenítés nem volt teljesen hiteles. Mindenesetre a vége szép volt.

Egy olyan 7-7,5 pontra értékelném személy szerint. Nem volt annyira jó, mint az Aranyhaj, de távolról sem volt annyira rossz, mint a Merida. Jó volt nézni, és mintha megint a Bergendy együttes énekelt volna. Az "opening" dal ilyen férfi kórus, a Disney-ket ugye szinte mind a Bergendy énekelte, és most is kísértetiesen hasonlított az énekhang. Meg akartam várni a végén az angol stáblista után a magyart, de a csaj várta a 3D-s szemüvegeket, és amikor már csak én maradtam, nem akartam, hogy miattam várjon, ezért lementem, és odaadva neki elmentem. De amúgy hiányoznak a régebbi Disney zenék, amik azonnal bemászott a fülembe, de ennek lehetőségét már eltemettem. És most sem ásták ki a sírból. De ez van. Összességében voltak hibák, de mindenképp megéri megnézni. Jövőre meg állítólag valami Marvel szuperhősös feldolgozás lesz. Kíváncsian várom.

Akartam írni, hogy milyen a békéscsabai kórház, de csak most jutott az eszembe, mert nagyon megszépítették belül. Meg is lepődtem, ugyanis a régi épület 3. emeletén voltam. Korábban feküdtem már a régi épületben (5. emeleten volt régen a Fül-orr-gégészet), és akkoriban bár nem volt annyira vészes, de azért látszott, hogy régen újították fel. Valamennyire megvan az emlékeimben. De most nagyon szépen felújították a régi épületet belül. Önmagában már az meglepett, hogy minden kórteremben külön WC és tusoló van. Pedig még sok helyen úgy van, hogy az egész osztálynak volt egy-egy mellékhelyisége. A falakat szép zöldre festették át, szép is lett az egész.

Két fő épületből áll itt a kórház. A régi épület már isten tudja mióta áll, de ezt a '90-es évek közepén kibővítették, legalább a négyszeresére, ekkor épült meg az új épület, ami már akkor is küllemben egy igen modern kórházra emlékeztetett, és mostani szemmel is szép. Úgy tudom, hogy eleinte még csak szakrendelések voltak itt, aztán szépen lassan strukturálták át, és jó pár osztály az új épületbe került, és a többségében 6 ágyas kórtermek 4 ágyasak lettek.

Viszont vannak az udvaron is osztályok, például ahol anyám feküdt a nyáron a rehabilitáción, meg merem kockáztatni, hogy ahhoz legalább 30 éve nem nyúltak hozzá. Egyébként énnekem komoly bajom nincs a kórházi koszttal. Nem mondom, néha jól esne egy kis változatosság, vagy hogy valami zöldséget (pl. paprikát) adjanak a reggelihez és vacsorához, mely rendszerint ugye valamilyen péksütemény (pl. fonott kalács) meg margarin, lekvár, méz, vagy jó esetben májkrém. A durva inkább az, amikor vacsorára a reggeliből visszamaradt péksüteményt adják... Éppen még meg lehet enni, egyébként sem szeretek kaját kidobni, de ha azt másnap reggelig őrizném, akkor kitörhetném vele az ablakot. Ebédeket meg rend szerint megettem. A levesek ízlettek, a második meg mikor mi. Például a tegnapi krumplipüré és sült csirkecomb kifejezetten jól esett. Kaptam még ebédet, mert bár elvileg nem járna, de csak 3/4 1 fele kaptam meg a zárójelentést, és akkor elláttak még.

A nővérek egyébként rendkívül kedvesek empatikusak és segítőkészek voltak. Senkivel nem volt semmi baj, még azt is rendkívül toleránsan kezelték, hogy bestresszeltem a vérvételtől. Nyilván nem csinálok semmit, de úgy tudok feszülni attól a tudattól, hogy injekciós tű van bennem, és érzem, hogy sehogy nem tudok ellazulni. Így kifejezetten "örültem" a szombati ötszörös vérvételnek. Ekkor vasterhelés volt. A szokottnál jóval több vasat kaptam tabletta formájában, azt nézték, hogy szívódik fel. Ekkor óránként vettek tőlem vért, és aznap délután vizitkor a főorvosnő széles mosollyal közölte, hogy jól felszívódik a vas, ezért otthon is szedhetem tabletta formájában (máskülönben vénásan kellett volna, hogy kapjam). Szerintem még ő sem számított ilyen jó eredményre, és én is nagyon megörültem neki, mert ezzel biztosabbnak érzem a gyógyulást. Véleményem szerint pont az utalna nagyobb bajra, ha egy fontos vitamint, ásványi anyagot vagy nyomelemet a szervezet nem fogadna be.