Szinte a semmiből bukkant fel a Pokémon magazin Magyarországon. Én legalábbis semmi előjelét nem láttam a magazin megjelenésének. A Tesco újságos részlegénél láttam meg, és igencsak meglepett, hogy miket nem lehet felénk kapni. De már első ránézésre is látszott, hogy nem én vagyok a célközönsége, de azért közelebbről is szemügyre vettem. Hogy ilyenek vannak írva a címlapon, hogy "Tudsz úgy élni, mint Pikachu?" önmagában érzékelteti, hogy 3-8 év körüli korosztály a célközönség. Ez még épp elmegy, de a felesleges melléknevek használatát rettenetesen utálom. Ráadásul kettő is van belőle: "LENYŰGÖZŐ poszterek" vagy "ŐRÜLETES képregény". Ezeket általában mind figyelmen kívül szoktam hagyni, nem hagyom, hogy ilyen melléknevek használatával befolyásoljanak.

Akkor egyébként vissza is tettem az újságot, de aztán bagszi a videójában részletesen kiemelezte a magazint és csak rávett arra, hogy megvegyem.

Jó reklámot csinált a magazinnak, effektív nagyon becsülöm bagsziban, hogy idén lesz 16. éve is ismerem őt, és talán nem túlzok, ha azt írom, hogy kihozta saját magából a legtöbbet. De azért is nézem szívesen a videóit, mert a beszédstílusában fellelhető az egyénisége. Semmilyen "Youtuber-trendet" nem követ, ő a való életben is tényleg ilyen. És mivel szerethető a stílusa, ezért nagy népszerűségnek örvend, én pedig arra vagyok hivatott, hogy ezt növeljem.

Nos, ennyi reklám után lássuk, hogy én milyennek látom a magazint. Igazából, ha úgy nézzük, hogy egy bizonyos korosztálynak szól, akkor rendben van. Olyan, mint egy foglalkoztatókönyv, csak Pokémon-módra. Keress meg x típusú Pokémont, színezd ki a rajzot, feladatok, melyek által olyan lehetsz, mint egy Pokémon, vagy mint egy csúcsedző meg ilyenek... Igazából a jelen papírárak fényében nem vészes az 1290 forintos ár. Bár az vicces volt, amikor megmutattam a barátaimnak, Fantos kérdezte, hogy "Szóval mi a fenét tudnak abba a magazinba rakni amiről nem kapsz több infót az interneten?" Jogos a kérdés, de igazából könnyű rá válaszolni. Az internetnek nincs nyomdaillata. Én meg imádom a nyomdaillatot. Illetve igazából az egész magazinnak olyan kellemes légköre van. Megvan benne az a tipikus Pokémonos hangulatvilág. Lapozgatása közben olyan érzésem volt, hogy miért is ne lehetnék egy pár percig gyerek, és lapozgathatnám önfeledten a magazint? Egyébként a benne lévő ajándékkártyák közül bagszi elmondása szerint ez egy sample pakk, amibe max. 10 féle kártya van. Na most én úgy jártam, hogy pont az a három kártya volt a csomagban, amit bagszi bontott.

Ezek közül Chimchart kifejezetten szeretem, a Diamond / Pearl-ben őt választanám kezdőpokémonnak.

A poszterek viszont eléggé idétlenek (ha szabad nekem is jelzőt használni), kettő közülük ugyanis úgy van egy belső oldalon, hogy ki kell vágni (a hátsó oldal tartalnának kárára), ráadásul ügyesen elhallgatták azt, hogy van egy negyedik poszter is a magazinban, ami speciel középen van, amit tehát ki lehet venni, (annak hátulján a harmadik poszter, így nem vész el tartalom). Ráadásul az a legjobb poszter. Tehát pont azt a posztert nem promotálták, a címlapon, amelyik esetleg megérdemelheti a LENYŰGÖZŐ jelzőt. Pikachu és Eevee vannak rajta, ahol egymás mellett örülnek valaminek. Aranyosak. A belső tartalom relatíve rendben van, bár ha valaki ki akarja tenni mindegyik posztert a falára, valamint ki akarja vágni a szintén magazinban lévő oklevelet, annak érdemes még egy példányt megvenni az újságból. Persze, van egy oklevél is az újságban, amit akkor töltethetsz ki, ha teljesítetted mindegyik feladatot, hogy igazi csúcsedző legyél. Értitek, csúcsedző! Egyébként aranyos feladatok vannak benne, enyhén nevelő hatásúak is. A képregény egyébként állítólag az egyik Pokémon epizódot dolgozza fel. Alapvetően nem rossz, két súlyos hibája van: 1. Itt-ott borzalmas a stilisztika. 2. Semmilyen titokra nem derül fény Scorbunny-ról... Hacsak nem az a titok, hogy Ash és Goh közül melyikük edzője akar lenni.

Ahogy elnéztem, havi megjelenésű lesz ez a magazin, ami egyébként egy lengyel licensz. Bagszi még annak is utánajárt, hogy van-e máshol ugyanez a magazin, és egy lengyel változatot talált belőle. Írva is vagyon az impresszumban, hogy Lengyelországban nyomtatták. Olyannyira külföldi, hogy csak egyetlen magyar nevet találni az impresszumban, aki fordította a lapot: Priszlinger Tamás. Hellyel-közzel jó munkát végzett, bár egy pár elnevezés furcsa volt nekem is, bagszi, meg mint igazi Pokémon rajongó, ezeket érzékenyebben vette. Meg a képregény stilisztikája. De a nagyja azért rendben volt. Igazából azért lehet esetleg jó húzás, mert azok, akik gyerekként nézték az RTL Klubon az Pokémon első évadait, ők most szülőkorban vannak, az ő gyereküknek lehet jó. Én ha olyan nagy Pokémon rajongó lettem volna (de én szimplán csak szerettem), illetve lenne gyerekem (még nincs, de szeretnék néhány éven belül), akkor neki biztos megvenném, hogy megmutassam, hogy miért rajongott az apja gyerekkorában. Egyébként meg kíváncsi vagyok, mennyire életképes a magazin. Ötletnek jó, a hibákat mindenképp érdemes lenne javítani, de egyébként érzékelhető benne az a Pokémonos hangulat, úgyhogy talán még annak is lehet ajánlani, aki szereti a Pokémon feelinget.

Február után ismét Fantasy Expo, ami az egyetlen animés rendezvény lett számomra. El is mentem rá, hogy itt is találkozzak emberekkel. Összességében jó is volt, bővítették a lehetőségeket, és nagyjából meg is tartotta az AnimeCon-ra emlékeztető családias hangulatát.

Bár sajnos nekem rosszul indult, ugyanis nem voltam jól előtte való éjjel. Bár rendbejöttem, de kialvatlanul mentem a FantasyExpóra. És hogy ne is legyek sokat otthon a 6.20-as vonattal mentem fel Pestre. Rendben megérkezett 8.50-re, és a spórolás jegyében nem villamossal mentem a Ferencvárosi Művelődési Központba, hanem elgyalogoltam oda. Soha mentem még oda gyalog, de mivel a 24-es villamos egyenesen visz oda, ezért csak a villamossínt kellett követnem, és odajutok. Ez így is lett. Érdekes módon nem éreztem magamban semmi fáradtságot, de gond így is akadt, ugyanis bagszi is rosszul volt. Ez abból a szempontból érint engem, hogy megkértem, hogy vegye meg nekem a jegyet előre, hogy ne kelljen sorba állnom. A "sorban állás elkerülése" elmaradt, de szerencsére azért el tudott jönni, és végül megvette a jegyet. Eleinte az is felmerült, hogy visszautalja a pénzt, amit korábban elküldtem a jegyre, szerencsére nem volt erre szükség. Bár azt megtettem, hogy beálltam a sorba, hátha lehet a jegyért kártyával fizetni (mivel készpénz nem volt nálam), aztán leegyeztetjük az anyagiakat, sajnos nem lehetett. De megjött bagszi is, úgyhogy a jegy is meglett általa.

Azt viszont nem értem, hogy miért kellett kétszer sorba állni. Először ugyanis meg kell fizetni a kiadó ablaknál a jegyet, ekkor egy nyugtát adnak, majd egy másik sorba kell beállni, és ott kapod meg a jegyet. Rá is kérdeztem, hogy miért van ez így, elmondásuk szerint így gyorsabb. Semmi gyorsaságot nem láttam abban, hogy még egyszer sorba kellett állni. Nyugodtan oda lehetne adni a kiadó ablaknál is a jegyet, onnan aztán egyenes út vezet befelé. Ez a beléptetési rendszer valamennyi animés rendezvény nagy átka. Régen, 2006-2009 között kritizálták folyamatosan a MAT-ot a beléptetés miatt, a MondoConon egy ideig gördülékenyen ment, de nagyjából 2016 óta folyamatosan kapnak ők is fejükre. Itt a FantasyExpón is kéne vagy elővételes rendszert kialakítani, vagy valahogy telefonon keresztül megvenni a jegyet. Maguk a szervezők tudják, mennyibe kerül, mire van anyagi lehetőségük, de totál felesleges kétszer sorba állni.

Bent az épületben némileg átkerültek a dolgok. És azt kell mondjam, szinte minden jobb lett. Az Animepiac a belső tornaterembe került, ami mindenképp előny, mert ott több helyük van. Az előtéri terem meg ahol voltak, oda kialakítottak egy kis színpadot, ahol szintén voltak előadások, a szünetekben meg AMV-k. Az egyedüli hátrány, hogy az emeleten lévő termet teljesen a DDR-nek és a Just Dance-nek szentelték a konzolt pedig a folyosóra száműzték. Abból is kevesebb volt, mint februárban, mert új konzol egyáltalán nem volt, csak retro. Vagyis állítólag volt PS4 a színpadnál. Nem emlékszem arra, hogy láttam volna, de ez persze nem azt jelenti, hogy nem is volt. Több árus volt a piacon, tehát érzékelhetően szükség volt a nagyobb helyre, mert legalább a folyosó is teljesen felszabadult. Februárban a folyosónál is voltak árusok, akik miatt nehezebb volt járkálni. A tornateremmel szembeni kistermekben különböző workshopok voltak, illetve az egyikban valami kajáldás rész. Ezek nem kifejezetten érdekeltek, de jó az ha itt is vannak emberek.

Néhány Animagazinossal is találkoztam: Hirotaka, Catrin és Iskariotes akkor jöttek szembe, amikor épp ettem. Délelőtt még nem voltak elfoglalva a folyosónál lévő asztalok, ezért leültem az egyikre megenni azt a kaját, amit otthonról hoztam. Közben beszélgettem velük. Balura voltam egyébként nagyon kíváncsi, vele a sok közös témának köszönhetően egész jól összebarátkoztunk online, és szívesen találkoztam volna vele személyesen is. De hát van még a napból.

A nagyszínpadon lévő előadásokból olyan sokat nem láttam. Mivel az animés közösségnek annak a kb. 5%-ába tartozom, aki nem érdekelt a Ghibli filmekben, ezért az előadás a Ghibli filmekben megjelenő japán folklórról ugyan nem volt rossz, de maga a folklór is kapufa nálam, ugyanis még a régi holland irodalmon is a folklórt tartottam a legkevésbé érdekesnek. A misztikum soha nem kötött le. Aztán 12 órakor volt a Fantasing koncertje, ebből meghallgattam egy pár dalt az elején. Jó hangjuk van az énekeseknek (hiszen alighanem ismerek egy párat személyesen), de az komoly hiba volt, hogy a koreográfián látszott, hogy betanultak voltak a mozdulatok. Nem éreztem azt, hogy az énekes azért mozog az énekelt dalára, mert annyira érzi, hanem mert valaki mondta, hogy így és így kell mozogni. A konferáló srác stílusa sem tetszett, nem bírom az ilyen személyiség nélküli partiarcokat (vagy a nagyobb baj, ha ilyen a személyisége). Úgyhogy egy párat meghallgattam, de inkább Zsoltival töltöttem el az időt, aki a barátjával jött. Vele akart a Kitsune kávézóban enni. Mivel már ettem, ezért csak elkísértem őket. Egyébként kellemes hely, a nagy TV-n mindig valami japán dal ment. Az árakat mondjuk sokalltam (nem mintha az alacsony árak időszakát élnénk...), de a fiúk jóllaktak, emlékeim szerint ízlett is nekik, úgyhogy biztos, hogy megéri. Vagy nem? Mert elmentek még a Coopba kaját venni. Én oda már nem kísértem el őket, hanem mentem vissza a rendezvényre.

Közben rám írt Balu is, hogy hol vagyok, találkozhatnánk. Megírta, hogy a karaoke teremben van, azonnal mentem is hozzá. Ott összefutottunk, majd néhány mondat után inkább kimentünk a folyosóra, és ott beszélgettünk. Nagyon szimpatikus volt élőben, hovatovább feliratkozott azon személyek listájára, akik élőben még annál is sokkal menőbbek, mint amennyire online.

Akik követnek, azoknak esetleg furcsa lehet, hogy ahhoz képest, hogy korábban mennyire lelkes volt a karaokéért, most épp, csak megemlítem. Nincs bajom senkivel, csak annyira megszokás lett nálam a karaoke, hogy már nemhogy semmi érdekeset nem találok benne, hanem kifejezetten unalmasnak tartom az egészet. Semmi izgalmas nincs már számomra abban, hogy kiállok a színpadra énekelni. És így persze nem lehet csinálni. Nem tudom, hogy lehet-e valahogy érdekessé tenni, de ez is ok arra, hogy miért nem megyek többet MondoCon-ra, és nem hiszem, hogy valaha is fogok még karaokét csinálni. Tehát, amit láttok listát az oldalak között, az jó eséllyel a végleges lista. Nincs feltéve a gépre a KaraFun, és nincs is affinitásom arra, hogy csináljak karaokét. Egy jó ideje így érzek, és igazából nem is hiszem, hogy változni fog, mert jó ideje valami másra vágyok.

Szóval amíg beszélgettünk Baluval, kijöttek a barátai is, és együtt elmentünk a nagyszínapra és meghallgattuk Catrin előadását a kínai manhuákról, animációkról, sorozatokról. Érdekes volt, bár kötődni nem tudtam hozzájuk, egyetlen sorozatot láttam csak közülük, az Addicted-et. Meg is lepődtem, hogy a regényváltozata jön magyarul is. Elvileg majd... valamikor... De arra kíváncsi leszek. Félúton elment Balu, mert a kisszínpadon Kpop kvíz volt, és ő, mint Kpop addict, nem hagyhatja ki. Egyedül figyeltem Catrint, majd amikor befejezte, hátramentem Zsoltihoz, és vele néztem az Animagazinos dumapartit. Catrin mellé Iskariotes és Ricz csatlakoztak. Szórakoztatók voltak, a téma pedig "milyen animét ajánljunk kezdőknek" volt. Kérdezzenek engem, hisz a válasz oly könnyű: Haikyuu!!. Persze a kérdéskör tényleg bonyolultabb, úgyhogy jó volt a téma. És jók is voltak, a legjobbak tartanak előadást az Animagazinosok közül.

De nem maradtam a végéig, mert a 17:10-es vonattal akartam hazamenni, és mivel gyalog akartam a Keletiig eljutni, ezért 16 óra után indultam el. Zsoltival elköszöntünk egymástól, ölelés, majd megkerestem Balut is, hogy tőle is elbúcsúzzak. Annyira el volt merülve a Kpop kvízben, hogy alig vett észre. Mindenesetre elindultam. És nem hittem volna, hogy kell az, hogy kb. 30 perccel korábban induljak el, ugyanis eltévedtem. Elfelejtettem nézni a villamos vonalát, ezért az Orczy térnél rossz irányba fordultam le. Furcsa volt a környék, de eleinte nem foglalkoztam vele, csak akkor, amikor arra eszméltem, hogy a Kálvária térnél vagyok. Hát ez nagyon nem a Keletihez visz. Úgyhogy Google térképen néztem, hogy merre menjek. Közben a lepukkadt épületek és a sok hajléktalan miatt olyan érzésem volt, mint amikor Harry Potter a Hop-porral rosszul mondta az "Abszol Út" úticélt, és rossz helyre került. Mintha én is rosszul mondtam volna a "Keleti Pályaudvar" úticélt. Siettem, ahogy tudtam, mert komoly esély volt arra, hogy nem érem el a vonatot. Megkönnyebbülés volt, hogy a Fiumei úti sírkertnél találtam meg a villamossíneket, innen már nincs messze a Keleti. Azért siettem, aminek köszönhetően nemhogy elértem a vonatot, még arra is jutott idő, hogy egy gyorst is vegyek tortillában. De alighogy felszálltam a vonatra, kb. 1 perc múlva indult is. Az vonatút jó volt, még aludtam is egy kicsit, mert a végére már éreztem a fáradtságot.

Úgyhogy jól sikerült minden. Örültem a Fantasy Expónak, de nem hiszem, hogy a nyáron visszamegyek Pestre.