A blogot, és a kritikaírást arra is fel fogom használni, hogy olyan albumokról is írjak, melyek méltatlanul nincsenek a köztudatban. Amik a feledés homályába merültek, pedig a minőségük alapján bőven megérdemelnék a nagyobb nyilvánosságot. Az első olyan album, melyről ennek jegyében írok, az 1986-os megjelenésű Karácsony János: Az időn túl című album.

Presser Gábor még az LGT alatt jelentette meg az első szólóalbumát, az Electromantic-ot, Karácsony János az együttes aktív évei után. 1985-ben készültek a dalok, és már beszélt erről az albumról Karácsony János az LGT-könyvben, amikor a jelenlegi helyzetéről kérdezte a riporter. Aztán valamikor 1986 tavaszán jelent meg, és ha ez így van, akkor nagyjából egyidős vagyok az albummal. Egy biztos: Karácsony János már az LGT-nek is nagyon jó dalokat írt, és ezt a magas nívót hozza ezen az albumon is. 1986-ban kazettán és lemezen jelent meg az album, majd 2006-ban kapott egy CD kiadást. Így végre kiváló minőségben hallhatjuk a dalokat, és a CD borító is nagyon jól néz ki. Ilyen jó Hungaroton újrakiadás CD borítója. Olvasható a szöveg a borítón, a zenei adatok, és az is ötletes, hogy magára a lemezre egy régi bakelitlemez képét nyomják rá. Azt is érdekesnek tartom, hogy néhány ilyen régi klasszikus albumokra egy ismert ember ír pár sort személyes gondolatairól, élményeiről az album kapcsán. Jelen esetben a szövegíró, Sztevanovity Dusán írt, egészen pontosan arról, hogy milyen volt a megírt zenére szöveget írni. Valamint, hogy az album szerencsétlen csillagzat alatt született meg, hiszen akkor mással volt a média elfoglalva. Sajnos igaza van, és ez is oka annak, hogy nem kapta meg album a neki járó ismertséget. Akkor már a disco mámorában utazott a fiatalság. Valójában a '80-as évek is legalább annyira zavaros évtized volt zenei téren, mint a '90-es évek. Ennek következtében háttérbe szorult az igazán jó élő zene. Mert önmagában a zene nem úgy szorult a háttérbe, hogy kiszorult a köztudatból, hiszen ekkor jött be Magyarországra az igazán kemény rock, metál zene, mely egy réteg számára igazán kívánatos volt. Viszont az olyan albumokért, mint  a késői LGT albumok, vagy Karácsony János, az időn túl című albuma, nagy kár. Mint ahogy a 2006-os CD-kiadás által sem kapta meg a neki kijáró figyelmet. Ezt az albumot valamiért nagyon hanyagul kezelte a Hungaroton. Én személy szerint ennek az albumnak a létezéséről csak 2009-ben szereztem tudomást. Persze utána, ahogy lehetett, beszereztem, és sokat hallgattam.

Ezek a dalok olyanok, hogy nyugodtan helyet kaphattak volna a több LGT dal között. De igazából nagyon jó, hogy összegyűlt egy albumra való, aki szereti Karácsony János dalait az LGT albumokon, az ugyanazt a minőséget megkapja ezen az albumon. Többféle dal is hallható ezen az albumon. Helyet kaptak rajta a vidám, önfeledt dalok, ahogy a lassabb, itt-ott melankolikusabb dalok is. Külön felhívnám a figyelmet a "Már nem vigyázol ránk" című dalra, mely eredetileg az LGT Első óriás kislemez című kislemezére került fel. Ha jól emlékszem erre az albumra került fel a dal az eredeti hangszereléssel, ahogy eredetileg eltervezték. Igazából nem tudom, hogy miért lett áthangszerelve, de azt gondolom, hogy jobb az LGT változat. Ott jobban átjön a magány és az elhagyatottság nyomasztó érzése. Azt a dalt nagyon átéreztem már gyerekkoromban is. Karácsony János az saját verziójában kiváló gitárjátékkal erősíti a szöveg mondanivalóját, de nem érzem eléggé kidolgozottnak a hangszerelést, ezáltal átélhetőnek azt, amiről szól a szöveg. Talán helytelen az LGT változattal összehasonlítani, de határozottan azt érzem, hogy elmarad érzelmileg az Első magyar óriás kislemezen hallható változattól. De alapvetően rendben van, ahogy a többi dal is nagyon jóra sikeredett. A szerelmes dalok is határozottan átlag felettiek. Egy érzelmileg érett férfi gondolatait hallhatjuk az érzelmi biztonságról és az intimitásról (A szerelem befogad minket, Mikor újra eljövök), illúziókról (Michelle). De emellett nagyon érdekes képi világgal énekel a magányról és az elhagyatottságról a Semmi vonata című dalban. Ebben a dalban egyébként van egy kiváló zenei motívum, amikor Karácsony János gitárral játssza el az elsuhanó vonat hangját. Az ott nagyon erősre és hatásosra sikeredett. Külön színesíti a dalt a két vers, melyből Karácsony János idéz, és nagyon jó zenét írt hozzájuk.

Alapvetően azért szeretem nagyon ezt az albumot, mert végig átjárja egy pozitív hangulat. Mindegyik dal élő, erős, a hangszerelés és a dallam pedig valamennyi dalt emlékezetessé tesz. És habár negatívnak érződhet a Már nem vigyázol ránk című dalról a véleményem, de jobban illik az album koncepciójához az a változat, ami itt kapott helyet. Az LGT változata nagyon erős lett volna ide, és durván ellensúlyozta volna az album optimista miliőjét. Úgyhogy ez az album így van jól, ahogy hallhatjuk. Hiszen ahogy írtam feljebb, mindegyik dal hozza az LGT-ben írt dalainak színvonalát, és abból kapni egy egész albumra valót... Garancia a minőségre, ez az album tényleg sokkal nagyobb ismertséget érdemel. Úgy érzem, gazdagabb lettem ezzel az albummal.

Zene: 10/10
Ének: 9/10
Szöveg: 9/10
Hangszerelés: 9/10
Borító: 10/10
Hangulat: 10/10

+ Optimista dalok kiváló minőségben
- Talán kicsit lehetne hosszabb

93%

Körülbelül három és fél hónap után utaztam tegnapelőtt először vonattal. Az okok ismertek, de jó érzés volt végre visszatérni Pestre. Régen indultam már Békéscsabáról találkozóra, úgyhogy kicsit nosztalgikus volt ebből a szempontból. 6.41-kor indult a vonat, és 9.20-ra érkezett meg Pestre. Nem volt az úton semmi különleges, viszont még mindig kevesen utaznak.

Az Infinity eSport Bárba terveztünk menni, de az egyrészt nemrég nyitott újra, másrészt 14 órakor nyit (10 óra helyett, ekkor nyitnak eredetileg szombaton). Ezért azt beszéltük meg, hogy 10 órakor a WestEnd-ben találkozunk, és ott töltjük el addig az időt, amíg nem tudunk menni az Infinity-be. Én érkeztem meg először, a Burger Kingben ettem addig, amíg vártam a többieket. OctoZaky jött először. Hozta a szerszámos cuccát, én meg vittem a Philips CD-s magnómat, hátha meg tudja a kazettás részét csinálni. Kontakt spray-vel akart befújni a kazetta részbe, de ez nem sikerült, mert nem elég hosszú a csavarhúzójának a nyele, ezért a belül lévő csavarokat nem érte el. Azok nagyon belül vannak. Így ez nem sikerült. Aztán megjött Krisse meg Gabrol is.

Beszélgettünk még, aztán felmentünk a Media Markt-ba szétnézni. A DVD-knél beszélgettünk a filmekről, majd átmentünk a Nintendo részleghez, ami a szokásos módon elhanyagolt volt. Ráadásul be se volt kapcsolva a Nintendo reklám a TV-ben. OctoZaky fogta a telefonját, és a távirányítós alkalmazásával bekapcsolta a TV-n a reklámot. Szép volt. A PC részlegnél töltöttünk el még egy adag időt, majd átmentünk az alagsorban lévő antikváriumba. Itt néztünk használt CD-ket, DVD-ket olcsón, illetve én még arra voltam kíváncsi, hogy esetleg megvan-e még az a holland kisszótár páros, amit néhány hónapja láttam. De szerencsére nem én vagyok az egyedüli az országban, aki tanul hollandul.

Ezután villamossal mentünk az Infinity-be. Be is tudtunk menni 14 órára. Leültünk egy asztalra, és kipakoltunk. Sparrow-t vártuk még, mert ő ígért Nintendo Switch dokkolót. Amíg nem jött, addig a Switch kijelzőjén játszottunk Mario Kart 8 Deluxe-szel és Super Smash Bros. Ultimate-et. Hát teljesen kaotikus volt a játék, alig láttunk bármit is a kijelzőn. Vicces volt a játék különben, mert hátul a PC-sek színesítették a hangulatot a "vát dá fák ár jú dúing" féle jó magyaros stílusú angol beszédükkel, amin jókat mosolyogtunk. Egyszer volt olyan, hogy mondtam valamit, már is tudom, hogy mit, de erre hátulról jött valami reakció, amin úgy elnevettük magunkat, hogy percekig állt a játék miatta.

A Mario Kart meccset nem fejeztük be, mert végre jött az egyszemélyes felmentősereg Sparrow személyében, aki hozott Switch dokkolót. Így végre tudtunk TV-n játszani, és mindent láttunk. Itt inkább Smash Bros.-oztunk. Jó volt, meg nem mindig voltam utolsó (én azzal elégedett voltam, hogy ha ötünk közül harmadik voltam), de nem vagyok annyira Smash Bros.-os, hogy hosszú órákon játsszak vele, mint a többség. Úgyhogy váltottunk, és a végén Gabrol jött a játékötletével, Rizikóval játszottunk. Nagyon régen hallottam róla, tudom, hogy valami társasjáték, de konkrétan itt játszottam először. De nemcsak én játszottam vele először, hanem Krisse is, így nekünk külön el kellett magyarázni a szabályokat. Az értetlenségünk Gabrol idegrendszere látta kárát, gondolkodtam azon, hogy rájátsszak-e egy kicsit, de azt már inkább nem. De aztán egész jó játék kerekedett ki belőle. Tetszett a taktikai mivolta, nagyon jól ki van találva az egész rendszer. De ez az a fajta játék, amire nem tudok ráérezni, mert alapvetően egyszerűbb gondolkodásom van. Viszont úgy érzem, hogy ha sokat játszanék vele, egy idő után megtanulnám, és el tudnék sajátítani benne egy olyan taktikát, amivel eredményes lehetek a játékban.

18.25 körül készülődtem, mert a 19.10-es vonattal haza akartam menni. Utána már csak 23.10-kor indul, így azt mindenképp el akartam érni. Még előtte bementem a SPAR-ba, vásárolni magamnak a hazaútra, aztán irány a vonat. A 4-es metró egyenesen elvitt a Keletihez. Nagyon jó volt a mai nap, további inspirációt kaptam arra, hogy tovább keressek diákmunkát, hogy a lehető leghamarabb visszatérjek Budapestre. Bőven megérte ezért, meg találkozni a barátokkal.