Azért nem kicsit lepett meg még régebben, hogy nehezebben boldogulok a Mario Kart 8-cal, mint a Mario Kart DS-sel, Wii-vel, vagy akár a 7-tel. Hamar rá kellett jönnöm, hogy nem lesz meg egyhamar az aranykupa mindegyik bajnokságban, ezért oda jutottam magamban, hogy fokozatosan kell ezt felépíteni, fokozatosan kell felépíteni a célokat.

Eleinte a következőképp nézne ki a dolog:

• 50cc: Aranykupa, mindenhol 3 csillaggal
• 100cc: Aranykupa, mindenhol legalább 1 csillag
• 150cc és Mirror: Legalább bronzkupa, nem kötelező a csillag
• 200cc: Ahogy esik, úgy puffan

Ezt sikerült most a DLC-s bajnokságokkal együtt elérni:

50cc eredménye

100cc eredménye

150cc eredménye

Mirror eredménye

200cc eredménye

Egyelőre így állok. A 200cc-ről tényleg nem lehet másképp nyilatkozni, mert az rettenetesen gyors, és nagyon nehéz irányítani a kocsit. Legjobban egy angol kifejezéssel lehet leírni a 200cc versenyeket: "Pure insanity". Úgyhogy ott lesz a legnehezebb dolgom egyáltalán előrelépni. A többinél még erre van esélyem. Ki is próbáltam, hogy most hogy teljesítek 200cc-n. Nem reménytelen az eset, de bőven van hova fejlődni.

Nem rossz Baby Luigi, szerintem ide kifejezetten könnyű karakter kell könnyű autóbeállításokkal, hogy ha hibázok, azt gyorsan tudjam korrigálni. Igyekeztem mindent megtenni az ügy érdekében, most ennyire tellett. De az már jó pont, hogy közelebb vagyok pontszám tekintetében a 3. helyezetthez, mint az 5.-hez, ez mindenképp jó jel. Csak az a furcsa számomra, hogy ha ugratok Baby Luigi-val, akkor néha autista módjára röpteti a kezét.

Az első lépés sikerült. A következő az lesz, hogy 100cc-n alkalmazzam azt a célt, amit 50cc-n tűztem ki magam elé, 150cc-n, meg amit 100cc-n és így tovább. Az már látszik, hogy 100cc-n majdnem célba értem, de a többinél ez neccesebb lesz. Néha olyan érzésem van, mintha nem én, hanem a gép befolyásolná az eredményt. Lernie-vel beszéltük egyszer egy Mario Party 2 játék után, hogy valószínűleg a gép határozza meg magában a végeredményt, mert azt vettük észre, hogy bizonyos karakterek az adott játékban szinte mindent visznek, míg mások szinte mindig rosszul kerülnek ki az adott helyzetből. Néha ilyet érzek a Mario Kart kapcsán is, amikor túl sokszor találnak el tárgyakkal. Mintha a gép mondaná magában, hogy nem úgy van az... Itt az van, amit mi akarunk. És komolyan lehet ilyen érzésünk, amikor a cél előtt találnak el minket, vagy sorozatban érnek a támadások. Ezért sem érdemes idegeskedni a játékban, ha nem sikerül jól, mert fennáll az az egyedi eset, hogy esetleg nem a mi hibánk. De ne legyen igaz a teóriám. Az biztos, hogy továbbra is küzdeni fogok a jobb és jobb eredményekért, aztán ne adj isten kitűnő lesz a fenti bizonyítványom.

Illetve a harmadik lehetne, mert múlt vasárnap felcsatlakoztam a Vasárnapi Veteránok bajnokságra, de fél óra múlva lecsatlakozott, és nem is tudtam visszatérni, úgyhogy az annyiban maradt. A mai is necces volt a viharos időjárás miatt, láttam is az első fél órában, hogy akadozott nekem a játék. Azt láttam, hogy a játékostársaim állnak, majd nagyot ugranak előre, majd ugyanúgy megállnak, és vissza. De ez pár perc múlva elmúlt, rendben ment tovább a verseny, és ilyen eredmény született:

Ez az eredmény is csalóka, ugyanis hárman le kényszerültek csatlakozni a játékról a rossz időjárás miatt. Heten maradtunk, én vagyok az egyedüli a hátsó helyezettek közül, aki a két óra alatt végig maradt, ezért igazából az elért 60 pontommal nagyon az utolsó helyen végeztem. A hatodik helyezett 127 pontot ért el. Most is azt tudom mondani, hogy itt tartok, most arra voltam kíváncsi, hogy el tudnám-e érni azt a 60 pontot, amit a múlt héten prognosztizáltam magamnak, hogy egy teljes, két órás játék alatt sikerülne? És tessék-lássék. Elégedett vagyok az eredményemmel, ennél csak jobb lesz. Hétvégén fogok gyakorolni, és ha nem lesz semmi gikszer vasárnap, akkor mindent meg fogok tenni azért, hogy magasabb pontszámot érjek el összességében.

Sokáig csak utolsó helyen voltam. És mivel a 9. helyen voltam, ezért gyakran eszembe jutott az 1994-es Játék határok nélkül, amikor a máltai csapat volt sokszor nagy ponthátránnyal voltak utolsók. De egy idő után oda jutottam magamban, hogy már máltainak sem vagyok méltó, mert ők legalább többször végeztek egy-egy játék során a középmezőnyben, míg én a hatodik helynek is de tudtam örülni. Viszont amikor heten maradtunk, akkor volt utalás arra, hogy akár jobban is mehetne. Hacsak pár másodpercig, de többször voltam 3. helyen. "Na, meglesz a bronzérem?" Kérdeztem magamtól. A legszebb az volt, amikor 2. helyen is voltam egy rövid időre. Ekkor már kiáltottam, hogy "NA, MEGLESZ AZ EZÜSTÉREM??? MEGTÖRTÉNIK A CSODA???" De mire befejezem a kérdést, addigra már eltalálnak piros tekivel, csillaggal jönnek nekem, és a gyönyörűséges illúzió véget ér, és szinte fájdalmas földhöz csapással érek a valóság talajára, pár másodperc múlva újra utolsó leszek. De az illúzió is jól esett, ha csak nagyon rövid ideig tartott. Motiváló, hogy egyszer valóban lehetek második. De most első körben az a fő cél, hogy 60-nál több pontot érjek.

Karakter és kocsiösszeállítás, amivel játszottam:
Karakter: Koopa Troopa
Kocsi: Pipe Frame
Kerék: Azure Roller
Ejtőernyő: Cloud Glider