Régóta szeretek írni, ezt időnként történetmesélés módján is kiélem. Változó rendszerességgel írtam novellákat, de ezeket legtöbb esetben magamnak, meg félbe is maradtak, ezért azok a fiókban nyugszanak. Egyszer elképzelhető, hogy előveszem őket, átnézem és átírom, ha olyanok lesznek, azok is közzé kerülhetnek.
2018-ban kezdtem el egy komolyabb, hosszú történetet írni, az első olyan írásom, amit igazán élveztem. Ez most jelen pillanatban áll, mert elakadtam benne, másrészt, ahogy visszaolvastam az eddig megírt fejezeteket, van bennük javítanivaló, úgyhogy most azt is toldozom-foltozom. Az ottani szereplők többségének személyisége, élettörténete viszont egész jól megvan a fejemben, ezért kitaláltam, hogy addig a múltjukról írok novellákat. Ennek nemcsak az az előnye, hogy addig is fejlesztem a történetírói készségemet, hanem az egyes karaktereket külön-külön megismerhetik az olvasók.
Ezeket már minimum vállalható szintre akarom megírni, mielőtt publikálom őket, több barátomnak, ismerősömnek is megmutatom, hogy véleményezzék, és ha együtt elég jónak gondoljuk, megbeszéljük, hogy mi bennük a jó, mit érdemes benne javítani, akkor teszem közzé. Alapvetően nem kell nagyon csavaros történetre számítani, az nem az erősségem. Mivel animék terén is elsősorban karakterközpontú vagyok, ezért sokkal fontosabb számomra, hogy a szereplők a maguk személyiségével kellőképp hitelesek, valóságosak, szerethetők legyenek. Erre fókuszálok és remélem, hogy lesz közönsége.
A novellák egy részének vagy történetét vagy a karakterét több olyan mű inspirálja, amiket szeretek, ezeket mind ki is írom a legvégére. A lista folyamatosan bővül.
- A hegycsúcson túl
- Úton hazafelé
- Levél a gyerekkori énemhez
- A barátság ára
- Esély a győzelemre
- A végtelen felé
