Végül mára lett megszervezve a negyedévente szokásos Nintendo találkozó, amit negyedévente rendezek meg. Jó buli volt, annak ellenére, hogy csak négyen voltunk, nagyon jól összejött. A hangulatról főleg én gondoskodtam, mert ha nagyon elengedem magam, akkor képes vagyok úgy viselkedni, mint aki rettenetesen be van rúgva, pedig egy korty alkoholt nem ittam. Sőt, nem is bírom az alkoholt, szóval, nem hiszem, hogy valaha is be leszek rúgva alkohol hatására.
Az Infinity eSport bárba beszéltük meg a találkozót. Kaptunk is helyet, de mivel csak 12 órakor nyit, ezért előtte, 10-kor az Árkád kajáldás részénél beszéltünk meg találkozót. A 3-as villamos megállójánál találkoztam Fantosszal. Először a Media Markt-ba mentünk fel, mert egeret akart venni magának a PC-hez. Közben nézelődtünk a Nintendo játékoknál meg a DVD-knél, Blu-rayeknél. Az egeret kifizettük, közben Krisse is megjött az Árkádba. Hárman lementünk a kajáldás részhez. Ott nézelődtünk telefonon, majd ettünk hárman egy nagy Burger King családi menüt. Majd ezután átmentünk a Sugárba, mert Krisse keresett magának anyagot a Cosplayéhez, és ott az egyik rövidáruboltban talált magának megfelelőt. A SPAR-ban vásároltunk, majd ezután mentünk a metróhoz. A Blaha Lujza térnél szálltunk le, majd villamossal mentünk az Infinity-hez. Épp akkor nyitott.
Valami kezdő srác lehetett ott, mert korábban nem láttam őt, és hááát... Maradjunk annyiban, hogy bőven van mit tanulnia a kiszolgálásról, és a pincéri munkáról. Nem látszott rajta, hogy a rendelkezésünkre áll. Szinte még az is nehezére esett, hogy kikeresse, hogy lefoglaltuk a helyet. És amikor bementünk, töksötét volt, nekünk kellett felkapcsolni a villanyt. Pedig legjobb tudomásom szerint azért megy be az dolgozó alkalmazott korábban, hogy nyitásra minden kész legyen. Pedig nyáron a kiszolgáló csaj mennyire rendes és készséges volt. Ezért nem is volt kérdés, hogy most is az Infinity-be megyünk. Ehhez képest mit kaptunk... Mindenesetre leültünk, Tutajkk már ott várt minket... a töksötétben. Krisse hozta a Switch-ét, csak mivel későn ébredt fel, ezért épp csak felkapta, a dokkolót meg a plusz controllereit otthon hagyta. És mivel Nintendo 3DS-t is csak én és Fantos hoztunk, ezért nem tudtunk semmivel sem tudtunk együtt négyen játszani. Elkértem Krisse Switchét, és Tutajkkal játszottunk a Super Mario Karttal. Eleinte ő nyert mindig, ami részint a furcsa irányításnak is köszönhető. Joy-connal furcsa Super Mario Kartot irányítani. Ráadásul az oldott hangulatom ekkor is jelen volt, ami fokozódott akkor, amikor Fantos bekapcsolt Discordon keresztül valami holland fiút. Bennem meg néha megvan az a gonoszság, hogy ha valaki telefonál, akkor szándékosan hangosan beszélek, hogy megnehezítsem a beszélgetést. Ilyet tényleg ritkán csinálok, de most annyira oldott hangulatom volt, hogy ez most kikívánkozott belőlem. Ők angolul beszélgetnek, én magyarul kiabálok... Voltam én ott minden... crazy, idiot, ráadásul a holland fiú teljesen kiakadt a nevetésemen. Mondta, ilyet még életében nem hallott. Remélem, hogy ő is hasonlóképpen jól érezte magát köztünk. Azért később kijött néhány jó Super Mario Kart eredmény. Utána kipróbáltam a Kirby's Dream Course-t. Ez egy golfjáték Kirbyvel. Kirby a golflabda, és őt irányítjuk a pályán. A cél, hogy a pályán lévő ellenségeket kilőjük, és a végén begurítsuk Kirby-t a lyukba. Alapvetően nagyon jó játék, van logikája, de annyira nem kötött le.
Utánam Fantos próbálta ki a játékot Tutajkkal, én meg átültem Krisse mellé. Visszaadta a The Legend of Zelda: Phantom Hourglass-t, annak többjátékos módjával játszottunk. Ezt én annyira nem szeretem, mert eléggé ügyetlen vagyok benne. Linkkel kell Triforce darabkákat a saját területünkre gyűjteni. Az egyik játékos Linket irányítja, ő gyűjti a Triforce darabkákat, míg a másik játék három Phantomot irányít. Megrajzolja a Stylus-szal a Phantom útját, hogy elkapja Linket. De mivel előre rajzoljuk meg az útvonalat neki, ezért előre kell látnia, hogy merre megy Link. És mivel se elkapni nem tudom Linket se Linkkel kikerülni az őröket, ezért nem vagyok jó ebben a játékban. De kipróbáltuk a másik Nintendo DS-es Zelda többjátékos játékát, a The Legend of Zelda: Spirit Tracks-et, ez jobban ment. Itt mindkét játékot ugyanúgy Link, és itt is Triforce darabkákat kell gyűjteni. De itt nem kell elvinni sehová, csak gyűjteni őket, hanem mint a Mario játékokban az érméket. Amit összegyűjtöttünk, az a miénk. Itt a Phantomokat a gép irányítja. és ha elkap, nem halunk meg, csak elveszítünk néhány Triforce darabkát, de folytatjuk a játékot, amíg az idő le nem jár.
Csak ezután már nem volt erőm játszani. Annyira kimerített a nevetgélés, meg a marháskodás, hogy teljesen elfáradtam a végére. Ez nálam a részegség utáni másnapos állapot. Egy kicsit játszottunk még Krisse-vel a Mario Kart 8 Deluxe-szel, majd egyedül a Mario Kart Tour-ral. De aztán már csak lehajtottam a fejemet, amíg játszanak a többiek, ezután indultunk haza.
Nagyon jó nap volt, örülök annak, hogy négyen is jól tudunk szórakozni. A következő valamikor a két ünnep között lesz. A mai napi affért elnézem egy hibának. Télen is az Infinity-be szervezem, remélem az jobb lesz.
Kageyama Tobio: Hármójuk közül talán ő a legszerethetőbb. Már az elejétől komolyabb változáson megy keresztül. Tudatosodik benne, hogy rossz úton jár, de a változás felé vezető út számára is rögös. Ugyanakkor hamar viccesnek mutatja az anime a kirohanásait, ami érzékelteti, hogy nem kell őt komolyan venni. Ugyanakkor a Haikyuu!! első néhány részét komolyan nézve, amikor Kageyama a Kitagawa Daichi-ben volt, látva az örökös ordítozását a többiekkel, meg hogy szinte mindenkit ki akart zsigerelni fizikálisan, elgondolkodtatott, hogy én hogyan cselekednék. Oda jutottam magam, hogy szerintem én is ugyanúgy, mint a többiek: elfordulnék én is tőle. Hiszen csak a néző számára teszik nyilvánvalóvá, hogy komoly belső harcot vív magában, ez amúgy nem jön le annyira. Az egyetlen jel, ami erre utal, az az ökölbe szorított kéz üvöltözés közben. Az jelzi, hogy valójában szenved belül. Aztán az első évad során átmegy egy jellemfejlődésen, aminek köszönhetően egyre pozitívabb jelleme lesz. Ezért nem örültem az az első évad végének, amikor volt az Aoba Jousai-jal a meccs, és szerencsétlen Kageyamából teljesen hülyét csináltak az idétlen mosolyával, és beszólásaival. Az oda azért nem volt jó, én legalábbis azért nem örültem neki, mert Kageyama már korábban bizonyította, hogy kész egyenrangú csapattársként kezelni a többieket, beismerni ha téved, megkérdezni, hogy mit csináljon másképp. Úgyhogy arra a kis afférra az 1. évad végén nem volt szükség. Az egyedüli magyarázat, amit el tudok képzelni, hogy akkor játszott élesben Oikawa Tooru-vel, és a múltjában hozzá kötődő emlékek miatt volt ideges, hogy megmérkőzik vele, hiszen mint a legfőbb vetélytársa gondol rá. A szerethető mivoltára a "Hinata boke!" beszólása a másik fő bizonyíték.
Tsukishima Kei: Na ő egy érdekes figura. Ő testesíti meg a gyermeki álomból csalódottan felébredt, frusztrált fiatalembert, akinek már nem lehet bemesélni, hogy bármit elérhetsz, csak hinned kell benne. Ezért is fontos szereplője a Haikyuu!!-nak, ő Hinata ellenpontja. Igazából tetszik, ahogy néha rákontrázik Hinata túl optimista attitűdjére. Néha ugyanis kifejezetten idegesítő Hinata túlzottan egyszerű látásmódja, amikor azt hiszi, hogy szimplán kemény munkával bármit elérhet. Csak hát Tsukki olykor erős cinizmussal juttatja Hinata értésére, hogy az élet nem csupán arról szól, hogy amiért kinyújtod a kezed, azt meg is kapod. A viselkedése főleg az első évadban olykor visszataszító. Nem egyszer gondolatban felrúgtam a csillagos égig, főleg amikor Kageyama hiába szólt rá, hogy ne hívja királynak, mégis. Nem tiszteli a másikat, de igazából ezzel Tsukki nagyon jót tett Kageyamának, mert így szembenézett a múltjával, és alighanem elfogadta, hogy a múltjában zsarnok királyként viselkedett. Tehát, ha úgy vesszük, Tsukishimának köszönhető, hogy Kageyama természete javult. Ami pedig a múltját illeti... Habár valóban lesújtó lehetett Tsukkinak, hogy a bátyja végig hazudott neki, én mást találtam volna ki neki. Valóban játszott volna, de Tsukishima egy nagyon rossz meccset nézett volna meg, ahol a bátyjának csapata nagyon csúnyán elhasalt. Ez jobban reflektált volna a jelen attitűdjére, és arra, amiért kiosztja Hinatát az 1. évad 4. részében. Egyébként meg érdekes volt látni, amikor megjelent, szívatta Hinatát és Kageyamát, szemmel láthatóan élvezte, de amikor elment, mennyire frusztrált volt Hinata miatt. Találkozott azzal a gyerekkori énjével, aki aztán csalódott lett. Ha úgy vesszük, maradt a borús személyisége, de sokat javult a természete, aminek köszönhetően végül szerethető karakter lett, aki nagyon is a csapatának hasznára van.
Oikawa Tooru: A Haikyuu!! szereplők pöcegödre, a legalja... Nagyon kevés anime karakter van, aki annyira gyűlöletesnek tartok, mint őt. Oikawával ugyanis nemcsak az a gond, hogy rossz természete van, hanem hogy a végsőkig meg van győződve arról, hogy teljesen jól gondolkodik, jól csinálja a dolgokat. Mondjuk érdekes volt a közös múltja Kageyamával. Ahogy felnéztek egymásra, féltékenyek voltak egymásra (bár Kageyama az elején annyira nem), riválisai voltak egymásnak, azt hitték egymásról, hogy jobb a másik, és hiába gyakoroltak sokat, csak még frusztráltabbak lettek, mert elgondolásuk szerint nem fejlődtek. Lényegében kijelenthető, hogy egymás idegrendszerét csinálták ki. Csak a különbség ott van, hogy amíg Kageyama láthatóan tudta magáról legbelül, hogy rossz úton jár, Oikawa úgy viselkedik, mint aki meg van győződve arról, hogy vele nincs semmi baj, ő maga az isten. Ez aztán odáig fajul, hogy nem tiszteli az ellenfeleit, bizonyos esetekben a társait sem. Néha kifejezetten gonosznak láttam őt. És hogy mekkora egója van, azt a harmadik évad utolsó részében lehet igazán meglátni. Amikor a Karasuno megnyerte a meccset, és mondta, hogy nem marad ott megnézni az általa cirkusznak nevezett díjkiosztót. Az az igazság, hogy már önmagában attól nagyon tetszik a 4. évad, hogy Oikawa egyáltalán nem fog szerepelni benne. Ezek után még inkább abban reménykedek, hogy 25 részes lesz (de legalább is minél hosszabb), mert ez azt jelentené, hogy Oikawa hiátusa annál hosszabb lesz. Különben a mangaka igazságot tesz az 53. fejezet címével: "Oikawa Tooru wa tensai de wa nai". Nem is lehet zseni, mert akinek ennyire gyerekes, beképzelt, pökhendi személyisége van, az egyáltalán csapatkapitánynak alkalmatlan. Ő ilyen elrettentő példaként van az Aoba Johsai élén, de az biztos, hogy semmi szerethetőt nem tudok vele kapcsolatosan mondani. Ja de egyet igen: Ahogy Iwaizumi Hajime helyreteszi őt. Azt szeretem benne.