Sikerült elérni az újabb célkitűzést, megszereztem a 200cc mindegyik bajnokságában legalább a bronzserleget. Egyáltalán nem volt könnyű, mert itt már nagyon gyorsak a kocsik, és emiatt nehéz jól irányítani. Már csak a Superbelbeker bajnokságról hiányzott a serleg, nem is lett meg eleinte.
Néhány versenyen a 4. helyen végeztem. Egyébként egyszer majdnem összejött. Akkor az volt, hogy az utolsó pályán, a Big Blue-nál a 2. helyen végeztem, és hiába álltam a táblázatban a 3. helyen, visszaestem a 4. helyre, mert az nyerte meg azt a versenyt, aki pont mögöttem volt 1 ponttal. Azt feldolgozni... Jó, mondjuk nem állok neki tombolni, mert azért annyira nem veszem komolyan a játékot, de ez azért odatett. Ezért is lennék rossz streamer, mert túlzottan unalmas lennék, másrészt ha rá is játszanék, túlzottan nyilvánvaló lenne.
Meg hát minek idegeskedni, azért csak meglett a Harang kupán is a serleg, méghozzá az ezüst.
Ezzel bőven jól vagyok. Azért látható, hogy sokkal elmaradtam az 1. helytől, úgyhogy ott még nem tartok, hogy minden 200cc-s bajnokságban meglegyen az arany serleg. Most az a lényeg, hogy megvan mindenhol legalább a bronzserleg. Most jelenleg így állok.
Mint látható, az 50 cc és a 100 cc 100%-os. A következő cél az, hogy a 150 cc és a Spiegel bajnokságaiban megszerezzem a 3 csillagos minősítést. Abban bízok, hogy a 200 cc-ban szerzett tapasztalatokat tudom hasznosítani, és könnyebb dolgom lesz. Nagy szerepet játszani a szerencse is, de ha látom, hogy a tudásommal tudok javítani az eredményen, akkor folyamatosan fogok próbálkozni, és egyszer csak sikerülni fog. De ez biztosan nagyobb falat lesz. Talán azt lenne jó következő célnak kitűzni, hogy legyen meg a 150 cc és a Spiegel bajnokságaiban legalább az 1 csillag. Aztán onnan lehet tovább menni.
Erről szól nálam a játék. Nem az a célom, hogy a világ legjobbja legyek, hanem, hogy mindig önmagamoz képest fejlődjek.
A Disney filmzenék nagy ritkaságok lettek mára, és sajnos magyarul is csak a '90-es években jelentek meg a dalok. Ebbe jó eséllyel az is közrejátszott, hogy távolról sem fogytak annyira, mint amennyire elvárható lett volna. Erre utal az is, hogy az Oroszlánkirály mellett csak a Pocahontas volt az a Disney filmzene album, mely egyáltalán felkerült a MAHASZ Top 40-es albumeladási listára. A ProVideo közleménye óta pedig tudhatjuk, hogy a Disney-nek vannak elvárásai az eladások kapcsán, hiszen azért került Magyarország tiltólistára a Disney Blu-ray-ek kiadásában, mert messze nem fogyott annyira, mint amekkora az elvárás lenne. Hasonló lehet a helyzet a filmzenékkel. Kifejezetten kevés példányszámban jelentek meg, így jó eséllyel nem is váltották be a hozzájuk fűzött reményeket... de inkább beszéljük elvárásokról. Mulant még láttam magyarul, esetleg a Tarzan, de az utána következők már biztos nem jelentek meg magyarul.
De itt a Pocahontas, melyért kár lett volna, ha kimarad. A Pocahontas magyar nyelvű dalai a jobb Disney dalok közé tartozik. Mert ugyan nosztalgiával átitatva emlékezünk meg például az Aladdin és az Oroszlánkirály dalokról, de ha "szakmaibb" füllel hallatjuk őket, akkor azért lehet érzékelni néhány dal esetében, hogy kifejezetten rosszra sikeredtek. A Pocahontas esetében viszont ki lehet jelenteni, hogy megtalálták végre a megfelelő énekeseket, akik méltó módon éneklik el a dalokat magyarul. Ezáltal önmagában a filmzenét hallgatva is átélhetővé válik a film története. Ami talán nem is gyerekeknek szól, mert elég komoly témát, problémát dolgoz fel. 1995 decemberében adták a mozik a rajzfilmet, és láttam is akkor. Arra emlékszem, hogy már 9 évesen is eléggé nyomasztó volt nézni. Azt értettem, hogy Pocahontas és John Smith azért nem lehetnek együtt, mert két különböző törzsből származnak, de hogy ez valójában mekkora probléma, azt akkor még nem is sejtettem. A kazetta egyébként 1995 karácsonya óta van meg
Úgyhogy nagyon emlékezetes ez nemcsak maga a film, de a filmzene is. Nagyon jól vissza tudták adni a megszokott Disney-hangzásvilággal a rajzfilm nyomasztó hangulatát. Emellett a magyar ének is nagyon jó lett. Nagyon bejön a Bergendy együttes kórusa, sok Disney dal magyar változatának színvonalát emelték az énekükkel. Aki ismerős lehet, az Koós János, aki a Macskarisztokratákban énekelt Thomas O'Pamacska hangjaként, illetve Janza Katalin az Aladdinban volt Jázmin énekhangja. Ezen az albumon van az abszolút kedvenc Disney dalom, a "Hozzád szól a szél", amit rengeteget hallgattam annak idején. Nagyon szeretem az ilyen jellegű balladákat. Az albumot az "Ezer színnel száll a szél" angol nyelvű változata erősíti, ami az "If I Never Knew You" dallal együtt volt a klasszikus végefőcím dalai. A dalok a maga Disney stílusában lettek felénekelve, tehát az ének, ahogy a hangszerelés erősen érzelemdús, amolyan hatásvadász dalok. De itt nagyon jól sikerült, nagyon jól átadták a klasszikus érzelemdús mivoltát, emeli a mondanivaló jelentősségét.
Azért kár, hogy az album borítója eléggé egyszerű, pedig egy igényes, tartalmas borítóval is ki lehetne emelni a CD és kazetta minőségét. De ebben valami miatt sosem jeleskedett a Disney. Kicsit azt az érzetet adja, hogy kiadják a filmzenét, nyilván szól a maga minőségében, de a borító olyan érzetet ad, mintha csak valahogy piacra dobták, aztán vegyék az emberek, jöjjön a pénz belőle. Nálam egyébként a borító az, amit csak a nosztalgia miatt szeretek, ugyanis a Disney filmzenéket sokat reklámozták a '90-es években a Donald Kacsa magazinban, és onnan maradt meg, mint emlék. Ezért vagyok megbocsátó a borítóval kapcsolatban. Disney gyűjteménybe jól jön, főleg mert ritkaság, de ezt az albumot a dalok minősége miatt lehet szeretni, de azért nagyon.
